Scoutoljunk!

Most egy kicsit másképp választottam ki 3 játékost, 3 konferencia legjobbja kerül bemutatásra.

A SEC konferencia legjobbja: Terrence Cody – Alabama

Az NFL-ben minden poszton érdemes végignézni, hogy ki milyen fizikai paraméterekkel rendelkezik, de a DT-knél talán ez fokozottan igaz. Cody-ról már a beceneve is rengeteget elárul: Mount vagyis „A hegy”. Napjaink prominens nose tackle-jei közül például Casey Hampton vagy Vince Wilfork versenysúlya egyaránt 325 font körül mozog. Ehhez képest Mount Cody 370-380 font, sőt, mivel 6’5 láb magas, így kb 10 centivel még magasabb is a jelenkor sztárjainál. A legutóbbi draft óriása, az Arizonába kerülő guard, Herman Johnson 6’7 láb magas és 382 font, szóval aki még nem látta eddig Cody-t, de figyelemmel követte a combine-t, vagy a többi felmérőt, az képzelje el a Herminatort 4 centiméterrel kisebb kiadásban a védőfal közepén…
Emellé Cody 5.5-ös 40 yardot tud futni, ami persze nem nagy kunszt például az idei top NT, BJ Raji 5.13-ja mellett, de ő is 330 font körül van. A 40 yardos idők szerepe alapból túl van egy kicsit misztifikálva, de ez azért mutatja, hogy Cody a súlyához képest akár mobilisnak is mondható. (Nagy verseny lesz a combine-on Rich Eisen ellen, annyi biztos).
No, de ki is ez a Cody úgy egyébként? Tavaly érkezett Alabamába, és idén fog végezni. Hogyan? Előtte a Mississippi Gulf Coast Community College hallgatója volt a JUCO ligában, ahol jelentős szerepe volt abban, hogy 11-0-s mérleggel zsebelték be az alapszakasz bajnoki címet. Ehhez képest a különböző JUCO prospectek erősorrendjeiben a különböző oldalak, szakértők csak negyvenvalahanyadik helyre tették az NCAA-be érkező tehetségek közül. Persze ez talán annak is köszönhető, hogy ekkora tömeggel jóval könnyebb sérülést is beszedni, tavaly is volt némi MCL szalaghúzódása, de pár hét alatt kiheverte. A JU(nior) CO(llege) ligában azok a fiatalok szerepelnek, akiknek nem sikerült bejutni az egyetemekre, ezért ezekben a 2 éves iskolákban csiszolódnak, hogy felkússzanak az elvárt tanulmányi szintre. Ugyanis nagy százalékban a JUCO sztárok az iskolapadban mutatott gyenge teljesítményük miatt nem nyertek bebocsátást az egyetemre.
Tavaly a Crimson Tide meglepetésre nagy menetelésbe kezdett, és végül BCS Bowlig jutott, ám a veretlen Utah Utes borította a papírformát, és legyőzte az esélyesnek számító Cody-ékat. Hogyan járult hozzá a meneteléshez a hegy? 23 tackle – nem sok. Ebből 4.5 mínusz yard-os – ez sem nagy dolog, és a bemutatott 0.5 sack sem. Tavaly előtt átlag 128 yardot futottak a Tide ellen. Cody érkezésével azonban ez a szám átlagosan 79 (!) yardra csökkent. Nyilván ez nem csak az ő érdeme, de 49 yardot javulni egyik évről a másikra, őrületes teljesítmény. Cody igazi, hamisítatlan NT prospect. Sohasem fog statisztikailag villogni, de azzal, hogy általában double, olykor triple team védekezés van rajta, akkor területet teremt a társainak, hogy igazi sack gyárosokká lépnek elő a mellette lévők.
Szóba került, hogy Cody esetleg underclassmenként már idén kijöhetne a draftra, de ő ezeket a pletykákat aránylag korán elhessegette. Ő is tudja, hogy rengeteget kell még fejlődnie. Természetesen neki is vannak gyengéi. Állandó túlsúly. Mikor Tuscaloosába érkezett, (a Crimson Tide főhadiszállására) 400 font környékén mozgott. Leginkább 2 down-os játékos. Egyértelmű passz-szituációban nem sok értelme van pályán tartani. Ugyanakkor példás munkamorállal készül Nick Saban kezei alatt, személyiségi problémákkal nem nagyon kell számolni vele kapcsolatban, mégha a tanulmányi eredményei nem éppen égbeszökőek, akkor sem.
Az utóbbi években nagy divatja lett a 3-4-es védősémának, aminek az alapfeltétele, hogy legyen egy domináns Nose. Ilyen nem terem minden fán, Cody viszont ilyen, ami nagyban megnyomja a draftértékét. A 3-4 kompatibilis védők értéke egyébként is az egekben van, lásd Tyson Jackson vagy Raji. Rengeteg idő van még a draftig, de a dolgok jelen állása szerint nem lenne meglepő Cody kiválasztása a top5-ben.

A BIG XII konferencia legjobbja: Ndamukong Suh, Nebraska

Mialatt Cody a JUCO-ban izmosodott, Suh már rég a Cornhuskers csapatában szerepelt, de elég lassan indult el felfelé a pályafutása, és első két évében nem is volt kiemelkedő játékos. Aztán eljött a tavalyi szezon, és Suh juniorként olyat robbantott, amit nagyon ritkán lehet látni. 76 tackle, ebből 19 (!) mínuszos, 7.5 sack, sőt még 2 interceptiont is össze tudott szedni. DT-ként lett a Nebraskában tackle leader, azt hiszem ez mindent elmond erejéről és agilitásáról. Felépítése nagyban eltér Cody-tól, bár ő is magas (6’4) de „csak” kereken 300 font, ami egy egészséges DT súlynak mondható.
Ndamukong Suh (ejtsd En-dom-ah-ken Szu) 1987. januárjában született Portlandben, anyja jamaikai, apja pedig kameruni származású. A papa, Michael a Ngema törzs tagja, nevet is ezen a nyelven választott kisfiának, ami magyarul annyit tesz „Dárdák Háza”.
Középiskolában OL-ben és DL-ben is szerepelt, Oregon állam legjobb játékosának tartották, és az ország top10 DT-je közt is ott volt a neve. Meghívást nyert az országos középiskolai all-star meccsre is, ahol meglepetésre a támadófalemberek közt szerepelt. Több egyetem is szerette volna soraiban tudni, végül az utolsó rostán a közeli California helyett a Nebraska mellett tette le a voksát, ahol nem kezdődött túlságosan jól a karrier-je.
A 2005-ös szezonnak iskolarekordnak számító 13 újonccal veselkedett neki a Huskers, köztük Suh-val. Suh 2 meccs alatt 1 db assisted tackle-t tudott felmutatni, és egy súlyos térdsérülést, ami műtétet és medical redshirt-öt vont maga után.
2006-ban tehát ismét újoncként vágott bele a szezonba, és cserejátékosként ugyan, de megmutatta, hogy van benne potenciál. 8 tackle for loss, és 3.5 sack. Hétszer volt kezdő, ebből öt alkalommal legalább 1 TFL-t bemutatott. Különösen jól ment neki a Troy ellen, ahol 3 TFL és 1.5 sack került a neve mellé, és a USC ellen is ő mutatta be csapata egyetlen sack-jét. A Kansas State ellen sem vett vissza, 2 TFL, sack, fumble forced, és interception. Emellett hasznos special team játékos, rúgásoknál a támadófal tagja. Teljesítményével több szervezet is a legjobb újonc DT-k közt emlegette a nevét.
Másodévesként, 2007-ben már stabil kezdő volt, sok emlékezetes megoldást bemutatva. Legjobb meccsét talán a Wake Forrest ellen vívta. A 20-17-es győzelemből azzal vette ki a részét, hogy a saját 10 yardos vonalán belül lévő WF támadást mínusz yardon megfogva csak FG-t tudott rúgni a Deacons, majd pedig a meccs hajrájában meccsnyerő interceptiont fogott a DT. A Texas A&M ellen bemutatta első XP blokkját is a nem túl acélos nebraskai csapatban.
Tavaly pedig mint említettem, igazi vezér lett. 1973 óta nem volt olyan a Huskers történetében, hogy egy DT legyen a tackle leader. Suh-n egyszerűen lehetetlen volt túljutni, középen próbálkozni pedig lényegében öngyilkosság.
Suh vezetésével szolid 126 yardot javult a Nebraska védelme meccsenként, és 35 sacket is bemutattak, 22-vel többet, mint 2007-ben. Suh igazi kulcsjátékos lett, a Huskers első számú játékosa, akitől az edzők, a társak és a szurkolók várták a csodát minden meccsen. Ő pedig szállította sorra a kiváló meccseket. Két interception-je is volt, mindkettőt TD-ig vitte vissza. A Colorado elleni meccsen az utolsó pillanatban szerzett labdát, és hozta a meccset övéinek a visszahordott TD-vel. A Kansas elleni attrakciója pedig a hét védőjévé tette. Kihasználva hatalmas erejét, mozgékonyságát és fáradhatatlanságát, a szezon végére már fullback-ként is alkalmazták az offense-ben. A Jayhawks ellen 2 yardos TD elkapása is volt.
Annak ellenére, hogy a tavasszal újabb térdproblémái voltak, végigjátszotta a teljes szezont maximális fordulatszámon, minden (tényleg minden) csapatrészben. A ST-ben például 2 rúgást blokkolt. A San José State elleni 49 yardos return TD-je ráadásul a hétvége egyik leglátványosabb jelenete volt. A későbbi nagydöntős Sooners ellen 7 szereléssel mutatta meg magát.
A Nebraskát a Gator Bowlig vezette, ahol sikerült legyőzni a Clemsont. A második negyedben blokkot egy FG-t, és 2 sacket is jegyzett Cullen Harper ellen összesen 19 (!) yard veszteséget okozva.
Jövőre újabb rekorddöntések várhatók tőle minden kategóriában, és ennek függvényében eldőlhet, hogy az első kör hányadik helyén is fogják választani. Ugyanis első körös mivolta egészen egyértelmű.

Az ACC konferencia legjobbja: Vince Oghobaase, Duke

Nem éppen szokványos dolog, hogy a Duke soraiban egy leendő első napos prospect szerepel. Sőt, az is ritkaság számba megy ha draftolnak egyáltalán valakit tőlük a 7 kör alatt. Az elsőrangú oktatással bíró egyetem elsősorban a kosárlabdában elit, és a futball nagyon eltörpül népszerűségben, elvárásokban, és belé fektetett energiában is Durhamben. Ennek a velejárója azonban, hogy ha egy tehetséges játékos a Blue Devils-hez kerül, gyakorlatilag azonnal, újonc évétől kezdődően standard kezdő tud lenni, és egy komolya konferenciában edződhet 4 éven keresztül.
Oghobaase houston-i származású (akárcsak Michael Tauiliili, a tavalyi szezon legjobb Duke játékosa), és a futball államában kezdte futballkarrierjét. Végzősként az ország 7. legjobb DT-jeként tartották számon, az összes játékos közül pedig a 45. legmagasabban jegyzett fiatal volt. Texas államon belül a legjobb DT, és a 3. legjobb játékos a scout.com szerint. Döntős volt a Watkins díjért vívott harcban, amit a legjobb afrikai-amerikai középiskolai sportolók között osztanak ki. Olyan egyetemek versengtek érte, mint az Arizona, az Oklahoma State, a Miami, a Texas A&M vagy az Oklahoma. Végül a Sooners-hez el sem ment megnézni a campust, a többieket azonban végiglátogatta mielőtt általános megdöbbenésre bejelentette, hogy a Duke játékosa lesz. Oghobaase ugyanis Cody-val ellentétben jó tanuló, 3.6-os átlaggal bír és nem éppen egy party főiskola valamelyik büfé szakán. Emiatt nem is volt meglepő, hogy juniorként nem akart profinak állni, első a diploma, aztán lehet gondolkodni az NFL-ről.
Oghobaase Suh-hoz hasonlóan 300 font, de ő a legmagasabb a 3 kiemelt játékos közül, 6’6 láb (198 cm), 40 yardos ideje pedig 5.2.
2005-ben még nem dobták be a mélyvízbe, egy év redshirt után 2006-ban kezdte meg egyetemi karrierjét, és mind a 12 meccsen kezdett. A rivals.com az év második számú újonc csapatába tette be a szezon után, amelyben legemlékezetesebb jelenete az volt, mikor a kiváló erőkből álló Florida State ellen safety-t tudott csinálni az aktuális szupersztáron, Lorenzo Booker-en, akit később a Dolphins draftolt, ma pedig már az Eagles profija.
2007-ben ismét minden meccsen kezdő volt, a szezonnyitón a UConn ellen blokkolt rúgással nyitott, és egész szezonban magabiztosan hozta a sackeket és a mínusz yardos szereléseket egy borzalmasan gyenge védelem élén. Javítandó a special teamen, ide is betették. A szezon végére a társai csapatkapitánnyá nevezték ki. Statisztikailag a Navy elleni meccsen volt a legjobb, de azért ez egészen csalóka, hiszen egy Dlineman könnyen csinál jó statokat egy olyan csapat ellen, amely a playek 100%-ában fut.
A tavalyi szezont már nagyobb várakozások előzték meg. Oghobaase az előzetesen kiadott erősorrendek alapján, a liga 2. számú csapatának tagja volt, miközben a Duke egy igazi edzőlegendát szerződtetett, a többek közt a Manning testvéreket is kinevelő David Cutcliffe-t.
A Duke régen nem látott eredményességgel kezdte a szezont, végül 4 győzelemmel zártak, ami más egyetem életében nem nagy szám, Durhamben azonban bizakodásra adott okot. Nem kevesebb, mint 60%-kal nőtt a jegyeladás, átlagosan 28 ezren mentek ki a meccsekre, 1994 óta nem voltak ennyien a Blue Devils focimeccsein. Olyan csapatokat sikerült megverni, mint a másodosztályú playoffban is vitézkedő James Madison, a már szóbakerült Navy, az ACC rivális Virginia, vagy a legerősebb konferenciából érkező Vanderbilt. Ráadásul az ősi rivális Wake Forrest ellen is nagyon kevés hiányzott a bravúrhoz, az Aaron Curry-vel és Alphonso Smith-szel felálló diakónusok csak a Duke ügyetlen rúgóinak köszönhetik, hogy hosszabításban győzedelmeskedni tudtak.
Oghobaase elsősorban run stopper-nek tartja magát, és többször is elmondta, hogy messze van még teljesítőképessége csúcsa, és folyamatosan dolgozik, hogy lábmunkája és robbanékonysága is profihoz illő legyen, ezáltal pass rusher opcióként is számolni lehessen vele.
Egy rendkívül intelligens, motivált, sokoldalú játékos, aki egy jó senior szezonnal és workouttal első körös pick is lehet akár. Jelen helyzetben inkább 2. körbe taksálom, bár mivel akár 3-4-es DE-ként is bevethető, lehet, hogy hamarabb kiválasztják, mint azt a tehetsége alapján elvárnánk.

További senior DT-k, akiket érdemes figyelemmel kísérni:
Arthur Jones, Syracuse,
Jared Oldrick, Penn State
DeMarcus Granger, Oklahoma
 

Herczeg Ádám (Höri)