Seattle Seahawks [SEA]

Alapítás

1976

Liga

NFC

Divízió

W

Város

Seattle, Washington

Stadion

Lumen Field

Weboldal

https://www.seahawks.com/

Tulajdonos

Paul Allen tröszt

Főedző

Pete Carroll

OC

Brian Schottenheimer

DC

Ken Norton Jr.

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 1 - 2013 (XLVIII.)
AFC/NFC Championship győzelmek száma: 3 - 2005, 2013, 2014 (NFC)
Divíziógyőzelmek száma: 10 - 1988, 1999 (AFC West), 2004, 2005, 2006, 2007, 2010, 2013, 2014, 2016 (NFC West)
Playoff szereplések száma: 18 - 1983, 1984, 1987, 1988, 1999, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2010, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2018, 2019

Az 1970-es évek

1972. június 15-én a Seattle Professional Football bejelentkezett egy NFL csapat irányítási jogáért. Két évvel később, 1974. június 4-én az NFL bővítési határozatában két csapat szerepelt, a Tampa Bay Buccaneers és a Seattle Seahawks. Egy szavazással dönthették el a leendő rajongók, hogy mi is legyen az együttes beceneve. 1742 különböző név közül nyert a seahawk 151 szavazattal.
Jack Patera az addigi minnesotai segédedző lett a csapat első főedzője. 1976. január 3-án mutatták be egy hivatalos sajtótájékoztatón. 3 hónappal később alakult ki a gárda kerete, amikor is a Seahawks és a Buccaneers egy nyílt, drafthoz hasonló játékosbörzén választotta ki a liga többi 26 csapatából jövőbeli játékosaikat. Majd a már hivatalos drafton a második választási joggal megszerezték a DT Steve Niehaust. Összesen 25 játékos érkezett, de a legjelentősebb pick a negyedik körben történt. Ez a húzás a Houston Oilers nevéhez fűződik, amely csapat a 117. helyen kiválasztotta Steve Largentet. 4 előszezon mérkőzés után a Houston meg akart tőle válni, így elcserélte a Seahawks-szal egy 1977-es 8. körös draftjogért. Óriási karriert futott be Seattlebe, ugyanis hétszer választották Pro Bowlra és megkapta a Walter Payton díjat is. Mezszámát a 80-ast visszavonultatta csapata. Ő az egyetlen olyan játékos, akinek a mezét már nem viselheti senki más, hiszen a másik mezszámot a 12-est, a közönség "hordja", ők a 12th man, a 12. ember. Minden seattlei mérkőzés a 12-es számú zászló felhúzásával kezdődik.

1976. augusztus 1-jén került sor ez első pre-season mérkőzésre ahol a nagy múltú San Francisco 49ers volt az ellenfél. A csapat első hivatalos profi mérkőzése előtt Lloyd W. Nordstrom szívrohamban meghalt. Nordstrom volt az, akinek köszönhetően Seattle városa profi futballcsapattal rendelkezhet. A tragédia után kellett szembenézni a St. Louis Cardinals-szal, a regular season első játéknapján. A mérkőzés 30-24-es Cardinals győzelemmel ért véget. Az első győzelemre a hatodik meccsig várni kellett, ami azt jelenti, hogy öt mérkőzéses negatív sorozattal kezdte az alakulat NFL karrierjét. A hatodik játéknapon tehát győzelemmel zárt a Seahawks, 13-10-re győzte le a Tampa Bay Buccaneerst. A szezon második és egyben utolsó győzelmét az Atlanta Falcons ellen aratta 30-13 arányban. Ezzel 2-12-es győzelem-vereség mutatót ért el első évében, amellyel az utolsó helyet érte el csoportjában, az NFC Westben. Ekkor a csapat csoportellenfelei az Atlanta, a Los Angeles, s New Orleans és a San Francisco volt.
Hazai mérkőzéseit a Hawks a legendás Kingdome stadionban játszotta egészen 1999-ig, ekkor lerombolták, és helyére épült az NFL egyik legszebb stadionja, a Qwest Field. Amíg az új létesítmény épült, a Husky Stadium adott otthont a Tengerisólymoknak két éven keresztül.

Az 1977-es drafton a top pickjét eltradelte a Seattle a Dallas Cowboys-szal. Cserébe három második körös picket kapott. A Cowboys a megszerzett pickkel Tony Dorsettet választotta. Második szezonját a Seattle már nem az NFC Westben töltötte, hanem átkerült az AFC Westbe. Egészen 2001-ig volt csoportriválisa a Denver, a Kansas City, a San Diego és az Oakland, amikor is visszakerült az NFC-be. Az AFC-ben valamivel sikeresebb volt a gárda, ebben az évben 5-9-es mérleget ért el. Legszebb sikert a New York Jets ellen vívta ki a csapat, ugyanis sikerült idegenben egy 17-0-ás győzelmet aratnia.

1978-ban már pozitív mérleget értek el a tengerisólymok, de még ez sem volt elég arra, hogy a rájátszásban jussanak. A 9-7-es mutató kialakításában nagy szerepe volt a csapat történetének egyik legjobb játékosának, Steve Largentnek, aki 1168 elkapott yardig jutott. Hogy ez egy 3. évét taposó csapattól mekkora teljesítmény volt, bizonyítja, hogy Jack Patera-t választották az év edzőjévé. Az elkövetkező évben is 9-7-es mérleggel büszkélkedett a csapat, tehát két év tanulgatás után már középcsapattá vált.

Az 1970-es évekről összességében elmondható, hogy a Seattle Seahawks 1976-os alakulása után első éveiben rendre lecsúszott a playoffról, újonc csapattól nem is lehetett kiugró teljesítményt várni. Voltak már ekkor is kiemelkedő játékosai, említhetjük Jim Zornt (QB), Steve Largentet (WR), vagy Carl Ellert (DE).

Az 1980-as évek
A 80-as évek első draftján Jacob Green volt a Seattle első választottja. A Texas A&M-ről érkező kétszeres Pro Bowler defensive end 12 szezont húzott le a csapatnál, összesen 97,5 sacket és 2 interceptiont ért el karrierje alatt. A draft különös volt, hiszen az első hat választott játékosból négy defensive end volt. Egy pocsék 4-12-es szezonnal zárt az északnyugati nagyváros csapata 1980-ban. A Kingdome-ban egyetlen egy mérkőzést sem sikerült megnyerni, mind a nyolc hazai találkozón győzelemmel térhetett haza a vendég alakulat.
1981-ben sem sikerült a javítás, ekkor egy fokkal jobb 6-10-zel zártak. Ehhez hozzájárulhatott talán az év eleji játékosbörze, ahol az 1/4. helyen Kenny Easley talált otthonra Seattleben. A liga egyik legjobb safetyje lett belőle, ezt bizonyítja, hogy ötször kapott meghívást a hawaii jutalomjátékra.
1982-es furcsa idény volt az NFL történetében, hiszen az NFLPA sztrájkja miatt megrövidült a szezon. 16 alapszakasz meccs helyett csak kilencet játszottak le. Jack Patera vezetőedző is távozott, helyét Mike McCormack vette át. 4-5-ös eredménnyel zárult az év, tehát még mindig várt magára az első rájátszás. McCormack 7 mérkőzés után távozott a kispadról, és egy új főedző lépett elő, Chuck Knox.

1983-ban végre sikerült kiharcolni a playoffot. Nagy szerepe volt ebben Curt Warnernek, a Penn State korábbi running backjének, aki az 1983-as drafton a 3. helyen kelt el. Mi sem mutatja jobban mekkora tehetség volt, hogy már rookie évében beválasztották a Pro Bowl csapatba, valamint ő lett az AFC legjobb újoncjátékosa. Ezen kívül még 1986-ban és 1987-ben repülhetett Hawaiira. Az ebben az évben elért 9-7-es mutató már jogot nyújtott arra, hogy kipróbálja magát a Seahawks csapata fennállása első rájátszás mérkőzésén. A Wild Card találkozón a Denver Broncos volt a vendég, a mérkőzés sima, 31-7-es seattlei győzelemmel zárult. Ezek után a Miami elleni 27-20-as újabb siker, majd a főcsoportdöntőben egy vereség a LA Raiders ellenében (14-30) következett. Chuck Knox rögtön első évében hatalmas dolgokat vitt véghez, az először rájátszásba jutó csapat Head Coach-a megkapta az AFC legjobb edzője díjat.
Az 1984-es drafton nem érkezett kiemelkedő játékos, talán a defensive back Terry Taylor emelhető ki az első körből. Rosszul kezdődött az év, hiszen az előző szezonban remeklő RB, Warner, térdsérülést szenvedett, emiatt ki kellett hagynia a teljes 1984-es idényt. A támadósor gyengült ez által, de a védelem szárnyalt. Nem akármilyen 12-4-es szezont produkált a Seahawks, amiben három shutout ért el, azaz három ellenfelet sikerült lenulláznia. Kiemelkedő a november 4-ei, Kansas City elleni, 45-0-ás siker. Dave Brown játszott ekkor elképesztőt, aki 2 interception return TD-t ért el. Mégis egy másik védőről szólt ez a szezon, mégpedig Kenny Easleyről, akit az év védőjátékosává választottak. Ezekkel a remek győzelmekkel sem sikerült megnyerni a divíziót, de a playoffot természetesen elérte a gárda. A Wild Card hétvégén lehetőség nyílott a múltévbeli NFC Championship Game-en elszenvedett vereségért bosszút állni a Los Angeles Rams ellen. Egy 31-14-es sikerrel vett elégtételt a Seahawks a Kingdome-ban. A főcsoport elődöntőben újra a Miamival kerül szemben a csapat, de ezúttal a floridaiak győzedelmeskedtek 31-10 arányban. Ez a szezon így is parádésra sikerült, amiért Chuck Knox-t díjazta a liga. Knox lett az év vezetőedzője. Meg kell említeni, hogy Franco Harris a Steelers legendás futója a Seahawksban játszotta ekkor az utolsó szezonját, igaz, hogy csak 8 mérkőzésen lépett pályára és csak 170 yardig jutott, de mivel beválasztották a Hall of Famebe, így őt is a Seahawks nagy egyéniségei közé kell sorolni.

A 1985-ös volt a Seahawks történetében a második olyan draft, amikor nem volt első körös választási joga a csapatnak, pontosabban volt, de azt eltradelték a Cincinnati Bengals-szal Brian Bushért.
Két szép szezon után egy kevésbé sikeres következett. Akár már a Super Bowlról is álmodozhattak Seattleben, de az 1985-ös év nem úgy sikerült. Hiába tért vissza Warner, nem sikerült pozitív mérleget elérni, csak 8-8-ig jutott a Seahawks. Dave Krieg a csapat irányítója volt talán a legjobb ebben az évben, beválasztották a Pro Bowl keretbe. 3602 passzolt yardig jutott 1985-ben. Krieg Jim Zorntól vette át a kezdő irányító pozíciót 1983-ban. Előtte Zorn 1976-tól irányította Seattle csapatát. Krieg munkáját segítette Largent is, aki ebben az évben érte el karrierje során a legtöbb elkapott yardot egy szezonban, szám szerint 1287-et.
1986-ban a drafton két későbbi pro bowler érkezett, John L. Williams (FB), és Bobby Joe Edmonds (RB). Egy jó szezon következett ekkor, hiszen 10-6-tal zárt a csapat. Érdekesség, hogy még ez az igen jó mutató sem érdemelt rájátszáshelyet. Két csoportrivális, a Denver és a Kansas City is jobban állt, így ők jutottak tovább. Pedig a szezon nem úgy indult, hogy izgulni kelljen a playoff helyekért, ugyanis a szeptember 7-ei szezonkezdeten a Pittsburgh elleni 30-0-ás győzelem után mindenki nagy célokat tűzött ki.

Az 1987-es supplemental drafton a csapat megszerezte Brian Bosworth linebackert, aki egy elég zsíros szerződést írt alá (10 évre 11 millió $). Ebben az évben is maradt el mérkőzés sztrájk miatt, mégpedig a harmadik heti összecsapás, így a 15 alapszakasz meccs alatt elért 9-6-os mutató elég lehetett a playoffra. A Wild Card meccsen Houstonba kellett ellátogatni, ahol egy nagyon izgalmas mérkőzésen véreztek el a sólymok. A 23-20-as mérkőzés végeredménye csak a hosszabításban alakult ki. Steve Largent ezen a találkozón is megmutatta, miért is tartják a Seattle Seahawks történetének egyik legjobb játékosának. Largent összesen 132 yardot és 2 TD elkapást ért el. Az Oilers győztes mezőnygólját a ráadás perceiben Zendejas értékesítette 42 yardról.

A 20 évvel ezelőtt lejátszódott játékosbörzén az első seattlei választást Brain Blades elkapóra esett. Blades összesen 7620 yardot, és 34 TD-t ért el Seahawks mezben. Ebben az évben szerezte meg a Seahawks az első divizóbajnoki címét, előtte sem itt az AFC Westben, sem a korábbi csoportjában nem sikerült a divíziógyőzelem. 9-7-es mutatója nem volt a legkiemelkedőbb, de még ez is elég volt ahhoz, hogy divíziógyőztesként lépjen pályára a Wild Card meccsen a Cincinnati Bengals ellen. A Riverfrost Stadiumban lejátszott összecsapáson sima Bengals győzelem született. A 4. negyed előtt már 21-0-ra is vezetett a hazai csapat. Innen csak szépíteni sikerült egy Krieg-Williams passzjátékból, és egy Krieg által futott TD-vel.

Az 1988-as év azért is emlékezetes a Seahawks történelmében, mert az eredeti tulajdonos család és a Seahawks útjai elváltak. A Nordstrom családtól Kenneth Eugine Behring és Ken Hoffman vette meg a klubot. A két személy egészen 1996-ig tudhatta tulajdonában a csapatot, amikor is azt Paul Gardner Allen vette át.
A következő évi drafton Andy Hecket választotta a csapat az első körben. Heck a Notre Dame bajnok csapatából érkezett, offensive tacklet játszott. Steve Largent utolsó szezonja nem sikerült túl fényesre. Az ekkor már a 35. életévében járó klasszis 403 yardig jutott, ami a legkevesebb volt egész karrierje alatt. A csapatnak sem ment ebben az évben, mindössze 7 győzelmet sikerült felmutatni, így a rájátszás megint elmaradt.

Az 1990-es évek
Cortez Kennedyre esett a választása a Seahawksnak az 1990-es drafton. Kennedyt a 3. helyen húzta a csapat. Rá is szolgált a defensive tackle erre az előkelő draftpickre, hiszen hétszer volt Pro Bowl kerettag, és 1992-ben pedig az év védőjátékosa lett. 1991 és 1996 között minden évben utazhatott Hawaiira. Meg kell még említeni a draftról Terry Woodent, aki hét éven keresztül volt kezdő linebacker Seattleben, valamint Robert Blackmont is, aki 15 interceptiont és 6.5 sacket mutathat fel a csapat tagjaként (játszott még Indianapolisban is). Azonban nem csak kiváló védők érkeztek ekkor, hanem egy zseniális running back is. Chris Warren 52 TD-t ért el karrierje alatt, és háromszor pro bowler volt. Hiába a remek draft, a csapatnak nem sikerült kiharcolni a rájátszást. A Seahawks 15. szezonjában elért 9-7-es mutatóval már értek el Wild Card helyet, de ebben az évben az AFC West nagyon erősnek bizonyult, hiszen a sima pozitív mérleg is csak a harmadik helyre volt elég. Dave Krieg, a csapat elsőszámú irányítójának ez volt az első olyan szezonja, amikor több volt az interceptionje, mint a touchdown passza (15-20).
Steve Largent visszavonulása és Dave Krieg gyengébb teljesítménye miatt eljött a Seahawksnál egy korszaknak a vége. A váltást az 1991-es draft csak erősíti, hiszen az említett két játékos posztjára használta el a Seahawks a top pickjeit. Az első körben egy irányító érkezett a San Diego Stateről, Dan McGwire személyében. A 2. és 3. körben pedig egy-egy elkapó, Doug Thomas és David Daniels. Az említett három játékos nem tudta teljesíteni azt, amit tőlük elvártak a draftolásukkor. A 1991-es évben Krieg még megkapta az kezdő irányító pozíciót, de csak 9 meccsen kezdett, utána a Phoenix Cardinalstól érkezett Stan Gelbaugh kapott kisebb szerepet. Ilyen állapotok között nem is sikerülhetett valamelyik playoff-hely megszerzése (7-9). Chuck Knoxnak ez volt az utolsó éve seattlei head coachként, ezzel egy sikeresnek mondható korszak zárult le végleg. Az új edző Tom Flores lett, aki már mint játékos, és edző is megnyerte a Vince Lombradi trófeát.

1992-ben tehát egy új főedzővel vágott neki a szezonnak a Hawks. A váltás nagyon rosszul sikerült, története legrosszabb szezonját produkálta a csapat. A 2-14-es mérleg borzasztó volt, mégis voltak kiemelkedő teljesítmények. Eugene Robinson free safety meghívást kapott a Pro Bowlra. Robinsont összesen háromszor válogatták az All-Star csapatba. Tehát csak két mérkőzést nyert a csapat, az egyik Bostonban a New England ellen, a másikat pedig hazai pályán a Kingdome-ban a Denverrel szemben. A nagyon gyenge teljesítmény magyarázója lehet az is, hogy három különböző irányító is volt kezdő a szezonban, Dan McGwire, Stan Gelbaugh, és Kelly Stouffer. Flores a csúfos szezon ellenére maradt a csapat élén.
Az 1993-as drafton kezelni kellett az irányító problémákat. Az 1/2-es pickkel a Notre Dame korábbi irányítója Rick Mirer érkezett. Ezzel a lépéssel úgy tűnt, megtalálták a franchise qb-t Seattleben. Mirer az első évében jó teljesítmény nyújtott, ő lett az AFC legjobb újonc játékosa. Azért sem kaphatta meg a legjobb rookie-nak szóló díjat, mert azt egy bizonyos Jerome Bettis kapta, akiről még lesz szó a későbbiekben. Viszont a QB karrierje nem úgy folytatódott, ahogy elkezdődött. Még három évig volt a csapat tagja, utána nagy vándormadár lett. Több csapatnál is megfordult, többek között a Bears, a Packers, a 49ers, a Raiders csapatainál töltött el évet-éveket. A gyenge 1992-es idényt újabb sikertelen követte, a 6-10-es mutató a leggyengébb volt a Seahawks divíziójában, így ez egy újabb rájátszás nélküli év volt.

Az 1994-es esztendőben olyan játékosok érkeztek a drafton, akik azok után váltak igazán jó futbalistákká, mikor elhagyták a klubbot. Sam Adams 1999-ig játszott a Seahawksban, utána választották be háromszor Pro Bowlra. Kevin Mawae négy évet játszott Seattlebe, utána a Jets és a Titans következett. Őt hatszor jelölték a Pro Bowl keretbe. Újabb utolsó helyet ért el a csapat az AFC Westben. A szezon mélypontja egy hat mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozat volt, amikor 3-1-ről egészen 3-7-ig süllyedt a csapat, amivel elúsztak a rájátszásról szőtt álmok. A sorozatos gyenge szereplés azt eredményezte, hogy Flores távozott a vezetőedzői pozícióból. Helyét a Miami egyetemről érkező Dennis Erickson vette át. Ericksonnak ez volt az első NFL csapata edzőként, ezelőtt kizárólag egyetemi alakulatokat irányított, mint a már említett Miami, a Wyoming vagy a Washington State.
1995-ben Joey Gallowayt választotta a Seahawks az 1/8-as pickkel. A WR öt évet játszott Seattleben, ahol háromszor érte el legalább 1000 yardot. A csapat később eltradelte a Cowboys-hoz a Dallas 2000-es és 2001-es elsőkörös választási jogáért cserébe. A két picket a csapat később Shaun Alexanderre és Koren Robinsonra használta fel, amivel igencsak jól járt.
1990 óta rendre negatív szezont produkált a Seattle, viszont ebben az évben már sikerült egy 8-8-as évet zárni, de ez sem érhetett természetesen rájátszást. A 9. játékhét után még 2-6-tal állt, de után kisebb feltámadás következett és a hátralévő nyolc találkozóból hatot nyert a gárda. Rick Mirer mellett a Redskinsből érkező John Friesz is játszott, mint kezdő quarterback.
Az elkövetkező szezonban is ők ketten voltak a kezdő irányítók. Friesz 6, míg Mirer 9 találkozón kezdett 1996-ban. Az éve eleji drafton Pete Kendall offensive guard érkezett az első körben, a másodikban pedig Fred Thomas defensive back.
Ez is egy negatív szezon volt, a 7-9-es mérleg a negyedik helyre volt elég a divízióban. A gyenge teljesítménye miatt a csapat elküldte Mirert.

1997-ben tehát egy igazi kezdő irányítót kellett keresni. Warren Moon személyében meg is találta azt a csapat. Moon profi karrierjét a CFL-ben kezdte az Edmonton Eskimosnál, majd innen került a Houston Oilershez, és a Minnesota Vikingshez. Minneapolisból vezetett az útja Seattlebe. Több díjat kapott karrierje során, de kiemelkedő, hogy kilencszer választották be a Pro Bowlra. Ebben az évben (1997) ő lett a Pro Bowl MVP-je.
A draft jóra sikerült, két játékos is érkezett az első körben a különböző tradek miatt. A 3. helyen Shawn Springs cornerback az Ohio Stateről. Springs 2003-ig kereste kenyerét Seattleben, utána a Washington Redkinshez távozott. Eddig kétszer választották Pro Bowlra. Az 1/6-os pickkel Walter Jonest húzta a Seahawks. Jones a liga egyik legjobb offensive tackleje lett. A nyolcszoros pro bowler még mindig a Seattle Seahawks offensének alappillére. A csapat Moon vezetésével sem érte el a playoffot, 8-8-as mérleget produkáltak. A szezon egy csúfos 41-3-as hazai vereséggel kezdődött a Jets ellen, majd a Broncos elleni szintén hazai vereséggel folytatta a csapat a gyenge kezdést. Innen küzdötte fel magát 6-4-re a gárda, de vége mint ismeretes, 8-8 lett.
Az 1998-as év ismét 8-8-as mérleggel zárult, így Ericksonnak távoznia kellett a vezetőedzői pozícióból. A szezon viszont jól indult, hiszen 3-0-val kezdett a csapat, de sorra jöttek a vereségek. Ahman Green volt a legnagyobb név az 1998-as játékosbörzén a Seattle választottjai közül, akinek igazán jó évei a Green Bayben voltak. Erickson távozásával, Mike Holmgren, a Packers korábbi trénere lett az új Head Coach. Holmgren vezetésével érte el a Seahawks történetének legnagyobb sikereit. Az év végén távozott Warren Moon is, akit 2006-ban a Hall of Fame-be is beválasztottak, ezzel ő a Seahawks negyedik játékosa, aki helyet foglalhatott a hírességek csarnokában.
Újra irányító problémákkal kellett szembenéznie a csapatnak. Jon Kitna már 1998-ban is kapott pár mérkőzést, amelyeken jól teljesített, így ő lett a kezdő irányító 1999-től. Kitna egyébként már 1997-ben a csapat tagja lett, előtte az NFL Europe-ban kapott szerepet, a Barcelona Dragonsban.

Az 1999-es drafton az első körökben Lamar King és Brock Huard lettek a csapat választottjai, egyikük sem futott be nagyobb NFL karriert. Holmgren első seattlei idényében rögtön divíziógyőztes lett. Az első mérkőzésen elszenvedett kudarc után nyolc meccsből hetet nyert a csapat, és az utána következő bukdácsolás is belefért az AFC West megnyeréséhez. A Wild Card meccsen a Miami Dolphinst látta vendégül a csapat. 20-17-es Miami sikerrel zárult az összecsapás. A végeredményt J.J. Johnson 2 yardos TD-futása állította be a negyedik negyedben. A Seahawks 2 TD-t ért el a meccsen, Sean Dawkins elkapása, valamint Charlie Rogers kickoff returnje révén.

A 2000-es évek
A csapat otthonát, a Kingdome-ot lerombolták, helyére a Qwest Field épült. Amíg azt építették a 2000-es és a 2001-es év meccseit a Husky Stadiumban játszotta a csapat.
A Joey Galloway trade miatt két db első körös pickje volt ekkor a csapatnak, így a Seahawks Shaun Alexandert és Chris McIntosht választotta. Alexander az Alabama sztárfutója volt, aki háromszoros pro bowler lett. Rookie évében Ricky Watters mögött kevesebb lehetőséget kapott, de az elkövetkező években a csapat legnagyobb játékosává nőtte ki magát, aki Steve Largenttel vetekedhet a franchise történetének legjobb játékosa címéért.
A draftról még meg kell említeni a nagyszerű elkapót, Darrell Jacksont, aki a Florida egyetemről érkezett. 47 TD-t ért el hét seattlei éve alatt. 2004-ben franchise rekordot állított fel, 87 elkapása volt abban a szezonban.
Az idény két vereséggel kezdődött a Miami és a St. Louis ellen, ezt két győzelem követte. A bye weekig öt vereség, és két győzelem következett. Ekkor már eldőlt, hogy a playoffot nem sikerül elérni, 6-10-es mutatóval zárt végül a csapat, és csak az egy győzelemmel bíró San Diegot előzte meg a csoportban. A keserű idény után Jon Kitnától a csapat megszabadult, helyét Matt Hasselbeck vette át, aki a Green Bay Packersből érkezett. Mike Holmgren nagyon jól ismerte az irányítót, akivel együtt dolgozott Wisconsinban. 2000-ig Brett Favre cseréje volt. Trent Dilfert is leigazolták a sólymok, aki Tampa Bayben és Baltimoreban játszott ezelőtt.

2001-ben a kezdő irányító a fiatal Matt Hasslebeck lett, és Dilfer lett a cseréje, aki sérülések miatt 4 találkozón is kezdőként léphetett pályára. A drafton összesen 12 játékos érkezett, kettő az első körben. Koren Robinsont, a balhés elkapót az 1/9-es pickkel választotta a Seahawks, az első kör 17. helyén pedig a Michiganről érkező Steve Hutchinsont. Az offensive guard az NFL egyik legjobbja lett a posztján, Walter Jones-szal alkotta a híres seattlei "bal oldalt". A center ettől az évtől már folyamatosan Robbie Tobeck volt. Seattle történelmének minden bizonnyal legjobb támadófalának alappillérei voltak ők hárman.
A draftról meg kell még említeni Ken Lucas cornerbacket, ő négy évig játszott Seattleben és Floyd Womack guardot, aki ez egyik legjobb back-up guard a ligában.
A szezon egy olyan meccsel kezdődött, amin TD-t nem ért el a csapat, de a győzelem így is sikerült. Hasselbeck első seattlei tétmérkőzésén két eladott labdával vétette magát észre. A meccset Rian Lindell három FG-jával nyerte a Seahawks. Ezután felváltva jöttek győztes és vesztes meccsek, a vége 9-7-es pozitív mérleg, de a playoff szempontjából negatív, hiszen nem jutott be a csapat. A rájátszás az utolsó fordulóban dőlt el, a Monday Night mérkőzésen. Ugyanis, ha a Baltimore kikapott volna, akkor a Seahawksé lett volna a Wild Card hely, de a 19-3-as Ravens siker a Seattle kiesését jelentette.

1976 után a Seahawks újra az NFC Westben játszhatott. A liga újjászervezése miatt került át a csapat a másik főcsoportba. A divízióban így az Arizona Cardinals, a San Francisco 49ers és a St. Louis Rams voltak az ellenfelek. Viszont nemcsak ez volt 2002-ben az újdonság, a Kingdome helyén felépített új stadion a Qwest Field alkalmassá vált a mérkőzések lebonyolítására.
A draft első körében egy tight endet Jerramy Stevenst választotta a Seahawks. Stevens is egy balhés játékos volt, aki emiatt nem tudta teljesíteni azt, ami benne volt, így 2006-ban nem hosszabbították meg vele a szerződését. A második körben az Oregon futója Maurice Morris érkezett, aki a már első számú running back Shaun Alexander cseréje volt évekig. A börze további részében több védőjátékost választott a csapat. A legjobb pick Rocky Bernard volt. A szezon három vereséggel kezdődött a Raiders, a Giants és a Cardinals ellen. A új stadionban a negyedik játékhétig kellett várni az első seattlei győzelemre. A győzelem leginkább Shaun Alexandernek volt köszönhető, hiszen 139 yardot futott, és mellette 92-t kapott el, 4 futott és 1 elkapott TD fűződött nevéhez. Az idény viszont nem így folytatódott, a bye week utáni kilenc meccsből csak kettő zárult a Seahawks győzelmével, így a rájátszás biztosan elmaradt. Az év vége viszont jól sikerült, utolsó három mérkőzését nyerte a csapat. A hazai győzelmet a Rams ellen aratta a Hawks, míg az idegenbeliek hosszabbításban dőltek el. Előbb az Atlanta Falcons ellen, amely meccset a Falcons is nyerhette volna, ha nem hibázza el a csapat az overtimeban egy mezőnygólt. Az ellentámadásból Alexander 27 yardos futása döntötte el a mérkőzést a Seattle javára. Az év utolsó győzelmét San Diegoban aratta a csapat, akkor Lindell mezőnygólja döntött. A meccshez tartozik, hogy Hasselbeck 449 passzolt yardot ért el. A szezont 7-9-cel zárta a gárda, így "első" évét az NFC Westben a második helyen fejezte be.

A 2003-as drafton Marcus Trufant volt az első választottja a csapatnak. Az Arkansas brutális safetyje, Ken Hamlin lett a második választott, aki Trufanthoz hasonlóan 2007-ben lett először Pro Bowl kerettag. Érkezett még Seneca Wallace irányító, valamint napjaink kitűnő kickere, Josh Brown. A szezon sikeresen kezdődött, hiszen három győzelmet söpörhetett be a kezdésnél a csapat. A 10-6-tal végzett szezonban az összes hazai mérkőzést sikerült megnyernie a Hawksnak. A divízióban a Rams mögött második helyet érte el a csapat, így a Wild Card meccsen a Packers-szel mérkőzött meg. Óriási csata volt, amin a hosszabítás döntött. Shaun Alexander igaz, hogy csak 43 yardig jutott, de 3 TD-t ért el. 27-27-es állásnál következett az overtime. Egy-egy punt után birtokolta a labdát a Seahawks, mikor egy Hasselbeck passzt kapott el Al Harris. Az eredmény egy return TD, amivel a Brett Favre vezette Green Bay megszerezte a végső győzelmet. Mike Holmgren első visszatérése Green Baybe playoff találkozón tehát vereséggel párosult.

A 2004-es szezont a Seahawks az NFC egyik esélyeseként kezdte. Csapatukat a drafton is kívánták erősíteni. Marcus Tubbs defensive tacklet az első körben húzta a csapat. Tubbst több sérülés hátráltatta karrierje során, nem tudta bizonyítani, hogy megérte anno az első kört. A draft későbbi köreiben Michael Boulware, Sean Locklear, és D.J.Hackett is érkezett. Esélyeshez méltóan kezdte a szezont a csapat. 2003-hoz hasonlóan három győzelmet söpört be a bye weekig a gárda, közte volt egy jelentős, 34-0-ás söprés a San Francisco ellen. A bye week után a Rams elleni hosszabbításos vereség következett. A jó kezdés után 3-3-mal állt a csapat, majd győzelem és vereség felváltva következett. A szezon közben érkezett a Seahawkshoz minden idők legjobb elkapója, Jerry Rice. A Dallas elleni MNF-on már játszott és 145 yarddal vetette magát észre. Hasselbeck 414 yardja és 3 TD passza sem volt elég a győzelemhez. A Cowboys futója Julius Jones 198 yardig jutott, így egy őrült meccsen nyert a Dallas 43-39-re a Qwest Fielden. A szezon 9-7-es mérlege azt jelentette, hogy a Seahawks nyerte meg az NFC Westet. A WC meccsen hazai pályán fogadhatta a divízió-ellenfél Ramst. A hazai pálya sem segített a csapatnak, 27-20-ra nyert a St. Louis. A két legendás running back párharcát lehetett várni, de Marshall Faulk és Shaun Alexander is tudása alatt teljesített. A passzjáték viszont szárnyalt. Mindkét QB 300 yard felett passzolt. A döntő TD a negyedik negyedben esett, amikor is Marc Bulger passzolt sikeresen Cameron Cleelandnek. Ezzel a Seahawks ismét a Wild Card meccsen búcsúzott.

A 2005-ös drafton az első körben a center Chris Spencert húzta a csapat. A későbbi körökben két kitűnő linebacher Lofa Tatupu és Leroy Hill érkezett a Seattlebe. Tatupu meghatározó tagjává vált a csapatnak már az első meccsektől fogva, eddig mindhárom évében Pro Bowl kerettag volt, ami nem kis teljesítmény.
A 2005-ös volt a Seahawks történetének legsikeresebb éve, ebben az esztendőben nemcsak a divíziót nyerte meg a csapat, hanem az NFC bajnoka is lett. A 13-3-as mérleg elérésében nagy szerepe volt a pályájának csúcsán járó Alexandernek, aki szinte minden meccsén TD-t ért el, egyedül a szezonnyitó Jacksonville elleni, és a Dallas elleni találkozókon nem vitt be legalább egy TD-t. Kiemelkedő a harmadik játékhéten az Arizona elleni 4 futott TD. Összesen a 27 futott és 1 elkapott TD NFL rekordnak számított ekkor, így nem is lehetett kérdéses, hogy a szezon MVP-je ő, Shaun Alexander lesz. Természetesen a TD-k mellett termelte a yardokat is, összesen a 16 meccsen 1880 yardot futott, és 11 találkozón lépte át a 100 yardot.
Az év viszont egy vereséggel kezdődött a Jaguars ellen, majd negyedik heti Redskins elleni újabb zakó után indult csak be a sólymok gépezete. Ezután 11 zsinórban megnyert meccs következett. A harmadik vesztes meccs, a már tétnélküli green bayi találkozó volt. A Playoff első körében nem játszott a csapat, hiszen főcsoportgyőztes volt. A Divisional körben már pályára léphetett, a Qwest Fieldre a Redskins látogatott. A meccsen Alexander megsérült így nélküle kellett kivívni a továbbjutást. A sztár RB nélküli félkarú óriás azért így is besöpörte a győzelmet, köszönhetően a remek Darrell Jacksonnak, aki 143 elkapott yardig jutott, valamint Hasselbecknek aki egy futott és egy passzolt (Jacksonnak) TD-vel járult hozzá a győzelemhez. Az NFC főcsoportdöntőjében a Panthers ellen Alexander újra pályára léphetett, aki MVP formában játszott továbbra is. Ekkor 132 yard és 2 TD állt a neve mellett. A végeredmény 34-14-es Seahawks győzelem.
Super Bowl XL: A győzelemmel a Seattle Seahawks elérte, hogy részt vegyen története eddigi első Super Bowlján. A mérkőzést a detroiti Ford Fielden rendezték, az ellenfél a Pittsburgh Steelers volt. A döntő sztorija Jerome Bettisről szólt, a Bus néven ismert RB Detroitban született, és a SB lett volna az utolsó állomás karrierjében. A találkozó esélyesének a Steelerst tartották, hiszen nagyszerű játékkal jutottak el a döntőig, a playoffban végig idegenben játszva. A meccs első negyedében csak seattlei field goal esett, a második negyedben viszont érdekesebb dolgok születtek. A Steelers irányítója, Ben Roethlisberger, 1 yardra a célterülettől, egy kúszásra készült. Az eredmény egy máig vitatott TD. A második félidő elején egy óriási Willie Parker futással elhúzott a Pittsburgh. A 75 yardos TD után az eredmény 14-3 volt a Steelersnek. A harmadik negyedben még sikerült egy Jerramy Stevens elkapással szépíteni, de a negyedik negyedben egy csodálatos Steelers play eldöntötte a mérkőzést. Antwaan Randle El passzolt a Super Bowl MVP-jének, Hines Wardnak. A vereség ellenére a Seahawks szurkolók szép emlékekkel gondolnak vissza a 2005-ös esztendőre.

2006-ban Kelly Jennings, a Miami cornerbackje lett a Seahawks első választottja, utána a tehetséges DE-t, Darryl Tappet húzta a csapat. Későbbi körökből akiket érdemesebb megemlíteni az Rob Sims (OG) és Ryan Plackemeier (P). A szezon előtt a Seahawks egy trade során megszerezte Deion Branchet a New England Patriots korábbi Super Bowl MVP elkapóját. Az év másik kiemelkedő offseason eseménye inkább negatívan emelkedik ki a csapat szempontjából. Steve Hutchinsont, a remek OG-t, a csapat transition taggel látta el. A Vikings komoly szerződést ajánlott neki, amit a Hawks nem matchelt. Mivel transition taget kapott franchise tag helyett, a Seahawks nem kapott semmilyen kompenzációt. Bosszúból ugyanolyan feltételekkel elhozták a Vikings WR-ét, Nate Burlesont (igaz Burleson sohasem felel majd meg a szerződésben szereplő lehívható opciók nagy részének, Hutchinsonnal ellentétben). A mai napig nehéz megérteni a dolgok alakulását ebben az ügyben.
Sorrendben harmadszor tudta megnyerni a csapat a divízióját, ezúttal egy szerényebb teljesítménnyel (9-7), de ebben nagy szerepe volt két kulcsjátékos Hasselbeck és Alexander sérülésének is. A helyükre lépő Seneca Wallace és Maurice Morris elfogadható teljesítménnyel rukkoltak elő, így az nem fenyegette a csapatot, hogy lemaradjon a rájátszásról. A playoffra mindkét említett sérült kezdőként léphetett pályára. A Wild Card meccsen hatalmas szerencsével jutott túl a Seahawks a Cowboyson. Az utolsó percekben a Dallas megnyerhette volna a meccset egy field goallal, de a holder Tony Romo, rosszul tette le a labdát a kicker elé, így az kimaradt. A vége 21-20 a Seattlenek. A főcsoport elődöntőjét a Chicago Bears ellen vívta a Hawks. A liga legjobb védelme ellen is nagyon jól játszott a csapat, 2006-ban talán a legjobban, de a vereséget nem tudta elkerülni.

2007-ben a Branch trade miatt nem volt választási lehetősége az első körben a csapatnak. A drafton Breandon Mebane húzása volt a legjobb, a tehetséges defensive tackle már az első évében több mérkőzésen kezdőként léphetett pályára. Darrell Jacksont a csapat eltradelte a drafton egy negyedik körös pickért, Jerramy Stevens-szel pedig nem számolt tovább Mike Holmgren, így egy kicsit új offense léphetett pályára ősztől. A 10-6-os mérleg azt jelentette, hogy már sorrendben negyedik alkalommal lett divíziógyőztes a Seahawks. A playoff első meccsén a Washingtont látta vendégül, és egy fordulatos, izgalmas meccsen nyert a csapat. A 4 TD-t, Leonard Weaver, D.J Hackett (futás és alkapás), valamint két cornerback, Marcus Trufant és Jordan Babineaux (int return) szerezte. A végeredmény 35-14-es győzelem. A következő meccsen a Green Bay vendégeként csúfos vereséget szenvedett a Seahawks, pedig 14-0-ra is vezetett. Ezután beindult a Brett Favre és Ryan Grant vezette offense és lesöpörte a pályáról a seattleieket (42-20).
Az év végén bejelentették, hogy 2009-től az eddigi secondary edző, Jim Mora veszi át Mike Holmgrentől a főedzői pozíciót, valamint a csapat elengedte egykori ikonját, a sztárfutó Shaun Alexandert.

A 2008-as év játékosbörzéjén a Seahawks az első körös pickjével Lawrence Jackson DE-t választotta. A további körökben a legnagyobb fogás John Carlson behúzása volt. A Notre Dameről érkező TE, első pillanattól fogva az offense egyik legjobbja volt 2008-ban, elkapásban és blokkolásban is nagyon jó teljesítményt nyújtott. A szezon előtt elbocsátott Shaun Alexandert, két korábbi szabadügynökkel próbálta Mike Holmgren pótolni. Julius Jones és TJ Duckett sem hozott állandó jó formát, talán a legjobb RB a korábbiakban mellőzött Maurice Morris volt.
A 2008-as év óriási csalódás volt Seattleben. Holmgren utolsó éve nagyon rosszra sikerült, hiszen mindössze 4 győzelemre futotta a csapatnak. Nem indult jól az év, hiszen csúfos vereséggel rajtolt a Seahawks, az ellenfél a Buffalo Bills volt. A gyenge forma a következőkben sem változott, hiszen csak a nagyon gyenge Ramst (kétszer), az edzősváltáson épp akkor átesett 49erst, és a Jetset sikerült legyőzni. Sok minden benne volt a rossz teljesítményben, kulcsemberek estek ki több-kevesebb időre. Hasselbecknek, a kezdő irányítónak 9 meccset kellett kihagynia, Seneca Wallace azonban elfogadhatóan pótolta. Az elkapók közül Deion Branch, Nate Burleson, Ben Obomanu, Bobby Engram és Logan Payne is bajlódott sérüléssel, így olyan elkapógárdával kellett kiállnia a csapatnak, amely kis túlzással az előszezonban is csak a negyedik negyedben szokott pályára lépni. De nem csak a WR sor, hanem az OL is darabokra esett. Az első fordulóban kezdő Jones-Wahle-Spencer-Sims-Locklear támadófal minden tagja IR-en fejezte be az évet, így az utolsó fordulókban a Williams-Womack-Vallos-Wrotto-Willis sor játszott. Hozzá kell tenni, hogy többek nagy meglepetésre kíváló teljesítményt nújtottak, ennek is köszönhető, hogy az utolsó 3 meccsből kettőt megnyert a csapat.
A védelemben is voltak sérülések. Az egyik legfontosabb tagja a defensenek, a DE Patrick Kerney dőlt ki pár meccs után, valamint Lofa Tatuput és LeRoy Hillt is utolérte a balszerencse. Az idény előtt top 10-es védelemnek tartott csapatrész teljesen összesett 2008-ban. Egy évvel korábban a Seahawks secondaryje kapta a legkevesebb passzolt TD-t, ebben az idényben ezek után ők kapták a legtöbb passzolt yardot. Kelly Jennings, Josh Wilson és Brian Russell meccsről-meccsre nyelte be a hosszú passzokat, így hiába volt nyomás Julian Peterson vagy Brandon Mebane részéről, a gyenge secondary rányomta a bélyegét a defensere.
A csúfos szezon után távozott Mike Holmgren, aki Super Bowlra vezette a Seattle Seahawks csapatát, így a szurkolók érthetően fájó szívvel búcsúztak tőle. Utódja Jim Mora lett, az ő vezetésével egy új éra kezdődött Seattleben.

(...)

Visszavonultatott mezszámok

12 - A szurkolók, a "12. ember"
45 - Kenny Easley, SS
71 - Walter Jones, OT
80 - Steve Largent, WR
96 - Cortez Kennedy, DT