Super Bowl XLIII - A főedzők

Tavaly két rutinos, sokat megélt tréner csapott össze a Super Bowl-ban, ebben az évben azonban teljesen más a helyzet. A két főedző fiatal, és még sosem dolgozott edzői stáb élén máshol, csak jelenlegi csapatuknál, mégis már harcedzett edzőkre emlékeztető zsenialitással gardírozzák együtteseiket. De nézzük meg a két ifjú sikeredzőt külön-külön, mire számíthatunk tőlük február elsején.

Mike Tomlin az ifjabbik bajnokjelölt tréner, jelenleg harminchat esztendős. Rövid játékoskarrierjét követően 1995-ben a VMI egyetem elkapóedzőjeként kezdte meg munkásságát, és ’99-ig nem is foglalkozott védőkkel. Ekkor a Cincinnati Bearcats NCAA-gárájánál kapta meg a defensive back-ek edzésének feladatát, amit olyan jól végzett, hogy 2001-re már az NFL-ben kapott állást, a Tampa Bay Buccaneers-nél gardírozhatta a DB-ket. Ekkoriban olyan társai voltak, mint a főedző Tony Dungy, a defensive coordinator Monte Kiffin, a segédedző Raheem Morris, a védőfal edzője, Rod Marinelli, vagy később Dungy utódja, Jon Gruden, a legendás védőspecialista Kiffin-en kívül mind voltak már NFL vezetőedzők, egyszóval kitűnő társasággal dolgozhatott együtt, egészen 2006-ig, amikor a Minnesota Viking a védőegység koordinátorává nevezte ki, és kitűnő munkát végzett (a liga nyolcadik legjobb védelme volt ekkor a Vikingeké). Ennek elismeréseként 2007-ben a legendás Bill Cowher utódául őt választotta ki a Steelers vezetősége, így megkaphatta első főedzői állását, amelyet a mai napig betölt. Ő a Pittsburgh történetének első afroamerikai trénere, az NFL történetében pedig mindössze a tizedik. Mindenki kíváncsian várta, mit fog tenni, ugyanis az ő általa kedvelt védelmi séma nem az, amit a Steelers korábban hatékonyan alkalmazott, Tomlin azonban nem erőltette rá saját elképzeléseit a segédedzőkre, meghagyott majdnem mindenkit abban a pozícióban, ahol volt, eddigi talán legjobb döntése az volt vezetőedzőként, hogy Dick LeBeau védőedzőnek szabad kezet adott a defense kialakításában. Első évében 10-6-os mérleggel nyerte meg a Pittsburgh csoportját, de a playoff első körében a Jacksonville elütötte őket a nagyobb meglepetéstől. Idén azonban másképp alakultak a dolgok.

Ugyan már 2007-ben az NFL legjobb defense-ével büszkélkedhetett Pittsburgh városa, de 2008-ban Tomlin és az alatta kiváló munkát végzett LeBeau szinte minden fontos kategóriában első helyet szerző védelmet rakott össze, és 12-4-es mérleggel második helyen kerültek be a playoff-ba. A San Diego és a Baltimore viszonylag könnyed kiütése pedig rendkívül meggyőző produktum, ráadásul Tomlin minden idők legfiatalabb főedzője, aki Super Bowl-ig eljutott. Ennek megfelelően arra pályázik, hogy minden idők legfiatalabb trénere legyen, aki elnyeri a Lombardi trófeát.  

Tomlin nagyban támaszkodik segédeire, elsősorban a már említett LeBeau-ra és a támadóegység vezetőjére, Bruce Arians-re. Ennek megfelelően a játékok hívásába nem igazán szól bele, de a mentális felkészítés vezetőjének őt lehet tekinteni. Hihetetlenül jó kapcsolata van a játékosokkal, koránál fogva kiválóan ért szót velük, mindenkit megfelelően tud motiválni, mérkőzések előtt és után is. Pontosan tudja, meddig terjed ki a feladata, éppen ezért hagyja meg segédeinek azt, amihez ők értenek jobban, ez talán legnagyobb erénye, de valódi vezér, ez annak ellenére kijelenthető, hogy tapasztalatlan, bár ez nem igazán látszik rajta. Hathatós közreműködésével bizonyára remek mentális és fizikális állapotban lévő Steelers-t láthatunk a döntőben, míg a jó stratégiai húzások miatt majd leginkább segédjeit kell dicsérnünk.  

Ken Whisenhunt is mindössze negyvenhat esztendős, de koránál fogva valamivel több edzői tapasztalattal rendelkezik, mint riválisa. Játékosként valamivel sikeresebb volt, mint Tomlin, epizódszerepek erejéig az NFL-ben is szerepelt, majd 1995-ben a Vanderbilt egyetem speciális csapatrészért és tight end-ekért felelős edzőjeként kezdte el tréneri karrierjét. 1997 óta dolgozik az NFL-ben, TE-edzőként foglalkoztatta a Baltimore és a New York Jets, Cleveland-ben pedig ST-edző volt. 2001-ben került Pittsburgh-be mint tight end-edző, és kitűnő munkát végzett, olyannyira, hogy Mike Mularkey (a támadók főnöke) távozását követően őt nevezték ki offensive coordinator-nak a Steelers-nél. 2004-2006-ig dolgozott ebben a pozícióban, közben 2005-ben Super Bowl-t is nyert az Acélváros gárdájával, majd miután Bill Cowher vezetőedző visszavonult, és nem ő kapta meg a főedzői állást – pont jelenlegi riválisával szemben maradt alul – távozott Pittsburgh-ből. Ez külön pikantériát ad a meccsnek, hiszen Whisenhunt keserű szájízzel távozott jelenlegi ellenfele csapatától, ráadásul egyik segítője, Russ Grimm támadófal edző volt a harmadik jelölt Cowher utódjának, és miután ő sem kapta meg az állást, korábbi főnökével együtt Glendale-be távozott. Whisenhunt a rettenetes állapotban lévő Arizona franchise-t gyorsan kikupálta, az 5-11-es mérleggel rendelkező csapatból első évében 8-8-asat csinált, kiváló offense-el, ez 1998 óta az első idénye volt a Vörösbegyeknek, amelyen nem szenvedtek több vereséget, mint ahány diadalt arattak.

Idén aztán robbantott, Kurt Warner kezdőcsapatba helyezésével még hatékonyabb támadóegységet rakott össze, és a harmatgyenge NFC West 9-7-es mérleggel való abszolválásával 1975 óta az első divíziógyőzelmet aratta a Cards-al. Ezt követően a rájátszásban három meglepetésgyőzelmet aratva jobb mérlegű gárdák ellen eljutott a csapat történetének első Super Bowl-jába, amelyet napokon belül megtekinthetünk.

Whisenhunt elsősorban a blokkolási sémák szakértője, a Cardinals támadófalának teljesítménye munkájának következtében hatalmasat javult, ez sikerük egyik fő kulcsa. Azonban trükkös játékai, innovatív megoldásai is híresek, elég csak a Steelers-es korszakából visszaemlékeznünk Antwaan Randle El irányítóként való használatára, vagy a tavaly kipróbált „dual QB” rendszerre, ahol két irányítót váltogatott mérkőzés közben, de aki csak az idei rájátszást nézte, az Atlanta elleni találkozóról az első touchdown-ra, amit egy úgynevezett flea flicker playből értek el, egyszóval kedveli a váratlan húzásokat. Nem annyira játékosközpontú, mint Tomlin, de szintén remekül motivál, a fontos meccseken csapatai rendre remekül teljesítenek. Segítői közül a támadóegység vezetője, Todd Haley a legismertebb, többek között az Anquan Boldin-nal való afférja miatt is, de Haley szintén rendkívül tehetséges koordinátor, az offense elég sokban az ő munkája, sokan úgy vélik, hamarosan vezetőedző válik belőle. Érdemes még egy szó erejéig megemlékezni a védelem vezetőjéről, Clancy Pendergast-ról, aki kiválóan összekapta egységét a playoff-ra, ez nagyon fontos volt az Arizona menetelése során.

A trénerek szerepe mindenképpen hatalmas lesz ezen a mérkőzésen is, ráadásul az említett múlt miatt pont az ő személyük ad külön pikantériát a párosításnak. Hogy sikerül-e Whisenhunt-nak „bosszút állnia”, vagy Tomlin igazolja-e a Steelers vezetőségének 2007-es döntését, ez is nagy kérdés lesz az idei Super Bowl-on. Váratlan húzások feltehetően elő fognak fordulni, főleg Whisenhunt kell meglepje ellenfelét, mivel egy hagyományosabb csatában feltehetően alulmaradna, így néhány meglepetést bele kell csempésznie játéktervébe, de Tomlin feladata sem lesz egyszerű. Ajánlom mindenkinek az év legfontosabb mérkőzésének edzői szemüvegen keresztüli megtekintését, pikánsnak ígérkezik mindenképpen az edzői csata.
 

Rajnai Gergely (Rajna)