Super Bowl XLIII - A támadófalak

A tavalyi évvel ellentétben idén két olyan csapat találkozik majd a Super Bowl-on, amelynek támadófala nem tartozik a liga legjobbjai közé. Sokszor elhangzott már, hogy azért is szép az amerikai futball, mert az egyes csapatrészek átlag feletti munkájával megkönnyíti az egyébként gyengébb képességű társaik munkáját. Ami furcsa, hogy mindez a támadófalak esetében szokott legritkábban megmutatkozni.

Persze nem arról van szó, hogy nem jó játékosok alkotják ezeket a csapatrészeket, de igazi klasszist nem találunk köztük. A Pittsburgh évekre visszamenőleg az egyik legjobb fal, ami a futás segítését illeti, ám Roethlisberger megvédésében, (vagy inkább meg nem védésében) már nem túl hatékonyak, így rengeteg kritika érte őket, mivel amit a játék egyes elemében fel tudtak építeni, azt 1-1 rossz play alatt képesek lerombolni, ha Big Benhez közel férkőznek a védők. Hozzá kell tenni, a playoff-ra szemmel láthatóan feljavult a csapatrész, ami akkor válik igazán nagy szóvá, ha emlékszünk, hogy nem akármilyen védelmekkel kerültek szembe.
A szezon előtt gyakorlatilag nem csak offensive line-nal, hanem az egész pittsburgh-i csapattal kapcsolatban az volt a legnagyobb kérdés, hogy mi fog történni Alan Faneca távozása után. A Jets-hez távozó Pro Bowler guard kétségkívül a legjobb játékosa volt a szóban forgó alakulatnak, és mivel a helyére senki sem érkezett, joggal félthették a szezonukat a Steelers drukkerei. Szintén a tavasszal derült rá fény, hogy Max Starks-szal is komolyan számolnak, elvégre transition taggel láncolták magukhoz, annak ellenére, hogy tavalyi teljesítménye nem éppen felfelé lógott ki. Azt sosem fogjuk megtudni mi történt volna, ha a drafton nem megy ki minden elit támadófalember viszonylag hamar, mindenestre a szakértők túlnyomó többsége ide várt volna erősítést a Steelers offensé-be – és az idei drafton is hasonló trendekre számíthatunk ha már itt tartunk, és ugyan a dolgok jelenlegi állása abszolút nem tekinthető mérvadónak, azért mutatja, hogy van mit csiszolni ezen az alakzaton.

Valamelyest ellentétes a Cardinals fala az eddig elhangzottakkal, elvégre tudjuk, hogy Arizónában a passzjáték dominál, ami nem is tudna működni ilyen komoly szinten, ha pass protection-ben botladozna a fal. A gond inkább a futójáték a pintyek háza táján, amit lehet magyarázni Edgerrin James mélyrepülésével, vagy Tim Hightower rövid-yardos specialista mivoltával, azért ne higgyük, hogy egy komolyabb run block felépítésű fal mögött ne tudnának villogni. Ezzel együtt náluk is fennáll, ami az ellenfélnél, nevezetesen, hogy a rájátszásra levetkőzték a gyengeségeiket, és egy jó átlagos teljesítményre ebben is képesek a kiemelkedő passzvédekezés mellett. A Cards-nak ráadásul nagy szerencséje van egész évben, hogy nem dőlt ki a kezdőből senki, hiszen a kispadról nagyon nehéz lenne bárkihez is nyugalommal nyúlnia Ken Whisenhuntnak.

A rövid bevezető után nézzük meg kik is fognak a kezdőcsapat tagjaként kifutni a zöld gyepre a két csapat támadófalemberei közül:

Pittsburgh Steelers
78 Max Starks OT, 27 éves, 203 cm, 150 kg, Florida
72 Darnell Stapleton OG, 23 éves, 191 cm, 129 kg, Rutgers
62 Justin Hartwig OC, 30 éves, 193 cm, 143 kg, Kansas
68 Chris Kemoeatu OG, 26 éves, 191 cm, 156 kg, Utah
74 Willie Colon OT, 25 éves, 191 cm, 143 kg, Hofstra

Arizona Cardinals
69 Mike Gandy OT, 30 éves, 193 cm, 140 kg, Notre Dame
76 Deuce Lutui OG, 25 éves, 193 cm, 153 kg, USC
63 Lyle Sendlein OC, 24 éves, 191 cm, 138 kg, Texas
74 Reggie Wells OG, 28 éves, 193 cm, 144 kg, Clarion
75 Levi Brown OT, 24 éves, 198 cm, 147 kg, Penn State

Mivel az offensive line tagjai csak egészen extrém esetben tudnak pontot csinálni, illetve karrierjüket úgy játszák végig, hogy labdával nem is találkoznak (a centeren kívül), így sajnos egészen kevés szó esik róluk. Főként emiatt a tavalyihoz hasonlóan, nézzük végig egyesével kik is valójában ezek a sportolók és mit tettek le az asztalra eddigi pályafutásuk során.

Kezdjük a sort a már több ízben szóba hozott vak oldali tackle-le, Max Starks-szal. Starks nem akármilyen családot tud felmutatni ha az NFL kötődéseit nézzük. Az apja ugyanis Ross Browner, aki az 1978-as drafton az első körben kelt el, mint defensive lineman, és 9 szezont húzott le az NFL-ben a Bengals illetve a Packers színeiben, azok után, hogy a Notre Dame egyetemen két ízben is az év csapatába választották. Max Starks azonban már a harmadik generációs családtag, aki ezt a nevet viseli, ami azzal magyarázható, hogy csak középiskolában hozták tudomására, hogy ki is a biológiai apja. Starks-nak „hirtelen” lett négy NFL játékos rokona, és könnyen lehet majd egy ötödik is, ha unokaöccse Keith Browner Jr befejezi tanulmányait a patinás USC egyetemen. Nem tudni ezek az infók mennyire segítették abban, hogy idáig jusson, de tény, hogy középiskolában Florida állam 20 legjobb játékosa között tartották számon, a támadófalemberek között pedig ő volt a no1. Megjegyzem, az Egyesült Államok tán legnagyobb foci aranybányája ez az állam, szóval nem kis szó ez. Starks aztán a Florida Gators játékosa lett, ahol négy sikeres szezont töltött el, olyan irányítókat védve, mint a később egyaránt Chicagoba kerülő Rex Grossman, vagy Chris Leak.
A 2004-es draft 3. körében választotta ki a Steelers, tehát már egyszer átélhette a Super Bowl győzelem ízét Jerome Bettis búcsúmeccsén. Ebben az évben lett kezdő, mint RT, ám a következő évben Willie Colon kiszorította a kezdőből, ám Marvel Smith sérülése miatt 4 meccsre visszatért, mint LT, és meg is ragadt a vak oldalon. Április 19.-én 6.85 millió dolláros szerződéssel tartották maguknál az idei évre.

Starks-hoz hasonlóan Willie Colon is megragadt akkori posztján, esetében ugyebár, mint RT. Colon New Yorkban született egy talán Magyarországon is jól ismert környéken, Bronx-ban. Oda járt középiskolába, mint a híres NBA sztár, Jamal Mashburn, ám a focicsapat nem volt túl erős, így Colon csak a másodosztályú egyetemi bajnokságban szereplő Hofstrá-ra nyert felvételt. Nem csüggedt azonban emiatt, hiszen a másodosztály domináns csapatának lett húzóembere, és évekig segítette remek statisztikákhoz kiváló blokkjaival a jelenlegi Saints recievert, Marques Colstont. A 2006-os drafton őt választották ki hamarabb, mégpedig a 4. körben, tehát a Super Bowl címvédőhöz kellett beépülnie. Mint kiderült, sikerült neki.

Térjünk át a fal közepére. Uikelotu Christopher Kemoeatu, ismertebb nevén csak Chris Kemoeatu Tonga szigetének szülöttje, tehát Óceániából származik, akárcsak 4 évvel idősebb bátyja, Ma’ake, aki a Panthers defensive tackle-je. A rengeteg NFL játékost nevelő középiskola, a Kahuku HS-ben indult karrierjük Hawaii-n. Ekkoriban még Chris is szerepelt a védelemben is, bátyjához hasonlóan, DT poszton. A Utah egyetemen aztán már csak a támadásra összpontosított, be is került az NCAA első számú válogatottjába, és a drafton is elkelt, mégpedig a 6. kör 30. pick-jével vitte el a Steelers 2005-ben. Első évében szinte nem is volt pályán, 2006-ban is csak 2 meccsen kezdett, ellenben 2007-re már alapemberré nőtte ki magát elvégre minden meccsen pályán volt. Az idei szezont a PUP listán kezdte, de a 2. héttől kezdve már teljes értékű edzésmunkát végzett. Mike Tomlin tervei szerint Kemoeatu-val szeretné pótolni a távozó Alan Fanecát, és bár nem lehet a két nevet egy lapon említeni, ha összejön a Super Bowl győzelem, kiváló elképzelés volt.

Center poszton láthatjuk majd a fal legrutniosabb tagját, a tavasszal a Panthers-től érkező Justin Hartwigot. Hartwig Minnesotában született, de iskoláit már Iowában végezte. Univerzális sportolóként a csapat right tackle posztja mellett a kosárcsapat legjobb lepattanózója volt, és az állami diszkoszvető bajnokságot is kétszer megnyerte. A Kansas egyetemen aztán felhagyott ezekkel, és csak a focira összpontosított. Munkája gyümölcsét a 2002-es draft hozta meg, a 6. körben szerezte meg játékjogát a Tennessee Titans a továbbra is RT-t játszó falembernek. Első évében csak az utolsó 3 meccsen vetették be, de csak special team-ben, 2003-ban azonban nagy szerepe volt benne, hogy Steve McNair vezesse a ligát passzolt yardokban, illetve, hogy Eddie George megcsinálja pályája hetedik 1000 yardos szezonját. Mindezt úgy, hogy a training camp alatt szerezte meg a kezdő center posztot, azok után, hogy korábban soha nem szerepelt a fal közepén. Ennek ellenére a Titans nyelte be ebben az évben a legkevesebb sacket, 25-öt. Végig is játszotta a következő szezonokat is Tennessee-ben, majd 2006-ban lejárt a szerződése és a Carolinában kötött ki. Nem volt azonban szerencséje, a második meccs előtt IR-re kellett rakni ágyéksérülés miatt. 2007-ben viszont már egészséges maradt, természetesen ő volt a Panthers kezdő centere, de az elmúlt tavasszal elengedték, mivel úgy érezte Fox mester, hogy ideje bedobni a mély vízbe a másodéves tehetséget, Ryan Kalilt. Március 18.-án írt alá ezután a Steelers-höz, két évre szóló 4 millió dolláros szerződést, ami nem kiemelkedő fizetés, de ha összejön első évben a Super Bowl siker, mindenki jól jár.

Hartwig másik oldalán majd Darnell Stapleton kaphat helyet. Stapleton is univerzális játékos, most ugyan mint OG láthatjuk, de centerként is pályára lépett már. A New Jersey-ből származó játékos a közeli Rutgers egyetemen tanulta meg a sport igazi csínját-bínját, sőt végzős évében jelölték a Rimington díjra is, amit a legjobb center nyer az NCAA-ben. Ennek ellenére a drafton senkinek sem kellett Stapleton, ám a Steelers elhívta az edzőtáborába, és szerződést is kötöttek vele 2007-ben. Az idei szezont pedig mint cserecenter kezdhette meg, miután a Steelers elcserélte Tampába Sean Mahant kiábrándító produkciója miatt egy 2009-es draftpickre. Szeptember végén aztán mégis kulcsszereplő lett. Kendall Simmons achilles ínszakadása miatt IR-re került, és Stapleton lett a helyettesen a Baltimore Ravens elleni Monday Night Football meccsel kezdődően. Darnell kiegyensúlyozott formát mutat eddig, úgy tűnik Kevin Colbertéknek jó szemük van az udfa piac-hoz, elvégre annak idején Willie Parkert és James Harrisont se draftolta senki mielőtt Steel City-be került volna.

Ha szó esett Simmons-ról, mindenképp emlékezzünk meg Marvel Smith-ről, a Pro Bowl-t is megjáró OT-ről, aki szintén az Injured Reserve listát erősíti, és nem lehet ott a pályán.
A cserék közül Trai Essex lehet az elsőszámú csereopció, elvégre T-t és G-t is tud játszani.

Ezek után térjünk át az NFC bajnokcsapatára, nézzük az ő névsorukat.

A legnagyobb név talán egyértelmű, Levi Brown III. Brown Virginiában kezdte tanulmányait, és kezdetben a labda mindkét oldalán láthattuk, hiszen defensive endet is játszott, és eleinte a Penn State egyetemen is mint védőfalember vetettek rá szemet. Mielőtt azonban az oroszlánokhoz került volna részt vett az US Army All-American Bowl-on, amin az USA legtehetségesebb végzős gimnazistái vehetnek csak részt. Itt együtt játszott Travarous Bain cornerback-kel, akivel aztán később csapattársak lettek Arizónában. A Penn State színeiben mint redshirted freshman kezdett játszani, 2003-ban, és mind a 12 meccsen kezdő LT volt, és maradt az a további 3 évre is. Végzősként ligaválogatottba is választották. A 2007-es drafton aztán 1/5-ös választott lett, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ő fogja majd védeni a balkezes Matt Leinart vak oldalát. Ebből egyelőre nem sokat láttunk, de nem Brown miatt. A draftot követő augusztusban 6 évre szóló 62 millió dolláros szerződést írt alá, igaz ebből csak 18 millió volt garantált összeg. Ha összejönne a bajnoki cím, újabb bónuszokhoz juthatna.

A következő a sorban Deuce Lutui, akivel kapcsolatban érdekes apropóhoz érkeztük. Taitusi Lutui ugyanis Kemoaetu-hoz hasonlóan szintén Tonga szigetéről származik, így egész biztosan elmondható, hogy valaki Super Bowl-t fog nyerni Óceániából. (Ha a Cards nyer, akkor ketten is, elvégre a punter, Ben Graham ausztrál).
Lutui a középiskolát már Arizónában végezte, de hiába volt kiemelkedő tehetség, és hiába látta volna szívesen keretében a Utah, tanulmányi eredményei túl gyengék voltak, ezért a Snow Junior College-ban töltött el két évet, ami nem követel olyan magas tudást. Az ekkoriban Titus Lutui néven játszó guard a JUCO elhagyása után a USC játékosa lett, sőt all-american választott volt, ráadásul 169 kilogrammos versenysúlyával a Trojans történetének legsúlyosabb játékosa lett. A 2006-os draft után aztán különösen boldog volt, hiszen az Arizona választotta ki a 2. kör 41.-es pickjével, így közelebb került hazájához, és újra együtt játszhatott (volna) korábbi USC csapattársával, Matt Leinart-tel.

A fal közepén is egy arizónai kötődésű játékos, Lyle Sendlein fog kezdeni. Lyle apja, Robin Sendlein maga is NFL játékos volt, ám annak ellenére, hogy a 2. körben draftolták 1981-ben, csak 5 évet húzott le a ligában a Vikings és a Dolphins színeiben. Lyle a legtöbb falemberhez hasonlóan az OL és a DL játékosa is volt, és eleinte benne is inkább, mint DT láttak potenciált. Később aztán helyére került, a Texas Longhorns-szal egyetemi bajnok lett, ahol Vince Young-nak adogatta a snapet egy olyan csapatban, amely NCAA rekordott döntött az egy szezonon belüli legtöbb támadó yard (6657) és a legtöbb pont (652) kategóriákban is. Sendlein 50 meccset játszott a ’Horns-ban, utolsó 26-on kezdőként. A 2007-es drafton 7 csapattársa kelt el, ő (és Selvin Young) azonban nem. Sendlein elmondása szerint 20-25 csapat is hívta az edzőtáborába, de egyértelmű volt, hogy ha a listában benne van a Cards, akkor hozzájuk megy elsőként, mivel imádja Arizónát, és közel maradhat szűkebb pátriájához. Játéka meggyőzte az edzőket a camp-ben, és Al Johnson tavaszi távozásával idén már a kezdőcsapatban kezdte a szezont.

Lutui-n kívül a másik guard Reggie Wells lesz. Wells South Park-ban született, de nem Colorado-ban, hanem Pennsylvaniában. A szinte teljesen ismeretlen Clarion egyetem hallgatójaként jelentkezett a draftra, tehát az NCAA harmadosztályából szeretett volna a profik közé kerülni. Alighanem erősebb programot is választhatott volna karrierje állomásaként, de apja, Reggie Wells Sr igazi legenda a Clarion-on, lévén all-american kosaras volt annak idején. Tehetségét mutatja, hogy annak ellenére, hogy nem túl erős ligában edződött, draftolta a Cards, mégpedig a 6. kör első választottjaként 2003-ban. Első szezonjában még nem számoltak komolyan vele, csak a szezonzáró Vikings elleni meccsen debütált a kezdőcsapatban, de aztán kirobbanthatatlanná vált egészen a mai napig. 2005-ben korlátozott jogú szabadügynök lett, a Buffalo Bills szemet is vetett rá, de az Arizona meccselte az ajánlatot, így maradt Glendale-ben Wells. 2007-ben olyan dolog történt vele, ami kevés Olineman-nel a ligában: touchdownt szerzett. Edgerrin James elejtette a labdát a Rams end zone-jában, amire Wells-nek sikerült rávetődnie, így 6 pontot hozott csapatának. Sokoldalú játékos, 10 alkalommal RT-ként is pályára küldték, sőt kétszer LT is volt.

Most azonban nem lesz LT, mert ez Mike Gandy helye. Neki is volt NFL játékos a családjában, Tony Blevins a Colts defensive back-je volt. Gandy eleinte mint RG szerepelt a meccseken, és a Notre Dame mezében is ezt a szerepkört töltötte be. Nem is rosszul, hiszen 2001-ben a 3/68-as picket áldozta rá a Chicago, ennek ellenére rookie évében egyáltalán nem került pályára. Az elkövetkezendő években sem volt állandó tagja a kezdőnek ráadásul hol LT, hol RG poszton vették számításba, és a 2005-ös szezon előtt el is küldték a csapattól. Buffalóban azonban új otthonra lelt, minden meccsen kezdett, és sokat tett hozzá Willis McGahee 1247 futott yardos szezonjához is, ám itt sem maradt sokáig, korlátlan jogú szabadügynökként Arizónába szerződött 3 évre, ahol szintén mind a 16 meccsen kezdő volt. Edgerrin James tavalyi 1222 futott yardja sem sikerült volna nélküle.

Mint említettem, nem valami fényes a Cards kispadja OL szempontból, Elton Brown az, akire leginkább lehet számítani sérülés esetén.

Tavalyról emlékezhetünk, hogy az addig brillírozó new england-i támadófal összeomlott a Giants védővonala ellen, és ez lett a mérkőzés döntő momentuma gyakorlatilag. Könnyen lehet, hogy idén is a két fal közti különbség dönthet, ha Roethlisbergert nem tudják megvédeni, vagy ha James-nek illetve Hightowernek nem lesz helye futni, akkor az offense-k egysíkúsága miatt előnybe kerülhet az ellenfél. Ha azonban tovább javulnak a csapatok, és eltűntetik ezen gyengéiket, az is főszereplővé teheti őket. 

Herczeg Ádám (Höri)