Super Bowl XLIII - Az elkapók

A WR posztot nyugodtan nevezhetjük olyannak ahol igen jelentős különbség található a két csapat játékosállománya között. És ez nem annak köszönhető, hogy a Pittsburgh Steelers-nél gyenge elkapók lennének, hanem inkább annak, hogy Arizonában olyan WR-sor található, ami nagyon ritkán adatik meg egy csapatnak története során. Remekül jelzi ezt az a tény, hogy három elkapó is 1000 yard fölé jutott az alapszakasz folyamán a Cardinals-nál (ezzel az ötödik olyan csapattá váltak az NFL történelmében, amelyik ezt elmondhatja magáról). Ezek után akár fölöslegesnek is nevezhetnénk minden további összehasonlítgatást, elemzést, azonban, ha így tennénk, sok információtól fosztanánk meg magunkat igen kiemelkedő és kivételes képességű játékosokról. Kezdjük az elemzést az NFL legjobb WR sorával:

Larry Fitzerald. Azt hiszem nem túlzást az kijelenteni, hogy jelenleg talán az egész liga legjobb elkapója, de a legjobb háromban biztosan benne van, azt hiszem efelől nem lehet vitatkozni. Az idei PO bebizonyította, hogy akkor sem lehet tartani, ha csak őrá kéne figyelni társa sérülése okán. Érdekesség, hogy pont a Pittsburgh Egyetemen végzett, most pedig ennek a városnak a csapata ellen érhet fel a csúcsra. A 2003-as egyetemi szezon parádésan sikerült neki, megkapta a Walter Camp (az egyetemi foci legjobb játékosának járó díj) és a Fred Biletnikoff díjat (a legjobb elkapónak járó díj) is, sőt a Heisman Trophy-ról is csak épphogy lemaradt a sohasem draftolt oklahomai irányítóval, Jason White-tal szemben. Ezek után nem okozhatott túl nagy meglepetést, hogy a 2004-es játékosbörzén a 3. helyen kiválasztotta az Arizona Cardinals és megállapíthatjuk, hogy nem csináltak rossz boltot vele, sőt... A 2004-es draftból könnyedén kiszámolható, hogy a mostani még csak az ötödik szezonja a 25 esztendős elkapónak, de ennek ellenére már a háromszor is ezer yard fölé jutott és harmadszor szerzett legalább 10 TD-t egy szezon alatt. Ezzel idén harmadszor is bekerült az NFC keretébe a Probowlra, ami nem kis teljesítmény ilyen rövid idő alatt és a számok még csak vissza sem adják azt a teljesítményt, amit a pályán látni az Arizonában méltán népszerű Fitz-től. Gyakran elkaphatatlan labdákat húz be játszi könnyedséggel, szinte lehetetlen túldobni, nincs az a magas passzt amit ne érne el, lehetetlen szituációkban is ragad hozzá a játékszer. Az elkapások után megtett yardokban is szenzációs, egyszóval minden adottsággal rendelkezik, amit egy kiváló elkapótól csak várni lehet. Érezték is a szezon előtt a Cardinals vezetői, hogy lépni kell valamit annak érdekében, hogy megtartsák csapatuk legfontosabb tagját, elé is toltak egy négy esztendőre szóló vaskos kis szereződést, amit az elkapó nagy boldogsággal látott el szignójával. Így, ha minden jól alakul évi 10 millió dollár kasszírozhat Fitzgerald, nem mondhatni tehát, hogy fukarkodtak volna vele a csapat vezetői.

Ez elindított egy kis konfliktust a a csapaton belül, hiszen a hozzá hasonló képességekkel ellátott második számú receiver, Anquan Boldin is hasonló pénzt szeretett volna, azonban erre a fizetési sapka okán nyilván nem adódott reális esély. Ezek után Boldin belátta, hogy magán is és csapatán is csak úgy tud segíteni, ha beáll a sorba és keményen dolgozik a Florida State-en végzett elkapó. Boldint egy évvel korábban draftolták mint csapattársát, őrá a 2003-as draft második körében csaptak le az arizonai vezetők. Azért „csúszhatott ilyen sokáig”, mert az NFL combine alkalmával meglehetősen lassan, 4.71 mp alatt futotta le a 40 yardot, s ez néhány csapatot eltántoríthatott a draftolásától. Aztán első profi szezonjában rögtön minden kételyt eloszlatott afelől, hogy nem lesz használható elkapó a profik között; ő az egyetlen újonc elkapó, aki első szezonjában képes volt 100 elkapásra és a 2004-ben tartott Probowl egyetlen újonc résztvevője is Boldin volt. A mostani évadban pályafutása során már negyedszer érte el az ezer yardot, először lépte át a 10 TD-s álomhatárt és harmadszor lett a Probowl csapat tagja. Mindezt úgy érte el, hogy szezon közben egy nagyon súlyosnak tűnő sérülést szenvedett a New York Jets elleni mérkőzésen, több helyen is eltörött az arccsontja, azonban a jókor jött byeweeknek és a sikeres orvosi beavatkozásnak köszönhetően csak két meccset kellett mulasztania. Aztán a rájátszás során, tehát talán a legrosszabbkor újra jött egy fránya sérülés, a Falcons ellen szerzett szenzációs TD-elkapás során meghúzódott a combja, így ki kellett hagynia a Panthers elleni összecsapást és az Eagles ellen sem kapott olyan szerepet, mint amikor száz százalékos állapotban van. Ezt szóvá is tette az edzői stábnak az oldalvonal mellett a mérkőzés folyamán, azonban a felek már túl tették magukat az eseten, tegyük hozzá, hogy nem volt nehéz, hiszen bejutott az arizonai csapat a Superbowlba. Pár további érdekesség Boldinról: ő az az elkapó, aki a pályafutása során leghamarabb érte el a 400 elkapást (67 mérkőzés szükségeltetett mindössze ehhez), holtversenyben Torry Holttal ő érte el leghamarabb az 5000 elkapott yardot (63 mérkőzés), nem rossz teljesítmény egy csapat „második” számú elkapójától.

A félelmetes WR-trió harmadik tagja a még csak második profi szezonjában levő, a 2007-ben a Michigan Wolverines-től az ötödik körben draftolt Steve Breaston. Első szezonjában nem kapott sok szerepet az Arizona támadógépezetében, azonban 2008-ban Bryant Johnson távozása után előlépett harmadik számú elkapónak, ami elég is volt neki egy ezer yardos szezon összehozásához. Ebben komoly szerepet játszott persze az is, hogy olyan WR-ek találhatóak mellette, akikre komoly figyelmet szentel az ellenfél védelme (más kérdés hogy legtöbbször ez sem ér semmit), illetve a meccsek java részén a futójáték teljes hiánya, azonban ez az ő teljesítményének értékéből mit sem von le. Visszahordóként is jeleskedik, azonban ezen oldalát majd a speciális egységeket bemutató írásunkban ismertetjük. Az Arizona igen gyakran használ négy, vagy öt elkapós felállást, így a negyedik számú WR, Jerheme Urban is elért 448 yardot és 4 TD-t (akadt idén olyan csapat is az NFL-ben, akinek a legjobb elkapója nem tudott 4 TD-t felmutatni). És akkor még található a keretben olyan ígéretes fiatal játékos, mint például az LSU-ról draftolt Early Doucet, akit a legutóbbi drafton húzott be a Cardinals a harmadik körben. Azonban, ha csak valami sérülés nem jön közbe még a mérkőzés kezdete előtt, Doucet nem a Superbowlon fog berobbanni az NFL világába, ugyanis legtöbbször az inaktív játékosok névsorát gyarapítja. elkapásai java részét Boldin sérülése idején szedte össze. Meg kell még említenem a ST-ben szerepet kapó Sean Morey nevét, ő már rutinosnak mondható, hiszen ez a hetedik szezonja, azonban általában csak a speciális egységben lép pályára, viszont Doucettel ellentétben eddig minden meccsre nevezték.

Az valószínűsíthető, hogy az imént felsorolt játékosoknak komoly szerepe lesz majd a Cardinals játékában, talán még az átlagosnál is komolyabb, hiszen a Steelers ellen nem igazán várható, hogy a futás sikeresen működjön. Így marad a passzjáték, amelyben Fitzgeraldéknak tudásuk legjavára lesz szükségük, mert nem biztos, hogy Warnernek lesz ideje tökéletesen pontos passzokba beleállnia a félelmetes Steelers passrush elől menekülve. Mondjuk nem olyannak tűnik ez az elkapógárda, mint amelyiknek ez bármi problémát is okozhatna.

A Steelers-nél jóval kisebb szerep jut a WR-eknek, mint az Arizonánál, sokkal inkább futásorientált csapat, ezt mutatja az is, hogy a rosteren mindösszesen 4 elkapó található. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nálunk ne lenne igazán kiváló játékos ezen a poszton. Az első számú receiverük Hines Ward, ha nem is tartozik a Liga szorosan vett élmezőnyébe, azért igen kiemelkedő képességű játékos, ráadásul Jerome Bettis visszavonulása és Alan Faneca távozása óta ő az a rutinos játékos a Steelers offense-ben, akire a fiatalok felnézhetnek és ő az, akit vezérüknek tekintenek. A Dél-Koreában született, 33. életévét taposó elkapó a Georgia University növendéke, az 1998-as draft harmadik körében kelt el, ekkora csapott le rá a Pitssburgh Steelers. A draft előtt derült fény arra a tényre, hogy a bal térdéből hiányzik az egyik térdszalag (ACL), ez jócskán ronthatott anno a draftpozícióján. 4 szezonnak kellett eltelnie ahhoz, hogy igazán felhívja magára a figyelmet, ekkor érte el először az 1000 yardot, s ha egyszer már sikerült neki, akkor a következő három évben sem adta alább.

Legjobb szezonja eddig talán a 2002-es évadhoz fűződik, ekkor választották meg először a csapat MVP-jének (ezután pedig még kétszer), franchise rekordot állított föl egy szezonon belüli elkapás (112) és TD elkapás (12) tekintetében. 2005-ben a Superbowl XL MVP-jének választották, négyszeres Probowler (2001-2004) és a Steelers-nél WR poszton szinte minden rekordot ő tart. Legnagyobb erőssége mégis inkább az, ami számokban nehezen kifejezhető, remekül blokkol a futóknak, az NFL egyik legjobb blokkoló WR-eként tartják számon. Azonban jelen pillanatban nem teljesen egészséges, a Ravens elleni AFC döntő során térdszalag húzódást szenvedett, nem is tudta folytatni a játékot sérülése után, a héten nem edzhetett, ettől függetlenül nehezen tudnám elképzelni, hogy ne legyen ott a pályán, amikor kezdődik az idei esztendő legfontosabb összecsapása. Persze az is biztos, hogy nem lesz 100%-os, azonban ilyen állapotban is minden tőle telhetőt meg fog tenni csapat győzelméért.

A másik kezdő WR-től, a Wardnál jóval fiatalabb Santonio Holmes-tól sokan kiugró évet vártak tavaly és idén is, azonban játékával az igazi áttörést még nem sikerült elérnie. Nagyon hullámzó teljesítmény jellemzi, egy-egy csodálatos elkapást időnként hajmeresztő hiba követ. Újonc szezonjában összehozott 5 fumble-jét még lehetett a rookie mistake kategóriába sorolni, azonban az idén hasonló módon négy alkalommal elejetett labdát már nehezen. Holmes az Ohio State egyetemen tanult és underclassmenként (az egyetem befejezése előtt kezdett profi karriert), a 2006-os drafton került a Steelers csapatához, ő volt ebben az esztendőben az egyetlen elkapó, akit az első körben (a 25. helyen) vittek el. A Steelers-ben ő az úgynevezett deep threat receiver, azonban ebben a szezonban nem tudták annyira kamatoztatni a gyorsaságát, miután a futás nem működött, így nem volt annyi lehetőség playaction utáni mély passzokra. Jól lát a pályán, open fielden nagyon veszélyes, sokszor tesz hozzá extra yardokat a passzhoz elkapás után. Azok után, hogy tavaly nem szerepelt visszahordóként, idén újra használták őt Mike Tomlinék a puntreturnöknél, amit meg is hálált a Chargers ellen bemutatott szenzációs TD-returnjével.

A Steelers harmadik számú elkapója a szezon után szabadügynökké váló Nate Washington. Ez bizonyára dupla motivációt ad majd neki a Superbowlra, hiszen akár maradni szeretne, akár távozni, egy kiemelkedő teljesítmény növelné az ázsióját az elkövetkezendő offseasonra. Washington 2005-ben undraftedként került Pittsburghbe és sikerült is megragadnia a rosteren, így ő már Superbowl győztesnek mondhatja magát. A Tiffin Egyetemen végzett, a modern kori NFL történetében ő az egyetlen játékos, akinek sikerült erről az iskolából a profik közé verekednie magát. Slot receiverként szépen termeli a yardokat, ahhoz képest, hogy milyen keveset passzol a Steelers, az éves átlagban hozott 500-600 yard teljes mértékben elfogadható. Ő, ha lehet így fogalmazni picit az ellentéte Holmes-nak, nem csinál bravúros elkapásokat, azonban nagyon ritkán hibázik, mindig lehet rá számítani, ami egy ilyen típusú csapatnál talán nagyobb erény. Ha Ward térde nem teszi majd lehetővé, hogy minden snapnél a pályán legyen, akkor a szokásosnál komolyabb szerep juthat neki is, csakúgy, mint a többi elkapónak.

A Pittsburgh rosterén a negyedik számú elkapó az a Limas Sweed, akit idén draftoltak és nagy reményekkel érkezett az NFL világába. A megszerzésével az irányító, Ben Roethlisberger egyik kívánsága is teljesült, miszerint szeretne egy magas, biztos kezű elkapót a keretbe, aki a harmadik kísérleteknél biztos pontként nyújtana segítséget neki. Nos Sweed magasnak magas, de eleddig biztos kezűnek nem bizonyult, olyannyira, hogy sokszor még a mérkőzésre nevezhető 45 játékos közé sem sikerül bekerülnie. Ez önmagában nem is lenne baj, hiszen újoncról beszélünk, és sokszor előfordul, hogy időre van szüksége a fiataloknak, amíg megszokják az NFL ritmusát. Azonban amikor Sweed pályára került, akkor sem mutatott semmi olyat, ami miatt azt mondhatnánk, hogy megérte őt a második körben draftolni. Sőt inkább fogjuk a fejünket az olyan elejtett labdák után, amiket az AFC döntőjében is láthattunk tőle. Ettől még előfordulhat, hogy két három év múlva remek elkapó válik belőle, azonban jelenlegi szintjén szerintem nem sokat fog tudni hozzátenni csapata játékához.

Ha azt nézzük, kik játszhatnak majd kulcsszerepet vasárnap este, akkor véleményem szerint inkább az Arizona elkapóira lesz érdemes figyelni, hiszen az ő remek játékuk nélkül elképzelhetetlennek tartom, hogy a Cardinals legyőzze a Pittsburgh csapatát, azonban a Steelers teljesen nyugodtan nyerhet a nélkül is, hogy bármelyik elkapója akár csak a 60-70 yardot megközelítené. Ettől persze még előfordulhat, hogy mondjuk Santonio olmes lesz az MVP 150 elkapott yarddal és egy visszahordott TD-vel, de a szezon tendenciái alapján azt mondhatom, hogy a Superbowl Larry Fitzgeraldék csatája lesz a Steelers védelmével.

Kocsis Gábor (Gabókocka)