Super Bowl XLIII - Az irányítók

Mint mindig, a Super Bowl XLIII esetében is velük van tele a média, rajtuk keresztül próbálja meg a kommersz sajtó bemutatni a két csapat, illetve az esélyeket. Mi most megpróbálunk egy kicsit másféle dolgot, mert ez a döntő nem két quarterbackről fog szólni, Warner és Bigben játéka lesz az valószínűleg ami eldönti a Vince Lombardi trófea sorsát. Persze szerepüket nem lehet elhanyagolni, de nem ők a legfontosabb tényezők a két csapatban..
   

    Keressünk első körben hasonlóságokat a két irányító között. Meg kell mondani, ez nem lesz egyszerű, mert két teljesen eltérő stílusú, és tökéletesen más szerepű játékosokról van szó. A legszembetűnőbb hasonlóság, hogy egyiküknek sem lesz idegen, hogy sok milliárd ember előtt, az amerikai football névleg legnagyobb mérkőzésén kell pályára lépni. Sőt a győzelem íze sem ismeretlen számukra. Warner 1999-ben a St.Louis Rams csapatával, míg Roethlisberger 2005-ben jelenlegi együttesével elhódította már az NFL bajnoki címét, tehát azt nem lehet mondani, hogy „nyeretlen kétévesek” küzdenek majd február 1-én Tampában. Hasonlóság, hogy mind a ketten egy sérülésnek köszönheti NFL karrierjük beindulást. Kurt Warner akkor kapta meg a lehetőséget Dick Vermieltől, amikor Rodney Harrison darabokra törte Trent Green lábát St.Louisban még 1999-ben. Nála ez a sajnálatos dolog azt eredményezte, hogy még abban az évben SB győzelemig repítette minden idők egyik legjobb támadósorát, a „The Greatest Show on Turf” névre keresztelt, Isaac Bruce, Tory Holt és Marshall Faulk nevével fémjelzett Ramst. Ez karrierje második éve volt, akárcsak a 2005-ös év Big Ben esetében, aki 2004-ben, újoncként Tommy Maddox Ravens elleni sérülése után kapta meg a marshall-botot Bill Cowhertől, amit a következő évben Super Bowl gyűrűvel hálált meg a bajszos mesternek. Közös pontként talán még azt lehet említeni, hogy egyikük sem valami nagy egyetemről került az NFL-be. Warner az NCAA másodosztályának egyik legjobb alakulatában, a Northern Iowa Panthersben töltötte college éveit, míg Big Ben, a gyengécske MAC konferencia tagjánál, az ohioi Miami Redhawks együttesében. Itt nagyjából véget is ért kettejük „közös története”, a továbbiakban nem nagyon beszélhetünk hasonlóságokról esetükben. Nézzük tehát, hogy mit kell tudnunk róluk, és mit várhatunk tőlük jövő héten.


 Kurt Warner rutinos róka. Annyira rutinos, hogy akár már öregnek is mondhatnánk és talán még meg sem sértődne az idén 38 éves sztár. Talán éppen ezért is meglepő, hogy idén milyen újjászületésen ment keresztül. Talán néhány ember kivételével már mindenki lemondott róla, amikor 4 éve dicstelenül távozott a Giantstól, de ha ekkor még nem is, akkor már végképp, amikor a Cardinalsnál a nyakára hozták az óriási újonc sztárt, Matt Leinartot. Ekkor talán már maga Kurt is úgy gondolta, hogy most már csak a levezetés van hátra NFL karrierjéből, de ekkor érkezett Glendalebe a „megváltó”, Ken Whisenhunt személyében, aki nem bízott meg a fiatal Leinartban teljesen, ezért szinte egyetemre emlékeztető QB rotációban újra megadta a nagy öregnek a lehetőséget tavaly. Már itt kijött, hogy Leinart talán mégse akkora sztár, mint azt a USC-ben mutatta, és egyre többet játszott helyette az öreg. Aztán megsérült Leinart, és Warner maradt a kezdő QB Arizonában 2007 végéig. 37 évét meghazudtolva igen jó évet zárt, (3417 yard, 27 TD, 17 INT) és megfejelve ezt egy jó edzőtáborral, meggyőzte Whizzy-t, hogy nyugodtan rábízhatja a Cards irányítását 2008-ban. Meg is kapta a lehetőséget erre, és legszebb napjait idéző szezont vágott ki idén. Ehhez persze kellett a tökéletesen „futójátékmentesített” Cards offense. Így aztán azt tehette Warner amihez legjobban ért „Gunslinger Kurt”. Passzolhatott. Larry Fitzgeralddal és Anquan Boldinnal nem is olyan nehéz feladat ez. Hiába figyeltek az ellenfelek csak a passzjátékra, Warner passzolt yardokban élete második legjobb szezonját csinálta, 4583 yarddal. Hozzátett még 30 TD-t és simán csoportgyőztesként playoffba vitte az Arizonát. Itt már szinte nem is volt nehéz dolga. Kapott végre futójátékot is, illetve egy olyan Larry Fitzgeraldot, aki légyegében még a legrosszabb passzokat is megfogja ebben az utószezonban. Nem is kellett már a szintén zseniális, de kissé idegbeteg Boldin, vagy az év közben sztárrá lett Steve Breaston. Persze arra nem számíthatunk a liga legjobb védelme ellen, hogy a Super Bowlon is elég lesz elhajítania a labdát valamerre, mert úgyis elkapja Fitz. Természetesen ezt Warner is tudja, de a képességeit ismerve nem fog neki nehézséget okozni, hogyha eltüntetik a pályáról az NFL legjobb wide receiverét. Marad még neki Boldin, Breaston, vagy a playoffban már egyre több szerepet kapó Edgerrin James, vagy a tight endek, Leonard Pope és Ben Patrick. Kellenek is ezek a célpontok, mert ismerjük a Steelers védelmét. Folyamatos blitzek és óriási nyomás az irányítón. Ezzel rá is tapintottunk a 13-as gyenge pontjára. Kora és sebessége miatt szinte teljesen ki van szolgáltatva a támadófalának, mert a zsebből már nem igazán tud kimozogni, főleg nem olyan gyors védők ellen, mint Harrison vagy Woodley. Ha nem sikerül a falnak rendesen megtartani a zsebet, akkor Warnernek csúnya véget érhet az SB. Hogy megkönnyítse irányítója dolgát, Whisenhuntnak olyan playbookot kell majd kidolgoznia, ami arra épít, hogy Warner még a zseb összeomlása előtt szabaduljon a labdától. Erre a legalkalmasabb, ha az RB-nek passzol, vagy TE-nek, illetve a sok slant vagy screen passz. Ha megmarad a Cards az alapszakaszban látott rengeteg hosszú passzra épülő sémánál, akkor Warner nem lesz alkalmas a győzelemre ez ellen a Pittsburgh defense ellen. Most sokan mondhatják, hogy miért írtam azt, hogy nem az irányítókról fog szólni ez a meccs, amikor most hosszasan elemeztem mennyire jó volt Warner idén. A válasz egyszerű. Azt, hogy itt van a Cards elsősorban annak a tökéletes taktikának és playcallingnak köszönheti a pinty csapat, amit Ken Whisenhunt kidolgozott, tökéletesen a játékosok képességeire szabva. Ebben a rendszerben Warner is csak egy fogaskerék. A neki tökéletes feladatot végzi, jó iparosként. Passzol, sokat és sokszor. Néha hibázva, de a rendszer számol ezekkel a hibákkal is, tehát nem olyan végzetesek, mint egy kifejezetten QB-ra kihegyezett rendszerekben. Összefoglalva tehát, ha esetleg nyer a Cardinals az nem csak Warner érdeme lesz, hiába egy esetleges MVP cím is. Ez az egész szezon 53 ember tökéletes együttműködésének eredménye egy remek edzői gárdával.

Ha Warner esetében elmondtuk, hogy ő csak egy eszköz, akkor ez a dolog százszorosan igaz Ben Roethlisbergerre. Neki aztán végképp nem kell meccseket nyernie, nem kell a hátán cipelnie a csapatát. Neki annyi a feladata, hogy lehetőség szerint ne veszítse el a labdát, és beindult futójáték után passzolgasson. Ez volt a feladata már 2005-ben is, amikor Super Bowlt nyert. Még manapság sem több sokkal mint egy „game manager”, de ez a Steelers rendszer nem is igényel többet. Erre viszont Big Ben tökéletesen alkalmas, még a rettenetesen gyenge támadó fal mögött. El  tud menekülni, ha arról van szó, megfutja a first downt ha az kell, eldobja a labdát futásból is és ami a legfontosabb, óriási túlélő. Egy átlag felépítésű QB, már 16-szor járta volna meg oda vissza a kórházat azok után, amiket idén kapott Big Ben. De ő nem. Igaz volt ez csúnyának tűnő agyrázkódása, de ez a fociban mindennapos dolog, csak a média reagálta egy kicsit túl. Most se számítsunk másra Roethlisbergertől, mint amit idén egész évben láttunk tőle. A zsebből csak rövid passzok Wardnak, Holmesnak vagy Millernek, akik testi erejüket, vagy gyorsaságukat kihasználva meghosszabbítják az elkapásokat, vagy roll-outok, playactionök, és futásból hosszabb passzok Washingtonnak, vagy Holmesnak. Na és persze az átlagos 4-5 sack, amit engedélyez a fal. Ha ezeknél megtartja a labdát, rossz szó nem érheti. Ami fejlődés nála a korábbi évekhez képest, hogy a meccsek végén nagyon jól ott van fejben, és így tudja hozni az esetleges egyenlítő vagy győztes driveokat. Persze ekkor is csak a szokásos játékával, de ez akkor is klasszis teljesítmény, így idén már kicsit kibújhatott a pályája elején ráragasztott „handoff QB” skatulyából. Van egy dolog, ami viszont komolyan ellene szól. Ken Whisenhunt. Igen az Arizona edzője. Ő volt akkor a Pittsburgh Steelers offensive koordinátora, amikor Big Ben-t draftolták. Ő rakta be a kezdőcsapatba, és ő épített a képességeihez tökéletesen illő offenset karrierje elején, ami végül Super Bowl győzelmet eredményezett. Ez azt jelenti, hogy nála jobban talán csak a saját anyukája ismeri Big Bent. Tudja mik a gyengéi és az erősségeivel is maximálisan tisztában van, ami ismerve Whizzy tudását és idei edzői teljesítményét, azt vetíti előre, hogy Roethlisberger rettenetesen nehéz meccsnek néz majd elébe Tampában. Persze nem volt neki túl sok könnyű meccse idén, de szerencséjére a liga legjobb védelmével van megtámogatva, tehát belefér, ha őt kikapcsolják a játékból, már ha egy irányítóval meg lehet ezt csinálni. Így aztán az ő esetében is elmondhatjuk, hogy Steelers siker esetén nem ő lesz valószínűleg az, akin múlni fog a dolog, még ha esetleg ő is lesz az MVP.

Pár szót azért illik szólni az előbb említett két úriember cseréjéről is, bár szerintem senki sem szeretné, ha sérülés miatt a csere QB-knak kelljen pályára lépniük a Super Bowlon. Warner mögött a már említett Matt Leinart van. Neki már van tapasztalata bajnoki döntőről. Igaz, hogy az még az NCAA-ből. Zsinórban két nemzeti bajnoki meccsen vezette a Trojanst, Ebből egyszer az Oklahoma ellen sikerrel, majd a következő évben a Vince Young vezette Texas Longhorns ellen már sikertelenül. Egyik meccsen sem játszott rosszul, de nem lehet azt mondani, hogy tökéletesen győztes alkat lenne a nagy meccseken. Ezzel ellentétben Big Ben cseréje az a Byron Leftwich, aki ugyan az NFL-ben soha nem tudott nagyot robbantani, de Collegeban igazi nyerő ember volt a Bowl meccseken. Leg emlékezetesebb alakítása a 2001-es GMAC Bowl, ahol törött sípcsonttal vezette győzelemre csapatát a Marshall egyetemet az East Carolina ellen, pedig volt olyan eset is, hogy két támadó falember ölben cipelte az irányítót a snaphez. Róla tehát elmondható, hogy nem lenne tele a nadrágja, hogyha be kellene állnia.

Összefoglalva azt elmondhatjuk, hogy Warner jobb irányító, mint Roethlisberger, de mind a ketten inkább tökéletes fogaskerekek a saját csapatukba, mintsem igazi sztárok, szóval így nézzük ezt a mérkőzést, és ne dőljünk be annak, hogy ha sokat olvassuk a médiában, hogy: „SB XLIII, Warner és Big Ben csatája” vagy, hogy: „A Cardinals offense és a Steelers defense párbaja”. Ez a meccs igazából Ken Whisenhunt és Mike Tomlin óriási taktikai csatája lesz. Az eredmény majd február 2-án hajnalban kiderül.
 
Tálosi Tibor (haromt)