Super Bowl XLIV - Támadók

Irányítók

Indianapolis Colts

A Colts kezdő irányítója nem más, mint Peyton Manning, 4-szeres alapszakasz MVP, megannyi rekord birtokosa. Manninggel kapcsolatban éveken át hallhattuk azt a kijelentést, hogy bár zseniális irányító, a rájátszásban nem tudja hozni az alapszakaszban nyújtott teljesítményt. Az elmúlt években azonban ezt a „hibáját” is kijavította, elég ha a Colts legutóbbi SB menetelésére gondolunk, de az idei rájátszásban is kiváló teljesítményt nyújt a Colts 18-asa.  67,5 %-os passzpontosság,  623 passzolt yard 5 TD és mindössze 1 interception. Mindennek köszönhetően a 2009-es idény rájátszásában eddig 104,6-os irányító mutatót érdemelt ki. Ha emellett megszemléljük az alapszakaszban nyújtott játékát, (amelyet újabb, összességében a 4. MVP címével jutalmaztak) 4500 passzolt yard,  68,8 %-os passzpontosság,  33 TD, 16 interception és 99,9-es irányító mutató, akkor kijelenthetjük, hogy a Colts részéről várhatóan nem lesznek gondok, amíg Manning irányít.
Peyton fő erénye a hihetetlen játékintelligenciája, sokszor hangoztatott közhely vele kapcsolatban, hogy lényegében a pályán játszó offenzív koordinátor. Villámgyorsan képes felmérni, hogy a vele szemben álló védelem mire készül, és ennek megfelelően hívja át a támadó játékot.  Nem egyszer láttunk arra példát, hogy a mérkőzés elején nem találja a fogást a védelmen (elég ha legutóbbi, New York Jets elleni összecsapásra gondolunk), de 2-3 drive után képes arra, hogy teljesen megújult játékkal, okozzon gondot a vele szemben fennálló védelemnek. Amennyiben a kedvenc  célpontjai, nevezetesen Reggie Wayne és Dallas Clark túl nagy figyelmet kapnak, gond nélkül építi be a sokadik számú elkapókat a támadási sémába.
Futásból nem igazán veszélyes, hisz a zsebirányító prototípusa, de kifejezetten jól kerüli el a sack-eket. Amennyiben megfelelő védelmet kap  a támadó faltól, életveszélyes játékot tud hozni.
Manning mögött már nem ennyire rózsás a helyzet, amennyiben megsérülne, főleg Curtis Painter juthat szerephez, aki nem kapott sok lehetőséget az alapszakasz során, és evvel a kevés lehetőséggel sem tudott igazán élni; 28 passzkísérletből 8 volt sikeres, összesen 83 yardért passzolt TD nélkül, cserébe 2–szer az ellenfél védőjátékosát találta meg átadásával.  Jim Sorgi IR-en gyógyulgat, tehát összesen ez a 2 irányító áll a Colts rendelkezésére, de ha Sorgi egészséges lenne, az sem számítana igazán; ha Manning megsérülne, teljesen mindegy melyik csereirányító jön fel helyette a pályára, egyikük sem tudna SB-t nyerni a Coltsnak.

New Orleans Saints

A támadó szellemű foci szerelmesei bizonyára örömmel dörzsölik össze tenyereiket, hiszen az NFC-t képviselő  New Orleans Saint-s színeiben megint csak korunk egyik legjobb irányítója fog pályára lépni Drew Brees személyében. „Túl alacsony” vagy  „a sérült válla túl nagy kockázat” ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket hallhattunk pár éve Brees-szel kapcsolatban. Aztán Sean Paytonhoz és a Saints-hez került, és azóta egyik kiemelkedő alapszakasz követte a másikat, a nagy elismerés azonban eddig elmaradt.  Brees és a Saints már most történelmet írtak, hiszen a franchise 1967-es alapítása óta először lesz lehetőségük Superbowl-t játszani, de minden bizonnyal nem fognak megelégedni ennyivel. Ha az előbb Manning idei rájátszásbeli játékát emeltem ki, nem mehetek el szó nélkül Brees teljesítménye mellett sem;  63,5 %-os passzpontosság, 444 passzolt yard 6 TD 0 interception és mindössze 1  alkalommal sackelték, mindennek köszönhetően 116,1-es irányítómutatóval rendelkezik.
Az alapszakasz során is hasonlóan impresszív játékot mutatott be Drew Brees,  70,6% százalékos passzpontosság,  4388 passzolt yard,  34 TD 11 interception és  109,6-os irányító mutató. Fantasztikus teljesítmény. Brees hihetlenül sok lábon álló támadójátékot tud kiszolgálni, Colston, Henderson, Meachem, Shockey és a jolly joker Reggie Bush mindannyian sikeresen megjátszhatóak. A támadó fala egészen kiemelkedő munkát végez Brees megvédésében, az egész idény alatt kevés olyan alkalom volt, amikor tartósan nyomás alatt tudták tartani az ellenfél védelmei. Hihetetlen mértékű bizonyítási vágy ég benne, és Sean Payton személyében olyan playcaller áll rendelkezésére, aki zseniálisan tudja keverni a kártyákat, és egy ütőképes futójátékot is felhúzott a passzjáték mellé.
Brees mögött a veterán Mark Brunnel várja, hogy lehetőséghez jusson, bár valószínűleg a legtöbb Saints fan-t infarktus kerülgetné, ha ő állna fel a center mögé. Brunnel idén csak epizódszerephez jutott,  30 passzkísérletének pont a fele jutott célba, összesen  102 yardért, 0 TD-vel és 1 interceptionnel.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy korunk legjobb irányítói közül, kettő is pályára fog lépni Miamiben, de amint ez ilyenkor lenni szokott, egyikük mögött sem található életképes „B terv”. Én mindenesetre nagyon kíváncsian várom, hogy a döntőben, melyik irányító zsenialitása fog felülkerekedni, én nem tudnék választani kettejük közül.


Futók

Indianapolis Colts

A Colts futójátékáról az alapszakasz során sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy erős lenne, ligaszinten 32, azaz utolsó helyen zárt.  Összesen 1294 yardot futott yardot szerzett a csapat, 16 TD-vel egyetemben, a meccsenkénti 80,9 yardos átlag pedig mint korábban is említettem a 32. helyre volt elég. Az alapszakasz során főleg Joseph Addai-ra támaszkodott a csapat,  219 labdahordásból  3,8 yardos átlaggal 828 yardot és 10 TD-t ért el.  Addai mellett az első körös újonc, Donald Brown jutott még jelentősebb szerephez, 78 labdahordásból 3,6 yardos átlaggal 281 yardot és 3 TD-t ért el.
Az idei rájátszásban sem lett acélos a futójáték, ( tehát nem beszélhetünk Arizona Cardinals effektusról) Addai  továbbra is 3,8 yardos átlaggal szorgoskodott össze 103 yardot,  27 próbálkozásból, míg Brown 12 labdahordást 28 yardra váltott. Az idei rájátszásban még nem szerzett futott TD-t a Colts, talán a döntőben sikerül nekik.
Összességében elmondhatjuk, hogy az idén nyújtott játék alapján nem a futójátékával fog versenyben maradni a Colts, bár történtek már nagyobb csodák is az NFL történelmében.

New Orleans Saints

Míg a Coltsnál lényegében nem beszélhettünk futójátékról idén, addig a Saints végre képes volt arra, amire évek óta várt mindenki, ütőképes futójáték jött létre a ligaelit passzjáték mellett.
A Saints az alapszakasz során 2106 futott yardot, és 21 futott TD-t szerzett, meccsenkénti 131,6 futott yardjával pedig ligaszinten 6. helyen zártak. A Szentek futójátéka 3 különböző játékos teljesítményén alapult, Mike Bell 172 próbálkozásból 3,8-as átlaggal ért el 654 yardot és 5 Td-t, míg Pierre Thomas  147 labdahordást váltott 793 futott yardra, azaz 5,4 yardos átlaggal futott. Thomas az alapszakasz során 6-szor futott az ellenfelek end zonejába. Kettejükhöz képest jóval kevesebbszer összesen 70 szer jutott alkalomhoz Reggie Bush, de 5,6 yardos átlagával így is összeszedett 390 yardot és 5 TD-t.  A klasszikus RB-k mellett Payton rendszerében az elkapók , és a fullback-ek is gyakran kapnak lehetőséget, így elmondhatjuk, hogy a Saints futójátéka felettébb veszélyes és sokrétű.  A támadó fal és az elkapók fantasztikusan blokkolnak futásnál, nem véletlen, hogy gyakran láthatunk 20 yardnál hosszabb futójátékokat a Saints részéről.
A rájátszás során főleg Thomas-ra és Bushra támaszkodik Payton, előbbi  27 kísérletből  4,2 yardos átlaggal 113 yardot és 1 TD-t ért el, míg utóbbi 7,7 yardos átlaggal szerzett 12 próbálkozásból  92 yardot és 1 TD-t. Reggie Bush játékával kapcsolatban a nagy kérdés az, hogy továbbra is képes lesz-e azt a számára eddig idegen, kemény brusztolós játékot mutatni, amit az idei playoff mérkőzések során  láthattunk tőle.
Ha az irányítók esetében nem tudtam egyértelműen dönteni, hogy a Colts vagy a Saints erősebb-e, addig a futójáték esetében nincs kérdés, egyértelműen a Saints dominál e téren, de szükségük is lesz, az erős futójátékra és az ebből következő labdabirtoklásra, hogy Manninget a lehető legtovább a pálya szélén tartsák.


Elkapók és Tight End-ek

A három évvel ezelőtti Super Bowlon egyértelmű volt a Colts főlénye az elkapók terén, de ez mostanra megváltozott. Marvin Harrison távozásával, és az azóta első körben érkezett Anthony Gonzalez sérülésével a Coltsnak nincs egy egyértelmű második számú elkapója. Érdekes, hogy ennek és a kettő „elspórolt” meccsnek az ellenére a Colts játékosai kapták el idén a legtöbb passzt és a második legtöbb yardot tették meg belőlük. Ehhez szükség volt az eddig ismeretlen szinte újonc Pierre Garcon és az idén a BYU-ról érkező Austin Collie érett játékára, és arra, hogy az elmúlt években már többször szinte wide receivert játszó Dallas Clark, karrierje legjobb évét fussa. Garcon és Collie dolgát megkönnyítette, hogy a két tapasztalt társuk Wayne és Clark elvonta a védelmek figyelmét róluk, illet, hogy Peyton Manning passzolt nekik, de a teljesítményük így is nagyon meglepő volt.
Collie és Garcon játéka pont kiegészíti egymást, ezért is lehettek sikeresek mindketten. Pierre Garcon a negyedosztályú Mount Union Collegeről érkezett így érthető, hogy az első évében nem kapott szerepet a Coltsban. A második szezonját sem kezdte túl jól, folyamatosan elejtett könnyebb labdákat is, és inkább csak a sebességével dominált. Manning ki is akadt rá egy kicsit és a szezon első felében nem is annyira foglalkoztatta. A szezon második felében azért változott a helyzet, és Garcon két meccsen is több mint 100 yardot kapott el. A rookie Austin Collie legnagyobb erénye pont Garcon gyengéje a labdák elkapása volt. Collie hamar kivívta Manning bizalmát azzal, hogy szinte minden az irányába menő labdát elkapott. Collienak nem voltak hosszú elkapásai, de fontosak annál inkábban, és rookie létére kiharcolta azt, hogy Manning egyik kedvenc redzone béli célpontja legyen. A két fiatal elkapó azonban igazán a Jets elleni playoff mérkőzésen bizonyított. A Jets védelme jól semlegesítette Reggie Waynet és Dallas Clarkot is, ennek ellenére Collie és Garcon teljesítménye nem esett vissza. Mindketten 100 yard felett teljesítettek és touchdownt is kaptak el.
Persze a Colts támadósorának motorja továbbra is Reggie Wayne és Dallas Clark. Wayne már évek óta az NFL egyik meghatározó elkapója és ez Marvin Harrison távozása után se változott. Idén már egymásután 6. alkalommal kapott el legalább 1000 yardot. Dallas Clark sosem a blokkolási képességeivel hívta fel magára a figyelmet, sokkal inkább az elkapásaival. Ezek az elkapások gyakran zseniálisak, de az érthetetlen droppok sem állnak távol tőle. Mivel Manning Wayne kivételével az összes már megszokott célpontját elvesztette, ezért az idei szezonban Clarknak elő kellett lépnie, és ő sikeresen is teljesítette a feladatát. Tony Gonzalez után Clark lett a második tight end, aki legalább 100 passzt kapott el. Emellett Clark 1000 elkapott yard felett zárt életében először.
A Colts elkapói egy sokoldalú egészet alkotnak, ami képes alkalmazkodni az ellenfél védelme által nyújtott lehetőségeknek, és egy ember elvesztése nem bénítja meg az egész egységet.

Régebben sokszor elhangzott, hogy Brees azért érdemelne nagyobb elismerést a hihetetlen teljesítménye mellé, mert gyenge elkapó gárda van a keze alatt. Ez a mostanra már megváltozott. Mármint nem az, hogy Brees elismerést érdemel a teljesítményért, hanem hogy gyengébb képességű elkapókkal dolgozna. Érkezett egy Clarkhoz hasonló remek kezekkel rendelkező tight end és az elkapók is elkezdtek felnőni az irányítójuk nívója felé. A két csapat elkapói nagyon különböző utat jártak be.
A Saints első számú receivere Marques Colston, aki Waynehez hasonlóan mára az NFL kiemelkedő elkapója lett, de ő egy nagyon kis egyetemről érkezett és csak egy véletlennek köszönhetően draftolták. Colstont ugyanis az ismeretlensége és a méretei alapján tight endként volt feltüntetve és csak emiatt igazolták le a draft egyik utolsó pickjével és aztán remek teljesítményt nyújtott a draft utáni edzőtáborokban és Sean Payton már akkor nagy fantáziát látott benne. Ezt jelezte már akkor is, hogy elcserélte a csapat kezdő elkapóját Donté Stallworth-t. Ezzel megnyílt a lehetőség Colston előtt, aki egy kis sérülést leszámítva végig kezdő tudott lenni és már rookieként több mint 1000 yardot kapott el és már az első playoff touchdownját is megszerezte. A második szezonjára se lehetett panasz. Az NFL történetében egy elkapó sem rendelkezik több elkapással a karrierje első két évében, mint ő. A tavalyi szezonját a sérülések lerövidítették, de idén megmutatta, hogy még mindig ő az egyértelmű vezér az elkapók közt.
A Coltshoz hasonlóan itt is van egy fiatal elkapó, akinek szükség volt egy kis időre, hogy felvegye az NFL iramát, de a mostani játéka már kezd olyan lenni, hogy kezdik megbocsátani a várakozást. Ez a játékos Robert Meachem. Meachem volt 2007-ben a Saints első körös választottja, de egy térdsérülés miatt nem tudott rookieként pályára lépni. A második éve sem volt sikeres, Colston sérülése ellenére itt is csak epizódszerep várt rá. Ekkor már kezdték bustnak elkönyvelni, de az idei szezonban, főleg a második felében robbantott. Ha lehet hinni a statisztikusoknak, akkor az irányába dobott labdák majd ¾-ét elkapta, és nem volt droppolt elkapása. Emellett annak ellenére, hogy még csak a 2. és 3. számú elkapó szerep között van, holtversenyben ő kapta el a legtöbb touchdownt a Saintsben. Aki csak egy kicsit is követte idén az NFLt az már biztos láthatta őt, mivel ő mutatta be az idei év egyik legnagyobb játékát, amikor az alapszakaszban a Redskins ellen Brees egyik interceptionje után, kiütötte a visszafutó játékos kezéből a labdát és besétált egy touchdownra.
Hiába volt Meachem meghatározó alapszakasz második felében, a playoffban még csak minimális szerep hárult rá, és Brees inkább a szezon közepe óta csendes Devery Hendersonnak szánta a főszerepet. Ő az egyetlen, aki a Saints mindkét playoff meccsén szerzett touchdownt. Társaival ellentétben Hendersonnak a fő erénye nem a kezei vagy a méretei, hanem a sebessége.
A wide receiver mellett a New Orleansnál nincs hiány a tehetséges tight endekben sem. Ők Jeremy Shockey és David Thomas. Az elkapókkal ellentétben egyik játékost sem a Saints draftolta. Shockey két évvel ezelőtt viharos körülmények közt érkezett a Giantstől, Thomas pedig az idei év elején érkezett a Patriotstól egy minimális ellenszolgáltatásért. Shockey new orleansi pályafutása nem indult zökkenőmentesen, és a sérülések sem kerülték el, de az idei évre már jelentős tényezővé nőtte ki magát. Thomas a szezon nagyobb részében nem kapott lehetőséget, de amikor igen akkor élt is vele, és Shockey sérülése alatt rendes megoldást nyújtott a tight end pozícióban.

A Coltséhoz hasonlóan sokoldalú a Saints elkapó egysége is, és megoldották már ők is a feladatukat a kulcsjátékosok kiesése esetén is. Ennek ellenére a Wayne-Colston és a Clark-Shockey közti különbség a Colts javára dönti a két egység közötti különbséget, de nem ugyanazon defensive back-ek ellen kell megküzdeniük. A labdavadász Saints secondary néha nagyobb kockázatot vállal egy reménybeli turnoverért, aminek a kihasználására Manningnek megvannak a fegyverei, így lehetőség nyílhat az elkapóknak egy egy nagy játékra. A Colts védelme ellen továbbra is Hendersonnak juthat a döntő szerep, különösen, ha a Saints a meccs elején egy egészséges futójátékot tud majd felmutatni. A Jets ellen látszott, hogy egy lassan lereagált play action passzal néha úgy lehet átmenni a Colts védelmén, mint kés a vajon és a wide receivernek csak el kell kapnia a labdát a tiszta touchdownhoz.

Összességében nem akkora a különbség a wide receiverek és a tight endek között, hogy az egyértelműen döntő lehetne, de a szezon közben láthattuk, hogy bármelyik játékos képes a kiemelkedő teljesítményre, és egy ilyen döntően befolyásolhatja a meccs végkimenetelét. Ehhez még ráadás a két elit irányító, a remek passzjátékok, és hogy szoros meccsre lehet számítani, ezzel pedig nagy valószínűséggel egy meccs végi döntő 1st downt érő elkapással, vagy touchdownnal, a fent említett játékosok közül valaki majd berobbanhat az elitbe, vagy megválthatja a jegyét a halhatatlanság felé.


Támadó falak

A liga jelenlegi két legjobb irányítóját a két legjobb pass protection fal fogja felkísérni a pályára vasárnap este. Ennél persze árnyaltabb a helyzet, úgyhogy érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni, mire is számíthatunk a két támadófaltól.

Az Indianapolis offensive line idén is hű képe volt a csapat támadójátékának, kiemelkedően védték meg Manning-et, de a futójáték segítésében nem alkottak maradandót. A fal két szélén Ryan Diem és Charlie Johnson ténykednek. Diem igazi harcedzett veterán, 9. szezonját húzta le a csapatban, és kirobbanthatatlannak tűnik a RT posztról. Bár időről időre megkérdőjelezik a helyét a csapatban, de Jeff Saturday mellett a fal legbiztosabb pontja, 2002 óta minden mérkőzésén kezdő volt. Idén mindössze 1 sack-et és 8 QB hitet engedélyezett. Egyedül a 7 begyűjtött büntetés tűnhet soknak. A fal másik oldalán kicsit nagyobb a mozgás, két esztendővel ezelőtt Tony Ugoh újoncként produkált egy kiváló szezont, akkor sokat úgy gondolták, hogy hosszú évekre megvan a franchise LT. Aztán a tavalyi szezon már elég rosszul sikerült a fiatal játékosnak, úgyhogy idén már Charlie Johnson lett a kezdő. Ő az idei 12 meccsén mindössze 3 sacket és 8 hitet engedélyezett, ami LT poszton kimagaslóan jónak számít. Néhány meccset sérülés miatt ugyan mulasztott, de kulcsszerep vár rá a döntőben is, Will Smith megfékezése lesz a feladata. A fal belső posztjainak sorba vételét mindenképpen Jef Saturday megemlítésével illik kezdeni. A liga egyik legjobb és legokosabb centeréről van szó, 11 szezon alatt tökéletes összhangott fejlesztett ki Manninggel, így képes minden helyzetben irányítani a falat és reagálni az irányító gyakori áthívásaira, a játékok megváltoztatására is. Bár nem számít kimagaslóan erős játékosnak, de technikája kiváló, nagyon nehéz átjutni rajta. Az idei 1 sack, 1 hit és mindössze 7 QB pressure egészen kiemelkedő mutatók. Mellette kétoldalt szintén két igencsak eltérő életkorú és tapasztalatú guard ténykedik. Ryan Lilja 6 szezont húzott már le, míg a másik oldalon Kyle DeVan draftoltatlan szabadügynökként került idén a ligába, és lett kezdő a szezon második felére, Mike Pollakot szorítva ki a csapatból. Az első pár meccsén még meggyűlt a baja az ellenfelekkel, 5 meccs alatt 1 sack és 17 QB pressure száradt a lelkén. Azóta viszont 6 meccs alatt 1 sack és mindössze 2 QB pressure, beleszámítva a rájátszásban a Ravens és a Jets védőinek megfékezését is. Ami a futójátékot illeti, annak segítésében akadnak viszont problémák. Bár a Colts a rájátszásban két kiemelkedő futás elleni védelemmel találkozott, a 2,9 yardos futásonkénti átlag rendkívül alacsony. A Saints futás elleni védelme messze nem olyan erős, mint a korábbi két ellenfélé, de az Indianapolis támadófalnak sokkal több segítséget kell adnia a futások sikerességéhez is.

A New Orleans fala ennél sokkal kiegyensúlyozottabban muzsikál. A csapat passzokkal a 4., futásokkal a 6. legtöbb yardot szerezte az alapszakaszban meccsenként, ami hűen tükrözi, hogy mennyire domináns is a Saints offensive line jelenleg. Elképesztő az a hatékonyság, ahogy a csapat évről évre termeli ki az új tehetségeket és pótolja a távozó és megsérülő játékosokat. Pedig a szezon nem indult jól, hiszen a kezdő LT, Jammal Brown még a szezon előtt a sérültlistára került. A helyére az a Jermon Bushrod került, aki a szezont megelőzően mindössze 3 meccsen lépett pályára a ligában. Nem kezdőként, összesen. Ehhez képest bőven megállta a helyét, egyedül a 3-4-es csapatok ellen szenvedett meg jobban az alapszakasz során, a Dallas ellen 2, a Miami ellen 3 sacket is engedett. A rájátszásban azonban adódtak gondjai, főleg a Minnesota elleni meccsen, Jared Allen megkergette párszor mellőle Drew Brees-t. Hasonló ívet írt le a túloldalon John Stinchcomb szezonja is, 1-2 kevésbé jól sikerült meccset leszámítva domináns alapszakasz, majd komoly gondok a Vikings elleni meccsen (1 sack és 6 pressure volt a rá bízott játékosok termése). Kulcskérdés lesz, hogy mire mennek ők ketten a két kiemelkedő pass rusher DE, Mathis és Freeney ellen. A fal belseje felé haladva Carl Nicks érdemel először említést, aki a tavalyi drafton került a csapathoz, és azóta a liga legjobb guardjai közé verekedte magát. Pass protection és futásblokkolás terén is kiváló, domináns játékos, akárcsak párja, Jahri Evans, aki pár évvel több tapasztalatot birtokol, hiszen 4. szezonját húzta le idén. Érdekesség, hogy ő is a ligába kerülésekor azonnal kezdőjátékos lett. Ők ketten igazi erőfölényt tudnak kialakítani középen, a Colts 300 font környéki guardjaival szemben Evans 320 font, míg Nicks 340 font felett van, vagyis jelentős erőfölényben lesznek a Colts nem túl mérete védőfalával szemben. A daliás termet a center Jonathan Goodwin esetén is igaz, ő is közel 320 fontos súllyal terpeszkedik el a fal közepén. Persze a méret lehet hátrány is, nagy kérdés, hogy a kisebb, mozgékonyabb Colts védőkkel szemben a sebességbeli lemaradást sikerül-e kompenzálni. Mindenképpen nagyon érdekes párharc lesz, ha a fal közepe képes lesz átnyomni a belső futásokat, akkor bajban lehet az Indianapolis, másrészt pedig Freeney és Mathis sebességével a széleken nagyon nehéz lesz boldogulni a passzjátékok esetén.


Csanádi Alexander (briareos), Geist Miklós (Ork) és Somoskövi Gergely (somoskovig)