Super Bowl XLVII III.

A támadófalakkal a szurkolók ritkán foglalkoznak, pedig mint azt láthatjuk, talán nincs is fontosabb csapatrész, ha az ember Super Bowlt szeretne játszani a csapatával. Nehezen lehet vitatni, hogy mindkét támadósor sztárjai rengeteget profitáltak a falak kifogástalan játékából mind az alapszakasz, mind pedig a rájátszás folyamán. Nézzük hát meg, mit is tudnak a 49ers és a Ravens nagydarab „testőrei”. Itt taglaljuk a tight endeket is, akiknek szerepe talán nem lesz jelentős, de akár döntő is lehet.

San Francisco 49ers

Tackle-k

Abban viszonylag nagy konszenzus van az NFL-rajongók között, hogy idén a Frisco támadófala volt a legjobb a ligában. Mind az öt játékos mind a tizenhat meccsen kezdő volt és két Pro Bowler játékos is ott van ebben az egységben, az egyikük Joe Staley. Annak ellenére, hogy ő a bal oldali tackle, elsősorban a futás segítőjeként híresült el teljes joggal. A passzvédelemben sem kifejezetten rossz, de egy jó passrusher túl tud járni az eszén, az ő dolgát jelentősen megkönnyítette az irányítócsere, mivel Colin Kaepernick könnyen ki tudja magát varázsolni azokból a nehéz helyzetekből, amikbe Staley esetleges hibái miatt kerülhet. A túloldalon Anthony Davis nem kisebb klasszis, mint Staley. Ő is a futásblokkolásban tartozik az elitbe, és a passrush-sal is el tud bánni a legtöbb esetben. A duó mögött nincs valódi csere, ha valami történne velük, feltehetően Alex Boone mozogna tackle pozícióba.

Guardok

Bár kiválóak a szélső falemberek a Ninersnél, a guardok még náluk is jobbak. A duó mindkét tagja a liga legjobb öt guardja közé tartozik, futásblokkolásban és passzvédelem terén egyaránt hatékonyak. Baloldalon Mike Iupati a legtöbb szakíró és szavazás szerint posztja legjobbja, a hatalmas szamoai játékos ugyanis a legnagyobb védő falemberekkel is el tud bánni, ezt a Ravens kiválóságai ellen be is mutathatja a finálé folyamán. Alex Boone szinte nevesincs játékosként érkezett az NFL-be, de egy hosszú tanulási folyamat végére felemelkedett arra a szintre, amit csapattársai hoznak, ma már el lehet mondani, hogy a San Francisco falának jobb oldal legalább olyan domináns, mint a bal fele, sőt, hatékonyságban sokszor jobbnak is bizonyul Boone és Davis. A cserék közül ki kell emelni Leonard Davist, aki feltehetően egy-két játék erejére beáll majd, mivel kezdő kaliberű veteránról beszélünk. Davis korábban évekig sztárnak számított posztján, így egy esetleges sérülés sem gyengíti ezt az egységet jelentősen a 49ersnél. Joe Looney újoncként nem valószínű, hogy bevetésre kerül.

Centerek

Ha van gyengepontja a Frisco OL-nek, az Jonathan Goodwin, bár ő is a jobb centerek közé tartozik. A veterán center rengeteget segített Kaepernicknek az NFL-re való átállásban, és sokoldalúságát mutatja, hogy nemrégen az egészen más stílusban játszó Saints támadófalának vezéreként lett Super Bowl-győztes. Nem lesz könnyű dolga Ngatáékkal szemben, de az eddigi teljesítménye alapján nem valószínű, hogy komolyabb gondjai lennének. Cseréje Daniel Kilgore, akinek eddig csak epizódszerepek jutottak, ez minden bizonnyal vasárnap sem lesz másként.

Tight endek

Nagyon nehéz megmondani, mekkora szerepe lesz a tight endeknek a San Francisco támadójátékában ezen a mérkőzésen. Bár Alex Smith egyik kedvenc célpontjai voltak Vernon Davisék, Kaepernick kevésbé használta őket elkapás céljából, egészen a rájátszásig, amikor a semmiből újra fontos elemei lettek az offense-nek. Az mindenesetre vitathatatlan, hogy Davis egy kiváló elkapó és közepes blokkoló tight end, akit érdemes kihasználni legalább az ellenfél védelmének összezavarása céljából. Ha inkább blokkolásra van szüksége az NFC bajnokának, akkor Delanie Walker lehet az alkalmasabb fegyver, aki ugyan képes időnként szép elkapásokra is, elsősorban a futójáték segítése miatt szokott pályára kerülni. Garrett Celek harmadik számú tight endként vagy fullbackként kizárólag blokkolásra van használva és nem is túl gyakran, a Davis-Walker párosra érdemes koncentrálni ezen a poszton.

Baltimore Ravens

Tackle-k

A Baltimore támadófala már nem örvend hatalmas elismerésnek, ennek elsősorban az az oka, hogy egész évben keresték a megfelelő összeállítást. A legjobbkor találták meg, ugyanis a rájátszásra átalakított OL kulcsszerepet vállalt a sikerességben, legyen szó futásról vagy passzról, de különösen utóbbiról. Flacco ugyanis tulajdonképpen mindhárom meccsen teljesen zavartalanul dobálhatott, a hosszú passzok így működhettek, és ez elsősorban a falnak köszönhető. Annak a falnak, amelynek bal szélén a playoffban a veterán Bryant McKinnie játszik. Bár elsősorban jobb oldalon játszott korábban és közepes passzvédőnek ismerjük, McKinnie kiválóan oldotta meg feladatát az elmúlt három meccsen, szinte hibátlan volt a vak oldalon, ami a támadófalak alapja. Jó teljesítményére azért volt szükség, mert Michael Oher nem tudott igazán hatékony lenni ezen a poszton. Az érdekes sorsú és filmet ihlető játékos igazából a jobb szélen képes klasszis teljesítményre, hiszen ő is futás terén számít elitnek. Ez meg is látszik azon, ahogy a rájátszásban muzsikál eredeti posztján, a McKinnie-Oher duó, ha nem is egyenrangú a Staley-Davis kettőssel, mindenképpen esélyes Aldon Smith-ék megállítására. Ezen a poszton nincs igazán cseréje a csapatnak, valamelyik guard mozogna a fal szélére sérülés esetén.

Guardok

Itt a biztos pont Marshal Yanda, aki jobboldali guardként a liga legjobbjai közé küzdötte magát idén minden téren. Mintaszerű játékát érdemes önmagában is nézni, tankönyvbe illő mozgása volt idén. A túloldalon már nagyobb jövés-menés volt, a kiöregedett Bobbie Williams és az ifjonc Ramon Harewood sem tudott megoldást nyújtani a problémákra, jelenleg mindketten cserék. Az újonc Kenechi Osemele az év nagy részében a két említett úriember miatt tackle-t játszott, közepes szinten, ám a playoffban guardként szinte hibátlan eddig. McKinnie-vel remek összhangban vannak, aki rengeteget segít tapasztalatával az újoncnak, ez a kettős viszonylag alacsony reputációja ellenére megoldhatatlan feladatnak bizonyult Chandler Joneséknak is. A padot Williams és Harewood alkotja, azt nem lehet mondani, hogy ne lennének kipróbált harcosok.

Centerek

Matt Birk személyében a stabilitás itt adott. Az immár tizenöt éve elit center elsősorban futásblokkolásban jó, a legnagyobb védőket is fel tudja tartóztatni egyedül is, ezt bizonyíthatja a Harvard egyetem büszkesége a Super Bowlon is. Korát elnézve ez akár utolsó meccs is lehet a régi motorosnak, így feltehetően kettőzött erővel veti magát a meccsbe a liga egyik legstabilabb sztárja. Mögötte az újonc Gino Gradkowski tanulgat, azt nem mondhatja, hogy nem mutatták meg neki a blokkolás alfáját és omegáját.

Tight endek

Bár néhány edzést kihagyott, nincs kérdés afelől, hogy Dennis Pitta lesz az első számú Holló ezen a poszton. Pitta teljesen kiszámíthatatlan, csodálatos elkapásokra is képes, de időnként szinte eltűnik a pályáról. A Baltimore-nak a New England ellen látott szuperPittára lesz szüksége, ami nem lesz egyszerű, ismervén a Frisco védekezését ezen poszt ellen. Blokkolni fog segíteni Ed Dickson és Billy Bajema, előbbi elkapásokban is be tud segíteni (ha őt kérdezik, akkor jobban, mint Rob Gronkowski, ezt én kétlem azért), de a Ravens támadásaiban nem kulcsfontosságú a tight end pozíció, legalábbis nem mindig.

Bár tulajdonképpen minden téren jobb a Niners fala (Yanda és Birk jobbak csupán riválisaiknál, de ők se sokkal), a playoffban látott baltimore-i OL elképesztően domináns volt. Olyan védőfallal még nem találkoztak, mint a tegnap bemutatott san franciscói, éppen ezért ez több szempontból is valódi erőpróba lesz számukra, és ezen a csatán múlhat Rice futásátlag és az is, hogy Flaccónak sietnie kell majd, vagy pedig lesz ideje hosszú passzokra. Mindkét csapat akkor vált sebezhetővé ebben a szezonban (pl. a 49ers a Giants ellen, a Ravens a Texans ellen), amikor a támadófal nem tudott mit kezdeni az ellenfél védőfalával, éppen ezért a tegnap és ma vázolt párharcok kulcsfontosságúak lehetnek a meccs kimenetelében. Ne legyen kétségünk, nem falember lesz a meccs embere, de az bizonyos, hogy ezek az egységek segítik hozzá a leendő MVP-t a díjhoz. A tight endek szerepe rendkívül kiszámíthatatlan, hiszen mind Davis, mind Pitta szezonja érdekesen és változatosan alakult, mindketten nagy segítséget nyújthatnak irányítójuknak, ha sikerül a jobbik formájukat előkapniuk, ám az sem lenne meglepő, ha a TE-k megmozdulásaira egyáltalán nem emlékeznénk már hétfőn. Az előny elvileg itt is a Ninersé, de Pitta jó napjain le tudja játszani Davist a pályáról.

Rajnai Gergely (Rajna)