Újra működünk, köszi a türelmet!

Super Bowl XLVII IV.

Írta: vassadi — 2013. január 31., 00:21

A Super Bowlt beharangozó sorozatunk mai részében a futókat és az elkapókat mutatjuk be.

Super Bowl XLVII IV.

BALTIMORE RAVENS

Futók

A szezon előtt szerződést hosszabbító Ray Rice a Ravens támadóegységének egyik kulcsfigurája és egyben legnagyobb sztárja. Az alapszakasz során ugyanakkor az lehetett az ember érzése, hogy ezt a tényt épp a gárda offenzív koordinátora, Cam Cameron nem hajlandó belátni, aki érthetetlenül kevés szerepet adott a franchise running backnek, playhíváskor elvakultan ragaszkodva a passzjáték erőltetéséhez, még ha az olykor teljesen csődöt is mondott. Újonc évét leszámítva legkevesebb yardját, valamint második legrosszabb futásonkénti átlagát érte el a Rutgers egyetem neveltje, és bár rosszul nem játszott, limitált carry-szám mellett nem volt lehetősége arra, hogy kihozza magából a maximumot. A koordinátor-váltás kiváló döntésnek bizonyult Baltimore-ban, Jim Caldwell előléptetéséből pedig Rice is profitált. A Colts elleni playoff-meccsen ugyan komoly problémákhoz vezethetett volna két labdavesztése (a teljes alapszakaszban egyetlen fumble-t vétett), azonban Denverben és Foxborough-ban is touchdownnal járult hozzá a továbbjutáshoz, valamint korábban, a Giants-szel vívott kulcsfontosságú meccsen több mint 150 scrimmage yardot és 1 TD-t szerzett. A Ravens elsőszámú futója nem tartozik a tipikus elusive backek közé, kontakt utáni yardok szerzésében és missed tackle-k kikényszerítésében nem jeleskedik, de ezt kompenzálja azzal, hogy elkapásoknál az egyik legjobb RB a ligában. Ennek megfelelően rengetegszer használják passzjátéknál is; Joe Flacco 80 alkalommal vette célba a szezon során, Rice pedig 61 elkapásból közel félezer yardot tett hozzá összterméséhez. Idénybeli legemlékezetesebb momentuma minden kétséget kizáróan a Chargers ellen 4&29-es szituációban, screen passzból elért first downja. Ha ez a kísérlet nem sikerül, a hollók valószínűleg vereséggel távoztak volna San Diegóból, és most aligha játszhatnának a Vince Lombardi trófeáért.

A Ravens a tavalyi draft harmadik körében választotta ki Bernard Pierce-t, a Temple-ről érkező újonc játékos pedig a szezon előrehaladtával egyre több lehetőséghez jutott, olyannyira, hogy a Colts és a Patriots elleni playoff-találkozókon futott yardjainak száma, valamint futásonkénti átlaga egyaránt meghaladta Rice statisztikáit. A Giants kiütéséből 123 yarddal vette ki a részét, labdaérintésenként 8.8 yardot haladva a földön, valamint a Bengals-szal vívott, lényegében már tét nélküli mérkőzésen elsőszámú futóként is helytállt. Elkapásoknál jóval ritkábban foglalkoztatják, mint Rice-t, a rájátszást is beleszámítva mindössze 8 catch áll a neve mellett, ugyanakkor kiemelkedően magas yards after contact mutatóval rendelkezik, és relatíve sok szerelési kísérletet hibáznak rajta a védők. Már most egyértelműnek tűnik, hogy a Ravens elérte célját Pierce-szel, nagyszerű kiegészítő embert draftoltak Rice mögé.

A Louisville egyetemen freshmanként rekordokat döntő, majd egyetemi pályafutását a Georgia Tech-en folytató Anthony Allen játékjogát a 2011-es draft hetedik körében foglalták le a hollók. A támadósorban komolyabb szerephez csak az alapszakasz záró fordulójában, a Bengals ellen jutott; ezen az egy meccsen több carry-t jegyzett, mint addigi NFL-karrierje során összesen, valamint megszerezte első TD-jét is a profik között. Ezt leszámítva jobbára csak special teamerként alkalmazzák a másodéves running backet.

Ha a Ravens futórészlege van terítéken, nem lehet elmenni szó nélkül Vonta Leach mellett, aki a liga egyik, ha nem a legjobb fullbackje. Túl azon, hogy kiváló lead blocker, elkapásban is rendre számítani lehet rá, és passzblokkolásban is posztja elitjéhez tartozik. A marylandiek 2011-ben, szabadügynökként igazolták le Le’Ron McClain pótlására a 31 éves játékost, aki az érte kifizetett összeg minden egyes centjét megszolgálja pályán nyújtott teljesítményével.

Elkapók

Második NFL-ben töltött idényére Torrey Smith a liga egyik legveszélyesebb mélységi célpontjává érett. A Maryland egyetemről a 2011-es draft második körében kiválasztott wide receiver első ízben azzal tette le névjegyét a profik között, hogy a harmadik héten, a Rams ellen rekordot jelentő módon első három elkapása egyaránt touchdownt ért, egyúttal ő lett az NFL történetének első újonc játékosa, aki egy negyeden belül három TD-elkapást tudott bemutatni. Játéka korántsem volt kiforrott, elejtett labdáinak száma meghaladta az elfogadható mennyiséget, továbbá route-ismeret szempontjából is hiányosságokkal küzdött, ennek ellenére 50 elkapásból elért 841 yarddal, valamint franchise rookie rekordnak számító 7 touchdown elkapással zárta a szezont. Második évében statisztikái nem sokat javultak, yardból mindössze 14-gyel, TD-ből 1-gyel jegyzett többet az alapszakaszban, mint újoncként, azonban jóval kevesebbet droppolt, és azzal, hogy hosszú passzoknál állandó fenyegetést jelent, sokkal több variációs lehetőséget biztosít az offenzív koordinátor számára. 2012-ben is a harmadik játékhéten nyújtotta idénybeli egyik legkimagaslóbb teljesítményét, a Patriots legyőzéséhez 127 yarddal és 2 touchdownnal járult hozzá, ráadásul mindezt úgy, hogy aznap reggel tudta meg, 19 éves öccse motorbalesetben elhunyt. Hasonlóan nagy meccset produkált a playoffban a Broncos ellen, amikor a denveri secondary gyengélkedését kihasználva két hosszú átadást is TD-re váltott. Flacco átlagosan 18.8 yard mélyen keresi labdáival Torrey Smith-t, ami messze a legmagasabb adat a szignifikáns elkapás-számmal bíró WR-ek között. Nagyban köszönhető neki is, hogy az irányító 116 olyan passzából, amely legalább 20 yardot haladt a levegőben, 15 touchdown és 0 interception született. Nem kérdés, hogy a villámgyors receiverre a 49ers defensive backjeinek is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk.

Smith valódi deep threat, a Ravens WR-sorában azonban Anquan Boldin a megbízhatóság mintapéldája. A második Super Bowljára készülő veterán játékos hét szezont húzott le Arizonában, ahol többek között NFL újonc rekordot döntött első idényében elért 101 elkapásával, továbbá 217 elkapott yardjánál sem szerzett többet senki profi karrierje első mérkőzésén. 2010-ben, trade útján került Baltimore-ba, miután a Ravens az évi harmadik, negyedik és ötödik körös draftjogát adta érte cserébe a Cardinals-nak. A hollók szurkolói hamar megkedvelték, elvégre 142 yardos, 3 TD-s teljesítménnyel debütált az M&T Bank Stadiumban. 2011-ben dropjai némileg rontottak a megítélésén, de például a Texans elleni playoff-siker alkalmával egy kulcsfontosságú egykezes elkapást mutatott be. Boldin változatlanul a marylandiek egyik kezdő wide receivere, de slotban is sokat használják, ugyanolyan eredményességgel. Hogy ebben a szezonban mennyire megbízható, jól szemlélteti, hogy 108 irányába dobott passzból 65 elkapás mellett mindössze két labdát ejtett el, ami a liga teljes mezőnyének viszonylatában is az egyik legjobb arány. A 32 esztendős játékosnak a formaidőzítéssel sincs problémája; jóllehet már az alapszakaszban is az 1000 yardos határ közelébe jutott, a rájátszásban azonban egészen kiválóan teljesít. Denverben 71 yardot tett a közösbe, igazán kiemelkedőt viszont a Colts és a Patriots ellen nyújtott: a wild card meccset franchise playoff rekordot jelentő 145 elkapott yarddal, valamint 1 TD-vel zárta, a főcsoport-döntőn pedig két touchdownnal köszönt be. Boldin első Super Bowlján nem örülhetett, amikor egy AFC North-ból érkező csapat felülmúlt egy NFC West gárdát (a Steelers-szel szemben elbukott fináléban ő maga 84 yardot termelt), most azonban ugyanez a forgatókönyv bajnoki gyűrűt érne számára.

Jacoby Jones már Texans-játékosként is - akarata ellenére, de - hozzájárult a Ravens sikereihez; az egy évvel ezelőtti, Baltimore-ban játszott Divisional Playoff meccsen egy muffed punttal segítette elő a hollók győzelmét. Természetesen szó sincs arról, hogy ezért a „szívességért” cserébe igazolta le őt John Harbaugh együttese tavaly májusban, miután a houstoniak felbontották a kontraktusát, és a pályán nyújtott produkciójával is bizonyította, mennyire jó döntést hoztak szerződtetésével a marylandiek. Egyfelől visszahordóként All-Pro teljesítményt nyújtott, másrészt sebességét kamatoztatva Torrey Smith-hez hasonlóan remek mélységi célpontként szolgál Flacco számára. Harmadik számú receiverként jóval kevesebb időt tölt a pályán, mint másodéves kollégája, és produktivitásban sem éri őt utol, de együttes jelenlétük állandó fenyegetettségben képes tartani a DB-ket, és teret nyithatnak főképp rövid-közepes route-okat futó társaiknak, Boldinnak, Pittának, vagy épp Rice-nak. Jones alapszakaszban jegyzett elkapásainak majdnem harmada 20 yardnál hosszabb játékot eredményezett, három 40+ yardos play is fűződött a nevéhez, de csakúgy, mint a kezdő WR-eknek, neki is volt emlékezetes, sorsdöntő megmozdulása a playoffban: Denverben 38 másodperccel a negyedik negyed vége előtt, Rahim Moore óriási hibáját kihasználva szerzett 70 yardos, egyenlítést érő touchdownt.

Az említett trió mögött egy első-, egy másod-, valamint egy harmadéves wide receiver kap helyet depth-ként a Ravens rosterén. Közülük a legrutinosabb David Reed, akit a csapatnál töltött első két évében visszahordóként alkalmaztak. 2010 decemberében, a Texans ellen szerzett egy akkor franchise rekordnak számító 103 yardos kickoff return touchdownt, 2011-ben viszont volt olyan meccse, amikor kétszer is fumble-t vétett. Az aktuális szezont sérülés miatt PUP-listán kezdte, Jones személyében pedig már új returnert is talált magának a gárda, így visszatérése után Reed jobbára a speciális csapatrészben ténykedhetett, valamint öt labdát kapott el az alapszakaszban. Valamivel több lehetőséghez jutott Tandon Doss, aki idénybeli 7 elkapását 123 yardra tudta váltani, szerzett egy touchdownt is, igaz csak garbage time-ban, a Texans ellen, illetve négy punt returnnel is megpróbálkozott, egyik kísérletének pedig 40 yardos visszahordás lett az eredménye. A draftolatlan szabadügynökként leigazolt Deonte Thompson az alapszakasz első és utolsó meccsén jegyzett elkapás(oka)t, 15 kickoff returnje során pedig 25.9 yardot átlagolt; mindhárom playoff-meccsen kimaradt az aktív keretből. Őket valószínűleg nem nagyon látjuk majd a Super Bowlon, bár lehet, hogy Caldwell épp a döntőben húzza elő valamelyiküket a kalapból.

SAN FRANCISCO 49ERS

Futók

Frank Gore 2005 óta áll a Niners szolgálatában. Az előző évtized második felében nem épp története legszebb időszakát élte a franchise, a Miami egyetem egykori running backjére azonban mindig számíthattak a kaliforniai alakulatnál. 8 szezonon átívelő NFL-pályafutása során mindössze két olyan idény volt, amikor az alapszakaszban nem érte el az 1000 futott yardot - újoncként, illetve 2010-ben, amikor csípősérülés miatt a 12. játékhét után IR-re került. 2006-ban, első kezdő évében, Norv Turner támadószisztémájának előnyeit kiaknázva 1695 futott yarddal franchise rekordot állított fel, valamint 2180 scrimmage yardja is klubcsúcsot ért. 2011-ben a 49ers történetének legtöbb futott yardot (8839) elérő játékosává vált, az aktuális szezonban pedig futott touchdownok tekintetében (51) állt a csapat örökrangsorának élére. 2012-es teljesítményére sem lehet panasz, futott yardok szempontjából például profi karrierje második legeredményesebb alapszakaszán van túl; a pistol formáció és az option játékok alkalmazása neki is előnyére vált. A Packers elleni playoff-győzelmet követően mindenki Colin Kaepernick nagyszerű produkciójáról áradozott, de az irányító valóban parádés játékának árnyékában Gore is 167 yarddal, valamint 1 TD-vel terhelte meg a sajtfejűek védelmét, Atlantában viszont az ő második félidőben szerzett hatpontosaival fordított és lett NFC-bajnok a Frisco. Az elsőszámú futó abszolút kimeríti a complete package fogalmát, vezérletével csapata belső és külső futásoknál egyaránt 5 yard felett átlagol, ráadásul az option még kiszámíthatatlanabbá teszi a Niners támadójátékát, mellesleg Gore elkapásokkal is kimondottan veszélyes. Az utóbbi években a gárda egyik legbiztosabb pontjának számít, egy Super Bowl-győzelemmel pedig végképp a franchise történetének legnagyobb alakjai közé emelkedhet.

Jim Harbaugh tavaly áprilisban egy régi, ha lehet így fogalmazni, nem túl kedves ismerősét draftolta a játékosbörze második napján; LaMichael James az Oregon színeiben sok fejtörést okozott jelenlegi főedzőjének, aki korábban a Stanford együttesét irányította. Sokak szemében luxuspicknek tűnt LMJ második körben történő kiválasztása, de utólag szemlélve egyértelmű, hogy a később beépíteni kívánt pistol és option elemek jegyében vitték San Franciscóba. Sokáig nem vetették be, Kendall Hunter sérülése és Brandon Jacobs „használhatatlansága” miatt viszont feljött a depth chart második helyére, és a 14. héten bemutatkozhatott a profik között. Második meccsén, a Patriots otthonában 62 yardos kickoff visszahordással készítette elő csapata lényegében győzelmet érő touchdownját, első NFL-es TD-jét pedig a lehető legjobb pillanatban szerezte - a Georgia Dome-ban az ő hatpontosával kezdte meg a felzárkózást a 49ers. Gore mögött amolyan change of pace back szerepet tölt be, méreteiből és sebességéből adódóan főképp külső futásokkal veszélyeztethet, de egészen kiváló, 29.8 yardos kickoff return átlaga is aggodalomra adhat okot a túloldalon.

A Niners rosterén egy másik újonc, Jewel Hampton szerepel, mint harmadik RB, de tétmeccsen még nem jutott szóhoz. Aki Gore, James és Kaepernick mögött esetleg néhány carry-hez juthat, az inkább Anthony Dixon, a 2010-es draft hatodik körében kiválasztott játékosra viszont fullbackként is számítanak. Ezen a poszton ugyanakkor Bruce Miller az elsőszámú opció, aki az egész liga egyik legjobb lead blockere, és nagy szerepe van a Frisco futójátékának, valamint innovatív játékelemeinek eredményességében. Ő is mindössze második évét tölti a profik között, nagy húzás volt a kiválasztása a draft hetedik körében, még ha ennél korábban nem is nagyon szoktak FB-t választani a csapatok. Ne lepődjünk meg, ha egyszer-egyszer a passzjátékban is feltűnik, mint célpont; első és eddigi egyetlen touchdownját az NFL-ben egy 30 yardos elkapásból szerezte. Fullback poszton egy harmadik alternatíva is az edzői stáb rendelkezésére áll az eredetileg defensive tackle-t játszó, 293 fontos Will Tukuafu személyében.

Elkapók

Kellett néhány év Michael Crabtree-nek, mire olyan játékkal tudott előállni, amilyet elvártak tőle. Az egyetemi szinten kétszeres Biletnikoff-díjas receiver a 2009-es draft összességében 10. választottjaként került az NFL-be, első két idénye azonban meglehetősen gyengére sikerült, ráadásul ötmeccses holdouttal nyitotta profi karrierjét. Jim Harbaugh érkezésével a teljes offense új erőre kapott, Crabtree játékában is látszódott a fejlődés, az igazi áttörés azonban csak a jelenleg futó szezon második felében következett be, azt követően, hogy Alex Smith helyét Kaepernick vette át kezdő irányítóként. A másodéves QB és Crabtree között azonnal nagyszerű chemistry alakult ki, az egykori Texas Tech játékos pedig azóta rendkívül sokoldalú, legitim No. 1 WR-hez méltó játékkal örvendezteti meg a 49ers híveit. Az elkapók között az egyik legtöbb first downt jegyzi harmadik kísérleteknél, slotból indulva is veszélyes, rengeteg yardot szerez elkapás után, valamint Kaepernick karerősségének is köszönhetően hosszú passzoknál is kiemelkedően eredményesen dolgoznak össze. Crabtree bizonyult a Patriots és a Packers elleni diadal egyik hősének, miután mindkét mérkőzésen több mint 100 yardot és 2 touchdownt kapott el. A konferencia-fináléban nyújtott teljesítményére kevésbé lehet büszke, a Falcons védői 57 yardra limitálták, ráadásul egy alkalommal, amikor már csak centiméterek választották el az end zone-tól, kiütötték a kezéből a labdát, és touchdown helyett a sólymok indíthattak drive-ot saját 1 yardos vonalukról. A nagydöntőben nyilván minden erejével azon lesz, hogy a visszafogott atlantai produkció után korábbi formáját idézve segítse csapatát története hatodik Super Bowl-sikeréhez.

A számos NFL-rekordot birtokló Randy Moss ujjáról még hiányzik a bajnoki gyűrű, a San Franciscóval azonban megadatott neki egy utolsó utáni esély, hogy magasba emelhesse a Vince Lombardi trófeát. Ha valaki netán nem ismerné Moss múltját, annak elég annyit tudnia, hogy 15,292 elkapott yarddal a harmadik, 156 TD-elkapással a második helyen áll a liga örökrangsorában. A nemsokára 36. születésnapját ünneplő wide receiver a 2010-es szezont követően bejelentette visszavonulását, egy év pihenés után azonban úgy döntött, megpróbál visszatérni az NFL-be, a 49ers edzői stábja pedig bizalmat szavazott neki. Reaktiválását követő első meccsén, az alapszakasz nyitó fordulójában touchdownt szerzett a Packers ellen. Fénykorában az egyik legnagyobb big play threatként tekintettek rá, mostanra viszont megkopott a sebessége, és fizikálisan sem veszi fel a versenyt olyan szinten ellenfeleivel, mint korábban. Az alapszakaszban 434 yarddal és 3 pontszerzéssel segítette csapatát, továbbá a rájátszásban is összeszorgoskodott 71 yardot, Mario Manningham kiesése miatt pedig szüksége van a Friscónak arra, hogy a Crabtree mögötti WR-ek is minél többet tudjanak hozzátenni az offense produktivitásához. Moss egyszer már karnyújtásnyi közelségbe került az NFL trónjától: 2007-ben, a Patriots-nál töltött első évében élete szezonját futotta, a Super Bowl XLII-ben pedig az ő TD-elkapásával szereztek vezetést a hazafiak szűk három perccel a mérkőzés vége előtt, Eli Manning és társai emlékezetes meccsnyerő drive-ja azonban szertefoszlatta az addig veretlen patrióták, köztük Moss álmait. Biztosak lehetünk abban, hogy lehetőségeihez mérten minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy ezúttal ne vesztesként kelljen elhagynia a pályát. Az eredménytől függetlenül valószínűleg nem most látjuk utoljára NFL-mérkőzésen; nemrég jelezte, hogy szándékában áll a 2013-as idényt is a 49ers-nél tölteni.

Általános meglepődést váltott ki, amikor a tavalyi drafton bejelentették, hogy a Niners a legfeljebb középső körös prospectként számon tartott A.J. Jenkins játékjogát foglalta le az első kör végén. Az Illinois egyetemről érkező slot receiver remek végzős idényével hívta fel magára a figyelmet, de mindenki óriási reach-ként könyvelte el az érte kiadott 30. picket. Jenkins rookie éve inkább a kétkedőket, mintsem Jim Harbaugh-t és edzői stábját igazolja. Már a training camp során is arról szóltak a hírek, hogy az újonc játékosnak nehézségeket okoz alkalmazkodni a profi szinthez, csak a szezon végéhez közeledve, Manningham és Kyle Williams IR-re kerülése után lépett először pályára, elkapást azonban nem jegyzett. Sőt, az alapszakaszban mindössze egyetlen passz ment az irányába, de akkor is elejtette a labdát. Egy másik első körös, már bustnak minősíthető WR szerepel negyedikként a San Francisco rosterén. Ted Ginn Jr.-t a Dolphins draftolta 2007-ben a kilencedik overall pickkel, de három Miamiban töltött év alatt kiderült róla, hogy hosszútávon csak visszahordási specialistaként ragadhat meg az NFL-ben. 2010 tavaszán egy ötödik körös draftjogért cserébe került a nyugati partra, ahol azóta is szinte kizárólag returnerként veszik számításba. Ebben a szerepkörben elfogadható teljesítményt hoz, bár semmi kiemelkedővel nem járult hozzá a 49ers Super Bowl meneteléséhez; TD-t például egyáltalán nem szerzett az idény folyamán. Az ötödik elkapó Chad Hall; az egykori Eagles-játékost a főcsoport-döntő előtt hozták fel a practice squadból, de neki már abszolút csak a vésztartalék szerepe jutott Atlantában. Jenkins és Ginn a csapat WR-állományának hiányosságai ellenére sem tudott értékelhetőt nyújtani az offense-ben, de csakúgy, mint a Ravens kiegészítő embereinél, az ő esetükben sem zárható ki, hogy egy-egy „semmiből jött” nagy játékkal komoly befolyással lesznek a finálé végkimenetelére.

Vass Ádám (vassadi)