Super Bowl XLVIII beharangozó II. – A speciális csapatok és a másodvonalak

Denver Broncos

A speciális csapat

Kevés franchise büszkélkedhet olyan speciális egységgel az NFL-ben, ahol évek óta konstans a liga első felébe tartozó játékosok töltik be a posztokat. Denverben ez a helyzet, nézzük kik is alkotják ezt a brigádot.

A mezőnygólokért Matt Prater a felelős 2008 óta. A floridai játékos 2002 és 2005 között a UCF puntere és rúgója volt. Első kezdő évében iskolai és MAC rekordot állított fel menten 47,9-es punt átlagával, de végzős évében már csak állított helyzetből találkozott a labdával. Karrierje elején közel sem volt pontosságáról híres, sokan punter pályát jósoltak neki, de rendkívüli lövőereje végül meghatározta a sorsát. 4 NCAA-ben töltött szezonja során 74-ből 50 field goalt érvényesített, amivel holtversenyben vezeti is a UCF örökranglistáját. Az NFL-be draftolatlan szabadügynökként érkezett, 2006-ban a Detroit foglalta le a játékjogát, de a veterán Jason Hanson mellett esélye sem volt labdába rúgni. 2007-ben Atlantában kapott esélyt, de a második heti Jaguars elleni meccsen két fontos kísérletet is mellédurrantott, így ott is viszonylag hamar megköszönték a munkáját. 2008-ban jött az utolsó komolyabb esélye megmaradni a ligában, amivel sokak meglepetésére élni is tudott: Garrett Hartley-t kiszorítva megszerezte a Denver kezdő pozícióját és annak ellenére, hogy a legrosszabb mutatóval fejezte be a szezont – mindössze 73%-kal lőtte be a két pózna közé a játékszert –, kitartottak mellette. Pontossága évről-évre fokozatosan fejlődött, mára az egyik legbiztosabb lábú placekickerként tartják számon. 2012-ben négy éves szerződést írt alá a csapattal. Idén Stephen Gostkowski után a liga legponterősebb rúgója lett, kereken 150 pontot írt egymaga a Broncosnak. Mindezt úgy sikerült elérnie, hogy egyetlen egy mezőnygólt vétett a szezon során, azt is bőven 50 yardon túli próbálkozásnál. 75 berúgott extra pontja NFL-rekord, ahogy a Tennessee elleni bedörrentett 64-yardos hárompontosa is. Teljesítményének köszönhetően beválasztották a második számú All-Pro csapatba.

Punter poszton is hasonlóan erősek a Vadlovak. A Colquitt punter-dinasztia Britton névre hallgató egyede végzi itt ezt a feladatkört. Édesapja Craig a Pittsburgh, nagybátyja Jimmy a Seattle játékosa volt, míg testvére Dustin a Kansas City jelenlegi puntere. A változatosság kedvéért unokaöccse, Greg is ebbe a szakmába készül beletanulni a Tennessee Tech egyetemen. Britton 2003-ban érkezett meg a Tennessee egyetemre, de alkoholproblémái miatt csak 2005-ben kapott először szerepet a Volunteersnél. Ebben az évben, illetve 2006-ban All-SEC csapatba került, 2007-ben viszont ittas vezetés és cserbenhagyás miatt elvették az ösztöndíját, így idejekorán elhagyni kényszerült a felsőoktatást. Az NFL-ben ő is szabadügynökként próbált szerencsét. Először a Miami gyakorlócsapatába sikerült beverekednie magát, ahonnét aztán 2009 végén igazolta le a Denver. 2011-ben 4783 yardot rúgott össze, ami mindenidők 5. legjobb produktuma. Az idei évben még a 3000-es határt sem sikerült elérni, de aligha van olyan aktív punter az NFL-ben, akinek nála kevesebb dolga volt 2013-ban, hála Peyton Manningnek. Számai alapján (44,5-ös átlag) a liga hátsó fertályába tartozik, de jellemzően szinte a félpályáról kellett rúgnia az egész szezonban, úgy meg nehéz ennél magasabbat művelni.

A visszahordásokkal a fantasztikus sebességgel megáldott Trindon Holliday van megbízva. Az egykori sprinter a 2007-es amerikai olimpiai selejtezőn 10.07 alatt futotta a 100 métert, ami kvalifikálta őt a Világbajnokságra, ám ő inkább a futballt választotta a profi atlétikával szemben. Az LSU-ra atlétikai ösztöndíjjal került. A Tigrisek színeiben SEC-bajnok lett száz méteren, illetve 2008-ban NCAA aranyérmes a 4x100-as váltóval. A futballal viszonylag későn került kapcsolatba, mivel édesanyja apró termete miatt féltette a sérülésektől. Végül 3. középiskolai évében kapta meg a lehetőséget, hogy aztán végzős évére 2000 yard és 30 touchdown felé jusson. Az LSU edzőtáborába véletlenül csöppent: csapattársa, Aaron Brown nem akart egyedül menni, így megkérte tartson vele. Végül Trindon is részt vett különböző gyakorlatokon, köztük a 40 yardos sprinten is. Elsőre 4.28 másodperc alatt futotta meg kosaras cipőkben (!), de az LSU edzői nem hittek az órának, így újrafuttatták vele: másodszorra 4.27 alatt tudta le a távot. 2010-ben a hatodik körben választotta ki őt a Houston, de több hat pontot érő visszahordása ellenére 2012 októberében elváltak útjaik, leginkább a fumble problémái miatt. A waiverről a Denver húzta be a villámléptű fiatalt, aki aztán meg is hálálta a bizalmat. Holtversenyben önmagával tartja a Broncos leghosszabb játékának címét egy-egy 105 yardos visszahordással. Idei 775 visszahordott yardja a 9. helyre teszi őt a ligában, de az biztos, hogy az NFL legalacsonyabb játékosában mindig benne van egy-egy hatalmas játék.

A Denver a visszahordások megállításában pontosan középen van. Kickoffokból 936 yardot hoztak rajtuk 16 meccsen, és mindösszesen egy olyan alkalom volt, hogy touchdownt kaptak ilyen formában. Az mondjuk egy 108 yardos megareturn volt, nem azt fogják kitenni a dicsőségfalukra. Puntok ellen egy fokkal rosszabbak, 9.8 yardot kapnak így átlagosan, ami a 10. legrosszabb az NFL-ben. Fair catchek kiharcolásában azonban egészen a harmadik helyig küzdötték fel magukat, köszönhetően elsősorban Colquitt magas rúgásainak.

A long snapper Aaron Brewer, róla talán ennyit érdemes tudni.

A másodvonal

Leginkább csak korrektnek nevezhető secondaryvel rendelkezik a Denver. Ugyan a fontosabb láncszemek közül Chris Harris és Rahim Moore már a sérültek listáját erősíti, de így sem fő azért meg Cory Undlin edző feje. Természetesen Champ Bailey az egység húzóneve, aki 15 szezon után élete első Super Bowl fellépésére készülhet vasárnap, ami könnyen lehet a klasszis utolsó mérkőzése is. A tavalyi Ray Lewis hisztériához hasonló hype kéne kijárjon a HoF karriert futó cornerbacknek is, de eddig sajnos pár cikket kivéve nyomát sem látjuk ilyesminek. Bailey persze már nem idézi régi önmagát, idén jellemzően mindent elkapnak, amit az irányába dobnak, de nagyon kijárt már a nagydöntő neki. Őt leginkább a slotban fogjuk vasárnap látni, mivel a pálya két szélén Dominique Rodgers-Cromartie, Tony Carter és Quentin Jammer fognak legtöbbször felbukkanni. DRC 2013-ban újra arizonai önmagát idézte, 3 interceptiont is fogott, 20 yardnál hosszabb passzoknál pedig szinte esélye sem volt az elkapójának sikeres passzra. Tony Carter csak elvétve jutott snapekhez Chris Harris sérüléséig, Jammerrel kiegészülve pedig nagyjából egy korrekt cornernek felelnek meg. A safety páros az újonc Duke Ihenachóból és Mike Adamsből áll. Az egykori San José State védő Ihenacho a semmiből robbant be a ligába az első héten, és a védelem egyik legstabilabb játékosa lett az idény végére. 73 szerelése és 3 kiharcolt labdaszerzése magáért beszél. Mike Adams tökéletes fit mellé, hiszen amíg Ihenacho hétről-hétre hozta a látványos játékokat, addig Adams hidegvérrel biztosított hátul. Rajtuk kívül még Omar Bolden és David Bruton részei a rotálásnak, sérülés vagy fáradtság esetén őket fedezhetitek fel majd a pályán. A Denver passz ellen 27. a ligában, ami annyira nem kiemelkedő szám. 4070 yardot kaptak összesen a levegőben, amit csak az tudott plasztikázni, hogy 17 labdát fogtak, ami viszont az NFL felső osztályába sorolja őket. A védelem felépítése ebből eléggé egyértelmű: kaphatunk 36 pontot, nem para, mi majd akkor 37-et rakunk fel.

Seattle Seahawks

A speciális csapat

Ha azt mondtam eggyel feljebb, hogy kevés olyan csapat van az NFL-ben, akik ennyire jól összerakott ST-vel rendelkeznek, mint a Denver, akkor ebbe a kategóriába bőven belefér a Seattle. Bontsuk le őket is elemeikre.

A mezőnygólokat jobb esetben Steven Hauschka lövi be, rosszabb esetben kihagyja őket, de idén erre csak ritkán volt példa. 35 próbálkozásból csak kettő lett sikertelen, abból is az egyiket blokkolták, szóval ha ettől eltekintünk statisztikailag ugyanott van, mint Prater.  Hauschka egyébként egy negyedosztályú egyetemnél kezdte a pályafutását, a Middlebury College-ra labdarúgó ösztöndíjjal került be. A soccercsapatból első éve után kitették, a lacrosse-osoknál sem tudott maradandót alkotni, így végül egy barátja unszolására kipróbálta magát a futballistáknál. Nem meglepő módon a mai napig ő tartja a Middlebury összes rúgással kapcsolatos rekordját. 2007-ben diplomát szerzett idegtudományból, és mivel maradt még 1 felhasználható éve az NCAA-ben, a North Carolina State kezdő rúgója lett. Remekül kihasználta ezt az egy idényt, a Miami elleni találkozót ő nyerte meg a Wolfpacknek, de ennek ellenére nem ért egyik csapatnak sem cetlit. 2008-tól 2009-ig a Baltimore Ravens szolgálatában állt, de 2009-ben annyira rosszul kezdte a szezont, hogy nem volt maradása. Ezek után sem Atlantában, sem Dallasban, sem Denverben, sem Detroitban nem kellett sokáig állomásoznia, egészen 2011-ig, amikor a Seattle leigazolta. Vele egyébként pont az a probléma, ami Praternél erősség: hiába céloz sokkal pontosabban, ha a lába sokkal gyengébb. Ezt kiválóan tükrözi, hogy a leghosszabb mezőnygólja mindössze 54 yardról született. Amúgy egy nagyon megbízható szintet tud hozni, pedig nem sok csapat szavazott volna már bizalmat neki addigi produkciója láttán. Karrierje során az idei negyedik játékhét után kapta meg először a „Hét speciális csapat játékosa” címet.

A punter teendőket Jon Ryan látja el fent északon. A kanadai játékos 2000-2003-ig a reginai egyetemen játszott puntert és elkapót olyannyira sikeresen, hogy végzős éve után a legjobb speciális csapat játékosnak és egyben MVP-nek is választották. Ő tartja a leghosszabb TD elkapás rekordját is egy 109 yardos játéknak köszönhetően. 2004-ben a Winnipeg draftolta a CFL-be, ahonnét 2006-ban került el Green Bay-be. Ottléte alatt olyan számokat tudott termelni, amilyet 40 éve nem láttak a Lambeau fielden, ezért is okozott közel forradalmi hangulatot, amikor 2008-ban nem hosszabbítottak vele szerződést. A Seattle egyből lecsapott a tehetséges kanadaira és azóta nem is eresztik. 2009-ben 6 éves szerződést írtak alá 9 millió dollárral, ami természetesen rekordösszeg ezen a poszton. Az NFL egyik legjobb támadósorának köszönhetően ő is elvétve volt 2013-ban foglalkoztatva, viszont amikor pályára került, azt bőven meghálálta: egy TD-t sem kapott róla a csapat, és egészen parádés 3,9 yardos átlaggal hordtak vissza ellene, aminél csak Johnny Hekker tudott jobbat idén. Ryan labdáinak a titka az erejükben és az ívükben van. Kevés punter van, akik ilyen messzire tudják küldeni a disznóbőrt ennyi időt hagyva a csapattársaknak odaérni a visszahordóra. Így már azért érthető ez a drágának tűnő befektetés.

A visszahordások Seattle-ben egy picit máshogy alakulnak, mivel náluk nem található kifejezetten erre szakosodott játékos. Ennek köszönhetően a kickoffokat Jermaine Kearse és Robert Turbin osztják el egymás között, míg a puntok utáni minél előnyösebb pozícióért Golden Tate a felelős. Egyik úriember sem tudott hat pontos játékot ilyen formában bemutatni idén – cserébe velük szemben se csináltak-, bár Tate-nek volt egy 71 yardos visszahordása a Tampa elleni körömrágós meccsen, de egyikőjük sem tartozik a krémhez ilyen tekintetben. A seattle-i ST ereje leginkább az összhangjukban jelentkezik. Kickoff után 39 yard volt a leghosszabb futás ellenük 2013-ban, de ami még durvább az az, hogy mindössze 82 yardot kaptak puntok után. Ez nevetségesen alacsony szám.

Clint Gresham látja el a long snapper feladatkört. Különösen sokat adakozó játékosról van szó, főleg hátrányos helyzetű gyerekeket szokott támogatni.

A másodvonal

The Legion of Boom. Talán ez az a secondary, amelyet nem igazán kell bemutatni senkinek, hiszen aki figyelemmel követte az elmúlt 2-3 évét az NFL-nek, az valamilyen formában már biztosan hallott róluk. Ezek a játékosok egyesével is hatalmas erősítést jelentenének egy-egy csapatnak, együtt pedig szörnyen nagy pusztításra képesek. Richard Sherman tökéletesen foglalta össze egy interjúban múlt héten, hogy miért: Earl Thomas kivételével mindegyikőjük hátsó körös, alulértékelt játékosként kerültek a ligába, de élnek-halnak a játékért és hajlandóak mindent alárendelni a közös cél érdekében. Ez egyébként teljesen közhelyesen hangzik, de ennél több őszintén szólva nem tudom mi kellhet egy sikeres franchise-hoz. Sherman és Thomas is All-Pro csapatba kerültek, és mindketten teljesen jogos jelöltjei az „Év védője” díjnak. Vezetésükkel a legkevesebb passzolt yardot kapták a ligában, ráadásul Sherman a 8 elhalászott labdájával természetesen első helyen van. Mellettük Kam Chancellor pusztít, aki egy igazi linebacker testben játszó safety (bár ez igaz a legtöbb Seahawks védőre). Az a félelmetes vele kapcsolatban, hogy hiába nagyobb posztja átlagánál, ennek ellenére sebességben és atletikusságban bőven lekörözi javarészüket. Thomasszal együtt több, mint 200 szerelést hoztak 2013-ban össze. Nincs még egy safety duó, akik hasonló számmal rendelkeznek. A maradék kettő cornerback poszton Byron Maxwell és Walter Thurmond III játszik leginkább, de Jeremy Lane is megkapja a maga lehetőségét Kris Richard mestertől. Fontos megjegyezni a Seattle védőinél, hogy a játékok több, mint 50%-ában úgynevezett „press coverage”-ben állnak fel, ami röviden annyit tesz, hogy rendkívül közel helyezkednek az elkapóhoz, és gyötrik őket 5 yardon belül amennyire csak tudják. Ez egy nagyon fizikális formája a védekezésnek, de ilyen méretű játékosokkal bőven megvalósítható ez a stílus.

Kinél az előny?

Rúgók: Broncos > Seahawks

Punter: Broncos < Seahawks

Visszahordók: Broncos > Seahawks

Secondary: Broncos < Seahawks