Szabadügynökpiac I - A védők

 

 

 

Az utolsó év terve miatt a 2010-es szabadügynökpiac eléggé kurta-furcsának ígérkezik. A megszokottnál egy generációval több RFA köthető saját csapatához, így tényleges free agent is sokkal kevesebb lesz, mint azt megszokhattuk, a minőségi játékosokról nem is beszélve. 2010-ben nagyobb lesz a harc a kivágott (cutolt) játékosokért, több RFA tender miatt több draftjog fog ily módon gazdát cserélni, és előreláthatólag jóval csendesebb lesz a piac, mint az előző években, és kiemelt szerepet kaphat a draft is. A playoffba jutó egyesületekre külön szabályok vonatkoznak a szabadügynökigazolást illetően, így hiába a cap mentes év, nem mindenkitől várható komoly versengés a csapat nélküli játékosokért.

 

Összefoglaló cikkünk első részében azokról a védőkről ejtünk szót, akik még ebben a szokatlan helyzetben is erősítést tudnak jelenteni leendő kenyéradójuknak.

 

A napokban megjelent hírek szerint a Cardinals azt tervezi, hogy megválik cornerback-ből free safety-vé átkonvertált védőjétől, Antrel Rolle-tól. Az egykori 1/8-as ugyanis túl nagy pénzt keresne idén ahhoz, hogy megérje megtartani, és inkább a cut után kötnének vele Arizónában egy teljesítményarányosabb szerződést. Ez azonban nem biztos, hogy bekövetkezik, elvégre más csapatok is lecsaphatnak az elmúlt két szezonban 31 meccsen kezdőként pályára lépő safety-re, aki 27 évesen remek korban van, kulcsszerepe volt a tavalyi Super Bowl menetelésben és volt már rá példa, hogy wildcat QB-ként is bevetették.

Némi meglepetésre a Super Bowl címvédő New Orleans nem hosszabított tavaly tavasszal megszerzett free safety-jével, Darren Sharperrel. A mindig takarékos szentek ezzel gyakorlatilag új FS után nézhetnek, mert a 34 éves egykori sajtefejű, majd vikings játékos manapság is bomba formában játszik, a Saints tavalyi turnover defensének egyik kulcsfigurája volt, aki sokáig az év védője címért is harcban volt. Bár a safety poszt nem az, ahol a végtelenségig el lehet játszani, valószínűleg Sharper nem fog annyit öregedni a nyáron, hogy ne legyen jövőre is csapata húzóembere. No de melyik csapaté?

Ryan Clark is Super Bowl győztes a Steelers színeiben, és 30 évesen még pár jó év biztosan benne van, ha egészséges tud maradni. Az elmúlt két évben nem volt probléma, elvégre 29 meccsen volt kezdő Pittsburgh-ben, és a denveri magaslati levegőt leszámítva nem volt komoly gondja. Bár az idei draft bővelkedik ígéretes safety prospectekben, aki biztosra akar menni, az talán jobban jár Clarkkal, elvégre a Steelers nem rá, hanem Hamptonra, majd Reedre a rúgóra helyezte a franchise taget, így ő is elérhető szabadügynökké válik.

Végezetül néhány kiegészítőember erre a posztra: Sean Jones Clevelandben alapembernek számított, Philadelphiában azonban nem tudott magának biztos helyet kiharcolni a kezdőcsapatban. Bár a meccsek nagyobbik felében ő kezdett, mint FS, egyáltalán nem biztos, hogy marasztalják a sasok. A sérülékeny játékosok közül Mike Brown tavaly végigjátszotta a szezont Kansas City-ben, azok után, hogy Chicago-ban minden évben volt valami baja. 32 éves, egy olyan csapatba ahol soklyuk van, és nem jut lehetőség safety-t draftolni, jövőre is megállhatja a helyét. Jermaine Phillips remek képességű védő, akit tavaly OLB-vé akartak átképezni Tampában, de a folyamat 2 meccs után megszakadt, mert Phillips IR-re került. Még nem olyan öreg (30), hogy ne lehessen neki adni egy újabb esélyt, bár egészségi állapotáról nem sok mindent tudni. Roy Williams háta mögött 8 szezon van, de őt már annyira kikeszték a sérülések, hogy nem valószínű, hogy valaha standard kezdő szerephez juthasson. Már tavaly is csak magához képest potom pénzért írt alá Cincinnatibe. 

 

A Cornerback piac jóval szűkösebb, itt a veteránokkal már óvatosabban kell bánni. Tavaly is láthattuk, hogy Dré Bly (33), Walt Harris (36), Nick Harper (35) vagy Anthony Henry (33) már nagyon nem az a kaliber, mint fénykorában, így leginkább a huszonéves, kezdő CB-kre kell koncentrálni, ha a poszt legértékesebb spillereit keressük.

Két név emelkedik ki a mezőnyből: Dunta Robinson és Leigh Bodden. Bár egyikőjük sem élete legjobb szezonját zárta, őket nyugodt szívvel be lehet tenni a kezdőcsapatba. Mindketten 28 évesek, így már kellő rutinnal is rendelkeznek. Bodden a clevelandi évei után némi meglepetésre talán Detroitba szerződött, de hiába volt a kezdő tagja egy kivétellel mindig 2008-ban, elcserélték és tavaly New Englandben találta magát, majd standard kezdőként (14 meccs) zárta az évet és 6 turnover is fúződött a nevéhez, ami karriercsúcs beállítás.

Dunta Robinson egész karrierjét Texans játékosként töltötte el, és bár évek óta elvágyódik Houstonból, a franchise tag mindig ott tartotta. Most úgy tűnik mehet, és egy új csapatban talán újonc évének statisztikáit is megközelítheti (6 INT, 3 fumble). Az egykori 1/10-nek nem volt kiemelkedő éve 2009, egyetlen picket sem fogott, bár az is igaz, hogy jóval kevesebb passz ment felé, mint korábban. Egy kedvére való közegben valószínűleg jobban szegné magát.

A pletykák közül Lito Sheppard kivágásán érdemes elgondolkodni. Egyesek már biztosra vélik, hogy elhagyja a Jets-et, máshol 1 éves szerződés módosításról olvasni, annyi biztos, hogy a fenti két játékossal egyidő egykori philadelphiai védő a tavalyi legjobb passzvédelemmel felálló Jets tagjaként volt általában a kezdőcsapat tagja, és Revis miatt rendszerint az ő emberére ment a legtöbb passz a meccsen. Ha elküldi a Jets, valahol biztosan örülni fognak neki.

A kiegészítő emberek közül William James tavaly meglepetésre harcolta ki a Lions kezdő helyét, de ettől függetlenül inkább 3. számú CB-nek érdemes odavinni a csapathoz. Brian Williams a gyenge CB depth-tel bíró Falcons legjobbja volt a sérüléséig (5 meccs), akárcsak James, ő is 30 éves, a roster mélyítése céljából érdemes leigazolni. A piac szegényességét mutatja, hogy még Roderick Hood is szót érdemel, akit tavaly nyáron egy féltucat csapattól küldtek el szerződés nélkül, ám szezon közben beugorva a Titans csaknem legjobb CB-jévé lépett elő.

 

Térjünk át a front7-re, ami jóval bonyolultabb téma, elvégre nem minden csapat ugyanabban a sémában játszik, így nem is ugyanazon a poszton vetné be egyik vagy másik játékost.

A középső linebackerek közül Karlos Dansby, Gary Brackett és Larry Foote emelhető ki, mint kezdő potenciállal bíró MLB, Antonio Pierce New Yorkból való elküldése után őt már csak kérdőjellel lehet leendő kezdőként beállítani sérülékenysége miatt. Foote és Dansby ráadásul 3-4-es kezdő múlttal is jócskán bír, míg Brackett csak a Colts 4-3-as MLB posztját ismeri. A hírek szerint azonban ő maradni fog a Lucas Oil stadionban, és az egyik top LB fizetést kapja majd, de amíg nincs egyezség, semmi sem vehető készpénznek. Larry Foote tavaly tavasszal kérte a Steelers vezetőit, hogy engedjék el Detroitba, mert michigani múltja miatt szeretne segíteni a bajba jutott csapaton. (Könnyen lehet, hogy egyébként is kirakta volna a Pittsburgh, de ez így jobban hangzott). Ezek utn meglepő lenne, ha egy év megmentőként töltött szezon után Foote olajra lépne, de láttunk már cifrább dolgokat is az NFL-ben. Érdekesség, hogy Foote és Brackett is 14 meccsen lépett tavaly pályára (végig kezdőként), mindketten 99 tackle-t és 1 labdaszerzést jegyeznek, ráadásul egyidősek is. A különbség annyi, hogy Foote-nak 2 sack-je volt, míg Brackettnek csak 1, de az ő posztjukon ez nem is lényeges szempont. Dansby ellenben végigjátszotta a szezont, 1-1 sack, fumble és interception került a statisztikai lapjára, és egy évvel fiatalabb is, mint vetélytársai. Ő a legígéretesebb ILB/MLB szabadügynök, szóba is hozták már a nevét szinte az összes csapattal, akinek ez hiányposztnak számít.

 

A 4-3-as külső linebacker posztra leginkább Keith Bulluckot érdemes megkörnyékezni. A 32 éves játékos igazi ikonnak számít Tennessee-ben, de könnyen lehet, hogy eljött a váltás számára, és utolsó ligában töltött éveire egy másik (bajnokesélyes?) csapathoz fog szerződni. Rajta kívül talán Scott Fujita érdemel említést, aki a bajnokcsapattól válik el lejáró szerződése miatt. Négy éven át (csapatkapitányként is) segítette a szenteket, de szereplésével kapcsolatban ironikus, hogy ebben az időszakban a Saints egyik legnagyobb hiányposztjának tartották az OLB-t.

 

A pass rusherek sorát kezdjük egy Patriots kötődésű részleggel. Tully Banta-Cain egy sikertelen san francisco-i kitérő után tért vissza tavaly Foxboro-ba, és a hasznos kiegészítőember helyett a legjobban ügyködő OLB szerep lett az övé. Tudva, hogy ez a poszt továbbra is az egyik legnagyobb gondja a Pats-nek, érdekes lesz figyelemmel követni, hogy kit tartanak meg. Elvégre Derrick Burgess tavaly nagy reményekkel érkezett a csapathoz, 3. és 4. körös draftjogot is kockáztatott érte a Patriots, de nagyon nem vált be, 5 sack és 1 fumble jött össze neki, de csak 6 meccsen volt kezdő, és az egyre gyakrabban előforduló 4-3-as frontban volt legtöbb szerepe. Érdekes lenne, ha egy év után odébbállna. Mike Vrabel csak a múltja miatt került ebbe a bekezdésbe, tavaly a Chiefs-ben alapember volt, de a 2 sack, 2 fumble mutató eléggé silány teljesítmény a Cassel-trade keretében megszerzett OLB-től. Jövőre lehet, hogy megint egy új arc igyekszik majd nyomsát gyakorlni a QB-kra Kansas City-ben.

Mindkét 3-4-es OLB-nek lejárt a szerződése Arizonában. Chike Okeafor 33, Bertrand Berry 35 éves, így nem a jövő nagy vezéreiről van szó, utóbbi már vissza is vonult. Jason Taylor is már inkább csak múlt, mint jelen, bár tavalyi 7 sack-je aránylag jó mutató, kérdéses, hogy folyatatja-e a játékot, illetve, hogy megkockáztat-e még egy washingtonihoz hasonló leégést, vagy marad Miamiben. Ő is inkább csak érdekes, semmint értékes szabadügynök 2010-ben. Csapattársa, Joey Porter szabadulna Miamiből, 32 évesen saját elmondása szerint Kaliforniába vágyik, ott viszont a háromból csak két csapat játszik a kedvére való 3-4-et, a Frisco és a Chargers, a Raiders nem. Meglátjuk beigazolódik-e a pletyka.

Pont a 3-4 ami annyira nem feszik Aaron Kampmannek, hogy távozna Green Bay-ből. Tavaly természetesen kezdőként vágott neki a szezonnak, 9 meccsen 3.5 sack és egy fumble került a neve mellé, de a 49ers ellen beszedett egy IR-t érő térdsérülést, a helyére kerülő rookie Brad Jones pedig ígéretesen kezdte karrierjét, emiatt nem feltétlenül ragaszkodnak Wisconsinban Kampmanhez. Ha egészségi állapota nem romlott radikálisan, akkor 30 évesen még nagy erősítés lehet egy pass rusher hiányos csapatba.

 

A 4-3-as DE-k közül Julius Peppers emelkedik ki. 122 meccsen 81 sack Carolinában, és akárcsak Dunta Robinson, ő is évek óta pedzegeti, hogy elhagyja a csapatát, alighanem most jött el ez az idő. Tavayl 10.5 sack, 5 fumble és 2 pick volt a 30 éves játékos statisztikája, akárhová is kerül, valószínűsíthetően óriási javulást hoz a védelembe.

Nem is találhatunk riválist, aki veszélyeztetni Peppers no1 DE pozícióját. Leonard Little már 35 éves, lassan kikopik a ligából mert egyre sérülékenyebb. Adewale Ogunleye abban a Bears-ben volt DE, amely az egyik legnagyobb pass rusher gondokkal küzdött, nem véletlen vitték oda Tampából az év elején tragikus körülmények közt elhunyt Gaines Adams-t. Reggie Hayward tavaly 1 meccs után ment az IR-re Jacksonville-ben, ezek után ki bízna rá egy kezdő posztot? Keith Bulluck sorstársa Kyle Vandenbosch, aki szintén túl a harmincon hagyhatja ott Tennessee-t, igaz ő csak 5 évet húzott le a titánoknál. 31 évesen még a húzónevek közé tartozik ebben a szűk FA évben "KVB", bár a tavalyi szezonja neki is ugyanolyan felemásra sikerült, mint a csapatának.

Poszt szerint a besorolhatatlan kategóriába tartozik Peppers csapattársa, Tyler Brayton, aki bár Carolinában standard kezdő DE lett, előtte Oaklandben az összes létező poszton kipróbálta magát a front7-ben. 2008-ban kellemes meglepetés volt a játéka a Panthers-ben, kérdés, hogy mennyire marad hatékony ha nem lesz a fal másik oldalán egy olyan DE, akire fokozott figyelmet kell a támadóknak szentelni.

 

4-3-as defensive tackle téren Tank Johnson és Fred Robbins lehet a legjobb fogás, mögöttük szinte nincs is kezdő potenciállal bíró DT, még szerencse, hogy az idei draft ilyen téren szinte végtelens opcióval bír. Robbins az egykori félelmetes Giants DL tagja, Spagnuolo távozásával aztán az ő számai is visszaestek. 32 éves, már mentornak is beillik egy rutintalanabb egységbe. Tank Johnson érdekesebb történet, tavaly vele (is) kockáztatott a Bengals, de kihúzta az évet balhé és rendörségi ügyek nélkül, így hasznos tagja lett a rotációnak, sőt az esetek döntő többségében kezdőként futott ki a gyepre. Tudása nem, személyisége azonban hátráltató tényező lehet a piaci értékében.

 

Igazi Nose Tackle-t nagyon nehéz találni, nem véletlen, hogy három csapat is franchise taget rakott NT-jére (Ryan Pickett – GB, Vince Wilfork – Pats, Aubrayo Franklin – SF). A piacon így két 35 éves, rutinos Nose maradt mindössze, Bryan Robinson, aki a sokadik arizona-i távozó ebben az összeállításban, illetve Jason Ferguson, aki a Dolphins IR listáján zárta a tavalyi évet. Egyikőjük sem elit játékos, de a poszt nyújtotta limitált lehetőségek miatt könnyen találhatnak maguknak csapatot, ha még szeretnének.

 

A drafton a 3-4-es DE mindig hiányposzt, két kézzel kapkodnak azon fiatalok után, akikben meg van a lehetőség, hogy megoldás legyenek erre a helyre. Idén is így lesz, mert a free agency ebben sem a csapatok barátja. Marques Douglas követve Rex Ryant, a Jets kezdőjébe került 2009-ben, és bár nem nyújtott egetverően magasszintű teljesítményt, értéknek számít a maga posztján. Egykori csapattársa, Dwan Edwards kilenc alkalommal kapott kezdőként szerepet a Ravens állandóan sérülésekkel tizedelt védőfalában, a 3-4 alapfelállás divatbajötte taán neki is segíthet, hogy alapemberré váljon valahol. Az ajánlólevele nem rossz. Végezetül Jarvis Greenről is essen szó, aki Richard Seymour Oaklandbe költöztetése végett került be a New England kezdőcsapatába 12 meccsre, tudva, hogy Denverben és Kansas City-ben is imádják az egykori patriótákat, még úgy is kaphat ajánlatokat, hogy sok mindent nem tett hozzá a 2009-es szezonhoz.

 

Összességében elmondható, hogy bár gyakorlatilag minden poszton találni húzóneveket a védelembe, nem az idei offseasonban fog egyik csapat sem nagybevásárlást tartani, ez szinte biztos.

 

Herczeg Ádám (Höri)