Szezonértékelők III

AFC East

Buffalo Bills
(6-10, AFC East 4. hely)



A Bills a 2008-as idényt a már-már megszokott 7-9-es mérleggel zárta, és hiába kapott szerződéshosszabbítást Dick Jauron vezetőedző, nem lehetett biztos abban, hogy év végén is ő fogja irányítani a Bölényeket. Az offseason során FA-ként és a draft keretén belül érkezett Terrell Owens WR, Drayton Florence CB, Ryan Fitzpatrick QB, Geoff Hangartner C, Aaron Maybin DE,  Eric Wood és Andy Levitre OG-k, valamint Jairus Byrd S, hogy csak a nagyobb neveket említsem.
A holtidény azonban nem telhetett el veszteségek nélkül sem, főleg a támadó fal látta ennek kárát, ami a későbbiekben meghatározónak bizonyult a Bills idényével kapcsolatban.
A fontosabb távozók: Derrick Dockery OG,  J.P. Losman QB, Robert Royal TE,  Jason Peters LT, valamint szeptember elején Langston Walker OT-től is megváltak.

A Bills preseasonja egy héttel korábban kezdődött a megszokottnál, hiszen az úgynevezett Hall of Fame game-ben is ők szerepeltek a  Tennessee Titans ellen. A preseasonban mutatott játék nem kecsegtetett túl sok jóval, hiába gyakorolták egész edzőtábor alatt a no-huddle offense-t nem tudták megvalósítani az elképzeléseiket, a szezon kezdete előtt röviddel ki is rúgták a támadó egység koordinátorát, Turk Schonert új állás után nézhetett.

A kiábrándító előszezon után azonban meglepően erős játékkal kezdett a Bills az idény első MNF mérkőzésén a New England Patriots otthonában. Gyorsan vezetést szereztek, és röviddel a mérkőzés vége előtt, hiába zárkózott fel a Brady vezette Pats, még mindig a Bills állt nyerésre. Ekkor következett Leodis McKelvin végzetes hibája, ahelyett hogy letérdelt volna a Patriots által kirúgott labdával, e módon gyakorlatilag bebiztosítva a Bills győzelmét, úgy döntött kihozza a labdát a célterületről, el is jutott a Bills 31 yardosáig, ahol aztán elvesztette a labdát, amelyet, ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, a Patriots szerzett meg. Tom Brady köszönte is szépen, villámgyors TD passzt adott Benjamin Watsonnak beállítva a 24-25-ös végeredményt.

A Bills a következő játékhéten kárpótolta magát, a Tampa Bay Buccaneers ellen, aránylag simán, 33 pontot szerezve győzték le a Floridai alakulatot. Volt minden ami, egy jó mérkőzéshez kell, TD-re visszahordott interception, TO TD. Ralph Wilson boldog, a Bills mérlege 1-1.

A Tampa után a későbbi bajnok New Orleans Saints érkezett a Buffalo otthonába. Előbb a Saints szerezte meg a vezetést, viszont a Bills emblematikus puntere, Brian Moorman egy fake field goal kísérletnél gyönyörű TD passzt adott Ryan Denney-nek, extázisba kergetve a Bills fanokat. Azonban ennyiben ki is merült a Bills támadó (?) részlegének a teljesítménye, a negyedik negyedben a Saints bedarálta a vendéglátókat, a 27-7-es végeredménnyel a Bills mérlege 1-2-re romlott.

Jókor jött tehát a Buffalo számára a következő mérkőzés, hiszen a szintén gyengélkedő csoportrivális Miami Dolphins otthonába látogattak. Mi is lett volna szebb, mint az ősi rivális Dolphins ellen egálba hozni az idényt? A mérkőzés azonban nem az elvárásoknak megfelelően alakult, a Phins 17 pontot termelt a második negyedben, többek között az újonc CB Vontae Davis interception visszahordásának köszönhetően. Ez nagy mértékben megfogta a Bills csapatát, a védelmük nem tudott mit kezdeni a Ronnie Brown-Ricky Williams párossal, bár a 4. negyedben  Trent Edwards és Josh Reed összjátékának köszönhetően kozmetikáztak az eredményen, a 38-10, es vereség azonban kiütéssel ért fel. 1-3.

Ekkor már nagyban gyülekeztek a viharfelhők Buffalo kék egén, az aktuális ellenfél Cleveland Browns ellen csak a győzelem volt elfogadható. A Browns nyeretlenül érkezett az Orchard Parkba. A hihetetlen körülmények között (félelmetes szél tombolt a stadionban, bizonyára sokan emlékeznek a dülöngélő kapuk látványára) a két csapat az egész idény egyik, ha nem a leggyengébb mérkőzését játszotta le. Azt hiszem elég ha annyit mondok, hogy a Bills NFL történelmet írt avval,  hogy a liga történetében a legalacsonyabb irányítómutatóval rendelkező QB-tól kaptak ki. Derek Anderson, a Browns irányítójának 17 passzkísérletéből  2(!) volt jó, összesen 23 yardért. A végén mégis a Browns örülhetett, 6-3 arányban múlták felül a Billst.  Mintha ez a vereség önmagában nem lett volna elég, Kawika Mitchell és Marcus Buggs is megsérült. 1-4.

A 6. játékhéten újabb csoportmérkőzés várt a Billsre a Meadowlands-be látogattak a New York Jets otthonába. Jól indult a mérkőzés, a Bills szerezte meg a vezetést az első negyedben, Lindell mezőnygóljának köszönhetően. A Jets második negyedben válaszolt, előbb egy Feely mezőnygóllal, majd Thomas Jones 71 yardos futott TD-jével. A Bills futás elleni védelmét ekkoriban 2 szóval lehetett leírni; nem létező. Tetézve a bajt, a Jets védői kiütötték Trent Edwards-ot is, így a második negyedtől a nyáron érkezett Ryan Fitzpatrick vette át a támadók vezetését. Fitzpatrick meg is kínálta Lee Evanst egy 37 yardos TD-vel, ez Lindell 25 yardos mezőnygóljával, és a pont nélküli 4. negyeddel azt eredményezte, hogy egál állásnál, a rendes játékidő utolsó másodperceiben a Bills kezében volt a győzelem. Lindell 46 yardról próbálkozott, de mint már oly sokszor a Bills történelmében, a kísérlet mellé ment, így hosszabbítás következett. Hatalmas párharc után, a hosszabbítás vége felé, újra Lindell állt a labda mögött, és most nem hibázott 47 yardról berúgta a győzelmet érő mezőnygólt. A New York Jets hiába tudta szétfutni a Bills védelmét, a futás ellen botrányosan szereplő Bills védők összesen 5 interceptiont szereztek, így bebiztosítva a csapat második győzelmét. 2-4.

A győzelem után a Buffalo Charlotte-ba utazott, hogy az ekkor alulteljesítő Carolina Panthers-szel mérkőzzön meg. Az összecsapás előtt sok szakértő sima Panthers győzelmet jósolt, hiszen a Bills védelme várhatóan nem lesz képes megállítani a Williams-Stewart kettőst. Ennek ellenére Lynch-nek köszönhetően megszerezték a vezetést, amire a Panthers egy safety-vel kontrázott. A 4. negyedben aztán Fitzpatrick TD passzt adott Evansnek, Lindell pedig 2 mezőnygóllal biztosította a győzelmet. 20-9-re győzött a Bills, mérlegét evvel 3-4-re javítva.

A két idegenbeli győzelmét követően a Bills bizakodva fogadta a Houston Texans csapatát, és Terrell Owens 29 yardos futott TD-jét követően meg is szerezték a vezetést. A csapatok 10-9-es Bills vezetésnél kezdték meg a 4. negyedet, de Texans Ryan Moats három futott TD-jének köszönhetően bedarálta a Bills-t, 22 pontot szerezve a 4. negyedben. A keserű vereség mellett volt azonban ok az örömre is, hiszen Byrd egészen fantasztikus teljesítményt nyújtott az NFL történelmében legelső újoncként szerzett zsinórban 3 mérkőzésen legalább 2 interceptiont.
A Bills tehát 3-5-ös mérleggel ment el a megérdemelt pihenőhetére.

A bye week különösen Trent Edwardsnak jött jól, hiszen kiheverte agyrázkódását, így a 10. játékhéten megint ő vezette csatába a támadókat a Tennessee Titans ellen. Fred Jackson TD passzával a Bills szerezte meg a vezetést, és a harmadik negyedben még egyenlő volt az állás, de a Titans, többek között két visszahordott interceptionnek köszönhetően 24 pontot termelt az utolsó negyedben, 41-17-re legyőzve a Billst. A Bills mérlege így 3-6 lett, és 2 nappal a mérkőzés után véget ért a Dick Jauron korszak, helyét a DC, Perry Fewell vette át mint ideiglenes vezetőedző.
3-6.

A 11. játékhéten újra Floridába látogatott a Buffalo, ezúttal a Jacksonville otthonába. A két csapat nagyjából azonos játékerőt képviselt, a végén a Jacksonville örülhetett, a mérkőzés azonban egy szempontból örökre emlékezetes marad majd; Terrell Owens 98 yardos elkapása a Bills történelmének leghosszabb elkapása. A rekordtól függetlenül a Bills újabb vereséget szenvedett, mérlegük 3-7-re romlott.

A Bills otthonában fogadta a Miami Dolphinst, és elégtételt vettek az idény eleji vereségért. A harmadik negyedben még a Phins vezetett 14-7-re, de az utolsó negyedben a Bills támadói valósággal megtáltosodtak, és 24 pontot termeltek, mialatt a védelmük lenullázta a Dolphins támadóit. Jackson futott 2 TD-t, TO elkapott egy 51 yardos TD passzt, Lindell pedig 56 yardos mezőnygóllal borzolta a Miami rajongók idegeit. A Bills mérlege 4-7-re javult.

A 13. játékhetet Kanadában játszotta a Bills, a New York Jets érkezett „vendégségbe”.
A mérkőzésen a főszerepet a rugók játszották, az utolsó percekben Fitzpatrick kezében volt a lehetséges győzelem kulcsa, passzát azonban a Jets CB-je, Darrelle Revis halászta le, így még mindig várat magára a Bills első kanadai győzelme. 4-8.

A vereséget követően a Bills megint utazott, ezúttal az Arrowhead Stadionban várta őket a Kansas City Chiefs. A Marshawn Lynch-Fred Jackson páros sziporkázott, összesen 216 yardot termeltek. Byrd megszerezte a 9. interceptionjét, a Bills védelme összesen 4-szer kapta el Matt Cassel passzait. 5-8.

A 15. játékhétben az utolsó csoportmérkőzését játszotta a Bills, a New England Patriots érkezett otthonukba. A Bills fogadkozott, hogy most javítanak az első heti vereség után, mégis mindent elkövettek, hogy megkönnyítsék a Patriots dolgát. A mérkőzés során összesen, 11 zászlót dobtak rájuk, és 124 yard büntetést szedtek össze. A Patriots köszönte szépen és 17-10-re legyőzte a Bölényeket. 5-9.

A Bills az idényben utoljára repülőre szállt, a célpont ezúttal Georgia. Az Atlanta Falcons nem bizonyult kedves házigazdának, hatalmas zakót adtak az ekkor már sérülések által tizedelt Billsnek.  A mérkőzés legelső play-je 42 yardos Falcons TD-t hozott, és a továbbiakban sem lett jobb a helyzet. Bills részről mindössze egy mezőnygólra futotta. Érdekesség, hogy ekkor már Brian Brohm vezette a Bills támadóit, minden bizonnyal kellemesebb bemutatkozásról álmodott. 31-3-as vereség, 5-10-es mérleg.

A Bills a 2009-es idényét otthon zárta az Indianapolis Colts ellen. A Colts nem vette túl komolyan a mérkőzést, de azért ne feledkezzünk meg a Bills kiemelkedő egyéni teljesítményeiről; Fred Jackson összesen 227 yardot szerzett, míg Fitzpatrick karriercsúcsot állított be 3 passzolt TD-jével.
A 30-7-es győzelem valamennyire enyhítette a Bills fanok csalódottságát, 6-10 a csapat végső mérlege.

Nem vagyok Bills szurkoló, de külső szemlélőként több olyan elemet is látok a Bills 2009-es idényében amely bizakodásra adhat okot. Byrd fantasztikus teljesítménye, Jackson 1000+ yardos idénye bizakodással tölthetik el a Bills rajongóit. Véleményem szerint örvendetes, hogy véget ért a Jauron korszak, vele egyszerűen nem fejlődött a Bills. Amennyiben sikeres lesz a 3-4-re átállás, és találnak egy olyan támadó fal felállást amely legalább két mérkőzést le tud játszani (a 2009-es idényben ez nem igazán sikerült) akkor lehet keresnivalója a Billsnek a jövőben. Sajnos, nem úgy tűnik, hogy könnyebb lesz az AFC East a jövőben, sőt, lassan kijelenthetjük, hogy az NFL egyik legkeményebb csoportjává alakul, de véleményem szerint innen csak egy út áll a Bills előtt, és az felfele vezet. Megérdemelné ez a szerethető, szimpatikus csapat...

Miami Dolphins
(7-9, AFC East 3. hely)



A Miami a 2009-es idényt mint regnáló AFC East bajnok várta, és az offseason azt mutatta, hogy a floridaiak nem szándékozzák átadni a csoportbeli első helyet a jövőben sem. Kirúgták Mike Maser OL coachot, helyébe érkezett a korábban a New York Giantsnél tevékenykedő Dave DeGuglielmo. A rúgókat edző Steve Hoffman a Kansas Citybe, helyére Darren Rizzi érkezett.

Az FA korszak kezdetekor, a Miami több kulcsjátékosával hosszabbított, minek köszönhetően Vernon Carey OT, Channing Crowder LB, valamint Yeremiah Bell SS továbbra is South Beach-ben maradtak. Az FA keretén belül érkezett még többek között Gibril Wilson S, Cameron Wake OLB, Joe Berger OG/C, Jake Grove C, valamint egy éves távollét után „hazatért” Jason Taylor is.

Nem múlt el azonban a holtidény veszteségek nélkül, több meghatározó játékos távozott, többek között: André Goodmann CB, Vonnie Holiday DE, és Renaldo Hill FS. Érdekesség, hogy mind a hárman a Denver Broncos-hoz szerződtek, ahol nem teljesítettek rosszul.

A draft keretén belül többek között Vontae Davis és Sean Smith CB-k érkeztek, valamint ha csak azt nézzük, hogy ki tett még hozzá a csapat játékához 2009-ben, a 4. körben érkezett Brian Hartline WR-t kell még megemlítenünk.

A preseasont 4-0ás mérleggel zárta a Dolphins, érdekesség, hogy az alapszakasz során minden előszezonbeli ellenfelükkel megmérkőztek.

A 2009-es idény első játékhetén a Miami a 2008-as idény másik meglepetés csapatánál, az Atlanta Falcons-nál vizitált. Azok a Phins rajongók akik az előző év hatékony és labdabiztos játékát várták, bizonyára hitetlenül szemlélték, amint csapatuk 4-szer adta el a labdát. A mérkőzés egyetlen emlékezetes Miami momentuma Ricky Williams 9 yardos TD elkapása volt, de ez túl kevés volt, túl későn 19-7-re a Falcons nyert. 0-1

a 2. játékhétben a Miami egy MNF mérkőzés keretében fogadta otthonába az Indianapolis Colts csapatát. Peyton Manning és a Colts lazán kezdtek, a mérkőzés első playje egy 80 yardos TD passz volt Dallas Clarknak. Ez az egy play lényegében előre vetítette a Miami egész idényének sorsát, hisz az egész év során egymás után engedte a nagy passz playeket a védelem, a TE posztot pedig olyan szinten képtelenek voltak levédekezni a Miami védői, hogy az már-már komikus. A Miami támadói nem pánikoltak és lényegében mindent jól csináltak, a futójátékra alapozva hosszú driveokat vezettek, majdnem 50 percig birtokolták a labdát, de ez sem volt elég a győzelemhez Peyton Manning akármilyen kevés ideig is volt nála a labda, villámgyors TD driveokkal büntette a Miami védelmét. A mérkőzés végén 27-23-as állásnál a Colts ürölhetett jobban, a Miami mérlege pedig 0-2-re romlott.

A Miami szokás szerint tehát 0-2 vel kezdte az idényét, és az a tény, hogy a harmadik játékhéten a San Diego Chargers otthonába látogattak, nem sok jóval kecsegtetett. Az első negyedben a védelmek domináltak, majd mind a két csapat szerzett egy mezőnygólt, így 3-3-al mentek  a félidei szünetre a csapatok. A második félidőben aztán felpörgött a Chargers támadó sora, Philip Rivers futott egy TD-t, Kevin Burnett, a Chargers LB-je pedig úgy vágta földhöz Chad Penningtont, hogy az irányító már kétszer műtött válla újra megadta magát, így beharangozva a Chad Henne éra kezdetét. Henne meg is adta élete első TD passzát, sajnos a Chargers safetyjének Eric Weddle-nek, aki 31 yardról hordta vissza TD-re az ajándék labdát. 23-13-as végeredmény és 0-3as mérleg, a Miami idénye kezdett elúszni.

Amikor a 4. héten tehát otthonában fogadta a Dolphins a Buffalo Bills csapatát, a tét nem kisebb volt, mint az idény megmentése. A Dolphins jól kezdte a mérkőzést, az első félidőben 17 pontot szereztek, Vontae Davis interception visszahordásának, Ronnie Brown futott TD-jének, valamint Dan Carpenter mezőnygóljának köszönhetően. Chad Henne a második félidőben sem engedte ki a vezetést a kezeiből, a Dolphins erős futójátékára alapozva, biztonságos passzjátékkal 115 yardot hozott össze, és megadta élete első „rendes” TD passzát is a volt Buckeye Brian Hartline-nak. A Miami 38-10-re nyert, és végre megszerezte  idénybeli első győzelmét. 1-3.

Az 5. játékhéten újra MNF mérkőzést játszott a Dolphins, mégpedig megint otthon, ezúttal a New York Jets érkezett vendégségbe. A Jets-Phins párharcok tradicionálisan kemény csatákat és nagy érzelmeket hoznak, de ezúttal, főleg a Channing Crowder – Rex Ryan szócsatának köszönhetően a szokásosnál is feszültebb volt a légkör. Igazi adok-kapok mérkőzést láthattak a nézők, a 3 nappal a mérkőzés előtt a Jets-hez igazolt Braylon Edwards lényegében azt csinálta a Miami védőivel amit akart, több fantasztikus elkapással tartotta versenyben a Jets csapatát.  A csapatok a 4. negyedben összesen 35 pontot szereztek, a végső csapást Ronnie Brown vitte be, amikor másodpercekkel a mérkőzés vége előtt 2 yardos futott TD-t ért el. Az irányítók csatájából Henne jött ki győztesként, 20/26-os pontossággal 241 yardot és 2 TD-ért el. A Miami mérlege így 2-3-ra javult és a két csoportellenfél ellen elért győzelemnek köszönhetően valamelyest megnyugodtak a rajongók, a csapat bizakodva vonult a pihenőhetére.

A 7. játékhéten a Miami megint csak otthon játszott, ezúttal a New Orleans Saints érkezett látogatóba. A Dolphins hasonló tervvel állt fel a Saints ellen, mint tette az a Colts esetében, kontrollálni az órát, és a pálya mellett tartani Drew Breest. Erősen kezdett a csapat, Ricky Williams vezetésével 24 pontot szereztek az első félidőben. Jason Taylor két sackjével és 2 darab FF-ével régi énjét idézte, Ricky Williams 3 futott TD-jével karriercsúcsot állított be, de mindez nem volt elég. A második félidőben, különösen a 4. negyedben a Saints átgázolt a Miamin 46-34-re legyőzve a Floridai alakulatot. A Dolphins nem érte el a .500-as mérleget, 2-4.

A Saints elleni vereség után ismerős érzés lehetett az átlag Dolphins rajongónak, az ellenfél megint csak a New York Jets, a tét pedig ismét az idény megmentése. Az, hogy ezen a mérkőzésen mekkora érzelmek voltak jelen mind két fél részéről, remekül példázza, hogy a két csapat tagjai már a bemelegítés alatt is összeverekedtek, a mérkőzés során pedig folytatódott a kemény adok-kapok. Félidőben 3-3-al fordultak a csapatok, de jött a 3. negyed és Tedd Ginn Jr, aki NFL történelmet írt avval, hogy a liga történelmében elsőként egy mérkőzésen két 100 yardos vagy annál hosszabb kickoff return-t mutatott be. A két Ginn visszahordás közé befért még egy Jason Taylor fumble return is, így a Miami 21 pontot termelt. Kapaszkodott a Jets is, de végén még két Carpenter mezőnygólnak köszönhetően a Dolphins örülhetett, és 2003 óta először söpörték a Jets-t. 3-4.

A Jets elleni győzelem után újabb idegenbeli mérkőzés várt a Dolphins-ra ezúttal a New England Patriots otthonába látogattak Sparano fiai. Carpenter karriercsúcsot jelentő 52 yardos mezőnygóljával megszerezte a vezetést a Phinsnek, de a Patriots gyorsan válaszolt, előbb egy nagy Randy Moss elkapás, majd egy rövid Maroney futás, és máris a Patriots vezetett 7-3ra. A Miami sérülésekkel sújtott védelme (Jason Ferguson és Channing Crowder nem játszottak) kevésnek bizonyult a Patriots támadói ellen, Brady 332 yardot passzolt. A Miami korábbi csodafegyvere, a Wildcat sem volt már annyira veszélyes mint korábban, bár igaz, hogy a Pat White-féle triple option üde szinfoltja volt a Miami egyik drivejának. 3-5, Billsel együtt holtversenyben utolsó hely a csoporton belül.

A 10. játékhéten a Miami újra otthonában, a Landshark Stadionban fogadta ellenfelét, a szintén floridai Tampa Bay Buccaneerst. A mérkőzést elejét a Miami kezdte jobban, félidőkor 19-6-ra vezettek, a mérkőzés végére azonban valószínűleg minden Dolphins rajongó véresre rágta a körmeit. Előbb Ronnie Brown sérült meg (mint később kiderült, számára véget ért az idény), majd percekkel a meccs vége előtt Chad Henne adta el a labdát, a Bucs pedig köszönte szépen és 23-22-re átvette a vezetést.  A Dolphins a saját 19 yardosáról indulva próbálta menteni a menthetőt, és két Bess elkapással, és egy 27 yardos Ricky Williams futással később Carpenter újabb mezőnygólt kisérelt meg. Az első negyedben kihagyott egy kísérletet, most nem remegett meg a lába, 25-23-ra a Miami nyert. 4-5.

A 11. játékhéten nem kisebb cél lebegett a Dolphins játékosok szeme előtt, minthogy végre egálra hozzák a mérlegüket. Az ehhez vezető út a Carolina Panthers testén vezetett keresztül, így repülőre szálltak, és a Bank of America Stadionnak vették az útirányt. A mérkőzést többek között Matt Millen szakértő megjegyzései tették felejthetetlenné. Ronnie Brown sérülésének köszönhetően Ricky Williams lett a Miami első számú futója, és a Miami 34-ese bebizonyította, hogy van még benne abból az erőből ami évekkel ezelőtt az NFL egyik legkeményebb futójává tette. Williams összesen 119 yardot futott össze és 3 TD-t szerzett. A „másik” Williams nevezetesen De Angelo sem volt rest, ő is szorgosan gyűjtötte a futott yardokat a Panthers számára, de Jake Delhomme 3 mérkőzés után újra interceptiont dobott, ami nagy mértékben csökkentette a Panthers esélyeit. Ha Fox-ék inkább a futásra támaszkodnak, valószínűleg más lett volna a mérkőzés vége, de tudjuk, hogy Dr. Utólag mindig okos... A mérkőzés kifejezetten fizikális volt Miami részről előbb a kezdő, majd a csere center is kidőlt a találkozó folyamán. A Miami védője, Joey Porter 2 sackkel hálálta meg, hogy előző heti padoztatása után újra a kezdőbe került. A Dolphins 24-17-re nyert és végre 5-5 el álltak.

A 12. játékhéten azonban kegyetlen pofon ébresztette fel a Miami rajongóit. A Dolphins ezúttal az Orchard Parkban vendégeskedett, a Buffalo Bills otthonában. A Bills-t nagy mértékben irritálta, hogy az utóbbi három mérkőzésükön alulmaradtak a Miamivel szemben, de most stílusosan vettek elégtételt. A csapatok 14-7-es Miami vezetésnél kezdték meg a 4. negyedet, mikor bekövetkezett az ami lényegében az egész 2009-es szezonban jellemezte a Miami-t, nevezetesen a 4. negyedbeli összeomlás. A Bills 24 pontot szerzett, anélkül, hogy a Dolphins támadói egy épkézláb drive-ot vezettek volna. 31-14, 5-6 os mérleg. Kezdett elúszni az idény.

A Bills elleni vereséget követően a Dolphins otthonában fogadta a New England Patriotsot. Chad Henne karriercsúcsot jelentő 335 yardot passzolt 52(!) kisérletből. A Miami gyorsan 14 pontos hátrányba került, de összekapták magukat és 3:44-el a vége előtt saját 26 yardosukról indították meg a végső támadásukat, melynek a végén Carpenter 41 yardos mezőnygólja jelentette a győzelemet. Vontae Davis ezen a mérkőzésen is szerzett interceptiont, csakúgy mint a Dolphins Bostoni vendégjátékakor. 6-6.

Az idény 14. játékhetén újabb állambeli derbi várt a Miami Dolphinsra, az ellenfél ezúttal a Jacksonville Jaguars. Mind a két csapat Wild Card álmokat dédelgetett, és egyik csapat sem engedhetett meg magának több vereséget, szóval minden adva volt egy parázs összecsapáshoz. Chad Henne csapatrekordot állított fel amikor zsinórban 17 sikeres passzt adott, emellett egy kemény és agresszív Miami védelem segítette a csapatot a győzelemhez. 7-6, újra elérhető közelségben volt a Wild Cardot érő hely.

A Jacksonville elleni győzelem után a Dolphins az időközben magához térő Tennessee Titans otthonába látogatott. Nem kezdett jól a Miami Vince Young 3 TD passzt szerzett, 24-9es Titans vezetésnél kezdődött a 4. negyed. Ekkor következett a Miami nagy feltámadása, 15 pontot szereztek az utolsó negyedben, így hosszabbítást kikényszerítve. Nem indult azonban jól a hosszabbítás, egy Henne interceptiont követően, 15 yardos büntetést kapott a Dolphins Camarillo szabálytalankodása után, minek köszönhetően a Titans már mezőnygól távolságon belül kezdhette támadását. Bironas köszönte is szépen, berúgta, így 27-24-re a Titans nyert. 7-7.

A Miami két otthoni mérkőzéssel zárta az idényt, előbb a Houston Texans érkezett, amely ellen a Miami még sosem tudott nyerni. Ez most sem változott,  a Texans 27 pontot szerzett az első félidőben, ezután hiába kapaszkodott a Phins, nem volt elég a győzelemhez. 27-20-as vereség, 7-8.
A Texans után a Steelers érkezett, gyorsan vezetést szereztek, majd szisztematikusan leépítették a Miami összes irányítóját. Előbb Henne, majd White, végül Tyler Thigpen próbálta menteni a menthetőt, de hiába, 30-24-re a Steelers nyert, 7-9-es mérleg, véget ért a Miami sok szempontból csalódást okozó, pár szempontból pedig bíztató idénye.

Mit mondhatunk el tehát a Miami 2009-es idényéről? Nos az látszott, hogy a védelem képtelen a passz, különösen a TE játék ellen védekezni. Érkezett is új DC Nolan személyében. Ricky Williams bebizonyította, hogy van még benne 1-2 jó szezon, NFL rekordot állított fel amikor 6 év elteltével újra több mint 1000 yardot futott. A legbíztatóbb jel azonban Chad Henne játéka. Igaz több interceptiont dobott mint TD-t, de többször bizonyította, hogy meglehet benne az amit oly sok éve keresnek a Dolphins vezetői. Ha tovább tud fejlődni végre stabilitást, és kontinuitást hozhat az átjáróházként ismert QB poszton.


New England Patriots
(10-6, AFC East 1. hely)



A Patriots a 2009-es azaz fennállásának 50. évének avval a nem titkolt céllal ment neki, hogy újra Tom Bradyvel a pályán visszafoglalják a helyüket a divizió csúcsán. Nem volt csendes az offseason Foxboroughban, távozott az OC, Josh McDaniels, hogy Denverben vezetőedzősködjön, elment Scott Pioli, hogy Kansas Cityben legyen GM,  Dom Capers pedig Green Baybe távozott. Játékosok terén is több név távozott, a 2008-as idényben irányító Matt Cassel, Mike Vrabellel együtt Kansas Citybe távozott, Gaffney, Paxton, LaMont Jordan Denverbe vették az irányt, Ellis Hobbsot Philadelphiába tradelték,  Rodney Harrison és Tedy Bruschi visszavonultak. Mikor a hű Patriots rajongók magukhoz tértek a holtidény sürgés forgása után, a Patriots még gyorsan eltradelte Richard Seymour DE-t az Oakland Raidershez. Nem semmi névsor.

Természetesen érkeztek is játékosok a Patriotshoz, többek között: Fred Taylor RB, Shawn Springs és Leigh Bodden CB-k, Chris Baker TE, Joey Galloway WR, vagy Derrick Burgess DE/OLB.

A draft során a Patriots vadul tradelgetett, végső soron négy 2. körös választást eszközöltek. Ekkor érkezett többek között Patrick Chung S, Ron Brace Nt, Darius Butler CB, Sebastian Vollmer OT, valamint késői köri stealként Julian Edelman WR.

Az előszezont nagyobb sérülések nélkül megúszta a Patriots (rájuk is fért, hiszen pl az újonc Tyrone McKenzie még az egyik legelső edzésen szakította el a térdszalagját).

A 2009-es idényt stílusosan MNF mérkőzéssel kezdte a Patriots, mégpedig a Buffalo Bills ellen. Nem indult olajozottan a támadó gépezet, előbb puntra kényszerültek, majd a második támadás végén Gostkowski hagyta ki a 41 yardos mezőnygól kísérletét. A Bills a második drive-jában szépen haladt előre, a bajt tovább tetézve az újonc évében fantasztikusan játszó Jerod Mayo is megsérült (MCL húzódást szenvedett el). A drive végén a Bills meg is szerezte a vezetést Shawn Nelson elkapott TD-jének köszönhetően. A Pats támadói még mindig nem érezték a ritmust, 3 kísérlet után újból puntolniuk kellett. A második negyed elején aztán végre Tom Brady is magára talált, a 72 yardos támadássorozatra Fred Taylor 1 yardos TD futása tette fel a koronát. Brady a következő sorozatban hibázott, Schobelt találta meg a passzával, a veterán DE nem is állt meg az end zone-ig. A félidő vége előtt Gostowski javított, 20 yardos mezőnygóljával, így a csapatok 14-10-es Bills vezetéssel mentek a félidei pihenőre.
A második félidőben a Patriots a saját 3 yardosáról kezdett, el is értek a Bills 36 yardosáig, de bekövetkezett az ami az idény során még sokszor visszaköszönt, sikertelen próbálkozás 4. kísérletre. A Bills újabb mezőnygóllal gyarapította pontjait, így 17-10-es vezetéssel vágtak neki az utolsó negyednek.
A negyedik negyed elején újabb Gostkowski mezőnygóllal közelített a Patriots, de Bills nem pánikolt, és egy több mint 6 perces 62 yardos támadással, újabb TD-t szereztek. 5 és fél perccel a mérkőzés vége előtt tehát 11 pontos hátrányban volt a Patriots.
Tom Brady régi énjét idézve villámgyors passzokkal végigrobogott a pályán, a 81 yardos támadás végét Watson 18 yardos TD elkapása jelentette. A két pontos kísérlet sikertelen volt, így 5 pont volt a Patriots hátránya. Következett a már korábban említett McKelvin visszahordás, Woods kierőszakolta a labdavesztést, Gostowski pedig begyűjtötte a bogyót. A Pats így a Bills 31 yardosáról kezdhetett, nem is váratott sokáig magára az újabb Watson TD elkapás. A 2 pontos kísérlet megint csak sikertelen volt, így 45 másodperccel a mérkőzés vége előtt 1 ponttal vezetett a Pats. A Bills innen már nem tudott felállni, így ha nehezen is, de megszületett a Patriots első 2009-es győzelme. 1-0.

A 2. játékhéten a Patriots a New York Jets otthonába látogatott. A Jets részéről röpködtek a keményebbnél keményebb nyilatkozatok. A mérkőzésen a védelmek domináltak, és Patriots részről Gostkowski gyűjtögette szorgosan a mezőnygólokat. A második félidőben azonban már nem tudott pontokat szerezni a Patriots, a Jets így 16-9-re legyőzte a New Englandet. Az idény nagy részében ez a sorminta folytatódott, nem nagyon akartak jönni az idegenbeli győzelmek. 1-1.

A 3. játékhéten a Patriots otthonában fogadta az Atlanta Falcons csapatát. Wes Welker zsinórban második mérkőzését kényszerült kihagyni. Az első negyedben mind a két csapat hosszú támadássorozatot vezényelt le, de mind két csapat megtorpant a red zone-ban, így az első negyed után csupán 3-3 volt az állás. A második negyedben, főleg Taylor futásaira építve megszerezte a Patriots a mérkőzés első TD-jét, majd később egy Gostkowski mezőnygóllal tovább növelte előnyét.
A második félidőben a Patriots védői nem engedtek több pontot a Falcons támadóinak, míg a saját támadóik két mezőnygóllal, és egy Chris Baker TD elkapással növelték előnyüket. A végeredmény, 26:10, a mérleg 2-1.

A Falcons elleni győzelem után újabb hazai mérkőzés várt Belichick gárdájára, ezúttal a Baltimore Ravens érkezett. Jól indult a mérkőzés a Pats számára, egy labdaszerzést követően a Ravens 12 yardosáról kezdhették a támadásukat, azonban csak mezőnygólra tudták váltani a kedvező pozíciót.
A Ravens gyorsan válaszolt Mason TD-elkapásának köszönhetően. Tom Brady a Patriots következő támadása végén maga oldotta meg a helyzetet, 1 yardos „futásának” köszönhetően újra a Patriots volt előnyben. Félidő előtt nagyon kapaszkodott a Ravens, de Leigh Bodden elcsípte Joe Flacco passzát, így biztosabbá téve a Patriots előnyét. A második félidő elején Suggs sackjét követően a Ravens tovább csökkentette hátrányát, a Pats ekkor már csak 3 ponttal vezetett. A harmadik negyed meghozta az idény első Brady-Moss TD-jét, amit valamivel később egy Gostowski mezőnygól követett. A Ravens már nem volt képes a fordításra, 27-24-re a Patriots nyert, mérlegük ekkor 3-1.

Az 5. játékhéten megint csak egy addig veretlen csapat volt a New England Patriots ellenfele, ezúttal a korábban a Patriotsnál tevékenykedő Josh McDaniels vezette Denver Broncos-hoz utazott a Pats. A mérkőzést amit amolyan „Sith mester és tanítványa” összecsapásként harangoztak be, hatalmas érdeklődés övezte. A Pats erősen kezdett, 10 pontot termeltek az első negyedben, de a Broncos nem hagyta magát, és miután a második félidőben pont nélkül tartotta Bradyéket, hosszabbításra mentette a meccset, melynek a végén Josh McDaniels örülhetett felettébb látványosan és önfeledten. Újabb idegenbeli vereség, 3-2.

A Denver elleni vereség után az idény során először nem veretlen ellenfele volt a New England-nek. A Tennessee Titans 0-5-ös rajtja sok embert meglepett, de azt az összeomlást amit a mérkőzésen mutattak be senki sem várta. 426 passzolt yardot szerzett a Patriots, 59-0-ra ütötték ki a Titanst. 4-2.

A Titans elleni győzelem után a Patriots visszarepült az öreg kontinensre, hogy a Tampa Bay Buccaneers-el mérkőzzön meg az NFL International Series Londoni mérkőzésén. A Patriots szerzett elsőnek pontokat Brandon Merriweather interception visszahordásának köszönhetően. Merriweather a következő drive-ban is leszedett egy átadást, igaz ezúttal „csak” félpályáig futott vissza vele. A támadás egy Brady-Welker összjátékkal fejeződött be, a Patriots már 14-0-ra vezetett. A második negyedben tovább növelte előnyét a Pats, és innen már nem is adta ki a mérkőzést a kezei közül Belichick gárdája, 35-7-es arányban, ellentmondást nem tűrő módon megszerezték az év 5. győzelmét. 5-2.

A londoni kirándulás után a Patriots pihenőhétre vonult, hogy azután otthon mérkőzzön meg a Miami Dolphins-szal. A mérkőzés harmadik play-ében az újonc Vontae Davis csípte el Brady Mossnak szánt passzát, a Dolphins ebből a drive-ból Carpenter mezőnygóljával szerezte meg a vezetést. A Pats gyorsan válaszolt, egy nagy Moss elkapás, egy rövid Maroney futás, és máris 7-3-ra vezetett a New England. A tavalyi Wildcat KO után most gyönyörűen védekezték le a Patriots védők a Miami trükkös felállását, a Dolphins lényegében folyamatosan futott az eredmény után. 27-17-es győzelem, 6-2-es mérleg.

A 10. játékhéten, mint már oly sokszor az elmúlt években a New England az Indianapolis Colts-nál vizitált. A Colts ekkor 8-0-ás mérleggel állt. A Colts egy 80 yardos drive-val szerzett vezetést, de a Patriots is gyorsan válaszolt, Maroney 1 yardos futott TD-jének köszönhetően. A második negyedben 17 pontot szerzett a Pats, így 24-14-es vezetéssel mehettek a félidei pihenésre. A harmadik negyed pontok nélkül telt el, majd a Colts egy sebességgel feljebb kapcsolt, és 21 pontot szerzett. Ekkor került sor egy újabb sokat tárgyalt, vitatott, támadott 4. kísérletre a Patriots részéről. Az idény során sokat írtunk evvel kapcsolatban, így most eltekintenék a véleménynyilvánítástól. A Colts 35-34-re nyert, a Pats mérlege 6-3-ra romlott.

A Colts elleni vereséget követően a csoportellenfél New York Jets érkezett, hogy idénybeli második győzelmét szerezze meg a Patriots ellen. Az első negyedet labdavesztések tarkították, de a Pats gyorsan berámolt 14 pontot Ryan legényeinek, amit a második negyedben újabb 10 ponrral fejeltek meg, így 24-7-es Pats vezetésnél fordultak a csapatok. Innen már nem volt visszaút a Jets számára, hiába szerzett Cotchery elkapott TD-t, a Jets védők nem tudtak mit kezdeni a fantasztikus formában játszó Welkerrel, a Pats 83-asa 15 elkapást, és 192 elkapott yardot szerzett a mérkőzésen.
7-3.

A 12. játékhét New Orleans-ban találta a New Englandet, a liga legponterősebb támadó alakulata várt Belichick védelmére. A Saints nem hazudtolta meg önmagát, 38 pontot termeltek, a Patriots a saját dolgát nehezítette, a felesleges labdavesztéseivel. A vereségnek köszönhetően a Patriots mérlege 7-4-re romlott, az igazán aggasztó azonban az 1-4-es idegenbeli mutató volt.


A rossz idegenbeli mutató nem sok jóval kecsegtetett, hiszen megint csak idegenben kellett játszania a Patriotsnak méghozzá az örökös mumus Miami Dolphins otthonában. A Pats nem zavartatta magát, egy szép Brady-Moss összjátékkal ők szerezték a mérkőzés első pontjait, majd a második negyedben Faulknak köszönhetően tovább növelték előnyüket. A Dolphins kapaszkodott, és félidőig 4 pontra dolgozta le hátrányát. A harmadik negyed elején egy 81 yardos Aiken TD elkapásnak köszönhetően megint 11 pont volt a Pats előnye, de evvel véget ért a pontszerzés Pats részről, a Miami a mérkőzés végén fordítani tudott, a Patriots pedig 2006 novembere óta először vesztett egymás után 2 mérkőzést. 7-5.


A két vereséget követően a Patriots újra hazatért, az ellenfél ezúttal a Carolina Panthers volt.  Ezen a mérkőzésen is volt minden, amit megszokhattak az év során a Pats rajongók, sikertelen 4. kísérlet, Welker TD, Gostkowski mezőnygólok. 20-10, 8-5-ös mérleg.

A 15. játékhéten 1 mérkőzésnyi előnye volt a Patriotsnak a csoport élén, avval a céllal utaztak az Orchard Parkba, hogy idegenbeli mérlegüket javítsák. A Bills szerzett vezetést, a Patriots azonban a második negyedben, egy Moss és egy Maroney TD-nek köszönhetően azonban átvették a vezetést, és a mérkőzés végéig már nem is adták át az ellenfélnek. 17-10-es győzelem 9-5 ös mérleg és a csoportellenfelek bukdácsolásának köszönhetően 2 mérkőzésnyi előny. A rájátszás lényegében már borítékolható volt.

Alapszakaszbeli utolsó hazai mérkőzését a Jacksonville Jaguars ellen játszotta a Patriots, és szépen „búcsúztak” a hazai közönségtől, 28 pontot szereztek az első félidőben, mialatt pont nélkül tartották a Jags támadóit. A mérkőzés végén 35-7-re nyertek, 10-5 ös mérleg, és 2007 után újból megnyerték az AFC Eastet.


Az alapszakasz utolsó mérkőzését a Houston Texans otthonában játszotta a Patriots, a tét nem más, mint az AFC 3. kiemelt hely megszerzése. Az utolsó negyedig nagyjából fej-fej mellett haladtak a csapatok, de a Texans 21 pontot szerzett a negyedik negyedben ( ne feledjük Texans részről a franchise történelmének első pozitív mérlege volt a tét). 34-27-re nyert a Texans, a Pats mérlege 10-6.


Rájátszás:

A Wild Card hétvégén az a Baltimore Ravens érkezett a New England otthonába, amelyet a Patriots az alapszakasz során már egyszer legyőzött. A Ravens azonban nem viccelt, az első negyedben 3 labdát szereztek Tom Bradytől, melyekből 17 pontot szereztek, az első negyedben összesen 24 pontot szedett össze a Ravens. Ez a kezdés lényegében kiütéssel ért fel a Pats számára, nem voltak képesek felállni, 33-14-re a Ravens kiütötte a rájátszásból a Patriots-ot.

Összefoglalva a Patriots idényét, Tom Brady, Randy Moss és Wes Welker régi énjüket idézték, de a megbízható 3. elkapó hiánya, valamint az átalakuló védelem gyengélkedése megakadályozta, hogy a Patriots a megszokott színvonalon játsszon.


New York Jets
(9-7, AFC East 2. hely)



A New York Jets a 2008-as leeresztést követően megköszönte Eric Mangini vezetőedzőnek az eddigi munkásságát, helyére végül a Baltimore Ravens korábbi védő koordinátora, Rex Ryan érkezett. Ryant Bart Scott LB és Jim Leonhard S követték Baltimoreból.
További erősítésként érkezett még Litho Sheppard CB, valamint az idény alatt Braylon Edwards WR.

Távozott Laveranues Coles WR, és Mike Nugent rugó.

A draft során érkezett a Jets új franchise irányítója, Mark Sanchez, valamint Shonn Greene RB, hogy csak a fontosabbakat említsem.

A Jets az alapszakaszt a Houston Texans otthonában kezdte. Előbb Jay Feely rúgott mezőnygólt 24 yardról, majd Mark Sanchez adta élete első NFL TD passzát Chansi Stuckey-nak adott 30 yardos átadásával. Thomas Jones két futott TD-jével járult hozzá a győzelemhez, így Sanchez lett a Jets első olyan újonc irányítója 1976 óta, aki megnyerte első mérkőzését. 1-0.

A második játékhéten a Jets a New England Patriots-ot fogadta otthonában, és Rex Ryan bebizonyította, hogy valóban nem azért érkezett az AFC Eastbe, hogy „Bill gyűrűit csókolgassa”. A nagy szavak ellenére a Patriots szerzett vezetést, de a Jets a harmadik negyedben, többek között Sanchez Kellernek adott TD passzának köszönhetően átvette a vezetést. A Jets 2000 óta először tudott otthonában nyerni a New England ellen. 2-0.

A Jets az első 2 hét erős formáját sikeresen mentette át a 3. játékhétre, amikor a Tennessee Titans érkezett hozzájuk látogatóba. Sanchez megint kitűnő formában játszott, előbb futott egy 14 yardos TD-t majd adott egy 2 yardos TD passzt Ben Hartsock-nak. Nate Washington elkapását követően a Titans a harmadik negyedben átvette a vezetést, Sanchez azonban gyorsan válaszolt, Cotcherynek adott 6 yardos TD passzával. Sanchez az AFL-NFL összeolvadás óta az első olyan újonc irányító lett, amely megnyerte az első három mérkőzését. 3-0.

A 3 győzelmet követően a Jets kellően feltüzelve és önbizalommal telve érkezett New Orleans-ba, de a Saints védői hamar lehűtötték a kedélyeket. Mark Sanchez összesen 4-szer adta el a labdát, a Saints védői pedig kegyetlenül kihasználták ezeket a hibákat. Hiába kontrolálta a Jets védelme a Saints támadóit,  a Saints védői 14 pontot szereztek, ez pedig elég volt a győzelemhez. 3-1.

Az idény egyik legjobban várt mérkőzése következett az 5. játékhéten, amikor egy MNF mérkőzésben a Jets Miamiban ütközött meg a Dolphinssal. Az egész offseason a Rex Ryan - Channing Crowder szópárbajtól volt hangos, a mérkőzés az előzetes várakozásoknak megfelelően izgalmasra sikerült. Az „új szerzemény” Braylon Edwards fantasztikus mérkőzést zárt, egy TD-t kapott el, és 2 másik elkapása New York TD-t készített elő. A Jets eddig remeklő védelme azonban nem tudott mit kezdeni a Miami támadó alakulatával, így amikor Ronnie Brown másodpercekkel a mérkőzés vége előtt TD-t futott, a Jets idénybeli második vereségét szenvedte el. 3-2.

A 6. játékhéten tovább tartott a Jets mélyrepülése. A Buffalo ellen hiába futottak több mint 300 yardot, Sanchez 5 interceptionje elég volt ahhoz, hogy az erős futójátékot semlegesítse. Hosszabbításban nyert a Buffalo, felhangzottak az első Sanchez takarodj rigmusok. 3-3.

A Raiders ellen megint csak dominált a Jets futójátéka, ezúttal 316 futott yardot szorgoskodtak össze Thomas Jones-ék. A Raiders nem nagyon talált bele a mérkőzésbe, a Jets 38-0-ra ütötte ki őket. Sanchez futott és passzolt is TD-t, és ami a legfontosabb, nem adta el a labdát. 4-3-as mérleg, mindenki boldog.

A 8. héten következett a Miami elleni visszavágó, ezúttal a Jets otthonában. Sanchez jól játszott, 265 yard, 2 passzolt, 1 futott TD, Jay Feely karriercsúcsot állított be 55 yardos mezőnygóljával, a védelem 180 yard alatt tartotta a Miami támadóit, és mégis.. A Miami 3 visszahordott TD-jének köszönhetően a végén a Dolphins örülhetett jobban. 4-4, és söprés a Miami részéről, Fireman Ed-et az infarktus kerülgette.

A Dolphins elleni vereség után pihenőhét következett a Jets számára, bőven volt tehát idő, hogy felkészüljenek a Jacksonville Jaguars fogadására. Maurice Jones Drew volt az első olyan futó idén, aki 100 yard felett futott a Jets védelme ellen. Sanchez nem kezdett jól, első passzát egyből elcsípte Mathis, majd Sanchez később dobott még egy interceptiont ezúttal Groves kezeibe. 24-22-es Jags győzelem 4-5-ös Jets mérleg.

A 11. játékhéten csoportmérkőzés várt a New York Jetsre, ezúttal a Gillette Stadiumba látogattak, ahol a Patriots tárt karokkal várta őket. Sanchez nem zárt túl jó napot, 5-ször adta el a labdát (4 interception, 1 fumble).  A Jets támadósora nem tudta túltenni magát az 5 labdavesztésen. A Jets az elmúlt 7 mérkőzéséből 6-ot vesztett, az erős 3-0-ás kezdés már csak távoli emléknek tűnt. 4-6.

A 12. játékhéten a Jets avval a tudattal fogadta a Carolina Pantherst, hogy amennyiben komolyan gondolják a rájátszásbeli szereplésről szőtt terveket akkor keményen oda kell csapni a Párducknak. A Jets védelme tartotta magát ehhez a gondolathoz, 4-szer szedték le Jake Delhomme passzait, és ez a stabil, biztonságos támadójátékkal együtt elég volt a győzelemhez. 5-6.

A következő héten a Jets Kanadába ruccant át, hogy elégtételt vegyen a Bills elleni vereségért. Sikerült. Thomas Jones 249 yardott futott a Bills védelme ellen, Sanchez biztonságos játékkal, és egy Braylon Edwardsnak adott TD passzal járult hozzá a győzelemhez. 19-13-as győzelem 6-6-os mérleg.

A kanadai kirándulást követően a melegebb Floridába vette az irányt a Jets, és megint csak Thomas Jones-ra és a védelemre támaszkodva, legyőzte a Tampa Bayt. Jones 2 TD-t futott, a Jets védelméről (amelyet ekkor már joggal lehetett ligaelit védelemnek nevezni) elég annyit elmondani, hogy a Tampa Bay az első first downját a 3. negyed 9.percében szerezte meg, akkor is büntetésből...
26-3-as győzelem, 7-6-os mérleg.

December 20-án otthon játszott a Jets, az Atlanta Falcons azonban túl nagy falatnak bizonyúlt. A mérkőzés bűvös száma a 3-as volt, ennyiszer adta el Mark Sanchez a labdát, és 3 mezőnygólkísérletet rontott el Jay Feely.  10-7-es fájó vereség, 7-7es mérleg. A mérkőzés után Rex Ryan kijelentette, hogy ezennel hivatalosan vége a „New York Jets a 2009-es rájátszásban” projektnek. Aztán minden máshogy alakult...

A 16. játékhéten, a már biztos playoff résztvevő Indianapolis fogadta a New Yorkot. Az Indianapolisi rajongók veretlen alapszakaszra vágytak, de Peyton Manning egy félidő után befejezte a játékot, Painter pedig nem tudott megbírkózni a feladattal. A Jets kihasználta az adódó lehetőséget, és behúzta az ekkor már kötelező győzelmet. 8-7-es mérleg, és a Wild Cardot érő helyért, már csak a szintén biztos playoff résztvevő Cincinnatti Bengalst kellett legyőzni, az idény utolsó mérkőzésén. A Bengals nem igazán erőltette meg magát, összesen 72 yardot szereztek a mérkőzés során. Gondolatban mindenki már a jövő heti mérkőzésen járt.

Rájátszás:

Január 9-én a Bengals tehát azt a Jets-et fogadta otthonában, amelyet lényegében ők segítettek be a rájátszásba. A Jets „hálátlannak” bizonyult, Mark Sanchez az alapszakaszbeli teljesítményét meghazudtoló magabiztossággal játszott, a futójáték működött, az újonc Shonn Greene 135 yardot termelt 6,4 yardos átlaggal, a Jets védelme pedig sikeresen fogta meg a Bengals passzjátékát. Ami nem sikerült a csoportgyőztes Patriotsnak, az sikerült a második helyezett Jetsnek, továbbléptek a rájátszás második fordulójába, ahol a San Diego Chargers fogadta őket.

Január 17-én a Qualcomm Stadiumban a Jets nem kisebb tétért játszott, mint az AFC döntőbe való bejutás. Shonn Greene történelmet írt a Jets történelmének leghosszabb rájátszásbeli futásával (53 yard), összesen 128 yardot és 1 TD-t jegyzett. Philip Rivers hiába passzolt majdnem 300 yardot, a Jets védelme a kierőszakolt labdaszerzéseivel életben tartotta Rex Ryan bajnoki álmait, ez Kaeding 3 kihagyott mezőnygóljával elég volt a győzelemhez, nyert a Jets. Ki gondolta volna a Falcons elleni vereség után, hogy a Jets AFC döntőt fog játszani? Bevallom, én nem.

2010 Január 24-e, AFC főcsoportdöntő. Helyszín, Lucas Oil Stadium, ellenfél, Indianapolis Colts.
A Colts megállította a Jets ligalelit futójátékát, így Sanchez-Manning légicsata döntött a mérkőzés kimeneteléről. A Jets védelme a mérkőzés elején komoly gondokat okozott a Colts 18-asának, mindez Sanchez kitűnő játékával párosulva hamar 11 pontos előnyt jelentett a Jets számára. Manning azonban megint megmutatta, miért is 4-szeres MVP, többször megtalálta sokadik számú elkapóit. A Colts védelme is hatékonyan védekezett a Jets támadói ellen, a második félidőben elmaradt a pontszerzés Jets részről, míg Manning csak termelte a yardokat és pontokat. 30-17-es Colts győzelem, a New York Jets számára a csodálatos utazás véget ért.

Rex Ryan első évében hatalmasat lökött a Jets repülőjén, a liga talán legjobb védelmét rakta össze New Yorkban, amihez félelmetes futójáték párosult. A Jets számára a nagy kérdés az, hogy Mark Sanchez melyik arcát fogja mutatni a jövőben, az idény eleji, és rájátszásbeli, higgadtan és biztosan játszó Sanchezt láthatjuk-e majd, vagy az idény közepén nyújtott formáját hozza-e majd, a buta hibákkal, és rossz döntésekkel. A Jets mindenesetre mindent elkövet, hogy a passzjáték felnőjjön a futójáték mellé, és amennyiben ez sikerül, akkor bizony a jövőben is komolyan kell számolni a zöld-fehér csapattal.

NFC East:

Dallas Cowboys
(11-5, NFC East 1. hely)



A 2009-es szezon előtt a legtöbben szkeptikusok voltak a Dallas esélyeivel kapcsolatban. Terrell Owens, Greg Ellis, Chris Canty vagy éppen Kevin Burnett elvesztése mind rengeteg kérdést vetett fel, főleg hogy az érkező Igor Olshansky, Keith Brooking, Matt Stewart hármas azért nem tűnt elsőre olyan veretesnek mint a távozók névsora.A draftot legfőképpen a 08-as szezonban gyengén szereplő special team erősítésére áldozta a csapat. David Beuhler megszerzése a touchbackek miatt volt fontos (az ifjú kicker élen zárta a ligát ebben a kategóriában, szóval ez egy remek húzás volt), Jason Williams, Victor Butler, Brandon Williams és Stephen Hodge pedig a coverage javítására érkezett.

Kezdjük az offense-el, azon belül is Tony Romo-val. Az irányító teljesítménye sokkal kiegyensúlyozottabb volt az előző évekhez képest. 26 TD mellett mindössze 9 INT-et szedett össze az alapszakaszban. Jobban kezeli a nyomást mint korábban, ez egyértelmű, és bátrabban hívja át a playeket, ha esetleg arra utaló jeleket lát, hogy az alapból kiválaszott játék nem lenne sikeres. Fejlődése még pozitívabb azt figyelembe véve, hogy a támadófal több sacket engedett mint eddig bármelyik szezonban Romo irányítása alatt. Miles Austin személyében megvan TO után a következő klasszis első számú elkapója a csapatnak, a fiatal játékos a semmiből tört elő, az első 4 mérkőzésen még 3-4. számú WR-ként tette a dolgát, aztán a Chiefs elleni hosszabbításban elért győzelemből hősként vette ki a részét, ezt követően pedig nem volt megállás, végül is több mint 1300 yardig jutva és 11 TD-t elérve a Pro Bowlra is meghívást kapott. Jason Witten ismét hozta a tőle megszokott magas szintet, ő jegyezte a legtöbb elkapást a csapaton belül és az 1000 yardos határt is sikerült átlépnie. Roy Williams komoly csalódást okozott, elejtett passzok tömkelegét produkálta, Austin berobbanásával nem is volt kérdés, hogy ki a #1 receiver a csapatban. Patrick Craytonra nem lehetett komolyabb panasz, a feladatát megfelleően ellátta, returnerként pedig okozott pár szép pillanatot a szurkolóknak. Sam Hurd is inkább ST játékosként nyújtott említésre méltó teljesítményt, Kevin Ogletree pedig szép jövő előtt állhat, de nem lesz könnyű bekerülnie az aktív rotációba. A futójáték nemcsak hogy ideális támogatást nyújtott a passzjátéknak, de ligaszinten is kiemelkedő volt. A Marion Barber – Felix Jones – Tashard Choice hármas együtt majdnem 2000 yardra volt jó. Ebből is leszűrhető, hogy az o-line ha pass protectionben nem is tartozik az élmezőnybe, run blocking tekintetében kevés jobb van nála a ligában.

A védelem futás ellen pazar volt, a passzok levédekezése azonban már nem tartozott az erősségek közé. Ez természetesen a nem megfelelő pass rushra vezethető vissza. Főként az elmúlt 1-2 évhez hasonlítva volt feltűnő a különbség, ennek fő oka, hogy DeMarcus Ware közel sem volt olyan domináns, mint az ez előtti évében, amikor 20 sackig jutott. Ezúttal 11 jött össze neki („párja” a másik oldalon, Anthony Spencer hatot tett a közösbe), és szerelések számában is jelentősen visszaesett, bár ez betudható a Brooking – James páros eredményességének ezen a téren. A secondary önmagában nem szerepelt rosszul, bár a safety pozíció az offseasonben erősítésre szorul, a Sensabaugh – Hamlin duó teljesítménye hagyott némi kívánnivalót maga után, főként a passz elleni védekezésben. A cornerbackre áttérve, Mike Jenkins és Terrence Newman jól egészítették ki egymást, Jenkins húzta le a legtöbb interceptiont a csapaton belül, míg Newman inkább a futás ellen volt hatékony, az ő nevéhez kevesebb nagy játék fűződik Az újonc Orlando Scandrick helytállt a nickelback szerepében, ennél többet azt hiszem nemigen kívánhattak a szurkolók egy ötödik körben draftolt játékostól. Futás ellen mint említettem korábban a liga élmezőnyébe tartozott ez a defense. A Marcus Spears – Jay Ratliff – Igor Olshansky trió hatékonyan tette a dolgát, a linebacker sorban pedig a korábban említett Keith Brooking -  Bradie James szerelte az áttörő embereket tonnaszám. Kicker poszton szezon közben akadtak gondok, Nick Folk kegyvesztetté vált (azóta már nem is a Cowboys játékosa), a csapat Shaun Suishamhoz fordul segítségért.

Az offseasonben a legmagasabb prioritást a safety pozíció megerősítése kapja minden bizonnyal, ezen kívül a támadófal szorul némi erősítésre. Ha ezt a két területet lefedi a Cowboys, jövőre is komoly esélyesként kell számolni velük. A Roy Williams – Flozell Adams – Ken Hamlin hármasból elég valószínű hogy legalább az egyik távozik, a csapat számára előnytelen szerződése miatt.

Philadelphia Eagles
(11-5, NFC East 2. hely - wild-card)



Az offseasonben minden Eagles szurkoló legrosszabb rémálmát látta beteljesülni, amikor a franchise ikonja, Brian Dawkins szerződése meghosszabbítása helyett Denverbe igazolt. Rajta kívül még két nagy öreg, a támadófal oszlopai, Jon Runyan és Tra Thomas is távozott, így egyértelműen levonhattuk azt a következtetést, hogy a Philly elindult a fiatalítás rögös útján. Rajtuk kívül még Correll Buckhalter és L.J. Smith voltak a leginkább említésre méltó távozók. A drafton a csapat első két pickjével Jeremy Maclin és LeSean McCoy személyében két nagyon ígéretes támadófegyvert húzott Andy Reid, a késői választási lehetőségeket pedig többek között Macho Harris, Cornelius Ingram és Moise Fokou megszerzésére áldozta. Trade keretében Ellis Hobbs érkezett Bostonból főként returnerkedni, illetve a probowler offensive tackle, Jason Peters Buffaloból sietett McNabb védelmére. Szabadügynökként Leonard Weaver, Sean Jones és Stacy Andrews vált Sassá, Weaverben a vezetőség a csapat hosszú évek óta első igazán értékes fullbackjét látta, Jones-t a secondary mélyítésének céljából szerződtették, míg Andrews fő profiljának a szokásos támadófalember teendőkön kívül öccse istápolását szánták. A legnagyobb visszhangot kiváltó ügylet azonban Michael Vick érkezése volt, a börtönből szabadult irányító visszatérését mindenki visszafojtott lélegzettel várta. Mondhatni tehát, hogy nem volt eseménytelen az offseason, a cél pedig a szokásos volt nekiindulva az alapszakasznak: a bajnoki cím megszerzése. Ezúttal sem jött össze.

Donovan McNabb középszerű idényen van túl. A veterán irányító statisztikailag viszonylag sikeres évet zárt, ha azonban az igazán fontos meccseken nézzük meg a teljesítményét, már nem ilyen derűs a kép. Különösen a Dallas elleni 3 meccsen volt látványosan tanácstalan McNabb. Könnyen lehet, hogy lejárt az ideje Philadelphiában, hiszen mögötte Kevin Kolb vár a lehetőségre. 2 meccsen kezdett ebben a szezonban McNabb sérülése miatt, és nem okozott csalódást, mindkét találkozón 300 yard felett zárt. Michael Vick szereplése némileg elmaradt a várakozásoktól, leginkább wildcat formációban láthattuk a pályán, meccsenként pár snap erejéig, de sok vizet nem zavart. (a wildcard fordulóban azért okozott pár szép pillanatot a szurkolóknak). Az elkapóosztagra nem lehetett panasz, DeSean Jackson töretlenül fejlődik, hosszú TD-ivel ligaszinten is az elitbe tartozik. Jeremy Maclin úgy tűnik jó húzás volt a drafton, Jason Avant pedig kulcsszituációkban képes villanni, rengeteg 3rd down-nál húzta ki a csapatát a bajból. A legtöbb elkapást a csapaton belül azonban Brent Celek jegyezhette fel, az ifjú tight end remek szezonon van túl, közel 1000 yardot kapott el, és a redzone-ban is komoly célpont volt, mint 8  TD-je mutatja. A futók felemás szezont zártak, Brian Westbrook sérülései miatt LeSean McCoy komoly szerephez jutott már újoncévében, és összességében megfelelt a várakozásnak, de a támadófal gyenge blokkolása miatt igazán berobbanni nem tudott. Évek óta érdekes téma az Eagles-nél a játékhívás kiegyensúlyozatlansága, idén is teljesen passzorientált volt a Sasok offense-e. Kérdés, hogy ha kicsit jobban erőltetnék a futójátékot, mennyivel lenne más a helyzet.

A defense teljesítményén meglátszott Brian Dawkins és Jim Johnson távozta. A fiatal defensive coordinator Sean McDermott általában jól látta el a feladatát, de néhány játékhívásán még látszott a rutin hiánya, érezhető volt a visszaesés a 2008-as szezonhoz képest. Az igazsághoz hozzátartozik hogy főleg a linebackrer sort elég komoly sérüléshullám sújtotta. A Dawkins távoztával a védelem új vezérének kikiáltott  MLB Stewart Bradley már a szezon előtt IR-re került, a helyén kezdőnek kinevezett Joe Mays nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az őt leváltó Omar Gaither viszont szintén idejekorán sérültlistára került. Akeem Jordan is meccseket kényszerült kihagyni. A bajok orvoslására a vezetőség szezon közben megszerezte a St. Louis-tól Will Witherspoon-t, és így fordulhatott elő az is hogy a veterán közönségkedvenc Jeremiah Trotter visszatérjen régi otthonába, vagy hogy a 7. körben draftolt újonc Moise Fokou is kezdőként kaphasson szerepet. A védelem különösen passz ellen szenvedett a szezon legnagyobb részében, a D-lineból egyedül Trent Cole volt számottevő pass rush szempontjából, a blitzek pedig nem „ültek” úgy mint Jim Johnson idejében. A secondary-ben safety posztokon nem volt minden rendben, Quintin Mikell a 2008-as pazar éve után ezúttal kicsit halványabb volt, mellette pedig Sean Jones, Quintin Demps és az újonc Macho Harris sem nyújtott igazán megbízható teljesítményt. A cornerbackek háza táján a Sheldon Brown – Asante Samuel páros tette a dolgát (ketten együtt 14 interceptiont szereztek). Futás ellen hatékonyabb volt a defense, a Bunkley – Patterson defensive tackle kettős évek óta jó alapot biztosít, a linebacker sor (még Bradley hiányában is) és a safety-k is otthonosabban mozogtak ha egy RB megállításáról volt szó.

Előretekintve, az offseason legkomolyabb kérdése a 2010-es kezdő QB kiléte, egyelőre nem lehet tudni hogy McNabb vagy Kolb lesz-e a befutó, csak az tűnik biztosnak hogy valamelyikük távozik. Brian Westbrookkal már szerződést bontott a csapat, így talán egy új RB is várható. A védelemben a pass rush megerősítése a kulcs, főként a D-line szorul e téren erősítésre.

New York Giants
(8-8, NFC East 3. hely)



Szezon előtt kevés olyan ember volt aki nem emlegette esélyesként a Giants-et. Chris Canty és Rocky Bernard érkezésével tovább mélyült a D-line, Michael Boley jött a linebacker sort erősíteni, és a Houstonból érkező safety, C.C. Brown szerepléséhez is komoly reményeket fűztek. Az addigi defensive coordinator, Steve Spagnuolo ugyan nem tudott ellenállni a Rams által kínált főedzői állásnak, de a linebacker edzőből előreléptetett Bill Sheridan jó választásnak tűnt. Az offense-ből bár távozott Jeremy Shockey, és Plaxico Burress is elpárolgott az unalomig ismert fegyveres ügye miatt, ezt a legtöbben inkább pozitívumként fogták fel. A drafton többek között érkezett Burress pótlására Hakeem Nicks, a defense leggyengébb egységébe, a linebacker sorba Clint Sintim, a támadófalba  pedig William Beatty. Összefoglalva tehát úgy tűnt, nehéz lesz megállítani a NYG-t, ami igaz is lett volna, ha a védelem nem mond csődöt.

Eli Manningre nem lehetett panasz a szezon során, szinte minden lényeges statisztikai kategóriában karrierje eddig legjobbját nyújtotta a fiatalabb Manning. Túllépte a 4000 passzolt yardot, 27 TD és 93,1-es passer rating kíséretében, nem beszélve arról hogy ilyen jó százalékkal még nem jutottak célba labdái korábban. Plaxico Burress pótlása tökéletesen sikerült, a tavaly még csak csere Steve Smith mindenki meglepetésére elképesztő szezont produkált, az első receiver lett a franchise történetében aki 90 elkapás fölé jutott, nem véletlen hogy a Pro-Bowlra is meghívást kapott. Mario Manningham is villantott, eseménytelen rookie éve után idén ő is kulcsszerephez jutott. Az újonc Hakeem Nicks is szép szezont futott, úgy tűnik megérte rááldozni az első körös picket. A Jeremy Shockey által hagyott űrt betöltő Kevin Boss sem okozott csalódást, bár nem tömték úgy labdákkal, mint Shockey-t new yorki pályafutása csúcsán, de ezt nem is várhatta senki, blokkolásban is általában hasznosan teljesített. Az 1-2 éve még ligaszinten rette