Két nyeretlen gárda repülte át az óceánt, hogy az NFL-t népszerűsítse Európában. Egyik csapat sem így képzelte el a szezonkezdetet, sőt a Vikings tavaly még playoff-résztvevő volt. A rájátszásig tavaly is Adrian Peterson szárnyalása vitte a vikingeket, idén azonban közel sem olyan hatékony a futó, mint tavaly. Cipelésenként valamivel több, mint 4 yardot hoz, ami átlagosnak mondható, viszont az előző két mérkőzésen egyaránt volt elvesztett fumble-ja, A Steelers védelme ellen van miért bizonyítania neki is és a Vikings OL-nek is, az egység messze elmarad tavalyi formájához, pedig az emberanyag ugyanaz. Az irányító Matt Cassel lesz, nagy kérdés, hogy az eddig Christian Ponderrel sem tündöklő passzjáték tud-e még rosszabb lenni. A rossz játékban a pontatlan Pondernek és a gyatra támadófalnak egyaránt nagy szerepe van. Az elkapósor erősödött, az újonc Cordarrelle Pattersonnal és a veterán Greg Jennings-szel. Az összekötő poszton papíron szintén jól áll a Vikings, Kyle Rudolph Pro Bowl szintű játékos, ám ebből idén nem sokat láttunk. A nem túl jó offense egy remek védelemmel néz farkasszemet. A liga egyik legjobb secondary-je, a masszív védőfal és a remek LB sor bármelyik offense dolgát megnehezítené, valószínűleg a vikingekét nagyon meg is fogja. A Steelers offensét sem lehet viszont sokat dicsérni. A futójáték gyakorlatilag nem létezett eddig, pályára léphet viszont felépülése után a kohászok második körös választottja, Le’Veon Bell. A Bears ellen Ben Roethlisberger és Antonio Brown jól működtek együtt, azonban a QB sorsdöntő szituációban adta el a labdát. Ha ilyenre kerülne a sor Londonban, az csak jó előjel lehet a Pittsburgh számára, a Vikes védelme előző két mérkőzésén egyaránt engedélyezett game-winning driveokat és vesztette el az összecsapást. Az irányító siettetésében egész jó a gárda, a Steelers támadófala viszont pocsék, ezt kihasználhatják a lilák majd. A TE Heath Miller második mérkőzésére készül a 2013-as idényben, tőle javuló formát várhatunk, a Vikings ugyanis szeret TD-t, akár TD-ket is engedélyezni az ellenfél összekötőinek. Az elkapók közül a már említett Brownra kell első sorban koncentrálni, a hozzá hasonló stílusú WR-ek gyakran okoztak idén gondokat a Minnesotának. Összességében egy szoros mérkőzés várható, a Vikings mellett szól, hogy előző két meccsüket akár meg is nyerhették volna, valamint, hogy kreatív blitz hívásokkal megfoghatják a Pittsburgh támadósorát. A Steelers főleg az erős védelmében bízhat, illetve, hogy sikerül hamar vezetést szerezniük, így passzokra kényszeríteni a vikingeket.

Molnár Dániel (gyalu)

Buffalo Bills - Baltimore Ravens, Ralph Wilson Stadium

A Ravens védelme az ő szempontjukból csúfos véget érő nyitómeccs óta olyan teljesítményt nyújt, ami a játékosállomány alapján elvárható az egységtől, a legutóbbi két mérkőzésen a defense nem engedett touchdownt, így bár a támadósornak még bőven van hova fejlődnie, kezdenek rendeződni a dolgok Baltimore-ban, és a Bills elleni találkozót már pozitív mérleggel várhatják John Harbaugh tanítványai. Buffalóban három szoros meccsel indult a Marrone-éra, melyek közül E.J. Manuelék egyet tudtak megnyerni, többek között az újonc irányító game-winning drive-jának is köszönhetően. Figyelembe véve, hogy első profi évében jár, Manuel eddig nem nyújtott rossz teljesítményt, a liga egyik legjobb védőegysége azonban minden korábbinál nagyobb kihívás elé állítja őt. A támadófal eddig aránylag jól védte a rookie QB-t, kérdés, hogyan bírnak majd a Terrell Suggs és Elvis Dumervil képviselte edge rush-sal, és még inkább, hogy az NFL talán legrosszabb formában lévő támadófal-embere, a guard Colin Brown mihez kezd belül Haloti Ngatával és társaival. Aggódhatnak a Bills szurkolói a futójáték eredményessége miatt is: a múlt héten megsérülő C.J. Spiller játszhat ugyan, de a csapat első számú running backje idei teljesítményével egyelőre nem igazolja a szezon előtti hype jogosságát, mindössze 3.6 yardos futásonkénti átlagot tud felmutatni, miközben a Ravens még ennél is kevesebb yardot engedélyezett labdacipelésenként az ellenfeleknek. A hollók futójátékának produktivitása sem felel meg az előzetes várakozásoknak, ráadásul Ray Rice még mindig csípősérüléssel bajlódik, csak közvetlenül a mérkőzés előtt dől el, hogy pályára léphet-e. A Houston ellen Bernard Pierce egyedül kevésnek bizonyult, jóllehet akkor egy olyan egységgel nézett szembe a marylandi alakulat, amely futás elleni védekezésben a liga élmezőnyéhez tartozik, most azonban épp ellenkezőleg, a run defense-ben legkevésbé stabil védelmek egyike ellen kell hatékonyan haladniuk a földön. Jó hír továbbá a Ravens számára, hogy sérülések miatt a hazaiak passzvédekezésért felelős állománya is alaposan megfogyatkozott: a secondary-ből biztosan hiányozni fog az egyik kezdő cornerback, Stephon Gilmore, ugyanez igaz Ron Brooksra is, valamint két további kezdő defensive back, Leodis McKelvin és Jairus Byrd játéka is kérdéses. Komoly segítséget jelenthet ez a Baltimore szenvedő passzjátéka számára, főként, ha a sérülésből lábadozó Brandon Stokley sem lesz bevethető (Jacoby Jonesra továbbra sem számíthatnak, és bizonytalan Deonte Thompson állapota is), ugyanakkor a Panthers ellen 4.5 sackkel jelentkező Mario Williams, illetve a Kyle Williams - Marcell Dareus DT páros még okozhat fejfájást a hollók támadófalának és Joe Flaccónak. Fontos hiányzó még Doug Marrone együttesénél a hétfői edzésen megsérülő újonc kicker, Dustin Hopkins is, akit Dan Carpenter fog helyettesíteni. A Billsnek bravúrra lenne szüksége ahhoz, hogy megkezdjék a felzárkózást az eddig egyaránt 3-0-s mérleggel álló Patriots-Dolphins duóhoz, míg a Ravensnél komoly blamának számítana, ha egy ilyen mérkőzésen kudarcot vallana a csapat azok után, hogy - az idénynyitót maguk mögött tudva - látszólag elindultak a hollók a helyes irányba.

Vass Ádám (vassadi)

Cleveland Browns - Cincinnati Bengals, FirstEnergy Stadium

Néhány évvel ezelőtt egy könnyed legyintéssel elintézhettük volna a két csapat összecsapását, de egyre inkább úgy tűnik, hogy kartávolságban a generációváltás az AFC északi csoportjában, ezáltal egy kiváló csatára van kilátás. Mindkét oldalon tulajdonképpen a stabil irányítójáték hiányzik a komolyabb üdvözséghez, a sikerhez szükséges egyéb építőkövek beépítésre kerültek. Ezért is lesz jó értékmérő a 80. „Battle of Ohio”, hiszen hazai és vendégoldalon is sok kérdésre kaphatunk választ. A Bengals támadógépezete elég nehezen, sok hibával tarkítva bontogatja szárnyait, a hazaiakét megközelítő front7-nel ráadásul nem is találkoztak idén. Jabaal Sheard , Billy Winn és Quentin Groves sérülése és várható hiánya ugyan hátráltatja a Browns D-t, de megfelelően mély a keret, hogy komolyabb visszaesés nélkül tudja pótolni Ray Horton a kiesőket. Sheard helyét váthatóan Barkevious Mingo veszi át, aki parádés bemutatkozáson van túl, nagy párharcra lehet számítani gyermekkori példaképe Andrew Whitworth ellenében (akivel egy középiskolába és egyetemre is járt a Barnák idei első választottja, természetesen jó néhány év különbséggel). Hortonék elsőszámú célja, hogy a Cintinnati futójátékát kordában tartsák, mert ha Andy Daltonnak sokat kell passzolni, mert a földön nem tud haladni, könnyebben hibázásra kényszeríthető. Ezt kell kihasználnia a hazaiaknak, mert a Green-Haden párharcon kívül, nem látni, hogy a Bengals passzjáték egyéb elemeire milyen válaszuk lehet. Mo Sanu, Marvin Jones illetve a két TE Greshem és Eifert vagy sebességben vagy erővel képes a secondary bármely tagját legyőzni 1-1-ben. Ha e mellé egy potens futójátékot is fel tudnak építeni a vendégek, akkor az nagyban fogja rontani a pass rush hatékonyságát, ami Dalton ellenében kulcskérdés. A már említett kiváló front képes erre, és mert a Bengals támadófala sem éppen rossz, hihetetlen fizikai küzdelmeknek lehetünk szemtanúi a LoS környékén. Brian Hoyer először vezetheti gyermekkora kedvenc csapatát hazai pályán, ahol annyiszor szurkolt a Barnák sikerérért. Ezúttalt a szurkolásnál kicsit többre lesz szükség, sőt valószínűleg annál is sokkal többre, amelyet az elmúlt héten mutatott a Vikings elleni utolsóperces győzelem során. Ahogy Daltonnak, a kisegítő személyzet neki is sokat segíthet. A támadófal javuló tendenciát mutat (erre nagy szükség is lesz a Bengals négyfős frontjával szemben), Joe Thomas pedig 100. mérkőzésére készülve is ugyanolyan fantasztikus, mint eddig bármikor. Ráadásul az idei szezonra elkapók terén is javul a helyzet. A TE Cameron Jordan soha nem látott és remélt módon jeleskedik az elkapásokban, uralva a pálya közepét, míg az eltiltásból visszatérő Josh Gordon a rozsda bármilyen jele nélkül futott körbe akárkit, tulajdonképpen bárhonnan. Ha Gregg Little és a futójáték is fel tudna nőni a feladathoz, az nagyban megkönnyítené Hoyer (vagy a mindenkori Browns QB) életét. A Bengals védelemnek kevés gyenge pontja van, és az egyik ilyen a mozgékony összekötők elleni védekezés. Amivel súlyosbodik a probléma, hogy legjobb CB Leon Hall, és az elsőszámű söprögető Reggie Nelson is kihagyni látszik az állami rangadót, így Cameron és Gordon nagy meccsére nagy pénzt lehet tenni. Különösen a futójáték tehet ezért a legtöbbet, lelassítva a Dunlap, Johnson és Geno Atkins által fémjelzett pass rush-t. A Browns támadófala elsősorban a jobb oldalon sebezhető, így nem lenne meglepő, ha az eddig jegelt James Harrisont többet látnánk Dunlap mögül rohamozni az irányító erős oldalát. A tapasztalat a Bengals mellett, a hazai pálya a Browns mellett szól, a jó védelmek ellenére nem lenne meglepő egy pontgazdag délután sem. Amelyik támadófal több lehetőséget biztosít az irányítójának, az a csapat fog felülkerekedni a másikon. A jövő egy nagy klasszikus sorozata kezdődhet ma.

Zandler Gábor (gabtsi)

Detroit Lions - Chicago Bears, Ford Field [NFL GAME PASS "Hét meccse"]

A veretlen Chicago a 2-1-es mérleggel álló Detroit Lions otthonába látogat a negyedik héten. Eddig két szoros és egy sima győzelmen van túl a Bears. Legutóbb Pittsburgh-ben verték igen jó játékkal, viszonylag simán a Steelers-t. A Lions a Redskins otthonában nyert egy végig szoros mérkőzésen. A Matthew Stafford vezette Lions támadósor szerzett yardok tekintetében negyedik a ligában, a passzjáték pedig második. Most is ez lehet az oroszlánok fő fegyvere, Stafford és Calvin Johnson idén is remekül játszanak, Nate Burleson pedig remek második számú célpont. Volt eddig, az elkapó alkarjában két csont is eltörött, már a műtéten is túlesett, novemberig azonban nem láthatjuk mérkőzésen játszani. Az összekötők közül Brandon Pettigrew igen gyenge játékot mutat, viszont az UDFA Joseph Fauria megbízható célpontnak néz ki az eddigi három meccs alapján. A Lions jól áll futók terén is. Az előző mérkőzést ugyan kihagyta Reggie Bush, ám valószínűleg a Bears ellen láthatjuk már, társa Joique Bell pedig az idény egyik legnagyobb felfedezettje. Mindketten jó kezekkel megáldott RB-k, akik veszélyesek a passzjátékban is. A támadófal egész jól operál eddig, mindenképpen fejlődés tapasztalható az elmúlt évekhez képest. A Bears védelméből is kiesett egy igen fontos láncszem, a DT Henry Melton. A védő ACL-szakadást szenvedett, idén már biztosan nem láthatjuk pályára lépni. A DL amúgy is a Chicago védelmének leggyengébb pontja volt, ráadásul a depth is vékony volt. A futás megállításában jó az egység, a passzjáték ellenében viszont nem olyan kiemelkedőek, annak ellenére, hogy jó a secondary. Az összecsapás egyik nagy párharca a Calvin Johnson-Charles Tillman csata lesz, ha utóbbi le tudja lassítani Megatront, nagyban nőnének a medvék esélyei. A Bears támadófala az egyik legnehezebb próba előtt áll a szezonban. A hasonlóan erős védőfallal rendelkező Cincy-t azonban jól megfogta a két újonccal felálló fal. A Ndamukong Suh vezette védőfal viszont képes arra, hogy meg tudja törni a Bears OL-t. Ha ez bekövetkezik, Jay Cutlernek nem lesz egyszerű délutánja. A Steelers védelme kordában tartotta Cultert, azonban labdavesztésbe nem tudta kényszeríteni. A mindössze 159 yardja jól eloszlott az elkapók között, a TE Martellus Bennett-nek viszont gyenge napja volt. A detroiti secondary megerősödött ugyan, de még távol van az elit kategóriától. A futás és a passz elleni védekezés is a középmezőnyben található, Matt Forténak igen jó napja lehet, ha jól dolgozik előtte a fal. Véleményem szerint a Bears OL-Lions DL csata lesz a meccset legnagyobb részben befolyásoló tényező, de számtalan egyéb apróság eldöntehti a végkimenetelt bármelyik gárda számára, igazi szoros csoportrangadó várható. A találkozó ingyenesen nézhető lesz a GamePass keretein belül az nfl.comon.

Molnár Dániel (gyalu)

Kansas City Chiefs - New York Giants, Arrowhead Stadium

A szezon előtt még nyilván hasonló reményekkel indult mindkét csapat, szerették volna újra megnyerni csoportjukat, ám az azóta bejárt útjuk merőben eltérő. Az 1/1-es, Andy Reiddel és Alex Smith-el új érát kezdő Chiefs egy konzervatívabb játékkal is eredményes, 3-0-s mérlegükkel már több győzelmük van, mint tavaly egész évben. A Giants ezzel szemben csak szenved a labda mindkét oldalán, a múlt héten egy 38-0-s pofonba szaladt bele a Carolina ellen és mivel Tom Coughlin vezetőedző regnálása alatt így is ez a legrosszabb szezonkezdetük, egy újabb vereséget már igen nehezen viselnének a szurkolók.
A csapatok erősségeit elnézve erre azonban minden esély megvan, hisz Eli Manning eddig csak a rengeteg eladott labdával hívta fel magára a figyelmet, Hakeem Nicks pedig inkább a csapaton belüli feszültséget növeli elkapott yardjai helyett, de az összekötők (TE-k) fontos elkapásai is erősen visszaestek Martellus Bennett eligazolása óta. Futójátékra eleve kisebb hangsúly kéne, hogy fordítódjon ilyen célpontok mellett, de David Wilson és Da’Rell Scott még így is messze a várakozásokon alul teljesít, a liga legrosszabb futóegysége található New Yorkban a meccsenként szerzett alig 44 yardos átlaggal. Skill posztokon tehát messze nincs minden rendben, köszönhetően ez valamelyest a katasztrofálisan játszó támadófalnak, amiből ráadásul a kezdő center és jobb oldali guard is kidőlt, a Chiefs ellen debütálhat együtt a Will Beatty - Kevin Boothe - Jim Cordle - James Brewer - Justin Pugh ötös, nem szerencsés pont egy ilyen bombaformában lévő passzsiettetőkkel felálló ellenféllel szemben. Múlt héten a TNF keretein belül szinte lenullázták a Chip Kelly féle támadókat a Chiefs védői, most egy hasonló felállásban egy gyengébbnek tűnő ellenféllel szemben vajon hány sackig juthat Justin Houston? Mike DeVito (DE) és Brandon Flowers (CB) játéka sérülése miatt ugyan kérdéses, azonban a mély keretnek hála megfelelően pótolhatja őket Andy Reid.
A hazai támadókkal kapcsolatban leginkább Anthony Fasano sérüléséből fakadó TE-probléma lehet a legnagyobb kérdés, a remek összekötő csak egyszer edzett a héten, akkor is limitáltan, a sorban mögötte következő Travis Kelce pedig egyáltalán nem, Alex Smith számára viszont igen fontosak a középtávoli megbízható célpontok, nem biztos, hogy Sean McGrathra kéne ezt építenie. Persze a támadások alapja amúgy is az erős futójáték, Branden Albert sérülése ellenére valószínűleg játszhat a vasárnapi meccsen, így a futásblokkolással sem lehet komolyabb gond. Jamaal Charles tehát szárnyalhat, főleg, hogy a Giants védőfala sem jeleskedik a futók megállításában, a harmatgyenge LB sorból pedig a két gyenge oldali játékos egyaránt sérüléssel bajlódik. Szintén nem játszhat Corey Webster (CB) és Terrell Thomas térde sem 100%-os, így a hátsó szekció is komoly feladat elé néz Bowe hatástalanításával.
Andy Reid remekül ismeri az NFC East csapatokat, az elmúlt két hétben a Dallast és a Philadelphiát is legyőzték, minden esély megvan, hogy a Giants ellen is folytassák a megkezdett sormintát. Kipihentebben és jobb formában várják a találkozót a hazaiak, ráadásul a Giants sérültjei is komoly érvágást jelentenek, nagy meglepetés lenne ha Reid most szerezné meg első vereségét a Chiefs élén. Tom Coughlin lehet, hogy utolsó évére készül csapata élén, amennyiben nem az 1/1 elkerülése ellen szeretnének harcolni, ideje lenne elkezdeni gyűjtögetni a győzelmeket.

Varga Kristóf (kristof)

Tampa Bay Buccaneers - Arizona Cardinals, Raymond James Stadium

Mind a két csapat múlt heti sima vereség után igyekszik megszerezni a győzelmet. Ráadásul a Bucs idén még nem nyert mérkőzést, miután múlt héten a Pats otthonában csak három pontot értek el. A Cardinals is csak egy győzelemmel büszkélkedhet, de ez se a múlt héten volt, mivel a Saints vendégeként sima vereséget szenvedtek.
Greg Schiano a vasárnapi meccs után kijelentette, hogy Josh Freeman a kezdő, de egy nappal később a cserepadra küldte és az idei draft harmadik körében kiválasztott Mike Glennont tette meg kezdő irányítónak. Az újoncnak nem biztos, hogy rendelkezésére áll majd két első számú elkapója, ugyanis Vincent Jackson és Mike Williams játéka is kérdéses, igaz mind a ketten limitáltan, de edzettek pénteken. Pedig a Cardinals védelme a passzok ellen gyengébb az eddigi három mérkőzésen átlagosan 370 yardot engedtek az ellenfelek irányítóinak. Ennek egyik oka a pass rush hiánya, ami nem fog javulni, mivel az előző héten három szélső linebackert veszítettek el, mindet egész szezonra. Ez hatással lehet a futójáték megállítására is, pedig abban jól teljesített eddig a Cardinals védelme. A Buccaneers futójáték Doug Martin vezetésével 107 yardot átlagol meccsenként és valószínűleg most is ezt fogják erőltetni.
A Cardinals támadójáték egy drive-ot leszámítva teljesen hatástalan volt a Saints ellen. A Bucs védelmének nyomást kell gyakorolnia Carson Palmerre és ez Levi Brown oldaláról (a bal oldalról) eredményesen is működhet. A futójáték pont annyira volt eddig hatékony a vendégeknél amennyire kellett. Kérdés mennyire fogják erőltetni egy olyan védelem ellen akik 107 yardot engednek átlagban. Úgy tűnik Larry Fitzgerald felépült térdhajlító sérüléséből és így megmérkőzhet Darrelle Revis-szel, ami pikáns csatának ígérkezik.
Nem tudni milyen színvonalú mérkőzés kerekedhet ki ebből a csatából, minden attól függ, hogy a csapatok milyen lábbal kelnek fel vasárnap. Az biztos, hogy nem ez van kikiáltva a hétvége mérkőzésének, de kikerekedhet belőle egy szoros eredmény is.

Kiss Ferenc (Fucu)

Jacksonville Jaguars - Indianapolis Colts, EverBank Field

A két gárda múlt héten az NFC West két szupercsapatának vendégeként szerepelt, finoman szólva is kis eltéréssel. A Colts a San Franciscót összességében magabiztosan verte, míg a Jaguars a szezon eddigi legmulatságosabb teljesítményét nyújtotta Seattle.ben és kiütéssel utazott haza. Ezek alapján elég könnyű latolgatni az esélyeket, de nézzük végig a két csapatot a rend kedvéért.
A Jacksonville támadósora az első három fordulóban minden vizsgán megbukott. A csapat kimagaslóan legnagyobb problémája a támadófal, amelynek közepe nem profikhoz méltó szintet hoz, és az újonc Luke Joeckel is sokat hibázott eddig a fal jobb oldalán. Ennek köszönhetően Maurice Jones-Drew és a többi szerencsét próbáló - de legkevésbé sem sikeres - futópalánta (futónak nevezni Jordan Todmant vagy Denard Robinsont ezen a szinten kissé erős volna az eddigiek alapján) semmiféle előrehaladásra nem volt képes. Jones-Drew múlt héten sérülten is játszott, és feltehetően ez történik majd ezúttal is. MJD évek óta a Colts réme, és az Indy futás elleni védelme idén sem brillírozik. Ennek ellenére kétlem, hogy a feltámadás most érkezne el, hacsak nem sikerült ráncba szedni a támadófalat. Ez kulcsszerepet fog játszani a passzjátékban is, ugyanis a minden bizonnyal visszatérő Blaine Gabbert foghíjas önbizalmán sokat dobna, ha nem lenne három másodperc után egy védő a nyakán. Gabbert kedvenc ellenfele egyébként az Indianapolis, öt NFL-ben aratott győzelméből hármat a Csikók ellen aratott, és Cecil Shorts formáját elnézve egy jó fallal akár még eredményes is lehet. Ebben segítheti az Indanapolis másodvédelmének hiányosságai (LaRon Landry biztosan nem játszhat, de Antoine Bethea sem teljesen egészséges).
A Colts támadói eddig bár nem nyújtottak extrát, mindig húsz pont felett teljesítettek, és ezt most jó eséllyel túlszárnyalják. Andrew Luck többnyire magabiztos volt eddig, inkább a kisegítők akadályozták meg a kimagasló produktumot. A támadófal összerázódása itt sem történt még meg, bár nyilván más szinten kell itt a „gyenge teljesítmény” szókapcsolatot értelmezni, mint a házigazdáknál. Szintén problematikus volt az eddigiek során, hogy Reggie Wayne mellett nincs igazán jó célpontja Lucknak, Darrius Heyward-Bey egészségével is voltak gondok, ezen az egységen próbálnak javítani ezúttal a vendégek. A Jacksonville passzvédelme eddig várakozásokon felül teljesített, mondjuk a léc nem volt magasan, de az elkapókat legalább rövid időre le tudták fogni. Nehezíti most a helyzetet a várhatóan gyenge siettetés mellett az újonc Dwayne Gratz és a rutinos Dwight Lowery hiánya is. A passzjátéknál azonban érdekesebb lesz majd az Indianapolis futásait figyelni, hiszen Ahmad Bradshaw sérülése miatt most igazi valójában láthatjuk Trent Richardsont, akire nagyonis számítanak majd a vendégek. Ennél könnyebb valódi debütálást nem is kívánhatna magának a Clevelandből érkezett futó, az eddigiek alapján nem látom, miként is foghatná meg őt a Jacksonville védelme.
Nem érdemes listázni az érveket a vendégsiker mellett, igazából elég, ha felvázolom azt, hogyan is nyerhetnek a Jaguárok, minden más eset Luckék győzelmét hozza. Először is Gabbertéknek vigyázniuk kell a labdára, nem szabad eladni, másodszor a támadófal legalább gyenge szintet kell hozzon, harmadszor Jones-Drew legalább időnként meg kell közelítse 2-3 évvel ezelőtti formáját, harmadszor az eddig életképtelen védőfal valamiféle nyomást kell helyezzen Luckra. Ugye milyen egyszerű?

Rajnai Gergely (Rajna)

Houston Texans - Seattle Seahawks, Reliant Stadium

A Seahawks a franchise történetének első 4-0-s kezdéséért utazik Houstonba. A Texans múlt héten nagy vereségbe szaladt bele a Ravens otthonában, míg a Seattle könnyedén nyert a Jaguars ellen.
Ezen a héten sem lesz könnyű dolga Matt Schaubnak, mivel a liga egyik legjobb védelmével néz szembe. Eddig a szezonban négy interceptiont dobott már, amiből kettőt TD-ra vittek vissza. Ez jó hír a Seahawks védelemnek, akik idén 10 labdaszerzésnél járnak. Nem segíti Schaub dolgát, hogy a bal oldali tackle-jének (Duane Brown) és első számú elkapójának (Andre Johnson) a játéka is kérdéses sérülés miatt. A futójáték lehet a megmentője, ha az Arian Foster – Ben Tate futópáros le tudja venni a terhet az irányítóról. Igaz, hogy Foster fut többet, de Tate hatékonyabb eddig, mivel futásonként 4,5 yardot átlagol. Persze tudja a Seattle is, hogy a futójátékot kell megfogniuk elsősorban, mivel Richard Sherman és társai a secondaryben képesek egy az egyben levédekezni az embereiket. Ha játszik, a Johnson – Sherman párharc remeknek ígérkezik, ahogy valószínűleg sokat fog találkozni egymással Kam Chancllor és az idén már 3 TD-t szerző Owen Daniels is.
A Seahawks támadófala még jobban meggyengült, ugyanis még két kezdőjátékosa kidőlt erre a mérkőzésre. A kezdő center, Max Unger tricepsz sérülés miatt, míg Breno Giacomini térdsérülés miatt lesz kénytelen kihagyni a mérkőzést. Helyüket Lemuel Jeanpierre és az újonc Michael Bowie veszik át. Russell Wilsonnak még jobban kell majd érezni a nyomást, ami biztosan érkezni fog, mivel JJ Watt és Brian Cushing megpróbálják majd kordában tartani a mobilis Wilsont. Watt idén már 4 sacknél jár és Paul McQuistan pályafutása egyik legnehezebb feladata előtt áll. A Texans pass rush ellen a hatékony futójáték megoldás lehetne, de kérdés, hogy a teljesen felforgatott támadófal mennyire tud majd blokkolni Marshawn Lynch-nek.
Két jó védelemmel rendelkező csapat csatájára lehet számítani.
Legutóbb 2009-ben találkozott egymással a két csapat, akkor kiütéses Texans győzelem született.

Kiss Ferenc (Fucu)

Tennessee Titans - New York Jets, LP Field

A Tennessee támadói eddig a biztos megoldásokban hittek: egyetlen labdát sem adtak el, tradicionális felállásokkal, elsősorban futásokra építve haladtak előre közepes sikerrel. Az ilyen típusú játék kihozza Jake Lockerből a legjobbat, aki múlt héten már igazi vezérként tudott funkcionálni, és erre készül ismételten a Jets - különösen Dee Milliner hiányában - sebezhető másodvédelme ellen. Ehhez számtalan célpont áll rendelkezésére (a két legfontosabb Nate Washington és Kendall Wright, de ott van Kenny Britt, Delanie Walker vagy épp a múlt héten hőssé avanzsáló Justin Hunter), valamint egy remek támadófal, amely hétről hétre összeszokottabban játszik. Problémát okozhat számukra viszont az a Jets védőfal, amely mindenki meglepetésére domináns eddig Muhammad Wilkerson pedig klasszisként vezeti az egységet. Vezetésükkel az ellenfél futóit eddig sikerült kordában tartani, amennyiben ezt Chris Johnsonnal - és az őt elviekben kiegészítő Shonn Greene helyett játszó Jackie Battle-vel - is meg tudják csinálni, Lockert hibákba kényszeríthetik, ami már megadja a lehetőséget a támadóknak a sikerre.
Más kérdés, hogy tudnak-e élni ezzel a sansszal Geno Smith-ék. Az újonc irányító félelem nélkül mutatkozott be a ligában, hiszen az NFL-ben ő próbálkozik második legtöbbször hosszú passzokkal. Mindezt olyan gyenge elkapófelhozatallal teszi, amellyel csak félsikereket érhet el, bár Stephen Hill múlt héten már csillogtatta képességeit. Alterraun Verner és Jason McCourty ellen azonban ez kevésnek tűnik, és Smith egyébként is félhet a Titans egészen jó nyomásától. Ezért kell Bilal Powellnek megismételnie múltheti remek teljesítményét, és Chris Ivory sérülése után eredményesen vezetni a futójátékot. A Jurrell Casey által vezetett védőfal ebben szeretné megállítani a vendégeket, és az eddigi biztató eredmények után szeretnének tovább javulni. Az egyre agresszívabb Titánok védekezése sok gondot fog okozni a problémás Jets támadósornak, különösen, ha Zach Brown múltheti felejthető produktuma után ismét elkezdi terrorizálni az ellenfelet.
Szoros meccs várható, ahol a győztes komoly önbizalmat szerezhet a komolyabb ellenfelek elleni találkozókra. A mérkőzésen szerintem két döntő mozzanat lesz: a két fiatal irányító közül melyik hibázik kevesebbet, és a két futójáték közül melyik képes jobban kontroll alatt tartani a mérkőzés folyását. A hazai pálya és az eddigi produktum alapján is a Tennessee tűnik esélyesebbnek, de egyáltalán nem gondolom, hogy akár egy touchdown különbséggel is nyerhet bármelyik csapat, egészen a lefújásig izgalmakat várok az LP Fielden, így mindenkinek bátran javaslom a meccs megtekintését.

Rajnai Gergely (Rajna)

Oakland Raiders - Washington Redskins, O.co Coliseum

Egy párhuzamos univerzumban talán két bombaformában lévő, fiatal, mobilis, de jól passzoló irányító ütközetéről szólna a meccs, sajnos a valóságban hiába ők kapják a kiemelt figyelmet, elsősorban sérülésük utáni visszatérésük miatt. RG3 még a saját előszezonját tölti, a tőle megszokottnál sokkal több hiba azonban éles meccsekbe kerül a Redskins számára, ideje javítani az előzetes várakozásokon felülteljesítő Raiders ellen, főleg, hogy a több sebből vérző alakultnál Terrelle Pryor agyrázkódása után csak kérdéses állapotban tér vissza. Ha visszatér…
Az NFL-nél szokásos teszteket ugyan sikeresen teljesítette, de az edzéseken csak limitáltan szerepelt, szombaton a csapat egy saját vizsgálatnak veti alá, hiába találhatnak azonban mindent rendben, felmerül a kérdés, hogy megéri-e kockáztatni a franchise hosszú távú jövőjét(?) egy kérdéses győzelemért. Matt Flynnt két szezon alatt, két csapatnál, két tapasztalatlan társa szorította ki a kezdőből, de az eddigi két (:P) kezdő meccsén parádésan szerepelt, nehéz döntés előtt áll Dennis Allen, hogy kinek szavaz bizalmat. A szedett-vedett támadófal mögött mindenképp szerencsésnek tűnhet egy futásra kész irányító, de a Marcell Reece és Darren McFadden féle backfield már önmagában elég erős lehet, Flynn pedig talán kevesebb kockázattal pontosabb lehet a levegőben, főleg, hogy a Redskins legnagyobb gyengéje a secondary. Ehhez persze szükségesek a biztos kezű elkapók, hisz Brandon Myerst (TE) egyáltalán nem sikerült pótolni, a fiatal WR-gárda pedig nem tudott konstans jó teljesítményt nyújtani az eddigi három meccsen. Amennyiben a támadófal képes feltartani Orakpot és Kerrigant (utóbbi egyébként térdsérüléssel bajlódik, de szinte biztos, hogy játszik) egy minimális időre, én nem kockáztatnék egy újabb fejsérülést az irányítómnál, hisz engedett yardokban utolsó a Redskins, így talán a cseréje és képes pontokat termelni.
Vendég oldalon már nincs ilyen kérdés, minden támogatást megkap Griffin, hogy mihamarabb visszanyerje újonckori elit formáját, amire szükség is van, ha a tavalyi bravúrjukat szeretnék megismételni (3-6-os kezdés után jutottak rájátszásba). Múlt héten már több futást láthattunk a csapattól, ám még ezek is messze elmaradtak a 2012-es számoktól, most viszont nem valószínű, hogy hamar nagy hátrányba kerülnek, így nem kell passzokkal rohannia a támadóknak, újra előkerülhet a read-option. Az összekötők közül csak Logan Paulsen blokkoló egészséges és a második számú elkapó, Leonard Hankerson térd-ínja is hátráltathatja a játékát, a közepes oaklandi secondary hiányosságait még így is kihasználhatják, főleg, hogy Tyvon Branch (S) sem játszhat és Tracy Porter (CB) is Pryorhoz hasonló gondokkal küzd. A passzblokkolásban nem éppen elit támadófalra egy viszonylag könnyebb meccset várhat, az eddigi legproduktívabb Raiders pass-rusher Justin Hunter sérült, így szinte csak Lamarr Houstonra kell figyelniük.
Az eddigi két veresége során merőben más képet mutatott a Raiders, nem csak az irányító személyén, hanem a játékosok hitén is múlik, hogy milyen esélyekkel lépnek pályára. Szezon előtt talán a legkönnyebb mérkőzésként tekintettek erre a találkozóra a Rézbőrűek drukkerei, de nem hiszem, hogy itt szerették volna megszerezni az első győzelmüket. Nincsenek még nagy hátrányban a csoporton belül, magabiztos futójátékkal és pozitív turnover mutatóval már most megkezdhetik a felzárkózást.

Varga Kristóf (kristof)

Denver Broncos - Philadelphia Eagles, Sports Authority Field at Mile High (TV: Sport 2, élő)

Folytatódik a Peyton Manning-show! A legendás irányító és csapata ezúttal a Chip Kelly vezette Philadelphia Eagles-szel csap össze, másképpen fogalmazva az a két gárda feszül egymásnak, amelyik talán a leghatékonyabban alkalmazza az uptempo offense-t az NFL-ben.
A Broncos-féle ligaelit passzjáték és a nem túl erős Eagles-féle passzvédelem (meccsenként átlagban több mint 300 yardot nyelnek be 96.9-es QB ratinggel) nem egy kiegyenlített matchup, pedig a Connor Barwin és Fletcher Cox vezette pass rush idén nem rossz, ellenben a secondaryben teljes a fejetlenség, ráadásul valószínűleg a kezdő free safety Patrick Chung kihagyja a mérkőzést egy vállsérülés miatt. Ahogy arról fentebb szó esett a Philadelphia nem rossz a passzsiettetésben, Chris Clark személyében pedig ugye egy eredendően cserejátékos védi Peyton Manning vakoldalát, ráadásul a legjobban blokkoló TE Joel Dreessen játéka is kérdéses egy térdsérülés miatt, így az Eagles védőkoordinátora Billy Davis többször is túltöltheti a vakoldalt, bár mint tudjuk Manning olvassa a legjobban az ellenfél védelmét a snap előtt. A Denver futójátékára valószínűleg a szokásos kiegészítő szerep vár, egyébként is sokkal kiegyenlítettebbnek tűnik a Broncos offense vs. Eagles defense csata földön, mint a levegőben.
A mérkőzés slágerpárharca a ligaelső philadelphiai futójáték és a ligaelső denveri futás ellen védelem összecsapása lehet. LeSean McCoy és az előtte dolgozó támadófal is extrát nyújt idén, szükség is lesz erre ma este, hiszen a vadlovaknál mind a védőfal mind a linebacker-sor kitűnően dolgozik a futás ellen. Fontos megjegyezni, hogy a strong safety Duke Ihenacho játéka kérdéses egy bokasérülés miatt, ő is sokszor szokott boxban tevékenykedni, esetleges hiányában ez Mike Adams dolga lehet. A denveri hátvédsorból a veterán Champ Bailey játéka is kérdéses egy lábfejsérülés miatt. Ha Bailey játékra alkalmas is lenne, akkor is valószínűleg a tavaly még az Eagles alkalmazásában álló Dominique Rodgers-Cromartienak a feladata lenne DeSean Jackson őrzése, a másik izgalmas párharc a pálya közepén keresendő, a Chris Harris a liga talán legjobb slot cornere a harmadik downos elkapások specialistájával, Jason Avanttal fog szembe nézni. Kíváncsi vagyok, hogy Mike Vick mire megy a Jack Del Rio koordinálta védelemmel, amelyik a múlt héten Terrelle Pryor személyében egy Vickhez eléggé hasonló stílusú irányítót nagyrészt sikeresen semlegesített.
Ezen a játékhéten érdekes módon az AFC Nyugati csoportjának mind a négy tagja az NFC Keleti csoportjának egy-egy csapatát fogadja, ezen párharcok közül elsőre talán ez a legkevésbé kiegyenlített, de ettől még a gyors támadójáték híveinek feltétlenül érdemes vasárnap este a Sport TV-re kapcsolni.

Papp Gábor (empty taxi)

San Diego Chargers - Dallas Cowboys, Qualcomm Stadium

Komoly pontzuhatagra lehet számítani a játéknap négyrészes AFC West vs. NFC East sorzatának ezen epizódjában.
A Dallas támadósora idén mind a földön mind a levegőben képes szépen haladni, és idén talán a Chargersé a liga legrosszabb védelme, úgyhogy Tony Romoéknak ma is szép estéje lehet. A Cowboys passzjátékában a sérült elkapók okozhatják a legnagyobb gondot, Miles Austin biztosan nem játszik és Dwayne Harris játéka is kérdéses, így valószínűleg Dez Bryant párja a 3. körös újonc Terrance Williams lesz, persze Jason Wittenről sem illik megfeledkezni. A Chargers védelméből az egyik kezdő CB, Shareece Wright játéka kérdéses, esetleges hiányában Richard Marshall kezdhet Derek Cox párjaként. Jó hír a San Diego-szurkolóknak, hogy az ILB Donald Butler felépült ágyéksérüléséből, sőt végre Manti Te’o is bemutatkozhat az NFL-ben. DeMarco Murray személyében a liga talán legjobb kezű futója van a Cowboys backfielden, aki ráadásul a földön is fürge, nagyban hozzájárulhat a semlegesítéséhez, hogy végre a legjobb ILB-párosával játszhat a Bolts.
A labda túloldalán a legnagyobb kihívás Philip Rivers megvédése lehet. A 10. NFL-szezonját taposó irányító idén a fénykorát idézően játszik, azonban szinte a teljes támadófal kidőlt előle: Chad Rinehart és Jeromey Clary valószínűsíthetően kihagyja a mérkőzést, sőt még King Dunlap játéka is kérdéses. A legendás Monte Kiffin dirigálta védelem idén 13 sacket szerzett eddig, ez a ligában a második legtöbb, nem biztos, hogy sok jót ígér ez ellen egy Michael Harris – Johnnie Troutman – Nick Hardwick – Rich Ohrnberger – DJ Fluker összetételű támadófal. Idén ha a pass rush nem érkezik meg időben azért sebezhető a Cowboys back7, bár hogy szép legyen az élet Philip Rivers kedvenc mélységi célpontja Malcom Floyd továbbra is maródi. Az Eddie Royal – Vincent Brown – Keenan Allen trió eddig jól helyettesítette Floydot, továbbá igazán nagy napja lehet Antonio Gatesnek is, a Wittenhez hasonlóan Hall of Famer kaliber összekötő a liga nagy részének borzasztó matchup egyébként is, ez alól a nem túl jó Cowboys söprögetők sem kivételek. A futás elleni védelme alapvetően erős a Dallasnak, nem valószínű, hogy Ryan Mathews egy ilyen szedett-vedett OL mögött komoly károkat tudna okozni.
Izgalmas, pontgazdag találkozóra lehet, számítani, ahol a Cowboys egy picivel esélyesebbnek tűnik az egészségesebb kerete és a jobb védelme miatt, azonban ezeket a nüanszokat a hazai pálya előnye képes lehet kiegyenlíteni.

Papp Gábor (empty taxi)

Atlanta Falcons - New England Patriots, Georgia Dome

A vasárnap este az éppen 3-0-s Patriots utazik az éppen 1-2-vel álló Falconshoz. Eddig nüanszok választották el attól mindkettejüket, hogy ne a másik csapat mérlegével álljanak, de New Englandben kijött idáig a lépés, míg Atlantában annyira nem. Mégis a legtöbb kinti szakértő a hazaiakra tette a voksát. Bill Belichick tekintélye továbbra is megkérdőjelezhetetlen, de Tom Brady lassú kezdése és rohamosan fogyó célpontjai egyáltalán nem kedvezőek a SNF elé. Ugyanitt a Falcons ugyan elvesztett két meccset is már idén, de ezeket mind idegenben, nem a legkellemesebb ellenfelekkel szemben.

Matt Ryan igencsak hosszú meccsre számíthat, de nem az amúgy nem túl acélos new englandi másodvonal miatt. Sam Baker és Lamar Holmes a liga legrosszabb kezdő tackle párosai között van. Az eddigi 54 irányítósiettetésből 39 valamelyikük oldaláról érkezett, ez összességében a 32. helyre elég az NFL-ben. Nem túlzás azt mondani, hogy a beugró Jeremy Trueblood upgrade-nek számít Baker sérülése óta, hiszen mindössze háromszor jutott át rajta valamelyik Miami védő az előző fordulóban, sacket pedig egyet sem csináltak. Csodákat persze nem várunk, Chandler Jones és Rob Ninkovich valószínűleg egész héten fülig érő szájjal nézték a videókat az Atlanta leggyengébb pontjáról, ráadásul három hét statisztikái alapján Jones az egyik leghatékonyabb passzsiettetője az NFL-nek, így teljesen jogos a vigyor. A múlt heti Rodgers-Snelling futóanomáliát felejtsük el, a Dolphinson kívül nincs csapat akik ellen ugyanezt a produkciót a két futó meg tudná ismételni, így az Atlantától a szokásos légi parádéra lehet számítani. Roddy White bokasérülése csak nem akar rendbe jönni, de Julio Jones úgy tűnik idén végre teljesen átveszi a veterán elkapótól a fáklyát és beérik, mint a Falcons top célpontja. Az eddigi meccseket ő is egy kisebb térdsérüléssel hozta le, de így is olyat művelt a pályán, amire sok társa egészségesen se lenne képes. Tony Gonzalez idén nem tűnik annyira faktornak, ahogy azt korábban megszokhattuk. Ennek az egységnek kell a Talib-Dennard-Arrington trióval farkasszemet néznie. Róluk tudni kell, hogy a feléjük dobott labdák 46%-ából lett csupán érvényes elkapás. Mondjuk Ryan egy fokkal nagyobb falat lesz nekik is, mint a két újonc irányító és a mostanra már a kispadot melegítő Josh Freeman.

Tom Brady közben évek óta nem látott szenvedésen megy keresztül. Hiába kezdték el az évet ez idáig veretlenül, jogosak az aggodalmak a csapattal kapcsolatban. Brady 2008 óta sohasem fejezett be idényt 63%-nál rosszabb passzpontossággal, most viszont csak 57%-kal áll, ami bármennyire is fura, de bőven a liga hátsó fertályába (27.) helyezi őt. Nyilván Wes Welker, Rob Gronkowski, Aaron Hernandez, no meg legutóbb Danny Amendola elvesztése nem segíti a klasszis QB helyzetét. Akárcsak a Patriots újonc elkapói, Kenbrell Thompkins és Aaron Dobson, akik idén már 129 yardot pazaroltak el elejtett labdákból, bár előbbi úgy tűnik hosszú távú megoldás lehet a new englandi elkapógondokra, ha sikerül állandósítania a Tampa ellen mutatott parádés játékát. Az Atlanta ellen lehet egyébként passzolni, ám meglepő módon nem a cornerek miatt. William Moore és Thomas DeCoud valahogy nem találják a tavalyi formájukat, miközben az újonc védők és Robert McClain rég látott hatékonysággal bojkottálják a passzokat. Brady mélységben kihasználhatja a korábbi pro bowlerek tanácstalanságát, de a kifejezetten gyenge linebacker sor miatt a Patriotsnak nagyon fekvő 10-15 yardos játékok is működhetnek majd, Josh McDaniels valószínűleg ezeket fogja inkább erőltetni. A futójáték itt sem tartozik az elitbe, mondjuk a Tampa ellen számomra teljesen meglepő módon elsősorban a futball ezen formájával szerezték meg a győzelmet. Egyik tanult barátom jegyezte meg a találkozó alatt kiválóan: „Pass to score, run to win”, aminél jobb összefoglalást keresve se lehetne találni a Pats múlt heti teljesítményére. Az atlantai front seven egyébként az előző fordulóban – amúgy az egész idényre várt – 5 sacket is szerzett, ami a borzalmasan kiváló Patriots támadófal ellen aligha fog újra összejönni. Mindenesetre Osi Umenyiora játéka hatalmas felüdülés ebben a védelemben, és Sean Weatherspoon hiányában hatalmas szükség is van egy ilyen védőre.

A Patriots legalább annyi gonddal küzd, mint a Falcons. Annyival járnak előrébb jelenleg, hogy az edzői stábjuk egy fokkal profibban tudja kezelni a kialakult helyzetet. Ugyanakkor a New England idegenben közel sem olyan félelmetes csapat, a Georgia Dome 120 decibeles közönsége pedig még a legjobb csapatokat is meg tudja rettenteni. A két csapat nevéhez méltó látványos meccsre számítok, hatalmas játékokkal és rendkívül szoros eredménnyel. Még csak a negyedik hét jön, de máris beszélhetünk nagy tétekről: a Falconsnak kapaszkodnia kell a 2-2-ért, ha nem akarják idő előtt elbukni a divíziójukat, míg a Patriotsnak minden erejével menekülnie kéne a szintén veretlen Miamitól.

Parrag Zsombor (shawnka)