Hall of Famers 2016 - Ken Stabler

Ken Stabler (1945-2015)

Poszt: QB
NFL csapatai: Oakland Raiders (1970-79), Houston Oilers (1980-81), New Orleans Saints (1982-84)

Eredményei:
A 70-es évek álomcsapatának tagja
Az év támadójátékosa (1974)
Legtöbb TD passz egy szezonban (1974, 1976)
Kétszeres All-Pro
Négyszeres Pro Bowler
NFL MVP (1974)
Super Bowl győztes (XI)

Stabler már kiskorában kiemelkedő sportoló volt, a Foley High Schoolban kezdő irányítóként 29-1-es mérleggel zárt, kosárlabdában 29 pontot átlagolt mérkőzésenként, baseballban pedig a Yankees és a Houston Astros is le akarta igazolni a farmcsapatukhoz. Még a középiskolában kapta a „the Snake” becenevet az edzőjétől egy hosszú futott TD után. Alabama államban született, és a legendás Crimson Tide edző, Bear Bryant recruitolta, az akkori egyetemi szabályok miatt viszont freshmanként nem játszhatott, abban az évben Joe Namath volt a kezdő irányító az Alabamánál, és meg is nyerték az egyetemi bajnokságot. 1965-ben Steve Sloan cseréje volt, a Bama megvédte a címét, egy évvel később, juniorként lett kezdő irányító. 11-0-s mérleggel zártak, de csak harmadikok lettek a rangsorban a Michigan State és a Notre Dame mögött, így nem játszhattak a döntőben. Utolsó évében nem jöttek az eredmények, a támadósor akadozott, a védelem visszaesett, Bear Bryant pedig még a csapatból is kitette Stablert, amiért nem járt be órákra és gyakran bulizott, de kapott egy második esélyt. 8-2-1-gyel zárták a szezont, ami Alabamában csalódásnak számított, Stablernek viszont volt egy emlékezetes play-e az Iron Bowlon, az Auburn ellen, egy 53 yardos meccsnyerő TD futás az utolsó percben, ami „Run in the mud” néven híresült el.

Stabler a 2. kör 52. választásával került a Raidershez, viszont első két évében a Spokane Shockersnél játszott a négy évet megélt Continental Football League-ben. 1970-ben lépett először pályára a Raidersnél, és először a Steelers elleni playoff meccsen figyeltek fel rá, miután csereként beállva egy 30 yardos TD futással megszerezte a vezetést. A mérkőzést a híres „Immaculate Reception” miatt vesztették el végül. Több súlyos térdsérülés után Stabler „futkározós” irányítóból zseb-QB lett, pontos passzairól és a meccs végi fordításairól lett ismert. John Madden volt az edzője kilenc évig, csapattársa volt a négyszeres Pro Bowler Cliff Branch, és két Hall of Famer, Fred Biletnikoff és Dave Casper. Hiába volt átlagos karereje Stablernek, tökéletes hosszú passzokat adott Branchnek, míg a Biletnikoff és Casper a középhosszú útvonalakon lubickolt.

1974-ben Stabler több NFL játékossal csatlakozott a World Football League-hez, és a Birmingham Americans csapatához írt alá, hogy visszatérjen szülőállamába. Végül a WFL egy évvel később feloszlott, Stabler pedig egy snapet sem játszott. 1973 és ’75 között sorozatban háromszor kaptak ki az AFC döntőben, de 1974-ben ő lett a liga MVP-je. 2469 passzolt yardja mellett 26/12-es TD/INT mutatója volt, és 88.3-as QB ratingje. 1976-ban a 13-1-es mérleg után a divisional körben egy utolsó perces fordítás jött a Patriots ellen, Stabler 14 másodperccel a vége előtt futott be 1 yardról. Az AFC döntőben a Steelerst fogadták, akiktől az előző két évben kikaptak, Stabler két TD passzal vette ki a részét a 24-7-es győzelemből, a Super Bowlban pedig 180 passzolt yardja és egy TD-je volt, amit 32-14-re nyertek meg. Egy évvel később ismét az AFC döntő volt a végállomás, de előtte az NFL történetének ötödik leghosszabb meccsén verték a Baltimore Colts-ot, ahol a Ghost to the Post-tal kerültek field goal távolságba a rendes játékidő végén, majd a 2. hosszabbításban megnyerték a mérkőzést. 1978-ban nem sikerült bejutni a playoffba, de az első fordulóban egy máig emlékezetes befejezéssel verték meg a Chargerst, egy évre rá pedig be is vezették a "Ken Stabler-szabályt". A szezon végén többek között John Madden és Biletnikoff is visszavonult, Tom Floresszel csak 9-7-es mérleget értek el '79-ben.

A ’80-as szezon előtt egy hosszú holdout után a Houston Oilershez cserélték Dan Pastoriniért, de hiába jött vele Dave Casper is, nem tudtak ugyanolyan potens támadósort összerakni, mint Oaklandben. Közben a Raidersnél Pastorini elvesztette a kezdő QB posztot, Jim Plunkett-tel pedig elcsípték az egyik Wild Card helyet, ahol a Stabler vezette Oilersszel találkoztak. Hiába szerzett több yardot, több first downt és hiába volt többet a Houstonnál a labda, Stabler két INT-t is dobott, valamint hétszer sackelték, 27-7-es vereség lett a vége. A szezon után kirúgták Bum Phillips-et, az Oilers HC-ját, Stablernek pedig nem igazán ment a játék, ezért ’82-ben csatlakozott hozzá a Saintsnél. Stabler ekkor már 37 éves volt, a Saints pedig a napjaink Brownsja volt eredményességben. Első két évében egy meccsre voltak a playofftól, de a következő holtszezonban a helyére hozták Richard Toddot, Stabler pedig az 1984-es szezon közepén inkább visszavonult.

Stabler 150 mérkőzés alatt ért el 100 győzelmet, ami akkor a legjobb volt, később Terry Bradshaw, Joe Montana és Tom Brady döntötte meg ezt a rekordot. Visszavonulása után a CBS-nél volt szakkommentátor, később pedig az Alabamának a mérkőzésein rádiósként. Elindította az XOXO Stabler Alapítványt, jótékonysági golf versenyei voltak Alabamában. 2015. július 8-án hunyt el, rákban, beiktató beszédét John Madden fogja elmondani.