A Fairbanks akta

Az 1970-es évek az amerikai futball történetének egyik legszebb id?szaka volt. Legendás csapatok emelkedtek ki a mez?nyb?l, és versengtek a Super Bowl els?ségért évr?l évre. Az NFC-t legf?képp a Fran Tarkenton (QB) és a Purple People Eaters becenévre hallgató védelme vezette Vikings és a Tom Landry által dirigált Cowboys uralta. Mellettük fontos epizódszerep jutott még a rájátszásokban a Redskinsnek és a Ramsnek. Az NFC azonban domináns csapatai ellenére is az AFC mögé szorult ebben a periódusban. Ott ugyanis két olyan csapat szerepelt, amelynek legendás meccseire örök klasszikusként tekintünk vissza. Ez a két csapat a 70-es években négy Super Bowl gy?zelmet felhalmozó Pittsburgh Steelers és az egyszer nyer? Oakland Raiders voltak. Mellettük az 1972-ben veretlen szezonig jutó, két Super Bowlt nyer? Dolphinst érdemes még kiemelnünk. Árnyékukban a Colts néha fontos szerepl?vé tudott válni, azonban a két, szintjükre igazán felérni képes csapat a Patriots és a Broncos voltak. Közös volt a két együttesben, hogy mindketten 3-4-es védelmet alkalmaztak. A Patriots Chuck Fairbanks, a Broncos pedig Red Miller érkezését?l használta sikerrel az NFL-ben még nem elterjedt védelmi felállást. Az Orange Crush-ként emlegetett denveri védelmet neve miatt még ma is legendák övezik, a Patriots zseniális csapata viszont elfelejt?dött az id?k során, mintha nem is létezett volna. Éppen ezért állítunk emléket ebben a cikkben a 70-es évek Patriotsának legjobb idénye, az 1976-as szezon el?tt és emlékezünk meg keveset említett edz?zsenijér?l, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a 3-4-es védekezés NFL-ben való megjelenésében.

Az edz? és a 3-4-es formáció

Chuck Fairbanks 1933. június 10-én született a Michigan állambeli Detroitban. 1955-ben, miután befejezte tanulmányait a Michigan State egyetemen, az egyik helyi középiskola vezet?edz?je lett. Sikeressége révén lépett tovább egy szinttel, mégpedig az egyetemi futball világába. El?bb a híres Frank Kush alatt az Arizona Statenél a secondary edz?je lett négy éven át, majd innen a Houstonhoz állt tovább, ahol már assistant HC szerepkörig jutott 1965-re. A már ekkor újítóként számon tartott edz? 1966-ban az Oklahoma egyetemre került, Jim MacKenzie kezei alá. MacKenzie és Fairbanks is nagy rajongója volt Bud Wilkinson híres 5-2-es védelmének, ezért is nevezték ki MacKenziet vezet?edz?nek a Wilkinsont követ? Gomer Jones két éves ténykedése után. Wilkinson 1953 és 1957 között zsinórban 47 mérk?zést nyert anno a Sooners HC-jaként, 1948 és 1958 között 107 gy?zelem, 8 vereség, 2 döntetlen mutatót tudott felmutatni. Örökébe lépni lehetetlenség volt. Jim MacKenzie szíve nem is bírta. A sikeréhes vezet?edz? egy évvel kinevezése után szívinfarktusban életét veszítette. Fairbanks vette át helyét, és egészen 1972-ig be is töltötte a HC posztot. Már MacKenzievel dolgoztak azon, hogy továbbfejlesszék az akkorra már 5-2-ként és 3-4-ként is ismert formációt, és ezt a munkát az Oklahomán töltött hat évében tovább folytatta. Három Big Eight Championshipet nyert, 52-15-1-es mérlege volt. 1973-ban még élt Fairbanks szerz?dése, de ? úgy döntött, távozik. Ebben szerepet játszott egy recruiting botrány is, ami miatt az egyetemet két évre eltiltották, és ezt Fairbanks nem tudta elviselni. El?ször került szembe azokkal, akik fölötte álltak, kezelhetetlensége kés?bb is sokszor a vesztét okozta. A két éves eltiltás lejártakor a korábban alatta dolgozó, és támadójátékot irányító (Wishbone offense) Barry Switzer két National Championshipet nyert (1974, 1975) Fairbanks utolsó recruitjaival.

A Patriots a 70-es években és a 3-4-es formáció adaptálása

A Boston Patriots 1970-ben az AFL-b?l az NFL-be került a két liga egyesülését követ?en. Egy dolog azonban nem változott, a franchise immár 1966 óta nem tudott pozitív mérleget produkálni. 1970 jelentette a mélypontot, amikor a csapat Clive Rush irányítása alatt 2-12-es mérleggel zárt. 1971-t?l hívták a gárdát mai nevén, New England Patriotsnak, de a névváltás nem szülte meg a nagy sikereket. Viszont az 1/1-es pickkel a csapathoz érkezett egy potenciális sztár QB, a Heisman Trófea azévi elhódítója, Jim Plunkett. A QB kiváló rookie idénye ellenére a Pats csak 6-8-cal zárt, 1972-ben pedig 3-11-gyel. Második idényében sérült is volt Plunkett, és teljesíteni se úgy teljesített, mint kellett volna, illetve nem is igazán voltak társai, akikre számíthatott volna. Fairbankset az 1972-es esztend? után hívta a csapathoz Billy Sullivan vezet?edz?nek és GM-nek. Az új edz? els? draftja káprázatos volt. Sikerült megszereznie az 1/4-es pickkel az Alabama egyetem kiváló guardját, John Hannaht, akit?l a futójáték hatékonyabbá tételét várták. Szintén az els? körben választotta Fairbanks a USC fullbacknek is tökéletes RB-jét, Sam Cunninghamet, illetve a Purdue egyetem elkapóját, Darryl Stingleyt. Legnagyobb húzása azonban az általa nagyon jól ismert Oklahoma játékos, Ray Hamilton volt. A nagytest? DT-t lassúnak és nem eléggé mozgékonynak tartották, azért csúszott egészen a 14. körig. Az els? év a tapasztalatszerzéssel telt az új színtéren, illetve a megfelel? szakembergárda kialakítása is fontos volt (többek között Erhardt, Perkins, Miller, Bullough személyében ez megtörtént). Végül 5-9-es mérleget sikerült elérni. Fairbanks terve az volt, hogy saját maga képére formálja a csapata játékát, védelmét az általa a Soonersnél alkalmazott és fokozatosan fejlesztett 3-4-gyé alakítja.

Az NFL els? 3-4 szer? védelme ekkor már létezett. Az 1972-es Miami Dolphins No-name Defense-e alkalmazta a tökéletes szezon folyamán. Ez a védelem 53 névre hallgatott. Azért volt ez a neve, mert kénytelenek voltak a véd?fal tagjainak sérülései miatt egy nagyobb test? LB-t bevetni, Bob Mathisont, akinek 53-as volt a mezszáma. Ez a védelem azonban még nem azon feladatkörök szerint m?ködött, mint a mai 3-4-es védelmek. Az els?, minden down során alkalmazott, és hatékony 3-4-et Fairbanks hozta be az NFL-be 1974-ben. Védelmének célja az volt, hogy a futás ellen hatékony els? három ember mellett a szélekr?l ki tudja fejteni azt a nyomást, amely sackekben, a QB hibáiban, interceptionökben csúcsosodik ki. Így tette ezt egyetemen és most már az NFL-ben is ezt várta csapatától.

Fairbanks 1974-ben megint remekül draftolt. A második körben a kis North Dakota State LB-jére, Steve Nelsonra esett választása, aki tökéletesnek bizonyult az egyik 3-4 ILB posztra. Az ötödik körben megszerezte a Georgia RB-jének, Andy Johnsonnak játékjogát, míg a 15. körben ismét nagyot húzott Sam Hunt megszerzésével, ? is az LB sor meghatározó tagja lett hamarosan. 1974. szeptember 14-én debütált hivatalos alapszakasz mérk?zésen az új séma a kétszeres Super Bowl címvéd? (1972, 1973) Miami Dolphins ellenében. Az eredmény 34-24-es Patriots siker lett, óriási meglepetésre. A Miami félelmetes futógépezetét 89 yardon tartották, és bár Larry Csonka elért két TD-t, nem sok köze volt a klassziscsapatnak az összecsapáshoz. A nehezen alkalmazkodó ellenfelek miatt a séma 6-1-es kezdéshez segítette a Patset. A szezon vége azonban nem sikerült ilyen jól, 7-7-tel zártak. Az 50 %-os eredmény így is az elmúlt tíz esztend? legjobb szereplése volt.

1975-ben a Patriotsba került az Oregon egyetem sokoldalú TE-je, Russ Francis, az ötödik körben pedig a Kansas State QB-je, Steve Grogan. Plunkett a szezonban borzasztóan játszott, meg is sérült, és ami még rosszabb, az újonc Grogan meggy?zte Fairbankst, hogy érdemes lenne megpróbálkozni azzal, hogy rá építi a csapat játékát. Jim Plunkett, az egykori Heisman gy?ztes egy ötödik körös draftpick miatt kénytelen volt elhagyni a New Englandet. Két 1976-os els?, egy 1977-es els? valamint második körös pickért, és Tom Owenért a San Francisco 49ershez került. Onnan is távozott kés?bb, de pályája befejezéseként két Super Bowlt nyert a Raiders-szel az 1980-as években, az egyiken MVP-nek is választották. Rossz üzletnek t?nik így utólag? Az elszánt és mindenre képes Grogan, illetve a csapat vezetése biztosan nem gondolta így, és igazuk lett…

1976

A drafton nehéz lett volna három els? körös pickkel melléfogni. Els?ként az Arizona State CB-je, Mike Haynes érkezett, ?t követte a Colorado centere, Pete Brock, majd az Ohio State safetyje, Tim Fox. A második körben pedig Ike Forte (RB) érkezett az Arkansas egyetemr?l. Haynes és Fox azonnal kezd? szerepkörig jutott. Az 1976-os Patriots els?sorban arról volt híres, hogy futójátékuk domináns volt, védelmük pedig remek. A passzjáték elmaradt a többi egység szintjét?l, de jól kiegészítette a futást. Grogan mobilitása újabb dimenziót adott az offensenek. A Leon Gray, John Hannah, Bill Lenkaitis, Sam Adams, Bob McKay fal akkoriban az egész NFL legjobb támadófala volt. Mögöttük az idényben 591 !!! futási kísérletet hajtott végre a csapat gyakorlatilag öt különböz? futó segítségével, és bár iszonyatosan magas szám ez a majdnem 600 futási kísérlet, futásonként 5 yard/carrys átlagot produkált a csapat. Futott yardmennyiségben csak a Pittsburgh Steelers nyújtott náluk jobbat 1976-ban. Grogan majdnem 400 yardot futott, de ennél is meglep?bb az, hogy 12 TD-t ért el lábaival. Passzolásban nem volt ennyire kimagasló, 48,1 %-ban voltak csak sikeresek passzai, és a passzkísérletek száma fele volt a futásokénak. A védelem az egész NFL-ben nem hivatalosan top 5-ben volt sackeket tekintve, a legtöbb QB siettetést jegyezte, és vezette a ligát szerzett labdákat tekintve is (INT+fumble recovery). A CB-k közül kiemelkedett Mike Haynes, aki zöldfül? rookieként 8 interceptiont szerzett, és emellett két punt return TD-t is elért. Szezon végén az év védekez? újonca címmel díjazták teljesítményét. A Pro Bowlon is részt vehetett már újoncként, Russ Francis (TE), Leon Gray (OT) és John Hannah (OG) társaságában.

Mérk?zésr?l mérk?zésre

1. hét: New England Patriots-Baltimore Colts 13-27
A Patriots és az újdonsült franchise QB, Steve Grogan bemutatkozása nem sikerült tökéletesre. 6-3-ra vezetett utoljára a Pats, onnantól pedig Bert Jones, a Colts kiváló QB-ja vette át az irányítást a Colts defense társaságában. A szünet el?tt 41 másodperc alatt fordított a Baltimore, mind a két TD passzt Jones adta Glenn Doughtynak. A második TD-t megel?zte Grogan interceptionje, amelyet az ezen a napon három pickig jutó safety, Jackie Wallace hordott vissza 6 yardig. Gorgan összesen négy interceptiont jegyzett bemutatkozása alkalmával, míg a másik oldalon Jones 17/23-as mutatóval remek mérk?zést zárt. A Patriots egyetlen TD-jét Andy Johnson futotta.

2. hét: New England Patriots-Miami Dolphins 30-14
A Colts elleni vereség után következett a varázslatos három hét. Ezen id?szak els? állomásán a Dolphins, 1972 és 1973 Super Bowl gy?ztese látogatott a Schaeffer stadionba. A Pats védelme megnehezítette a mérk?zés folyamán Bob Griese életét. Ötször sackelték és három interceptionre kényszerítették a Hall of Famer QB-t. Grogan a gyenge els? hete után három TD passzig és egy futott TD-ig jutott. A legjobb futójátékos Cunningham volt a maga 103 yardjával, míg érdekes módon egy másik RB, Andy Johnson volt a legjobb elkapó 93 yardos összteljesítménnyel és két elkapott TD-vel. A Miami el?ször és utoljára a második negyedben vezetett. Esélyük sem volt a gy?zelemre.

3. hét: Pittsburgh Steelers-New England Patriots 27-30
A három hetes menetelés második állomása a Three Rivers Stadium volt Pittsburghben, ahol ebben az id?szakban nem nagyon tudott senki sem nyerni. A Steelers 1974-ben és 1975-ben Super Bowlt nyert. Ezt kés?bb még két gy?ztes SB követte 1978-ban és 1979-ben, de az 1976-os csapat az, amelynek a legdominánsabb védelme volt minden Steelers aranycsapat közül. A Steel Curtain ebben az évben fantasztikus volt, a legkevesebb pontot engedélyezte egy 14 mérk?zésb?l álló alapszakaszban az NFL történetében. A 22 pályára lép? Pittsburgh játékosból ma kilencen a Hall of Fameben találhatóak, akárcsak az edz?, Chuck Noll. Mindezek ellenére a Patriots megmutatta, hogy meg lehet verni a korszak legnagyobb csapatát is otthonában. Ehhez azonban nem kis részben szerencse, másrészt az id?járás segítsége, de leginkább a védelem zsenialitása kellett. A védelem a mérk?zés során hét fumblet harcolt ki, amib?l hatot meg is szerzett. De az offense is letette névjegyét, hiszen elengedhetetlen szerepe volt abban, hogy a harmadik negyed elején 20-9-es hátrányban álló csapat meg tudta fordítani a meccset. A sorozatban szerzett három TD-ben Grogan szerepe volt a legnagyobb. Két passzolt TD-jéb?l az els? 38 yardos volt Russ Francisnek, a második pedig 58 yardos Darryl Stingleynek. A harmadik TD-t pedig ? maga futotta. A Steelersnek már csak szépítésre tellett erejéb?l. Hiába passzolt Terry Bradshaw 291 yardot, a sok labdavesztés, a Pats jól m?köd? védelme és támadójátéka ellen ez kevés volt.

4. hét: New England Patriots-Oakland Raiders 48-17
A három hetes hegymenet utolsó állomására odahaza került sor. A 70-es évek két domináns csapata után (Dolphins, Steelers) következhetett a harmadik, John Madden Raiderse. Talán a legkönnyebb mérk?zés volt ez a három közül, és nem azért, mert az Oakland annyira gyenge lett volna. Azért, mert a Patriots védelme és támadójátéka ezen a napon dominált. A remek Raiders védelemnek, amelyben kemény játékosok tucatjai, kés?bbi Hall of Famerek szerepeltek, ezen a napon nem osztott lapot a Patriots támadófala. 468 yardot ért el a Pats, ebb?l 195 Sam Cunningham nevéhez f?z?dött, aki 101 futott és 94 elkapott yardot tudott felmutatni. Grogan három TD passzt jegyzett, ebb?l kett?t Darryl Stingley kapott el, és futott is két TD-t. Ken Stableren, a Raiders QB-ján akkora volt a nyomás, hogy sokszor csak addig jutott a snap után, hogy eldobta a passzt a TE, Dave Casper felé. Casper kapott el az irányító 20 sikeres passzából 12-t. A kapott 48 pont a legtöbb volt, amit a Raiders 1961 óta kénytelen volt elszenvedni. A vereség pedig az egyetlen, amit az alapszakaszt legjobb mutatóval záró (13-1), kés?bb Super Bowlt nyer? Raiders a szezonban elszenvedett. A Patriots három hét alatt a 70-es évek NFL-ének legmeghatározóbb csapatait verte meg, közülük kett?t, a Dolphinst és a Raiderst, egyenesen földbe döngölte.

5. hét: Detroit Lions-New England Patriots 30-10
A nagy sikereket nem tudta helyén értékelni a csapat, nagyon elbízták magukat. A Lions nem t?nt túl komoly ellenfélnek, ráadásul az új vezet?edz?, Tommy Hudspeth ezen a meccsen debütált az Oroszlánoknál, így magabiztosan léptek pályára a Patrióták. Túlzottan azok voltak, és ezért a Lions megbüntette ?ket. Grogan öt interceptiont dobott, a másik oldalon Greg Landry viszont tökéletes mérk?zést zárt. 18 passzából 15 sikeres volt és három TD passzt is adott. A Patriots egyetlen TD-jét Randy Vataha szerezte Grogan passza után.

6. hét: New England Patriots-New York Jets (MNF) 41-7
A kijózanító vereség a Lions ellen dühössé tette a játékosokat. A Jets elleni mérk?zésen bizonyítani akartak, és az, hogy MNF meccs volt, és az egész ország nyilvánossága el?tt szerepelhettek, tovább fokozta elszántságukat. Ennek megfelel?en a Patriots valósággal lemészárolta Joe Namath (QB) csapatát. A támadófal 330 futott yardos franchise rekordhoz segítette az RB-ket. De az RB-ken kívül Grogan érdemei is elvitathatatlanok. ? volt az els? a franchise történetében, aki 100 futott yard fölé került QB-ként (103). Két TD-t is futott, mindkett? említésre méltó. Az els?t úgy érte el, hogy csapattársa, az RB Don Calhoun hat yardra a célterülett?l fumblet követett el. A szemfüles QB el?ször eszmélt, megszerezte a labdát, és az endzoneba futott vele. Második TD futása pedig egy 41 yardos élményszámba men? véd?k közötti szlalomozás után született meg.

7. hét: Buffalo Bills-New England Patriots 22-26
A Bills elleni idegenbeli mérk?zésen az els? félid?t a védelmek uralták, 6-3-as Pats el?nnyel vonultak szünetre a csapatok. A második félid?ben azonban villámrajtot vett a Pats, és a negyedik negyed elejére 26-9-es el?nyre tett szert. A TD-ket Francis (elkapás), valamint Cunningham és Grogan (futás) szerezték. A biztos el?ny tudatában kiengedett a vendégcsapat, így a Bills el tudott érni két TD-t is, a gy?zelmet azonban már nem tudta megszerezni. Ezen a mérk?zésen a Bills RB-je, OJ Simpson 110 yardot futott (köztük egy 32 yardos TD-t), amellyel a karrierje során futott yardok terén Jim Brown mögé a második helyre jött fel az NFL örökranglistáján.

8. hét: Miami Dolphins-New England Patriots 10-3
A Dolphinst nagyon hajtotta a visszavágási vágy a második heti megalázó vereségért. A Fins védelme remekül játszott, és nem engedték endzonejukba a massachusettsi gárdát. A mérk?zés egyetlen TD-jét Jim Mandich érte el Bob Griese passza után, a Patriots 3 pontját pedig a kicker John Smith szerezte egy 43 yardos FG-lal. A Miami 4-4-es mutatóra jött fel, a Patriots pedig 5-3-mal állt, de mindketten a 7-1-es mérleggel az AFC Eastet vezet? Baltimore Colts mögött szerepeltek. De míg a Dolphins ezután is botladozott, a Pats több vereséget az idényben már nem szenvedett.

9. hét: New England Patriots-Buffalo Bills 20-10
OJ Simpson és Sam Cunningham, a két egykori USC sztár közül ezúttal utóbbi volt különösen elemében a Patriots-Bills összecsapáson. A Bam becenévre hallgató RB 141 yardot és egy TD-t szerzett futással ezen a napon. A mérk?zés egyik legszebb pillanata azonban az újonc CB, Mike Haynes 89 yardos punt return TD-je volt. A védelem is nagyot alkotott ezen a napon, hiszen négy interceptionre kényszerítették Gary Marangit, és négy Bills fumblet szereztek meg. 1965 óta el?ször sikerült a Patsnek a Billst mindkét mérk?zésen megvernie egy adott évben.

10. hét: Baltimore Colts-New England Patriots 14-21
Dönt? mérk?zés volt a Colts elleni baltimorei összecsapás, hiszen még mindig két meccses hátrányban állt a Patriots Bert Jonesék mögött. A gy?zelem tehát kötelez? volt, ha akartak még valamit elérni ebben az évben. A felkészülés során leginkább a Jones vezette remek passzjáték és a kiváló Colts pass rush ellen készült a Pats. Azonban a legnagyobb gond nem ez volt, hanem Sam Cunningham sérülése, akinek végül három mérk?zést kellett kihagynia. Helyén a túl sok fumblet elkövet? Don Calhoun szerepelt a kezd?csapatban. Jó teljesítményt nyújtott, 141 yardot ért el összesítve futásait és elkapásait. A végeredmény már a félid?re kialakult, a Patriots TD-it Al Chandler és Grogan szerezték (két futott TD). A másik oldalon Jones csupán egy TD passzt osztott ki, ami nagy dolog volt, f?leg abba belegondolva, hogy a liga legjobb passzoló csapata volt ekkoriban a Coltsé. A második félid?t a védelmek uralták, Mike Haynes két interceptiont szerzett, emellett a Pats összeszedett egy fumblet is és négyszer sackelte Bert Jonest. A gy?zelemmel már csak egy meccs hátrányban voltak a Colts mögött az AFC Eastben.

11. hét: New York Jets-New England Patriots 24-38
Bár az eredmény szoros lett a Shae stadionban rendezett találkozón, a játék meglehet?sen egyoldalú volt. A Patriots védelme hét interceptionre kényszerítette a Jets QB-it (a hétb?l hatot Joe Namath követett el), amelyekb?l három Mike Haynes, kett? pedig Prentice McCray nevéhez f?z?dött. McCray mindkét INT-jét visszahordta TD-ig, az els?t 63 yardról, a másodikat 55-r?l. Gorgan három TD passzt adott, amelyb?l az utolsót a center Pete Brock kapta el, aki TE-ként állt fel a goal line közelében.

12. hét: New England Patriots-Denver Broncos 38-14
A Denvert 1968 óta nem verte meg a Patriots és meglehet?sen jól is szerepelt a Broncos ebben az évben, így sokan tartottak az összecsapástól. A 31-0-s félidei eredmény valószín?leg megnyugtatta ?ket. Mike Haynes ismét TD-re hordott vissza egy puntot (62 yardos return), a további TD-ket Chandler, Grogan, Johnson és Forte szerezték (utóbbi három futott), míg John Smith értékesített egy 49 yardos FG kísérletet. Don Calhoun Cunningham helyén ismét remekelt, 177 futott yardig jutott. A védelem kilencszer sackelte Steve Ramseyt, a Broncos QB-jét, és három passzát csípték el.

13. hét: New England Patriots-New Orleans Saints 27-6
A mérk?zésre úgy érkezett a Pats, hogyha nyer, biztos playoff résztvev?nek vallhatja magát, hiszen legrosszabb esetben is a legjobb mérleggel végeznek a csoportot nem nyer? csapatok között. A meccs nem tartogatott izgalmakat, könnyedén nyertek Groganék. A négy TD-t Grogan két futása valamint két passza (egyik Al Chandlernek, másik Ike Fortenak) révén szerezte a Pats, Don Calhoun pedig utolsó kezd? mérk?zésén a szezonban 113 futott yarddal vette ki a részét a gy?zelemb?l.

14. hét: Tampa Bay Buccaneers-New England Patriots 14-31
A Saints elleni gy?zelem másnapján a csapat leköltözött Bostonból Tampába, és végigszórakozták a hetet. A 0-13-as mérleggel álló újonc Bucstól nem tartottak, és már helyüket is biztosan tudták. Nem is remélték, hogy a Colts kikapna a Billst?l (végül 58-20-ra kiütötték Simpsonékat Bert Jonesék), így tudták, hogy az egyetlen Wild Card helyen jutnak majd playoffba. A partyzásnak meg is lett a következménye, a szünetben a Tampa vezetett 14-7-re. A szerzett TD mégis emlékezetes, hiszen a szezon leghosszabb Pats TD futása volt a maga 69 yardjával Andy Johnsontól. Johnson a második félid?ben szerzett még egy TD-t, mellette Sam Hunt kapta el a Tampa QB, Steve Spurrier passzát és 68 yardot megtéve TD-t ért el. Az utolsó TD-t pedig Grogan jegyezte, immár 12. futott TD-je volt ez a szezonban. A TD után már annyira bohóckodtak, hogy a LB, Steve Zabel állt oda az extra ponthoz, és természetesen értékesítette is. Gy?zelmével a Pats tette teljessé a Bucs csúfos, nyeretlen szezonját.

Az AFC East végeredménye 1976-ban

1. Baltimore Colts 11-3 (Playoff résztvev?)
2. New England Patriots 11-3 (Playoff résztvev?)
3. Miami Dolphins 6-8
4. New York Jets 3-13
5. Buffalo Bills 2-12

Playoff - A roughing the passer game

AFC Divisonal Playoff: Oakland Raiders-New England Patriots 24-21

A Patriots az AFC el?dönt?jében Oaklandbe látogathatott, így összejött az a párosítás, amely összehozta az NFL legjobb mérleg? csapatát azzal a gárdával, amely az évben egyedüliként le tudta gy?zni. A Raiders játékosai még mindig nagyon dühösek voltak a megalázó vereségért, és meg akarták mutatni, hogy mindaz csak véletlen volt. A találkozó esélyesének a Raiderst tartották az októberi 48-17-es Pats gy?zelem ellenére is.
A mérk?zést a Pats kezdte jobban és szerezte meg az els? pontokat. Grogan 10 playes 86 yardos driveja (benne egy 40 yardos passz Francisnek, és egy 24 yardos Stingleynek) végén Andy Johnson futott az endzoneba 1 yardról. Innent?l átvette az irányítást a Raiders. El?bb Mann értékesített egy FG-t, majd Biletnikoff ért el egy 31 yardos TD-t Stabler passza után. A kés?bbi Hall of Famer WR-t az sem zavarta, hogy akadályozták az elkapás során. A két Raiders pontszerzés között egy-egy elveszített fumble, és egy trükkös play utáni Russ Francis interception borzolta a kedélyeket. 10-7-es Raiders vezetésnél következett a szünet. A harmadik negyed a Patriotsé lett, Francis 26 yardos TD elkapása után a korábbi Raiders RB, Jess Phillips is a Raiders endzoneba ért egy 3 yardos futás révén. A negyedik negyed tehát 21-10-es Patriots el?nnyel kezd?dött. De ekkor jött Ken Stabler. A Snake els? driveja Mark van Eeghen 1 yardos TD futásával ért véget (17-21). 11 playb?l 70 yardot haladt a Raiders. Öt perccel a mérk?zés vége el?tt Sam Cunningham 2. kísérletre a first downtól körülbelül 10 cm-re hagyta el a játékteret. Következett a 3. és kevés szituáció, amelynek során a fél Patriots fal bemozdult a nagy feszültség miatt. A false start 5 yardos büntetése miatt következhetett 3. és 5. Grogan kimozgott a zsebb?l, majd egy kiváló passzt dobott Russ Francis felé, akit közben távolról alig észrevehet? módon a labda el?l elhúzott a Raiders LB-je, Phil Villapiano. A Pro Bowler LB kés?bb beismerte tettét, de ez mit sem számított, a bírók nem vették észre a szabálytalanságot. Így az incomplete után Pats kickere, John Smith 50 yardos FG-ra készülhetett. A rúgás a villák közé szállt volna, csak éppen nem volt benne elég er?, és ha kicsivel is, de rövid lett. Saját 32-esér?l jöhetett négy perccel a meccs vége el?tt a Raiders. 52 másodperccel a vége el?tt a Patriots 27 yardján állt a Raiders, 3. és 18 következett. Ken Stabler elengedte a labdát és abban a pillanatban érkezett oda „Sugar Ray” Hamilton, aki leterítette az irányítót. A bírók a passzt incompletenek min?sítették, hiszen messze szállt a célszemély Garrett-t?l, de az egyik bíró a play vége után pár másodperccel bedobott egy zászlót. Az eredmény roughing the passer büntetés lett, amelyet azóta is vitat a Patriots és a meccset látó néz?k többsége is. 4. és 18 helyett jöhetett 1. és 10 a Pats 27 yardjáról. Pár playjel kés?bb Stabler 1 yardos futásával TD-t ért el a Raiders, és 24-21-re megfordította az eredményt. Stabler 12 playb?l álló 68 yardos drive-ot vezetett a gy?zelemért. Már csak 10 másodperc volt hátra, azalatt Fairbanksék semmit sem tehettek, így, ilyen körülmények között ért véget a Pats csodálatos szezonja. Amikor szóba kerül a Tuck Rule (a 2001-es Divisional mérk?zésen a Tom Brady által elejtett labdát Woodson visszaszerezte, de a „tuck rule” miatt nem fumblenek, hanem passzkísérletnek ítélte a bíró, így maradt a labda a Patriotsnál), akkor az a válasza a Raiders szurkolóinak egy Patriots szurkolótól általában, hogy volt 1976-ban egy ennél jóval vitatottabb, még szabálykönyv szerint is tévesen megítélt szituáció.

Mondhat akárki akármit, a lényeg az, hogy a Raiders ment tovább az AFC Championshipre, és ott az 1974-es és 1975-ös évhez hasonlóan ezúttal is a Pittsburgh Steelers várt rá. A Steelerst sérülések sújtották (f?leg az RB-knél, Harris és Bleier sem volt egészséges), de mégis a Steelers történetének legjobb produkcióját nyújtó védelem vehette fel a versenyt Al Davis és John Madden csapatával. Az eredmény 24-7 lett a Raidersnek, amely dominálta a találkozót, egyetlen percre sem bizonytalanodva el. A Super Bowlon a Minnesota Vikings várt az Oaklandre. Tarkentonék immár negyedik SB-jüket tudták le úgy, hogy az els? félid?ben képtelenek voltak pontot szerezni. Nem volt egy súlycsoportban a két gárda, és végül a Raiders könnyedén, 429 yardnyi támadóteljesítményt bemutatva nyerte a legértékesebb trófeát 32-14 arányban. Az 1976-os Patriots pedig megmaradt minden id?k egyik legjobb New Englandjének a 2007-es csapat mellett, amely nem nyert Super Bowlt.

A Fairbanks éra további évei, Fairbanks pályafutásának lezárulta

1977-ben és 1978-ban is komoly versenyben volt a csapat a playoffért. 1977-ben, mivel még csupán 14 mérk?zést játszottak a csapatok, maradt a régi szisztéma, mindkét konferenciából csupán négy csapat jutott rájátszásba, a három csoportgy?ztes és a legjobb mérleg? csoportmásodik. A Pats 9-5-ös mérlege kevés volt a playoff kiharcolására. 1978-ban viszont a 16 mérk?zésre b?vítéssel összejött a playoff. 11-5-tel nyerte a Patriots a csoportot, de a playoffmeccsen megint nem sikerült a gy?zelem. Köszönhet? ez annak, hogy az Oilers ellen a csapat minden playben Earl Campbellre figyelt, illetve, hogy Grogan gyengélkedett. Két interceptionjét követ? drive is passzolt TD-vel ért véget. Az Oilers összesen 10 sikeres passzt tudott bemutatni, abból három TD-vel ért véget, és mind a második negyedben esett. 21-0-ról pedig esélytelen volt a visszakapaszkodás, végül 31-14-re nyert az Oilers a Schaeffer Stadiumban Foxboroban.

Az 1978-as idény volt Fairbanks utolsó éve a csapatnál, Sullivannek egyre több problémája volt vele. Egyrészt nem akarta neki engedni, hogy minden döntést ? hozzon meg, pedig erre GM és edz?i állása felhatalmazta volna. Sullivannek nem tetszett az sem, hogy a csapat nem nyert Super Bowlt, s?t, a rájátszásban kétszer is vereséget szenvedett, pedig az esély megvolt. A harmadik dolog pedig az volt, hogy Fairbanks szerz?déstervezeteit, amik a támadófal hosszútávú szerz?dését garantálták volna, Sullivan nem találta fedezettnek. A viták addig folytatódtak, míg nem volt más lehet?sége Fairbanksnek, minthogy távozzon. Az önfej? edz? egy hozzá hasonlóan mindig maga igazát látó tulajdonossal nem tudott együtt dolgozni. A szakmai stábot évr?l évre nagy csapások érték, a többi csapat egyre több egykori Fairbanks alkalmazottat csábított el, és a kiváló edz? távozása már sok volt. Ahogy Fairbanks távozott, rövid id? múlva a Pats is elt?nt az esélyesek közül.

Chuck Fairbanks draftjai azonban a hátralev? két évben is jól sikerültek. Mindent elmond az edz?/GM játékos értékelési képességeir?l az a tény, hogy a ténykedése után egy évtizeddel Super Bowl részvételig jutó Pats 22 kezd? játékosából ? draftolt hetet, és két általa draftolt játékos is Hall of Famer lett.

Fairbanks a Patriots után visszatért a collegeba, ahol a Colorado egyetem f?edz?je lett. Három évet töltött ott, és ott is inkább azzal t?nt ki, hogy nem egyezett az egyetem vezet?ségével. Eredményességét nagymértékben megnehezítette, hogy a Colorado nem fért hozzá a min?ségi recruitokhoz. 7 gy?zelem mellett 26 vereséget gy?jtött be irányítása alatt a Buffaloes.

1982-ben aláírt az NFL konkurens liga, a USFL leggazdagabb csapatához, a New Jersey Generalshoz. Els? igazolása Herschel Walker volt, akit annak ellenére szerz?dtetett le, hogy Walker még egyetemista volt. Ezzel újabb vihart kavart, hiszen nem volt szokás egyetemista orra alá szerz?dést dugni. Ez volt Fairbanks utolsó állomása edz?i pályafutásában, 6-12-es mérlege 1983-ban az elbocsátásához vezetett. Igazán sehol sem találta a helyét, sem collegeban, sem az NFL, de még a USFL-ben sem. Mindenhol beleütközött mások akaratába, nagyon nehéz volt vele dolgozni, hiszen öntörvény? volt. Ez oly sok zseniális elme jellemz?je, és bizony így van ez Fairbanks-szel is. Az NFL mai edz?i számára nyitott könyv az, amit az edz? felépített, és az egész NFL egyik legnagyobb innovátorát látják benne, aki még a modern NFL viszonyai között is tudott újat teremteni.

Az 1976-os csapat legkiemelked?bb egyéniségeinek további pályafutása

Steve Grogan (QB) – Grogan egészen 1990-ig maradt a csapatnál, hol kezd?, hol csere min?ségben. Játszott az 1985-ös szezon végén a Bears ellen elveszített Super Bowlon.

Sam Cunningham (RB) – Cunningham 1982-ig maradt a Patriotsnál, utána visszavonult. Pályafutása során egyszer, 1977-ben érte el az 1000 yardot, és egyszer választották Pro Bowlra. Öccse, Randall Cunningham az NFL egyik legjobb mobilis QB-jeként vonult be a történelembe.

Darryl Stingley (WR) – Stingley már csak egy teljes szezont töltött a pályán, 1978. augusztus 12-én egy Raiders elleni preseason mérk?zésen ugyanis olyan szerencsétlenül ütközött Jack Tatummal, hogy Stingleynek eltört a negyedik és ötödik nyakcsigolyája. Nyaktól lefelé lebénult és bár kés?bb karjainak kontrollálását valamennyire visszaszerezte, egész hátralev? életét tolószékben kellett leélnie. 2007. április 5-én hunyt el.

Russ Francis (TE) – Francis 1977-t?l 1979-ig állandó Pro Bowl meghívott volt. 1980-ban bejelentette visszavonulását, mert szerz?désvitába keveredett a Patriots-szal, illetve Stingley tragédiáját sem tudta feldolgozni. 1982-ben Bill Walsh kérésére visszatért, és 1987-ig a 49erst er?sítette. 1984-ben a Super Bowlon kezd? TE-ként játszott, Super Bowl gy?ztesnek vallhatja magát. 1988-ban, egy évre visszatért a Patriotshoz és onnan vonult vissza.

Leon Gray (OT) – Gray 1978-ig maradt a csapatnál, akkor az Oilersbe igazolt, majd innen is továbbállt, és 1983-ban vonult vissza 32 évesen. Négyszer jutott el Pro Bowlra. 2001-ben hunyt el.

John Hannah (OG) – Hannah 1985-ig maradt a Patriots játékosa, utolsó mérk?zése a vesztes Super Bowl volt, utána rögtön bejelentette visszavonulását. Minden id?k egyik, ha nem a legjobb guardja, kilencszeres Pro Bowler, tízszeres All-Pro, a 70-es és 80-as évek All-Decade csapatának tagja, az NFL 75. születésnapjakor (1995) kialakított minden id?k legjobb csapatának három beválasztott guardja között szerepel. 1991-ben iktatták be a Hall of Famebe, tagja a College Hall of Famenek is.

Sam Adams (OG) – Sam Adams 1980-ig maradt a Patriots tagja, majd a Saintshez szerz?dött egy évre, és utána visszavonult. Fia, aki szintén a Sam Adams nevet viseli az 1990-es évek közepét?l a 2000-es évek elejéig a liga egyik legjobb DT-je volt, háromszoros Pro Bowler és Super Bowl gy?ztes a Baltimore Ravens-szel.

Julius Adams (DE) – Julius Adams elmondhatja magáról, hogy ? az a játékos, aki a leghosszabb ideig szolgálta a New England Patriotst. 1971 és 1987 között volt a csapat tagja DE és DT pozícióban, egyszeres Pro Bowl választott, a Super Bowl vesztes csapat tagja.

Ray „Sugar Bear” Hamilton (NT) – Hamilton 1981-ig szerepelt a Patriotsban és kés?bb edz?nek állt. Jelenleg az Atlanta Falconsnál a véd?fal edzésmunkáját irányítja, tavaly még a Jaguarsnál volt Mike Smith segít?je hasonló min?ségben.

Sam Hunt (LB) – Hunt 1979-ig maradt a Patsben, 1980-ban a Packershöz került, de ott már nem játszott.

Steve Nelson (LB) – Nelson 1987-ig játszott a Patriotsban, háromszoros Pro Bowler, a Super Bowl vesztes csapat tagja.

Mike Haynes (CB) – Haynes 1982-ig maradt a Patriots játékosa, majd eltradelték a Raidershöz, ahonnan 1989-ben vonult vissza. Minden id?k egyik legjobb cornerbackje, aki Lester Hayes-szel az NFL történetének legjobb CB kett?sét alkotta. Kilencszeres Pro Bowler, a 80-as évek All-Decade csapatának tagja, az NFL 75. születésnapjakor (1995) kialakított minden id?k legjobb csapatának négy beválasztott cornerbackje között szerepel. 1997-ben iktatták be a Hall of Famebe, tagja a College Hall of Famenek is. A Raiders tagjaként egy Super Bowlt nyert.

Tim Fox (S) – Fox 1981-ig maradt a Patriots alkalmazásában, majd megfordult a Chargersben és a Ramsben is 1986-os visszavonulásáig. Egyszeres Pro Bowlernek mondhatja magát.

Prentice McCray (CB/S) – McCray 1980-ig maradt a Patriots játékosa, de 1978-as sérülése után már nem volt az igazi. 1980-ban a Pats mellett megfordult a Lionsban is.

John Smith (K) – Az angol játékos 1983-ban vonult vissza az aktív játéktól, jelenleg európai futballt oktat Massachusettsben.

A Fairbanks-Bullough 3-4-es séma virágzása

A 3-4 egyre elterjedtebb lett a 70-es évek végén, a 80-as évek elején. Az 1980-as év volt az els?, amikor két olyan csapat csapott össze a Super Bowlon, amely 3-4-es védekez?sémát alkalmazott. Egészen 1993-ig nem fordult el? innent?l, hogy a Super Bowl legalább egyik résztvev?je ne 3-4-et védekezett volna. Olyan edz?k is elsajátították az új sémát, mint Bill Walsh, aki több ízben alkalmazta a felállást 1981-t?l kezdve. Chuck Noll a Steelers legendás edz?je Mean Joe Green és LC Greenwood visszavonulása után 1982-ben adaptálta a sémát, amely mai napig a Pittsburgh jellemz?je. De essen szó azokról is, akik Chuck Fairbanks edz?i stábjából kerültek ki.

Hank Bullough, akinek nevét viseli a séma Fairbanksé mellett, 1970-ben a Colts védelmi koordinátoraként nyert Super Bowlt, de ekkor még szó sem volt 3-4-r?l. 1973-tól kezdett el vele foglalkozni, és Chuckkal együtt teremtették meg az NFL-ben ma is használatos 3-4 alapjait, és egész rendszerét. Bullough hosszú id?n át a Patriots alkalmazásában állt, 1985 és 1986 között pedig a Bills edz?je lett, miel?tt átadta helyét a legendás Marv Levynek.

Red Miller 1960-ban a Patriotsnál kezdte pályafutását, majd kisebb kitér?k után 1973-ban visszatért a gárdához, és tagja lett Fairbanks edz?csapatának offenzív koordinátorként. Négy évig töltötte be a pozíciót, miel?tt 1977-ben a Denver Broncos kinevezte vezet?edz?jének. Vitte magával a Fairbanks féle 3-4-et, és kialakította az Orange Crush névre hallgató védelmet. Els? évében Super Bowlig jutott, igaz, nyernie nem sikerült, majd következ? két évében is playoff résztvev? volt.

Millert?l 1977-ben Ron Erhardt vette át az irányítást a Patriotsnál támadóoldalon. Két évvel kés?bb pedig már vezet?edz? volt. Két év alatt 19-13-as mérleget tudott felmutatni, de az 1981-es 2-14-es szezon után menesztették.

Fairbanks 1973-ban Miller asszisztensének nevezte ki a Patriotsnál Ray Perkinst Bullough javaslatára. Ezek után Perkins 1979-ben a Giants HC-ja lett. Csupán 1982-ig töltötte be a pozíciót, de tovább örökítette tudását több edz?legendának. Perkins odakerülésekor nevezte ki Bill Parcellst védekez? koordinátornak. Parcells egy évet húzott le a csapatnál, majd Perkins kívánságának megfelel?en elsajátította közelebbr?l is a 3-4-es védelmet. Parcells 1980-ban a Patriotshoz szerz?dött LB edz?nek Hank Bullough alá. Egy év múlva visszatért, és a Giants 3-4-es védelme igazi aranykorszaka felé vette az irányt el?bb Parcells koordinátorsága alatt, majd kés?bb, 1983-tól már f?edz?ként dolgozott itt a Tuna és nyerte meg kétszer is a Super Bowlt. Kés?bb a Patriotshoz is visszatért, majd a Jets edz?je lett. Mindkét helyen a semmib?l épített playoff kaliber? csapatot. Ebben az évezredben pedig a Cowboyst irányította, de az igazán neki való munka, a Dolphins romokb?l való feltámasztása idént?l vár rá. Parcells szinte egész karrierje során a Fairbanks-Bullough 3-4-es sémát alkalmazta.

Perkins hívta a Giantshez Romeo Crennelt is, aki szintén magáévá tette a 3-4-es sémát, és a mai napig alkalmazza is. Crennel követte Parcellst, bárhova is ment, majd a Tuna 1999-es visszavonulása után saját útjára lépett. El?bb a Browns koordinátora lett, majd ugyanezt a tisztséget töltötte be 2001 és 2004 között a Patriotsnál, három Super Bowlt nyerve. Jelenleg a Browns HC-ja.

Bill Belichicket 1978-ben Red Miller vette maga mellé asszisztensnek, az Orange Crush esztend?k második évében. 1979-ben Perkins a Giantshez hívta tanoncnak. Kés?bb Parcells védekez? koordinátora lett, majd a Browns és a Patriots f?edz?je. Bill Belichick is a 3-4-es Fairbanks-Bullough sémát játszatja csapataival, természetesen pár kisebb módosítással. A tavalyi év során a következ?ket nyilatkozta Fairbanksr?l: „Sohasem dolgoztam Chuckkal közvetlenül, de nagyon sok olyan ember van, akik összekötöttek minket. Sokat tanultam t?le még a távolból is. Az általa létrehozott szisztéma kivételes, széleskör?, alaposan kidolgozott. Nagyon sokat tett a Patriotsért, de talán még többet az NFL fejl?déséért. Bizonyos vagyok benne, ha Chuck most betenné a lábát a csapathoz, és megnézné a playbookot, sok ismer?s dolgot fedezne fel. Legalább 80 %-ban ugyanazt a terminológiát látná visszaköszönni, amit ? megalkotott. A rendszerének alapjai meghatározóak egészen addig terjed?en, hogy van olyan play, amit anno ? is hívott több mint 30 évvel ezel?tt, vagy akár playeken belüli részletek is, amiket ?, Red (Miller), Ron (Erhardt) és Hank (Bullough) alkalmazott, amikor a Patriotsnál voltak.”

Gaál Sándor (gsn)