A Steelers és a Packers 10 legjobb meccse

1947. november 2., Steelers @ Packers

 

A Kohászok történetük során először a két együttes 13. összecsapásán tudták legyőzni a Curly Lambeau edzette Sajtfejűeket. A vendégek védelme kétszer ugyan kapitulált az ellenfél támadóit irányító „Indián” Jack Jacobs passzai előtt, de két olasz származású játékosának megmozdulásaival végül legyűrte a Green Bay-i gárdát. A nagy tekintélyű edzőlegenda, Jock Sutherland fiai a harmadik negyedben Tony Compagno 55 yardos interception return touchdownjával ragadták magukhoz a vezetést, majd a negyedik fertály első percében Ralph Calcagni zsákolta be Jacobs-ot a Packers végzónájában és a safety-nek köszönhetően a Pittsburgh már 18-10-re vezetett. Calcagni safety-je a végelszámolásnál kulcsfontosságúnak bizonyult, mivel a hazaiak ugyan a hajrában szereztek még egy touchdownt, de összességében 18-17 arányban elbukták a meccset. A győzelemmel a Steelers megerősítette helyét csoportja élmezőnyében, míg a Packers lecsúszott a tabella első helyéről.

 

1951. október 7., Steelers @ Packers

 

Az elképesztően fordulatos derbin a Packers gyorsan hatalmas előnyre tett szert, szinte ugyanilyen gyorsan elpackázta azt, de a negyedik negyed utolsó perceiben végül megint javára fordította az eredményt. A hazai csapat első öt labdabirtoklásából négyet touchdownnal fejezett be (Tobin Rote irányító futott és passzolt TD-t is jegyzett), és a második negyed elején már 28-0 állt a Milwaukee County Stadium eredményjelzőjén. Mivel a Kohászok Joe Geri fémjelezte futójátékát a Sajtfejűek kiválóan megfogták, Joe Michelosen tanítványai váratlanul eredményes passzokkal haladtak előre az archaikus single-wing formációból. A wingback Lynn Chandnois és a tailback Chuck Ortmann gyakran éppen egymást megjátszva terelték előre a pittsburghi támadásokat, és a vendégek – kiaknázva többek között egy elrontott Green Bay-i puntot - három touchdown és egy safety révén még az első felvonás vége előtt 28-23-ra zárkóztak. A harmadik negyed első percében a Steelers a vezetést is megszerezte, amikor majdani irányítója, az ekkor még főleg defensive backként lehetőséget kapó Jim Finks egy 25 yardos pick six-szel a Packers célterületéig száguldott, sőt később a vendégek egy mezőnygóllal 5 pontosra srófolták előnyüket. A hazai támadók a negyedik negyedre ugyan felocsúdtak letargiájukból, de elsőre nem tudtak élni a kecsegtető lehetőséggel. Tobin Rote és Dom Moselle 85 yardos catch and run összjátéka után a Sajtfejűek az ellenfél 5 yardos vonaláról próbálták bevenni a Pittsburgh végzónáját, de négy kísérletükkel csupán az egy yardosig jutottak. Rote-ék szerencséjükre a végjátékban még egy sanszot kaptak, és a hazai karmester Bob Mann-nek kézbesített 16 yardos touchdown-passza végül kínkeservesen kiszenvedett, 35-33-as diadalt hozott Gene Ronzani gárdájának.

 

 

1954. szeptember 26., Steelers @ Packers

 

Az 1950-es években a Packers játéka már csupán halványan idézte a Lambeau-éra eredményességét. Az 1954-es idény előtt kinevezett új főedző, Lisle Blackbourn is hazai vereséggel debütált az akkoriban masszív középcsapatnak számító Pittsburgh Steelers ellenében. A Kohászoknál a T-formáció bevezetésével a karmesteri pálcát átvevő Jim Finks (a képen balról a második) sikeres passzpárbajt vívott a Sajtfejűek irányítójával, Tobin Rote-tal. Finks 40 passzkísérletéből 27 alkalommal találta meg célpontját, háromszor hat pontot érően és utolsó, Ray Mathews-nak eljuttatott touchdown passza az utolsó percekben 20-20-as egálra alakította az eredményt. A TD-t követő extra pont, amivel a Pittsburgh a vezetést is átvehette, ezúttal különleges izgalmakat tartogatott, ugyanis a kickeri teendőket ellátó Ed Kissell hátsérülése miatt nem tudta elvégezni a kísérletet. A labda mögé így a San Jose State-en végzett újonc csereirányító, Paul Held lépett és bár lövése nyomán a játékszer éppen csak átszállt a keresztvas fölött, az eredményes jutalomrúgással 21-20-ra a vendégek győztek.

 

 

1969. november 2., Packers @ Steelers

 

A szezon derekán az újonc főedzőként még csupán második győzelmére hajtó Chuck Noll tanítványai váratlanul szoros küzdelemre késztették az NFL Központi Csoportjának elsőségéért eséllyel harcoló Green Bay Packers-t, de a vendégek cserepadról beálló legendás veteránja, a 35 esztendős Bart Starr egy 43 yardos touchdown-passzal végül megnyerte a meccset csapatának. A Sajtfejűektől a legemlékezetesebb alakítást mégsem Starr, hanem a visszahordó/running back, Travis Williams nyújtotta, aki második negyedben 83 yardos punt return touchdownnal juttatta első ízben előnyhöz a Packers-t, a harmadik játékrészben 96 yardos kickoff return touchdownnal egyenlítette 24-24-re az állást, sőt rövidesen egy futott TD-vel újfent vezetést szerzett Phil Bengtson fiainak. 31-24! Addigra már a kezdő Don Horn helyett a sérüléssel bajlódó Bart Starr dirigálta a Green Bay támadóegységét, mi több a Kohászoknál is váltás történt, a három TD-passzt kiosztó, de a meccsből kiütött újonc Terry Hanratty helyére Dick Shiner állt. Utóbbi játékos Roy Jeffersonnak kézbesített 53 yardos bombával egalizált, sőt a soron következő onside kick megszerzését követően a Steelers Gene Mingo 32 yardról eleresztett lövésével az előnyt is visszavette. 5 perccel a lefújás előtt azonban az esélyesebb vendégek végleg magukhoz ragadták a vezetést és a győzelmet, előbb Travis Williams száguldott 31 yardon át az ellenfél 43-as vonaláig, majd innen Starr zavarba ejtő könnyedséggel játszotta meg hat pontot érően az üresen álldogáló veterán elkapót, Carroll Dale-t. 38-34-es győzelmének köszönhetően a Packers ideig-óráig lépést tudott tartani a divízióelső Minnesota Vikings-szal, de ezután zsinórban beszedett három vereségük elütötte őket a rájátszástól. Közben a Steelers sikerrel „küzdött” a soron következő draft első pickjének megszerzéséért, és 1-13-as mérleggel zárta a szezont.

 

 

1975. október 26., Steelers @ Packers

 

Hat év elteltével hatalmasat változott a két csapat játékereje és a ligában elfoglalt helyzete. A Steelers megszerezte első bajnoki elsőségét és az 1975-ös idénynek címvédőként vághatott neki, míg az időközben Bart Starr által edzett Green Bay Packers öt fordulót követően csak egyetlen győzelmet tudott felmutatni. (Igaz azt a soron következő Super Bowl Steelers melletti másik résztvevője, a Dallas Cowboys ellen.) A toronymagas favoritnak számító Kohászoknak mindezek dacára meg kellett szenvedniük a győzelemért és a hajrában csupán Roy Gerela harmadik mezőnygóljának, illetve Jack Lambert az előnyt bebiztosító interceptionjének hála vívták ki a végső, 16-13 arányú sikert. A pittsburghi támadók – főként a földön 163 yardot összeszorgoskodó Rocky Bleier futásaitól hajtva - az első félidőben kétszer is az ellenfél 1 yardos vonaláig meneteltek, de ott mindkétszer megtorpantak és kénytelenek voltak megelégedni Gerela hárompontosaival. Bradshaw-ék még három fumblit is elszórtak, így Chuck Noll együttesének nagy szüksége volt a speciális egység villanására, nevezetesen Mike Collier 94 yardos kickoff return touchdownjára, amely a második negyedben 10-6-os előnyhöz jutatta a vendégeket.

 

 

1980. november 2., Packers @ Steelers

 

Az 1980-as esztendőben a Pittsburgh Steelers még mindig címvédőnek számított, az előző évben nyerték meg negyedik bajnoki trófeájukat, de helyzetük egy hármas vereségszériának köszönhetően az alapszakasz derekára roppant kényelmetlenné vált, így a Packers ellenében a győzelem szinte kötelező volt számukra. Az első félidőt követően még 14-9-es vendégvezetéssel vonultak szünetre a csapatok, sőt a Sajtfejűek előnye tetemesebb is lehetett volna, ha irányítójuk Lynn Dickey nem dob három picket, melyek közül egyet a Steelers-es J. T. Thomas saját végzónájában fülelt le. A Packers aznapi másik Achilles-sarka, a long snapper, az újonc Buddy Aydelette botrányos teljesítménye volt. Aydelette kétszer is túl magasan adta fel a labdát a punternek, David Beverly-nek, az első hiba eredménye egy safety, a másodiké pedig az lett, hogy Beverly-nek passzolnia kellett, és a sikertelen próbálkozást követő ragyogó mezőnypozíciót nyomban kiaknázták a pittsburghiek Lynn Swann 7 yardos TD-elkapásával. A fordulást követően Nollék végül bedarálták ellenfelüket, Matt Bahr két mezőnygólja megfordította az eredményt, Terry Bradshaw és Rocky Bleier 4 yardos összjátéka pedig 8 pontosra hizlalta a hazaiak fórját. A Green Bay fél perccel a vége előtt Dickey touchdown-passzával ugyan két pontra jött fel, de az onside kick nem sikerült, így maradt a Kohászoknak kedvező 22-20-as eredmény.

 

1983. szeptember 11., Steelers @ Packers

 

Míg a Sajtfejűek inkább légicsapásaikkal tették próbára ellenfelük védelmét, addig a Kohászok hagyományos fegyverükhöz, a kérlelhetetlen futójátékhoz nyúltak Bart Starr tanítványaival vívott küzdelmükben. Bár a Packers karmestere, Lynn Dickey közel 300 yardot passzolt, elsőszámú célpontja, a leendő Hall of Famer James Lofton pedig három touchdown-elkapással égette meg a Pittsburgh védelmét, erre 1971 óta nem akadt példa a csapat történetében, a vendégek szinte végig egy orrhosszal a Packers előtt maradtak, és 25-21 arányú „rajt-cél” győzelmükkel kivívták az évi első sikerüket. A Steelers támadói, élükön a 12. szezonját taposó Franco Harris-szel, futva 285 yardot gyűjtöttek. Harris egymaga 118 yardot gereblyézett össze és ennek betudhatóan karrierje során 43. meccsén lépte át a 100 yardos határt, összességében pedig elérte a 11000 egységet. Az egykori legendás védelemből már csak Jack Lambert és Mel Blount maradt hírmondónak, de a megfiatalított alakulat így is kiharcolt egy turnovert és négy sacket, melyek közül az utolsó – Bob Kohrs megmozdulása - safety-t ért, és bebetonozta a vendég együttes 25-21-es diadalát.

 

1995. december 24., Steelers @ Packers

 

Az alapszakasz utolsó fordulójában a Bill Cowher trenírozta Steelers nagyobb tét nélkül lépett pályára a Lambeau Fielden, hiszen csoportját, az AFC Központi Csoportját már megnyerte, a házigazda Packers-nek azonban győznie kellett, ahhoz 1972 óta először elhódítsa divíziója, az NFC Central koronáját. Hogy a Kohászok ennek dacára nem vették félvállról a derbit az kiváltképpen védelmük keménysége mutatta. Kevin Greene és Greg Lloyd többször megsanyargatta Brett Favre-t, aki az egyik pillanatban még vért köpve tántorgott az oldalvonalnál, később mégis kiosztott egy rövid TD-passzt Mark Chmurának. Favre-nek utóbb azért ki kellett hagynia néhány play-t, de a helyére álló Jim McMahon így is távoli eredményes mezőnygól-kísérletig terelte a Packers támadóegységét. Chris Jacke 47 yardos lövésével a negyedik negyedben már 24-13-re is elhúztak a Sajtfejűek, de Cowher tanítványai kései hajrát indítottak és a végén csak az ütötte el őket a végső győzelemtől, hogy 11 másodperccel a vége előtt, negyedik kísérletnél az elkapó Yancey Thigpen biztos touchdown-passzt ejtett ki kezei közül. A karácsony így korán jött Green Bay-be, és a playoff során aztán nem sokon, csupán Favréknak a Dallas ellenében elbukott főcsoportdöntőjén múlott, hogy a két együttes nem a XXX. Super Bowlban meccselhetett legközelebb.

 

 

1998. november 9., Packers @ Steelers

 

A Steelers sokat kritizált quarterbackje, Kordell Stewart a legutóbbi 12 meccsén 17 interceptiont és csupán 8 touchdownt dobott, ám a Packers elleni hétfő esti rangadón újra jobbik formáját mutatta és már az első félidőben 24-0-ás előnyhöz segítette csapatát. Stewart 8 yardos TD-passzal koronázta meg a hazaiak első támadósorozatát, később pedig 30 yardos futással készítette elő saját 1 yardos QB-sneakját, amely újabb hat pontot hozott a Pittsburgh konyhájára. A Sajtfejűek a negyedik negyedben 27-3-as hátrányból indítottak kései hajrát, amelynek kezdő momentumaként a Packers-es defensive end, Keith McKenzie 88 yardos vágtával touchdownra hordta vissza a Reggie White által kiharcolt fumble-t. A Green Bay-iek erejéből azonban az utolsó 15 percben már csupán 20 pontra futotta, mivel a végjátékban Jerome Bettis futásainak köszönhetően a Kohászok le tudták pörgetni az órát, s megoltalmazták 27-20-as fórjukat. A győzelem megcsillantotta Cowherék előtt a playoffba jutás lehetőségét, de a gárda végül hátralévő további hét meccséből már csak egyet húzott be, így a lehetőség hamar elúszott.

 

2009. december 20., Packers @ Steelers

 

Az ötös vereségszériát háta mögött tudó Pittsburgh drámai körülmények között, Mike Wallace utolsó másodperces touchdown-elkapásával 37-36 arányban gyűrte le a Green Bay Packers-t. Wallace a találkozó első Steelers play-ében ugyancsak az ellenfél célterületéig jutott, egy 60 yardos összjáték végén, s onnantól a hazaiak a negyedik negyedig mindig egy lépéssel a Sajtfejűek előtt jártak. A 3 touchdownig és csaknem 400 passzolt yardig jutó Aaron Rodgers és társai először Ryan Grant 24 yardos TD-futásával vették magukhoz a vezetést, és miután a Kohászok Jeff Reed mezőnygóljával fordítottak, Mike Tomlin vezetőedző játékosait onside kickre utasítva kockáztatott és vesztett. A vendégek két perccel a lefújás előtt Rodgers harmadik touchdown-passza révén éltek a kecsegtető sansszal, és 36-30-as vezetésen ülve várhatták a végjátékot és a Pittsburgh utolsó rohamát. Az izgalmas támadósorozat során az összességében klubrekordot jelentő 503 passzolt yardot gyűjtő hazai irányító, Ben Roethlisberger előbb kétszer is éles helyzetből (4. és 7, majd és 3. és 15.) lendítette előre csapatát sikeres passzaival, a derbi utolsó játékában pedig Mike Wallace-t találta meg a végzóna sarkában a győzelmet jelentő átadással.