Baltimore Ravens:
Olvasták a szezonelőzetest? Ott azt írtuk, hogy Carson Palmer irányító a nagy kérdés, Ehhez képest közel 70%-os pontossággal passzolt és végül 345 yardig jutott, ráadásul elkapói közül kiemelkedett Chad Ochocinco 159 yarddal, de a két újonc, Jordan Shipley elkapó és Jermaine Gresham TE is bizonyította tehetségét.
Cleveland Browns:
A hét támadója:Szokatlanul indult az év az AFC déli csoportjában, hiszen a négy csapat közül csak a Colts szenvedett vereséget, pedig a korábbiakban inkább a fordítottja szokott előfordulni.
Kezdjük az áttekintést a csoporton belüli mérkőzéssel a Colts és Texans találkozójával. A találkozó nagyon sok váratlan fordulatot hozott. A Colts az eddigi 16 egymás elleni meccsükből csak egyet vesztett el. A Texans képes volt megverni saját magát, amikor csak lépésekre volt a győzelemtől. Tavaly az összes irányítót tekintve, Matt Schaub próbálkozott a legtöbb passzal, neki volt a legtöbb sikeres átadása és Peyton Manninget az egész szezon alatt csak 10 alkalommal sackelték. Ezekből mind semmit sem láthattunk. Amit viszont láthattunk, hogy a Texans nem passzol, hanem eredményesen fut és fut és fut. A Texans már az első drivejában megszerezte a vezetést és onnantól már nem is adta ki a kezéből. A Houston az egész mérkőzésen csak 3 drivejából nem szerzett pontot. Az irányítót és secondaryt leszámítva a Texans teljesen dominált a Coltshoz képest. Arian Foster mellett az előbbire nem is volt szükség a meccsen és Arian Foster miatt a gyenge passz elleni védekezés is belefért. De vegyük végig a párharcokat. A Colts támadófala teljesen súlytalan volt. 
Mario Williams úgy dobálta vagy kerülte meg a vele szemben álló Charlie Johnsont, mintha csak egy bábuval gyakorolna az edzésen. Folyamatos életveszélyt jelentett Manningre és emellett amikor véletlen Addai az irányába próbált futni őt is nevetve tudta megállítani. A Texans támadófal a Coltséhoz hasonlóan 2 sacket engedett, de ők remekül segítették a futás. A Colts védőfalából Mathis és Freeney megszerezte a szokásosnak mondható 1-1 sackjüket, de a kevés passz miatt nem játszottak jelentős szerepet a mérkőzésen. A teljes fal szokás szerint súlytalan volt a futások ellen, de ebben csatlakozott hozzájuk a linebacker sor is. Nem tudták betömni a támadófal által nyitott lyukakat, sőt még az oldalsó futások ellen sem tudtak mit kezdeni, pedig az mindig az erősségük volt. Clint Sessiontől sokan Pro Bowl szezont vártak, ehhez képest momentuma sem volt a mérkőzésen. Addaira a folyamatos hátrány miatt nem sok szerep hárul, de azt remekül oldotta meg, Manning után talán a legjobb Colts játékos volt, ami sokat elmond a csapat teljesítményétről. Clark korábban sok gondot okozott a Texans számára, de a 80 elért yard ellenére DeMeco Ryans és Zac Diles jó munkát végzett ellene. Owen Daniels ha elkapásokkal nem is, de szép blokkolásokkal így is észrevetette magát. A Texans elkapói nem voltak jók ezen a meccsen, még Andre Johnson sem volt kiemelkedő, de ez betudható Matt Schaub bizonytalanságának és gyenge játékának is. A Coltsnál Pierre Garcon óriási hibákat követett el. Rossz routeokat futott, biztos labdákat ejtett ki. A tavaly remek rookie szezont maga mögött tudó 
Austin Collie nagyon jól játszott és a meccs végén, amikor már biztos volt a Texans győzelme, akkor kapott egy ajándék 73 yardos touchdownt a Texans védőitől, de az ő nevéhez fűződik az a play, ami megpecsételte a Colts sorsát. Collie kapott egy hosszú passzt és elkapta a Houston 10 yardos vonalán belül, de két védőjátékos olyan keményen ütközött vele, hogy kiejtette a labdát, amit Glover Quin szerzett meg. A Texans köszönte szépen a labdát és 4 futással máris a Colts endzonejában teremtek, így a különbség 17 pontra nőtt ahelyett, hogy 3 pontra csökkent volna. Érdekes, hogy a sok futás miatt azt gondolná az ember, hogy Manning a meccs nagy részét a pályán kívül töltötte, de Foster olyan jól futott, hogy a Texans még a földön haladva is gyorsan végigment a pályán, ezért egyenlő ideig volt mindkét csapatnál a labda. Foster 231 futott yardja azon kívül, hogy franchise rekord majdnem új NFL rekordot is jelentett. Az NFL történetében csak O.J. Simpson futott több yardot Fosternél egy szezonnyitó meccsen. A Texans könnyebb feladatot kap a jövő héten a Redskins személyében. Nem kell annyira aggódni a gyenge passz elleni védekezés miatt, de ha Schaub újra a tavalyi formáját mutatja, és Foster lendülete kitart Washingtonban, akkor semmi miatt nincs ok az aggodalomra a Texans fanoknak. A Coltsnál annál inkább. Bob Sanders újra legalább 10 meccset ki fog hagyni és Manning alig bírt sikeres passzt adni, amikor több mint 4 védőjátékos blitzelt, ami nem jó előjel egy Giants elleni meccs előtt.
A Tennessee Titans tavaly rémálomba illő 6 egymás utáni vereséggel indított így számukra különös fontossággal bírt, hogy győzelemmel kezdjék az idei évet, és ebben a Raiders remek partnerük volt. Azért nem indult felhőtlenül a mérkőzés a Titans számára. Az első labdabirtoklásuk egy Vince Young fumblelel végződött, és a Raiders már a Titans térfeléről indíthatta a támadást. Ezt követően a védelem is sok mindent megtett, hogy a Raiders pontokat szerezhessen a labdavesztésből. Történt ugyanis, hogy a rookie Derrick Morgan 3rd downál sackelte Jason Campbellt, de a bírók a „Brady rule” miatt szabálytalannak ítélték a megmozdulást, és így a Raiders tovább támadhatott ahelyett, hogy puntolniuk kellett volna. Ezután Sebastian Janikowski kihagyta a 39 yardos field goal kísérletét, de mivel Cortland Finnegan a kelleténél előrébb helyezkedett el, ezért újra próbálkozhatott és 34 yardról már nem hibázott. A sok szerencsétlenül végződött play nem törte meg a Titanst és a félidő hátralévő részében hengereltek a támadó és védőjátékosok is. Először egy remekül megjátszott play actionnek köszönhetően Vince Young könnyedén passzolt a teljesen ür
esén álló Nate Washingtonnak. Az 56 yardos TD-vel a Titans megszerezte a vezetést, amit már ki sem engedett a kezéből. A félidő még két futott TD-t tartogatott, az egyiket Javon Ringer futotta a másikat pedig Chris Johnson. Johnson szokásához híven nem aprózta el és 76 yard távolságról szerezte a touchdownt, amivel már a félidő vége előtt 100 futott yard felett járt, immár egymás után 12. alkalommal, és így már csak két ilyen mérkőzés választja el, hogy beállítsa a legendás Barry Sanders 1997-es rekordját. A 24-3-s félidei vezetés után a második félidőben még Young kiosztott még egy 6 pontot érő passzt és Johnson is újra látogatást tett az endzoneban és a Titans szépen nyugodtan megnyerte a mérkőzést. Összességében a Titans minden tekintettben a Raiders felé tudott kerekedni. Az egy nagy play kivételével a Raidersnek sikerült nagyjából megfékezniük Johnsont, de a nagy előny miatt a Titans majdnem 40 alkalommal futott, így kicsit megtévesztő a 200 elért futott yard. Ha levesszük az első driveban lévő labdavesztést, akkor Vince Young nagyon meggyőzően hozta, amit egy Chris Johnson nevű szörnnyel a háta mögött egy irányítónak kell. Nem passzolt sokat, de 4 kivételével a passzai mind csapattársaknál kötöttek ki. A védőfalból 4 különböző ember szerzett 1-1 sacket illetve kierőszakoltak egy fumblet és egy interceptiont is, amikből a támadók köszönték szépen és szereztek is belőle 10 pontot. A Titans a 2008-as önmagát idézte. Futásokra alapozott labda biztos támadójáték, megtámogatva egy remekül játszó és turnover veszélyes védelemmel, de egy dolog így játszani a Raiders ellen, más pedig a Titanshez hasonló beállítottságú és hasonló erőt képviselő Steelers ellen. Tekintve, hogy a Raiders nem túl erős passzjátékának megölése mellett McFaddent nem sikerült eredményesen megállítani. A meccs tanulsága röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy nem a 0-6-al kezdő, hanem a 2009 második felében láthatott Titans láttuk újra, de hogy ezt a játékot folyamatosan tudja-e tartani a csapat az még kérdéses.
Jacksonville, az alapszakasz első hete és Tim Tebow, de mégse ahogy vártuk hónapokkal ezelőtt, hiszem Tebow vendégként érkezett és nem pedig a Jaguars játékosaként. Tebow már az első driveban szerepet kapott egy futással, de sokat nem tudott haladni, hiszen találkozott Tyson Alualuval, azzal az emberrel, akit a Jaguars helyette választott a draft 1. körében. A média által nagyon várt Tebow bemutatkozás után kicsit csendesedett a hangulat és a védelmeké és a puntereké volt a főszerep, az utolsó percekig. Először David Garrard és Marcedes Lewis együttműködéséből született egy TD, majd a Broncos jutott el alig fél perc alatt a saját 26 yardos vonaluktól a Jaguars endzonejáig. A második félidő a Jaguars kezdte és azt csináltak, amire az emberek számítanak tőlük, vagyis átrohantak az ellenfél védelmén. Egymásután 7 alkalommal futott Maurice Jones-Drew vagy Rashad Jennings és a Broncos védelmének még egy 3rd downt se sikerült kierőszakolnia. A
driveot ismét egy Marcedes Lewis TD fejezte be, hiába próbálta a Broncos azzal megzavarni Garrardot, hogy csak 10 védővel állnak fel. A sikeren felbuzdulva Jack Del Rio úgy döntött, hogy a saját térfelén „nekiment” egy 4th & 1-nak, de Jones-Drewt megállították. A Broncos ezután könnyedén egyenlíteni tudott. A negyedik negyed csak egy 15 perces szünet után kezdődhetett, de ez nem zavarta meg a Jaguarst. Ismét Maurice Jones-Drewé volt a főszerep, de a Broncos védőjátékosa Ryan McBean is sokat tett a Jaguars sikeréért. McBean ugyanis egy driveon belül kétszer is belemarkolt Jone-Drew sisakrácsába ezzel 30 ingyen yardot adott a Jaguarsnak. A redzone közelében Garrard ismét lecsapott, de ezúttal Kassim Osgoodnak passzolt. Az újra megszerzett vezetést már nem engedte ki a kezéből a Jacksonville. A Broncos hiába jutott el egészen a Jaguars endzonejáig Brandon Lloyd nem volt képes a játéktéren belül maradni egy 4. kísérletnél. Ezzel viszont nem volt még vége, mert a támadók nem bírták 4 percig maguknál tartani a labdát, ezért a védelemnek 2 perccel a meccs vége előtt ismét pályára kellett lépnie. A Broncos egyenlítési álmait a korábban egy turnovert már kierőszakoló Daryl Smith törte össze, amikor elkapta Kyle Orton pas
szát. Garrard tökéletesen játszotta a rá osztott szerepet. Nem kellett sokat passzolnia, de alig volt sikertelen átadása, nem is beszélve a három TD passzról. A faltól megkapta a kellő segítséget és csak egy alkalommal tudták sackelni, ennek is köszönhető, hogy a teljes támadó egység egy labdát sem adott el a meccsen. A tavalyi év végén már nagyobb szerepet kapó Mike Thomasban most sem kellett csalódni. A Denver védelme egyértelműen Mike Sims-Walker megállítására koncentrál, ezt mutatja, hogy őt fogta Champ Bailey, akivel még mindig jobb nem újat húzni. A támadóknál tapasztalt pozitív csalódásokhoz képest a védelem felemás volt. A védőfal 3 sacket is elért, és mindháromban részt vettek az új szerzemények, Kampman és Alualu. A secondary viszont gyenge volt. Derek Cox annyira rosszul játszott, hogy a meccs közben már le kellett cserélni. Ennek ellenére a védelem mentette meg a meccset. Összességében a Jaguars a legtöbb poszton a legjobbját nyújtotta és sikerült legyőznie a vele egy súlycsoportban lévő Broncost. Most egy szinttel erősebb ellenfél a Chargers otthonába látogatnak, ha azt a meccset is túléli a Jaguars akkor lassan kezdhetnek félni a csoportellenfelek is.
Kyle Orton effektíven játszott annak ellenére is, hogy háromszor sackelték, és jópárszor megütötték a Jaguars védői. Orton 33 passzából 21 ért célba, 1 TD-vel és egy Interceptionnel zárt. Leghasznosabb célpontja a süllyesztőben már-már eltűnt Brandon Lloyd volt, az extrém inkonzisztenciájáról ismert elkapó 117 yardot ért el, és nem sokon múlt a meccs végén, hogy az egyenlítésért küzdve TD-t szerezzen az end zone-ban, akrobatikus mozdulattal egy kézzel ugyan elkapta a labdát, de pár centivel kilépett az end zone-ból, így 5 perccel a vége előtt a 4. kísérlet sikertelenül zárult. Egyszer még visszakapta a Broncos a labdát, de Orton interceptiont dobott Daryl Smithnek. A hátralévő 50 másodpercet letérdelték Garrardék. A Broncos védelme leginkább Marcedes Lewisszal szenvedett meg, a Jax TE-t az LB-k nem igazán tudták tartani a red zone-ban, 2 TD passzt is elkapott a kaliforniai gyökerekkel rendelkező játékos. Az első és második downok során voltak gondok, nem igazán tudtak 3 & hosszú típusú szituációkat kikényszeríteni, bár így is sikerült 10 harmadik kísérletből hetet megállítaniuk. A nagyobb gond a 0 szerzett labda volt. A Broncos futójátéka csak döcögött, Knowshon Moreno elfogadhatónak mondható 4 yardos átlagot ért el, de nem volt igazán tényező a meccsen a még nem 100 %-os futó. Correll Buckhalter pedig abszolút felejthető produkciót nyújtott. Bár nullfaktor volt, említést érdemel a helyi Jézus, Tim Tebow pályára lépése "saját" városában. Tebow-t kétszer hozta fel McDaniels a meccsen, mindkétszer ő kapta meg a labdát, de mindössze egy yardot ért el futásból a fiatal QB. Mindenesetre a hazai közönség érthetően hatalmas üdvriválgással fogadta kedvencük NFL-debütálását. Tebow-t a héten 2. számú QB-vá tette McDaniels, ez persze nem volt váratlan húzás.
A nagy playek sorában az első Jamaal Charles 56 yardos TD-je volt, a tavaly színre lépett running back ott folytatta ahol tavaly abbahagyta, bár nem ő volt a kezdő, hanem Thomas Jones, messze ő volt a Chiefs legjobb támadófegyvere. Todd Haley remélhetőleg okulva ebből nem fog Charles rovására több carryt adni Jonesnak, és nem fog görcsösen ragaszkodni a comittee backfield elvéhez. Lényegében a vak is látja, hogy Charles simán el tudja látni a feature back szerepét, de 11 futással messze nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Nyilván Haley fél az agyondolgoztatástól, de véleményem szerint meccsenként 20 cipelést minden körülmények között tudna vállalni a harmadéves RB.
A legnagyobb gond a támadófal teljes impotenciája volt, érthetetlen hogy annak ellenére, hogy Tom Cable már négy éve van a Raidersnél, és neki ez az egység a szakterülete, még mindig nem tudott összerakni egy rendes OL-t. Jason Campbellt négyszer sackelték, kétszer el is veszítette a labdát. A snap counttal is gond volt, sokszor hihetetlenül gyorsan indultak el a Titans védőfalemberei, mintha tudnák hogy hányadikra indul a Raiders offense. Az újonc center Jared Veldheerrel is komoly gondok voltak, a snapekkel gyakran megszenvedett Campbell. Így persze nem lehetett semmiféle konzisztenciával támadni, siralmas volt az összkép. Az offense-ben az egyetlen pozitívum Darren McFadden játéka volt, aki mind futásban, mind elkapásban vezette csapatát, összesen 150 yardot ért el az eddigi két profi éve alatt csalódást keltő játékos. Erre talán lehet alapozni a későbbiekben.
A lassú szezonkezdet abszolút nem meglepő, a San Diego az elmúlt 5 évben 2-3-as mérleggel "büszkélkedhetett" a szezonnyitókon, mégis minden egyes alkalommal megnyerték a csoportjukat, nincs ok tehát pánikolásra. Philip Rivers még a rossz körülmények közepette is majd 300 yardot passzolt, 2 TD-passzt is kiosztott annak ellenére, hogy támadófala nem hozta könnyű helyzetbe. Nem is az új kezdő LT-vel, Brandyn Dombrowskival volt baj, hanem túloldali társa, Jerome Clary szenvedett inkább, de Nick Hardwick se Pro Bowler önmagát idézte. Ennek ellenére a héten nem hallottunk híreket arra vonatkozóan, hogy felerősödtek volna a Marcus McNeillel folyó tárgyalások, pedig hatalmasat dobna a csapaton, ha a sokoldalú Dombrowskit át lehetne helyezni a jobb oldalra, és McNeill visszakerülne bal tackle-be. Rivers nem csak az OL-ben érezte meg a hiányzókat, Vincent Jackson se ártott volna, ha játszhat, Malcom Floyd kissé elveszettnek tűnt első számú elkapóként, nem úgy mint az új 2. WR, Legedu Nanee, bár neki is volt egy kulcsfontosságú dropja. Nanee 110 yardot hozott össze, közte egy több mint félpályás TD-vel, a mindig megbízható Antonio Gates mellett ő vitte a prímet ezen a téren.