AFC heti körkép - 10. hét

AFC North

 

    Visszapillantó:
A csütörtök esti rangadón a Baltimore Ravens drámai küzdelemben 26-21-re kikapott az NFC egyik legjobbja, az Atlanta Falcons vendégeként, miután előbb a sírból visszahozta a meccset, majd egy perc alatt TD-drive-ot engedett riválisának. A Cleveland Brown ha lehet, még drámaibb körülmények között maradt alul a vendég New York Jets együttesével szemben. A Patriots és a Saints bravúros legyőzése után a tavaly főcsoportdöntős ellenfelet is nagy küzdelemre késztette, de a ráadás utolsó pillanataiban Santonio Holmes TD-elkapása 26-20-as vereséget eredményezett. A Cincinnati Bengals ezúttal idegenben maradt alul az Indianapolis Colts csapatával szemben, mivel megint későn ébredt és buta hibákat vétett. A sérülésektől tizedelt Pittsburgh Steelers az elmúlt évtized két legeredményesebb alakulatának vasárnap esti rangadóján megsemmisítő, 39-26-os vereséget szenvedett a New England Patriotstól, s az eredmény még a Kohászokra nézve hízelgő.

    Power Ranking:
    Baltimore Ravens:
A Hollók szép lassan összeállnak. Abszolút felfelé ívelő pályát mutatnak. Ahogy azt korábban jeleztem, van még bennük tartalék. Ahogy a PUP-listáról felépültek az emberek, mint például Ed Reed, rögtön sikerül labdákat szerezni. Ezáltal az utolsó két meccsen végre az idény során először meggyőző teljesítményt nyújtott a Ravens, amely tehát erősödött a legutóbbi erősorrendünk óta, s nemcsak névleg, hanem teljesítményben is. Mondom ezt annak ellenére, hogy legutóbb mégis kikapott a csapat a Falcons vendégeként, ugyanis ott is igen komoly erődemonstráció volt, ahogy az utolsó negyedben fordított a gárda. Győztes erényeket csillogtatott. Ráadásul Joe Flacco irányító utolsó fegyvere, a mélységi passzoknál rendkívül hasznos Donte Stallworth is lassan bevetésre kész lesz, no akkor tudja majd maximálisisan kihasználni a benne rejlő potenciált a Ravens, de egyértelmű, ahogy összeszokottabbá vált a gépezet az új fegyverekkel, ahogy visszatértek a maródi klasszisok, a Ravens megindult felfelé.
    Tipp: 11-5, AFC-2. az AFC East bajnoka mögött.

    Pittsburgh Steelers:
A Kohászoknál éppen fordított események zajlanak. Így utólag visszatekintve a szezon elejére, a Steelers talán a legerősebb csapat volt az első 5 héten. Ben Roethlisberger visszatérése után további tartalék már nem maradt a gárdában, ráadásul azóta folyamatosan kezd elfogyni a csapat. Előbb a két kezdő DE dőlt ki Aaron Smith és Brett Keisel személyében, ami a jobb támadófalak ellen végzetes veszteség, majd a támadófalból a komplett bal oldal lesérült, így az amúgy sem kiváló egység a 2007-es és 2008-as katasztrofális szint alá süllyedt. Max Starks ráadásul már nem is tér vissza, Jonathan Scott pedig legfeljebb árnyékemberes megoldás a vak oldal szélére... Ilyen körülmények közepette nehezen hihető, hogy a Steelers megszerezheti a csoportelsőséget. Ha a sérültek felépülnek, kiváló csapat a Steelers, de ha nem így lesz, akkor ismét a második félidei süllyesztő vár a gárdára, márpedig a LT-probléma már biztosan nem lesz megoldva, oda nincs kit visszavárni. És az sem éppen erősíti a bizalmat, hogy az elmúlt 3 év legpontosabb rúgóját, Jeff Reedet néhány rossz meccs miatt kirúgták Shaun Suisham miatt, akit már négy csapattól is kiebrudaltak korábban. Az alább olvasható tippem is elsősorban csak a hátralévő gyenge menetrendnek szól.
    Tipp: 10-6, AFC-6. az AFC East 2. helyezettje mögött.

    Cleveland Browns:
Ez a csapat már bárkinek a dolgát megnehezítheti. Peyton Hillist szinte bármelyik csapat torkán lenyomják erőszakkal. Hihetetlen fizikális futójátékot nyújtanak a Barnák, és emellé nem Seneca Wallace-ban, vagy Jake Delhomme-ban találták meg a megfelelő game manager irányítót, hanem az újonc Colt McCoyban. Rutintalanságát meghazudtoló hidegvérrel játszik, halálosan komolyan veszi, hogy a labdát ne add el, több nem feltétlen kell. Mindezt úgy, hogy a Jets ellen parádés egyenlítő támadássorozatot vezetett a 4. negyed végén. A védelem is fizikálisan, hatalmas hévvel játszik, bár nem klasszisok alkotják, de csapatként kiválóan funkcionál. Passz ellen ugyan sebezhető, de a secondary is képes nagy játékokat csinálni. Nagyon pozitívan látom a csapat rövidebb és hosszabb jövőképét - amennyiben az újabb negatív szezon hatására nem akarnak újabb edzőváltást és rebuildinget... Most már nem szabad visszatáncolni, McCoyt fel kell építeni franchise QB-nak, és apránként foltozgatni a védelem lyukait. Az a gyönyörű a Barnák idei történetében, hogy mindezt az előremutató változást sérülésektől tizedelve érték el.
    Tipp: 6-10, 8-10. drafthely

    Cincinnati Bengals:
Carson Palmer irányító inkonzisztens, pár jó passz után jön a homály, Batman és Robin egyikéből mindig előbújik a kisördög, előbb Chad Ochocinco hisztizett, legutóbb pedig Terrell Owens felejtett el visszasietni a huddle-be... Cedric Benson és a támadófal között nincs összhang, jönnek is a hibák és a rövid, 1-2 yardos futások. A védelemben a fal elvesztette tavalyi dominanciáját a futójátékot illetően is, az LB-k között sem ritka az elhibázott szerelés, passrush egész egyszerűen nincs, így pedig bármelyik secondary szétszedhető. A Bengals együttesében vannak felvillanások és feltámadások a labda mindkét oldalán, de olyan kiegyensúlyozatlan az egész csapat, hogy képtelen nyerni, a jó megoldásokat rendre végzetes hibák követik, amely egyértelműen arra utal, hogy szétesett - elsősorban fejben - a gárda. A hátralévő menetrend brutális nehézségű, így nem sok babér terem már nekik idén. Hogy fokozzuk, Mike Nugent rúgó sérültlistára került, így az ismeretlenségből feltűnve az újonc Aaron Pettrey lesz a kicker, de ez ritkán szokott beválni...
    Tipp: 4-12, TOP drafthely

    A hét támadója:
Mike Wallace WR, Steelers: A másodéves elkapó ismét megmutatta milyen szélvészgyors. Nyolc elkapásból 136 yardot és 2 TD-t szerzett. Ha Ben Roethlisbergernek lenne elég ideje a megtépázott fal mögött még jobban kihasználhatná elkapója tarthatatlan sebességét.

    A hét védője:
Dhani Jones MLB, Bengals: Nem csinált nagy játékot, csak tette a dolgát, ahogy az ember azt egy MLB-től várja. Most hogy elhagyta a sikertelen szerelési kísérleteit rögtön 13 alkalommal állította meg az ellenfelet és igazi vezére tudott lenni a védelemnek, amelynek teljesítményéről mindent elmond, hogy 16 ponton tartotta a Colts támadóit és 185 yardon TD nélkül Peyton Manninget, a liga legjobbnak tartott irányítóját.

    A hét újonca:
Colt McCoy QB, Browns: Most több jelölt is volt, elvégre Jermaine Gresham, a Bengals TE-je 9 elkapásból 85 yardot és 1 TD-t szerzett, míg Emmanuel Sanders, a Steelers WR-e 5 elkapásból 41 yardot és 1 TD-t hozott, plusz remek visszahordásai (kezdőrúgás után 26, a puntok után 11 yardos átlaggal) is voltak, de előbbi egy elvesztett fumble, utóbbi pedig egy rossz route-ja miatt esett ki a versenyből. Így ismét Colt McCoyé a dícsőség. Egyrészt a liga egyik legkiválóbb védelme ellen ismét megbízhatóan játszott, egyszer sem adta el a labdát, miközben 31 passzkísérletéből 18 sikeres volt, s ezzel 205 yardot hozot csapatának, míg futásból 4 kísérletvől 11 yardot szerzett, másrészt a 4. negyed legvégén elképesztő egyenlítő támadósorozatot vezetett, melyet 3 yardos TD-passzal zárt le. Az már más kérdés, hogy a hosszabbításban nem sikerült csodát tennie.

    Extrapont:
Na most rúgjunk pár extrapontot, sőt akár mezőnygólt. Hetek óta írtuk, hogy Hines Ward sorozatban hány mérkőzésén kapott el passzt, s ezzel hogy araszol előre az NFL-rekordkönyvében, nos vasárnap 186 sikeres mérkőzés után ez a széria is megszakadt, mivel az első negyedben agyrázkódást szenvedett, így harmadik helyen állapodott meg e tekintetben az örökranglistán. És ha már negatív Steelers-hírek: az acélvárosiak ebben a szezonban először kaptak TD-t az 1. negyedben, először futottak ellenük több mint 75 yardot (103 lett a vége), továbbá 14 yardosról 17-re nőtt a leghosszabb futás ellenük, illetve először nem szereztek labdát. És ha ez nem elég akkor itt van még egy adalék: a Steelers 2005 januárja óta nem kapott ennyi pontot (39) rendes játékidőben, mint most. Akkor szintén a Patriots 41-27-re nyert az AFC-döntőben, mely kísértetiesen hasonlított a mostani találkozóra. Na de zárjunk egy jó hírrel, méghozzá Batmanről és Robinról. Előbbi, azaz Terrell Owens elérte a 16.000 elkapott yardot, míg utóbbi, azaz Chad Ochocinco megszerezte 65. TD-jét, ezzel 2. a franchise történetében Pete Johnson után (70).

    Előretekintő:
A Baltimore Ravens a könnyűnek tetsző Carolina Panthers otthonába látogat, papíron nem okozhat gondot neki a rivális legyőzése. A Cincinnati Bengals az első győzelmét megszerző Buffalo Bills együttesét fogadja, ha itt nem győz, akkor nem tudom hol fog. A Cleveland Browns a nagyon rapszodikus Jacksonville Jaguars vendége lesz, a meccs megtippelhetetlen, de a Barnák könnyen ismét újabb sikert könyvelhetnek el, ha tartják az elmúlt hetekben mutatott kiváló formájukat. A Pittsburgh Steelers egyik mumusát, az Oakland Raiders-t látja vendégül, ha nem sikerül úrrá lennie a hiányzók elvesztésén, akkor újabb kellemetlen este várhat a Kohászokra.

    Az AFC North állása:
1. Baltimore Ravens 6-3 - egymás elleni eredmény: 1-0
2. Pittsburgh Steelers 6-3 - egymás elleni eredmény: 0-1
3. Cleveland Browns 3-6
4. Cincinnati Bengals 2-7

Gergelics József (Soldados)

 

AFC West

 

Kansas City Chiefs

A KC mélyrepülésbe fogott az elmúlt két hétben, a Broncos ellen ráadásul egy nagyon csúnya pofonba szaladtak bele, nincs csapatrész, amelyet ne illetne kritika.

A meccs kísértetiesen emlékeztetett a három héttel ezelőtti Raiders-Denverre az Invesco Fielden, annyi különbséggel, hogy most a Denver volt a megalázó, és az ellenfél - jelen esetben a Chiefs - a megalázott. Az első negyed itt is 3 TD-t hozott, a Chiefs és Matt Cassel olyan szinten volt megzavarodva, amire még nem volt idén példa. Ez a meccs hihetetlenül jó példa arra, hogy mennyire nem jelentenek semmit a nyers számadatok kontextus nélkül. Ha a puszta számokat nézzük, akkor Cassel karrierje legjobb meccsét játszotta, 469 passzolt yardja, és 4 TD-je mellé 0 interception járult. Amit ebből nem látunk, az az, hogy Cassel akkor kezdett el játszani, amikor csapata már 4 TD-s hátrányban volt. A QB iszonyatosan kezdett, a Denver védelme azt csinált vele, amit akart. Igen beszédes adat, hogy az irányító első 15 passzkísérlete során négyszer sackelte be őt az eddig túl sok vizet nem zavaró Denver pass rush. A mélypontot ebben a sorozatban az utolsó sack jelentette, a red zone-ban 18 yarddal (!) a LOS mögött szedte le őt Mario Haggan, a labdát is kiütve kezéből. A szabad játékszert Jason Hunter kapta fel, és 75 yardos TD-vel tette 28 pontossá a vezetést. Cassel ezután kezdett játszani, egy már jelentősen leengedett Broncos ellen, persze azt meg kell hagyni hogy igen szép dolgokat láttunk ekkor a QB-tól, és fő célpontjától, Dwayne Bowe-tól, aki úgy verte meg a második félidőben Champ Bailey-t, ahogy akarta.

Casselt persze nem szabad egyedül felelőssé tenni az összeomlásban, a szezon első felében betonkeménynek tűnő védelmet szétszedte a Denver offense. Sem a pass rush, sem a futás elleni védelem nem funkcionált, idén először a Chiefs engedett normális futójátékot a Denvernek. Hogy ennek mi lehetett oka, azt csak találgatni lehet, talán Jon McGraw kiesése fogta meg ennyire a védelmet, mindenesetre óriási csalódás volt az eddig elitnek tűnő védelmet szenvedni látni. A Denvernek szinte nem is volt harmadik kísérlete,  folyamatosan szerezték az újabb és újabb first downokat.

Todd Haley a mérkőzés után nem fogott kezet Josh McDanielsszel, és bár a feldúlt edző nem tért ki a miértekre, vélhetően az volt a gesztus oka, hogy a Denver végig a kezdőket játszatta az offense-ben, és 4 TD-s vezetéssel is bőséggel hívtak hosszú passzokat. Szó mi szó, McDanielstől nem áll távol az arrogancia, ugyanakkor kettőn áll a vásár; le kell védekezni az offense-t. A Chiefs otthon igyekszik feledtetni a sokkot, a QB-gondokkal küszködő, rendkívül kétarcú Arizona ehhez ideális ellenfélül szolgálhat.

Denver Broncos

Ilyen hullámzó három hétre, mint amit a Broncos mutatott, ritkán van példa az NFL-ben. A franchise legsötétebb pillanatai közé tartozó 59-14-es kiütés után három héttel most a Broncos pusztított el egy csapatot, amely ráadásul nem is a legrosszabbak közül való.

Ahogy a Chiefs beszámolóban már megírtuk, az első negyed szinte pontos mása volt a Raiders elleninek fordított előjellel. A legjobbkor támadt fel az eddig tetszhalott állapotban leledző Broncos futójáték. Knowshon Moreno élete első 100 yardos meccsét hozta le, idén először igazán jónak tűnt a másodéves futó. Főleg kontakt után volt kiemelkedő Moreno, aki az eddigi meccseken túl könnyen ment le. Most igazi autoritással futott, folyamatosan 3, 4 emberre volt szükség ahhoz hogy levigyék. Ez persze csak még nagyobb teret nyitott Kyle Ortonnak, aki meglepetésre végigjátszotta a már a félidőben eldőlt meccset. Nagyon beszédes az az adat, hogy az első harmadik kísérlettel csupán az első félidő végi 2 perces figyelmeztetéskor kellett szembenéznie a Broncos offense-nek, hihetetlenül effektíven rágták át magukat a nagyon rossz napot kifogott Chiefs védelmen. Brandon Lloyd ismét remekelt, 2 TD-t szerzett, az okos gameplannek - McDaniels most a tőle nem megszokott módon előre kitalált forgatókönyv szerint hívta a playeket a meccs elején - köszönhetően nagyon jó matchupokat talált Lloydnak, aki főleg azt a Brandon Carrt verte meg sokszor, akinek nem igazán feküdt az elkapó stílusa. Az idén eddig is jól teljesítő WR-ek és Moreno teljesítménye mellé dísz volt a tortán a Broncos szurkolók üdvöskéje, Tim Tebow nagy napja is. Tebow mindössze három playben volt a pályán, viszont ebből kétszer TD-t szerzett, egyszer a már megszokott QB Power futással, és megdobta élete első NFL passzát is, amellyel rögtön első TD-jét is elérte. Passzát a mostanra 100 %-osan fullbackké avanzsált Spencer Larsen kapta el, neki szintén ez volt élete első NFL TD-je.

Kisebb vitahullámot gerjesztett a már említett "végig a kezdők játszatása" dolog, de McDanielsnek nem ez volt az egyetlen "bűne": Az első félidő végén 35-7-es vezetésnél 11 másodperccel a vége előtt egy 58 (!) yardos mezőnygól-kísérletet hívott a fiatal edző egy olyan drive végén, amelyet amúgy is 2 minute offense-zel siettetett végig. Ezt azért igazán arrogáns húzásként értékelhetjük, 58 yardról szinte kizárólag akkor rúgatnak az edzők mezőnygólt, ha a meccs múlik rajta, nem 28 pontos vezetésnél. A nem túl szimpatikus döntés végül visszaütött, a vártnak megfelelően nagyon rövidra sikerült kísérletet Eric Berry 88 yardot hordta vissza, egy másodperc maradt még az órán, így védül a Chiefs tudott még rúgni egy field goalt. Az ilyen megoldások nem fogják ligaszerte növelni McDaniels respektjét, ha nem fog tudni nyerni konzisztensen a csapat, hamar a leggyűlöltebb edzők között fogja magát találni.

Jarvis Mosst, a draftolása óta csak vergődő OLB-t a csapat kirakta szerdán, helyére azt a David Veikune-t hozta a csapat, akit tavaly a Cleveland a második körben draftolt. Veikune DE volt a Hawaii egyetemen, a Browns először OLB-t, majd ILB-t akart belőle faragni, de nem jártak sikerrel, ezért idén szeptemberben az utolsó keretszűkítésnél megváltak tőle. Talán a Denver fogja tudni alkalmazni a pass rushban jeleskedő játékost.

A Denver egyetlen egyszer szerzett a mostani 49-nél több pontot, ez pedig még 1963-ban volt, akkor a Chargerst tették hidegre. Egy hónap alatt tehát megjárta a csapat a mennyet és a poklot is, most a nagy kérdés az, melyik a Broncos igazi arca. Hétfő esti rangadóra látja őket vendégül a San Diego Chargers, az ő legyőzésük nagyon fontos lenne ahhoz, hogy életben maradjon a csoportban a Denver.

Oakland Raiders

A Raiders bye weeken volt. A legfontosabb hír, hogy amint az várható volt, Tom Cable bejelentette, ismét Jason Campbell a Raiders kezdő QB-ja, bár az első hét után első számúva emelt Bruce Gradkowski válla rendbejött, a hárommeccses győzelmi sorozatot nem lehetett figyelmen kívül hagyni, amit Campbellel ért el a csapat. A sérült kezdők, Zach Miller, Louis Murphy és Nnamdi Asomugha mind tudtak már a héten edzeni, ha limitáltan is. Murphy bizosan játszik már a Steelers ellen, Asomugha és Miller még kétségesek, de várhatóan bevethetőek lesznek a csapat újabb nagyon fontos mérkőzésén az AFC North éllovasa ellen.

A futballpályán kívül a tárgyalóasztaloknál is tart a csapat győzelmi sorozata. Lane Kiffin még 2008-ban perelte be Al Davist, mviel szerinte járt neki 300 000 dollár a kirúgása után, míg Davis álláspontja szerint szerződésszegés miatt vált meg a fiatal HC-tól, így nem tarthat igényt követelésére. A bíróság most a Raiders javára döntött, így a peres ügyekben jártas - és azokból általában jól kijövő - 81 éves tulajnak nem kell fizetnie.

San Diego Chargers

A Chargers háta táján csendben zajlottak a szabad hétvégén az események, csupán az eddigi sérültek lábadozásáról tudunk beszámolni. A két kezdő elkapó, Malcom Floyd és Legedu Naanee is edzésbe álltak combhajlító sérüléseik után, viszont Antonio Gates és Ryan Mathews játéka kérdéses, előbbi talpa, utóbbi bokája rakoncátlankodik, nagyjából 50-50 %, hogy tudnak játszani majd a hétfő esti rangadón a Denver ellen, amely mindkét csapat számára élet-halál meccs lesz. A Chargersnek különösen fontos lenne nyernie, eddigi két csoportmeccsükön 0-2-vel állnak, és mivel a szoros AFC Westben komoly szerepe lehet a tiebreakereknek - amelyek közül az első a divíziómérleg - , ideje elkezdeniük csoportmeccseket nyerni.

 

AFC South

 

Indianapolis Colts – Cincinnati Bengals                  23 – 17

A Colts jól kezdte a meccset. A Bengals második drivejában Kelvin Hayden touchdownra futott vissza Palmer passzával. A kickoff után pedig Benson kezéből ütötték ki a labdát és a Colts máris 17-0-ra vezetett. Ezt követően a Colts megállította a Bengalst a saját térfelén, de Jim Caldwellnek nem tűnt fel, hogy a 4th downnál a Bengals nem küldte fel a punterjét és az elmaradt időkérés miatt, Brian Leonard roboghatott zavartalanul 42 yardot. A Bengalsnak sikerült még a félidő vége előtt egy touchdownt szereznie, így ahelyett, hogy a Colts teljesen le tudta volna szakítani őket, még fel tudtak zárkózni 17-10-re. A második félidőben teljesen megállt a Colts támadógépezete. First downt alig szereztek, és a teljes félidő alatt egy field goalig jutottak, ami úgy született, hogy a Bengals 10 yardosáról kezdhették a driveot. A Colts támadóinak pontképtelensége miatt, a Bengalsnak a sok turnover ellenére sikerült felzárkóznia 6 pontos különbségre 2,5 perccel a meccs vége előtt. Így jöhetett az onside kick. Bár úgy tűnt, hogy Garconnak sikerült megszereznie a labdát és azzal a kezében érkezett a földre, de miután szétszedték az embertömegeket már egy Bengals játékos kezében volt a labda, ráadásul Garcon még egy buta 15 yardos büntetést is összehozott. Hiába volt meg a lehetőség a győzelemre a Bengalsnak, a rookie tight end Gresham kezéből Freeney kiverte a labdát, amit a Coltsnak sikerült megszerezni. Nekik azonban még így se sikerült lejáratni az órát és Palmer még kapott egy utolsó lehetőséget, amiből csak 2 sack, egy incomplete passz és egy Colts győzelem lett. Ezzel már 6-3 az Indianapolis mérlege és egyedül vezetik a csoportot.

 

A héten első alkalommal nem Mike Pollak, hanem a korábban tacklet játszó Jeffrey Linkenbach kezdett a jobboldali guard pozícióban és ennek nagyon katasztrofális eredménye volt. Linkenbach és Diem párosa minden téren gyengén játszott és az egész évben haldokló Bengals pass rushnak sikerült Manninget folyamatos nyomás alatt tartani. White és Collie hiányában Garconnak kellett volna előlépnie, de a vesszőfutása tovább folytatódott, és ha nem lenne ennyi sérült, akkor már rég a depth alján lenne. Garcon gyengélkedése Wayne teljesítményén is meglátszik és megfelelő társ nélkül nem tud annyira kiemelkedni, mint az elmúlt években. Megint Jacob Tamme volt a leghasznosabb támadójátékos, annak ellenére, hogy sérüléssel küzdött végig a meccsen. A Colts meggyengült passzjátékát nagyon jól mutatja, hogy az eddigi szokásokkal ellentétben, ha megy, ha nem Javarris James futásaival próbálkoznak, amikor csak pár yardot kell megtenni. A linebacker sor Brackett és Session nélkül volt kénytelen felállni, de így is sikerült megfékezni a Bengals futásait. Angerer játéka meccsről meccsre jobb lesz és Tyjuan Hagler is nagyon jól játszott. A pass rush az utolsó driveig nem volt számottevő, de amikor a legfontosabb volt, akkor Freeneynek sikerült egy fumblet kierőszakolnia. Adam Vinatieri is pozitív meglepetéssel szolgált azzal, hogy magabiztosan tudott értékesíteni egy 47 yardos mezőnygólt.

 

Joseph Addai jól szokott teljesíteni a Patriots ellen, de nagy valószínűséggel se ő se Hart nem tud még visszatérni. Velük ellentétben Collie és White visszatérése valószínűnek mondható. Annak ellenére, hogy a Bengals ellen sérültnek tűnt, Tamme nem szerepelt a sérültek listáján így ő is játszani fog a hétvégén. Session és Brackett nem edzett egy alkalommal sem, ezért a linebacker sor ismét foghíjas lesz, de a secondary teljes erőben tud majd kiállni a Patriots ellen.

 

Jacksonville Jaguars – Houston Texans                  31 – 24

 

A Jaguars és a Texans rendelkezik az NFL tán két legrosszabb secondaryjével, amit mindkét irányító ki is használt. Mindkét csapat első számú cornerbackje borzalmas meccset tudhatott maga mögött. Mathisnek egy az egyben kellett védekeznie Andre Johnson ellen, aminek az lett az eredménye, hogy Johnson gyakran teljesen üresen kaphatta a labdát Schaubtól. A Texansban ezúttal nem Kareem Jackson, hanem Glover Quin volt nevetség tárgya. Az irányába menő 11 passzból 10-et elkapott egy Jaguars játékos és összesen majdnem 200 yardot tettek meg ezekből. Ráadásul Garrard utolsó másodperces hail maryjénél nem lefelé a föld felé csapta a labdát, hanem szinte vízszintesen, ami az éppen érkező Mike Thomas kezében landolt.

 

Az első félidőben a Jaguars uralta a játékot. A gyenge szezonkezdett után Maurice Jones-Drew már kezd beindulni, persze ez nem nagyon nehéz feladat a Texans védelme ellen. Jones-Drewnak több mint 1 hónap után sikerült újra futott touchdownt szereznie, ráadásul most kétszer is látogatást tett a Texans endzonejában. Az első félidőben a védelemnek még sikerült megfognia a Texanst és magabiztos 17-3-as Jaguars vezetéssel ért véget az első félidő. A második félidőben viszont fordult a kocka és a Texans szerzett touchdownokat és Scobee 2 kihagyott mezőny góljával a Jaguars kezdett bajba kerülni. A Texans hiába egyenlített ki a 3. negyed végére, Zach Miller touchdownja után ismét hátrányba kerültek. A Texans egyből válaszolt és 4 perccel a meccs vége előtt 24-24-el állt a két csapat. Ezt követte a korábban egész szezonban hibátlan Scobee második kihagyott field goalja, amivel a Texans lehetőséget kapott a győzelemre. Joel Dreessen azonban a field goal távolságá határában, 8 másodperccel a rendes játék idő vége előtt, elvesztette a labdát. Garrardnak így még volt ideje egy utolsó passzra és Quin segítségével a Jacksonville idén már második meccsét nyerte meg a legutolsó playel. Ráadásul mindkettő ilyen győzelem csoportellenfél ellen született.

 

Arian Foster csak minimális szerepet kapott és csak egy szabálytalanság miatt visszafújt nagy játékig jutott. Antonio Smithtől jó játékot lehetett várni, de a frissen az RT pozícióba került Jordan Black teljesen levette a pályáról. Az újra megvariált Texans védelem továbbra is tehetetlen volt a tight endek ellen. Lewis és Miller összesen 9 elkapást és több mint 130 yardot ért el. A Texans igazi playoff esélyesként kezdte az évet, de most 3 meccset vesztettek egymásután és a playoff álmok kezdenek átváltozni a pozitív mérlegért történő szokásos harcba.

 

A Jaguars elkapók közül ismét Mike Thomason volt a sor és a szerencsés utolsó elkapástól eltekintve is remek meccset tudhatott maga mögött. Ezen kívül előkerült Zach Miller is, akitől a szezon előtt sokan kiugró évet vártak. Terrance Knightont is érdemes megemlíteni, aki a katasztrofális első hetek után azt a formát kezdi mutatni, amit vártak tőle. Ráadásul jó futás elleni teljesítményén kívül még kis pass rusht is fel tud mutatni, amire nagy szüksége lesz a Jaguarsnak, azok után, hogy elveszették Aaron Kampmant.

 

Tennessee Titans – Miami Dolphins                        17 – 29

 

Érkezett Moss, a védők két irányítót is az oldalvonal mellé száműztek, de a Dolphins mégis meg tudta verni a Titanst. A Dolphins első drivejában Pennington esett a vállára olyan súlyosan, hogy idén már nem tud többet játszani. Később a harmadik negyedben pedig Chad Henne térde sérült meg így végül Tyler Thigpen lett az irányító a negyedik negyedben. Nem csak a Dolphins, hanem a Titans is elvesztette a kezdő irányítóját. Collins a félidő vége előtt húzódott meg és a második félidőben már Young volt a pályán, aki úgy tűnt egyáltalán nem gondolta, hogy vasárnap majd játszania kell. Young a saját endzoneja előtt ejtette ki a labdát egy passz kísérlet előtt, amit a Dolphins ki is használt és a kialakult különbséget már nem tudta ledolgozni a Titans.

 

Moss csak 1 elkapással és pár irányába dobott labdával zárta a meccset, de nagy szolgálatot tett Chris Johnson számára. Moss teret nyitott Johnsonnak és egy hosszú passznál, egy Moss elleni szabálytalanság készítette elő Johnson egyetlen futott touchdownját. 4 meccses kihagyás után visszatért Justin Gage, de már csak, mint slot elkapóként. A Moss-Washington-Gage felállás még egy ideig maradni fog, mivel hiába van már előrehaladás Britt felépülésében, még egy ideig nem lesz bevethető. Kerry Collins sérülése súlyosnak mondható és az előrejelzések alapján pár hét pihenő vár majd rá. Youngot egy kis sérülés még mindig hátráltatja, de ha nem is 100%-os ő fog kezdeni majd vasárnap a Redskins ellen. Ami nyugtalanságra adhat okot az viszont az, hogy többet megkérdőjelezik Young hozzáállását és munkamorálját.