AFC heti körkép - 11. hét

AFC North:

Visszapillantó:
Immár szokásos problémája a Hollóknak, hogy nem pörögnek 100%-on, s emiatt megizzadnak a gyengébb riválisok ellen is, nem volt ez másként a Carolina Panthers vendégeként sem, de végül 37-13-ra nyert a Baltimore Ravens. A Cincinnati Bengals hazai pályán 21 pontos előnyt elherdálva 49-31-re kikapott a Buffalo Bills gárdájától, ennél már nem nagyon van lejjebb. A Cleveland Browns újabb szívszorító, szoros vereséget szenvedett, ezúttal 24-20-ra maradt alul a Jacksonville Jaguars otthonában, pedig hat labdát szerzett az egy eladott mellett... A múlt heti csúfos, Patstől elszenvedett vereségtől felpaprikázott Pittsburgh Steelers 35-3-as győzelemmel átgázolt a vendég Oakland Raiders csapatán.

Draft 2011:
Baltimore Ravens:
Lement a szezonból 10 meccs, így mostanra azért látszanak bizonyos posztok, amelyeket a csapatoknak meg kell erősíteniük a következő szezonra. A Hollóknál is akad ilyen. Még pedig 1-1 OLB és ILB beszerzését javasolnám a marylandi együttesnek. Kicsit fura látni, hogy a Ravens ellen lehet gallopozni, lehet futkorászni egyes napokon. Ez nem fér bele a csapat image-ébe. Vissza kell fordítani ezt a folyamatot, ehhez pedig szükség van egy domináns ILB-re. Akármennyire is szeretnék a szurkolók, de Jameel McClain és Tavares Gooden nem megoldás, hatalmas űr maradt Bart Scott megüresedett helyén, ezt be kell látni. És bár Ray Lewis még mindig fantasztikus, de előbb-utóbb ő is lassulni fog, az utódkeresést pedig lassan ideje elkezdeni, legfeljebb 1-2 idényig még mentora mellett tanulhatna az ifjú tehetség. A másik egy jó passrusher. Ezt megpróbálta megoldani idén a Ravens, de Sergio Kindle sajnálatos balesete miatt nem sikerült és a visszatérését illetően kissé szkeptikus lennék a csapatvezetők helyében. Ráadásul Terrell Suggs bár még mindig jó, de már korántsem olyan domináns, mint évekkel ezelőtt, míg a másik oldalon Jarret Johnson szinte semilyen veszélyt nem jelent az ellenfél irányítójára. Ha az első 2 pick ILB és OLB lenne, hamarosan visszatérhetne a jól megszokott domináns Ravense Defense, amely most ha lassan is, de eltűnőben van.

Pittsburgh Steelers:
Bár sokat javult a Steelers támadófala, de mélysége még mindig nincs, ami hatalmas visszaeséshez vezethet egy-egy sérülés esetén. Ráadásul a jobb oldali OT posztja nem megoldott, mert Willie Colon szerződése lejár, ráadásul Achilles-ínsérülés az sokszor végzetes falembereknél, míg Flozell Adams már nem jelenthet hosszútávú megoldást. Itt az ideje megtalálni az amúgy az idényt Colonhoz hasonlóan sérültlistán végző Max Starks párját a túloldalra. A védelem kiváló erőkből áll, itt inkább a lassan kiöregedő sztárok utódját kellene megtalálni, így például az NT Casey Hamptonét. Mégis inkább a cornerback pozíciót emelném ki. A 2000-es évek közepén sokat szidott Ike Taylor kinőtte magát és igen megbízható 1. számú corner lett, de a 2. számú a 2008-as évet leszámítva lyukas poszt. Bryant McFadden ugyan jobban muzsikál, mint tavaly Gay, mert legalább a szerelést meg tudja csinálni, de ennél több kellene. Ráadásul Taylor, McFadden és Gay szerződése is lejár, míg az elmúlt 2 évben választott cornerek nem dörömbölnek az ajtón a teljesítményükkel kivívott játéklehetőségért, Keenan Lewis és Crezdon Butler legalább a keretben van, de Joe Burnett már nincs. A Steelers legvalószínűbb 1. körös választottja így nagy valószínűséggel cornerback lesz 2011-ben.

Cleveland Browns:
A fal jó (most hagyjuk figyelmen kívül a jobb oldalt sújtó sérüléshullámot), az irányítót és a futót úgy tűnik, megtalálták Colt McCoy és Peyton Hillis személyében, ráadásul az idény előtt sérültlistára került Montario Hardesty is ott lesz jövőre, Benjamin Watson TE kiváló segítséget nyújt az újonc QB-nak. Igazán ebbe a gépezetbe már csak egy igazi sztárelkapó hiányzik - de az nagyon. Mivel ide azonnali eredmény kell, ezt lehet érdemesebb lenne a szabadügynökpiacról megoldani, de persze nagyon könnyen elképzelhető egy korai WR-pick a drafton. Ez nem Brian Robiskie és Mohamed Massaquoi kritikája, mindketten elfogadható elkapók, de nem igazi elsőszámúak. Ha lenne mellettük egy klasszis WR, ők is sokkal jobban megélhetnének. A támadók élethez térésével végre helyére kerülő - tavaly alulértékelt volt az O szenvedése miatt - védelemben a fal megfelelő, talán fiatalítás jöhetne szóba, a secondaryt már rendberakták Sheldon Brown megszerzésével, továbbá Joe Haden és TJ Ward draftolásával. Így nincs más hátra, mint a linebacker sorhoz hozzányúlni. Egy igazi szerelőgyár kellene ebbe a csapatba, aki a védelem motorja lehetne. Ez az egység még úgy is várakozáson felül teljesít, hogy inkább 4-3-as rendszerbe illő emberekből áll, mi lenne, ha végre adott lenne a megfelelő emberanyag is. Tehát egy igazán gyors és erős, mindig a labda közelében lévő ILB-re lenne szükség elsősorban. Persze egy passrusher OLB sem ártana, de azt könnyebben lehet találni a középső körökben is, mint az igazi stabilitást eredményező ILB-t. A tipp tehát az 1-3. körre: WR, ILB, OLB.

Cincinnati Bengals:
Jelenleg ezer sebből vérzik a Bengals, mégsem lennék a drasztikus változtatások híve. A támadófal igenis alkalmas lenne egy futásorientált támadójátékra. Ehhez viszont nem kell 2 olyan elkapó, mint Terrell Owens és Chad Ochocinco, mert ha 2 ilyen klasszis elkapó van, akkor "kötelező" inkább passzolni. TO-nak lejár a szerződése, el kell engedni, helyére pedig draftolni korán egy futót, főleg hogy Cedric Benson szerződése lejár. Ha ismét a futás kerül előtérbe, akkor Ochocinco mellé bőven elég az idén draftolt Jermaine Gresham TE és Jordan Shipley WR. Viszont a védelem egy része teljes renoválásra szorul. Ez pedig a fal. Kell egy domináns DT és egy hasonló DE, mert a futás ellen is hatástalan a fal, nyomást pedig képtelen kifejteni az ellenfél irányítójára. Ez pedig az egész csapat kerékkötője, még a felesleges és eredménytelen támadójátékban tapasztalt stílusváltásnál is nagyobb. Kérdés persze mi lesz Marvin Lewis vezetőedző sorsa, de bármilyen változás is lesz, nehezen hinném, hogy a 2011-es draft első 3 pickjéből 2 ne a védőfalba érkezzen. A harmadiknak pedig a fentebb említett okok miatt futónak kell lennie. A linebackereknél tudjuk be az úgynevezett sophomore slumpnak a visszaesést.

A hét támadója:
Ben Roethlisberger QB, Steelers: Nemcsak a védelmet, hanem a támadókat is felrázta a múlt heti fájó vereség. Big Ben igazi vezér volt a pályán, ugyanis 29 passzkísérletéből 18 célt talált, s ebből 3 TD mellett 275 yardot eredményezett a Steelers együttesének. Az irányító emellett háromszor futásra is vállalkozott, ráadásul 55 yardot tett meg a labdával, ebből az egyik egy 16 yardos TD volt.

A hét védője:
James Harrison OLB, Steelers: Ha egyszer elkapja a fonalat a meccsen, akkor megállíthatatlan. Rendkívül produktív meccsen van túl, elvégre 5 szereléséből 2 sack volt, emellett bravúros mozdulattal egykezes interceptiont is bemutatott és védjegyeként fumble-t is kiharcolt, igaz azt nem sikerült végül megszereznie és csapattársainak sem.

A hét újonca:
TJ Ward FS, Browns: A kemény ütközéseivel már újoncként hírnevet szerző védő megszerezte első interceptionjét, és ha ez így volt, rögtön 2-t is. Volt 5 szerelése is, de a free safety munkájának értékelése ott kezdődik, hogy hány nagy játékot tud bemutatni az ellenfél, ebből viszont akadt egy 75 yardos Maurice Jones-Drew elkapás.

Extrapont:
A Ravens két elkapója is szép jubileumhoz ért: TJ Housmandzadeh 600. elkapását jegyezte, s ezt egyben egy 56 yardos TD-vel ünneplete, míg Derrick Mason 900. elkapásán van túl. Ezzel a Ravens az első csapat a liga történelmében, amelynek keretében egyszerre 3 olyan elkapó van, akik már 600 elkapást mutattak be. De a Hollók védelmének két vezérszárnyasa is jubilált, ugyanis Ray Lewis 30., Ed Reed pedig 50. interceptionjét könyvelhette el. Ray-Ray ráadásul TD-vel ünnepelt.

Előretekintő:
A Cincinnati Bengals csapatának nem sok ideje lesz kiheverni a hétvégi, kínos vereséget, ugyanis csütörtökön az AFC-1. Jets ottohnában van jelenése, finoman fogalmazva is nem Marvin Lewis legényei a favoritok. Papíron ugyanakkor könnyű dolga lesz a Pittsburgh Steelers gárdájának, amely a Buffalo Bills vendége lesz, de óvatosan kell jósolgatni, mert a hazaiak egymás után két diadalt arattak. Fura kimondani az elmúlt évek és a mostani idény szorosan elbukott meccsei után, de a Cleveland Browns saját közönsége előtt egyértelmű esélyese a Carolina Panthers elleni mérkőzéseknek. A csoportot vezető Baltimore Ravens csapatára nehéz feladat vár, ugyanis az idén meglepően jó Tampa Bay Buccaneers érkezik a M&T Bank Stadionba.

Az AFC North állása:
1. Baltimore Ravens 7-3 - egymás elleni eredmény: 1-0
2. Pittsburgh Steelers 7-3 - egymás elleni eredmény: 0-1
3. Cleveland Browns 3-7
4. Cincinnati Bengals 2-8

Gergelics József (Soldados)

AFC South

Indianapolis Colts – New England Patriots 28 – 31

Rosszul indult a meccs Peyton Manningnek és a Colts védelmének. Manning az első driveban egyből eladta a labdát, a védők pedig nem tudtak mit kezdeni a Patriots futóival, és rengeteg szabad elkapó is akadt. A Patriots védelme sem volt kiemelkedő. Az egész első félidőben 1 punt volt, az összes többi drive pontszerzéssel zárult. A Colts védelme kezdett már éledezni a 3. negyedben és egy Freeney sack segítségével sikerült is első alkalommal puntra kényszeríteni a Patriotsot. A Colts azonban nem tudott rendesen előre haladni Tamme gyengélkedése és Collie újbóli kiválása miatt. Manning még egy interceptiont dobott és a 4. negyed kezdetére már eldőltnek tűnt a meccs, de nagy változás következett. Edelman elejtett egy pontos passzt a Colts endzonejában, ezért a Patriots előnye „csak” 31-14 lett és beindulhatott a Colts comeback. Manning 2 gyors TD driveot vezetett, miközben a védelem 1st down nélkül tartotta a Patriotsot. Már csak 3 pontos hátránynál jöhetett a Colts a saját 25 yardosáról két és fél perccel a meccs vége előtt. El is jutottak szinte biztos mezőnygól távolságba, de Manning túl mohó lett és miután Ryan Diem átengedte az emberét, Manning egy rossz passzt adott két elkapója közé ahol csak egy védő várt rá és a Patriots megúszta a kínos vereséget, 1 negyed alatt 17 pontos előnyből. Főleg a meccs első felében a Patriots megette az Indianapolis támadófalát. A futás kísérleteknél 2-3 yardal visszanyomták a teljes falat, a meccs végén pedig ott volt Ryan Diem szokásosnak mondható végzetesnek bizonyuló hibája, amit rendre látni lehet a fontos mérkőzéseken. Donald Brownnak nem ment a meccs elején a játék, de a második félidőben nagy része volt a támadójáték feléledésében. Az elkapóknál két szép és egy csúf teljesítményt érdemes kiemelni. Wayne idén tán első alkalommal remek játékot mutatott be és az undrafted rookie Blair White is két TD elkapással zárt. Azonban Garcon borzalmas teljesítménye tovább folytatódott. Egyáltalán nem voltak egy hullámhosszon Manningel és valószínűleg rossz routeokat is futott, ami 2 turnoverhez is vezetett. Peyton Manning visszahozta a sírból a Coltsot, de csak pont addig, hogy egy nagy kihagyott lehetőség és fájó vereség legyen a vége. Ezzel a vereséggel a Colts elvesztette a csoport első helyét a Jaguars elleni korábbi veresége miatt.

Houston Texans – New York Jets 27 – 30

A Texanstól az évek során már megszokhattuk, hogy mindig képesek megverni magukat, de ezt lassan kezdik egy új szintre emelni az idei évben. Az előző heti utolsó másodperces hail mary után most is a legvégén engedték ki a meccset a kezükből. A meccs eleje nem úgy nézett ki, hogy bármi esélye lenne a Texansnak. Braylon Edwards és Santonio Holmes érintetlenül rohangálhatott a houstoni védők közt, és a negyedik negyed elején már eldőlni látszott a meccs, de akkor egy kierőszakolt fumble megváltoztatta a helyzetet. Cushing Greene kezéből ütötte ki a labdát, aztán az ezt követő playben a még mindig sérült Owen Daniels helyén játszó Dreessenre nem figyelt a Jets védelme. A pontszerzés után a védelemnek sikerült egy puntot kierőszakolnia. A Jets védelme kezdett felőrlődni és előbb David Andersont majd Andre Johnsont hagyták üresen. A Texansnak alig 10 perc alatt sikerült ledolgoznia a 16 pontos hátrányát és már 1 ponttal ők vezettek. Ráadásul 2 perccel a meccs vége előtt a Jets még egyszer elvesztette a labdát. Sanchez labdáját Kevin Bentley kapta el és a Texansnak már csak le kellett volna járatnia az órát, de a Jets 10 yardosáról 3 kísérlettel nem tudtak az endzoneba jutni, így 1 percel a lefújás előtt még visszakerült a labda az ellenfélhez, akiknek mindenképp touchdownt kellett szerezniük a győzelemhez. A Texans pedig megmutatta, hogy miért övék a legrosszabb secondary a ligában. Először Edwards kapott egy 42 yardos passzt egészen a Texans 6 yardos vonaláig, majd Holmes kapott egy remek passzt, amivel a Jets a győzelmen kívül, nagy eséllyel szétzúzta a Texans playoff álmait is. A Texans előző 3 meccsét könnyedén megnyerhette volna, és még mindig vezethetné a csoportot, de a folyamatos védelmi rövidzárlatok és balszerencse miatt most egyetlen negatív mérlegű csapatként utolsók az AFC Southban. A sok negatívum után a Texans szurkolók azért örülhetnek, hogy Arian Foster jelenleg az egyik legjobb, ha nem a legjobb running back és a Jaguars elleni szerencsétlen meccs után Dreessen is magára talált. Dreessen játéka kulcsfontosságú lehet a Titans ellen, tekintve, hogy a Tennessee már 5 csapat ellen több mint 100 elkapott yardot engedett tight endeknek. Ráadásul Gary Kubiak elmondása szerint Johnson a hétvégén már majdnem 100%-os lehet, ez pedig rossz hír Cortland Finnegan számára, aki nem nagyon jeleskedett eddig Johnson megállításában. Owen Daniels már biztos kihagy még egy mérkőzését és a beteg Zach Diles helyén pedig Darryl Sharpton fog majd kezdeni.

Tennessee Titans – Washington Redskins 16 – 19

Chris Johnson ismét eredményes volt, Nate Washingtonnak ismét volt hosszú elkapása, a rookie Marc Marianinak sikerült egy puntal TDre visszafutnia és Bironas hibátlanul lőtte a field goalokat. Ezeken kívül azonban nem sok örömbe volt a Titans fanoknak. A harmadik negyedben megsérült Vince Young keze és azóta már IR-re is rakták, tehát idén már nem fog játszani. Emellett a szezon végén el fogják veszíteni vagy Youngot vagy Fishert és az edzői stáb nagy részét. A hétvégi meccs óta már biztosra mondható, hogy Fisher és Young nem fog együtt dolgozni a jövőben, ezért a tulajdonosnak választania kell majd a szeretett irányítója és a vezetőedző között. A jelek szerint Bud Adams egyelőre az előbbi megtartása mellett van, ami a teljes edzői stáb távozásával járhat. Fishernek még 1 év van a szerződéséből a többi edző többségének még idén lejár a szerződése vagy nagy valószínűséggel követné Fishert a távozása után. Visszatérve a mérkőzéshez, mivel Collins még mindig sérült, ezért Young sérülése után a rookie Rusty Smith vette át a csapat irányítását, de neki nem sikerült megváltania a világot. A Titans már majdnem a rendes játékidőben elvesztette a meccset, de a Redskins kickere Gano kihagyta a 47 yardos mezőnygólt, így következhetett a hosszabbítás. A pénzfeldobást a Titans nyerte, de kénytelenek voltak elpuntolni a labdát. Ezt követte több buta szabálytalanság a védelemtől, ami a vereséget eredményezte. Először egy vélt interception után Babin követett el túlzott durvaságot. Miután visszanézték a jelenetet érvénytelenítették Verner interceptionjét, de Babin szabálytalansága miatt 3&22 helyett 1st downt kapott a Redskins. Ezután Witherspoon fejelte késve állon McNabbet, ami újabb ajándék 15 yardot jelentett, majd Verner ért hozzá a Redskins elkapójához az 5 yardos határon túl. Ezek a büntetések készítették elő Gano 48 yardos mezőnygól kísérletét, aminél már nem hibázott és megnyerte a meccset a Washingtonnak. Mivel Collins még mindig nem lesz bevethető ezért újra leigazolták Chirs Simmset, aki egyből backup lesz Rusty Smith mögött, aki első NFL meccsén fog majd kezdeni a Texans ellen. A Titans ezen kívül aktiválta a veterán linebackert David Thorntont, aki valószínűleg már csak csere lesz a szezon hátralévő részében. Rossz hír viszont, hogy Kenny Britt még mindig nem tudja vállalni a játékot, pedig nagy segítsége lehetett volna a rookie Smithnek a Texans gyenge secondaryje ellen.

Jacksonville Jaguars – Cleveland Browns 24 – 20

A forduló győztese a csoport egyetlen nyertes gárdája, aki nem más, mint a Jaguars. A Jaguars a meccs elején mindent megtett, hogy győzelemhez segítse a Brownst, de végül csak megnyerték maguknak a meccset. 6 alkalommal adták el a labdát, ráadásul a 4 interception közül egyet Maurice Jones-Drewnak dobott, de a Browns nem tudott élni a kapott lehetőségekkel, és csak 10 pontot tudott elérni a turnoverekből. A turnovereken kívül még az sem a Jaguarsra jellemző volt, hogy 6 sacket mutattak be, ráadásul azok után, hogy elvesztették Aaron Kampmant a szezon hátralévő részére. A győzelem fő okát ott lehet keresni, hogy sikerült jól megfogniuk a Browns futásait hála Knighton kiemelkedő játékának. A sok labda eladás ellenére végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, de 3 perccel a meccs vége előtt a Browns egy mezőnygóllal átvette a vezetést. Ezt követően Underwoodnak volt gondja a kickoff elkapásával, de a Jaguars ezúttal megúszta a labdavesztés és jöhetett Maurice Jones-Drew, hogy megmentse a csapatot. Jones-Drew egy kis screen passzból csinált 75 yardos elkapást és jutott el egészen a Browns 1 yardos vonaláig. Ezután második próbálkozásra az endzoneba is eljutott, 24-20-ra alakítva az állást. Ennek ellenére Colt McCoynak majdnem sikerült egy győztes driveot vezetnie alig 1 perc alatt, de az előző héthez hasonlóan ismét szerencséje volt a Jaguarsnak. McCoy Watsonnak passzolt két védő játékos gyűrűjébe a Jaguars 5 yardos vonalánál, de Watson kezéről elpattant a labda és pont a mögötte rohanó Considine kezébe esett, amivel biztossá vált a Jacksonville győzelme. Később kikapott a Colts és Scobee óriási field goaljával megnyert egymás elleni meccs miatt a Jaguars vezeti a csoportot. Azonban most jön majd a nehezebb feladat, vagyis az élen maradás. Ezt majd a vak oldali tackle Eugene Monroe nélkül kell végrehajtani a Jaguarsnak. Monroe agyrázkódás miatt biztos nem fog játszani a Giants ellen. Monroe kiválásával a Jaguarsnak nélkülöznie kell mindkét kezdő tacklejét a Giants gyilkos pass rushereivel szemben. Az undrafted rookie Kevin Haslam feladata lesz majd megvédenie Garrardot Osi Umenyioratól.

AFC WEST

Denver Broncos

A Denver jól indította a hétfő esti rangadót, de lényegében az első drive után az egész meccsen alárendelt szerepre lett kárhoztatva.

A Chargers elleni meccsen az első Broncos drive igen impresszív volt, McDanielsék futásokat és passzokat remek kombinációkban hívva gyalogoltak át a San Diego védelmén, de ezt követően egyszerűen képtelenek voltak újítani, minden próbálkozásukat könnyedén visszaverte a hazai defense. Kyle Orton az első támadássorozat után teljesen elvesztette a fonalat, a harmadik kísérleteket egyszerűen képtelen volt first downokra váltani a Broncos. A védelmet pedig szétszedte a Mathewst és Gates-t is nélkülöző Chargers passzjáték, egyszerűen mindig megtalálta a mismatcheket Rivers, a passzokkal fellazított fronton pedig az ismét beugró szerepében tetszelgő Mike Tolbert ejtett futásaival mély sebeket. Visszatérve az offense-re, Knowshon Moreno a Chiefs meccs után ismét remek teljesítménnyel állt elő, de mivel csapata végig hátrányban volt, nem volt lehetősége túl sokat futni a 2. negyedtől kezdve. Első két futása 9-9 yardot eredményezett, sokáig az egyetlen Denver TD is az ő nevéhez fűződött. A támadófal futásblokkolásban kezd összeállni, a rookie Zane Beadles úgy tűnik megtalálta helyét LG-ként, és újonctársa J. D. Walton is egyre magabiztosabb. Moreno elkapásokkal is nagyszerűen haladt, hétszer ment felé passz, mind a hetet elkapta, és 62 yardot hozott ezekkel. Megválaszolatlan kérdés marad, mit tudott volna mutatni, ha a meccs 70 %-át nem 20+ pontos hátrányban tölti csapata...

Bár papíron még van esélye a rájátszásba jutásra a Denvernek, gyakorlatilag már azon kell gondolkozniuk, hogy miképp képzelik el a jövőt McDanielsék, hogyan fognak 2012-re egy ütőképes csapatot létrehozni. A fő gondot az jelenti szakmai téren, hogy a kezdő védelemben heten is elmúltak már 30 évesek, egyesek már jóval túl vannak ezen az életkoron, pl. Brian Dawkins októberben 37., Jamal Williams áprilisban 34. életévét töltötte be. A védelem a jelenben sem teljesít túl jól - talán nem kellett volna elküldeni egy év után a kiváló munkát végzett Mike Nolant -, egy plusz év csak rontani fog ezen a helyzeten. A hétfői meccs több fázisában is felfedezhettük, hogy ezek a játékosok bár tapasztalatuk segítségével képesek még adekvát produkciót nyújtani, de fizikailag már nem veszik fel a versenyt a náluk 10-12 évvel fiatalabb játékosokkal. Itt lesz teljesen nyilvánvaló a Shanahan-McDaniels rezsimek közös hibája: nem fordítottak elég figyelmet fiatal védőfalemberek, és linebackerek fejlesztésére az elmúlt évtizedben. A frontban szinte mindenki trade vagy free agency útján került a csapatba, és ez a legtöbb esetben nem jelent sok jót. A secondaryt ugyan erősítette fiatal játékosokkal McDaniels, és pl. Perrish Cox már rögtön első évében komoly szerepet is kapott, de amíg a futást képtelen megállítani a csapat, nem sokat érnek ezzel.

A hétvégén a St. Louis érkezik az Invesco Fieldre, a Rams meglepően jól teljesít az 1/1-es Sam Bradford irányításával, nem szabad félvállról venniük a Kosokat D. J. Williamséknak.

Kansas City Chiefs

A Chiefs magabiztos győzelmet aratott hazai pályán, így még mindig életben tartják a hazai veretlenséget új stadionjukban. Az Arizonánál klasszisokkal jobb ez a Kansas City, ezt a meccs előtt is tudtuk, maga a találkozó pedig csak megerősítette ezt.

A 31-13-as győzelemben ahogy az már megszokott, Dwayne Bowe és Jamaal Charles vette ki leginkább a részét. Beszédes Matt Cassel statisztikája: az irányító a két játékosnak célzott 13 passzából 10 volt jó, 143 yardot értek ezek, és 2 TD-t. Az összes többi játékos felé megengedett 11 passz kevesebb mint a fele (5) ért célba mindössze 43 yardért... Ha nem lett volna világos, hogy Bowe és Charles mennyire fontos részei a Kansas City offense-ének, ezekből a számokból azonnal megérthetjük ezt. Érdemes Bowe-nál kicsit elidőznünk. Azok után, hogy a szezon első részében egész meccsekre tűnt el, vagy ha lehet ennél rosszabb, mérkőzéseket buktak el dropjai miatt, az elmúlt másfél hónapban hihetetlenül kinőtte magát, és úgy néz ki, végre képes volt kiépíteni Cassellel az összhangot. Bowe a múlt héten sorozatban hatodik meccsén kapott el TD-t, ez új csapatrekord. Jelenleg 11 touchdownja van a negyedéves elkapónak, ez a csapat összes elkapott TD-jének 61 %-a. Ez minden idők harmadik legmagasabb aránya, mellékes érdekesség, hogy az első kettő egyaránt Lions elkapó nevéhez fűződik (1989: Richard Johnson, 72,7 % 2008: Calvin Johnson, 66,7 %). Láthatjuk tehát mennyire domináns elkapóvá nőtte ki magát Bowe, aki a héten megengedett magának egy kissé meghökkentő nyilatkozatot, mely szerint ő teljesen biztos benne, hogy a Chiefs fogja megnyerni idén a bajnokságot. Nem biztos hogy edzői örülnek ennek a megjegyzésnek, Todd Haley-ék deklaráltan szeretnének a háttérbe húzódva "beosonni" a rájátszásba.

A meccsre visszatérve, a Chiefs úgy nyert, ahogy szokott, ötletes és hatékony futójáték mellé kiegészítő szerepet kapva a lehető legjobb pillanatokban hívták a megfelelő passzjátékokat. Thomas Jones 71, Jamaal Charles 88 yardot ért el a földön, ismét szépen megosztották a szerepeket, a már kivesézett Dwayne Bowe pedig két TD-elkapással tette le névjegyét. Az egyensúly tehát megvolt, persze erre azért is volt lehetőség, mert az Arizona offense minimális kihívást jelentett csak a Chiefs védelmének, Derek Anderson rengeteget passzolt, és bár komoly hibákra nem tudta kényszeríteni a Chiefs, minimálisan tudott csak haladni a Cards. Más lehetett volna a meccs képe, ha nem húz el a Chiefs nagyon hamar, a futó Tim Hightowerrel azért meggyűlt a baja Haliéknak. Megszületett Javier Arenas első NFL-sackje, az Alabamában nickelként specialistája volt a CB-blitzeknek az energikus játékos, Romeo Crennel nem is felejtette ezt el, és a már párszor behívott Arenas-blitz most célba ért.

Arenas cornertársa, Brandon Flowers játéka kétséges, a kiváló defensive back még mindig a combhajlító izmával bajlódik. A rookie Dexter McCluster se lesz várhatóan játékra alkalmas állapotban, neki a bokája rakoncátlankodik, a másik újonc, Tony Moeaki viszont ismét teljes edzésmunkát tudott végezni agyrázkódása után, a hírek szerint a TE azonnal vissza fog kerülni a kezdőbe.

A Chiefs ismét egy megnyerhető meccsel szilárdíthatja meg első helyét a csoportban, Seattle-be látogatnak a Főnökök, bár csoportját vezeti a Seahawks, rendkívül felemás képet mutatnak a Tengeri Sólymok, akik 1-1-gyel állnak eddig idén az AFC West ellen.

Oakland Raiders

Bár fizikailag Richard Seymour adott egy maflást Ben Roethlisbergernek, valójában a Raiders kapta a kijózanító pofont a pittsburghi acélosoktól.

A sorozatban elért három győzelem után már kezdte a mainstream média is felkapni az általa az elmúlt években teljesen érthetően mellőzött csapatot, a pozitív mérleg, Darren McFaddent már az MVP-versenybe is nevező hangok, a védelem betonkemény mivolta ezt indokolttá is tette persze. Az említett három tényező mind semmissé vált a pittsburghi meccs után, a pozitív mérleg 5-5 lett, McFadden írd és mondd, 14 yardot ért el 10 futásból, azaz nem sokkal sikerült átlépnie az egy yardos átlagot azok után, hogy ebben a kategóriában vezette az NFL-t. A második félidő nagy részében nem is hagyta őt szenvedni Tom Cable, Michael Busht küldte be, aki valamivel hatékonyabb volt nála. Bush leghosszabb futása 24 yard volt, sokatmondó adat, hogy idén ez volt a leghosszabb futójáték a Steelers ellen... A védelmet szétszedte Ben Roethlisberger, a Nnamdi Asomughát ismét nélkülöző secondaryt dominálták a kiváló Steelers elkapók, és Big Ben pontos passzai. Az egész meccsen paprikás volt a hangulat, e tekintetben mindenképpen a 70-es évekbeli felejthetetlen rangadókra emlékeztetett az összecsapás. Kezdettől fogva előfordultak kisebb nagyobb csetepaték, ez végül a második félidő végén a már említett Seymour pofonban csúcsosodott ki, ami természetesen azonnali kiállítást vont maga után. Érdekes módon megoszlottak a vélemények az ütésről, nem kis számban voltak rajongók akik helyeselték a mozzanatot - ne felejtsük, Roethlisbergert nem olyan régen még nők elleni bűncselekményekkel vádolták, sokan azóta nem is tudtak neki megbocsátani. Seymour 25 000 dolláros bírságot kapott, eltiltást viszont nem. DT-társa, a mindig a balhék középpontjában lévő Tomy Kelly se maradt ki az adakozásból, őt egy közelebbről meg nem nevezett incidensért vágták meg 20 000 dollárra. Miután elvesztette szellemi vezérét a védelem, végleg egyértelművé vált, hogy a meccsen nincs keresnivalója a Raidersnek. A második félidő ennek megfelelően lényegi esemény nélkül zárult le, a Steelers magabiztosan ült az eredményen, míg a JaMarcus Russell "legszebb" napjait idéző Jason Campbell lecserélése sem hozott megoldást az ezüst-feketéknek.

Bruce Gradkowski most nem tudta megismételni tavalyi mágiáját, bár a tüzes irányító valamelyest előre tudta lendíteni az offense-t, végeredményben ő sem tudott pontokat tenni a táblára. A meccs után azonnal kijelentette Tom Cable, hogy Campbell marad a kezdő QB, csupán rövidtávú döntés volt a meccsen való leültetése. A Miami ellen visszatérhet Asomugha és Darrius Heyward-Bey is, főleg előbbi játéka jelent pozitívumot, a Brandon Marshall nélkül érkező Dolphins ellen lesz lehetőség kreatívan használni a sokoldalú CB-t, aki Sebastian Janikowskival és Shane Lechlerrel együtt vezeti a Pro Bowl-szavazást saját posztján.

San Diego Chargers

A Chargers hivatalosan is visszatért az élők sorába, 2-5-ös kezdés után most újra .500-on állnak sorozatban elért 3. győzelmüknek köszönhetően.

Mostanság bármilyen Chargersről szóló cikknek Philip Rivers méltatásával kell kezdődnie. Riverst lehet szeretni, lehet utálni, egy dolgot nem lehet tőle elvitatni: az NFL egyik, ha jelenleg nem a legjobb irányítójáról van szó. Elképesztő, hogy Peyton Manninget is lepipálva 5.-6. számú elkapókkal, TE-kkel, fullbackből átképzett RB-kel képes látszólag mindenféle erőlködés nélkül folyamatosan TD-drive-okat vezetni. A Denvernél már említettük, hogy remekül olvasta Rivers a mismatcheket, legyen szó egy Brian Dawkins által egy az egyben fogott Darren Sprolesról, vagy a visszatért Malcom Floydnak adott TD passznál is hihetetlen érzékkel találta meg a zónázó Denver védelemben az üresen felejtett WR-t, aki egy hónap kihagyás után még csupán kisegítő szerephez jutott az offense-ben. Mike Tolbert a szezon elején már összehozott pár 100 yardos meccset, most ismét elérte a bűvös limitet az alacsony, de iszonyatosan izmos játékos, akinek Ryan Mathews sérülése miatt kellett beugrania halfbacknek. Ironikus, hogy statisztikák szerint a Chargers magasan vezeti az NFL-t az olyan futások kategóriájában, amelyeknél vezető blokkolóval (értsd: fullbackkel) állnak fel, és a legtöbbször ez a blokkoló pontosan Tolbert szokott lenni Mathews vagy Sproles előtt. Most Jacob Hester vette át ezt a szerepet tőle, kiváló blokkokat osztott ki az ex-LSU futó, Tolbert végül 111 yarddal zárt. Persze ne felejtsük, nagy szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy a végig magabiztos vezetés tudatában bőven volt lehetősége futnia, a 4,4 yardos átlagot tekintve azért már nem volt olyan kiemelkedő napja neki. A védelemben ismét a kiváló Shaun Phillips vitte a prímet, 2 sackje közül az egyik egészen félelmetes atletikus képességekről árulkodott. A statisztikákban nem látszik, de egy ízben ő ütötte meg Ortont úgy, hogy az eredeti röppályáról eltérített passzt Antoine Cason tudta leszedni.

9 játékos nem tudott edzeni a héten, közülük a legfontosabb Antonio Gates, illetve csatlakozott a maródiakhoz Patrick Crayton is, akinek csuklója hétfő este a TD-je közben sérült meg, nagy árat fizetett a 6 pontért a veterán WR. Crayton valószínűleg december közepén térhet vissza a műtéti beavatkozást igénylő sérülés után, könnyen elképzelhető, hogy IR-re fog kerülni. Annál is valószínűbb ez, mivel Vincent Jacksont aktiválta a csapat, és a Colts ellen már bevetésre kész lesz a visszatérő elkapó, aki állítólag az edzéseken ott folytatja Riversszel, ahol abbahagyta tavaly, fikarcnyit sem romlott összhangjuk. Malcom Floyd visszaesett combhajlítósésülése után, biztos nem lesz 100 %-os hétvégére, Legedu Naanee viszont teljes mellszélességgel vissza tudott térni az edzésekre, így a Colts ellen vélhetően ő és Jackson lesznek a kezdő elkapók.

A Colts most különösen foghatónak tűnik, a Chargers passzvédekezésén áll vagy bukik a dolog lényegében, az szinte biztos, hogy legalább 3-4 TD-t el fog tudni érni az offense, innentől kezdve pedig arra kell figyelniük - persze ez nagyon egyszerűen hangzik; korántsem az -, hogy Manningék kevesebb pontot csináljanak, mint ők. Más szavakkal: ne számítsunk 6-3-as meccsre a hétvége egyik rangadóján.