AFC heti körkép - 12. hét

AFC North:

    Visszapillantó:
A Cincinnati Bengals az idény egyik leggyengébb játékával 26-10-re kikapott a New York Jets vendégeként a hálaadási csütörtöki meccsdömping utolsó, éjszakai felvonásában. A továbbra is sérülésektől tizedelt Pittsburgh Steelers kissé kínos, 19-16-os hosszabbításos győzelmet aratott a Buffalo Bills otthonában. A Cleveland Brown még nehezen birkózik meg az esélyesség terhével, de ezúttal végül hazai pályán 24-23-ra felülkerekedtek a Carolina Panthers gárdája felett. A Baltimore Ravens viszonylag magabiztos 17-10-es sikert könyvelhetett el a vendég Tampa Bay Buccaneers ellen.

    A szabadügynökpiac és csereüzletek szerzeményei:
    Baltimore Ravens:
Egy korábbi kiadásban végigfutottunk a megszerzett újoncokon, most essék szó a szabadügynökökről és trédekről. Ebben a csoport 2 csapata igazán jól járt, egy hozta a megszokott "csendes" holtszezont, egy pedig mellé lőtt. A Hollók az első kategóriába tartoznak. Anquan Boldin óriási húzás volt. Bár Joe Flacco irányító még mindig nem nőtte ki magát, de az Arizonától elcsábított elkapó óriási fegyver és ezt hétről hétre bizonyítja, vele a Ravens támadósor bőven átlag fölé emelkedett. Flacco kritikája, hogy Boldin nem produkál kiemelkedően jó évet, valószínűleg alig éri majd el az 1000 yardot, de kiélezett szituációkban tudja hova kell dobnia a labdát. Arról nem is beszélve, hogy Boldin nemcsak saját teljesítményével segíti csapatát, ugyanis vele a fedélzeten, sokkal több lehetősége van Derrick Masonnak, vagy éppen egy másik szerzeménynek, a csoportban bengáliként jól ismert seattle-i kitérővel Marylandbe került TJ Housmandzadehnek. Utóbbi személyes statisztikái aztán végképp elmarad a korábbi évektől, de elképesztően fontos elkapásokat jegyez kulcsfontosságú helyzetekben, elég ha csak a Steelers elleni győztes TD-jére gondolunk. A harmadik elkapó, Donte Stallworth, akit eddig egyáltalán nem tudott kihasználni Flacco. Erről azonban egyáltalán nem ő tehet, mivel az egyéves kihagyás után visszatért elkapó megsérült, pedig az igazi mélységi célpont ő lehetne. Itt összességében tehát az jegyezhető meg, hogy Boldin nagyon megérte a pénzét, de Husi is jó vétel volt, Stallworth pedig még csak most bizonyíthat, de velük ez a Ravens támadósor a liga első harmadába került, ami nagy fegyvertény és szükséges lépés volt, révén hogy a védelem már elkerülhetetlenül kezdi elveszíteni domináns szerepét, s inkább csak nagy játékokból él, igaz azt jól teszi Ed Reeddel és Ray Lewis-szal. Ami még érdemleges, hogy Billy Cundiffot újraigazolták, s most megbízhatóan értékesíti a mezőnygólokat.

    Pittsburgh Steelers:
Szokás szerint nem volt túl nagy mozgás a csapatnál ezen a téren. Sok kiegészítő ember és egy kezdő. Ami váratlan volt, hogy több régi Steelers szereztek vissza. Az egyetlen, aki kezdőbe érkezett az Arizona Cardinalstól, az Bryant McFadden, akit William Gay tavalyi szerencsétlenkedése után kellett visszacsábítani acélvárosba egy draftnapi tréd keretében. Bár B-Mac korántsem számít jó cornernek, de stabilabb és fizikálisabb Gaynél, a szereléseket biztosan tudja végrehajtani, azaz legalább nagy játékot nem engednek, ez pedig elég Dick LeBeau egységénél, ráadásul Gay visszakerült nickelbe, ami viszont jól fekszik neki. McFadden tehát stabilabbá tette a passzvédekezést, nem nyújt állandó lehetőséget a nagy játékokra, illetve a 3. és hosszú szituációkra. A másik visszatérő a Super Bowl XL hőse, Antwan Randle El elkapó. A Redskinstől hazatért játékos viszonylag kevés szerepet kap, punt retunerként és 3/4. WR-ként használja a csapat. De az elkapók mélységének jót tett, plusz kreativitást is vitt a játékhívásokba, már idén is volt olyan trükkös játéka, amikor TD-t passzolt. Ami még az ő esetében fontos szempont volt az öltözői szerepe, nem titkoltan az volt az elsődleges leigazolásakor. A harmadik visszatérő Larry Foote, aki a Lions-féle sikertelenségtől "menekült el", ezért elfogadta a csereszerepet Lawrence Timmons mögött, s ezzel visszaállt az LB-egység mélysége, hiszen igen kellemes, amikor egy sok helyütt kezdőnek való játékos áll beugrásra készen. A special team megsegítésére érkezett a 49erstől Arnaz Battle elkapó és a Buccaneerstől Will Allen safety, mindkettőjüknek nagy szerepe van abban, hogy a speciális egység a ligautolsóból a liga élmezőnyébe került. Rajtuk kívül még a Billstől igazolt Jonathan Scottot érdemes megemlíteni. Ő Max Starks sérülésével került reflektorfénybe, de sok öröme nincs benne az acélvárosi szurkolóknak. Ellenben a Dallasból kiebrudalt Flozell Adams tökéletesen betöltötte a Willie Colon sérülésével RT poszton keletkezett űrt. Összességében tehát sok bevált kiegészítő játékos érkezett, a kezdőben helyet kapó B-Mac és a vészmegoldásként leigazol Adams hozzák a várt a színvonalat.

    Cleveland Browns:
Fura ez, de ami fő vételnek számított, azaz a két irányító, Jake Delhomme és Seneca Wallace, az nem jött be. Az okokat kár firtatni, de a Pantherstól és Seahawkstól érkezett QB-k egyaránt rendre sérüléssel küzdenek. De ott van Peyton Hillis. Akit a megbukott Brady Quinnért kaptak. Az év üzlete volt. A Browns támadósora visszatért az élők sorába és ez elsősorban neki köszönhető. Elképesztően jó, ellenállhatatlan és megállíthatatlan. A biztos futójáték révén pedig az újonc QB, Colt McCoy is megél. A texasi újonc sokat köszönhet a Traktornak. De beszéljünk Sheldon Brownról is. Az agyongyalázott tavalyi secondaryre rá se lehet ismerni, ráadásul kiváló mentora két újonc társának, Joe Hadennek és TJ Wardnak. Stabilitást adott hátul a Barnáknak. Ami a legfurcsább, hogy a 3-4-es védelembe érkezett, s nem éppen abba való emberek is eléldegélnek valahogy a védelemben. Ilyen a Philadelphiából érkezett Chris Gocong ILB, vagy éppen a Szentből Barna lett Scott Fujita. Erősen kétséges volt, hogy ők helytállnak 3-4-ben, de végső soron bejött. No persze nem játszanak kiemelkedően, de mint egység mégis működik. Tehát hiába a sok ember, mégis csapatként funkcionál a védelem, és jók a mentorok a fiataloknak, míg támadó oldalon éppen az a húzás jött be, amelytől a legkevésbé várták, s azok nem tudtak maradandót alkotni, akikben valamelyest bíztak a clevelandi szurkolók.

    Cincinnati Bengals:
A Cincinnatinél kevés, de annál hangosabb mozgások voltak, amelyek most már kijelenthető, rossz irányba vitték a csapatot. A tavalyi, jól működő védelmet és futójátékot elégnek vélte a vezetőség, ezért új szegmenset kívántak hozni a támadójátékba, pontosabban inkább visszahozni, ugyanis Cincyben nem ismeretlen a két kiváló elkapóval szárnyaló passzjáték. Kezdődött Antonio Bryant 28 millió dolláros szerződésével, akit az edzőtábor után kivágták sérülése miatt, eközben látva, hogy ablakon dobták ki a pénzt, megszerezték Terrell Owens-t. Aki még nagyobb név a szakmában, mint "elődje". Tegyük hozzá megéri a pénzét. Elképesztően produktív idén is, csakhogy ha egy csapatban két sztárelkapó van, akkor "muszáj" passzolni, pedig a Bengals tavaly futójátékával és védelmével nyerte a csoportot. Ez a stílusváltás pedig - ahogy az AFC North-ban lenni szokott - nem jött be. TOcho Show az van. De az ő produktivitásuk nem párosul csapat szinten eredményességgel. Ez nem Owens hibája, ő nem tehet róla. De igazából kiderült, hogy nem rá lett volna szükség, mert máshol sokkal nagyobb lyukak voltak a csapatban. De igazából leigazolásával is nyerhetett volna a Bengals - már ha Marvin Lewis meg merte volna húzni, hogy két ilyen kiváló elkapó ellenére is futásorientált csapat marad a Cincy. Az egy-egy "bevált"és kidobott elkapón kívül túl nagy mozgás nem volt a csapatnál, csak a tavalyi rájátszásbeli kudarcért felelőssé tett Shayne Graham rúgót váltotta Mike Nugent. De ő sem volt nagy igazolás, és nemcsak azért, mert sérültlistán kötött ki a szezon fele után.

    A hét támadója:
Peyton Hillis RB, Browns: Nem győzünk ámuldozni a Traktoron. Ezúttal 26 kísérletből 132 yardot és 3 TD-t szerzett, azaz szinte egymaga mozgatta a Barnák támadósorát és írta a táblára a pontokat. Emellett 6 elkapásból további 63 yardot hozott a konyhára, az egyetlen negatívum, hogy passzkísérlete sikertelen volt.

    A hét védője:
Troy Polamalu SS, Steelers: Legnagyobb vetélytársa a címvédő James Harrison volt, aki hat szerelése mellett sacket is szerzett és fumble-t harcolt ki. Csakhogy Troy Polamalu volt, aki összeszedte azt a fumble-t, sőt a 4. negyedben interceptiont is szerzett alig pár yardra az end zone-tól, azaz biztos pontoktól fosztotta meg a Bills-t kiélezett szituációban, hiszen így is hosszabbításba torkollott a meccs. Az már csak hab a tortán, hogy 4 szerelése mellett 3 passzt is kivédekezett, természetesen többnyire kulcshelyzetekben.

    A hét újonca:
Carlos Dunlap DE, Bengals: Először mutatta meg magát igazán a Floridáról érkezett védő. A csapat katasztrofális passrush-a mellett üde színfolt az ő 2 sackje, ezenkívül további egy szerelést jegyzett.

    Extrapont:
A Browns számára a Carolina Panthers volt az egyetlen csapat, amelyet még sosem győzött le. Most már nincs fekete folt a Barnák listáján. Ehhez Peyton Hillis újabb remeklése kellett, akinek 6 meccse van, hogy az eddigi 11 futott TD-jéhez további hattal beállítsa a 17 futott TD-s franchise rekordot, amely még 1958-ból és 1965-ből datálódik. Hogy fokozzuk Hillis dicsőítését: a Traktor lehet az első fehér futó Craig James után, aki egy idényen belül 1000 futott yard fölé jut. Még 95 yard hiányzik neki ehhez, hogy James Patriotsban elért 1985-ös bravúrját megismételje.

    Előretekintő:
A vasárnap esti rangadón jön a derbi, a Ravens-Steelers csontzene! Aki igazán szereti a futballt, annak kihagyhatatlan csemege. Ráadásul a csoportgyőzelem a tét, aki nyer, az tulajdonképpen behúzta a csoportot, ugyanis a jelenlegi azonos mérleg ellenére kétmeccses előnybe kerül riválisával szemben: a Ravens újabb sikerével az egymás elleni eredmény (2-0 lenne), míg a Steelers győzelmével a jobb divíziómérlege miatt (mivel a Ravens kikapott a Bengalstól). Az eredmény természetesen megtippelhetetlen. A Cincinnati Bengals a címvédő New Orleans Saintset fogadja - nem túl sok reménnyel. A Cleveland Browns a Chad Hennével magára találó Miami Dolphins vendége lesz.

    Az AFC North állása:
1. Baltimore Ravens 8-3 - egymás elleni eredmény: 1-0
2. Pittsburgh Steelers 8-3 - egymás elleni eredmény: 0-1
3. Cleveland Browns 4-7
4. Cincinnati Bengals 2-9

Gergelics József (Soldados)

 

AFC West

 

Kansas City Chiefs

A Chiefs és Matt Cassel a kisebb megingást követően ismét gőzerővel nyomul, lenyűgöző magabiztossággal hengerelték le a Seattle Seahawksot.

Cassel és Dwayne Bowe hihetetlen összhangjáról már írtunk a múlt héten, Bowe ott folytatta ahol abbahagyta, sőt még egy fokozattal feljebb kapcsolt. A kiváló formában lévő elkapó 3 TD-passzt húzott le, összesen 17-szer célozta meg Cassel, ebből 14-et el is kapott Bowe, ami kiváló arány, és a legtöbbje ezeknek az elkapásoknak kulcsszituációkban születtek; vagy TD-t ért el, vagy harmadik kísérletek során szerzett first downt. Kissé mélyebbre ásva a statisztikákban is azt mondhatjuk tehát, hogy minden szempontból elképesztően jól játszik az ex-LSU játékos, nem csak "üres" yardokat gyűjtöget. Mi több, futásoknál is magasan az átlag fölötti blokkolási tevékenységet tapasztalhatunk tőle. Visszatérve a harmadik kísérletekre, hogy ezeket ne legyen nehéz megcsinálni, arról Jamaal Charles gondoskodott, aki szokásához híven megállíthatatlan volt, majdnem 8 yardos átlagot ért el. Todd Haley-ék végre azt is belátták, hogy indokolatlan kivenni Charlest goal line szituációkban. Eddig Jackie Battle és Thomas Jones osztoztak ezeken a futásokon, most Charles is esélyt kapott a bizonyításra, és bebizonyította, hogy 180 fontosan is földre lehet rakni egy DE-t. Matt Cassel a hónap legjobb támadója lett az AFC-ben, novemberben 12 TD passza mellé egy INT párosult csak, és persze nyert a csapat az esetek többségében, így teljesen megérdemelten kapta meg a díjat a szezon elején a szurkolók által a kispadra követelt irányító.

 Kisebb horderejű hír, hogy a csapat szerződést hosszabbított long snapperével, a megbízható Thomas Gaffordal, aki 2009 óta van a csapatnál. Ezzel Andy Studebaker és Derrick Johnson után ő lett harmadik játékos, aki az idény után szabadügynök lett volna, de a Chiefs év közben adott neki hosszútávú szerződést. Gafford két éves, 1,205 millió dollár értékű kontraktusban részesült.

A KC 102 pontot szerzett az elmúlt három meccsen, 7-4-gyel vezetik csoportjukat. Kirobbanó formában van a csapat, nagyon izgalmas versenyfutásra van kilátás a 6-5-ös San Diegoval.

 

Denver Broncos

Josh McDaniels hajója lassan, de biztosan süllyed. A videózási botrány mellett hazai pályán simán kikaptak a középcsapat Ramstől, így nem sok öröme lehet mostanában a Denver szurkolóknak.

A vasárnapi mérkőzés előtt nem sokkal jött a hír, a 49ers elleni londoni meccs előtt az egyik Broncos alkalmazott lefilmezte a San Francisco egyik edzését, ahol playeket vettek át. A hivatalos verzió szerint az alkalmazott, Steve Scarnecchia magánakciója volt ez, bárki megkérdezése nélkül vette fel az anyagot, majd miután elkészült e felvétellel, azt felkínálta Josh McDanielsnek, aki nem kívánta megnézni azt, de nem is jelentette egyből az NFL-nek a szabálytalanságot. Mivel késve jelentett a ligának, a csapatot, és McDanielst egyaránt 50-50 000 dollárra büntette meg a liga, de egyelőre egyéb szankciókat nem vetett be a vezérkar. Azt már mindenki ítélőképességére bízzuk, hogy mennyit hisz el a történetből, mennyire tartja a hivatalos verziót elfogadhatónak. Mindenesetre sokat mondó, hogy maga Bill Cowher, a ligaszerte elismert és tisztelt ex-edző, jelenleg tévés elemző mondta el a CBS The NFL Today című magazinműsorában, hogy ő elképzelhetetlennek tartja, hogy senki nem adott utasítást Scarnecchianak, és valóban a saját szakállára ügyködött volna. Pat Bowlen tulaj elmondta, hogy egyelőre támogatják az edzőt, de az ő közleményében is érzékelhető volt, hogy ha a szükség úgy hozza, komoly változások lesznek a csapatnál.

  A St. Louis elleni hazai mérkőzésnek tehát nem a legjobb előjelekkel vágott neki a csapat, lényegében az első félidőben elvesztették a meccset. A végső, 36-33-as eredmény igen csalóka, a 4. negyedben 20 pontot rámolt be a Broncos a kissé talán túlságosan nyugodt Ramsnek, a végén kis szerencsével akár ki is egyenlíthettek volna, 2 perccel a vége előtt 3 pontra csökkentették a hátrányt Brandon Lloyd 2. TD-jével. A gond az, hogy 3 negyeden keresztül azt csináltak Sam Bradfordék, amit akartak. Ami külön érdekes, hogy a rookie QB lényegében hatékony futójáték nélkül szedte szét a Denver védelmét, mert - és ez pesze a Broncost dicséri - Steven Jacksont nagyon levették a pályáról a meccs nagy részében. 32 labdaérintéséből mindössze 3 first downt tudott hozni az elmúlt években a Rams egyszemélyes offense-ének tekinthető futójátékos. Valószínűleg a védelmi gameplan teljes mértékben Jacksonra összpontosított, máskülönben nehezen magyarázható, hogy egy Billy Bajemának hogy lehetett két elkapott TD-t is engednie a defense-nek, de általában véve is szétpasszolta őket a rookie 1/1.

 A Denver szép lassan az NFL leggyengébb csapatai közé csúszik vissza, az AFC West utolsó helyéről sem lesz egyszerű akár egy helyet is előrelépniük. A hétvégén Kansas Citybe utazik a csapat, az Arrowheadben a Chiefs minden bizonnyal revansot akar venni a három héttel 20 pontos zakóért, és a megkérdőjelezhető playhívásokért.

 

Oakland Raiders

 

A három meccs győzelmi sorozat, és a pozitív mérleg elérése után most olyan mély hullámvölgybe került a Raiders, hogy onnan kikecmeregni igazi kihívás lesz.

Sorozatban a második olyan vereségét szenvedte el a csapat, amelyek során éppen eddigi erősségei mondtak csődöt. A Steelers elleni fiaskó után most a Dolphins ellen sem láthattunk az eddig ligaelit futójátékból semmit. Darren McFadden az elmúlt két meccsen 18 futásból 16 yardot ért el, ez persze főként a támadófal teljes összeomlásának köszönhető. Rendszeresen 2-3 védő már a backfielden találkozik McFaddennel, innen persze már nem lehet tisztességes futásokat összehozni. A passzjáték a csapatnál mindig is csak kiegészítő szerepet töltött be idén, önmagában egyik irányító sem alkalmas arra, hogy futástámogatás nélkül meccseket nyerjen. Bruce Gradkowski kapta meg a bizalmat miután a múlt héten beugrott Jason Campbell helyett, és kicsit jobb teljesítményt tudott előcsiholni az offense-ből a Steelers ellen. Gradkowski kezdőként most nem váltotta meg a világot, kifejezetten rosszul játszott, egyetlen TD-passzát is annak köszönheti, hogy Jacoby Ford ismét csodaturmixot ivott, és hasonló teljesítménnyel rukkolt elő, mint a Kansas City ellen, amikor lényegében egyedül nyerte meg a meccset. Ford most a legtöbb yardot futotta, a legtöbbet kapta el, és a legtöbbet hordta vissza a Raidersben; igaz egy darab reverse-ből elért 13 futott yarddal vezetni a kategóriát nem biztos hogy az ő dícsérete... Mindenesetre a szezon során másodszor vitt vissza kickoffot TD-re a veszedelmesen gyors rookie (a 101 yardos return a leghosszabb a klub történetében), és a közel félpályás TD-elkapásnál, valamint egy másik, biztos picknek tűnő passznál is hihetetlenül akrobatikus képességekről tett szert. Gradkowski ezeknél az átadásoknál mindent elkövetett, hogy highlight filmet hozhasson össze Ford, nem mondhatni, hogy megkönnyítette a 175 centis elkapó dolgát, borzasztó passzokról beszélünk. Fordot novemberi teljesítményéért az AFC a hónap legjobb special teamere díjjal jutalmazta.

A védelem se állt össze az offense-hez hasonlóan, nagyon gyengén produkált a front, talán egyedül az eddigi legjobb NFL meccsét játszó Rolando McClaint lehet a hetesből kiemelni, aki 7 tackle-je mellett első interceptionjét is megszerezte a ligában. Ronnie Brown és Ricky Williams összeszokott párosa számolatlanul termelte a yardokat, és a sérüléséből visszatért Chad Henne egy-két gyengébb periódust leszámítva kifejezetten jól menedzselte a meccset, és a Coliseum közelében felnőtt Davone Bess segítségével sikeresen tudtak haladni a gyengélkedő Nnamdi Asomughával felálló secondary ellen. Asomughan nagyon érezhető volt, hogy bokasérülése után még nem 100 %-os, évek óta leggyengébb meccsét játszotta. Persze ezt az ő esetében úgy kell érteni, hogy két hosszabb elkapást is beengedett, nem TD-hegyekről van szó. A meccset nem tudta Aso végigjátszani, a helyére beálló Walter McFaddent pedig nagyon csúnyán szétdobálta a Miami.

 Gradkowski a meccsen dobott utolsó passzánál a vállára esett, harmadfokú elválást állapítottak meg az orvosok, csütörtökön IR-re is került az irányító, Jason Campbell fogja befejezni a szezont. Kyle Boller előlépett 2. számúnak, mögé pedig azt a J.T. O'Sullivant hozták, aki utoljára a Chargers tagja volt, október 20-án cutolták a 31 éves QB-t.

 Veszélyes zuhanórepülésbe fogott a csapat, erőn felül kell teljesíteni a hétvégén a Chargers ellen, hogy megállítsák őket. Az elmúlt hetek alapján a két csapat között jelenleg klasszisokban mérhető különbség van, és ne felejtsük, a 4. héten is special team, és defense TD-k kellettek, hogy minimális győzelmet arasson otthon a Raiders. Hihetetlen fordulatra lesz tehát szüksége az ezüst-fekete alakulatnak, ha nem akarnak 5-7-es mérleggel hazatérni San Diegoból.

 

San Diego Chargers

 

A Chargerst 2-5-nél már lassan mindenki eltemette, de aztán a Titans elleni meccs félidejében Norv Turner élete öltözői beszédét tartotta meg, és azóta szárnyal a csapat, nincs olyan statisztika, amelyben ne lennének az NFL legjobbjai között az azóta eltelt időszakban.

A Broncos elleni hétfő esti mészárlás után most ismét főmüsoridőben dominált a csapat vasárnap éjszaka. A Coltsot szinte minden pozíción sérülések tizedelik, és ez most már Peyton Manningra is hatással van, az előzetesen a két elit QB csatájaként beharangozott találkozón a regnáló MVP csak statisztaszerephez jutott. A Chargers védelme négyszer fogta el Manning passzát, 2 TD-t is vittek ezekből, az elsőt Kevin Burnett, a másodikat Eric Weddle vitte vissza 6 pontért. Bár Eric Weddle interception előtti akciója Reggie Wayne-en egyértelműen szabálytalan kontaktnak tűnt, a bírók nem dobták be a zászlót Wayne és társai heves tiltokozása ellenére sem. Szó mi szó, az eset után a stadion kivetítőjén percekig ismételt eset pass interference-nek tűnt, és pár nappal később Jim Caldwell, a Colts vezetőedzője is elmondta, az NFL beismerte, hogy zászlót kellett volna dobni a megmozdulásra. Igazán ez a TD vitte be a kegyelemdöfést az harmadik negyedben, de azt már soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha megkapja a 15 yardot a Colts... Ezzel együtt kiválóan játszott a San Diego védelme, a szezon egyik legnagyobb meglepetése, Antonio Garay NT-ként végig dominálta a Colts belső falembereit. Hivatalosan nem járt neki sack, de volt egy megmozdulása, amikor a Colts RG Jeff Linkenbachot egy az egyben lényegében betolta, majd szó szerint rádobta Manningre. Ez a play remekül szimbolizálta az egész meccset.

 A támadóknál szokás szerint nem volt probléma, bár Philip Rivers most kifejezetten kevés hosszú passzt dobott (nem volt 20 yardnál hosszabb passza a meccsen), szinte az összes checkdownja sikeresnek volt ítéhető. Vincent Jackson visszatérése fájdalmasan rövidre sikerült, mindössze 2 playt töltött a pályán az épphogy visszatért elkapó, a meccsen vádlihúzódást szenvedett, majd edzésen állítólag túlkompenzált, és a jobb lovaglóizma húzódott meg. Nem szokatlan ez hosszú kihagyás után, mindenesetre nagyjából minden esély elúszott arra, hogy megmutathassa Jackson, hogy még mindig domináns WR a következő nagy szerződés reményében. Mike Tolbert ismét 100-yardos meccset mutatott be, bár nagy playeket nem lehet tőle várni, remekül falja a yardokat azokban a szituációkban, amikor erre van szükség.

A Chargers 6-5-re mászott vissza, visszaelőzték a Raiderst, akiket vasárnap fogadnak hazai pályán. A két csapat teljesen ellentétes pályát ír le az elmúlt hetekben, vélhetően hamar eldönti a meccset a San Diego.

 

AFC South

 

Indianapolis Colts – San Diego Chargers14 – 36

 

Csúnya vereséget szenvedett a Colts és már évek óta nem sok babér terem a számukra a Chargers ellen. A katasztrofális támadófal megölte a teljes Colts támadójátékot. Az eredetileg OT Jeff Linkenbach ismét guardot játszott Mike Pollak helyén. Ennek döntő következménye lett a meccs kimenetelére. Linkenbachot többször effektíve hozzávágták Manninghez és még minimális ellenállás kifejtésére is alkalmatlan volt. A futójáték teljes hiánya és az összeomló támadófal több rizikós dobásba is belekergette Manninget, aki a meccset 4 interceptionnel zárta. Ennek ellenére egy félidő végi TD drive segítségével még szoros 14-16-os eredménnyel fordultak a csapatok, de ezt követően a Colts vagy turnoverrel vagy puntokkal zárta a drivejait és igazi kiütés lett a vége. Gyakorlatilag mindenki teljesítményét negatívan lehet kiemelni, kivéve talán Pierre Garcont, Kavell Connert és a red zone védekezést. Reggie Wayne a szezonban már 9 elejtett passznál jár és elmondása szerint hazai pályán a világítás miatt többször nem látja rendesen a labdát. Emellett a meccs végén még meg is sérült és a héten egy edzésen sem vett részt. Hozzá hasonlóan Hayden is a meccs már lefutott szakaszában sérült meg és ő sem tudott edzeni. Nem túl jó előjel elveszteni egy kezdő cornerbacket, ha az ember a Dallas Cowboysal készül játszani. Rajtuk kívül Session és Sanders visszatérésre is még várni. Ezen kívül Addai, Collie és Charlie Johnson hiányzására is lehet számítani. Potenciális visszatérő lehet viszont Hart és Brackett. Összességében a sok sérült és az inkompetens támadófal már túl soknak bizonyult az évek óta menetelő Coltsnak, de a nagyon gyengén teljesítő csoport ellenfelek miatt még így is esélyük van, hogy tovább folytatódjon a több éves playoff sorozat.

 

Houston Texans – Tennessee Titans                       20 – 0

 

Nem sok öröme volt ezen a meccsen a Titans szurkolóknak. Még azt sem lehet mondani, hogy ott volt Finnegan-Andre Johnson bunyó, mert ott Finnegan inkább csak provokálta Johnsont, de elővigyázatosan nem próbálta megütni. Végül azonban hiába püfölte őt egy kicsit Johnson, mindkettőjüket csak a meccsről állították ki, későbbi meccsekről nem tiltották el őket. Rusty Smith lehet, hogy igazából a Texans PR osztályának beépített embere, ha ez nem is igaz, azért mindent megtett, hogy jobb színben tüntesse fel a Texans secondaryjét. A rossz heteket megélt Glover Quin élt is a Smith által nyújtott lehetőségekkel és megszerezte élete első interceptionjét, ráadásul, ha egy üzlet beindul alapon végül 3 pickel zárt. Mivel Smith passzaitól nem nagyon kellett félni ezért a Texans nyugodtan feltölthette a boxot és Cushing vezetésével teljesen levették Chris Johnsont a pályáról. Szintén nem jó hír a Titans szurkolóknak, hogy nem tűnt úgy, mintha Moss nagyon megerőltetné magát. A Titans támadók gyengélkedésének Arian Foster örülhetett igazán. A biztos előnnyel a zsebükben a Texansnak lehetősége volt több futát biztosítani Foster számára, aki élt is vele és 30 futásából majd 150 yardot tett meg. A Titansnek azonban nincs ideje a 0-ázás miatt keseregni. Vasárnap már ismét Kerry Collins vezetésével lépnek majd pályára a Jaguars ellen. Ha sikerül azt a meccset nyerniük, akkor még a csoportgyőzelem sem elképzelhetetlen a számukra, hiszen akkor már egyből a Jacksonville elé került és tekintve, hogy még kétszer fognak játszani a Coltsal is.

 

Jacksonville Jaguars – New York Giants                 20 – 24

 

Szokatlan érzés volt a Jaguars számára, hogy az évnek ebben a szakaszában ők vezetik a csoportot. Ennek ellenére nem voltak megilletődöttek New Jerseyben és jobban kezdték a meccset a Giantsnél. A Giants két buta büntetéssel kétszer fosztotta meg magát a TDtől és csak mezőnygóllal kellett beérnie. A momentum egyértelműen a Jaguároknál volt a félidő végén, miután Garrard kétszer is keresztbe oda-vissza futkározott a pályán, hogy a 3rd downt előbb 1st downra majd touchdownra váltsa. De hiába vezettek 17-6-ra, ezúttal ők kerültek a szoros meccs vesztes oldalára. A második félidő első playében Mike Sims-Walker kezéből pattant ki a labda úgy, hogy interception legyen belőle. Fordulat annak volt köszönhető, hogy a második félidőben már beindult a Giants pass rush és Jacobsot sem tudták már megállítani a védők. A Giants 3 perccel a lefújás előtt szerezte meg először a vezetést, hála a tight end Kevin Bossnak, akiről lepattant a védője miután elkapta a labdát és ezután könnyedén tudott begyalogolni az endzoneba. Az idei évben nem szokatlan a Jaguars számára, hogy az utolsó driveal kell megszerezniük a győzelmet és Garrard is igazán brillírozott a 4. negyedben, de most a támadó falat ért sérülések átalakították a történet végét. Az utolsó 3 play mindegyikében sackelték Garrardot, ráadásul az utolsónál még a labdát is elvesztette. A vereség azonban nem volt annyira fájó, mivel a Colts San Diego elleni zakójával továbbra is a Jacksonville áll a playoffba jutást jelentő első helyen. A vereség ellenére elmondható, hogy amilyen lassan indult be olyan nagy formában van Maurice Jones-Drew. Az edzők ki is emelték, hogy a futójáték megerősödésében Jones-Drew felépülésén kívül nagy része van még a guard Vince Manuwai és a center Brad Meester játékának is. A hétvégi fontos Titans elleni meccsre már vissza tud térni Eugene Monroe, akire szükség is lesz Garrard megóvásában, de Mike Sims-Walker már biztosan nem fog pályára lépni. A Titans elleni siker nem csak a +1 győzelem miatt lenne fontos a Jaguars számára, hanem azért is, mert egy Tennessee elleni vereséggel egyből a Titans mögé kerülnének és elvesztenék azt az előnyüket, hogy ők rendelkeznek a legjobb mérleggel a csoporton belüli mérkőzéseken.