AFC heti körkép - 15. hét

Lássuk mi történt az AFC-ben a 15. fordulóban.

AFC North

 

    Visszapillantó:
A Baltimore Ravens hazai pályán bravúros, 30-24-es győzelmet aratott a címvédő New Orleans Saints felett, ezzel versenyben maradt a csoport megnyeréséért. A Cincinnati Bengals megszakította 10 meccsen át tartó nyeretlenségi sorozatát azzal, hogy saját közönsége előtt 19-17-re nyert a Cleveland Browns ellen. A divízióban éllovas Pittsburgh Steelers végletekig kiélezett mérkőzésen 22-17-re alulmaradt a vendég New York Jets csapatával szemben, de így is saját kezében maradt a sorsa, sőt, a rájátszásba is bejutott.

    Rájátszás és draftpick figyelő:
    A Pittsburgh Steelers (Panthers, @Browns) számára megvan a csoportgyőzelem és a 2. kiemelés a rájátszásra, ha...:
- győz és a Ravens vereséget szenved

    A Baltimore Ravens (@Browns, Bengals) rájátszásba jut, ha...:
- győz
- kikap a Chiefs és a Jaguars
- kikap a Chiefs és a Colts
- kikap a Chargers és a Jaguars
- kikap a Chargers és a Colts

    Cleveland Browns (Ravens, Steelers):
- Jelen állás szerint 7. és 11. draftpick között lesz a helyük. A viszonylag erős menetrend miatt a 9-11. pick lenne most a Barnáké, de ha - a papírforma szerint - mindkét hátralévő meccsüket elvesztik, akkor akár 5-8. helyre és feljöhetnek.

    Cincinnati Bengals (Chargers, @Ravens):
- Jelen állás szerint a 3. draftpick lesz a Bengalsé a Panthers és a Broncos után. A győzelemmel egy helyet rontottak a draftpozíción, de várhatóan nem csúsznak tovább, mert az ellenfelek ismeretében hatalmas bravúr lenne egy újabb győzelem.

    A hét támadója:
Ray Rice RB, Ravens:
A várakozásoktól idén kissé elmaradó futó elévülhetetlen érdemeket szerzett a bajnok Szentek legyőzésében. 31 kísérletből 151 yardot és 1 TD-t szerzett, továbbá 5 elkapásból további 80 yardot és 1 TD-t ért el, ezzel kiemelkedően a meccs legjobbja volt.

    A hét védője:
Jarret Johnson OLB, Ravens:
Védelmi oldalon is egy eddig alulteljesítő játékos nyújtott kiemelkedőt. Jarret Johnson 7 szerelést ért el, ebből 1 sack volt és 1 fumble-t is kiharcolt.

    A hét újonca:
Maurkice Pouncey C, Steelers:
Ezen a héten több jelölt is volt a díjra, így leginkább azért esett a Floridáról 1. körben érkezett centerre a választásom, mert Carlos Dunlap, a Bengals DE-je, Colt McCoy, a Browns irányítója és Emmanuel Sanders, a Steelers elkapója is volt már díjazott. Pouncey az egyik legjobb passrush-sal rendelkező Jets ellen kiválóan állta a sarat és összességében sok ideje volt Ben Roethlisbergernek passzolnia, a 3 sack egyikéről sem ő tehetett, továbbá futásblokkolásban extra jól teljesített ezen a héten az egyik legjobb futás elleni védelemmel szemben.

    Extrapont:
Ez a Baltimore hete volt. Nézzük a jó híreket: Joe Flacco megdöntötte az idénycsúcsát a 23 passzolt TD-vel, Jarret Johnson pedig sorozatban 111. alkalommal volt kezdő, ezzel utolérte az e tekintetben csapatrekorder Peter Boulware-t. A Bengals sikerével nem állította be a sorozatban 11 elszenvedett vereségre vonatkozó negatív csúcsát. A Steelers története során először kapott ki saját otthonában a Jets alakulatától, a korábbi 7 pittsburghi összecsapáson mindannyiszor hazai siker született.

    Előretekintő:
A csütörtök esti rangadón a Pittsburgh Steelers a liga leggyengébb csapatának számító Carolina Panthers együttesét látja vendégül, így a győzelem begyűjtése - papíron - nem okozhat gondot az acélvárosiaknak. A Cleveland Browns a Baltimore Ravens gárdáját fogadja, utóbbi nem hibázhat, ha még komolyan gondolja a csoportgyőzelmet, de a rájátszás mindenképpen meglenne vele. A Cincinnati Bengals nem sokáig élvezheti a siker ízét, ugyanis a rájátszás miatt ezer fokon égő San Diego Chargers érkezik vendégségbe, s így igen meglepő lenne a hazai siker.

    Az AFC North állása:
1. Pittsburgh Steelers 10-4 - divízión belüli mérleg: 4-1
2. Baltimore Ravens 10-4 - divízión belüli mérleg: 2-2
3. Cleveland Browns 5-9
4. Cincinnati Bengals 3-11

Gergelics József (Soldados)

 

AFC West

 

 

Kezd tisztulni a kép az AFC nyugati csoportjában is a kép a rájátszást illetően, két meccsel az alapszakasz vége előtt még három csapatnak van esélye a playoffba jutásra. Lássuk az egyes forgatókönyveket:

1. A Kansas City Chiefs 9-5-tel áll, háromféle módon juthatnak rájátszásba:

  • Megnyerik maradék két meccsüket a Titans és a Raiders ellen, ez esetben teljesen mindegy mit játszik a Chargers és a Raiders a többi meccsen.
  • Egyet legalább megnyernek a két meccsből és a Chargers legalább egyszer kikap.
  • Egyet sem nyernek, de a Chargers mindkét meccsén kikap és a Raiders is kikap a Coltstól.
  •  
  • Esély a bejutásra: 54 % (az elmúlt évek statisztikái, illetve a hátralévő ellenfelek alapján lefolytatott szimulációk eredménye (A Sports Club Stats nevű oldal adatai alapján)
  •  

2. A 8-6-os Chargersre vonatkozó forgatókönyvek:

  • Megnyerik hátralévő két meccsüket a Cincinnati és a Denver ellen, valamint a Chiefs kikap legalább egyszer.
  • Egy meccset nyernek a kettőből és a Chiefs mindkét meccsen veszít, illetve a Raiders is kikap a Coltstól.
  •  
  • Esély a bejutásra: 44,7 %


3. A 7-7-es Raiders esélye:

  • Meg kell nyerni mindkét hátralévő meccset a Colts és a Chiefs ellen, valamint a Chiefsnek ki kell kapnia a Titanstől is, illetve a Chargersnek is legalább egy vereséget kell elszenvednie.
  •  
  • Esély a bejutásra: 3,1 %
  •  

Most pedig lássuk, hogy telt a hét az egyes csapatoknál:



Kansas City Chiefs



Már a múlt heti, San Diego ellen bemutatott szánalmas offense produkció is nyilvánvalóvá tette, hogy Matt Cassel szép fokozatosan nélkülözhetetlen részévé vált a Chiefsnek. Ezt a elméletet tovább erősítették a St. Louis Rams ellen látottak.

Cassel vakbéműtétjéből lábadozva vállalta a játékot, a hét közepén még nem lehetett tudni, hogy készen fog e állni a QB, általában 14-20 nap az átlagos felépülési idő egy ilyen beavatkozás után, a vasárnapi meccse pedig mindössze 10 nappal volt az egy héttel ezelőtti szerdán végrehajtott műtéttől. Végül fellélegezhettek a Chiefs szurkolók - ugyanazok, akik teljes joggal néhány hónapja még lecserélését követetelték -, az irányító játékra jelentkezett, ezzel jelentősen növelve az esélyeket a kulcsfontosságú győzelem elérésére.

Mindkét csapat Missouri államban található, és bár eltérő konferenciáik okán csupán négyévente találkozhatnak az alapszakaszban, az előszezonban minden egyes évben játszanak egymással, az összecsapást nem hivatalosan Governor's Cupnak nevezik. A Rams St. Louisba költözése előtt 1963 és 1987 között a Cardinals volt a helyi csapat, még velük kezdődött a rivalizálás, amit '96-ban élesztett újra a Kosok megérkezése. A nagy hagyományokkal bíró meccs legelején nem úgy tűnt, hogy sima Chiefs győzelem lesz a dologból, a Rams 6-0-ás előnyre tett szert az első negyedben, de ezután az offense gyorsan összekapta magát, és 6 negyed után újra TD-t szereztek Cassel Leonard Pope-nak adott passzával. Az irányítónak lehettek volna még jobb számai is, ha nem ejtik el számos passzát az elkapók, illetve interceptionjét sem lehet teljes mértékben a nyakába varrni, Dwayne Bowe és Tony Moeaki egymást zavarták, egyikük rossz route-ot futott, így az előttük zónázó Kevin Dockerynek könnyű dolga volt. A meccsen Thomas Jones nagyszerű mérföldkövet lépett át: ő lett az NFL történetének 25. játékosa, aki elérte a 10 000 futott yardot. A másik back, Jamaal Charles is felhívta magára a figyelmet, 11 futásból 126 yardot futott, elképesztő, 11,5 yardos átlagot elérve. Ezzel szezonátlagát 6,4-re tornászta fel, ami már-már a pofátlanság határát súrolja, soha egyetlen back, aki 200-nál többet futott egy szezonban nem érte el ezt az átlagot. Idén a második legjobb ebben a kategóriában LeSean McCoy, aki több mint egy teljes yarddal van mögötte lemaradva, másképp megvilágítva McCoyhoz közelebb van a 13. Matt Forte, mint ő Charleshoz... Többször dicsértük már ezeken a hasábokon a harmadéves futót, nem is szeretnénk magunkat ismételni, de ezeket a számokat nem lehet szó nélkül hagyni. Charles magasan az NFL legjobb futója, éppen csak a közvélemény nem vesz erről tudomást, a kedden lezárult szurkolói Pro Bowl szavazáson fasorban sincsen a játékos. Remélhetőleg az edzői és játékos szavazatok bejuttatják a hawaii meccsre, égbekiáltó bűn lenne akármelyik AFC backet az ő kárára bejuttatni a meccsre.

Mindenképpen meg kell említenünk Wallace Gilberry nevét, aki leginkább nickel felállásoknál szerepel pass rush specialista mivolta miatt. Ebbéli képességeit most maximálisan kihasználta, 3 sacket is elért a Rams támadói ellen. Gilberry nevét nem sűrűn hallani, de közvetetten neki van a legnagyobb szerepe abban, hogy Tyson Jackson még mindig nem nagyon tudott kibontakozni, jópár snapet "lenyúl" a tavalyi 1/3-as választott elől. Érdekesség, hogy a Chiefs vezeti az NFL-t a defensive back blitzek hatékonyságában, 38 ilyen hívásuknál mindössze 51,9-es passer ratinget értek el az ellenfelek QB-i, és 5 sacket gyűjtöttek be a DB-k. Nem meglepő, hogy a slot corner Javier Arenas, akinek már az Alabamában is a pass rush volt az egyik specialitása, vezeti a csoportot 3-mal.

A csapat saját kezében van a sorsa, mint feljebb láthattuk, és egyik hátralévő ellenfél sem legyőzhetetlen. Azt is vegyük számba, hogy otthon játsszák mindkét mérkőzést, a New Arrowheadben pedig még nem kapott ki a csapat, 6-0 a mérleg odahaza. Ha hozzák az elvárt győzelmeket, akkor 2003 után újra csoportgyőzelmet ünnepelhetnek Kansas Cityben.

 

Denver Broncos

 

Bár a Denver kikapott, a vártnál szorosabb meccset játszott a Raidersszel, és Tim Tebow játéka is reménykedésre adhat okot. Bár akkora médiafigyelem nem övezte a Florida túlzás nélkül már most legendás státuszba sorolható - van másik focista, aki már 23 évesen önéletrajzi könyvet ír? - ex-QB-jának kezdőként való debütálást a profik között, ez inkább a Broncos mérhetetlenül kaotikus szezonjának, és a rájátszásért folyó küzdelmek kiélesedésének köszönhető. Kétségünk ne legyen, ha Tebow a 4.-5. hét környékén veszi át a kezdő szerepét, akkor ez lett volna a hét fő eseménye.

Tebow talán jobban is járt azzal, hogy most nem ő volt a középpontban, bár kivételesen jól tudja kezelni a médiát a fiatal játékos, kétségtelen, hogy nyugodtabb körülmények között tudott így készülni a Raiders ellen. Ahogy az várható volt, fogadtatása Oaklandben nem volt túl szívélyes, a Black Hole fanatikusai az első pár valóban elég gyengén kivitelezett Denver play után nekikezdtek a "Tebow Sucks" kórusnak. Csattanós választ adott a skandálásra a 23 éves QB, 3 & 24-re 40 yardos TD-futott, klasszikus Gators playeket idézve szó szerint bevonszolta magával az end zone-ba Michael Huff FS-t. Később a sajtótájékoztatón bevallotta, hogy igazából nem ezt a playt hívták az edzők, a drawt Buckhalternek kellett volna futnia, így lényegében improvizációról van szó... Nem sokkal ezután már a vezetést is átvette az első félidőben buta turnoverekkel a labdát többször is saját térfelén átadó Raiderstől a Broncos; bár a TD-passz elérésében Brandon Lloydnak és Stanford Routtnak jóval nagyobb érdeme volt, mint a double coverage-be szívbaj nélkül egy "hulló falevelet" bedobó Tebownak. Ezután már többször nem sikerült bejutnia az end zone-ba a Broncosnak, de három field goalt érő drive-ot azért még összehoztak. Tebow nem adott el labdát, bár tegyük azt is hozzá hogy iszonyatosan konzervatív gameplannel állt elő a meccsre az edzői stáb, minimális kockázatot vállalt csak Studesville, aki mögé egyébként láthatóan felsorakoztak a játékosok. Ki tudja, lehet hogy hasonlóan Tom Cable 2008-as mutatványához ő is meg fogja tudni mászni a pozíciós edző-ideiglenes HC-végleges HC létrát... Persze ehhez nem ártana az utolsó két meccset behúzni, vagy legalábbis kompetitív játékot mutatni. Visszatérve a meccshez, a konzervatív hívások mellett a védelem borzasztó erőtlensége járult hozzá a vereséghez, az első negyedbeli két labdaszerzéstől eltekintve nagyon gyengén teljesített a front, hasonlóan az októberi meccshez, most is szétfutotta őket a Raiders.

A szezonban már csak egy cél lehet: fel kell mérni, hogy mit tud kezdeni Tebow-val a csapat, alkalmas e hosszabb távon kezdőnek, vagy még Ortonra kell támaszkodni. Két oldala van a dolognak: olyan rendszert kell köré építeni, amely kiemeli erősségeit, gyengeségeit - mély és középhosszú passzok pontossága, dobómozdulat, védelmek olvasása - pedig marginalizálja, viszont szó sem lehet arról, hogy egy Tebowhoz passzoló spread option-közeli, NFL-szinten működésképtelennek számító offense-t alkalmazzon csapata. Itt tehát meg kell találni a kompromisszumot, és talán ez az egyetlen hátulütője a Josh McDaniels kirúgásának; neki egészen biztosan teljesen kiforrott tervei voltak erre nézve, de távoztával ez ment a kukába. Emiatt az edzőkeresésnél is figyelembe kell majd venni, hogy olyan ember jöjjön, aki tud mit kezdenei Tebow-val. A hátralévő két meccs a Texans és a Chargers ellen lesz, a liga egyik leggyengébb védelmét az egyik legjobb fogja követni. Ezek végeztével tisztább képünk lesz a Tebow-kérdést illetően.

 

Oakland Raiders

 

A Raiders az első félidőben saját dolgát nehezítette meg, de a második játékrészre helyreállt a "rend", és 21 pontot szerezve simán behúzta a meccset az ismét foghíjas lelátók előtt játszó csapat.

Ismét 500 yard fölött teljesített az offense, 1968 óta először fordult elő hogy egy szezonban háromszor lépték át ezt a bűvös határt a Raiders támadói. Mindkét Denver elleni meccs benne van ebben a trióban, elképesztően dominálta idén a Raiders szurkolóik nagy örömére egyik legfőbb riválisát. A két meccsen összen 98 pontot és 1010 yardot hozzott a csapat, ebből 592-t futásból hoztak McFaddenék. 8 futott TD született ezeken a meccseken, 2004 óta először fordult elő, hogy egy csapat egy másik ellen egy szezon alatt ennyit ért el (érdekesség, hogy a 2004-es Falcons egy meccsen engedett a Chiefsnek 8 futott touchdownt). Ismét a nagy playek vitték a pálmát a meccsen Raiders-szempontból, Jacoby Ford megszerezte első futott TD-jét, az első scrimmage play során 71 yardos TD-t ért el egy end aroundból a veszedelmesen gyors játékos. Később elmondták, hogy egész héten tudták hogy ezzel a playjel fognak nyitni, mivel az elemzések során megfigyelték, hogy Denver OLB-i a "rendes" külső futások túloldalán nem zárnak rendesen, ezt pedig bootlegekkel, reverse-ökkel lehet kihasználni. A rookie elkapó azt is elmondta, hogy Hue Jackson OC "kötelezővé tette" neki, hogy legalább 20 yardot hozzon a játékkal. Még egy 70 yard fölötti TD-t ért el a meccsen a csapat, ezt se a megszokott módon, a fullback Marcel Reece vitt be egy passzt 73 yardos TD-re, a levegőben 3 yardot töltött a labda, a többit a WR-ből átképzett játékos tette meg. A meccs az első félidőben még szoros volt, de ezt inkább a buta/szerencsétlen turnovereknek köszönhette a Broncos, mint valós játéktudásának, mindkét TD-jüknél a Raiders térfél közepén kezdtek. A legnagyobb playek Ford és Reece nevéhez fűződnek, a munka oroszlánrészét viszont Darren McFadden vállalta, aki a szezon során 6. 100 yard fölötti meccsét zárta, és karrierje során először ért el 1000 yardos szezont. McFadden szorosan Arian Foster nyomában van a meccsenkénti scrimmage yardok tekintetében, emellett vezeti az RB-ket az elkapások után megtett 12 yardos átlagával. A harmadéves futónak még 182 yard hiányzik ahhoz, hogy az övé legyen a 2. legtöbb futott yardos szezon a Raiders történetében, Marcus Allen 1985-ös évét beérni már nem fogja idén (1759 yardot futott ekkor Allen). Rendkívül találó Jack Del Rio, a Jaguars edzőjének nyilatkozata, amelyben elmondta "a játékosok, akik elég gyorsak, hogy utolérjék, nem elég erősek hogy levigyék". McFadden tehát végérvényesen berobbant a liga elitjébe, mindezt úgy, hogy első két csalódást keltő éve után már sokan lemondtak arról, hogy valaha ki fog teljesedni az NFL-ben.

 A Raidersnek minimális esélye van a rájátszásra, a nyilatkozatok eltérnek a csapaton belül arra nézve, hogy mennyire fogja befolyásolni őket a Chiefs meccs eredménye (a Kansas City 1:00-kor játszik, a Raiders 4:05-kor kezd a Colts ellen). Shane Lechler, a Denver ellen életében először enyhe sérülése miatt egy puntot régi társának, Sebastian Janikowskinak átengedő punter mindenképpen nézni fogja a meccset elmondása szerint, Stanford Routt viszont kijelentette, hogy zéró befolyása lesz a Titans-Chiefs mérkőzésnek rájuk nézve. Akárhogyis, a Peyton Manning vezette Colts akkor is nagy kihívás önmagában is, ha tudjuk, idén nem olyan dominánsak a Csikók, mint azt megszokhattuk az elmúlt 10 évben.

 

San Diego Chargers

 

A Chargers csütörtökön ország.világ előtt mutathatta meg, hogy igenis playoff-kaliberű csapat. A 49ersnek egy percig nem volt esélye a hétközepi meccsen, így a Chargers még mindig minimális, egy meccses lemaradással lohol a Chiefs nyomában.

Philip Rivers ismét nélkülözte Antonio Gates-t és Malcom Floydot - ez utóbbinak van a legtöbb elkapása az NFL-ben drop nélkül, sajnos combhajlító-sérülése megakadályozta idén abban, hogy rendesen kibontakozzon. Gates azt nyilatkozta, hogy majdnem biztos, hogy már csak az esetleges rájátszásban léphet idén pályára, talpsérülése igen makacsnak bizonyul. Vincent Jackson idén másodjára lépett pályára, és kihasználva a nagy nyilvánosságot bemutatatta, hogy miért érdemel meg egy komolyabb szerződést. 3 TD-t kapott el a szezon nagy részét kihagyó játékos, az elsőnél szó szerint leiskolázta a jobb CB-k közé tartozó Nate Clementset. A 49ers egyébként sem készített túl jó védelmi gameplant, igen sok 3 és 4-emberes rusht láthattunk tőlük, amelyek ellen Rivers évek óta halálos. Idén ilyen playeknél Riversnek 70,4 %-os a pontossága, 111,4-es a ratingje, és 22 TD-t dobott ezekben a szituációkban, ezek mind elsők a ligában. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért nem blitzelt rendesen a 49ers, 25 passzkísérletből 18-nál volt 4 vagy annál kevesebb rusholó, mondani sem kell, szétszedte a védelmet Rivers. Érdekes volt nézni, hogy ennek ellentételezéseképpen a Chargers 6 sacket ért el hasonlóan konzervatívabb blitzek segítségével (mindegyiknél maximum 5-en rusholtak), valószínűleg sokkal jobb munkát végeztek Ron Riverák a 49ers tendenciáinak kielemzésében.

Jacksonra visszatérve, most már arról beszélnek ügynökei, hogy ügyfelük nyitott arra, hogy maradjon San Diegoban, természetesen imádja a várost, és a csapatot is, az egész holdout csak félreértés volt... A hírek szerint A. J. Smith is ingadozik, elképzelhető, hogy végre megkapja hőn áhított megaszerződését Jackson, és költöznie sem kell ehhez. Franchise tag eshetőségéről is szól a fáma, ez viszont nem biztos hogy a legjobb megoldás lenne, ez akár egy újabb holdouthoz is vezethetne.

 A Chargers több kulcsembere is sérüléssel bajlódik, Gatesen és Floydon kívül a védelem egyik vezére, az ILB Stephen Cooper sem fog tudni játszani a hétvégén a Bengals ellen. A Bengals borzalmasan gyenge idén, Batman és Robin (Terrell Owens és Chad Ochocinco magukra aggatott beceneve) egyike sem fog játszani a hétvégén, az újabban jó formát mutató Cedric Benson viszont okozhat gondot a San Diegonak.

 

AFC South

 

 

Indianapolis Colts – Jacksonville Jaguars               34 – 24

 

A Jaguars idei évének legfontosabb meccse volt az idei második Colts elleni meccsük. Jack Del Rio ennek szellemében folyamatosan kockáztatott, és amikor csak lehetett megpróbálkozott nekimenni 4.-re is, sőt egyszer még 5.-re is. Ha nyertek volna, matematikailag bebiztosítják a csoportelsőséget, de a vereséggel már szinte csak a Colts botlása esetén juthatnak playoffba.

A szokásos Colts-Jaguars meccsekhez képest kicsit nagyobb lett a különbség és végig a Colts fölényét lehetett érezni, de még így is majdnem Jaguars siker született. A meccs legvalószerűtlenebb statisztikája, hogy a Coltsnak több futott yardja lett, mint a Jaguarsnak, ráadásul Maurice Jones-Drew még csak 50 futott yardot sem ért el. Ennek az volt az oka, hogy a Colts még kezdő cornerbackjei nélkül is büntetlenül tudta feltölteni a boxot akkor, amikor egyértelműen Jaguars futásra lehetett számítani. A másik hihetetlen dolog, hogy a főleg 1-2 yardos totyogásairól ismert Donald Brown 130 futott yardot ért el. Ez főleg a Jaguars védőinek az érdeme volt, akik már bizonyították a futások elleni rátermettségüket a Raiders ellen.

Az első félidőben a Colts igazi támadó fegyvere a visszatérő Austin Collie volt, aki rövid idő alatt is 2 TD-t tudott szerezni, de sajnos Collie idén már harmadik alkalommal szenvedett súlyos agyrázkódást, ami miatt az edzők már kockáztatnak tovább és IRre rakták az ifjú elkapót. Collie kiesésével és Tamme kisebb sérülésével a második félidőre megint megakadt a támadógépezet, de a special team jó teljesítménye és a félidei előny elégnek bizonyult.

A Jaguars veszte az lett, hogy MJD megállítása után passzolásra voltak kényszerítve, de a támadófal nem bírt Mathissel és Freeneyvel. A bíróknak voltak érdekes ítéletei, például amikor Mike Thomas a visszafutása előtt fair catch szerű jelzést adott, de a bírók nem ítélték annak, így Thomas könnyedén tudott touchdownt elérni. Aztán pedig úgy tűnt, hogy próbálják egyenlíteni a dolgokat, de ennek ellenére egy másik returnnél a bonyolult helyzetnek megfelelően ítéltek, tehát összességében nem a bírók tevékenysége döntött a két csapat közt. A Colts special team főleg a vicc kategóriába tartozott az elmúlt években, de Taj Smith érkezése óta nagyon megváltoztak a dolgok. A speciális csapategység egy megszerzett, ráadásul TDre visszahordott onside kicket és egy punt után visszaszerzett labdát tudott felmutatni a meccsen, ami 14 pontot hozott a Coltsnak.

A Jaguars nem csak a meccset vesztette el, hanem 2 kezdőjátékosát is. Jones-Drew karrierje során első alkalommal kénytelen sérülés miatt kihagyni egy meccset, ráadásul Mike Sims-Walker is súlyos sérüléssel küzd. MJD sérülésével Rashad Jennings nagy lehetőséget kap különösen tekintve, hogy a romokban heverő Redskins lesz az ellenfél, de a Jaguarsnak nem elég a saját ellenfelét megvernie, hanem szüksége van a Raiders vagy a Titans segítségére. Ha a playoff nem is lesz meg, azért annak lehet örülni Jacksonvilleben, hogy idén egyetlen meccsükön sem volt blackout.

A Colts ismét a kezébe vette az irányítást és a védelem is bizonyított, hogy meg tudja állítani a futásokat, amire szükség is lesz majd a Raiders ellen. A nagy kérdés viszont az, hogy mit fognak kezdeni Collie nélkül, amikor Waynere se nagyon számíthatnak, mivel rá Nnamdi Asomugha fog vigyázni, ha tudja vállalni a játékot.