AFC heti körkép - 16. hét

Lássuk mi történt az AFC-ben a 16. fordulóban.

AFC North:

    Visszapillantó:
A csoportban listavezető Pittsburgh Steelers a várakozásoknak megfelelően sima, 27-3-as győzelmet aratott hazai pályán a liga leggyengébb csapata, a Carolina Panthers felett a csütörtök esti rangadón. Az üldöző Baltimore Ravens 20-10-es sikert könyvelhetett el a Cleveland Browns vendégeként, így már biztosan részesse lesz az utószezonnak, továbbá életben tartotta reményeit a csoport megnyerését illetően. A Cincinnati Bengals váratlan, de mindenek előtt bravúros, 34-20-as győzelmet aratott a vendég San Diego Chargers felett, amely így elbúcsúzhatott a rájátszástól.

    Rájátszás és draftpick figyelő:
    A Pittsburgh Steelers (@Browns) számára megvan a csoportgyőzelem és a 2. kiemelés a rájátszásra, ha...:
- győz
- a Ravens vereséget szenved

    A Baltimore Ravens (Bengals) számára megvan a csoportgyőzelem és a 2. kiemelés a rájátszásra, ha...:
- győz és a Steelers vereséget szenved

    Cleveland Browns (Steelers):
- Jelen állás szerint a 10. draftpick lesz a Brownsé. Ezen még 2-3 helyet ronthatnak és javíthatnak attól függően, hogy nyernek vagy veszítenek vasárnap.

    Cincinnati Bengals (@Ravens):
- Jelen állás szerint a 4. draftpick lesz a Bengalsé a Panthers, a Broncos és a Bills után. A győzelemmel egy helyet rontottak a draftpozíción, de várhatóan nem csúsznak tovább, mert az ellenfél ismeretében hatalmas bravúr lenne egy újabb diadal - bár ezt mondtam múlt héten is...

    A hét támadója:
Jerome Simpson WR, Bengals
: A tavalyelőtt 2. körben választott elkapónak 3 év kellett mire első igazán értékelhető meccsét összehozta. De megérte várni, mert 6 elkapásból 124 yardot és 2 TD-t szerzett, így elévülhetetlen érdemei vannak együttese meglepő sikerében.

    A hét védője:
Ed Reed FS, Ravens
: Colt McCoy, a Barnák irányítója eddig rendkívül megbízható és labdabiztos volt. De nem akkor, amikor Ed Reed a pályán van. A visszavonulása után Hírességek Csarnokába kerülő védő 2 passzt halászott le a levegőből, továbbá 3 szerelést mutatott be.

    A hét újonca:
Joe Haden CB, Browns
: Talán a hét védője címre is esélyes lehetett volna, de nem akartam egy embernek két címet adni. Mindenesetre a Haden 5 szerelése mellett jegyzett 1-1 INT-et, sacket, továbbá egy fumble-t is kiharcolt.

    Extrapont:
Ben Roethlisberger irányító és Mike Wallace elkapó párosa két év alatt a csapat történetének nagy játékokra vonatkozó rekordere lett - egyelőre holtversenyben. Wallace 7. 40 yardnál hosszabb TD-jét kapta Big Bentől, ezzel duójuk utolérte Bubby Brister QB és Louis Lipps WR kettősét, akik 6 idényt töltöttek együtt a Steelersnél.

    Hosszabbítás, avagy Pro Bowlerek a csoportból:
    Pittsburgh Steelers:
Troy Polamalu SS
(6), James Harrison OLB (4), Maurkice Pouncey C (1) - Polamalu és Harrison szerepléséhez kétség sem férhetett, ők akár az év védőjátékosai is lehetnek. Az újonc Pouncey beválasztása viszont teljességgel indokolatlan. Maga a fal is gyenge, márpedig ebben ő is szerepet játszik, elsősorban pass protectionben gyengélkedik ő is. Persze az nagy erény, hogy rögtön első évében vezére lett az egységnek, de ettől még legalább 4 jobb centert lehetne találni nála a 2010-es évet nézve. Sajnos a mérkőzéseket kommentáló riportereknek sikerült bebeszélnie mindenkinek, hogy fantasztikusan játszik és máris a Steelers centerhagyományait emlegetik. Ellenben érthetetlen, hogy Mike Wallace elkapó, Lawrence Timmons ILB miként maradhatott ki a keretből. De Casey Hampton NT, az irányító Ben Roethlisberger QB, vagy éppen a nyáron Dallasból érkezett Flozell Adams OT neve is felvetődhetett volna. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy minden idők egyik legjobb futás elleni védelméből egyetlen run stopper sem került a Pro Bowlerek közé...

    Baltimore Ravens:
Haloti Ngata NT
(2), Terrell Suggs OLB (4), Ray Lewis ILB (12), Ed Reed FS (7) - Ngata és Reed kerettagsága megkérdőjelezhetetlen, még akkor is, ha utóbbi csak 10 meccsen lépett pályára. Azonban Suggs és - bármennyire is szentségtörés - Lewis helye erősen vitatható. Suggs ugyan 1-2 gyengébb év után ismét dominánsan játszott, de Tamba Hali kihagyása a Kansas Cityből váratlannak nevezhető. Ray Lewis egy legenda, ezt senki nem vitatja, de ideje belátni, hogy az új generáció most már kezd túlnőni rajta. A negyedéves Lawrence Timmons és a harmadéves Jerod Mayo a Patriotsból egyértelműen jobb már nála, de a neve bevitte. Ez nem azt jelenti, hogy középszerűségbe süllyedt volna, csak azt, hogy több mint 10 év után már akad nála 2 jobb ILB a konferenciában, ettől még ő is elitjátékos, csak nem a legjobb a posztján. Aki viszont sérelmezheti, hogy nem kapott meghívót az a FB Le'Ron McClain és a center Matt Birk. Előbbi houstoni kollégája, utóbbi éppen a fentebb említett Pouncey áldozata lett.

    Cleveland Browns:
Joe Thomas OT
(4) - Újonc éve óta méltán Pro Bowler Joe Thomas, aki posztja egyik legjobbja a ligában. Helye nem megkérdőjelezhető, de többi csapattársa távolmaradása sem. Talán Peyton Hillis neve jöhetett volna még szóba, aki 1985 óta (Craig James - Pats) az első fehér 1000 yard fölé jutott futó. Talán a 8 fumble tűnik túl soknak ahhoz, hogy Pro Bowlon lépjen pályára.

    Cincinnati Bengals:
senki - Elsőre sokan rávágnák, hogy jogos egy 4-11-es mutatóval álló csapatnál. De Andrew Whitworth teljesítményét figyelmen kívül hagyni hatalmas hiba. Neki mindenképpen Hawaii-on lenne a helye. Ez is elgondolkodtató a keretkiválasztás metódusát tekintve...

    Előretekintő:
Az alapszakasz utolsó hetében az új kiírás értelmében kizárólag csoportrangadókat játszanak. A Baltimore Ravens a Cincinnati Bengals együttesét fogadja, s ha komolyan gondolja még a csoportgyőzelmet, nem engedheti meg a riválisnak az újabb bravúrgyőzelmet, noha az 5. helyes kiemelés már garantált számára. A Pittsburgh Steelers a Cleveland Browns vendége lesz, mivel maradt tétje a találkozónak, így nagy meglepetés lenne, ha az acélvárosiak a wild card hétvége kihagyásáért ne 100%-osan koncentrálva, s ezáltal ne győzelemmel távozzanak Ohio államból.

    Az AFC North állása:
1. Pittsburgh Steelers 11-4 - divízión belüli mérleg: 4-1
2. Baltimore Ravens 11-4 - divízión belüli mérleg: 3-2
3. Cleveland Browns 5-10
4. Cincinnati Bengals 4-11

 

AFC West

 

Az AFC Westben egy fordulóval az alapszakasz vége előtt eldőlt, hogy 2003 után először ismét a Chiefs nyeri a csoportot. Kellett ehhez a Chiefs domináns győzelme a Titans ellen, de még inkább az ennél jóval meglepőbb Chargers vereség Cincinnatiben. A Chiefs 2-meccses előnye így ledolgozhatatlanná vált.

Ezzel egyidőben megszülettek a Pro Bowl szavazás eredményei, a divízió első körben 10 játékos juttatott be az idén ismét Hawaiin megrendezett all-star gálára. Hogy ez sok vagy kevés, azt döntse el mindenki maga, mindenesetre vannak vitatható választások, illetve feltűnő hiányzók is. Lássuk a neveket:

Denver Broncos:
Brandon Lloyd WR

Kansas City Chiefs:
Dwayne Bowe WR
Jamaal Charles RB
Brian Waters G

Oakland Raiders:
Richard Seymour DT
Nnamdi Asomugha CB
Shane Lechler P

San Diego Chargers:
Kris Dielman G
Antonio Gates TE
Philip Rivers QB

Többen elsőszámú tartalékok lettek, ami azt jelenti hogy amennyiben posztjukon a beszavazott játékos nem vállalja a szereplést, akkor ők veszik át a helyüket. Őket nem soroljuk fel, amennyiben bekerülnek, arról természetesen hírt adunk. Az oaklandi TE Zach Millert viszont megemlítjük, neki igen komoly esélye van az utazásra, mivel Antonio Gatesnek - és minden játékosnak - január 18-ig kell eldönteni, hogy vállalja e a játékot, és ez jelenlegi állapotában nála igencsak kétséges.

 

Denver Broncos

 

Tim Tebow megszerezte első győzelmét az NFL-ben, mindezt 17-0-ás hátrányból fordítva sikerült elérnie. A teljes objektivitás kedvéért hozzá kell tenni, hogy a Houston passz elleni védekezése talán a liga leggyengébbje, és ezt most is bizonyították, kiválóan asszisztáltak a comebackhez.

A meccs borzasztóan indult Broncos szempontból, az egyetlen ígéretesen alakuló drive-ban, amely nem puntal ért véget az első félidőben, Tebow dobta meg élete első NFL interceptionjét. Aztán a második félidőben elkezdte a Broncos megcsinálni azokat a playeket, amelyeket meg kellett, a védelem is a sarkára állt, 2 mezőnygólt engedélyezett csupán a Texansnak, ráadásul mindkettő 50 yard feletti volt, az egyik 57 yardjával Texans klubrekordot ért. Tebow passzolt egy TD-t Correll Buckhalternek, illetve futott is egyet, ezzel elérve az egypontos győzelmet.

Érdekesség, hogy a második számú QB nem Kyle Orton volt, aki azt mondta még a hét elején, hogy játékra alkalmas állapotban van. Ehhez képest még hátrébb csúszott a rangsorban, ami azért komoly arculcsapásként értékelhető a szinte egész évben Pro Bowl szinten játszó irányító számára. Bár 2011-ben 8,8 millió dollár jár neki másfélmilliós rosterre kerülési bónusszal egyetemben az augusztusban aláírt szerződése alapján, nincs biztosítva az, hogy nem fog cserét követelni ezek után Orton. Annál is inkább mert a Tebow-mánia teljes gőzzel tarol Denverben, Ortont pár hét alatt szinte teljesen elfelejtették az ifjú sztár kedvéért...

Brandon Lloyd a Houston meccsen is kiváló elkapásokkal mutatta meg, hogy miért ő a csapat egyetlen Pro Bowlere. Lloyd a jump ballok mestere (egyszerűen fogalmazva olyan passzok, amelyekért ugrani kell), nem hiába volt középiskolában háromszoros magasugróbajnok. 8 hihetetlenül inkonzisztens év után idén beérett, és kedden egy konferenciahívásban nem is rejtette véka alá véleményét előző csapatairól (Bears, 49ers, Redkins). Egy kérdésre, mely szerint szeretne e rákacsintatni ezekre a csapatokra, és azt mondani, hogy "én megmondtam", nemes egyszerűséggel annyit mondott: "No, i want to say, 'Fuck you' and I mean that in the most professional way". A fordítást mellőznénk.

A Denvernek még a Chargers elleni meccse van hátra, ha győznek, elkerülhetik azt, hogy 12. vereségüket begyűjtve a franchise történetnek leggyengébb szezonját produkálják 2010-ben.

 

Kansas City Chiefs

 

A Chiefs esélyt nem adott a Titansnek arra, hogy ünneprontók legyenek, megőrizték veretlenségüket a szezon előtt felújított Arrowhead stadionban.

Matt Cassel ismét kiváló produkcióval állt elő, szinte minden harmadik kísérletét megoldotta a még mindig lábadozó QB, a vakbélműtét óta eltelt 18 nap még mindig nem egy megnyugtató időtartam. Főleg a sceren passzok működtek kiválóan, érdekes módon első playként egy fake screenel készítették elő a talajt, amelyből Dwayne Bowe rögtön 21 yardot hozott. Bowe-nak volt egy visszafogottabb periódusa idén nem olyan régen, de mostanában ismét hihetetlenül hasznosan játszik. A TD-elkapása eszméletlen volt, 5 védőt vert meg a play során. Emellett kiváló blokkokkal is segítette Jamaal Charlest és Thomas Jonest, játékának ezen aspektusát nem sűrűn szokták kiemelni, pedig Bowe az egyik legjobban blokkoló WR az NFL-ben. Ha már Thomas Jones szóbas került: a veterán futó egyre inkább hátulütő, mint megbízható társ a backfielden. Ezen a meccsen pontosan annyi first downja volt mint fumble-je, kettő. Hat mínuszos futása volt, egyetlen "rendes" futása 14 yardos volt. Ehhez képest Charles 13 futásból hozott 5 first downt, de most főleg a passzjátékban mutatta meg sokoldalúságát, 2 TD-t is elkapott. Említsük meg a skill playerek után a center Casey Wiegmannt, aki akár az állandóság szobra is lehetne, sorozatban 10 000. snapjét adta fel a meccsen. Wiegmann nem egy nyilvánosságot kedvelő falember - melyikük az? -, ő a csapatjátékos prototípusa, állhatatosságával, önzetlenségével minden társa tiszteletét kivívta. 15. évét tölti az NFL-ben a 37 éves Wiegmann, 10 éve nem hagyott ki meccset az egyik legkomolyabb fizikai igénybevétellel járó poszton... Szimbolikusan is értelmezhető, hogy egy olyan játékos is nagyot játszott, aki Wiegmann NFL-karrierje kezdetekor még az általános iskolát kezdte meg. Eric Berry fokozatosan fejlődik az év során, most egy szenzációs interception return TD-vel mutatta meg magát .

Pénteken érkezett a hír, hogy Charlie Weis majdnem bizonyosan elhagyja egy - igen sikeres - év után a Kansas City kötelékét, és elvállalja a Florida Egyetem támadókoordinátori állását. Ez némi hitelt ad azoknak az egész évben keringő pletykáknak, amelyek szerint Todd Hely és Weis között nem a legfelhőtlenebb a viszony. Az ESPN újságírója, Chris Mortensen értesülései szerint amennyiben valóban elvállalja a munkát a Gatorsnél, a playoffot még mindenképpen végigviszi a csapattal.

A Chiefs tehát bent van a rájátszásban, ugyanakkor még van tétje az Oakland elleni meccsnek a hétvégén. Egyrészt a hazai veretlenség megőrzése is fontos lenne, másrészt amennyiben a Chiefs kikap, és a Colts nyer a Titans ellen, akkor nem a Jetset, hanem a Steelers, Ravens páros egyikét fogadja majd a rájátszás elős körében a Chiefs hazai pályán. Todd Haley is elmondta, nem szándékozik pihentetni a kezdőket, ugyanakkor azért valószínű, hogy nem is fognak mindent bevetni a győzelem érdekében.

 

Oakland Raiders

 

A Raiders a Colts elleni hazai finálé megkezdése előtt már tudhatta, hogy a Chiefs győzelmével elszálltak esélyei a playoffra, tehát tétje már nem volt a mérkőzésnek az Oakland számára. Ennek ellenére igen izgalmas találkozót láthattunk, amelyen végül Peyton Manning zsenije felülkerekedett a hazaiakon.

A meccs az immáron szokásosnak mondható Jacoby Ford nagy playjel indult, a most már a draft egyik legnagyobb stealjének is titulálható rookie ismét TD-re hordta vissza a nyitó kickoffot, ezzel a szezonban már három kick return TD-je született. Ford annak köszönheti hogy nem lett Pro Bowler, hogy viszonylag későn kapta meg a visszahordó szerepkört, illetve hogy rookie-társa, Marc Mariani, a Titans visszahordója - aki nem játszik Forddal ellentétben az offense-ben - a puntokat is megkapta, és ebben a műfajban is ért el egy TD-t. Ezzel együtt Ford nagyon hasznos tagja lett a Raidersnek már első évében, igen szépen rácáfolt azokra a kritikusokra, akik őt inkább sprinternek, mint focistának tartották. Szükség is volt idén Ford berobbanására, hiszen Darrius Heyward-Bey még mindig minősíthetetlenül gyenge teljesítményt nyújt draftpozíciójához képest - persze az 1/7-ről nem ő tehet, hanem a Raiders -. DHB 61 neki szánt passzból mindössze 26-ot kapott el, 5 dropja is van. Ez főleg annak fényében nevetséges, hogy a csapat az év elején nagy hangú közleményben jelentette ki előre ivva a medve bőrére, hogy nekik volt igazuk Beyjel kapcsolatban, és idén mindenki meglátja hogy mi lett belőle... Ismerve a Raiders legtöbb korai választottjának elmúlt évekbeli sorsát, könnyen elképzelhető persze hogy 2011-ben, harmadik évében fog tényleg nagyot alkotni, követve Darren McFadden idei, vagy Nnamdi Asomugha 2006-os példáját.

A meccsen Raiders részről a leginkább meglepő az volt, hogy abszolút nem erőltette a futásokat Hue Jackson, az első félidőben főleg Jason Campbellre és a passzjátékokra hagyatkozott az OC, de ezek segítségével nem igazán sikerült komoly előrehaladást elérni, a Ford TD-n kívül csak Sebastian Janikowski mezőnygóljaival tudtak pontokat szerezni. A Pro Bowl tartalék Janikowski egy 59 yardos mezőnygólt is bevágott, ami a franchise történetének második leghosszabb field goalja volt. A második félidőben aztán elkezdett kapaszkodni a Raiders, de már túl későn sikerült elindítani az offenzívát, és a meglepően jól futó Colts offense le tudta járatni az órát nem utolsó sorban Manning hihetetlenül pimasz utolsó playével, amelynek során az eredeti játékot egy naked bootlegre változtatva és első szándékból futva - Manning ilyet soha nem csinál - az end zone előtt becsúszott, elvéve magától egy TD-t azért hogy le tudja járatni az órát térdelésekkel. 191 futott yardot engedett a Richard Seymourt hiányoló Raiders front Dominic Rhodeséknak - retróérzése lehetett a Colts szurkolóknak a hó elején leigazolt Rhodes láttán; a Manning, Wayne, Rhodes trió már 2001-ben is együtt húzta az igát Indianapolisban.

A Raiders végrehajthatja azt a történelmi tettet, amelyet az 1970-es egyesítés óta senki nem tudott megcsinálni, persze nem is akart: úgy söpörhetik a csoportot, hogy közben nem jutnak a rájátszásba. Az esetleges győzelemmel a Raiders 6-0 lenne a csoportban, és 2-8 a többi ellenféllel szemben (más AFC-s csapatot nem is tudott megverni a Raiders). Persze ehhez lesz egy-két szava a Chiefsnek, amely nem egyik legfőbb riválisa ellen szeretné elveszíteni hazai veretlenségét.

 

San Diego Chargers

 

Idén nem lett feltámadás, elszenvedte második decemberi vereségét is a Chargers, ezúttal talán még meglepőbb módon: az a Bengals verte meg őket, amely idén mérhetetlenül alulteljesített, és a meccs előtt két győzelemmel állt csupán.

A Bengalsben idén először nem játszott a TO-Ocho páros egyik tagja sem, ez pedig lehetőséget adott az eddig a veterán WR-ek miatt csupán epizódszerepre kárhoztatott Jerome Simpsonnak arra, hogy megmutassa magát. Simpson a forduló egyik legjobb WR-teljesítményét mutatta be az eddig idén kifejezetten jól játszó San Diego secondary ellen. Mind Quentin Jammer, mind Antoine Cason követett el sorsdöntő hibákat, és a safetyk sem voltak a helyzet magaslatán, Simpson mellett a rookie Jermaine Gresham is komoly nehézségeket okozott a védelemnek. A 34 bekapott pontot nem sikerült ellensúlyoznia az offense-nek, a Bengals gameplanje láthatóan arra épült, hogy elvegyék a hosszú passzok lehetőségét Philip Riverstől, akinek ismét hiányzott elkapói közül Malcom Floyd és Antonio Gates. Egészen pontosan háromszor dobott csak 20 yard fölötti passzt Rivers, és ezek mindegyike incomplete lett, leghosszabb sikeres átadása 19 yardos volt. Ezzel együtt a rövidebb passzokat azért sikeresen oldotta meg az irányító, nem lehet az ő nyakába varrni a vereséget. Annál inkább elgondolkodtató az a drive, amelynek végén a Bengals 1-yardosáról jöhetett a Chargers, és a liga rövidyardos szituációkban leggyengébb védelme ellen sorozatban három futásból sem sikerült TD-t elérni, és kénytelen volt 4-re field goalt rúgatni Norv Turner. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkora már elvesztette a csapat Mike Tolbertet, akivel talán könnyebben boldogultak volna ebben a szituációban. Tolbertet az első félidőben ütötte ki Reggie Nelson, ezután percekig feküdt a földön a futó. Szerencsére nagyobb volt az ijedelem, mint a tényleges baj, Tolbert végül "csak" kificamította a nyakát és a válla zúzódott meg. Ez igen rosszkor jött Tolbertnek, akivel ezután vélhetően revideálja álláspontját a csapat a hosszútávú szerződést illetően. Jövőre RFA lesz a játékos, valamelyik taget minden bizonnyal meg fogja kapni, de ezek után valószínűleg előbb bizonyítani kell, hogy sérülése nem fogta vissza, mielőtt megkapja a hőn áhított "rendes" szerződést. Tolbertet a térdsérüléssel bajlódó Stephen Cooperrel együtt IR-re rakta a csapat, a helyükre az RB Curtis Brinkley és a LB Darry Beckwith érkezett a practice squadból.

A Chargers tehát 4 év után először nem lesz ott a playoffban, a szezon eleji szerencsétlenkedést, a folyamatos special team bakikat végül nem tudta túlélni a csapat. A klub elnöke, Dean Spanos elmondta, hogy Norv Turner HC és A. J. Smith general manager állása biztos, jövőre is velük számol a klub. A Chargers a Broncos ellen zárja a szezont, minden bizonnyal szeretnének szépen búcsúzni a 2010-es szezontól hazai pályán.

 

AFC South

 

Indianapolis Colts – Oakland Raiders                      31 – 26

 

A Colts tét nélkül játszhatta le a Raiders elleni meccsét, mivel nem sokkal a kezdő kickoff után a Jaguars vereséget szenvedett a Redskinstől. Így már nem zavarta annyira a Colts szurkolókat, hogy Jacoby Ford egy kickoff return touchdownnal kezdte a meccset. A rémálomba illő kezdés ellenére a Colts hamar átvette az irányítást, hála a már 2006-ból ismert Rhodes-Addai futó kettősnek és annak, hogy a Raiders a meccs elején passzokkal és nem futásokkal próbált áttörni a Colts védelmén. Nem a Raiders támadóin múlt, hogy 26 pontot tudtak szerezni. A 26 pont közelébe sem kerülhettek volna, ha nincs Ford return TDje vagy ha nem Sebastian Janikowskinak hívják a kickert. Janikowski 4 field goalt rúgott be, ráadásul köztük egy 51 és egy 59 yardosat is. Az 59 pedig nem elírás. Manning 3 TD passzt adott, de nem volt igazán jó meccse. A győzelem a továbbra is hihetetlennek tűnő futójátéknak volt köszönhető. Az 1 hónapja még munkanélküli Rhodes régi önmagát idézte és majdnem 100 futott yardal zárt, ráadásul még eredményes kickoff returner is volt, Colts játékosokat tekintve pedig kiemelkedőnek mondható teljesítménye. A hosszú pihenő után Addai végre vissza tudott térni, de Rhodes remeklésével nem kellett nagy szerepet vállalnia. A futók teljesítményét a legjobban az az adat mutatja, hogy a Colts több futott, mint passzolt yardal zárta a meccset, de a legviccesebb, hogy a különbség pont Peyton Manning a meccset megnyerő futásának volt köszönhető. Az elkapók közül egyedül Tammenek sikerült rendre megnyerni a párharcát a safety Tyvon Branch ellen. A Raiders vakoldali tackleje Jared Veldheer a meccs nagy részén meg tudta fékezni Freeneyt, de a támadó falemberek tragédiája, hogy hiába sikeres a playek nagy részében elég pár elrontott play, hogy ellenfelük döntő hatással legyen a meccsre, és a Mathis-Freeney páros sikerült is ez.

A Colts végül megszerezte a Raiders onside kick kísérletét és Manning taktikus döntésével megnyerték a tét nélküli meccset és győzelemmel hangoltak a mindent eldöntő Titans elleni meccsre. A héten kiderült, hogy 4 játékos Freeney, Mathis, Wayne és Manning azok, akiket beválasztottak az idei AFC Pro Bowl keretébe. Négyük közül egyedül Manning az, aki csak, mint csere került be.

 

Jacksonville Jaguars – Washington Redskins        17 – 20

 

A Redskins védelme romokban hever és már a sokadik cserejátékosok kénytelenek kezdeni. A Jaguarsnak pedig mindenképp szüksége lett volna a győzelemre, hogy egy esetleges Colts botlás esetén a saját kezükbe vegyék a sorsukat. Ez azonban nem sikerült Maurice Jones-Drew nélkül.

A meccset a Redskins kezdte jobban és az első negyed után még úgy tűnt, hogy csúnya vereség is lehet a meccsből, de a 4. negyedben Garrardnak sikerült egy egyenlítő driveot is vezetnie, és a védelem is megállította Grossman utolsó próbálkozását, így jöhetett a hosszabbítás. A hosszabbításban azonban David Garrard megpecsételte a csapat sorsát egy interceptionnel.

A Jaguars ismét a szezon végére fogyott el és senkinek sem sikerült előlépnie és vezetnie a csapatot, amikor a legjobban kellett volna. Jenningsnek csak Drew mellett sikerült csillognia, nélküle már könnyedén meg tudták őt fékezni. Scobee a szezon nagy részében nem volt képes hibázni, de most kihagyott egy field goalt, ami a győzelmet is jelenthette volna. Marcedes Lewis is a legrosszabbul zárta a szezont, elkapások és blokkolás terén is alulmúlta önmagát. Garrardot nem tudta megvédeni a fala, ami a meccset eldöntő turnoverhez is vezetett. Ráadásul Garrardot azóta megműtötték és ha playoffba is jutna a Jaguars ő már biztos nem tud idén játszani. Rajta kívül Maurice Jones-Drewt se fogjuk jó ideig játszani látni. A reális playoff álmok elvesztése után a vezetők már nem erőltetik, hogy MJD továbbra is játsszon a még a preseasonben összeszedett sérülésével. Az egyedüli playmakernek Mike Thomas maradt meg, de ő kevés volt a győzelemhez.

A Jaguars láthatóan már lemondott a playoffról és ha esetleg be is jutnának, akkor is max a tisztes helytállást lehetne elvárni tőlük a szezon végi kipukkadás után. Egyedül azzal vigasztalódhatnak, hogy ők adták volna az AFC Pro Bowl csapatának kezdő futóját, Gates mögött sikerült Lewisnak is bekerülne illetve még a special team játékos Montell Owens utazhat majd Hawaiira.

 

Houston Texans – Denver Broncos                         23 – 24

 

A Texans jól kezdte a meccset és vezetett a 4. negyed elején szóval borítékolható volt, hogy ki fognak kapni. Pedig az első félidő nagyon biztató volt, még Andre Johnson nélkül is. Azonban a 17-0-s félidőt már csak denveri touchdownok és egy minden eldöntő megpattanó labda zárta, ami a Denver védőinek kezében kötött ki. A Texansnál csak annak örülhetnek, hogy jobb pozícióban fognak draftolni és hogy Foster a második draftolatlan játékos lehet, aki a legtöbb futott yardal zár. Még Jacoby Jonesnak lehetett fontos a meccs és úgy tűnik, már megszilárdítja helyét, mint a csapat 2. számú elkapója. A meccs legnagyobb vesztese Neil Rackers volt, aki hiába rúgott be egy 54 és egy 57 yardos mezőnygólt a csapata mégis 1 ponttal kikapott.

Jó hír lehet a szurkolók számára, hogy a csapat defensive coordinatora Frank Bush nem fog visszatérni jövőre. A helyét sokak szerint Wade Phillips fogja majd átvenni, ami ha bekövetkezik, akkor a 3-4-es védelemre való átállást vonja majd magával. Ha ez megtörténik, akkor majd mindenképp egy új nose tacklet kell majd szerezni az offseason során. Az belső linebackerek majd Ryans és Cushing lennének az egyik pass rusher pedig a visszatérő Connor Barwin lehetne majd.

A csapat összességében három játékost a Foster-Leach-Johnson hármast delegálja majd Hawaiira.

 

Tennessee Titans – Kansas City Chiefs                   14 – 34

 

A Titans szezonjának a vége elég dicstelenre sikeredik. A Chiefs átgázolt rajtuk és nem volt semmi ellenszerük Dwayne Bowera vagy Jamaal Charles gyorsaságára. Az egyedüli pozitívum a másodéves Jared Cook teljesítménye volt. Nehéz elképzelni, hogy ez a Titans majd megfékezi a remek sorozatban lévő Coltsot, de a lehetőségük még megvan arra, hogy berugdossák a playoffba a Jaguarst. Chris Johnson idén már nem került be a Pro Bowl csapatba, de Jason Babin és a rookie Marc Mariani készülhet élete első utazására.