AFC North figyelő - 7. hét

AFC North:

   Visszapillantó:
A Pittsburgh Steelers egy rossz bírói ítéletnek köszönhetően szerencsés, 23-22-es győzelmet aratott a Miami Dolphins vendégeként. Elsőszámú üldözője, a Baltimore Ravens pedig saját közönsége előtt kissé kínosan, csak hosszabbításban tudta felülmúlni 37-34-re a nyeretlen Buffalo Bills együttesét. A Cincinnati Bengals a szabadnap után sem talált vissza a helyes útra, s bár a sírból visszahozta a meccset, végül 39-32-re alulmaradt az Atlanta Falcons otthonában. A Cleveland Browns viszont a forduló legnagyobb meglepetését okozva csodálatos trükkös játékokkal és kiváló védelemmel 30-17-re nyert a címvédő New Orleans Saints vendégeként.

   A védelmek értékelése:
   Pittsburgh Steelers:
Ahogy azt pár hete megállapítottuk, az AFC North-ban a védelem vezet sikerre, így hát ezt az egységet vesszük górcső alá, amely ezúttel sem hazudtol meg minket. A csoport legjobb védelme Pittsburgh-ben található, ahogy az egész ligáé is. No nem a yardokban, az kis tényező, pedig az e tekintetben elfoglalt negyedik hely sem szorulna magyarázatra. Pontokban. Az egyedüli csapat, amely még nem kapott 100 pontot, a meccsenkénti átlag 13,7 pont, azaz nincs 2 TD se... Elég merész számok, amikor olyan támadósorokkal találkozott a gárda, mint a Falcons és a Titans. De hogy mi a titka a védelemnek? Ha elnagyoltan, azaz statisztikában keresem a megoldást, akkor a turnoverek. 9 interception és 8 fumble megszerzése, azaz 17 labdaszerzés 6 meccsen. Ha ezt a közel 3-as átlagot tartja a csapat, akkor senkit nem érdekelnek az amúgy is csalóka yardok. De nézzünk mást. A Steelers a 6 meccsen összesen 6 TD-t engedett... Egyedül a Ravens tudott kétszer is az end zone-ba érni, s nem véletlen, hogy az egyetlen csapat, amely legyőzte a Steelers-t. De mi áll a sikerek mögött Dick LeBeau zsenialitásán és a játékosok tehetségén kívül? A futás elleni védelem. A Steelers ellen mindössze 2,8-as yardátlaggal futnak a csapatok és ebben benne van Chris Johnson, Michael Turner, vagy éppen a Dolphins kétfejű futószörnye. Itt jegyezzük meg, a Steelers ellen nem volt 14 yardnál hosszabb futás. Ez egészen elképesztő adat, s ez azt eredményezi, hogy egydimenzióssá teszi bármelyik csapat támadósorát a Steelers, s ezt csak fokozza, hogy a csapat rendszerint előnyben játszik. Éppen ezért csalóka az az adat, hogy a Steelers ellen mennyi passzolt yardot érnek el a riválisok. Ez a szám többek között azért magasabb az átlagnál, mert szinte csak ezzel érdemes próbálkozni ellene. Azt is látni kell, hogy amikor nagyon kell, a Steelers képes megálljt parancsolni a támadásoknak, ami a TD-k alacsony számából szűrhető le, hiszen a 6 TD-re 13 FG jut, azaz amikor leszűkül a terület, akkor még hatékonyabbá válik az egység. Továbbá az egysíkúság eredményezi a big playeket, azaz a sackeket (6 meccsen 18), az interceptionöket és a labdaszerzéseket. Azaz bár a legtöbb statisztikában a Steelers 2010-es védelme elmarad a 2008-astól, mégis legalább ugyanannyira hatékony a jobb futás elleni védekezésből következő több labdaszerzésnek, s ezáltal az ellenfelek end zone-on kívültartásnak köszönhetően. Kérdés, hogy vajon Aaron Smith nélkül is fenntartható-e ez az állapot, vajon Aaron Smith nélkül is ez a liga legjobb front-7-je és védelme?

   Baltimore Ravens:
A Hollók egykor legendás védelme már rég nem az, ami egykoron volt. Az már csak egy legenda, hogy elitegységről van szó. Ami mégi átlag fölé helyezi, az Ray Lewis és védőfal. A csapat ikonja amikor üt az óra még mindig megcsinálja azt a játékot, ami a védelemnek kell. Ez talán legjobban a 3rd down mutatóból mérhető le a legjobban. Ezen próbálkozásoknak csak mindössze 32%-a sikeres. Ezt leszámítva viszont igen középszerű egységről van szó. Egész egyszerűen olyan alappillérek látszanak ledőlni, minthogy nem lehet futni a Ravens ellen. De lehet. Ennek már tavaly is voltak jelei, de idén egyértelmű. Nem az a baj, hogy meccsenként 109 yardot tesznek meg földön a Hollók ellen, sokkal inkább az, hogy ezt 4,2-es átlaggal. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a Ravens benyeljen hosszú sprinteket, de most erre nem is egy példa akad, 5-ször 20, egyszer pedig 40 yardnál is hosszabb nyargalást hajtottak végre rajtuk. A problémákat csak fokozta Ed Reed safety kihagyása. Furcsa módon hiánya nem is a passzolt yardok tekintetében érződött, hiszen a viszonylag gyenge secondary és passrush (7 meccsen mindösze 12 sack) ellenére alig több mint 200 yardot vertek rájuk eddig meccsenként levegőben és a kísérletenkénti 6,7-es átlag is megfelelő, sokkal inkább elmaradtak a Ravenstől megszokott nagy játékok. Ez egyedül Ray Lewisra hárult, aki most is hozza magát, teszi a dolgát becsülettel, de egymaga kevés ehhez. A Reed nélküli 6 meccsen mindössze 3 interception és 2 fumble jött össze a Hollóknak, az egyetlen meccsen, amikor Reed visszatért 2-2 INT és fumble. Aki azt hinni, hogy a safetynek nem biztos, hogy köze van ehhez a drasztikus javuláshoz, az téved, elvégre mindkét INT Reed kezében landolt és az egyik fumble-t is ő harcolta ki... Reednek és Lewisnak köszönhetően a nagy játékok még mindig benne vannak az egységben, sőt a két emocionális vezető a kellő pillanatra a társakat is felpörgetik, de a kiegyensúlyozottan jó teljesítmény már hiányzik, azaz ha éppen nem jönnek össze ezek a játékok, akkor alul fog maradni a Ravens.

   Cincinnati Bengals:
Nehéz mit mondani. Tavaly a Bengals védelme volt a legjobb a csoporban. Elsősorban egységként funkcionáltak a legjobban. A nagy játékok akkor sem voltak jellemzőek a nagy egyéniségek hiányában, de valahogy sikerült mind a futás, mind a passz ellen hatékonynak maradni. Valaki mindig fellépett. Idén ez nincs meg. A másfél éve kiválóan működő futás elleni védelem összeomlott. A tavalyi 3,9-es átlag idén 4,5-es és amíg tavaly mindössze öt 20 yardnál hosszabb futást engedett a Bengals, addig az idén már 7-et. Pedig a játékosállomány nem változott, egész egyszerűen a fal nem működik elég jól, Dhani Jones MLB a szerelések helyett az elhibázott szereléseket gyűjti, Rey Maualugánál a másodéves visszaesés tapasztalható, talán egyedül Keith Rivers hozza magát. Ez a visszaesés pedig kihat a légitámadásokra is. Ennek ellenére ez az egység még mindig a jobbak közé tartozik az átlagon felül bekapott yardok ellenére, mert bizony a Leon Hall-Jonathan Joseph tandem még mindig igen erős és "labdavadász". Tehát nem bennük keresendő a hiba. Nem a cornerek miatt nem hozzák a tavalyi szintet passzjátékokkal szemben. Sőt a kiváló cornerek révén nem is elsősorban a futás elleni gyengékedés az ok. Sokkal inkább a safety poszton bekövetkezett sérüléshullám, de ami a legfontosabb, teljesen észrevehetetlen passrush. 6 meccs alatt 6 sack. Ez édes kevés. Egész egyszerűen a front-7 nem tudja hozzátenni a magáét a passz elleni játékhoz és ezek a mínusz yardok és az ebből fakadó támadás megállítások hiányoznak e tekintetben a tavalyi szinthez. Tavaly sem volt éppen az irányítók réme a Bengals a maga 34 sackjével, de ez a mérkőzésenkénti egy ez a liga legalja. Na jó, a Buccaneers után. Ezt pedig nehéz lenne Antwan Odom kidőlésére fogni, mert vele sem volt jobb a passrush. Egész egyszerűen agresszívebb üzemmódba kellene kapcsolni a front-7-t, mert különben minden idők legjobb secondaryje sem lesz képes megállítani a légibombázást.

   Cleveland Browns:
A Barnák védelme számomra egy rejtély. Legalábbis elsőre. Ugyanis az előző idényhez képest bekövetkezett pozitív változást nem is biztos, hogy a védelemben kell keresni. De azért ne vitassuk el Eric Mangini szerepét, elvégre a linebacker-sor tele van inkább 4-3-as rendszerbe illő játékosokkal és mégis működik a dolog. Persze hibák vannak, de azt hiszem ezzel a szürke eminenciásokból álló egységgel a vezetőedző megmutatta, hogy egykoron miért is tartották őt az egyik legjobb, legtehetségesebb védő koordinátornak. A 4,6-os kísérletenkénti átlagot 3,9-re szorította a csapata, és ami még feltűnőbb, egyetlen futott TD-t kaptak. Ez még a Steelersnél (2) is kevesebb. Tavaly többször leírtam, hogy ez az egység alulértékelt, nem azért kap meccsnként 30 pontokat, mert gyenge, hanem mert a meccsek végére elfogy, mivel nem kap segítséget a támadó oldalról. Bár a támadósor még mindig nem elit, de Peyton Hillis-szel képesek futni és tartani a labdát, ezzel szusszanást adni a védőknek, és máris látványos javulás tapasztalható. Azt se feledjük, hogy idén a legalább elfogadható offense-szel, nem kerülnek komoly hátrányba, ezáltal nem tudják kizárólag futással elfárasztani a védelmet. De azért ne ragadtassuk el magunkat teljesen, azért a passz ellen továbbra is sebezhető a Browns. És itt okkal jobban kijön, hogy a 3-4-be kevésbé illő játékosok szerepelnek a linebackerek között, mert a 13 sack kevés. Ettől függetlenül, ezen a területen is fejlődés van, nem visszaesés vagy stagnálás, de itt még többet kellene előrelépni. A megszerzett Sheldon Brownnak, illetve a draftról érkezett TJ Wardnak és Joe Hadennek köszönhetően már most 8 INT-nél jár az egység, míg tavaly összesen 10 volt. De ez előremutató, főleg, hogy Ward és Haden csak jobb lesz, de egyelőre azért látszik, hogy újoncok, s ezért képesek hosszú elkapásokat benyelni. A jövő viszont az övék, mert ha yardokban nem is látszik az általuk hozott minőség, azért a labdaszerzésekben igen.

   Ha a védelmek alapján kell végső sorrendet tippelnem (márpedig az AFC North-ban ez a célszerű), akkor ezt prognosztizálom:
1. Steelers
2. Ravens
3. Browns
4. Bengals

    A hét támadója:
Carson Palmer QB, Bengals: Ezúttal nem rajta múlott, hogy csapata ismét kikapott. Az irányító 50 passzkísérletéből 36 sikeres volt, ebből 412 yardot tett meg a csapata, s közben 3 TD-t is kiosztott társainak. Szinte hihetetlen, hogy ez is kevésnek bizonyult a sikerhez.

   A hét védője:
David Bowens ILB, Browns: Sokat gondolkodtam, ki legyen a díjazott. Esetleg a 15 szerelést, közte 1 sacket és egy sorsdöntő fumble-t kiharcoló és azt össze is szedő Ray Lewis, vagy a visszatérését négy szerelés mellett 2 interceptionnel és 1 forced fumble-lel ünneplő Ed Reed. Véhül azért Bowensre esett a választásom, mert neki köszönhet legtöbbet a csapata abban, hogy győzelmet aratott. Miért is? Bowens ugyan csak 1 szerelést jegyzett, de mindkét interceptionjét visszavitte TD-re. Előbb 30, majd 64 yardot futott, hogy pontokat írjon a táblára. Ha egy védő egymaga 14 pontot hoz a konyhára, akkor megérdemli ezt a címet, még ha mást nem is csinált a meccsen.

   A hét újonca:
Jordan Shipley WR, Bengals: Az elkapó ismét igazolta, hogy miért tartották stealnek a drafton. A Falcons ellen 6 elkapásból 131 yardot szerzett, közte a 64 yardos TD-jét. Elképesztő fegyver, aki könnyen olyan karriert futhat be, mint Wes Welker.

   Extrapont:
Terrell Owens hosszú pályafutása során ismét egy mérföldkőhöz érkezett, a kiváló WR 150. elkapott TD-jét ünnepelhette, amikor a 3. negyedben csapata felzárkozásakor leszedte Palmer 19 yardos passzát. Ezt a szép jubileumot kiváló játékkal tette emlékezetessé, ugyanis 9 elkapásból 88 yardot szerzett.

   Előretekintő:
A Cincinnati Bengals azt a Miami Dolphinst fogadja, amelyet vasárnap éppen a Steelers győzött le vitatható körülmények között, így a vendégek vélhetően igen feltüzelt állapotban lépnek majd pályára. A Steelers a vasárnap esti rangadón újabb nagy kihívás előtt ál, ugyanis a Browns által elpáholt, így szintén felpaprikázott címvédő New Orleans Saints vendége lesz. A Cleveland Browns és a Baltimore Ravens ezúttal szabadnapos lesz.

   Az AFC North állása:
1. Pittsburgh Steelers 5-1
2. Baltimore Ravens 5-2
3. Cincinnati Bengals 2-4
4. Cleveland Browns 2-5

Gergelics József (Soldados)