AFC West Figyelő 4. hét

Denver Broncos

A Denver a sírból hozta vissza a Titans elleni idegenbeli meccset, egálra módosítva ezzel mérlegét.

Az egész mérkőzés nyögvenyelősen alakult mindkét csapat számára, számottevő előnyre nem tudott tenni egyikük sem. Az első félidő adok-kapok jellegű küzdelmet hozott, TD-re TD-vel, FG-re FG-vel válaszoltak az alakulatok. A Denver legnagyobb fegyverténye Chris Johnson kordában tartása volt, a sztárfutó 19 futásból 53 yardot tudott elérni csupán, és egyszer sem ért be az end zone-ba. Ezt főleg a rengeteg OLB blitznek köszönhetően sikerült elérni, a meccs után a McDaniels edző elmondta, hogy 55-60 alkalommal küldte el mindkét külső linebackerét. Az várható volt, hogy ha Johnsont nem hagyják élni, akkor a Titans passzjátéka nem fog sok vizet zavarni, és való igaz, Vince Youngék nem nagyon tudtak konzisztens drive-okat összehozni. Ez igaz volt a negyedik negyedig a Broncosra is, Kyle Ortont folyamatos jelleggel darálta a Titans, hatszor sackelték a denveri QB-t. A támadófal nem csak a passzoknál nem segítette csapatát, a futások - ha lehetséges - még gyengébben mentek, mint eddig. Írd és mondd, a Broncos running backjei összesen 8, azaz nyolc yardot értek el a földön 17 futásból... Ez már egészen felfoghatatlan impotencia, és ez nagy százalékban az OL-nek köszönhető. Sürgősen össze kell állnia ennek az egységnek, különben baj lesz. Ryan Harris először játszott idén, mind ő, mind Clady igen rozsdásak voltak a mérkőzésen.

Az edzői stábot mindenesetre legalább azért dícséret illeti, hogy a második félidőben rájöttek, hogy így futni egész egyszerűen abszolút nem érdemes, és a negyedik negyedtől kezdve teljesen elhagyták a futójátékokat. Orton ebből adódóan ismét rengeteg passzt dobott, megint elérte a félszáz kísérletet, 341 yarddal zárta a találkozót. A futástámogatás teljes hiánya ellenére sikerült mozgatnia offense-ét, és 1 perccel a találkozó vége előtt TD-passzt adott Corell Buckhalternek. A szerencse is a Denver kezére játszott, azt ezt követő kickoff az ellenszélben rövidre sikeredett, a labda pont a visszahordó Marc Mariani előtt pattant meg, és a félidő elején még KR TD-t elérő játékos nem bírta elkapni, Cassius Vaugh pedig visszaszerezte a labdát a Denvernek, akik ezután még egy mezőnygóllal biggyesztettek három pontot a táblára végleg pontot téve a találkozóra.

Kyle Orton kimagasló játékát elnézve adja magát a kérdés: érdemes volt egyáltalán draftolni Tim Tebow-t? Egy olyan QB-ra "elszórni" egy elsőkörös picket (amelyért ráadául több másikat adott oda a Denver), aki korántsem biztos hogy lehet franchise QB az NFL-ben, úgy, hogy már van egy irányító a csapatnál, aki évekig stabilitást hozhat a posztra, mértéktelen pazarlásnak tűnik. Orton nagyon elkapta a fonalat, tavaly is kiváló teljesítményére idén még rátett egy lapáttal, az NFL jelenlegi 5 legjobb irányítója között kell számon tartanunk. Emellett rendkívül fiatal, novemberben fogja csak a 28. életévét betölteni, tehát arról sincsen szó, hogy hamarosan ki fog öregedni. Egyszóval szem előtt tartva azt is hogy rendkívül korai még véglegesen megválaszolni az egész Tebow-kérdést, egyelőre fölösleges luxusnak tűnik a Gators legendájának behúzása, számos, sokkal égetőbb hiányposztot is be lehetett volna tömni a Tebow-ért odaadott második, harmadik és negyedik körös pickkel.

A Denver idegenbeli túrájának második állomásán Baltimore-ba látogat, a Ravens egy izzadós győzelmen van túl fő riválisuk, a Steelers ellen, Ray Lewisék megnövekedett önbizalommal fogják várni a Vadlovakat.

Kansas City Chiefs

A Kansas City bye weeken volt a negyedik héten, így indirekt módon megőrizte veretlenségét a csapat, és most az a furcsa helyzet állt elő, hogy ők az egyetlen veretlen csapat az NFL-ben, hiszen a vasárnap előtt még 3-0-val álló Pittsburgh Steelers kikapott a Baltimore Ravenstől.

Hogy a Chiefs mennyire vehető komolyan, hamarosan választ fogunk kapni. A csapat AFC South túrát fog tartani, sorozatban három déli csapattal fog összecsapni a Chiefs, az első a sorban a Colts lesz. Érdekesség, hogy a KC újonc safetyje, Eric Berry ex-Volunteers játékos révén jól ismeri a szintén a Tennesseere járt Peyton Manninget. Manning minden évben visszatér alma materjébe, ilyenkor gyakran be is száll a 7 a 7 elleni gyakorlatokba. Berry elmondta, hogy hihetetlenül sokat tanult ezek alatt az edzések alatt, és úgy véli, ki fogja tudni használni ezt a helyzeti előnyét a meccsen. Szüksége is lesz erre a Chiefsnek, az NFL legjobb irányítója ellen nem túl nagy a hibahatár. Ezt követően a Houston otthonába látogat a csapat, végül a Jacksonville fogja meglátogatni az Arrowhead Stadiumot.

Javier Arenas, a rookie nickel back és visszahordó bokasérüléssel bajlódik, a Frisco ellen szerezte sérülését, pályára lépése még kérdéses. Jobb hír, hogy Tyson Jackson ismét tudott edzeni, bár nem biztos hogy érdemes volna siettetni pályára lépését, a Chiefs fala kiválóan dolgozik eddig, Glenn Dorsey kezd magára találni a 3-4-ben, és másik DE-k, Shaun Smith és Wallace Gilberry egyaránt nagyszerűen elvégzik feladataikat.

Oakland Raiders

Egy rossz negyed elég volt ahhoz, hogy a Raiders összeomoljon. A rendkívül szellősen megtelt Coliseumban a 2-1-es Texanst fogadták Gradkwoskiék, akikkel az első félidőben még sikerült tartani a lépést.

Az első félidőben fej-fej mellett haladtak a csapatok, 2-2 TD-t értek el mindketten. Már ekkor érződött, hogy a futásokkal gondja lehet a Raiders frontnak, amelyet pedig pontosan az efféle gondok miatt építettek teljesen újjá az offseasonben. Derrick Ward 33 yardos TD-je árulkodó jel volt arra nézve, hogy nincs minden rendben a fallal és az LB-kkel, de igazán a második félidőben omlott össze a rendszer, az első negyedben edzői okokból - a héten elkésett pár meetingről - jegelt Arian Foster 74 yardos TD-t futott, és nemcsak futásokkal, elkapásokkal is kínozta a Raiders védelmet. Foster összes elkapása first downt ért, és ilyen formában is TD-t ért el. Nem gyógyír a fájdalomra, hogy Foster eddig az NFL meglepetésembere, és mások sem tudták levédekezni, hiszen a többi RB is hasonlóan teljesített, Slaton és a már említett Ward is 6 yard feletti átlaggal zárt. Lassan el kell gondolkozni azon, hogy nem a személyekkel van gond Oaklandben, hanem talán egy bizonyos ember túlzott befolyásával. Természetesen Al Davisről van szó, róla már régóta járja a pletyka, hogy valójában ő a csapat de facto védekező koordinátora. A Raiders konzervatív és talán primitívnek is nevezhető defense gameplanjei ezt látszanak igazolni, nagyon ritka az a meccs, amelyen nem cover 1-et játszik 80 %-ban a csapat, zéró blitzzel. A sematikus egyszerűség miatt a Raiders védőjátékosoknak jóval ellenfeleik fölé kell magasodniuk fizikálisan, hiszen a stratégiai előny általában az ellenfélnél van, ezt pedig csak úgy lehet kiegyenlíteni, ha egy az egyben megnyerik a párharcokat a védők. A hétvégén nem ez volt a helyzet, a LOS-on dominált a Texans, Lamarr Houston elmondása szerint mindig akadt egy blokkoló, akivel nem tudtak mit kezdeni.

Az offense-ben is ugyanazzal a szembeötlő hiányossággal kellett szembesülni, mint az elmúlt években: az WR-játék teljes hiányával. Sem Heyward-Bey, sem Murphy nem mutatott fel értékelhető teljesítményt ezen a meccsen, egy-egy passzt kaptak el 7 yardért... Nagyszerűen foglalta össze napjukat az utolsó két Raiders play: harmadik és negyedik kísérletnél is first downt érő passzt adott Gradkowski nekik, de az elsőt DHB ejtette el, a másodikat pedig Murphy ütötte bele a védő Troy Nolan kezébe. Gradkowski a szimpla adatok alapján nem játszott rossz meccset, viszont kétszer is kiütötték a kezéből a labdát, négyszer sackelték, és két futásánál is "szétüttette" magát ahelyett, hogy becsúszott volna. A második ilyennél meg is sérült a válla, kétséges volt visszatérése, végül vissza tudott állni. Az offense-ben két játékost kell megdicsérnünk, Zach Miller ismét nagyon élt, egyszerűen tarthatatlan volt a harmadéves TE, 122 elkapott yardot szerzett egy TD-vel, karriercsúcsot jelentő 11-szer kapott el passzt. Darren McFadden most futásokban annyira nem jeleskedett, viszont screenekből komoly yardmennyiséget termelt. McFadden combhajlító-sérülést szenvedett egyik futása végén, félő hogy a hétvégén nem fog tudni játszani a Chargers ellen. A helyette-mellette játszó Michael Bush kevés lehetőségéből kihozta a maximumot, öröm az ürömben, hogy McFadden hiánya esetén sem kell radikálisan átalakítani a gameplant, Bush is tudja hozni magát.

Igen aggasztó, hogy a Raiders ezen a meccsen az elmúlt évekbeli önmagát idézte. Az első három mérkőzésen, ha nem is minden tekintetben kiváló játékkal, de egyértelműen javuló tendenciát mutatott a csapat, és azt hihettük, hogy maga mögött hagyta legnagyobb hibáit. Kérdés, hogy ez egy egyszeri kisiklás volt e, vagy valóban nem képes átlépni saját árnyékán Tom Cable csapata. A San Diego érkezik látogatóba a hétvégén Oaklandbe; őket már 13 meccse nem tudja legyőzni a Raiders. A lehető legjobbkor jönne a csapatnak a sorozat megtörése, de ehhez nem a Texans elleni Raidersre lesz szükség.

San Diego Chargers

A Chargers elpusztította a Cardinalst, Norv Turnerék legényei 41-14-es győzelmet arattak hazai pályán az elmúlt évekbeli önmagára távolról sem emlékeztető Arizona felett.

Az első San Diego TD után még kiegyenlített a Cards egy némileg szerencsés playnek köszönhetően, de ezután beindult a Bolts-henger, 34 megválaszolatlan pontot biggyesztett fel a táblára a Chargers, mindössze a negyedik negyed végén tudott ismét pontot szerezni az Arizona egy 53 yardos Jay Feeley mezőnygól formájában. Az összes csapatrész hozta magát, a passzjáték a szokásos kimagasló szintet hozta, és úgy tűnik, most már komolyan kell vennük Mike Tolbertet is. A harmadéves játékos, aki eddig szituációs fullbacként és special teamerként nem sok vizet zavarva tengette napjait San Diegoban, az idény egyik legmeglepőbb transzformációját bemutatva mindössze harmadik bevetésén HB poszton elérte a bűvös 100 yardos álomhatárt. Az idény előtt általános vélemény volt az, hogy Ryan Mathews lesz a Chargers új feature backje, de második heti sérülése utat nyitott Tolbertnek, aki eddig olyannyira él a lehetőséggel, hogy egész egyszerűen dőreség lenne elvenni tőle a carryket. Ha Mathews teljesen egészséges lesz, akkor ő és Tolbert nagyon brutális duót alkothat, kiegészítve az évek óta megbízható, de jelenleg kissé keveset használt Darren Sprolesszal. Antonio Gates nevét is említsük meg, a kiváló TE 2 TD-t kapott el, valamint a mérkőzésen átlépte az 500 elkapásos álomhatárt, amely  az NFL történetében csupán 6 TE-nek sikerült rajta kívül.

A vasárnapi győzelemből a védelem is oroszlánrészt vállalt, 9 sacket ért el az egység, valamint háromszor labdát is szereztek. A fő zászlóvivő Shaun Phillips volt, aki karriercsúcsot állított be 4 sackjével, egyszerűen tarthatatlan volt a kiváló OLB, aki egyébként érthetetlen módon évek óta nem tud kitörni a viszonylagos ismeretlenségből, pedig a liga egyik legsokoldalúbb 3-4-es külső LB-jéről beszélünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a két playes szekvencia, amely során először 2. és 10-nél sackelte Derek Andersont Phillips, azt ezt követő játék során pedig coverage-be húzódva elfogta az irányító passzát, és 31 yardos TD-t ért el belőle. Nem Phillips volt az egyetlen Chargers LB, aki mesteri produkcióval állt elő, Kevin Burnett is igazi mindenesként pass rushban, futás ellen, és coverage-ben is dominált. 2 sack és 7 tackle fűződik a nevéhez, de azt is igen tanulságos volt látni, ahogy emberfogásban egy oldalvonal mellett végigvvezető route-nál az NFL-ben végig tudta követni a Cardinals RB-jét, Tim Hightowert, és meghiúsította a neki szánt passzt. Phillipsre visszatérve, 2007 után ő lett az első San Diego játékos, aki kiérdemelte az AFC-ben a hét védője díjat.


A meccs utáni napon érkezett a hír, hogy az idén kezdő SS-é vált Steve Gregory 4 meccses eltiltást kapott, miután még májusban megbukott a doppingteszten, és a fellebezési eljárás során nem sikerült bizonyítania igazát. Igazán rosszul jön ez a Chargersnek azután, hogy Gregory már szépen belerázódott új szerepkörébe (tavaly ő volt a kezdő nickel), és ő szerezte a legtöbb tackle-t is a csapatban. Helyettese Paul Oliver lesz egyelőre, a későbbiekben még szóba jöhet a rookie Darrell Stuckey, illetve a héten leigazolt veterán Tyrone Carter, aki tavaly Troy Polamalu helyettese volt Pittsburghben. További rossz hír, hogy Jyles Tuckert IR-listára helyezte a csapat, a mellizmát szakította el a backup LB. Ehhez kötődő hír, hogy pletykákat hallani arról, hogy Shawne Merrimannel szemben kezdi elveszíteni a türelmét a csapat. Merriman 2007 óta nem mutatott semmit, vagy sérüléssel bajlódik, vagy egyszerűen gyenge teljesítményt nyújt. Több csapatközeli újságíró is azt állítja, hogy nagyon rövid pórázon tartják az OLB-t, és ha nem kapja össze magát záros határidőn belül, akkor cut, vagy trade lehet a sorsa.

A Chargers a legtöbb yardot szerezte a ligában, és a legkevesebbet kapta, ezt nem kell magyarázni. Különböző elemzések kimutatták, hogy a bajnoki kaliberű csapatok azok, amelyek dominálni tudják gyengébb ellenfeleiket, nem pedig azok, amelyek a legtöbb szoros meccset behúzzák. A San Diego maximálisan megfelel ennek a kritériumnak, csupán idő kérdése, hogy mikor veszik át az AFC West trónján az őket megillető helyet.

Írta: Demeter Ádám