Fantasy Report Week 1

Nagygenerál

Fura hét volt. Fura, mert a sztárRB-k közül sokan betliztek. Fura, mert pár stabil kezdő máris megsérült. Fura, mert gyengének tartott védelmek vitték a prímet. Fura, mert a linebackerek helyett a DB-k szállították a pontokat. Fura, fura, fura, az ilyen hetek adják a fantasy (meg amúgy az NFL) savát-borsát.

Először is, az egymilliós kérdés: melyik Bears-játékos képes 150 elkapott yardra egy meccsen? Nem, a helyes válasz nem valamelyik receiver, hanem Matt Forte. Igen, az a Forte, aki tavaly 471 yardot teljesített egész idény alatt, és mellesleg borzalmasan futott. Nos, a fő feladat, a rohangászás ezúttal sem működött, de egy 89 yardos elkapott TD mellé összeszedett yardokkal a hét egyik legjobbjává lett. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz tartós ez a teljesítmény - szerény véleményem szerint egyszer volt Chicagoban kutyavásár, ráadásul már csak egyszer lesz a Lions az ellenfél a Maciknak. Másodszor: hányadik körös draft pick futotta a héten a legtöbb yardot? Helyes válasz erre nincs, hiszen Arian Foster nem került kiválasztásra annak idején. Meg kell őt kövessem, mivel a draftot megelőzően negatívan nyilatkoztam róla, de a Colts ellen minden kétséget eloszlatott. Matt Schaub és Andre Johnson meglepő botlását korrigálva egyedül nyert meccset, nem mellesleg ezzel igen jó napot szerezve fantasy tulajainak. Harmadszor: Hakeem Nicks mennyiért vett a holtidényben touchdown-mágnest, és vajon eladó-e? Tavaly ugyanis hat darab hatpontos elkapást mutatott be, a Panthers ellen rögvest hármat. Feltehetően nem tartja ezt a tempót (bár a 48 TD nem hangzik rosszul), viszont mindenképpen biztató azon bölcseknek, akik a Giants elkapói közül rá tették a voksukat, szerintem továbbra is ő lesz az első számú ponttermelő. Negyedszer: az odáig rendben, hogy a hét legértékesebb fantasy védelme a 49ers-Seahawks párharcból került ki, na de ki számított arra, hogy a tavaly a liga 25. legjobb védelme büszke titulust kiérdemlő Seattle lesz az? Pete Carroll úgy tűnik, rendbe rakta az egységet, amely csak hat pontot engedélyezett Frank Gore-éknak, és TD-t is szerzett egy interceptionből. A Broncos ellen akár folytatódhat is a sikersorozat – egy erős linebackersorra épülő védelem egy remek edző vezérletével sokat tud ám javulni. Ötödször: LaRon Landry kitől tanult a nyáron teleportálni? Mindig ott volt, ahol a labda, ami szinte képtelenség, és könyörtelenül megcsinálta a szereléseket. Érdekes, hogy a linebackerek ezúttal nem remekeltek, a secondary-ben voltak inkább tacklegyárak – ez nem lesz mindig így, fogadni merek, hogy jövő héten már a legjobb IDP-s pontszerző egy LB lesz.

Valami bűzlik Dániában

A héten sajnos a sérülések nem kímélték a csapatokat, ez pedig néhol átalakíthatja a fantasy kilátásokat is. Philadelphia-ban például Kevin Kolb agyrázkódást szenvedett, feltehetően a második héten sem játszhat, Michael Vick pedig beugróként kitűnően teljesített, új energiákat hozott az offense-be, ez pedig az ifjú Kolbnak nem jelent sok jót hosszabb távra sem. Matthew Stafford vállsérülése még súlyosabb, ő 100%, hogy nem játszhat az Eagles ellen, helyette Shaun Hill lesz a beugró. Egyelőre nem kell attól félni, hogy Stafford állása veszélyben lenne, de egy ilyen súlyos sérülés után a maródiak nem szoktak egykönnyen visszatérni, kis aggodalom belefér az ő esetében is. Ryan Grant már nem térhet vissza 2010-ben, hiánya pedig a Packers mellett a fantasy csapatoknak is nagy érvágás.  Randy Moss-nak egyre több a baja, egészségügyi ugyan nincs, de összeesküvés-elméleteket is gyárt már, de a lényeg, hogy azok a fránya számok nem jönnek. Amíg Wes Welker remekelt, ő csak másodhegedűs lehetett, persze az 59 yard nem vészes, de azért nincs ott minden rendben. Kenny Britt elég limitált szerepet kap, konkrétan olyan távol tartják a pályától, amennyire csak lehet, és amíg a Titans offense így működik nélküle is, nem várhatunk tőle nagy számokat, hozza azt Washington és Gage.

Alvó oroszlán

Nem fogom ragozni Brandon Jacksont, felesleges (bár Kuhn el fog lopni pár TD-t előle, és a Green Bay nem egy futócsapat). Vicket is felesleges volna a fentiek ismeretében. Az első szekció után a Seahawks védelem is evidens lehet, a matchup sem rossz a Broncos ellen, így rájuk is bátran lecsaphatunk. Akire viszont érdemes néhány értékes sort áldozni, az Mark Clayton. Mondhatnánk, hogy még egyszer nem lesz száz yard felett, ez elő is fordulhat, de ez ellen szól elég sok érv. Egyszer: Sam Bradford ötvenöt alkalommal próbálkozott, ez a héten a második legtöbb volt, és nem valószínű, hogy a Rams sokat lesz előnyben, amikor futhatnak nyugodtan, ergo 25-40 dobás benne van minden meccsükben. Kétszer: Clayton tizenhatszor lett megcélozva a héten, ez szintén a második legtöbb, rutinjában bíznak tehát St. Louis-ban. A cserepadra biztosan jó, a Raiders ellen ugyan ott van az Asomugha-faktor, ami miatt talán érdemes padoztatni, de hosszútávon szépet lehet vele szakítani. Ha nem szeretnénk St. Louis-ból erősíteni (amit meg tudok érteni), akkor még mindig ott van a két jól teljesítő, a héten éppen egymás ellen kiálló második számú WR, Legedu Naanee és Mike Thomas. Philip Rivers passzaiban bízhatunk, márpedig Malcom Floyd nehézkesen kapta el a felé tartó labdákat a Chiefs ellen, ráadásul Naanee-ben mindig van egy nagy játék, így hasznos tagja lehet a csapatunknak hosszú távon is, a Jacksonville pedig még jó matchup is egy toldozott-foltozott secondary-vel. Thomas pedig élt azzal a sansszal, amit Champ Bailey adott neki azzal, hogy leradírozta Mike Sims-Walkert a pályáról, azonban az ő  gyors elszakadásai hosszabb távon is biztos célpontot jelenthetnek Garrardnak, szerintem ő lesz a legeredményesebb fantasy WR idén a Jacksonville-ből. IDP ligákban én azonnal lecsapnék Bryan Thomas-ra, aki OLB-ként aprítja a népet, de a legtöbb helyen DE-ként is bevethető, hétfőn pedig bizonyított a Ravens ellen. Greg Toler is megbízható fantasy CB-nek tűnik, ugyanis a túloldalon DRC-re nem mernek dobálni, Toler viszont elég kedvesen engedte a Rams gyengébb elkapóit is lasztihoz, majd a tackle-vel hozta a pontot a konyhára, én hosszabb távon is bíznék benne.

Sztárfigyelő

A hét sztárja Peyton Manning volt, más kérdés, hogy ő jobban örült volna egy szolidabb fantasy pontszámnak, és egy ici-picit kedvezőbb számjegynek csapata győzelmi rovatában, de ez a nem Colts-drukker fantasy játékosoknak természetesen teljesen irreleváns. Felteszem, a Giants ellen sem lesz sokkal gyöngébb, passrush ide vagy oda. Chris Johnson is hozta, amiért a legtöbb ligában 1/1-ként lett kiválasztva, de azért én félteném, nem volt olyan jó, mint amilyennek a számok mutatják, és a rettegett Steelers védelem ellen játszik a héten - ettől még nem kell gondolkozni azon, vajh megéri-e kezdetni (segítek, igen). Chad Ochocinco is meglepően jó volt, ahhoz képest, hogy ő csak Robin szerepét játssza TO mellett – kíváncsi vagyok, a Ravens keményebb védelme ellen is úgy fog passzolni Palmer, mint azt Foxborough-ban tette. Megégette viszont magát Shonn Greene, újabban divat a fiatal sztárfutóknak elkapni a fumblicitis-t, márpedig ez nem jó jel, ha LaDainian Tomlinson a cseréd. Szerintem középtávon Greene továbbra is workhorse marad, de még egy ilyen meccs, és komoly bajban lehet. Calvin Johnson megemlítése már csak az emlékezetes nem-TD-je miatt is érdemes – ne aggódjunk, a Philly ellen már meglesz neki a hatpontos elkapás, bár garanciát nem vállalok.

Ez volt az eheti móka, várhatjuk a vasárnapot, amikor a Padoztató újabb kiadásával próbálok ismételten segíteni mindenkinek a kezdő összeállításában. Mindenki javítson a pontszámán a második héten, ilyenkor az első benyomások ismeretében ugrásszerűen javulni szoktak az átlagpontok, nem lesz olyan egyszerű az ember dolga, mint a tapogatózós első héten.

Rajnai Gergely (Rajna)