Game Over? - vita egy cikkről

A cikk hatásvadász. (JJ, sutianap, agent T) Szerintem minden véleménycikk nem titkolt célja az, hogy bizonyos hatást keltsen. Van, aki úgy ítéli meg, hogy egy cikk írója a hatáskeltésben túl messzire ment és onnantól fogva az már szerinte hatásvadászat. Az azonban, hogy hol a határ a még tolerálható hatáskeltés és az elfogadhatatlan hatásvadászat között az véleményes, teljes mértékben egyéni ízlés kérdése. De félreértés ne essék, igazából nem is a formáról folyik itt a vita, és valójában nem is a hatáskeltés mértéke miatt feszül véleménykülönbség a két fél között, hanem az írás tartalma okán. Ha a cikk üzenete találkozik az egyetértésével, senki nem kifogásol egy jó kis hatásvadászatot. A szóban forgó cikk írója bemutatja a futball árnyékos oldalát, s ez nyilvánvalóan sérti mindazokat, akik szerint a futball egy csodálatos sport és remek szórakozás. Ez az ellentét érthető, tehát indokolatlan olyan külsőségekre vonatkozó kifogásokat támasztani, hogy egy írás mennyire hatásvadász.

Miért nem ásunk a probléma mélyire, mert nem a footballnál kezdődik, hanem a Tom und Jerrynél, egy háromperces epizódban hány fejre mért traumás ütés van? (sutianap) Ööööö, ez nem hatásvadászat?

A középiskolás vagy annál fiatalabb focistákat talán lehetne óvni. (agent T) Ezt én is így gondolom. Sőt továbbmennék annyiban, hogy én még a „talán”-t és a feltételes módot is kivenném ebből a mondatból. És természetesen a felelős felnőtteket is óvni kell, amennyire lehetséges, annak dacára, hogy ők tudatosan vállalják a kockázatot.

Ha hivatalosan nem is, de informálisan korábban is lehetett tudni, hogy a foci hosszútávon jelentkező agykárosodással járhat. (agent T) Ez az állítás, még ha véleményként is lett megfogalmazva, alátámasztásra szorul. Maga az NFL is legutóbbi évekig aktívan tagadta, hogy a foci olyan következményekkel járhat, ami manapság már egyre nyilvánvalóbb. Ha az ex-játékosok maguk között – informálisan – azért tudták, hogy gáz van, miért nem léptek és pereltek előbb? Vagy hallomásból szerzett tudásuk birtokában hideg számításból megvárták, amíg a tudomány is utoléri őket, mert így már jobb kilátással perelhetnek egy egyre gazdagabb NFL-t?

A mostani játékosok tudják, mit vállalnak, nem kell őket sajnálni. (agent T, JJ) Pontosítok. A mostani játékosok sokkal jobban tisztában vannak azzal, hogy mi vár rájuk. Most már az NFL sem ködösít, hanem – noha nem teljesen önszántából – igyekszik korrekt tájékoztatást nyújtani a valós kockázatokról. Aki mindezek dacára és elsősorban a busás fizetségre hajtva vállalja a profi karriert, miért ne tehetné. Azért, hogy profi focista sajnálni nem kell, de személy szerint én – egy életét kockára tevő katonával, pilótával, bányásszal, stb. ellentétben – csodálni sem fogom.

Szégyellni kell-e magunkat bármiért is meccsnézés közben? (agent T, 49ersfan) Ezt ki-ki döntse el maga. Én nem érzem úgy, hogy a cikk írója erővel rá akarja késztetni másokra a saját álláspontját. Nem érzem úgy, hogy megszállott hevülettel téríteni akar. Bemutatja a saját nézőpontját és megpróbálja felvillantani azokat a tényezőket, tapasztalatokat, ez még egy terjedelmesebb cikk keretein belül is nehéz feladat, amelyek az ő nézőpontját alakították. A sporttal kapcsolatos tapasztalatok, ahogy erre Hruby is utal, minden embernél mások. A legtöbb fociszurkoló – pláne Magyarországon – csak a közvetítéseket látja, ha úgy tetszik, soha nem szembesült mással, mint a futball napos oldalával. Azért kíváncsi a focira, mert az szórakoztatja, és ezt is várja el a focitól, semmi mást. Amikor viszont valaki újságíróként, munkája gyakorlása közben azzal szembesül, hogy a foci képes arra is, hogy emberi életeket tegyen tönkre, dacára annak, hogy a tönkrement ember önként vállalta a dolgot, sikert, pénzt remélve és azt, hogy ő szerencsés lesz, és ép bőrrel megússza, nem meglepő, hogy ennek a valakinek a perspektívája megváltozik. Előfordulhat, hogy valaki túl sokat látott az árnyékos oldalból ahhoz, hogy ugyanolyan örömét lelje a fociban, mint korábban. Ez nagy vonalakban Hruby sztorijának lényege, és nem meglepő, hogy aki szinte csak a napos oldalt látta, abban ez a cikk nem fog túl nagy rokonszenvet kelteni, sőt talán indulatos ellenreakciót szül. Tévedés ne essék, létezik a napos oldal, az nem pusztán ördögi illúzió, de létezik az árnyékos is.

A cikk olyan képet vizionál, mintha minden futballcsalád élete kivétel nélkül tragédiába torkollna. (JJ) A szerző szeerintem lényegében csak annyit tesz, hogy megkérdőjelezi azt a Hard Knocks, és nyilván sok más propagandaműsor, által közvetített képet, hogy minden futballcsalád élete kivétel nélkül boldog, örömteli és inspiráló. 

Jobb sisak és felszerelés teljesen megoldhatná a problémát. (agent T) Lehet, de a jelenlegiek még nem alkalmasak erre. A sisakokkal kapcsolatban megfogalmazott aggályok sem állítanak mást. Nem azt hangoztatják, hogy soha nem fog megszületni az a technikai újítás, amely teljesen kiküszöböli majd az agyrázkódás lehetőségét. Ez az újítás azonban nem egy-két hónap vagy esetleg pár év alatt fog megszületni. Az óvatosság pedig egyelőre azért jogos, mert szerintem elejét kell venni, hogy bárki is az agyrázkódás-biztos sisakok iránti igényt kihasználva überprofiként feltálalt, d valójában kétséges biztonságot nyújtó felszerelést hozzon forgalomba. A csupán gyors meggazdagodásra vágyó sarlatánok kiszűrése minden fociszerető elsőrendű érdeke.

UPDATE:

Az egyik vezető sportszergyártó cég, a Schutt Sports képviselője, Glenn Beckman a napokban a következőt nyilatkozta:

„Könnyű megérteni, hogy az emberek miért hiszik azt, hogy a sisakok megelőzhetik az agyrázkódásokat. Az agyrázkódás fejsérülés, a sisak pedig a fejet védi. De gondoljuk el úgy a dolgot, mint egy tojást. [Tehát nem a liberális értelmiségiek elmeszüleménye a tojásos hasonlat.] Megrázhatod a tojást anélkül, hogy a tojáshéj sérülne, de belül a tojássárgája össze fog keveredni. Kitaláltuk már, hogy miként óvhatjuk meg a tojáshéjat, de azt még nem, hogy hogyan őrizhetnénk meg a tojássárgájának épségét.

Az agy a koponyaűrben úszik, tehát ahhoz, hogy megelőzzük az agyrázkódásokat ki kellene találnunk, hogy miként foghatnánk meg az agy hirtelen mozgását valahányszor a fejet ütés éri. Valaki, valamikor ki fogja ennek a mikéntjét, és amint ezt megteszi már meg is van az agyrázkódás-biztos sisak. Ez afféle Szent Grál mindannyiunk számára, de a jelenlegi tudásunkkal és technológiával még nem tudjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy mindezt elérjük. Én valóban hiszem, hogy egyszer elkészül majd az agyrázkódás-biztos sisak, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt én meg fogom érni.

Egyelőre egyetlen sisak sem agyrázkódás-biztos, főképp a sérülés természete miatt… Igaz, hogy arra törekszünk, hogy olyan sisakot állítsunk elő, amely csökkenti az agyrázkódás kockázatát, de odáig nem mennék el, hogy kijelentsem, hogy X sisak valóban beteljesíti ezt az áhított célt, mivel sok olyan tényező merül fel az agyrázkódások kapcsán, amire a sisak nincs semmiféle hatással.”

A téma napirenden tartásával a cél nem a megoldások keresése, hanem a foci lejáratása. (agent T) Nem, nincs semmiféle a liberális értelmiség (újságírók, orvosok, tudósok, stb.) által szőtt körmönfont konspiráció a foci lejáratására, amely háttérbe szorítja még a megoldások keresését is. Biztos, hogy akad több olyan újságíró, értelmiségi, aki ilyen-olyan okokból nem kedveli a futballt. Ezek többsége eleve nem kedvelte. A cikk szerzője, Patrick Hruby nem ezek közé tartozik. Ő egyedi eset, ezért is nehéz a példájából kiindulva általánosítani. Hruby a Washington Times, egy jobboldali, konzervatív napilap újságírója, nem egy tipikus liberális értelmiségi. Ahogy a korábban szintén hivatkozott George Will sem az. Az pedig végképp nem állja meg a helyét, hogy az orvosok mintha tudatosan szabotálnák a megoldások keresését. A konkrét problémára tekintettel, a sportfelszerelés-gyártók mellett, éppen az orvosok szállíthatnák a megoldásokat. A gyógyírt, hogy stílszerű legyek. És az orvosok – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – ezen dolgoznak. A Mike Webster agyát feltáró és a CTE-t esetében leíró dr. Omalu a kór diagnosztizálását megkönnyítő biomarkerekkel kísérletezik. A Hruby által is hivatkozott Ann McKee-ről pedig a következő címmel jelent meg egy cikk pár hete a Grantlanden, „A nő, aki megmentheti a futballt.” (Sok cikket jó lenne még lefordítani. Ezt is.)

Túl meredek a boksz, az MMA és a foci között párhuzamot vonni. (sutianap, agent T) Valóban nem mindegy, hogy a sportnak kifejezett célja az agyi trauma előidézése (ld. boksz, MMA) vagy „csak” velejárója. Tényleg nem teljesen korrekt a párhuzam. De ettől függetlenül az én megítélésem szerint gáz, hogy egy sportnak velejárója, alapeleme, hogy olyan ütközéseket produkál, amely rövid vagy hosszú távon agykárosodáshoz vezethetnek.

szf61 hozzászólása. Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Józan és reális látásmódjával szinte teljes mértékben egyetértek. Talán csak annyiban nem, hogy én vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, akadnak azért a felperesek között olyanok, akik megnyomorodott társaikon is segíteni akarnak, nem csak az önös anyagi előnyszerzés motiválja őket.

Az átlag fociszurkolót nem az erőszak és a vér látványa vonzza a sporthoz. (agent T) Összetett dolog, hogy ki miért kedveli a sportot, de ha az állításod igaz is, az is kétségtelen, hogy a többé-kevésbé kontrollált erőszak nélkül a futball vonzereje és nézettsége drámai mértékben csökkenne. Ha sok szurkoló nem is elsősorban a kemény hitek miatt nézi a meccseket, de nem is tudna meglenni nélkülük.

Fontos, hogy mi lesz a Seau-féle vizsgálat eredménye, mert ő már az „újkori” NFL-ben játszott. (JJ) Ehhez két hozzáfűznivalóm lenne. Egyrészt valóban voltak és folyamatosan születnek olyan szabályváltoztatások, amelyek arra hívatottak, hogy biztonságosabbá tegyék a focit, de a játékosok is egyre termetesebbek lettek, ütközéseiknél egyre nagyobb erőhatások érvényesülnek, amely emeli a sérülés kockázatát. Másrészt nem Seau lenne az első focista, akinél CTE-t mutattak ki és az „újkori” NFL-ben játszott. Vegyük csak Chris Henry példáját.

Az amerikaiak olyan hülyék, hogy mindent a szájukba kell rágni, még azt is, hogy a futball egy veszélyes játék. (agent T) Ez mellékszál, de nem tudom szó nélkül hagyni. Nem, nem ilyen hülyék az amerikaiak, bár valóban sok olyan szóbeszéd, lánclevél kering a világhálón, amely azt hivatott alátámasztani, hogy az Államokban szinte csak csökött agyúak élnek. Listák születnek és terjednek mindenféle ostoba helyi törvényekről (szakszerűen „loony laws”); hogy egy arizonai városban tilos nadrágtartót viselni, egy másikban az autóval tolatni, Kaliforniában vadászengedély kell ahhoz, hogy valaki egérfogót rakjon ki, stb. Ezek légből kapott, bár helyenként szórakoztató baromságok. A valósághoz sok közük nincs. Listák születnek és terjednek arról is, hogy az amcsik tulajdon ostobaságuk miatt akár banális ügyekben is sikerrel perelnek és csillagászati összegű kártérítést kapnak. Nem mondom, hogy nincsenek ilyen esetek, de egyrészt ezen sztorik túlnyomó része kamu, másrészt nem a tudatlanság, hanem a számító nyereségvágy a perek alapja, harmadrészt a banális ügyekben indított eljárások zömét igen hamar elkaszálják és a felperesek egy huncut vasat sem kapnak.