Hall of Fame 2008 - 2. rész: Darrell Green

Darrell Ray Green 1960. február 15-én született Texas állam legnagyobb városában, Houstonban. Már gyerekként az egyik leggyorsabb volt korosztályában, és ez a gyorsaság végigkísérte egészen 2002-ig, amikor visszavonult 42 évesen. Középiskolai tanulmányait a houstoni Jessie H. Jones középiskolában végezte. Pályája legfontosabb lépcs?fokát az jelentette, amikor a Texas A&I University (ma már Texas A&M University-Kingsville az egyetem neve) magához hívta. Green már ekkoriban olyan szélvész gyorsan futotta a 100 métert és a 40 yardot, hogy az edz?k elképedtek a fiatalember láttán. Mind a futballpályán, mind az atlétika pályán láthatták innent?l kezdve a szerencsések a fiatal Darrent. A focipályán jó irányváltó készsége és mindent elsöpr? gyorsasága révén a rövid passzok kivédekezésének is mestere volt, és képes volt a mélységi passzok elleni védekezésre is. Mindez junior évére hozta meg neki a legnagyobb elismerést, hiszen ekkor a Lone Start Conference legértékesebb játékosának választották és All-American is lett. A Lone Star Conference 1980-as évekbeli All Decade csapatába is beválasztották, mint kezd? CB-t. 2004-ben pedig a college foci halhatatlanja lett, beválasztották a College Football Hall of Famebe. Közben pedig az atlétika pályán is teremtek neki a babérok. Összesen tíz All-American címmel büszkélkedhetett, rekordokat állított fel pályafutása során, és mai napig álló konferenciarekordokat tart.

1983-ban, miután Green befejezte a junior évét, úgy döntött, megpróbálkozik az NFL-lel. Hamarabb kijön egy évvel, és a futásnál is nagyobb szenvedélyének szenteli életét. Az NFL csapatok többsége csak egy gyors játékost látott benne, akinek egy el?nye van, és megannyi kérd?jeles adottsága. A Washington Redskins nem így volt ezzel. Az 1982-es sztrájkkal kezd?d? évben a f?városi gárda John Riggins vállaira támaszkodva megszerezte a Joe Gibbs éra els? Super Bowl gy?zelmét. Els? számú scoutjukat küldték el megnézni Greent. A 28. helyen választó csapat ekkori f? scoutja nem volt más, mint a kés?bbi general manager, Bobby Beathard. Beathard mindent tudni akart Greenr?l, követte a felkészülését a kis iskolából érkez? gyorslábú játékosnak. Tudta, hogy jó szerel?készsége van, tudta hogy nem csak egyenes vonalban gyors, hanem a pályán is. De hogy egyenes vonalban milyen gyors, azért arról is tájékozódott. Az egyik teszten megkérte Greent arra, hogy fusson egy 100 métert. Hogy hol állt meg az óra, annak értékét a 100 méteres síkfutás akkori csúcsfutóinak, világcsúcstartójának és világbajnokának idejével érdemes összevetni. 1968-ben, Mexikóvárosban, a magaslaton Jim Hines 9,95 másodpercre javította a világcsúcsot. Ez egészen 1983 júliusáig fennállt. Ekkor Calvin Smith megdöntötte a rekordot. 9,93-as idejét szintén magaslaton, Colorado Springsben futotta. Aztán jött Helsinkiben a világbajnokság, amelyet 1983-ban Carl Lewis nyert meg, maga mögé utasítva a világot, és a friss világcsúcstartó Calvin Smitht. Carl Lewis 10,07 másodperccel szerezte meg az aranyérmet, Smith a vert mez?nyben végzett 10,21 másodperces eredménnyel. És akkor most térjünk vissza arra a futásra, amelynél Beathard stoppere elindult… 1983 februárja volt, jóval a vb el?tt még. Green és a stopper. Az id?: 10,08 másodperc. Ezzel az id?vel Darrell Green a világ legjobb futói között szerepelhetett volna. Lehet, ha futónak áll, nem kétszeres olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok 100 méteres síkfutásban Carl Lewis, és nem tartják ?t az 1980-as és 1990-es évek atlétikájának legnagyobb egyéniségének… Green gyorsaságának mérésével kapcsolatban még két esetet tudunk megemlíteni. Természetesen akkor is nagyon divatosak voltak a 40 yardos futások. Greent kétszer mérték le a kés?bbi profi csapata training campjében. 1983-ban az els? hivatalos campjében az óra 4,125 másodpercnél állt meg. 1986-ban pedig 4,09-es id?t produkált. Ezek az id?k mind jobbak, mint Deion Sanders nem hivatalos combine rekordja a 80-as évek végér?l (4,19).

Az 1983-as draft minden id?k egyik legfantasztikusabb felhozatalát hozta, QB-k terén különösen. John Elway, Dan Marino vagy Jim Kelly, ?k mind els? körös QB-k voltak ebben az évben, mindannyian Hall of Fame tagok már. De megannyi klasszis volt ott más pozíciókban is. Ha már Marinot említettem, akkor máris ott vagyunk a Redkins 1983-as pickjénél. Beathard Marinot 10-es listán 8,5/9-es mutatóval jegyezte, Greent ennél valamivel lejjebb. Joe Theisman volt ekkor a csapat QB-ja, de Beathard elmondása szerint mindenképpen behúzták volna Marinot, ha elérhet? 28. helyen. Amikor a QB-ra vadászó Jets Ken O’Brient, a kés?bbi kétszeres Pro Bowler, de Marinot meg sem közelít? QB-t választotta a 24. pickkel, elkezdtek reménykedni. Az azonban közbejöhetett még, hogy a Dolphins, akikkel a Super Bowlt játszották 1982-ben, és le is gy?zték ?ket, szintén QB-t választ. A Miami kezd? QB-ja, David Woodley 1401 yardot passzolt az 1982-es idényben és a Super Bowlon csak 4 (!!!) sikeres átadása volt… Ezek után nem volt meglep? a választás, Dan Marino a Pittsburgh egyetem QB-ja, Miamiba került. A Redskins nem esett kétségbe, Marino után ugyanis egyértelm? volt, hogy a gyors, de sokak által kicsinek és gyengének tartott (ideális CB méretnél 10 cm-mel volt alacsonyabb, és 7-8 kg-mal könnyebb még legjobb id?szakaiban is) CB-re, Darrell Greenre esik a választásuk.
Green egy olyan csapatba került, amelyben ott volt Joe Theisman (QB), John Riggins (RB), Charlie Brown (WR), Art Monk (WR), Russ Grimm (OG), és még sorolhatnánk… Megannyi legenda, sok-sok klasszis, Hall of Famer. Az újonc CB bemutatkozása nagyon jól sikerült. Az Atlanta Falcons készült puntra a két csapat preseason mérk?zésén. A puntot visszahordani pedig Darrell Green állt oda. Green els? labdaérintése volt ez profi karrierje során, és ezzel a labdával 61 yardot száguldott vissza, egészen pontosan az endzoneba. Életed els? playe az NFL-ben, és punt return TD-t szerzel… Ez aztán a fantasztikus bemutatkozás.
Els? szezonjában két interceptiont szerzett, és a csapat kiváló támadójátékának köszönhet?en 14-2-es mérleggel zárt. Megnyerte az egész NFC-t és a Super Bowl els?számú várományosának számított. Az LA Rams elleni 51-7-es diadal, majd a 49ers elleni bravúros 24-21-es gy?zelem után azonban a Los Angeles Raiders ellen a Redskins megsemmisít? vereséget szenvedett a Super Bowlon. 1984-ben a Washington ismét playoffba jutott, és ehhez Green is hozzájárult a szezonban felmutatott öt int-jével, amelyekb?l eggyel megszerezte els? interception return TD-jét az NFL-ben és év végén a Pro Bowlon is részt vehetett. A Redskins ezúttal az els? körben kapitulált a csúcsidénye el?tt járó Bears ellenében. 1985-ben mind a csapat, mind Green visszaesett. 10-6-os mérleggel zártak ugyan, de a playoff elmaradt, és a játék is a kívánalmaktól. Darrell Green pályafutása 1986-ban vett fordulópontot. Ekkor nevezte ki Joe Gibbs Emmitt Thomast a secondary edz?jének. Thomas-szal a korábbi Chiefs CB-vel elképeszt?en jól megértette magát Green. Emmitt Thomas és Green a sors különös ajándékaként egy napon került be a Hall of Famebe. Thomas büszke lehet saját pályafutására is, és arra is, hogy az általa nevelt, alatta kibontakozó Darrell is ilyen kimagasló utat járt be az NFL-ben.

1986 volt az az év, ami az áttörést jelentette, amelyben elkezdett kibontakozni a klasszis. Green pályafutása során immár másodszor, öt interceptionnel zárt. Természetesen nem maradhatott el a Pro Bowl szereplés, és emellett megszerezte els? All-Pro címét is. A csapat ismét a playoffba került 12-4-es mérleggel. A Giants, Lawrence Taylor és Harry Carson együttes sackjének révén tönkretette Theisman pályafutását 1985 végén. A Redskins így Jay Schroeder személyében új QB-val, a WR Ricky Sanders-szel, Art Monkkal és a futó George Rogers-szel a soraiban vágott neki az új idénynek. A ’86-os évet az NFC Championship Game-en elszenvedett megalázó, 17-0-s kudarc zárta. Green a következ? évben csak folytatta, amit elkezdett. Ismét Pro Bowler és All-Pro lett. A Redskins pedig az ismét sztrájkkal tarkított, egy meccsel megrövidült idényt 11-4-gyel zárta. És meg sem állt a Super Bowlig. A sérülésekkel küszköd? Green az idény nagy részét úgy játszotta végig, hogy nem használt fájdalomcsillapítót. A playoffra azonban elviselhetetlenné vált a fájdalom és akadályozta a játékát. Ennek ellenére nem akarta magát beinjekcióztatni, és a h?sies küzdelmet választotta. Az NFC Championship Game-en a Vikings ellen az utolsó pillanatban egy biztos TD-t akadályozott meg, ezzel segítve a Redskins Super Bowlba jutását. Ott is kérdéses volt a játéka, de ezen a mérk?zésen egyszer?en nem lehet a partvonalon állni. A Broncos 10-0-s el?nyt szerzett a mérk?zés elején, de az együttesen parádézó védelem, és támadósor teljesítményének következtében a Washington 42 ponttal válaszolt, és szerezte meg a Joe Gibbs éra második SB gy?zelmét, amely Darrell Green els? sikere volt. Vérével és verejtékével megdolgozott érte. Doug Williams, a sérülését leküzd? QB lett az MVP, de Timmy Smith az „egy napos csoda” (204 yardot futott a SB-n, egész pályafutása alatt 602-t, rookie volt, és két év múlva elt?nt a ligából) is remekül játszott, de a védelem is tett legalább ennyit a gy?zelemért.

1988-ban a csapat gyengélkedése ellenére is részt vehetett Darrell a Pro Bowlon, 1989-ben sérülés miatt kihagyta az idény felét, így mindkét évben messze volt attól, hogy a Super Bowlért játszhasson ismét. 1990-ben már kicsit közelebb került hozzá, de a 49ersen nem tudta magát átküzdeni csapata. De immár negyedszer lehetett ott a Pro Bowlon.
A három szezonban összességében hét interceptiont jegyzett.
1991 jelentette az újabb lépcs?fokot. Pályafutása legcsodálatosabb idényét zárta. A csapatot Mark Rypien, a karrierje legjobb szezonját záró QB húzta magával. A gárda lehengerl?en játszott és 14-2-es mérleggel fejezte be a szezont. A playoffban aztán meg sem álltak a Super Bowlig, ahol Jim Kellyt, és a Bills fantasztikus támadógépezetét semlegesítette a Redskins védelme. Green a nagy sorozatban meghatározó szerepl? volt. Az alapszakaszban ismét öt interceptiont ért el, a playoffban pedig a Barry Sanders-szel felálló Lions elleni NFC Championship Game-en interception return TD-t szerzett. A Super Bowlon is egy interceptionnel járult hozzá csapata gy?zelméhez, és emellett még két passzt is kivédekezett. Ötödik Pro Bowljára is meghívták, és ismét All-Pro címet szerzett.
1992-ben ismét sérüléssel ért véget az idénye. De nem ez volt a legnagyobb változás. Joe Gibbs (els?) visszavonulásával és a salary cap bevezetésével a Washingtont újjá kellett építeni. Richie Petitbon nem volt megfelel? megoldás, Norv Turner pedig nem tudott azonnal eredményeket produkálni. A következ? pozitív szezonra 1996-ig kellett várni, ekkor Green megkapta a Walter Paytonról elnevezett év embere díjat. 1996-ban és 1997-ben ismét Pro Bowler lett, de a csapat még mindig messze állt a playofftól. Ez a sorozat 1999-ben tört meg, azonban ekkor is csak a második körig jutott a Redskins. Green utolsó éve volt ez kezd?ként, már 39 éves volt. 1992 és 1999 között 18 interceptiont ért el, és ezekb?l néggyel TD-t is szerzett. 2000-t?l 2002-ig három edz?váltást megélve (Turner helyett Terry Robiskie ideiglenesen, majd Marty Schottenheimer egy évig, utána pedig Steve Spurrier) már csak nickelbackként számítottak rá.

2002-ben jelentette be a visszavonulását 42 évesen. Ezzel a liga történetének legöregebb CB-jeként, illetve az egy csapatban legtöbb idényt letudó CB-ként, és holtversenyben legtöbb idényt teljesít? játékosként (20 idény Jackie Slaterrel holtversenyben) fejezte be pályafutását. 20 aktív éve alatt 54 interceptiont szerzett, hétszer szerepelt Pro Bowlon, négyszer volt All-Pro és a 90-es évek All Decade csapatának is tagja lett. 1999-ben az NFL történetének 81. legjobb játékosának választotta a Sporting News híres top 100-as listája keretében. Kivételes rekordja, hogy 19 egymás utáni idényben szerzett legalább egy interceptiont.

2008. február 2-án választották be a Hall of Famebe, els?, lehetséges alkalommal, és augusztus 2-án fogják beiktatni. Pályafutása vége óta els?sorban az 1988-ban, hátrányos helyzet? gyerekek segítésétére létrehozott alapítványának (Darrell Green Youth Life Foundation) igazgatásával foglalkozik.

Statisztikái

Gaál Sándor (gsn)