Hall of Fame 2009 - 1. rész: Bruce Smith

Kezdetek és egyetemi évek

Bruce Bernard Smith 1963. június 18-án született a Virginia állambeli Norfolkban. Középiskolai tanulmányait a város Booker T. Washingtonról elnevezett gimnáziumában végezte, s ezalatt a korához képest hatalmas termettel megáldott és némi túlsúllyal megvert fiú a futball mellett a kosárlabdacsapatnak is (mint center) oszlopos tagja volt. Bár számos nagy egyetem érdeklődött utána, Smith szülőállamában maradt és négy évig a Virginia Tech Hokies futballcsapatát erősítette. A sportágat szerető közvélemény először junior évében figyelt fel rá, amikor 22 sacket gyűjtve lett All-American. Seniorként 16 sackkel igazolta, hogy előző idénybeli teljesítménye nem csupán felvillanás volt. Rendkívüli produkcióját 1984-ben Outland Trophy-val ismerték el, amit minden évben az egyetemi foci legkiválóbbnak tartott belső védőfalemberének ítélnek. A Hokies szurkolóinak kedvence, akinek valamennyi sikeres megmozdulását ütemes ’BRUUUUCE!” kiáltásokkal díjazta a Lane Stadium közönsége, nehéz szívvel mondott búcsút az egyetemnek, de domináns játékának emlékét hátrahagyta. A blacksburgi évek alatt csapatrekordnak számító 46 sacket gyűjtött és 71-szer szerelte az ellenfél játékosait a line of scrimmage mögött. Smith volt az első Hokie, akit 1985-ben a draft első választásával vittek el és szintén ő az egyetem első egykori futballistája, aki a Pro Football Hall of Fame tagja lett. A virginiai sport és az egyetemi foci Halhatatlanjai közé már 2005-ben, illetve 2006-ban beválasztották. 78-as számú mezét visszavonultatták.

A csiszolatlan gyémánt

Az 1985-ös NFL draft első választásával az ígéretes pass rusher a Buffalo Bills-hez került. A csapat illetékesei eljátszottak a gondolattal, hogy a Boston College Heisman-győztes irányítóját, Doug Flutie-t húzzák be, de addig vacilláltak, míg az elkötelezte magát az NFL-lel rivalizáló USFL-ben játszó New Jersey Generals-hoz. A USFL már sok borsot tört az buffalóiak orra alá, hiszen 1983-ban draftolt QB-reménységüket, Jim Kelly-t a Houston Gamblers édesgette magához, s ezt nyilván friss szerzeményük, Bruce Smith is jól tudta, amikor ultimátumot intézett a gárda vezetőségéhez, hogy vagy egy héten belül elfogadható szerződést tesznek elé, vagy az őt már javában csábító Baltimore Stars-hoz igazol. A megfelelő ajánlat végül megérkezett, így Smith a Bölényekkel vonult első profi edzőtáborába. A második legkevesebbet sacket jegyző védelem jelentős feljavulását várták az egyetemen „Sack Man”-nek becézett játékostól, de újonc éve alatt kiderült, hogy korántsem nőtt még fel a gigászi feladathoz.

A megfigyelők eleve némi aggállyal tekintettek az ifjú kolosszus túlsúlyára, s nyilván ezzel összefüggő hajlamára, miszerint pihenésképpen olykor lelazsál néhány play-t. Ennek ellenére az 1985-ös idény első játéknapján a kezdőbe találta magát és a Hokies-ban több poszton kipróbált, de főleg DT-ként játszó védő a Bills 3-4-es védelmében jobb oldali defensive endként került bevetésre. Az első fordulókban kiütközött Smith játékának később is sokat kritizált gyengesége a futások ellen, s a Jets-től elszenvedett 42-3-as vereség után Kay Stephenson vezetőedző kirakta a kezdőből. A zsinórban elszenvedett negyedik vereség után aztán Ralph Wilson csapattulajdonos rakta ki Stephensont, és a helyét átvevő korábbi DC, Hank Bullough a hatodik fordulóban visszahelyezte Smith-t az első csapatba. A játékos karrierjének első két sackjét még a negyedik játéknapon, a Vikings irányítója, Tommy Kramer ellenében jegyezte, s a kezdőbe olyan kemény szereléssel tért vissza, hogy a Patriots játékmestere, Tony Eason nem tudott visszatérni a pályára. Végül csupán 6 és fél sackkel zárta bemutatkozó idényét, s ekkor nyílt alkalma pályafutása első és egyetlen futójátékára is, amikor a Chicago Bears-es William „Refrigerator” Perry mintájára az edzők Smith kezébe adatták a labdát egy gólvonal közeli helyzetben. A defensive end nem szerzett yardot, de legalább beláthatta, hogy ez nem az ő világa, és inkább az ellenfél támadóinak negatív yardokba hajszolása való neki.

A csúcson

Az 1986-ban Marv Levy főedzővel és a USFL felbomlása után visszatérő Jim Kelly-vel megerősödő Buffalo kötelékében Bruce Smith, egyre érettebb játékkal, megduplázta sackjeinek számát, de az igazi áttörést 1987 hozta meg. A szezon rajtja előtt szívós edzőmunkával ledobta súlyfölöslegét és első osztályú kondícióban jelent meg az edzőtáborban. Napokkal később hírnevét, hírhedtségét egy kidobóember elagyabugyálásával öregbítette, s noha az ügynek Smith letartóztatása ellenére nem lett komolyabb következménye, nem ez maradt a törvénnyel való utolsó összeütközése. Mindenesetre az incidens nem vetett árnyékot szezonjára, sőt a játékossztrájk miatti csonka idényben impozáns mutatókkal (12 meccsen 12 sack, 78 tackle) érdemelte ki első Pro Bowlra szóló meghívását. Az elismerés mellett az AFC Legjobb Védőjátékosának választották és Reggie White mögött második helyen végzett az egész liga legjobbjáról döntő voksoláson. Ezt követően a remek egyéni mutatókkal és domináns játékkal végigküzdött szezonok egymást érték, és Bruce Smith egyenletesen magas színvonalú produkcióját még értékesebbé tette, hogy hírnevének növekedtével egyre többször kapott double-, olykor triple-teamet a támadófalaktól.

A Pro Bowl meghívások és a két számjegyű sackek mellett a védő több idényének visszatérő vonása volt, hogy azoknak elején kisebb-nagyobb ügyekkel kavarta fel maga körül az állóvizet. Az 1988-as alapszakasz első négy összecsapását eltiltás miatt volt kénytelen kihagyni, amit a liga tiltott szerek fogyasztása miatt mért ki rá. Smith elmondása szerint nem szteroidokat, csupán „party drogokat” vett magához, s valószínűleg nem is rendszeres jelleggel vagy számottevőbb mennyiségben. Az idényt követően a Bills 78-asa korlátozott szabadügynök lett, s mivel úgy érezte teljesítményével kiérdemelte, hogy az NFL legjobban fizetett védőjátékosa legyen, azonnal aláírta a Broncos öt évre és 7,5 millió dollárról szóló ajánlatát. A Buffalo végül match-elte az offert, s az addig elkívánkozó Smith rögvest beállt a sorba. Szerződése rendezését követően kettőzött intenzitással vetette magát a mérkőzésekbe és győzni akarása az 1990-es idény második fordulójában, a Dolphinstól elszenvedett vereség után olyan magasra hágott, hogy nyíltan kritizálta Marv Levy főedzőt, amiért a fináléban feladta a küzdelmet és a cseréket küldte pályára. Megjegyzéseiért pénzbüntetést kapott, de végül bocsánatot kért és 19 sackjével és 101 szerelésével oroszlánrészt vállalt a Bills első Super Bowlig tartó meneteléséből és kiérdemelte az NFL Legjobb Védőjátékosának járó elismerést. A New York Giants elleni vesztes döntőben Smith csapata egyik legjobbja volt: a második negyedben safety-t hajtott végre Jeff Hostetleren, később pedig Ottis Andersont -2 yardon megállítva hiúsította meg az ellenfél 4th down kísérletét.

Az 1991-es idényt Smith térdsérülésekkel bajlódva és alig játszva kínlódta végig, de az őt már-már leíró „szakértők” véleményére rácáfolva újult erővel és elánnal tért vissza, hogy az egyedülálló Super Bowl-sorozatot produkáló Bölények pillére maradjon. A csapat utolsó döntőbeli szereplése után, az 1990-es második felében már nem csupán sorozatos térdbajai, de kora miatt is egyre többen kételkedtek abban, hogy Smith még sokáig képes lehet játékának nívóját és intenzitását fenntartani. A „Sack Man” azonban megint méltóképp replikázott a tamáskodóknak, s előbb (a neki még mindig kijáró kettőzött figyelem miatt) komoly szerepet játszott abban, hogy 1995-ben csapattársa, Bryce Paup hódítsa el a Legjobb Védőjátékos címet, majd 1996-ben maga gyűjtötte be, pályafutása során immár másodszor, az elismerést. Az elnyűhetetlen pass rusher 1997-ben még vezette az AFC-t 14 sackjével, 1998-ban pedig beállította Reggie White ligarekordját a sorozatban legalább 10 sackkel zárt szezonok tekintetében, de 1999-ben újoncéve óta, a 1991-es sérüléses évet nem számítva, először csúszott sackjeinek száma 10 alá. A 37. évét taposó veteránt a defensive coordinator, Ted Cottrell egyre többször pihentette, de Smith talán pár évig a Bills hasznos tagja lehetett volna és innen vonulhatott volna „nyugdíjba”, ha az együttes fizetési sapkájának helyzete nem válik tarthatatlanná. A megengedettnél magasabb cap lefaragása csak az éltes és karrierjük legjobb évein már túljutott játékosok menesztése árán sikerülhetett és az áldozatok között volt, Thurman Thomas és Andre Reed mellett, Bruce Smith is.

A rekorder

Smith a nagy nevekre áhítozó Daniel Snyder ajánlatát elfogadva 2000-ben a Washington Redskins-hez szerződött, de a kevéssé versenyképes Rézbőrűek szerelésében pályára lépve már leginkább csak Reggie White, akivel úton útfélen összemérték, és akivel szemben rendszerint könnyebbnek találtatott, sackrekordjának megdöntése motiválta. Noha hatalmas erőfeszítésekkel karbantartott fizikumának köszönhetően még négy évet húzott le a szövetségi fővárosban, de játékának átütőereje érthetően megkopott. White csúcsát egyik utolsó mérkőzésén döntötte meg. 2003. december 7-én, a New York Giants elleni rangadón az ellenfél csereirányítóját, Jesse Palmert sackelve elkönyvelhette profi pályafutása 199. ilyen szerelését. Sackjeinek számát a Chicago Bears-es Rex Grossmant bezsákolva még 200-ra növelte, s ezzel máig élő és valószínűleg nehezen befogható rekordot hagyott szezonvégi visszavonulása nyomán az utókorra. (A jelenleg aktív játékosok közül Jason Taylor 120 és fél, John Abraham 84, Julius Peppers és Dwight Freeney 70 és fél, míg Jared Allen 57 és fél sackkel áll.)

Örökség

A 200 sack mellett Bruce Smith ragyogóan konzisztens karrierjét példázza, hogy 14 idényben gyűjtött legalább 10 sacket, 11-szer választották be a Pro Bowlba, 9-szer az All-Pro keretbe, valamint bekerült mind a ’80-as, mind a ’90-es évek csapatába. A Pro Football Hall of Fame tagjairól döntők voksait az első lehetséges alkalommal elnyerte. A legendás játékos futballszerelése szögre akasztása után a civil életben is helyt áll, és saját céget alapított, amely aktív részese a Blacksburg és Hampton Roads térségében folyó ingatlanfejlesztéseknek. Nevére némi árnyékot vetett idén történt ittas vezetése miatti letartóztatása és elítélése (nem ez volt az első ilyen esete), de az igazi futballrajongók remélhetőleg nem kisebb törvénysértéseire, hanem egy egész korszak irányítóit sanyargató, kirobbanóan eredményes védőmunkájára emlékeznek majd.

Bruce Smith karrierjének statisztikái
Bruce Smith Highlights (videó)
Interjú Bruce Smith-szel (videó)

Dorkó Szabolcs (Szabler)