Hétfő esti ponteső Green Bay-ben

2007. november 27-én már a magyar futballrajongók is élőben lehettek tanúi a Monday Night Football legpontszegényebb összecsapásának. A mostoha körülmények között megrendezett mérkőzésen a házigazda Pittsburgh Steelers Jeff Reed 24 yardos mezőnygóljával győzte le 3-0 arányban a Miami Dolphinst. A tavalyi idényben a Dallas-Philadelphia és a New Orleans-Green Bay meccsek látványos tűzijátékai feledtették a Heinz Field-i sárdagasztás emlékét, de a hétfő esti rangadók pontcsúcsát meg sem közelítették. 1983. október 17-én a Green Bay Packers és Washington Redskins összesen 95 ponttal kápráztatta el a Lambeau Fieldre figyelő több milliós publikumot. A fordulatos találkozót nem csupán pontgazdagsága tette emlékezetessé, de az is, hogy a rekord dacára a győztes kilétéről, mely az utolsó pillanatig kétséges volt, végül csupán egyetlen pont döntött.

Az 1983-as Washington Redskins

A fővárosi csapat történetének legeredményesebb időszaka vette kezdetét, amikor James Kent Cooke tulajdonos 1981 januárjában a San Diego offensive coordinatorát, Joe Gibbs-et szerződtette a Redskins vezetőedzőjének. A washingtoniak ugyan 5 vereséggel kezdték az 1981-es idényt, de Cooke kiállt Gibbs, azaz korábbi döntése mellett, és a bizalom megerősítése is hozzájárulhatott, hogy a gárda végül rátalált a siker útjára, és 8-8-as mérleggel zárta az évet. A lendület az elkövetkező holtszezonban, majd az 1982-as idényt kis híján derékba törő játékossztrájk hosszú hetei alatt sem tört meg. A Redskins a 9 hétre zsugorodott alapszakaszban 8 győzelmet gyűjtött, majd ligaelső mutatójához méltóan a playoffban sem talált legyőzőre. A 17. Super Bowlban Joe Gibbs tanítványai a Miami Dolphins együttesét is térdre kényszerítették, és a Sammy Baugh-éra óta a csapat legnagyobb sikerét vívták ki. Noha akadtak, akik fanyalogva vették tudomásul a Redskins elsőségét, azzal érvelve, hogy egy csonka szezonban elért siker nem egyenértékű egy teljes idényben kiharcolttal, ám a tárgyilagosabb szemlélők éppen arra mutattak rá, hogy a rendkívüli helyzetben elért diadal nem kíván kevesebb erőfeszítést és ezért nem érdemel kevesebb elismerést.

Joe Gibbs vezetőedzőként is kézben tartotta a támadóegység koordinálását. A felkészült szakember számos újításával vívott ki szakmai elismerést és szerzett követőket. Az ellenfél védőegységének dolgát rengeteg mozgással és gyakori formációváltással nehezítette. Gibbs érdemének tartják az egy futós (single back), két vagy három tight endet alkalmazó formációk, (mellyel a New York Giants domináns szélső linebackere, Lawrence Taylor megfékezését célozta), valamint a „trips” (három wide receiver egymás mellett) felállás divatossá tételét. A Gibbs-féle szisztémában prominens szerepet kapott a fullback és a tight end pozíciók közötti hibridként számon tartott H-back, akire komplex feladatokat osztott futás- és passzblokkolásban, valamint elkapóként, s aki egyaránt felállhatott a backfieldben, a line of scrimmage-n, és gyakran indult mozgásba.

Noha San Diego-i „előéletét” ismerve sokan arra számítottak, hogy Gibbs a Rézbőrűek ellenfeleit is „passz-záporral” árasztja majd el, ám a szakvezető a rendelkezésre álló keret adottságait felmérve elsődlegesen futó (run first) támadóstratégiát munkált ki új csapata számára. Sikerének egyik fundamentuma a Hogs (Disznók) becenévre hallgató támadófal domináns játéka volt. Gibbs közeli munkatársának, Joe Bugelnek kezei alatt a fal két legkiválóbbja, Joe Jacoby (LT) és Russ Grimm (LG) négy egymást követő idényben lett Pro Bowler. Ha a Disznók adták az alvázat, akkor talán helytálló a hasonlat, hogy a washingtoni gépezet „Diesel”-lel működött. A Diesel becenévre hallgató erőfutó, John Riggins tagadhatatlan képességei dacára problémás játékosnak számított. Egy szerződése miatti vita folytán (egyszerűen több fizetést akart, amit a klubvezetés nem volt hajlandó megadni) az egész 1980-as idényt kihagyta, és Joe Gibbs egyik első főedzői feladata az volt, hogy Riggins-et visszaterelje a „karámba” és újra munkára fogja. Diesel 1982-re magára talált és „romboló” energiáit a csapata szolgálatába állítva különösen a rájátszásban és a Super Bowlban sziporkázott, minek köszönhetően a döntő legértékesebb játékosává választották. „4. and inches” szituációban véghezvitt, mérkőzésfordító, 43 yardos TD-futása a Redskins drukkerei szerint 2007-ben a klubtörténet Legemlékezetesebb Pillanata lett.

Hogy Joe Gibbs nem a passzra alapozta támadójátékát korántsem jelentette, hogy rossz véleménnyel lenne irányítójáról, pusztán megpróbált olyan szerepet adni neki, ami leginkább képességeihez, erényeihez idomul. Joe Theismann osztrák apa és magyar anya gyermekeként 1949-ben született. A Notre Dame egyetem hallgatójaként két Cotton Bowlba (egy győztes és egy vesztes) vezette csapatát, és noha az 1970-es Heisman Trophy voksoláson alulmaradt Jim Plunkettel szemben, de életére, pontosabban nevének ejtésére, meghatározó hatással volt a becses trófeáért való nemes verseny. Korábban „Theez-man”-ként mondták ki az irányító nevét, de hogy jobban rímeljen a díjéra, azóta kezdték a jelenleg használatos kiejtéssel használni. 1971-ben a Miami Dolphins draftolta Theismannt, de ő több játéklehetőség reményében a CFL-be távozott és három szezonon át a Toronto Argonauts színeiben lépett pályára. 1974-ben a Redskins megszerezte a Dolphinstól Theismann játékjogát, de kezdetben csak punt visszahordóként segíthette csapatát. 1978-ban lépett elő kezdővé, és bár szemkápráztató statisztikákkal ritkán rukkolt elő, de a Gibbs-féle sémában végre „otthonra” lelt. Ha a helyzet úgy kívánta Theismann rendelkezett akkora mobilitással, hogy maga fussa meg a szükséges yardokat, a futójátékra épülő play action passzoknál pedig remekül tudta elrejteni, majd precízen célba juttatni a labdát. A passzjáték elsődleges célpontja az Art Monk-Charlie Brown duó volt, de olyan sokoldalú futókra is meghatározó szerep jutott, mint Nick Giaquinto vagy Joe Washington. (A Redskins elkapógárdáját akkoriban újdonságnak ható, jól megkoreografált TD-utáni ünnepléseik okán Fun Bunch-nak nevezték, de a liga 1984-ben a pontszerzés utáni „túlzott” öröm megnyilvánulásait megtiltotta, s így a becenév végül elkopott.)

Az egykori kiváló defensive back, Richie Petitbon koordinálta védelem korántsem nyújtott olyan teljesítményt, mint az ütőképes támadóegység, de rendszerint képes volt az ellenfeleket annyi ponton tartani, amit a produktív offense még túl tudott szárnyalni. A felemás arculatú alakulat a futás elleni védekezésben a liga elitjébe tartozott, a pass rushban is képes volt olykor kiemelkedőt nyújtani, de a secondary megingásai gyakorta hozta nehéz helyzetbe az együttest. Az első vonalból Dave Butz és Dexter Manley 11,5 illetve 11 sackkel keserítette a rivális quarterbackek életét, a középső vonalat Mel Kaufmann-Neal Olkewicz-Rich Milot LB-trió biztosította összeszokott játékkal, míg az újonc cornerbackeket (köztük Darrell Greent) felvonultató secondary legjobbja a veterán, Pro Bowler safety Mark Murphy volt.

A Washington hétfő esti hazai rangadóval kezdte 1983-as szezonját a Dallas Cowboys ellen. Theismannék a félidőre 23-3-as előnyre tettek szert, de a szünet után a secondary hibái miatt gyorsan felzárkózott a Cowboys. Danny White 75 és 51 yardos TD-passzokat adott Tony Hillnek, majd egy rövid futással 24-23-as vezetéshez juttatta a vendégeket. A végén 31-30- arányú vereséget szenvedett a Redskins, de a kezdeti botlást ötös győzelmi sorozattal feledtették. A legértékesebb sikert a Los Angeles Raiders ellen aratta Joe Gibbs csapata. A fővárosiak 20-7-es vezetése után bravúrosan kontráztak a Fosztogatók. Az 1970-es Heisman Trophy-t Theismann elől elhódító Jim Plunkett 3 touchdownt érő átadást adott, majd egy 97 yardos puntvisszahordást követően hét és fél perccel a vége előtt már 35-20-ra húzott el a vendég gárda. Ezt követően Theismann és Joe Washington screen passz utáni 67 yardos összjátéka élesztette fel a Redskins reményeit. A támadósorozat végén az irányító 11 yardos TD-passzt adott Charlie Brownnak. Jeff Hayes „power kick”-nek nevezett rendhagyó onside kickjével, mely a visszahordó egység első vonalán túljutatta a labdát, visszavette a támadás jogát a hazai együttes, s Mark Moseley mezőnygólja 35-30-ra csökkentette a megtáltosodott Rézbőrűek hátrányát. A Raiders válaszakcióját megállította a védelem, s két percet adott Theismann-nak és társainak az eredmény megfordítására. Az irányító nagy passzjátékokkal operálva használta ki a vendégek túlontúl elővigyázatossá váló preventív védekezését, és végül Joe Washingtonnak adott TD-átadásával szerezte meg a 37-35-ös győzelmet a fővárosiak számára. A rangadó jól illusztrálta a Redskins robbanékony támadójátékának minden erényét, de felhívta a figyelmet védelme sebezhetőségére is.

Az 1983-os Green Bay Packers

Titletown csapatának 1960 és 1967 közötti, Vince Lombardi nevével fémjelzett aranykorát a mester távozásával gyors hanyatlás követte. Az 1970-es években a Packers csupán egyszer, 1972-ben nyerte meg csoportját és jutott el a rájátszásba, de ott hamar elbukott a Washington Redskins ellenében. 1975-ben az egykori sikercsapat legendás irányítója, Bart Starr lett a Green Bay vezetőedzője, de kinevezése sem hozta meg a remélt változásokat. A Starr-érában 1983-ig csak két alkalommal végzett pozitív mérleggel a gárda, igaz az 1982-es csonka szezonban az NFC harmadik helyéről bekerültek a playoffba, ahonnan végül, egy győzelem után, a Dallas Cowboys-szal szemben alulmaradva pottyantak ki.

Starr örökségének és partvonal mellől vetett árnyékának terhével pályára lépő quarterback, Lynn Dickey 1983-ban (1976-tól indult) Green Bay-i karrierje csúcsára ért. A produktív, de sajnos labdaeladások tekintetében is átlag fölötti irányító az idényben kimagasló, 4458 passzolt yardot hozott össze, amely mai napig csapatcsúcs maradt. Dickey 32 TD-jével szintén ligaelső lett, de 29 interceptionjét ugyancsak nem akadt, aki felülmúlja. A 32 touchdownból 8 a Packers később a Hall of Fame-be választott elkapójának, James Loftonnak jutott. Loftont az 1978-as draft első körében szerezte meg a Green Bay, és a szélvészgyors, rendkívül jó kezű játékos elkövetkező kilenc, a csapatnál töltött évéből csak kétszer maradt ki a Pro Bowl keretből. Az elkapógárda hatékonyságát az 1983-ban szintén a legjobbak közé beválasztott tight end, Paul Coffman és a Chargers korábbi kiválósága, John Jefferson fokozta. Jefferson (egy szerződésvita miatt) akkor hagyta el San Diego-t és az „Air Coryell”-t, amikor Joe Gibbs, és noha 1984-ben karrierje drámai hanyatlásnak indult, de 1983-ban még közel 1000 elkapott yarddal és 7 touchdownnal segítette a Packers-t.

A Green Bay-i támadóegység ponterősségben, főleg robbanékony passzjátékával, nem sokkal maradt el a Washington Redskins produktivitásától, de védelme sokkal porózusabb volt és engedélyezett pontok tekintetében a liga 28 csapatos mezőnyéből a 26. helyen végzett. A védők közül egyéni teljesítménye miatt kiemelhető (14 és fél sacket jegyző) defensive end, Ezra Johnson mellett a két szélső linebacker John Anderson és Mike (Mad Dog) Douglass sokoldalú, kemény játéka vívta el a szakértők egyöntetű elismerését.

A támadók ponterőssége és a védekezési hiányosságok a Packers-t, a Redskins-hez hasonlóan, számos pontgazdag mérkőzés megvívására predesztinálták. Az első fordulóban Starr tanítványai a houstoni Astrodome-ba látogattak, és Earl Campbell futásaira, valamint Archie Manning 348 passzolt yardjára Lynn Dickey 5 TD-éjével replikáztak. A hosszabbításba forduló nyitóderbit a norvég síugróból Hall of Famer rúgójátékossá lett, kiválóság, Jan Stenerud döntötte el a Packers javára. A kezdeti sikert vereségek és győzelmek rapszodikus váltakozása követte. Dickeyék teljesítményének kiszámíthatatlanságát mi sem illusztrálta jobban, mint hogy a Giants elleni hétfő esti rangadón elszenvedett kudarc alkalmával csupán egy mezőnygólra tellett erejükből, majd a következő játéknapon 55 ponttal sokkolták az (igaz harmatgyenge) Tampa Bay Buccaneerst. A második hétfő esti fellépés előtt újabb sima vereség következett Detroitban, így a Redskins-szel szembeni összecsapásra készülve a Green Bay drukkerei a hazai pálya ígérte előny mellett abban bízhattak, hogy a győzelem/vereség sorminta addigi szabályossága miatt ezúttal megint szebbik arcukat mutatják kedvenceik.

Az első negyed

Furcsán kezdődött a találkozó. A Green Bay játékosa, Eddie Garcia olyannyira el akarta kerülni, hogy a vendégek Pro Bowler returnerje, Mike Nelms nagy játékot produkáljon, hogy kétszer egymás után az oldalvonalon kívülre küldte a kirúgást, s így a harmadik alkalommal már 10 yarddal hátrébbról kellett elvégeznie azt. (Az akkori szabályok értelmében a fogadó csapat még nem kapta meg a labdát automatikusan saját 40-esénél, hanem újrarúgás következett 5 yardos büntetéssel.) A Redskins kedvező pozícióból vezethette első akcióját, de Riggins első két futása alig hozott előrehaladást. A harmadik játékban Theismann jobbra nézett, majd hirtelen balra fordulva screen passzt adott Joe Washingtonnak. A korábban jól bevált csel ezúttal csődöt mondott. A Packers strong side LB-je, Mike Douglass szinte azonnal Washington nyakán volt, és miközben földre teremtette a futót, a labdát is kiütötte a kezéből. Mivel közel és távol senki más nem volt, a védő maga szerezte meg a játékszert és 22 yardos visszahordása után 7-0-ás előnyhöz juttatta a hazaiakat!

A következő kickoffot Garcia már elsőre eljuttatta Nelmshez, aki egészen a washingtoni 45-ösig száguldott, majd bukdácsolt a labdával. A futások továbbra sem működtek, ám a támadáson nagyot lendített, amikor Theismann 35 yardos átadással találta meg a motionbe küldött, majd a bal oldalvonalnál meglóduló Monkot. A következő kulcsfontosságú momentumot szintén motion előzte meg. Ezúttal a másik wide receiver, Charlie Brown váltott oldalt és egy elkapó screenben, Monk blokkja mögött, az ellenfél 3 yardosáig vitte a labdát. Riggins második futásánál a hazaiak linebackere, Rich Wingo ugyan kiütötte a disznóbőrt a running back ölelő karjaiból, de a káoszban végül a Redskins tight endje, Clint Didier vette azt birtokba a gólvonalon túl. A vendégek nem kevés szerencsével alakították 7-7-re az állást.

Két washingtoni drive után végre a Green Bay-i támadóegység is megmutathatta tudását. Nem volt meglepő, hogy az irányító, Lynn Dickey a liga 26. passz elleni védelmével szemben karjában és elkapóiban bízott. Már első, play action utáni, hosszú átadása kevés híján TD-t hozott, de James Lofton ezúttal kiejtette kezei közül a labdát. A továbbiakban Dickey középtávoli, precíz lézerpasszokkal hozta játékba társait. A Redskins 26-osáról harmadik kísérletnél a QB az endzone-t és John Jeffersont vette célba, ám a kissé túldobott labdát az elkapó nem tudta megszelídíteni. Egy holding végül különben is annulálta a megmozdulást. A következő playben Dickey visszaszerezte a büntetéssel elvesztett yardokat, és nagyobb sikerrel értékesíthető mezőnygól helyzetébe hozta a veterán klasszist, Jan Stenerudot. A rúgó 47 yardról nem hibázott, és 10-7-re megint a Packers vezetett.

A Redskins választámadásában John Riggins először talált rést a Green Bay-i védőfalban és szerzett first downt. A drive legsziporkázóbb játéka azonban a ritkán használt futó, Nick Giaquointo nevéhez fűződött, aki a jobb szélen elszáguldva került a védők mögé, majd kapta le a Packers 5-ösénél Theismann passzát. Innen viszont rükvercbe kapcsoltak a fővárosiak. Előbb Anderson és Douglass sackelte az irányítót, majd a következő játékban Ezra Johnson verte meg egy-az-egyben Joe Jacoby-t és vitte földre Theismannt. 20 yardos hátramenet után Mark Moseley 42 yardos mezőnygóljával egalizáltak a washingtoniak. 10-10!

Az első negyed hajrájában a vendégvédelem szorosabb emberfogással igyekezett elvenni az ellenfél robbanékony passzjátékának élét. A szándék hamar visszaütött, amikor előbb egy defensive pass interference jóvoltából jutott first downhoz, majd Lofton bravúros elkapását követően Darrell Green fölösleges szabálytalansága révén ajándék yardokhoz a Green Bay. A támadók már a Redskins 26-osánál jártak. A következő játékban Dickey, mielőtt a futónak adhatta volna, kiejtette a labdát, s noha egy gyors vetődéssel visszaszerezte azt, a baki yardveszteségben egy sackkel ért fel.

A második negyed

A Packers irányítója hamar jóvátette hibáját. A második negyed első play-ében Dickey Paul Coffmant kereste. A tight end egy testcsellel jobbra küldte őrzőjét, a safety Curtis Jordant, majd balra, az oldalvonal felé törve elkapta az átadást, és előnyét megtartva a célterületig futott. 17-10!

A hátrányba került csapat szakvezetőjének, Joe Gibbsnek a mérkőzés ilyen korai szakaszában természetesen semmi oka nem volt arra, hogy az előzetesen kimunkált és korábban már annyiszor bevált stratégiáján változtasson. Továbbra is Riggins-szel törette a hazaiak védőfalát. Sikerrel, hiszen négy egymást követő futással a Redskins újra az ellenfél vörös zónájáig menetelt. A leghosszabb, 36 yardot hozó játék 3. és 1 szituációból született. Riggins menetrendszerűen balra iramodott, Russ Grimm és Rick Walker pedig azzal, hogy befelé három védőt sikerrel meg tudott blokkolni, tátongó folyosót nyitott a szélen a Diesel számára. A futások egy kiválóan időzített play actiont készítettek elő. Theismann ezúttal csak bemutatta a handoffot, majd jobbra forgott ki a zsebből és a Packers 2-esénél álló tight endnek, Don Warrennek passzolt. Innen Riggins második nekifutásra vitte át a labdát a gólvonalon túlra, és az elnyűhetetlen futó hathatós közreműködésével harmadszor is egyenlített a Redskins. 17-17!

A Green Bay-nek korántsem ment ilyen jól a futás. Az első negyedben -5 yardot jegyezhettek. A következő támadásban ezért a Packers trükkel próbált életet lehelni a csapnivaló futójátékba. Egy reverse valóban értékes yardokat hozott, és a következő kísérlet first downt, de azt követően megint mínuszos futások jöttek. Dickey újra kénytelen volt passzolni, ám a Redskins kezdte őt ritmusából egyre több blitz-cel kizökkenteni. A nyomásnak meg is lett az eredménye. Már a vendégek térfelének közepénél jártak a támadók, amikor az irányító elsietett és irányt tévesztett átadását egy washingtoni Washington (Anthony, a gárda nickel backje) kaparintotta meg. Labdaeladások tekintetében is kiegyenlítődött az eredmény.

Talán Rigginsből túl sokat kivett az előző drive, és ezért nem vetették be, de mindenesetre meglepő volt, hogy a labdaszerzés után Gibbs ezúttal nem a bevált recepthez folyamodott. Előbb Joe Washington szélső futását állította meg a line of scrimmage mögött a szenzációs meccset játszó Douglass, majd egy first downnal később Monk reverse-ét fojtotta el csírájában Byron Braggs. A passzra és hosszú szituációkba kényszerített Theismann előbb egy kétségbeesett futással még továbbvitte a támadást, de második first downt már nem tudott szerezni csapatának, így alig több mint 5 perccel az első félidő vége előtt a találkozó első puntja következhetett.

A Packers offensive coordinatora, (és a Giants hajdani remek elkapója) Bob Schnelker minden követ megmozgatott a siker érdekében, de a reverse utáni újabb cseles játéka kevés híján balul ütött ki. Dickey egy pichouttal a jobbra futó Eddie Lee Ivery-nek adta a labdát, aki egy laterallal vissza kívánta azt játszani irányítójának. Ivery azonban majdnem túldobta Dickey-t, s a játékmester éppen hogy meg tudta szelídíteni a passzt, majd, tudván, hogy Dexter Manley már a nyomában lohol, futásnak eredt. A végül 4 yardot hozó play sokkal rosszabbul is elsülhetett volna, de a történet ezzel nem ért véget. Néhány perccel később a Redskins 44-eséről jöhetett 3. és 1-el a Packers. A józanész azt diktálta volna, hogy biztos futást választanak, azt pedig végképp nem, hogy megint a korábban dugába dőlt trükkel próbálkozzanak. Azonban megint jött a pitchout jobbra, igaz Ivery ezúttal nem Dickey-t vette célba, hanem a bal oldalon észrevétlenül „megúszó” Coffmant! A futó átadása most sem volt tökéletes, bár ezúttal nem túl hosszan, hanem túl röviden passzolta a játékszert. A tight endnek vissza kellett lépnie a labdáért, és a lendülettől még a gyepen is meghempergett, de annyira tisztán kapta a passzt, hogy felpattanva még további 10 yardot tudott futni, míg a Redskins 10-esénél a védők földre vitték. A következő átadást már Dickey adta Coffmannek, aki újra Jordant ültette hintába egy gyors irányváltással, és ezzel megszerezte második touchdownját. 24-17 a Packersnek!

Theismannéknak még két percük maradt a kontrázásra, és ezúttal nem volt idő futásokra. A Green Bay preventív védekezésével 10-15 yardos passzokat engedett a vendégek irányítójának, de a TD-t megakadályozta, mivel mire Charlie Brown elkapásával a Redskins az ellenfél red zone-jába jutott, már csak 5 másodperce maradt. Moseley 28 yardos mezőnygólja vetett véget az első félidő szédületes pontözönének. 24-20!

A harmadik negyed

A szünet utáni első támadást a hazaiak vezethették. Richie Petitbonnak, a Redskins-védelem irányítójának sakkjátszmája Bob Schnelkerrel tovább folytatódott. Petitbon belátta, hogy Coffman őrzésének rovására nem „duplázhatja” mindig a Packers szélső elkapóit és fokoznia kell a nyomást az irányítón, de Schnelker mintha ezt is előre látta volna, és megint megtalálta a vendégek védekezésének sebezhető pontjait. A támadósorozat első játékában az egy-az-egyben, de tisztes távolból fogott Lofton kapta a labdát egy rövid „curl” route után, majd őrzőjét Vernon Deant kicselezte és faképnél hagyta. A bal szélen száguldó elkapót végül Mel Kaufmann tudta nagy bravúrral az oldalvonalon túlra tessékelni a Redskins 40-esénél. A következő play-ben Lofton megint nagyot alakíthatott volna, de noha védőjét újból megverte, a labda megszelídítésével nem boldogult. Egy perccel később a WR megcsinálta a first down-t és előkészítette csapata újabb pontszerzését. A Washington 24-esénél Schnelker futást hívott, és Gerry Ellis miután jobbra indult egy remek cutback-kel középre futva használta ki a frusztrált védők túlzott agresszivitását. Középen Ellis így védők helyett hatalmas űrt talált és parádés blokkoktól segítve meg sem állt a célterületig. 31-20 a Packersnek!

Joe Gibbs számára csapata támadójátéka nem okozott oly sok fejtörést, mint védelmének megingásai. A siker záloga változatlanul Riggins futójátéka maradt. A találkozó szemlélőjét szinte a deja vu érzése fogta el, amint a Diesel feltartóztathatatlan megmozdulásai után azt látta, hogy Theismann eljátssza a handoffot, majd a labdát elrejtve jobbra fordul és az üresen maradt Don Warrennek passzol. A Redskins az átadással a hazaiak 20-asához jutott, de percekkel később az offensive pass interference-t elkövető Warren miatt be kellett érnie Moseley 31 yardos mezőnygóljával. 31-23!

A Washington úgy tűnt nehezen tudja tartani a lépést a megtáltosodott Green Bay-jel, de amikor Dexter Manley és Tony McGee sackje three and outhoz és a hazaiak első puntjához vezetett, a reményeik feléledtek. Bucky Scribner első puntját végezhette el, s talán addigi tétlensége okán kissé kényelmesen tette azt, így pedig Ken Coffey blokkolni tudta rúgását. A Redskins pazar mezőnypozícióból folytathatta hátránya lefaragását. Négy futójátékot követően Gibbs a Raiders ellen kulcsfontosságú TD-t eredményező játékhoz nyúlt. A backfieldből kifutó és az egyik nehézkesebb LB által levédekezett Joe Washington volt a célpont. A veterán két-három védővel a nyakában is megtartotta a labdát, és 31-30-al újra szorossá tette a meccset 5 és fél perccel a negyed vége előtt.

A momentum fordulóban volt, és az erősödő washingtoni pass rush sorozatban másodszor harcolt ki three and outot. Dave Butz két sackje jóvoltából eleve reménytelen szituációba kerültek Dickey-ék, és a punt után újra remek helyzetből indíthatta támadását a fővárosi gárda. A pihenő Riggins helyén Joe Washington lépett elő főszereplővé, akit a Diesellel ellentétben nem balra (Jacoby és Grimm mögött), hanem jobbra futtatott, a nyilván ezzel az ellenfél egyik gyenge pontjára rátapintó, Joe Gibbs. A második, 20 yardos futásával a kis counter move-val induló és sebesen cselező Washington a Packers vörös zónájáig jutott. Egy játékkal később a futás váratlanul balra ment, de sikerült 3 yarddal a first down előtt megállítani. 3. és 3-nél a fáradó Green Bay-i védelem legjobbja, Mike Douglass sokadik bravúros megmozdulásával a védővonalnál felöklelte a középen próbálkozó Washingtont. A TD-t ezzel sikerült meggátolni, de a vendégek az újabb mezőnygóllal először jutottak vezetéshez. 31-33!

A harmadik negyedben zsinórban 13 pontot gyűjtött a Redskins, és a hazaiaknak mindennél jobban szükségük volt egy ösztönző „szikrára”, ha nem akarták, hogy elússzon számukra a mérkőzés. A „szikrát” negyed utolsó másodperceiben a kick returner, Harlan Huckleby szolgáltatta, aki Washington kirúgásánál a labdát az ellenfél 40-eséig vitte vissza.

A negyedik negyed

Az utóbbi két támadósorozatában pontképtelen Packers két remekül kivitelezett játékkal vette vissza a vezetést. Elsőre Dickey egy play action után Gerry Ellis-nek passzolt, és a futót, mivel Kaufmann képtelen volt vele tartani a lépést, csak a Redskins 7-esénél sikerült kilökni az oldalvonalon túlra. Egy játékkal később már a 2 yardosnál jártak a támadók, ahol egy imitált középső futás helyett az irányító az end aroundot futó tight end, Gary Lewis kezébe adta a labdát, és a játékos gond nélkül rohant be az endzone-ba. 38-33!

Az adok-kapok tovább folytatódott. A fővárosiak válaszakciójukban, mint kés a vajon hatoltak át a játékosok fáradtsága miatt porózussá váló hazai védelmen. Washington két jó futással rukkolt elő a Redskins emblematikus counter-trey játékából (amikor bal oldali tackle és guard jobbra húzva takarítanak a countermove-val induló futó előtt), Monk és Brown pedig egy-egy briliáns elkapással vette ki részét a feltartóztathatatlan menetelésből. A Packers 2 yardosáról a már csak rövid szituációkban bevetett Riggins nyomult be az ellenfél célterültére, s fordította újra az állást a washingtoniak javára. 38-40!

A kés és vaj hasonlat akkor sem veszített érvényességéből, amikor megint Starr tanítványai lendültek támadásba. A futás továbbra sem ment, de arra jó volt, hogy a Redskins védői újra és újra felüljenek a play actionnek. Egy ilyen megmozdulás után Jefferson remek passzt szelídített meg a félpályánál, majd Lofton gyarapította elkapásai számát és juttatta csapatát újabb first downhoz az ellenfél 30-asánál. Itt megakadni látszott az akció, és egy mínuszos futást, valamint levédekezett passzt követően 3. és 14-gyel jöhetett a Packers. Schnelker nem elégedett meg pár yarddal és egy biztosabban belőhető mezőnygóllal, hanem a 6 pontra hajtott. A snap után a három elkapó egyenesen az endzone felé indult, míg a harmadik számú futónak, Mike Meade-nek a flat maradt. Mivel az elkapók elvonták a secondary figyelmét, így Meade-re csak egy safety jutott. Dickey jól időzített passza után a futó lerázta a szerelést elvétő őrzőjét és, még a gólvonal előtt egy bevetődő védőt is átugorva, megszerezte a touchdownt. 45-40! A Green Bay extra pontja új pontrekordot állított fel a hétfő esti rangadók történetében, de a találkozónak még közel sem volt vége. A kommentátorok már azon kezdtek viccelődni, hogy a csapatok nyilván megállapodtak abban, hogy az nyer, aki előbb eléri az ötven pontot. Odáig végül nem sikerült eljutni, de nagyon közel kerültek hozzá.

A Redskins Monk elkapásával és Joe Washington futásaival könnyen eljutott a hazai térfélre, de előbb Byron Braggs „zsákolta” a szabad elkapót nem találó és ezért sokáig kiváró Theismannt, majd a védelem felállása zavarta meg annyira az irányítót, hogy inkább időt kért. Az időkérés alatt Joe Gibbs kiváló instrukciókat adott. Olyan játékot hívott, igaz most a másik oldalra, ami az első negyedben egyszer már ragyogóan bevált. A fürge Nick Giaquintot ezúttal a bal szélen sikerült izolálni az egyik safety-n és Theismann mértani pontossággal passzolt társa markába. Az átadással több, mint 30 yardot nyertek a vendégek. 5 yardra a Green Bay gólvonalától Gibbs újra egy már bevált, de ezúttal kicsit módosított play-hez nyúlt. Giaquinto a bal tackle, Joe Jacoby mögött állt fel, Giaquinto mögött pedig Joe Washington helyezkedett. A szokatlan formációból Washington a snap előtt jobbra indult, majd felgyorsulva és a falat megkerülve, ahogy korábbi TD-jénél, befelé vágott. A későn eszmélő és lassabb linebacker, Mike Douglass nem tudta megakadályozni az elkapást és az újabb touchdownt. Alig három perccel a vége előtt újra a Redskins vezetett. 45-47!

A valószínűsíthetően utolsó Packers-drive csapnivalóan indult. Két elejtett passz gyorsan nehéz helyzetbe hozta Dickey-éket. A harmadik próbálkozás a szokottnál is nagyobb téttel bírt, de a hazaiak irányítója megfelelő védelmet kapott és jó érzékkel passzolt megbízható futójának, Gerry Ellis-nek. Ellis jó ütemben kapta a játékszert, és egészen a célterületig roboghatott volna, ha a passz elleni védekezésben nem igazán brillírozó, de szélvészgyors Darrell Green a Redskins 8-asánál utol nem éri. A káprázatos, 57 yardot hozó játék érthetően feltüzelte a Lambeau Field népes publikumát, hiszen a győzelem alig karnyújtásnyira volt. A two-minute warning után a hazaiak nem hazardíroztak, hanem három középső futással próbálták előrevinni a labdát. A kísérleteket ugyan feltartóztatta a Washington masszív futás elleni védelme, de fumble-t nem sikerült kiharcolniuk és maradék két időkérésüket is el kellett használniuk az óra megállítására. A rutinos Stenerud számára gyerekjáték volt 20 yardról a kapuvasak közé küldeni a disznóbőrt, így 50 másodperccel a vége előtt megint a Packers javára billent a mérleg. 48-47!

Theismannéknak nem maradt időkérésé, de a fővárosiak mégis magabiztosan fogtak utolsó drivejuknak, tudván, hogy a győzelemhez elég egy mezőnygól is. Joe Washington három passzt kapott a backfieldből a szélre kifutva, és mindháromszor ki tudott vele lépni az oldalvonalon túlra, s így megállíthatta az órát. Washington harmadik elkapásával már a Packers 40-eséhez jutott a Redskins, de már kevesebb, mint fél percük maradt. A következő játékban Theismann, némi meglepetésre, középre passzolt Charlie Brownnak. A sikeres átadással a 20-asig jutottak a támadók, de sietniük kellett. A snap után, 3 másodperccel a vége előtt az irányító oldalra nézett, s sietve szándékos incomplete passzt dobott. Az óra megállt. Bekocoghatott Mark Moseley, hogy a fordulatos találkozó utolsó labdaérintésével megszerezze a győzelmet a vendégek számára. Az 1982-es idény MVP-jét talán a remek rúgásblokkoló, Gary Lewis jelenléte inthette óvatosságra, és ezért kanyarította a lövését jobbra, de a labda így nem csak az ellenfél felugró játékosának kezét, hanem a kaput is elkerülte. A kihagyott lövés miatt megőrizte egy pontos vezetését és győzőtt a Packers!

Még a felszínes szemlélő számára is egyértelmű lehetett a végeredményre pillantva, hogy ez a hétfő esti rangadó nem acélos védelmek helytállásáról szólt. Igazán csak a Redskins futás elleni védelme lehetett büszke arra, hogy szinte teljesen megfékezte ellenfelét, ám bravúros produkciójukat bőven ellensúlyozta a secondary harmatos teljesítménye. Noha 47 pontot engedélyezett némi dicséret illethette a hazaiak védelmét is. A liga egyik leggyengébb védőegységeként kiharcoltak, majd TD-re váltottak egy turnovert és néhány jó megmozdulással fontosnak bizonyuló pontoktól fosztották meg a Redskinst, azzal hogy mezőnygólon tartották őket. A támadók, és főképp az irányítók remek alakítását méltánytalan volna lekicsinyelni, és pusztán a védelmek gyengeségének betudni. Mind Theismann, mind Dickey igazi vezére volt csapatának, sokkal több jó megmozdulásuk volt, mint kritizálható, és ami a legbeszédesebb, mindketten csaknem 400 passzolt yardig jutottak. Minden mérlegre téve, noha a hajrában a Packers nem állt a hadilábon a szerencsével, de nem érdemtelenül tartotta otthon a győzelmet többre taksált ellenfelével szemben.

A két csapat további szezonja

A Green Bay lendületet meríthetett volna szenzációs sikeréből, de korábbi hullámzó teljesítményéhez hűen a Minnesota Vikings ellen egy hosszabbításos mezőnygóllal megint veszített. És nem ez bizonyult a Packers utolsó ráadásban elbukott találkozójának. A 12. játéknapon mezőnygóllal kaptak ki a másik csoportrivális Lions-tól, majd egy héttel később egy interception után visszahordott TD-vel az Atlanta Falcons-tól. A két kudarc 6-7-re alakította a csapat mutatóját, de két győzelem és az NFC Központi Csoportjának szorossága az utolsó forduló előtt is meghagyta a Packers számára a csoportgyőzelem és a továbbjutás reményét. A remény a Detroit győzelme és Starr csapatának az ősrivális Chicago Bears-től egy hajrában elért field goal révén elszenvedett veresége miatt végül szertefoszlott. A fiaskó Bart Starr állásába került, s helyére egykori csapattársa, Forrest Gregg lépett.

A Washington Redskins szezonbeli második egy pontos vereségét szenvedte el a Lambeau Fielden, (és mindkétszer hétfő esti rangadón) de a kudarc nem törte derékba a csapat morálját. Az ellenállhatatlannak bizonyuló fővárosiak valamennyi hátralévő mérkőzésüket megnyerték és a liga legjobb, 14-2-es mutatójával fordultak a rájátszásra. A támadóegység dominanciáját jelezte, hogy a csapat 541 ponttal csúcsot állított fel az alapszakasz alatt szerzett pontok tekintetében, míg Joe Theismannt az NFL Legértékesebb Játékosának választották, és John Riggins is új rekordot ért el 24 futott touchdownjával. A címvédés szinte bizonyosnak tűnt miután Gibbs tanítványai első playoff mérkőzésükön 51-7 arányban iskolázták le a Los Angeles Ramst, majd egy lényegesen szorosabb konferenciadöntőn a két évvel korábbi bajnokot, a San Francisco 49erst is térdre kényszerítették. A 18. Super Bowlon a Redskins ellenfele az a Raiders volt, amellyel az alapszakaszban már vívtak egy kiélezett meccset. A ligadöntő viszont egyáltalán nem lett szoros, mert a Fosztogatók remekül felkészültek ellenfelükből. Többek között egy blokkolt punt és egy interception utáni TD jóvoltából az ezüst-feketék már az első félidőben 21-3-as előnyre tettek szert. A szerencse a folytatásban sem mosolygott rá Theismannékra. Marcus Allen, végül Super Bowl MVP címet hozó teljesítménnyel, szétfutotta a liga első számú futás elleni védelmét, és kulcsszerepet játszott a teljes Los Angeles-i dominanciáról árulkodó 38-9-es végeredmény kialakításában. A washingtoniakat talán az vigasztalhatta, hogy olyan csapattal rendelkeztek, amely a kudarc dacára képes maradt a korábbi Super Bowl-siker megismétlésére.

Dorkó Szabolcs (Szabler)