Heti Körképek - 12. hét - 2. rész

NFC észak, AFC észak, dél és nyugat

NFC North - Pap Dániel (konqueror)

 

Bevezető:
A 12. fordulóban rendezték a hagyományos hálaadásnapi meccseket is, ezek egyike egy NFC North rangadó volt, a Green Bay és a Detroit között. Ezenfelül Oakland-Chicago és Atlanta-Minnesota meccseken láthattuk a divízió reprezentánsait.

Vikings:
Az Atlanta ellen játszott a Vikings, ahol nem számítottak esélyesnek a lilák. Pláne igaz ez annak tudatában, hogy bokasérülése miatt a legjobb képessségű Viking, Adrian Peterson futó nem volt játékképes állapotban, és kihagyta a találkozót. Súlyosbítja az amúgy is szomorű, már 2-9-es mérleggel szerénykedő Minnesota dolgát, hogy újabb három játékost veszítettek el az első félidő folyamán. Az Atlanta nagy előnyre tudott szert tenni az első félidőben, 17-0-ás mérkőzésállásnál mehettek öltözőbe a csapatok. Matt Ryan erőbb Harry Douglast, majd Roddy White-ot találta meg előbb egy 27, majd 6 yardos passzal, a Vikingsnek pedig igencsak döcögve indult be a támadójátéka, csupán 5 first downra és 97 yardra voltak képesek két negyed alatt. Hogy aztán a második félidő elején feltámadjanak, és szorossá tegyék a mérkőzést. Előbb a Petersont helyettesítő, korábbi Heisman-második Toby Gerhart futott touchdownt egy goal-line szituációt követően, majd egy punt utáni labdaszerzést követően Harvin volt eredményes, Ponder átadását követően. Két hosszú passz, majd a csere tight end Michael Palmernek adott 3 yardos TD passz után 21-14-re ismét meglépett az Atlanta, de a Vikings ekkor sem adta fel. Miért is cselekedtek volna így, mikor olyan special team klasszisuk van, mint Percy Harvin. Harvin egészen az end zone-ból indulva majdnem touchdownig hordta vissza a rúgást, Chris Owens azonban bevetődve leszerelte, és ezzel, mint később kiderült, 6 bekapott ponttól mentette meg övéit. Shawnka kollégám hetekig fogja emlegetni kedvenc játékosának dicsőséges momentumát, de tény, hogy ezután a Vikingek nem tudták bepasszírozni a labdát, és ha úgy vesszük, Owens nyerte meg nekik a csatát. A Falconsnak megint  olyan meccse volt, mint előző héten a Titans ellen, nagy előnyt buktak el majdnem, de végén kikaparták a gesztenyét maguknak. A Vikings pedig ismét csalódott lehet. Pondert nem sikerült megvédeniük, négyszer is sackelték a QB-t, és még több alkalommal siettették is. Gerhart is csak 44 futott yardra volt képes, nagyon hiányott Peterson. Aki dicsérhető, az Harvin, majdnem 100 elkapott yardja és az ominózus returnje miatt. Jövő héten Tim Tebow és csapata ellen próbálhat meg javítani a Minnesota Vikings, és az idei szereplésükre visszaemlékezve úgy érzem, joggal mondhatom, van is mit korrigálni.
 
Lions & Packers:
Csütörtökön, magyar idő szerint rendkívül barátságos időpontban, 18:30-kor vette kezdetét ez a rangadó, mellyel kapcsolatban titkon sokan várták, hogy majd megszakad a Packers veretlenségi sorozata. Ez végül nem történt meg, és bár eleinte úgy tűnt, hogy nagyon szoros találkozóra van kilátás, végül nem okozott nehézséget a Sajtfejűeknek az újabb skalp begyűjtése. Az első félidőben inkább a védelmek domináltak, Suh és társai többször is erősen szorongatták Rodgerst, pont nem is született, egészen a második negyed hajrájáig. Ekkor Stafford passzába Ryan Pickett belenyúlt, a felperdülő játékszert pedig Clay Matthews szerezte meg. Ez volt a 20. interceptionje a Packersnek idén, amellyel vezetik a ligát. Itt jegyezném meg, hogy bár sokszor teszem szóvá a körképekben én is a sok kapott yardot, de turnoverek kierőszakolása tekintetében valóban élenjáró a címvédő ezen egysége, és ez megsüvegelendő. A labdaszerzést pontokra is tudta váltani a Green Bay, Jennings kapta el Rodgers átadását. A harmadik negyedben aztán megugrott ellenlábasától a Packers, előbb Kuhn futott TD-t, amjd egy újabb interceptiont követően Rodgers megcsillogtatta kvalitásait, egy 65 yardos bomba átadás után James Jones szerzett hat pontot. Itt szerintem morálisan is kicsit mélypontra került a Lions, Stafford is megint rossz döntést hozott, ennek eredménye még egy interception lett. Ezt nem követte TD, "csak" Crosby mezőnygólja, de a 24 pontos hátrány igencsak tetemesnek látszott, még annak tudatában is, hogy a hazaiak idén már nem egy meccset fordítottak maguk javára jelentős hátrányt követően. A negyedik negyedben csak kozmetikázni sikerült az eredményen Tullochéknak (Keiland Williams futott TD-t, valamint Calvin Johnson volt eredményes Stafford passza után), teljesen átszabni nem, így elkönyvelhették idei negyedik vereségüket is 2011-ben. A Packers pedig örülhet, már csak 5 győzelemre vannak a hibátlan alapszakasztól, persze ehhez az 5 ellenfélnek is lesz majd egy-két szava. Végén pedig álljon itt néhány érdekes statisztika: A Lions ezzel a vereséggel zsinórban nyolcadszor kapott ki hálaadáskor, ezzel beállította a Cardinals negatív rekordját. Érdekesség még, hogy Stafford mindhárom interceptionjénél Brandon Pettigrewt kereste a labdábal. A tight end amúgy is kedvelt célpontja, átlagosan 6,5-szer keresi meccsenként a labdával, most csütörtökön nyolc alkalommal, ebből 3 igen rosszul sült el. Ndamukong Suh hetedik személyi hibáját követte el a csütörtöki meccs alatt, ezzel 2010 (tehát amióta NFL játékos) óta ő az első a ligában, holtversenyben Avrillel, aki szintén Lions játékos. A beharangozómban is említett Woodson pedig interceptionjével valóban befolyásolta a meccset. 2006 óta GB játékos, azóta 36 interceptiont gyűjtött be, ebben a tekintetben csak Asante Samuel jobb nála, 38 labdalopással.

Bears:
Ritkán látni olyat, hogy egy csapat nagyrészt rúgójátékosainak köszönhetően húzza be a győzelmi strigulát, de most ez is megtörtént. Bears szurkolók számára nem jó hír, hogy a győzelmi sorozatuk megszakadt, és ezúttal ők álltak a szenvedő oldalon. Sebastian Janikowski csapatrekordnak megfelelő 6 mezőnygólt lőtt, Shane Lechler egy 80 yardos punttal (csapatrekord) segítette csapatát, a Bears pedig nem bírta el kezdő irányítója, Jay Cutler hiányát. A jó puntoknak köszönhetően az Oaklandnek sikerült minimálisra zárnia a Devin Hester faktort is a visszahordások során. A beugró Hanie háromszor is eladta a labdát élete első NFL kezdése során. A meccs előtt mindössze 14 alapszakaszbeli passzal rendelkezett, tavaly viszont már a Packers elleni NFC döntőn is láthattuk, ahol majdnem visszahozta csapatát a meccsbe. Ezúttal 35 passzából 18 ment jó helyre, 254 yardig jutott, és 3 eladott labdáig. Az igazsához hozzátartozik, hogy kétszer TD-t is sikerült összehoznia, előbb Kellen Davisnak, majd egy 81 yardos átadással Johnny Knoxnak. Knox 145 elkapott és 133 rúgás utáni visszahordott yarddal zárta a találkozót, a legproduktívabb Chicago játékosként. Érdekesség, hogy a meccs egy ritkán látható Hanie hibával végződött. 4 másodperc volt hátra, mikor Hanie spike helyett (ez az, amikor egyből földre dobja a labdát a QB, hogy minél gyorsabban új kísérlet lehessen, és megálljon az óra) egy extra lépést tett hátra, és így már a bírók intentional groundingnak (szándékos földredobás) fújták az esetet, a meccsnek pedig vége lett, a Bears nem tudta ellőni utolsó kísérletét a meccs megnyerésére. Brian Urlacher csapatkapitány kiállt a támadók mellett, szerinte a védelem miatt veszített a Bears, mert túl sok nagy játékot engedtek. Pedig nem feltétlen mutattak rosszat a védők, négyszer sackelni tudták Palmert, és szereztek egy interceptiont is. A special team viszont nem tudtak mit kezdeni Lechlerrel, aki remek puntjaival kikapcsolta Hestert, aki csak 7 visszahordott yardra volt képes 2 punt visszahordásból. A nehéz mezőnypozíciókat pedig nem tudta megoldani Hanie és csapata, a másik oldalon viszont még akkor is megszerezte a biztos 3 pontot a Raiders, mikor nem sikerült közel kerülni az end zone-hoz, hiszen Janikowski egyszer sem hibázott a mezőnygóloknál. Jövő héten szintén AFC West csapat vár a Bearsre, a Chiefs személyében, ahol egy volt chicagoi irányító szerepel, Kyle Orton személyében (és a Stanzi-lover Höri nagy bánatára).
 
Rövid előretekintő:
A 13. fordulóban nehéz meccs vár a Detroitra, a tavalyelőtti bajnok Saints lesz az ellenfelük. Kansasban Kyle Orton a volt csapata ellen bizonyíthat, a Chicago vár a Chiefsre. A Green Bay a Nagy Almába látogat a Giants ellen, a Minnesota pedig a Denvert fogadja.

 

AFC North - Zandler Gábor (gabtsi)

 

A Cincinnati Bengals sorozatban harmadik csoportmérkőzését játszotta, és a két nagyágyútól elszenvedett vereség után, hazai pályán sikert arattak a Cleveland Browns ellenében. Annak ellenére, hogy a még rájátszás álmokat dédelgető Bengals számára „kötelező” lett volna a győzelem, egyáltalán nem kezdtek jól. A vendégek nyitó drive-ja kilenc playből állt, és 82 yardra illetve egy TD-re volt elég. A védelmen két nagy playt is megcsináltak a Barnák, az elsővel átlépték a félpályát, a másodikkal a TD-t érték el, mindkét alkalommal Jordan Norwood volt a főszereplő, és persze Colt McCoy. A passz elleni védekezés továbbra is hátul probléma, ha a front nem tudja kordában tartani az ellen irányítóját, könnyen zavarba hozhatóak Crockerék. Carlos Dunlap combhajlító sérülése miatt kihagyni kényszerült a találkozót, ezáltal a jobb oldalról nem igazán sikerült nyomást kifejteni. A csapat egyetlen sackjét, a továbbra is Pro Bowl szinten teljesítő Geno Atkins szerezte, számtalan nagy játéka mellett. A második félidőre már összeszedte magát a védelem, mindösszesen 5 first downt engedélyeztek, és Reggie Nelson egy nagyon fontos interceptiont is szerzett. A labda másik oldalán is hasonló forgatókönyv szerint történtek az események, a támadófal jobb oldala nem igazán tudta, hogy elkezdődött a mérkőzés, a RG Bobbie Williams valószínűleg azt sem, hogy volt egyáltalán meccs, mert Ahtyba Rubin olyan szinten verte agyon, hogy némi amnézián se csodálkoznánk. André Smith sem nagyon találta a ritmust az újonc ellenféllel (Jabaal Sheard) szemben, Greshammel karöltve egy sacket is engedtek neki, amiből egy kritikus labdavesztés következett, amit azonnal TD-vel büntetett a Browns. Az egyetlen, jó mezőnypozícióból szerzett TD-től eltekintve momentuma nem volt Daltonéknak, nem tudtak túljárni a Cleveland eszén. Az idei szezon során viszont már trendé vált, hogy egy teljesen más Bengals képes kijönni a második félidőre, amely vagy az edzői finomhangolások, vagy a játékosok mentális erejének eredménye, de tény. Ennek megfelelően a támadók is képesek voltak felnőni a védelem szintjére, és komplett teljesítménnyel, 16 pontot szerezve, óriási izgalmak között megszerezték a győzelmet. Kétségtelen, hogy szerencse (elrontott clevelandi snap, eredménye kihagyott mezőnygól) is kellett a végén, de Cedric Benson, Jermaine Gresham illetve természetesen, AJ Green is átlag feletti teljesítménnyel segítette Daltont és a Bengalst. A playoff remény még él, ehhez azonban bravúrra lesz szükség, de erre nagyon gyorsan lehetőség is lesz, a hétvégi pittsburgh-i kiránduláson.

Egyszerűen érthetetlen és hihetetlen pechszériában van a Cleveland Browns csapata, játszanak bármilyen színvonalasan a labda egyik, vagy a másik oldalán, mindig képesek valami utat találni a vereséghez. A long snapper ritkán főszereplő egy NFL meccsen, és akkor is negatív. Nem volt ez ezúttal sem másképp, hiszen a heti körkép rovatunkban már korábban is megénekelt pro bowler játékos, Ryan Pontbriand egy potenciálisan győztes mezőnygól alkalmával adta rosszul hátra a labdát, aminek köszönhetően Phil Dawson elhibázta a rúgást, a Bengals pedig egy kedvező mezőnypozícióból kezdhette utolsó támadását. Az NFL történetének legmagasabban draftolt long snappere azóta már nem tagja a Barnák keretének, teljesítménye legalább két győzelembe került, amivel - a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg - pozitív mérleggel állna a Cleveland. A támadóknál egyre több kellemes meglepetés van, kezdve ott, hogy Peyton Hillis újra a pályán volt, és bár moderált eredményességgel játszott, mégis új energiát vitt a futójátékba, komoly gondot okozott a Bengals védőinek, hogy a földre vigyék. Ha a rozsdát lerázza magáról, komoly fegyver lehet a szezon végére. Ugyanez elmondható a Jordan Norwood, Greg Little elkapó-párosról, akik az utóbbi időben több életjelet mutatnak, mint Massaquoi és a már elbocsájtott Robiskie együttesen, valaha. Little és Norwood számára is jutott egy-egy nagy játék illetve TD, és bár előbbi játékos néhány kulcspillanatban elejtett labdával is kitűnt, hosszú kihagyása miatt talán nem érhetetlen, minden bizonnyal hamar bele fog rázódni és értéke lesz a Brownsnak. A védelemre ezúttal sem lehetett panasz, bár messze az átlaguk felett passzolt Dalton, a front nagyon jó teljesítményt nyújtott, Ahtyba Rubin főszereplésével. A veterán DT gyakorlatilag foghatatlan volt, folyamatos terror alatt tartotta a Bengals támadófalát, és számtalan alkalommal siettette (kétszer meg is ütötte) az irányítót, vagy állította meg korán a futást. Sajnos a linebacker sor nem képes felnőni a szintjükre, az egyedül D’Qwell Jackson kivételével, aki ahogy mindig ezúttal is mindenhol ott volt. Véleményem szerint Jackson az év visszatérő játékosa díj egyik fő várományosa. A secondaryben akadtak problémák, Eric Hagg nem volt a legjobb matchup Jermaine Gresham ellen, amit ki tudott használni a Cincinnati, illetve ami sokkal meglepőbb, hogy AJ Green három nagy játékot is képes volt bemutatni Joe Hadenen, amelyből a harmadik (51 yardért) tulajdonképpen a mérkőzést is eldöntötte. A vereség oszlop mellé, a veszteség oszlopba is új bejegyzést hozott a meccs, a Cleveland erre a szezonra már biztosan elveszítette Scott Fujitat, aki sérült listára került. Josh Cribbs elmondta, hogy nagyon elege van már a vereségekből, de ha ezt a rossz szériát le tudja zárni a Browns – akár már jövő héten a Ravens ellenében – akkor jönni fognak a győzelmek, mert az alap már megvan hozzá.

A Baltimore Ravens a forduló és talán a szezon egyik legjobban várt mérkőzésén fogadta a San Francisco 49ers csapatát, ahol John Harbaugh vezetőedző, öccse Jim ellen vezethette a csapatát, pályafutása során először. A „testvérháború” nem ígért látványos csatát, hisz mindkét csapat elsősorban a védelmére épít, és minthogy a Ravens egyértelműen felülmúlta ellenfelét a játék ezen elemében, meg is nyerte a csatát. A Baltimore franchise rekordot (pontosabban annak beállítását) érő 9 sacket mutatott be, Terrell Suggs egymaga hármat vállalt ebből, és mindösszesen 170 yardot, valamint 6 pontot engedélyeztek a 9ersnek. Gyakorlatilag dominált az egység a mérkőzésen, 3 drive-ot kivéve egyikben sem tudtak 9 yardnál többet haladni a vendégek. A két mezőnygól alkalmával sem tudott a Frisco 50 yardnál többet megtenni, amikor erre esélye lett volna, Lardarius Web leszedte Alex Smith passzát a levegőben, amely talán meglepő módon a Ravens egyetlen labdaszerzése volt. Frank Gore egyik leggyengébb teljesítményét hozta a szezon során, ami szintén a baltimore-i védők teljesítményének értékét növeli. Az említett Suggs mellett, Cory Redding és Haloti Ngata is szerzett legalább két sacket, folyamatos nyomás alatt tartva Alex Smith-t, és emellett a már említett futás elleni védekezés is kiemelkedő volt. Minden túlzás nélkül a védelem nyerte meg a meccset, és időnként a nagy, Super Bowl győztes Ravens egységet idézték. Joe Flaccoéknak nem sokat kellett hozzátenni, de azt legalább sikerült. Az első félidőben főleg a rúgók voltak főszerepben, Bill Cunduff kétszer is betalált, míg a punter Sammy Koch is sokat járt a pályára. Nem igazán sikerült az első félidőben konzisztensen haladni, a mezőnygólok is inkább a jó mezőnypozíciónak volt köszönhetőek. A második félidei egyenlítésre aztán gyorsan sikerült válaszolni, egy 76 yardos drive végén Dennis Pitta szerezte a mérkőzés egyetlen touchdownját, és a meccs képéből kiindulva már sejthető volt, hogy eldőlt a dolog. A 49ers ugyanis képtelen volt megbirkózni a Ravens védelemmel, valószínűtlen volt a first down is, nemhogy a pontszerzés. A hazai futójáték szenvedett, amely tulajdonképpen várható volt, egy jó ellenféllel szemben. Ray Rice végre képességeihez mérhető mennyiségben volt használva, jóllehet a 2.8-as futásonkénti yardátlaga nem sok mindenre volt elég, TD-re semmiképp, így a Ravens se tudta megtörni a 9ers nagy sorozatát, mely során még nem engedtek idén futott TD-t. A következő mérkőzés is hasonló forgatókönyvet ígér, hiszen Clevelandbe látogat a csapat, ahol szintén egy kemény védelemmel kell farkasszemet nézni. Ha a futójáték és a támadófal megfelelően teljesít, nem lehet gond, de távolról sem tűnik előre lefutottnak a meccs, márpedig a Ravens nem engedheti meg magának a botlást, mert nyakukon érzik a Steelers leheletét.

Nehéz, küzdelmes meccsen van túl a Pittsburgh Steelers, és bár talán nem erre számítottak, nagyon megizzadtak Kansas Cityben, az utolsó percekig izgulhattak, de a védelem és elsősorban Tyler Palko nagy szolgálatot tett, sikerült megnyerni a mérkőzést. A védelem a nyomás kifejtésében nem emelkedett a Ravens szintjére, viszont nagyon jó pillanatokban szereztek labdát, összesen négyet, jóllehet a támadók nem tudtak egyáltalán élni ezekkel a lehetőségekkel. Az első negyedben könnyűnek látszó helyzeteket sem tudtak megoldani Roethlisbergerék. A nyitó drive 80 yardosra sikerült, de Mewelde Moore kezéből Tamba Hali verte ki a labdát, útban a célterület felé, az 5 yardos vonalon. Ezután nem sokkal a védelem labdát szerzett, a Cheifs térfeléről kezdhettek támadni, de punt lett a vége. Szerencsére a védelem ezúttal sem hagyta Palkot nyugodni, az első passzát leszedte Ike Taylor. A veterán conerbackről kevés szó esik, pedig minden kétséget kizáróan Pro Bowl szezont fut, de az All Proval sem mondunk talán túl nagyot. Palko labdáját egészen a Főnökök 7 yardos vonaláig vitte vissza, amit már csak sikerült egy mezőnygólra váltani. Roethlisberger jobban játszott, mint a statisztikái mutatják, ezúttal is számtalan játékot mentett meg a lábával és rendre jó helyre passzolta a labdákat, de a hazai secondary nagyon keményen őrizte az elkapóit. Amennyiben ez sem volt elég a dropok rontották tovább az összképet, elsősorban Mike Wallace részéről. Palkonak hála a Steelers védelem csak egy-egy play erejéig jött fel a pályára, ami egyrészt nekik segítség, a hazai védelemnek átok volt, és a sok munkát meg is büntette a Pittsburgh. Big Ben néhány tánclépés után egy csodálatos passzt eresztett meg, melyet Emmanuel Sanders kapott el, és valamilyen úton-módon még a lábát is sikerült letennie a célterületen belül. A futójáték pont annyit tett a mérkőzésbe, ami a győzelemhez kellett, igazán ki nem emelkedett senki, de néhány nagyobb futással tudták hozni a szükséges teljesítményt. Ami a gond, hogy ez majdnem kevés lett, hiszen a meccsen végig szenvedő hazai irányító, megtáltosodni látszott az utolsó drivre-ra – sikeres passzai egyharmadát ekkor mutatta be, és vörös zóna határáig gardírozta a Cheifst. Itt viszont már nem tudott kibújni a bőréből, újra eladta a labdát, csak hogy Keenan Lewis is szerezzen egy interceptiont. Innen már csak a térdelés volt hátra, amelyet megabitosan le is hozott Big Ben. Az viszont tuti, hogy a szezon hátralévő részének lefontosabb meccsén, vasárnap délután a Cincinnati ellen ennél sokkal többre lesz szükség. LaMarr Woodley minden bizonnyal visszatérhet, és bár Jason Worlids eddigi NFL pályafutása legjobb meccsét hozta, vele új dimenziók nyílhatnak a védekezésben, végre újra együtt James Harrisonnal. Ami rossz hír, hogy Troy Polamalu az a mérkőzés elején egy tackle után agyrázkódás-szerű tüneteket produkált, és már nem is tért vissza a mérkőzésbe, de minden bizonnyal pályára léphet a Bengals ellen.

 

AFC West

 

Eredmények

Chicago Bears - Oakland Raiders 20-25
Denver Broncos - San Diego Chargers 16-13
Pittsburgh Steelers - Kansas City Chiefs 13-9

A csoport állása

1. Oakland Raiders 7-4
2. Denver Broncos 6-5
3. Kansas City Chiefs 4-7
4. San Diego Chargers 4-7

 

Denver Broncos

Az idei szezonban már második alkalommal került sor hosszabbításra a mérkőzésükön és ezt is megnyerték.
Tim Tebow megint megcsinálta, mondhatnánk. Az igazság közel van hozzá. de nem menjünk el a tények mellett, hogy nem sikerült volna ez a győzelem sem, ha a futójáték és a védelem nem működik rendesen, tehát ismét csak a szokásos módon nyertek. Tebow ezzel már öt győzelemnél jár hat idei kezdéséből. NFL QB rekordot jelentő 22 alkalommal futott a labdával, ezekkel 67 yardot szerzett. Willis McGahee csak eggyel futott kevesebbszer, de 117 yardot nyargalt a labdával. Ezeknek a futásoknak a legnagyobb része a jól megszokott option futásokból született. Tebow passzjátéka egy hangyányit fejlődött a múlt héthez képest; voltak 10 yardnál hosszabb passzai, amik célba értek, de ismerjük el, többnél kellett az elkapó remek teljesítménye is. Kérdés mennyi ideig tudják ezt a játékstílust folytatni. Eddig bejött, a továbbiakat meglátjuk.
A sikerben hatalmas szerepet vállalt a védelem. A tavalyi szezonban a legrosszabbak voltak, de idén (főleg az utóbbi hetekben) „varázsütésre” nagyon jól játszanak. Kiemelkedik Elvis Dumervil, aki sérülése után ugyanott folytatja ahol abbahagyta. A Chargers ellen két sacket tett hozzá a meglévőkhöz és így már 5,5-nél jár idén. Von Miller érdemeit sem szabad elfelejteni, aki Az Év Védekező Újonca cím legnagyobb várományosa. Miller egyszer sackelte Rivers-t és ezzel már 10,5-nél jár. Már csak négyet kell begyűjtenie és beállítja Jevon Kearse újonc rekordját. Igaz, hogy Ryan Mathews 137 yardot futott ellenük, de nem sokra ment vele a Chargers. Viszont az idén elég bizonytalan Rivers-t 188 passzolt yardon tartották.
A mérlegük 6-5 és csak egy meccsel vannak elmaradva a csoportelső Raiders mögött. Ki gondolta volna, hogy még a csoportelsőségért is versenyben lesznek? Én biztos nem.

 

Kiss Ferenc (Fucu)

 

Kansas City Chiefs

Tyler Palko nem lesz franchise QB sem Kansas Cityben, sem máshol. Első két passza egyaránt first downt ért a Pittsburgh Steelers ellen, de ezután következő 15 passzával összesen hozott egyet. Ebben a szakaszban 6 complete passz jött össze 49 yardért, ezen kívül egy elejtett snap, egy sack, és két borzalmas interception fűződött a nevéhez.

Érzékelhető tehát, hogy milyen oddszokkal kellett szembenéznie a Chiefs defense-ének, amely derekasan tartotta magát a kiváló Steelers támadók ellen, és egészen a mérkőzés végéig meccsben tartotta a hazaiakat. Tamba Hali megszokott tombolása teljesen térdre kényszerítette a Steelers offense falának bal oldalát, főleg az LT Max Starks szenvedett meg a kiváló pass rusherrel. Egyenes következménye volt az állandó nyomásnak az, hogy Ben Roethlisbergernek be kellett érnie a legtöbb esetben a running backeknek kidobott rövid checkdown passzokkal. Egyetlen touchdown született a meglehetősen alacsony színvonalú meccsen, a rookie TE, Wesley Saunders kapott el egy kétyardos passzt a Chiefs end zone-jában. Ezen kívül számos drop - főleg Mike Wallace-tól - is segítette a Főnökök védelmét. A Kansas City támadói a földön sem tudtak produkálni semmit, Thomas Jones 37 yarddal hozta a legtöbb futott yardot a running backek közül, igaz, elég nehéz úgy futni még egy vezérét is elvesztő - Troy Polamalu agyrázkódással kiszállt az első negyedben - defense ellen, ha a passzjátékokban semmilyen veszélyt nem rejlik és teljesen a futás megállítására állhatnak fel a védők.

A Chiefs egyelőre nem bízik az 5. körös rookie Ricky Stanziban, úgy döntöttek, hogy Palko helyét egyelőre nem ő fogja átvenni annak gyenge teljesítménye esetén, inkább leigazolták a Denvernél feleslegessé vált Kyle Ortont a waiver listáról. Egyelőre a "Palmer-kezelést" kapja Orton, szép fokozatosan igyekeznek Haley-ék beleszoktatni az offense ritmusába az ex-denverit, nagyjából 60-40 % arányban kapta a snapeket Palko és Orton az edzéseken. Remélhetőleg hamar bevetésre kész állapotba kerül Orton, az elmúlt négy meccsen írd és mondd, egyetlen támadó touchdownt ért el a Chiefs, amely a hétvégén Chicagoba látogat.

 

Oakland Raiders

Al Davis sokat kritizált 2000-es draftjáról, amikor két kickerre is picket "pazarolt", most végleg bebizonyosodott, hogy nem volt elhibázott lépés az első körben behúzni Sebastian Janikowskit illetve az ötödikben a punter Shane Lechlert. A 11 éve a Raiderst szolgáló duó idén már vitathatatlanul a liga legjobb rúgópárosává érett, a Chicago elleni hazai meccsen ismét felbecsülhetetlen szolgálatot tett az egyaránt franchise rekordokat felállító Janikowski és Lechler.

Carson Palmerék 40-50 yardnál hosszabb drive-okat képtelenek voltak összerakni a kiváló Bears defense ellen, csupán egyetlen egyszer sikerült beférkőzniük az end zone-ba 74 yard megtétele után; a 4. negyedben gyötörték be Michael Bush révén a labdát a célterületre. 6 másik alkalommal az idén extrém módon megbízhatóvá vált Janikowskira bízták a három pont begyűjtését a sikertelen harmadik kísérletek után, és Seabass minden alkalommal pontos volt, hat sikeres mezőnygólja franchise rekordot jelent. Tovább emeli teljesítménye fényét, hogy még mindig nem száz százalékos lábbal hozta össze a hibátlan mutatót, combhajlítójában ismét kisebb húzódást szenvedett, a Dolphins elleni meccsen nem is biztos a játéka. Lechler része a győzelemben pedig a mezőnypozíció maximálisan a Raiders irányába való fordításában állt, 5 puntjából 3 a 20-ason belül ért véget, 54,6 yardos átlaggal, illetve egyike másik kettő rúgásának 80 yardot haladt, saját húszasáról rúgta át a hátráló Devin Hester feje fölött a labdát, amely végül bepattant az end zone-ba. Lechler és a Raiders történetének leghosszabb puntja a punter elmondása szerint élete talán legjobban eltalált labdája volt. A győzelem egyik kulcsa volt a liga legjobb visszahordójának kordában tartása: másodjára találkozott az elmúlt évtizedek legjobb puntere és punt returnere, és mindkétszer Lechler jött ki győztesen a párviadalból. Hester a Raiders elleni két meccsén 8 visszahordásából összesen 21 yardot tudott elérni, ami kevesebb mint 3 yardos átlagot jelent. Ritkaság hogy egy punter olyan szinten legyen vezéregyénisége egy csapatnak, mint Lechler, de több játékos, köztük a mindenki által maximálisan respektált Richard Seymour is elmondta, hogy ő és társa, Janikowski nem szimpla rúgók számukra, hanem - és ez bizony ritkaság - velük "rendes" játékosokkal egyenrangú csapattársakként kezelik a két special teamert, akik az 53 játékos közül a legrégebb óta játszanak Oaklandben. Meglepő lenne, amennyiben nem a Raiders adná az összes specialistát az idei Pro Bowlra, a long snapper Jon Condo is szokásos hibátlan teljesítményét hozza idén.

Visszatérve a "valódi" játékosokra, Carson Palmer kedvenc célpontja a mostani meccsen Darrius Heyward-Bey és Chaz Schilens volt, az idei meccseken végérvényesen az vált trenddé a Raiders passzjátékában, hogy mindig van egy-egy kiugró WR-teljesítmény, de azt hol DHB, hol Jacoby Ford, hol pedig az elmúlt meccsen Forddal egyetemben nem játszó Denarius Moore hozza, és soha nem egyszerre van nagy napjuk. A rengeteg elkapó-sérülés miatt a fullback Marcel Reece is a szokásosnál nagyobb részt vállalt a passzoknál, 5 elkapásával és 92 yardjával vezette a csapatot, világosan látszott, hogy nem idegen számára a terep, köztudott, hogy Reece a Washington Huskiesnél még WR volt,és a Raidersnél képeztek csak belőle FB-t.

A védelemnek könnyű dolga volt a passzoknál a helyét még csak kereső beugró QB Caleb Hanie ellen, akinek azért akadt pár szép passza az igen inkonzisztensen játszó; hol nagy playeket hozó, hol csúnyákat hibázó Johnny Knox felé. A Chicago legkomolyabb fegyvere Jay Cutlerrel is Matt Forte volt, aki vezeti a ligát scrimmage yardokban, a nagyobbik kihívás az ő megállítása volt, amit szépen teljesített is a Raiders védelme. Két nagyobb futás kivételével - egy 33 yardos az első negyedben, illetve egy 7 yardos a harmadikban - mindösszesen 1,9 yardos átlagot tudott hozni Forte. Elkapóként is sikerült korlátozni a kiváló játékost, hat elkapása összesen 25 yardra volt elég, négy felé irányzott passzt pedig el sem kapott, a meccs vége felé már nem is nagyon nézett felé Hanie, világossá vált, hogy a Raiders gameplan Forte levételére fókuszálódott, és lényegében felkínálták Mike Martznak és Hanienek, hogy próbálják meg a levegőben megverni őket, ami pár Knox elkapáson kívül nem igazán jött össze.

A hét legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye Rolando McClain letartóztatása volt, a másodéves MLB igazoltan volt otthon nagymamája temetésén az alabamai Decaturban. A hírek szerint egy vita során McClain fegyvert rántott, majd áldozata fejéhez tartotta azt, majd mikor az életéért könyörgött, a füle mellett sütötte el a pisztolyt. 2000 dolláros óvadék fejében szabadon védekezhet a játékos, akit minden bizonnyal nem fog engedni játszani a csapat a hétvégén. Helyettese várhatóan Darryl Blackstock lesz a Miami otthonában, aki eddig leginkább a special teamekben vétette észre magát.

 

Demeter Ádám (Döme)

 

San Diego Chargers

A Chargers a csoportrivális Broncost fogadta. Szezon előtt azt mondtuk volna, hogy simán elverik a vendégeket. Azóta tudjuk, hogy Rivers élete legrosszabb formájában van. Soha nem volt még hasonló szezonja sem. Ráadásul a komplett OL kiesett előle, szerintem a San Diego szurkolókon kívül sokan nem tudnák felsorolni a támadófal összetételét. Pedig teljes pompájában a csapat egyik erősségéről beszélhetnénk. Ez a két elem nagyjából eldöntötte ezt a találkozót is. Mathews jól futott, 6.2es átlaggal 137 yardot, a Denver ellen neki mindig megy. Érdekes, hogy a Broncosból is McGahee futott hasonlóan jó mennyiséget, majdnem hasonlóan jó átlaggal (5.1), és itt is ennyi volt a tudás esszenciája. Tolbert még megemlíthető. Tebow inkább sokat futott mint jól. Ellenben passzolt 3 szépet (egyik TD). 22 futása 1950 óta a legtöbb egy QBtól, de a 3.0 átlag kevésbé szuper. Ez leginkább a két ILBnek, azon belül is szerintem TKOnak köszönhető.
Volt kihagyott FG. Pár szép sack, ami mindegy volt, úgysem ment a passz. Puntolgattak szuper átlaggal sok yardért mindkét oldalon. És aztán egyszer csak vége lett a meccsnek. Az sem ment könnyen. Hosszabbításig jutott a két gárda. Ahol egy FGt a Broncos becsavart. De addig pár punt megint eldurrant pro és kontra ott is.
Egy kiváló drive-ot letett az asztalra a Bolts a második negyedben. A végére repült egy könnyed TD (Broncos TD is ekkor született). Itt mintha el is vágták volna a jó játékot.
A mára eléggé bizonytalan széken üldögélő Norv Turner (Chargers vezetőedző) leginkább szerintem ezt kellene, hogy elmagyarázza. Semmi ötlet, semmi változás, kreativitás. Végignézi, ahogy vesztenek, és go home.

Régóta nem volt hat vereség San Diegoban egy huzamban, azonban lehet nem értünk a végére. Pedig a Jacksonville sem az a világverő gárda. Jelenleg esélyesek ők is a győzelemre, mert a Bolts védelem sem volt jó. Csak a Denver pont annyira nem tudott hatékony támadást felmutatni, ahogy előző meccsein sem. Ők nem pontra játsszák a focit.
Tehát a Jax átlagos futása és ligautolsó passzjátéka is kezdhet reménykedni.
Még most sincs veszve a csoport. Bár egyre inkább csak papíron. Ehhez a szokottnál is látványosabb decemberi feltámadás kellene (ami a csapat egyik védjegye volt nemrég). Nem tudja valaki, hogy Nick Novak (Kicker) kinek a sisakjára vagy cipőjébe intézte folyóügyét a meccs végén? Valami hasonló voodoo varázslat kellene, ami azonban ennél hatékonyabban működik.

 

Mikó Zsolt (ulpianus)

 

AFC South

 

Jacksonville Jaguars – Houston Texans 13 – 20

A védelmek csatája volt ez a mérkőzés, amit mindkét oldalon a csere irányítók fejeztek be. Az egyik oldalon a gyenge teljesítmény, a másikon pedig egy sérülés miatt. Szokás szerint megint a támadók gyenge teljesítménye okozta a vereséget a Jacksonville számára. A védelem egy játék kivételével teljesen megfogta futást, ráadásul Paul Posluszny-nak sikerült egyszer Arian Foster kezéből is kiütni a labdát, amivel Ashton Youboty vissza is futott az endzoneig. Ráadásul nem csak megfogták a Texans futásait, de még életképes futójátékuk is volt Maurice Jones-Drew vezérletével. Az egyetlen gond az irányítóval és az ő megvédésével volt. Illetve azzal, hogy a milliókat kereső tight end nem képes elkapni a labdát még, ha a kezébe dobják is. A Texans 7 sackel zárta a meccset és mindezt úgy, hogy Mario Williams már több hónapja IRen van. A prímet Connor Barwin vitte a franchise rekordot jelentő 4 sackel. Őt követte J.J Watt 2-vel és Brooks Reed 1-el. Ahogy várni lehetett a sérülések miatt kezdő Will Rackley és Guy Whimper volt a fal leggyengébb pontja, de az idei eddigi remek teljesítménye után meglepő módon Eugene Monroe is gyengébb napot fogott ki. Blaine Gabbert teljesítményét vagy inkább annak hiányát megelégelve az utolsó két driveban már Luke McCown vezette a Jaguarst, sikeresen. McCown első drivejából egy mezőnygól született és mivel a védelem first down nélkül tartotta a Texanst, ezért egy újabb lehetőséget kapott, hogy hosszabbításra mentse a meccset. Már sikerült is átvezetni a csapatot a Texans térfelére és egy 3rd and 27 szituációt is majdnem sikerült first downra váltani. Azonban nehezen érthető okból a Jaguars gyorsan próbálta megoldani a 4th and 2-t pedig még több mint egy perc és egy időkérés is a Jacksonville rendelkezésére állt. Így nem McCown hanem a passzot elütő McCain lett a hős. A meccsközi irányító csere ellenére, továbbra is Gabbert marad a kezdő, de már nem Jack Del Rio lesz a vezetőedző. A helyét ideiglenesen a védelmi koordinátor Mel Tucker fogja átveni. De nem csak a vezetőedző és az elkapó edző Johnny Cox az egyetlen távozó a héten. A csapatnak új tulajdonosa is lett, Shahid Kahn Wayne Weavert váltotta. Aki viszont marad még legalább három évig az GM Gene Smith, ami egy meglepő döntés a vezető edző menesztése után. Nem csak az edzői stáb fogyatkozott meg. A secondary újabb játékosokat vesztett, William Middleton és Courtney Greene csatlakozott az eddig is népes sérült listához.
A Texans számára rosszul indult a meccs a fumble return touchdown miatt, de utána Arian Fosternek sikerült javítania egy 43 yardos futással. Rozsdásan indult, de Matt Leinart beindult a második negyedben, és előadta a Schaub féle play-action bootleg balkezes változatát majd bevállalva az ütközést és adott egy touchdown passzt Joel Dreessennek. Leinart nem volt lehengerlő, de nem is követett el nagy hibát az első meccsén, de egy játék során bár sackelni nem sikerült, de Jeremy Mincey rázuhant Leinartra, aki nem tudta tompítani a zuhanását, aminek egy súlyos sérülés lett az ára. A helyét T.J. Yates vette át, aki érezhetően nem volt erre, illetve a Jaguars védelmére felkészülve. A második félidőben összesen két first downra tellett, de a védelmük kitartott így a Texans továbbra is az első számú kiemeltnek számítana, ha a playoff most kezdődne. A csapatot továbbra is Yates fogja vezetni, de az újabb irányító elvesztése miatt új backupra van szükség, a választás pedig Jake Delhomera esett. A Texans számára nagy kihívást fog jelenteni az eheti Falcons elleni meccs, mert csak futójátékkal és a védelemmel nagyon nehéz dolguk lesz az Atlanta ellen.


Tennessee Titans – Tampa Bay Buccaneers 23 – 17

A bye week óta a Titans következetesen halad az 50%-os mérleg felé. A hatodik hét óta nem vesztettek el, de nem is tudtak nyerni két egymást követő meccsen. Ezúttal a Falcons elleni vereséget feledtették egy őrült negyedik negyednek köszönhetően. Az első negyedben egy visszahordás során Marc Mariani adta át a labdát a rookie Tommie Campbellnek, aki meg sem állt az endzoneig vele. A jó kezdést azonban sikertelen driveok követték. Egy interceptionbe torkolló negyedik próbálkozás a Tampa 30 yardosánál, egy kihagyott 42 yardos Bironas mezőnygól, legvégül pedig Javon Ringer ejtette ki a labdát egy percel a félidő vége előtt, de még ennyi idő is elég volt a Buccaneersnek, hogy egy Mike Williams touchdown elkapással kiegyenlítsen. A Titans ott folytatta a második félidőt ahol az elsőt abbahagyta, vagyis egy labdavesztéssel. Ezúttal nem Ringer, hanem Chris Johnson volt az, aki elvesztette a labdát, de a lejtmenetnek még nem volt ezzel vége. Jordan Babineaux ugyan visszaszerezte a labdát a fumble után, de csak azért, hogy Talib a következő playből picksixet csinálhasson. A hibák sorozatának köszönhetően a Tampa Bay 10-3-as hátrányból 17-10-es előnyre tett szert. A sok labdavesztés után a támadók egy ideig nem találták magukat, de a védelem meccsben tartotta a csapatot, amíg újra beindult Chris Johnson és Matt Hasselbeck. A negyedik negyed elején Bironas javította előző hibáját egy 52 yardos field goalal, ezt követte egy negyedik próbálkozásból született Damian Williams touchdown elkapás, aminek köszönhetően már 20-17-re újra a Titans vezetett. Viszont Josh Freemannek még mindig maradt három perce, hogy kiegyenlítsen, vagy akár megnyerje a meccset. Ő viszont nem jutott sokáig, egyből Colin McCarthy kezében kötött ki a labda, de mivel Ringernek nem sikerült elérnie first downt, így kaphatott még egy lehetőséget a Buccaneers. Kevesebb, mint két perc állt a rendelkezésükre és 80 yardot kellett megtenniük a győzelemért. Ez majdnem sikerült is nekik. A meccs két legfontosabb játéka az utolsó másodpercekben történtek. A Titans 34 yardos vonalánál kellett volna a Tampának 10 yardot megtenni és úgy is tűnt, hogy sikerül first downt elérniük, de a bírók úgy ítélték Akeem Ayersnek még egy yardal korábbal sikerült levinnie Kellen Winslowt. Ezért a Buccanneersnek egy lehetősége maradt, hogy megtegye azt az utolsó egy yardot, de egy elrontott snap miatt Freemannek nem sikerült megfutnia a first downt, így a Titans nyerte meg a meccset.
A támadóknál meglepő fordulat állt be az eddigi trendhez képest. Ezúttal Matt Hasselbeck és Javon Ringer játszott nagyon gyengén és Chris Johnson volt az, aki a csapat lelke volt. Johnson majdnem kétszáz yardal zárt és végre ismét energikusnak és gyilkosnak tűnt. Igaz a Tampa Bay védelme az egyik leggyengébb a futással szemben, de 190 yard az 190 yard. Mike Otto a második meccsén nem gyújtott rossz teljesítményt, de David Stewart akár már a hétvégén visszatérhet, ami tovább lendíthet a Titans feltámadó futójátékán.
A védelemből Barett Ruud hiányzott, de igazából a csapat csak erősödött a kiesésével. A sérülésével lehetőséget kapó McCarthy a csapat legjobbja volt. A futásokkal szemben korábban is jó teljesítményt nyújtott, de ezúttal nem okoztak gondot a passzok sem. Mellette Akeem Ayers is jó teljesítményt nyújtott, de leginkább Dave Ballt érdemes kiemelni, aki két sacket és egy kierőszakolt labdavesztést könyvelhetett el. A két csapat nagyjából egyenlő erőt képviselt a mérkőzésen, de a Titans egy turnoverrel kevesebbet követet el, ami döntőnek bizonyult.
A minta szerint most egy vereség következik Buffaloban, de ha Chris Johnson átmenti a formáját és a labdaeladásokat is sikerül leszorítani, akkor még a pozitív mérleg sem elképzelhetetlen a Titans számára.



Indianapolis Colts – Carolina Panthers 19 – 27

A Colts támadói az átlagnál jobb teljesítményt hoztak és így majdnem rekordnak számító 19 pontot sikerült elérni, de Curtis Painter és a védelem gyenge játéka így is elvette az esélyt a győzelemre. A támadógépezet legfőbb eleme meglepő módon nem a sérüléséből visszatérő Joseph Addai volt, hanem a hetek óta megbízhatóan teljesítő Donald Brown. Az egykori első körös választott futóról sokan már a szezon előtt lemondtak és bustként könyvelték el, de az idei igazi kiugró év a számára. A mérkőzésen a legfőbb fegyvere a cutbackek voltak és a támadófal is jól nyitotta a teret a számára. Szintén váratlan teljesítményt nyújtott a szerződése utolsó évében járó Reggie Wayne is. A veterán elkapó biztosan nem ilyen évről álmodott, amikor minden meccsen a jövő évi minél zsírosabb szerződésért küzd, de a mostani meccsen kitett magáért, és egy touchdown elkapással újra bekerülhetett az összefoglalókba. A leggyengébb láncszem viszont ismét Curtis Painter volt. Sok labdája indokolatlanul volt pontatlan és csak a szerencsén múlott, hogy csak kettő interceptionnel zárt. Nem is meglepő, hogy ehéten már nem is ő, hanem a karrierje során kezdőként még szintén nyeretlen Dan Orlovsky fogja átvenni a helyét.
A védelemből szinte nem is lehet jó teljesítményt kiemelni. Cam Newton nem a pontosságáról híresült el eddig az újonc évében, de a Colts ellen szinte nem is volt olyan passza, ami nem jutott el a szánt elkapónak. A pár pontatlan passz akkor született, amikor Jerraud Powers irányába próbált passzolni. Az egykori Auburn játékosnak az ígéretes újonc éve után visszaesett a teljesítménye, de ez betudható volt annak is, hogy egész évben sérülésekkel küzdött. Az idei év is döcögősen indult a számára, de az elmúlt hetekben a folyamatosan megalázott secondary egyetlen üde színfoltja volt. Rajta kívül még a pass rush volt, ami szerzett pár kellemes pillanatot a hazai közönségnek, de sem Freeney-nek sem Mathisnek nem sikerült egy-egy nagy játékkal helyrehozni a társaik hibáit. Az év nagy részében tartó katasztrófának, amit a védelem művelt meg is lett az eredménye. Még nem a vezetőedzőnek, de az általa kiválasztott védelmi koordinátornak távoznia kellett. Larry Coyer helyét az eddigi linebacker edző Mike Murphy veszi majd át. Az edzőváltás egyik első fejleménye, hogy a rossz teljesítménye miatt padra, vagy még oda se kerülő Jacon Lacey újabb esélyt kaphat a szintén nem túl fényes teljesítményt nyújtó Kevin Thomas helyén.
Az év során csak két ember van, aki minden héten hozza a stabil megbízható játékot, ők pedig Adam Vinatieri és Pat McAfee. Az előbbi megingás nélkül értékesíti a mezőnygólokat, ha a csapat véletlen eljut az ellenfél térfelére. Utóbbi pedig szinte mindig az ellenfél endzonejáig küldi labdát, emellett pedig a szezon során több alkalommal is touchdowntól mentette meg a Coltsot egy-egy a visszahordón bemutatott mintaszerű szereléssel. Lassan ellehetne gondolkozni, hogy a védelemben is megpróbálják bevetni.
A Coltsra és a szurkolóira most két nehéz meccs vár, de itt legalább a győzelem esélye sem merül fel, és a Patriots elleni meccset is előre hozták a főműsoridőről, így nem kell egy Saints ellenihez hasonló megaláztatásra számítani.

  Naptár
2017. december
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31