Heti Körképek - 5. hét - 2. rész
Heti visszatekintésünk második részét olvashatjátok
Atlantának inkább szüksége volt a győzelemre, noha a Packers sem engedhetett meg magának egy botlást a rájuk piócaként tapadó Detroit Lions mivoltából. A mérkőzés álomszerűen kezdődött az Falcons számára, a félidőben 14-3-ra vezettek, miután Roddy White a nyitó drive-ból hat pontot érő passzt kapott el és Michael Turner is futott egy TD-t. A wisconsini védelem egyébként fantasztikusan dolgozott mind futás, mind passzok ellen. Turnert 56 yardon, Ryant 167-en, White-ot pedig mindössze 50-en tartották. Az első játékrészben Matt Ryan remekül osztogatta a labdákat, a másodikban újra megcsodálhattuk a negyedik játékhéten látott leolvadást. Hogy a Green Bay védelme javult fel hirtelen, vagy a playbook veszett el azt nem tudom, abban viszont biztosak lehetünk, hogy a negyedik évét taposó irányító képes ennél jobb produkcióra. A rangadó után azt mondták, hogy elromlott a harmadik negyed elején Ryan sisakmikrofonja, de úgy gondolom, hogy ezt a problémát abszolválni lehet ezen a szinten, nem ez volt a vereség oka. Az offense fal ellenben úgy működött, ahogy egy offense falnak kell. Mindössze 1 sacket engedtek, azt is a negyedik negyedben. Az eddigi teljesítményükhöz képest ezt jelentős javulás. Ryan kétszer ugyan eladta a labdát, de mindkettő a végjátékban született, amikor kockázatos dobásokat kellett végrehajtania. Az első felettébb balszerencsés módon jött össze, Tony Gonzalez nem tudta lehúzni az átadást, ráadásul még bele is bokszolt a labdába, ami megkönnyítette Charlie Peprah dolgát. A támadóegység talán legnagyobb érvágása Julio Jones kiválása volt. Egy rossz lépés után a térdina sérült meg. Az újonc elkapó a héten még egy edzésen sem tudott megjelenni, de egyes hírek szerint bevethető lesz a Carolina ellen. 
yardos passzal Pierre Thomasnak eldöntötte a rangadó végkimenetelét. Brees egyébként uralta a Bank of America Stadium légterét, 359 yardot dobált össze és Thomas mellett a FB, Jed Collins is lehúzott egy 1 yardos átadást hat pontért. Egy meglepő dolog is történt, Darren Sproles nem tudott összességében 100 yard fölé jutni, 91 lett ez a szám, de a Saints rendelkezik annyi fegyverrel, hogy ez nem okozott különösebb problémát. Ez főleg a sérülésből visszatért Charles Godfrey javára írható fel, a safety egyedül 9 tackle-t hajtott végre, de az év eleji kezdő LB-sorból egyedül megmaradt James Anderson se szégyenkezhet az összesen 10 szereléssel. Se ő, se más a Charlotte-i védelemből nem tudott mit kezdeni Jimmy Graham tündöklésével. A másodéves játékost 8 alkalommal találta meg sikeresen Brees, bár az egyik felé repülő disznóbőr Sherrod Martin kezei közt landolt. A jó passzokból Graham 128 yardot kovácsolt össze. Åszintén, ki gondolt erre az év elején, hogy egy tight end és egy szituációs játékokra hozott futó lesznek az irányító mellett az offense legfontosabb láncszemei? A fal viszonylag jól szuperált, 2 sacket engedtek csupán. Volt egy nagy visszatérőnk is John Kasay személyében. A rúgójátékos a Panthers megalakulása óta a csapatnál értékesítgette a mezőnygólokat, az idei szezonra azonban már nem tartottak rá igényt. A szabadügynök játékost Garrett Hartley sérülése okán megszerezte a Saints, így Kasay megmutathatta, hogy van még erő a 41 éves lábakban. Jelentem, a küldetés sikeres volt, 3 field goalt helyezett el egykori kenyéradója póznái közé. A FG-ok között a második különösen érdekesre sikeredett. Történt ugyanis, hogy az első félidő vége előtt a Saints kifogyott az időkérésekből, Sproles pedig nem tudott kifutni az oldalvonalon kívülre. A másodpercek pörögtek, a speciális csapat kapkodva beviharzott a pályára. Mielőtt pont letelt volna az idő, a Carolina edzője, Ron Rivera kikért egy időt, mert úgy látta, hogy 12 embere van a pályán. Kasay és a ST kapott így rengeteg időt, hogy felkészüljenek a rúgásra, és a veterán nem is hibázott. 
Smithnek, aki nem elég, hogy embertelen magasságba ment fel a játékszerért, de ereszkedés közben egy stiff armmal még meg is alázta Jabari Greert, hogy aztán bekocogjon az endzone-ba. Roman Harperben viszont túláradt a tesztoszteron, mert amint beért az elkapó a célterületre egy hatalmas bodicseket osztott ki számára. Szerencsére az indulatok egy kisebb kakaskodásnál nem mutálódtak tovább. A Carolina szurkolók legnagyobb örömére végre villant DeAngelo Williams is. A kistermetű futójátékos 115 yardig jutott 9 támadásból, ebben főszerepet játszott a 69 yardos mintarohanása, ami nem mellesleg hat darab pontot ért a csapatának. Nem tudom, hogy hogyan lehet ennél tökéletesebben lejátszani egy 1 az 1 elleni párharcot, mint ahogy ezt ő tette Malcolm Jenkins-szel szemben. Tankönyvbe illő jelenet volt az, ahogyan kontaktus nélkül elfektette az őt levinni kívánó védőt. Egyébként pont Jenkins érte el a legtöbb szerelést a védelemből, de Jo-Lonn Dunbar és Jonathan Vilma is csodás délutánt zárt. Newton a másik TD-jét megszokásból Greg Olsennek adta, nagyon jól működik ez a két játékos együtt, ráadásul ezzel kerültek a negyedik negyedben lépéselőnybe. 50 másodperccel a vége előtt ugyan a Panthers visszakapta a labdát, és Newtonnak minden esélye megvolt a csodára, nem sikerült fordítania az eredményen, pedig egy Harper DPI miatt kaptak ajándékba 10 yardot is, ami ilyen esetekben kifejezetten fontos. Grossnak hála az ezt követő playben egy holding miatt bukták a nyert területet, és visszakerültek a saját 41 yardosukra, a hail mary pedig nem volt sikeres.
összességében az egész csapat teljesen rossz napot fogott ki, illetve a 49ers nagyon jót és a játék minden elemében a Buccs fölé nőttek. Eddig sem volt a csapat erőssége a futójáték elleni védekezés, de miután Gerald McCoy a második negyedben kidőlt a helyzet még rosszabb lett, melynek eredményeképpen a Niners 200 futott yard fölött zárt közel 6 yardos futás átlaggal. Ilyen futás mellett Alex Smith dolga már nem is volt más, mint elvezényelje a csapatát, amit nagyon jól hajtott végre, ugyan mindössze 11 sikeres átadása volt 170 yardért, de ebből 3 alkalommal touchdown született. A Buccs védelméből egyedül Sean Jones mutatott elfogadható teljesítményt, de ő is szinte azért, mert a 49ers futások rendre eljutottak a safetykig. Se labdaszerzés, se sack nem került a védelem neve mellé, mely nélkül nehéz nyerni. Áttérve a támadókra, a helyzet ott sem jobb. Josh Freeman a gyenge formáját vitte a nyugati partra, kétszer is eladta a labdát, ráadásul az egyikből azonnal visszahordott touchdown is született. Pedig ekkor az állás még csak 7-3 volt. A futójáték a korábbi mérkőzésekkel ellentétben egyáltalán nem működött, Blount 10 futásból jutott 34 yardig, ráadásul megsérült, ami miatt akár 2-3 hetet is kihagyhat. Az elkapókat sem illeti dicséret, több jó Freeman passzt is ejtettek el, és zártak rövidre támadásokat. Azt mindenki tudta, hogy a San Francisco védelme erős, ezt bizonyították is, két Smith révén összesen 3-szor sackelték Freemant, illetve fumblet is kiharcoltak. És hogy teljes legyen a kép, a speciális egység is gyenge formában volt, Ted Ginn Jr. visszahordásai puntok után folyamatos gondot okoztak, aminek köszönhetően rendre jó mezőnypozícióból indulhatott a San Francisco.
A támadóegység ezúttal Ryan Fitzpatrick mágiája nélkül is hatékonynak bizonyult, ehhez persze kellett egy ellenállhatatlan Fred Jackson. Fitzpatrick passzolt yardjainak jelentős része is az ő nevéhez fűződik, de futásban is kitett magáért (ebben egyébként a támadófal érdemeit sem szabad elfelejteni), a Philly védelmének nem volt válasza rá (legalábbis a meccs nagy részében). Jackson játéka miatt nem kényszerült passzolni a Buffalo, de Fitzpatrick pontos volt a rövid átadásoknál, több nem is kellett, a meccs végén pedig tökéletesen sikerült átverni a Sasok védelmét a győzelem biztosításához. 
A támadóegység jól vizsgázott egy valóban kiváló védelem ellen. Az esetek többségében ugyan nagy közel értek Brady-hez a passrusherek, de a fontos szituációkban (különös tekintettel a harmadik kísérletekre) sikerült megvédeni az irányítót. Wes Welker körülbelül ötször volt picit is üresen, ebből jött össze öt elkapás és 124 yard. Aaron Hernandez visszatérése is kiválóra sikerült (ez akkor is igaz, ha a legemlékezetesebb megmozdulása a labda Cromartie-hoz paskolása volt), a Jets secondary nem tudott mit kezdeni a Gronkowski-Hernandez-Branch tengellyel. Ha valahogy Chad Ochocinco játékát is sikerülne optimalizálni, akkor valami egészen ellenállhatatlan alakulhatna ki Belichickéknél. A sok célpont által kreált területet kiválóan használta ki BenJarvus Green-Ellis, aki Danny Woodhead hiányában egyedüli futóként terrorizálta az ellenfelet, kulcsszerepet játszva a vezetés megszerzésében és megőrzésében egyaránt. 
lehetősége, részben pontatlansága miatt gyenge meccset zárt. LaDainian Tomlinsont ezúttal sem lehetett észrevenni, a támadófal pedig rendszeresen hibázott a fontos szituációkban.
Hozható meccset bukott el a Giants, bosszantó hibáknak köszönhetően. Röviden így lehetne összefoglalni az Óriások seattle-i vendégjátékát. Eli Manning ismét hatalmas számokat hozott össze, de a rengeteg yardba ezúttal 3 interception is belerondít, az utolsó egyenesen lezárta a meccset, bár az egyáltalán nem varrható Manning nyakába, inkább Victor Cruz volt a bűnös. Aki egyébként ezúttal is parádézott, 161 yardjával természetesen csapata legeredményesebb elkapója volt. A két kezdő receiver, Manningham és Nicks ketten együtt sem hoztak annyit csapatuk konyhájára, mint Cruz. A tight end Jake Ballard ismét kellemes színfolt volt, nem sokszor megy felé a labda, de akkor általában elkapja azt, egy touchdownt pedig most is sikerült szereznie. A futójáték továbbra is mélyen az elvárások alatt működik. Brandon Jacobs nem tudta vállalni a játékot sérülés miatt, az őt helyettesítő D.J. Ware „legemlékezetesebb” megmozdulása pedig egy Seattle safety volt. Ahmad Bradshawnak sem sok babér termett. A támadófal pass protectionben sem végzett jó munkát, Manning megint egymás után kapta az ütéseket. A védelem a futás ellen borzalmasan teljesített, Marshawn Lynch 8,2 yardos futásonkénti átlaga sok jóról nem árulkodik (még akkor sem ha ebben benne van egy 47 yardos play is). Passz ellen sem volt sokkal szebb a kép, Tarvaris Jackson, majd a sérülése után beálló Charlie Whitehurst is meglehetősen eredményesen dobált, annak ellenére, hogy a D-line azért kitett magáért, összesen 6 sacket elérve. (Pierre-Paul és Umenyiora vitte a prímet 2-2 sackjével). A special team nem volt komoly tényező egyik oldalon sem.
örökranglista élén az egykor szintén Eagles játékos Randall Cunninghamet, és már ő az NFL történetének legtöbb yardot futott irányítója. Az elkapók közül Jason Avant emelkedett ki, bár teljesítményét némileg beárnyékolja a fumble-je. Jeremy Maclin és DeSean Jackson nem villogott ezúttal, bár 1-1 TD-t mindketten feljegyezhettek. LeSean McCoy-on ismét nem múlt semmi, remek átlaggal futott. A támadófal nagyon szenvedett megint, Vicket alaposan megszorongatta a Buffalo defense, nem véletlen a karriercsúcsot jelentő 4 interception. Az offense problémái viszont továbbra is eltörpülnek a defense értékelhetetlen produkciója mellett. Fred Jackson 196 összyardja sok mindent elárul, teljesen tehetetlen volt a védelem vele szemben. Most még az eddigi meccseken erős pass rush sem volt az igazi, Trent Cole hiánya szemmel látható volt. Hogy pozitívumokról is ejtsünk szót, Jamar Chaney végre mutatott valamit, és a kezdőbe visszatérő Nate Allen játéka is biztató volt, főleg a szerelni képtelen Jarrad Page-el összehasonlítva. Nnamdi Asomugha játékában is előrelépés volt tapasztalható, de még mindig messze van Aso attól a szinttől, amit a szezon előtt vártak tőle a Philadelphia szurkolói. Legalább a special teammel nem volt most gond, bár az átlagnál jobb teljesítményről itt sem beszélhetünk.Indianapolis Colts – Kansas City Chiefs 24 – 28
A Colts hamar 17-0-s vezetést szerzett, és nagy kiütésnek nézett ki a meccs, de a második félidő rémálomba ment át. Az első két negyedben látszott, hogy az edzői stáb jól felkészült a mérkőzésre. Painter nem szabadul olyan gyorsan a labdától, mint Peyton Manning ezért most szükség volt több két tight endes felállásra. Az extra blokkoló játékosok meg is tették a dolgukat és gyakorlatilag teljesen semlegesítették a Chiefs pass rushereit. A play hívást is ahhoz igazították, hogy Painter és Garcon között alakult ki a legjobb összhang. Ennek az eredménye a 17-0-s majd 24-7-es vezetés lett. A második félidőben azonban a Colts megpróbált ráülni az előnyre és szinte csak futásokkal próbálkozott, amit viszont nem tudott kellően segíteni a támadófal Joseph Addai kiesése után, ezért a Chiefs felzárkózott majd a vezetést is át vette 5 perccel a meccs vége előtt. Sokatmondó, hogy a 24 pontos első félidő után a másodikban a Colts összesen két alkalommal tudott elérni 1st downt.
Ahogy az indianapolisi támadások lehanyatlottak, úgy indultak be a chiefséi. Először Dwayne Bowe kezdett varázsolni, Jacob Lacey még szabálytalanul sem tudott semmit kezdeni ellene. Amikor már sikerült felzárkózniuk a Coltshoz akkor jöhetett Jackie Battle, akiről csak úgy lepattantak a védőjátékosok. Az utolsó ütés Powers sérülése és az ezt követő Steve Breaston touchdown elkapás vitte be.
A támadóknál a leggyengébb teljesítményt meglepő módon Dallas Clark nyújtotta. Clarknak három érthetetlen módon elejtett labdája is volt, amiből egy az utolsó driveban. A védők túl sokáig voltak a pályán a második félidőben, ezért elveszett a védelem legerősebb tulajdonsága a játékosok sebessége. Ezen kívül Jacob Lacey az egész meccs folyamán csak Bowe hátát látta.
A Colts már eddig is szinte egy teljes csapatot ki tudott volna állítani sérült játékosokból, de most újabb nevek csatlakoztak az eddig is tetemes listához. Joseph Addai és Jeraud Powers kihagyja, az eheti mérkőzést, Castonzo és Nevis pedig még mindig nem teljesen egészséges.
Azért a sok sérült mellett van egy épp felépülő játékos is. Hosszú kihagyás után Ryan Diem ismét játékra alkalmas, így elfoglalhatja régi helyét a fal jobb szélén. A Colts közel került ahhoz, hogy megszerezze első idei győzelmét, és ez az új irányítónak volt köszönhető, ezért nem is meglepő, hogy a szezon hátralévő részében már egyértelműen Painter számít majd az első számú irányítónak. A Colts Painter kezébe helyezte a sorát, ami eddig két szoros vereséget és fényévekkel jobb játékot eredményezett a csapat számára. Nem kell sokat várni, hogy az első győzelem is megszülessen az idei évben.
Houston Texans – Oakland Raiders 20 – 25
Bár előzetesen a futójátékok csatájának tűnt, de végül a passzjáték döntötte el a mérkőzést. Végig kiegyenlített volt az összecsapás, egyik csapat sem tudott nagyobb előnyre szert tenni, a végjáték pedig igazán drámaira sikeredett. A motivációval nem volt gond egyik oldalon sem. A Texans a csoportelsőségét próbálta bebiztosítani, míg a Raiders elhuny tulajdonosukért akartak mindenképp egy győzelemel emlékezni.
Ha csak a statisztikákat nézzük, akkor nehezen érthető, hogy kétszer annyi yardot és first downt elérő Texans, hogy nem tudott győzelmet aratni, amikor ráadásul a védelemnek is sikerült semlegesíti az ellenfél legveszélyesebb játékosait. Ez főleg a rugó Sebastian Janikowskinak és a Texans fullbackjének Lawrence Vickersnek köszönhető.
Azt lehetett gondolni, hogy Andre Johnson kiválásával nem maradt sok használható elkapó a Texansnál, de új módszerekkel mégis sikerült megoldani a passzjátékot. Owen Daniels eddig is oroszlánrészt vállalt a Texans elkapásaiban, de most Joel Dreessent és Arian Fostert is sikerült bevonni. Rajtuk kívül Kevin Walter is végre életjeleket mutatott, de Jacoby Jones továbbra is teljes csalódás. Az egyetlen gond, hogy a passzjáték csak akkor ment, amikor a támadófal megfogta a védőjátékosokat és ez az első hetekkel ellentétben kevés alkalommal sikerült csak. A falnak főleg a belső része nem tudott mit kezdeni a Raiders defensive tacklejeivel, míg a fal szélén a blitzek okoztak gondot. Ennek a nyomásnak az eredménye három sack és egy a meccset eldöntő interception volt.
A védelemben Brian Cushing továbbra is eddigi karrierje egyik legjobb formájában játszik, de a csapat elvesztette egyik legértékesebb játékosát Mario Williamset. Williams sérülése annyira súlyos, hogy a mérkőzés óta már IRre került így őt idén már nem láthatjuk játszani. A helyét a rookie Brooks Reed fogja átvenni. A védelemből negatívan a Kareem Jackson helyét átvevő Jason Allen lógott ki. Allennek volt egy interceptionje, de a meccs nagy részében az ellenfél elkapói mögött járt és nem sok sikertelen passz ment az ő irányába. Rajta kívül a védelem egésze jól játszott, de azzal nem tudtak mit tenni, hogy Janikowski már akkor mezőnygól távolságba kerül, ha a Raiders átér a másik térfélre. Janikowski NFL rekordot jelentő három alkalommal értékesített 50 vagy több yardos field goalt a meccsen, amikből az egyik 55 yardos volt. Mindezek ellenére még nyerhetett is volna a Texans, ha a csere fullback Lawrence Vickers teljesen üresen nem ejt el egy labdát a Texans utolsó előtti drivejának a végén. A drop miatt a Texansnak egy field goallal kellett beérnie és csak 5 pontra tudta ledolgozni a hátrányt. A védelem még egyszer visszaszerezte a labdát, de a rendelkezésre álló kevesebb, mint 2 perc alatt a Houstonnak mindenképp touchdownt kellett szereznie. Ez majdnem sikerült, hála Joel Dressen elkapásának. A Texans a Raiders 5 yardosáról jöhetett és legalább egy playre még lehetősége volt. Schaub azonban miután kimozgott a zsebből az endzoneban nem a csapattársa, hanem egy ellenfél Michael Huff kezébe passzolt, így a Raiders megóvta 5 pontos előnyét.
A Texans elvesztette a védelem és a támadók legértékesebb játékosát, így nehéz lesz a jövő heti Ravens elleni meccs, de a héten minden AFC South csapat kikapott, ezért még egy botlás is belefért a számukra, de több nem várt hiba kellemetlen helyzetbe hozhatja őket, ha majd nem tudják hozni a csoporton belüli meccseiket.
Jacksonville Jaguars – Cincinnati Bengals 20 – 30
A Jaguars számára nem sikerülnek jól az újoncirányítók egymás elleni meccsei. Először Cam Newton ellen, most pedig Andy Dalton előtt kellett térdet hajtaniuk. Newtonhoz hasonlóan Dalton sem mutatott kiemelkedő játékot, hanem csak élt a Jaguars által nyújtott kedvező lehetőségekkel, a jacksonville-i támadók pedig adtak lehetőséget a Bengals számára bőven.
Az offseasonben nem tűnt nagy fontosságúnak, hogy a Jaguarsnak új punter után kellett néznie, de ez a mérkőzés nagy részben Matt Turk utolsó 22 yardos puntján is múlott. Ezen kívül Blaine Gabbert még mindig nagyon halvány teljesítményt nyújtott, főleg a közepes távolságú passzok terén van még nagyon lemaradva az NFL szintje mögött. Azért volt egy hosszú passza, amivel majdnem megnyerte a meccset a Jaguarsnak, de akkor is elég sokáig kivárt és jócskán a célpontja mellé dobta a labdát, de Jason Hill 50 yardos környezetében nem volt senki így ez nem okozott gondot. A támadófal nem volt olyan katasztrofális, mint az előző héten, de most is elvesztették a párharcaikat, ráadásul a futást sem tudták rendesen segíteni. Ennek ellenére azért Maurice Jones-Drew így is megtette a magáét és többször elvitte a redzoneba a csapatát, de ott viszont Gabbert nem tudta megtenni az utolsó pár yardot. Marcedes Lewisra pont ezekben a szituációkban lett volna a legnagyobb szükség, de ő nagyon a tudása alatt játszott a héten és emiatt kétszer is csak mezőnygóllal kellett beérnie a Jacksonvillenek, pedig már a Bengals pár yardos vonalánál tartottak. Ez a 4-8 pont különbség megfordíthatta volna a meccset.
Matt Turk pár yardos puntja után a Bengals a hazaiak 23 yardos vonalától indulhatott, ezért nem is volt meglepő, hogy touchdownt értek el, amivel átvették a vezetést 23-20-ra. Ekkor azonban még maradt 2 perc a Jaguars számára, hogy legalább egy mezőnygólt szerezzenek, amivel sikerül hosszabbításra menteni a meccset. Sikerült is majdnem eljutni a félpályáig, de egy 3 & 1 szituációban kommunikáció probléma miatt sikerült elrontani a snapet ráadásul Gabbertnek nem sikerült jól rávetődnie a labdára, így az visszakerült a Bengalshoz, amivel el is dőlt a mérkőzés.
Ahogy azt már eddig megszokhattuk a vereség most sem a védelmen múlt. Bár nyomást most sem tudtak gyakorolni az ellenfél irányítójára, de Dwight Lowerynak sikerült levadásznia Dalton egy rosszul sikerült passzát, és csak pár yardon múlt, hogy a labdát egészen a Bengals endzonejáig visszahordja. Érdekesség, hogy pont Dalton volt az, aki megállította Loweryt. Érezhető volt, hogy az edzők tanultak az előző heti Saints elleni vereségből, és most jobban odafigyeltek a tight endekre. Jermaine Greshamnek csak kevés pár yardos elkapás jutott, de ezek közül az egyik egy touchdown volt. Gresham semlegesítése főleg Daryl Smith érdeme volt, de Smith ezen kívül a futások megállításában is kivette a szerepét. Nem túlzás állítani, hogy a Jaguars védelmének legértékesebb játékosa az idei évben, ezért is fontos, hogy annak ellenére, hogy egy agyrázkódást szenvedett a Bengals ellen, a tünetei elmúltak és így képes lesz pályára lépni a hétvégén. Szintén játékra alkalmas lesz idén első alkalommal a Jaguars egyetlen igazi pass rushere Aaron Kampman is, de az ő szerepe egyelőre még csak limitált lesz. Velük ellentétben Derek Cox még mindig nem tud visszatérni, ami rossz hír látva Mathis AJ Green ellen bemutatott gyenge védekezését. Cox mellett Clint Session se lesz ott a Steelers ellen, de ő elvesztése kevésbé fájó. A Jaguars újabb nyerhető meccset bukott el a támadói miatt, de a Steelers ellen legalább már nem ők lesznek az esélyesek, így esetleges vereség nem lesz ilyen fájó.