Gyűlölködjünk

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.
Sobri Jóska

Rendben, ez így oké, csak először a szemantikán problémáztál, legalábbis én úgy értelmeztem 😊
warr_b

A szemantika az, ahol tettenérhető az állítás.
Én vagyok a hülye, hogy onnan indítottam, az volt a felütés azért, hogy keretbe foglalja a meglátást, és eszembe se jutott, hogy ez bárkit is kizökkenthet vagy elterelhet a lényeg megértését illetően. Pedig de.

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.
Sobri Jóska

Rendben, ez így oké, csak először a szemantikán problémáztál, legalábbis én úgy értelmeztem 😊

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

De Te is tudod, hogy faszságot mondasz. 99 százalék nem birtoklást kifejezendő használja a kifejezést, hanem mert ez így a legkézenfekvőbb. Mint ahogy az anyósodat sem tulajdonlod, meg a főnöködet sem, csak a birtokos szerkezet nem tér el a birtokviszony kifejezésétől. De ettől még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.
slowmotion

Pedig az a szülő aki így mondja, az így is gondolja, és eszerint viselkedik a gyerekével, mintha az ő tulajdona lenne.
Én ezt borzasztónak tartom, te nem.
Elfogadom.
Sobri Jóska

Nem láttam még ilyen gyenge érvelést tőled Sobri… ha nem értek veled egyet valamiben akkor is szépen levezeted, vannak benne olyan állásfoglalások amit meg tudok érteni, de ez most nagyon nagy mellé. Ebben annál hogy ilyen a magyar és sok másik nyelv nyelvtanja, így fejezi ki, annál nincs több.
Az hogy vannak idióta szülők akiknek nem szabad hogy gyereke legyen az teljesen más kérdés.

Azóta írtál új hsz-t, ha azzal kezded akkor teljesen más az egész helyzet, de ami közte volt, az arra következtet hogy kezded elveszíteni a Sobriságodat 😀

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.

Ha negatív—Látod mekkora marha a fiad ?
Ha pozitív++látod, ez az én fiam.

😊
😉

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

De Te is tudod, hogy faszságot mondasz. 99 százalék nem birtoklást kifejezendő használja a kifejezést, hanem mert ez így a legkézenfekvőbb. Mint ahogy az anyósodat sem tulajdonlod, meg a főnöködet sem, csak a birtokos szerkezet nem tér el a birtokviszony kifejezésétől. De ettől még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.
slowmotion

Pedig az a szülő aki így mondja, az így is gondolja, és eszerint viselkedik a gyerekével, mintha az ő tulajdona lenne.
Én ezt borzasztónak tartom, te nem.
Elfogadom.
Sobri Jóska

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

De Te is tudod, hogy faszságot mondasz. 99 százalék nem birtoklást kifejezendő használja a kifejezést, hanem mert ez így a legkézenfekvőbb. Mint ahogy az anyósodat sem tulajdonlod, meg a főnöködet sem, csak a birtokos szerkezet nem tér el a birtokviszony kifejezésétől. De ettől még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.
slowmotion

Pedig az a szülő aki így mondja, az így is gondolja, és eszerint viselkedik a gyerekével, mintha az ő tulajdona lenne.
Én ezt borzasztónak tartom, te nem.
Elfogadom.

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

De Te is tudod, hogy faszságot mondasz. 99 százalék nem birtoklást kifejezendő használja a kifejezést, hanem mert ez így a legkézenfekvőbb. Mint ahogy az anyósodat sem tulajdonlod, meg a főnöködet sem, csak a birtokos szerkezet nem tér el a birtokviszony kifejezésétől. De ettől még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

a gyerek meg aszongya Apám, Anyám - az nem birtoklás, kedves József????

Szerkesztette: sutianap

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

Hát a férfiaknál előfordul a “nem is az enyém”, szóval nem 99% 😀

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.

Feleségem ma igen zaklatottan érkezett haza az iskolából.
Pest megye, nagyváros, kertvárosi, átlagos általános iskola.
Negyedikes kisfiú egyik napról a másikra kék-zöldre verve érkezik az iskolába, miközben elsős öccse nem is tudott megjelenni…
Anyukának három apukától három gyermeke, aktuális, erőszakos párjától reméljük nem a negyediket várja.
Nevelőapa nehezményezte, hogy a kilenc éves gyermek egy nap alatt elköltötte az egy hétre kapott 2000 Ft-os zsebpénzt…
Egyfelől a szívem megszakad! Egykorú a fiammal, akinek még nem kívánok zsebpénzt adni, de legalább nem hogy kezemet nem emelem rá, de még lopva puszit is szeretnék adni neki!
Másfelől kifordul a belem ettől a világtól, és a modern jogrendtől! Bizonyíthatóan emberellenes cselekedetet nem tudok tolerálni, egy gyermek ellen pedig a legkevésbé sem! Maradi f@sz vagyok, de instant életképtelenre botoznám!
clbass

Ismerősömnek van olyan kolleganője aki hétvégén nem csinál semmit azzal a felkiáltással, hogy akkor ő pihen.
Ha a gyerek enni akar, akkor csináljon magának ebédet meg a kistestvérének is. Jó az amikor a 8-12 éves gyerek rántott húst süt... és akkor ez akar még egy harmadikat...

Borzasztó emberek vannak ám, akiknek csak azért van gyerekük mert:
1. Becsúszott
2. Ez a normális h legyen / Társadalmi elvárás
3. Kell a családi pótlék meg a többi támogatás

Feleségem ma igen zaklatottan érkezett haza az iskolából.
Pest megye, nagyváros, kertvárosi, átlagos általános iskola.
Negyedikes kisfiú egyik napról a másikra kék-zöldre verve érkezik az iskolába, miközben elsős öccse nem is tudott megjelenni…
Anyukának három apukától három gyermeke, aktuális, erőszakos párjától reméljük nem a negyediket várja.
Nevelőapa nehezményezte, hogy a kilenc éves gyermek egy nap alatt elköltötte az egy hétre kapott 2000 Ft-os zsebpénzt…
Egyfelől a szívem megszakad! Egykorú a fiammal, akinek még nem kívánok zsebpénzt adni, de legalább nem hogy kezemet nem emelem rá, de még lopva puszit is szeretnék adni neki!
Másfelől kifordul a belem ettől a világtól, és a modern jogrendtől! Bizonyíthatóan emberellenes cselekedetet nem tudok tolerálni, egy gyermek ellen pedig a legkevésbé sem! Maradi f@sz vagyok, de instant életképtelenre botoznám!
clbass

Sajnos ez lofuty.anno talakoztunk egy volt tanarral akik olyanokat meselt......
Kisgyerekeket kikototte a fahoz az apja es az anyja majd fajtalankodtak veluk de meg a haverokat is athivtak.
Es ez kb mindennapos.

Feleségem ma igen zaklatottan érkezett haza az iskolából.
Pest megye, nagyváros, kertvárosi, átlagos általános iskola.
Negyedikes kisfiú egyik napról a másikra kék-zöldre verve érkezik az iskolába, miközben elsős öccse nem is tudott megjelenni…
Anyukának három apukától három gyermeke, aktuális, erőszakos párjától reméljük nem a negyediket várja.
Nevelőapa nehezményezte, hogy a kilenc éves gyermek egy nap alatt elköltötte az egy hétre kapott 2000 Ft-os zsebpénzt…
Egyfelől a szívem megszakad! Egykorú a fiammal, akinek még nem kívánok zsebpénzt adni, de legalább nem hogy kezemet nem emelem rá, de még lopva puszit is szeretnék adni neki!
Másfelől kifordul a belem ettől a világtól, és a modern jogrendtől! Bizonyíthatóan emberellenes cselekedetet nem tudok tolerálni, egy gyermek ellen pedig a legkevésbé sem! Maradi f@sz vagyok, de instant életképtelenre botoznám!

Ez annyira magyar:  hvg.hu/ingatlan/20211005_Kozterulet_csopaki_molo_NER_Sapi

Nem Jóskát védendő, de nem vagytok kicsit túlérzékenyek? 😊
warr_b

Öregszünk, melegszünk. Ennyikehh 😊

Szerkesztette: Pari

Nem Jóskát védendő, de nem vagytok kicsit túlérzékenyek? 😊

Engem is az egesz sztoriban a csalad magatarzasa zaklat fel a legjobban.

undisputedly

Ha huszonéves lennék, lenne egy csajom, akivel összebalhézunk, és mondjuk ellököm, ő meg meghal, akkor én is elvárnám a családomtól, hogy az én pártomon álljon. Vagyis inkább el se tudom képzelni, hogy a szüleim ilyen szituban ne segítettek volna. A baj már megtörtént, azzal kezdeni már szart se lehet, de a fiuknak még segíthetnek.

Sőt, továbbmegyek, ha apa lennék, és a fiam egy vita során belelöki egy szakadékba az általam is kedvelt csaját, vagy kissé fejbebaszdossa egy gyalásóval, akkor ugyan szomorú lennék, de azért mindent megtennék a törvényesség határain is túl, hogy őt megvédjem, megmentsem, segítsek neki.

A család magatartása teljesen normális, életszerű, mi mást tehetnének, minthogy segítik a gyereküket?!
Nem egy évekig tomboló sorozatgyilkosról van szó, aki gyerekkorában felgyűjtotta az anyja haját, vagy áramot vezetett a wc-deszkába amikor ráült az apja, hanem egy hülye fiatalról, akinek elgurult a gyógyszere 3 percre.
Mert se előtte nem volt semmi erőszakosságból fakadó balhéja, nem verekedett hetente, nem rabolt bankot, se utána nem viselkedett bomlott agyú elmebetegként, hanem racionális döntések sorát hozta meg.

Ha valami teljesen érthető és megérthető ebben az ügyben az a szülői, családi segítség.
Sobri Jóska

Te vagy nagyon beteg vagy, vagy iszonyat nagy troll.
Hihetetlen.
#JC6

Mert ha neked hazajönne a gyereked, hogy "jajj, apa, összebalhéztam a csajommal, elesett, bebaszta a fejét egy sziklába, meghalt, elástam, jajj, jajj, segíts", akkor te a segítség helyett futkoznál a rendőrségre, meg buzgárkodnál mindenfelé?
Mondjuk úgy, hogy -akármilyen beteg homofób szektás is vagy-, ezt nem hiszem el.
Sobri Jóska

Még szerencse hogy nem személyeskedsz.
Toca

Ez a kisebbik baj.
A nagyobbik, hogy meg lehet ezt tenni itt a fórumon.
Bazzani

Előtte a "te vagy nagyon beteg vagy..." rész sem éppen píszí akkor már.

Szerkesztette: Mikey

Engem is az egesz sztoriban a csalad magatarzasa zaklat fel a legjobban.

undisputedly

Ha huszonéves lennék, lenne egy csajom, akivel összebalhézunk, és mondjuk ellököm, ő meg meghal, akkor én is elvárnám a családomtól, hogy az én pártomon álljon. Vagyis inkább el se tudom képzelni, hogy a szüleim ilyen szituban ne segítettek volna. A baj már megtörtént, azzal kezdeni már szart se lehet, de a fiuknak még segíthetnek.

Sőt, továbbmegyek, ha apa lennék, és a fiam egy vita során belelöki egy szakadékba az általam is kedvelt csaját, vagy kissé fejbebaszdossa egy gyalásóval, akkor ugyan szomorú lennék, de azért mindent megtennék a törvényesség határain is túl, hogy őt megvédjem, megmentsem, segítsek neki.

A család magatartása teljesen normális, életszerű, mi mást tehetnének, minthogy segítik a gyereküket?!
Nem egy évekig tomboló sorozatgyilkosról van szó, aki gyerekkorában felgyűjtotta az anyja haját, vagy áramot vezetett a wc-deszkába amikor ráült az apja, hanem egy hülye fiatalról, akinek elgurult a gyógyszere 3 percre.
Mert se előtte nem volt semmi erőszakosságból fakadó balhéja, nem verekedett hetente, nem rabolt bankot, se utána nem viselkedett bomlott agyú elmebetegként, hanem racionális döntések sorát hozta meg.

Ha valami teljesen érthető és megérthető ebben az ügyben az a szülői, családi segítség.
Sobri Jóska

Te vagy nagyon beteg vagy, vagy iszonyat nagy troll.
Hihetetlen.
#JC6

Mert ha neked hazajönne a gyereked, hogy "jajj, apa, összebalhéztam a csajommal, elesett, bebaszta a fejét egy sziklába, meghalt, elástam, jajj, jajj, segíts", akkor te a segítség helyett futkoznál a rendőrségre, meg buzgárkodnál mindenfelé?
Mondjuk úgy, hogy -akármilyen beteg homofób szektás is vagy-, ezt nem hiszem el.
Sobri Jóska

Még szerencse hogy nem személyeskedsz.
Toca

Ez a kisebbik baj.
A nagyobbik, hogy meg lehet ezt tenni itt a fórumon.
Bazzani

Mikor Amadeus egy hetes pihijenel jeleztem h más hasonló dolgok el vannak engedve akkor egyedül maradtam ezzel a véleményemmel …

Gyűlölködjünk a rovat címe.
Ez nem a
make Love 😉

Engem is az egesz sztoriban a csalad magatarzasa zaklat fel a legjobban.

undisputedly

Ha huszonéves lennék, lenne egy csajom, akivel összebalhézunk, és mondjuk ellököm, ő meg meghal, akkor én is elvárnám a családomtól, hogy az én pártomon álljon. Vagyis inkább el se tudom képzelni, hogy a szüleim ilyen szituban ne segítettek volna. A baj már megtörtént, azzal kezdeni már szart se lehet, de a fiuknak még segíthetnek.

Sőt, továbbmegyek, ha apa lennék, és a fiam egy vita során belelöki egy szakadékba az általam is kedvelt csaját, vagy kissé fejbebaszdossa egy gyalásóval, akkor ugyan szomorú lennék, de azért mindent megtennék a törvényesség határain is túl, hogy őt megvédjem, megmentsem, segítsek neki.

A család magatartása teljesen normális, életszerű, mi mást tehetnének, minthogy segítik a gyereküket?!
Nem egy évekig tomboló sorozatgyilkosról van szó, aki gyerekkorában felgyűjtotta az anyja haját, vagy áramot vezetett a wc-deszkába amikor ráült az apja, hanem egy hülye fiatalról, akinek elgurult a gyógyszere 3 percre.
Mert se előtte nem volt semmi erőszakosságból fakadó balhéja, nem verekedett hetente, nem rabolt bankot, se utána nem viselkedett bomlott agyú elmebetegként, hanem racionális döntések sorát hozta meg.

Ha valami teljesen érthető és megérthető ebben az ügyben az a szülői, családi segítség.
Sobri Jóska

Te vagy nagyon beteg vagy, vagy iszonyat nagy troll.
Hihetetlen.
#JC6

Mert ha neked hazajönne a gyereked, hogy "jajj, apa, összebalhéztam a csajommal, elesett, bebaszta a fejét egy sziklába, meghalt, elástam, jajj, jajj, segíts", akkor te a segítség helyett futkoznál a rendőrségre, meg buzgárkodnál mindenfelé?
Mondjuk úgy, hogy -akármilyen beteg homofób szektás is vagy-, ezt nem hiszem el.
Sobri Jóska

Még szerencse hogy nem személyeskedsz.
Toca

Ez a kisebbik baj.
A nagyobbik, hogy meg lehet ezt tenni itt a fórumon.