Kerekasztal - 4. hét

Szerkesztőink ezen a héten - többek között - a 3-0-val vagy 0-3-mal álló csapatok kilátásait és némely gyengén kezdő gárdánál felmerülő QB-kérdés sajátosságait boncolgatják.


1. Melyik jelenleg 3-0-ás mérleggel álló csapat esetén a legvalószínűbb, hogy lemarad a rájátszásról?

somoskovig: Denver Broncos

A Denver vitathatatlanul az idény egyik kellemes meglepetése, elsősorban a tavaly pocsékul szereplő védelem idei jó teljesítménye miatt. Ráadásul a csoportjuk is a liga egyik gyógyüdülőjének számít, hiszen 3 forduló alapján eléggé kétesélyesnek tűnik a kvartett első helyéért folytatott küzdelem. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az eddigi 3 győzelem nem túl acélos csapatok ellen született, hiszen a Cincinnati - Cleveland - Oakland trió összesített mérlegében 3 győzelem mellett 6 vereség is szerepel. Persze a győzelem nem igényel magyarázatot, mondhatnák a colorado-i csapat háza táján, de érzésem szerint a következő meccsek után Josh McDaniels meg fogja tanulni, hogy a vereség után viszont illik egy kicsit magyarázkodni... A következő 5 meccsen sorrendben a Dallas, a New England, a San Diego, a Baltimore és a Pittsburgh lesznek az ellenfelek (és akkor még nem ejtettünk szót az idényben szintén sorra kerülő Giants, Colts és Eagles elleni derbikről). Várhatóan ezeken a meccseken nem a korán megszerzett előny futójátékkal történő védelmezése és az ezt támogató rövid passzos játék kerül csak terítékre, hanem a hátrány ledolgozása eredményes passzjátékkal fejezetet is fel kell lapozni a tankönyvből. Márpedig itt ki fog tűnni, hogy Kyle Orton erre a tananyagra kevésbé fogékony, mint a game manager QB szerepére. A fenti 8 (illetve 9, mert a Chargers ellen kétszer játszik a csapat) meccsből 6 vereség simán becsúszhat, és ha a többi összecsapást be is húzza a Broncos, akkor is 10-6-os mérleggel nem valószínű sem a wild card, sem a csoportgyőzelem megszerzése. Persze a 10 győzelem bemutatkozó évben bőven megér majd egy kalaplengetést McDaniels és Nolan felé, de a rájátszáshoz érzésem szerint ez kevés lesz.

gabokocka: Baltimore Ravens

Eddig nagyon imponáló az, amit Joe Flaccoék mutatnak ebben a szezonban, azonban véleményem szerint komoly ellenféllel még nem találkoztak. Most páran biztosan felkapják a fejüket, hiszen a Chargers is a legyőzöttek sorát szaporítja, de nekem meggyőződésem, hogy idén a San Diego már nem lesz olyan komoly tényező, mint az elmúlt esztendőkben (tavaly is csak a megmosolyogtató csoportjuknak köszönhették playoff helyüket). Viszont a hátralevő meccseken a Ravens kétszer találkozik az aktuális bajnokkal és a feltörekvőben lévő Bengals-szal, ellátogat Foxboroba, megmérkőzik Peyton Manningékkel és a teljes NFC North-szal. Ezeken a meccseken ki fognak jönni a csapat hiányosságai, a jobb irányítók szétpasszolhatják a klasszis CB nélkül felálló secondary-t (miként tette ezt Rivers is), a támadók se fognak mindig olyan gördülékenyen haladni, mint most a szezon elején. Szerintem a Steelers meg fogja tudni ismételni tavalyi csoportgyőzelmét és az általam jósolt 9-7 körüli mutató könnyen lehet, hogy kevés lesz a wild card helyhez.

2. Melyik jelenleg 0-3-as mérleggel álló csapatnak van a legnagyobb esélye a rájátszásba jutásra?

somoskovig: Carolina Panthers

A Carolina a tavalyi diadalmenet után kiábrándítóan kezdte az idei szezont, hiszen az Eagles ellen egyből az első fordulóban egy méretes pofonba szaladt bele a csapat, majd sikerült ezt megfejelni egy Falcons és egy Cowboys elleni vereséggel is. A legnagyobb probléma, hogy rendkívül ingadozó a csapat teljesítménye meccseken belül is, például a Dallas ellen a félidei 7-0-ás vezetés után sikerült 21-0-ra elbukni a második játékrészt. A támadófal messze nem tudja a tavalyi szintet hozni futásblokkolásban, ráadásul a többnyire hátrányt mutató eredményjelző okán sokkal kevesebb alkalommal is fut a csapat, mint tavaly. Mi ígér mégis biztatóbb folytatást? Egyrészt a bye week hihetetlenül jókor jön, van egy extra hét rendet tenni a fejekben. Másrészt most a Washington, Tampa Bay, Buffalo, Arizona kvartett következik az ellenfelek sorában, amiből egy kicsit jobb koncentráció és némi szerencse mellett akár 4 győzelem is behúzható lehet. Ezzel a lendülettel és önbizalommal felvértezve pedig novemberre már a tavalyi Carolina-t láthatjuk majd újra a pályán, márpedig az a csapat simán esélyes a rájátszásra.

gabokocka: Tennessee Titans

Először is nézzük, tavaly minek köszönhette a remek alapszakasz mérlegét a Titans: remek futójáték (ez megvan idén is), biztos kezű irányító (Collins semmivel sem lett rosszabb játékos tavaly óta) és domináns védőfal (Haynesworth hiánya a meccsek második félidejében időnként meglátszik, de az átlagban ellenük futott 60 yardon nincs mit szégyellni). Akkor mi változott az elmúlt szezonhoz képest? Nehéz meghatározni, mindhárom meccsét rettentő kis különbséggel bukta el a Titans, tavaly sikerültek a kiélezett szituációban végrehajtott mezőnygólok, idén nem, tavaly úgy pattantak a labdák, hogy Chris Johnsonéknak kedvezzen, idén nem. S mi fordíthatja meg ezt a trendet? Talán egy megnyert rangadó (most vasárnap a Jacksonville otthonában erre kiváló alkalom kínálkozik) felsegítheti a csapatot Fortuna szekerére, s ha egyszer megtámogatja a szerencse Jeff Fisher csapatát, lesz ne mulass az ellenfeleknek

3. Ki nyeri a két veretlen együttes csatáját, a New Orleans Saints - New York Jets derbit?

somoskovig: New York Jets

A liga legjobb formában lévő támadói találkoznak a liga legjobb teljesítményét mutató védelemével. A meccset érzésem szerint mégsem ez a párharc fogja eldönteni, hanem a kevesebb figyelmet kapó Jets offense és Saints defense összecsapása. Mindkét egység jó produkciót mutat idén. A Jets az újonc irányítóknak szóló kímélő üzemmódban nyomul, erőteljes futójátékkal, a labdát megbecsülve haladnak, és Cotchery valamint Dustin Keller személyében két biztos célpontja is akad Mark Sanchez-nek. A Saints védelme futás ellen pedig top 10-es teljesítményt nyújt, és passz ellen is történt előrelépés tavaly óta (bár ebben még mindig csak 23. legjobb a New Orleans). Véleményem szerint ha a New York támadói rá tudják kényszeríteni a saját játékukat a Saints védőire, és képesek lesznek futással is viszonylag eredményesen haladni, akkor bajban lesz a New Orleans, ugyanis a Jets védőit képesnek érzem arra, hogy kontroll alatt tartsák Drew Brees-t és fegyverarzenálját. Ha a meccs elején nem kerül hátrányba a Jets, vagy sikerül némi előnyt szerezniük, komoly bajba fogják sodorni a Szenteket, és győztesen fogják elhagyni a Superdome-ot.

gabokocka: New Orleans Saints

Mivel az NFC South elkötelezett híve írja e sorokat, furcsán venné ki magát, ha nem a Saints győzelmét jósolnám. Persze meg is indoklom mi súgja azt nekem, hogy Rex Ryan fiai hagyják majd el vesztesen a játékteret vasárnap este. Az nagyon komoly fegyvertény, hogy a Jets védelmének szinte tökéletesen sikerült semlegesítenie Andre Johnsont és Randy Moss-t, azonban a Saints támadói teljesen másfajta feladat elé állítják majd Kerry Rhodes-ékat. Drew Brees-nek nem áll rendelkezésére hasonló klasszis, viszont rengeteg célpontja van, nagyon nehéz úgy készülni egy offense-ből, hogy öt-hat játékosra is folyton figyelni kell, ráadásul idén a passz mellett a futás is remekül megy a Szenteknek. Adva van ehhez egy újonc irányító a vendégeknél, aki bár eddig remekül helytáll a profik világában, nem hiszem hogy fel van készülve egy ilyen súlyú rangadóra és így nem lesz képes győzelemre vezetni csapatát New Orleans-ban.

4. Melyik csapat van a legnagyobb bajban a futójátékosai sérülése miatt?

somoskovig: Dallas Cowboys

Bár Frank Gore és Kevin Smith sérülése is komolyan sújtja, sújthatja a Detroit és a 49ers csapatát, mégis a Cowboys gárdájára esett a választásom. Az indoklás is elég egyszerű, meglepő módon a Cowboys passzjátéka a leggyengébb a 3 említett csapat közül. A Tampa Bay elleni meccset felejtsük el, és tekintsük át, mit is produkált Tony Romo és elkapógárdája a Giants és a Panthers ellen! 62-ből 35 sikeres passz, ami 56%-os pontosságnak felel meg, 382 passzolt yard és egyetlen TD-passz. Nem azok a statisztikák, amiktől a Cowboys hívei lelkes kiabálással dicsőítenék az irányítót és az elkapókat... Ezzel szemben a futókra nem lehet panasz, meccsenként 190 yard feletti produktummal a liga legjobbja a Dallas futószekciója. Lucullus elvei közül nehéz túl sokat adaptálni az NFL világára, de a "változatosság gyönyörködtet" - szemlélet abszolút igaz a 3 Cowboys futóra is. Marion Barber a liga talán legkeményebb futója, képes szinte bármilyen helyzetből extra yardokat szerezni, és a red zone és a célterület környékén is nagyon hatékony. Felix Jones sebességével és a tőle várható meccsenkénti 1-2 nagy játékkal lendíti tovább a szekeret, míg Tashard Choice brusztolós stílusa rendkívül fárasztó a védelmek számára. Ami viszont az eltérő stílusokból következik, az az, hogy egyik futó sem ideális every down running back szerepkörre, meccsenként 25-30 cipeléssel, hiszen így nem lehet kihasználni a variációs lehetőségeket. Felix Jones biztosan kihagy 2-3 hetet, Barber sem egészséges, Choice pedig egyedül nem lesz képes hozni a 190 yardot meccsenként. A Dallas helyzetében márpedig minden győzelemre égető szükség lenne, hiszen a Giants és az Eagles személyében idén is komoly konkurencia akad a csoportjukban...

gabokocka: Detroit Lions/Kevin Smith

A Dallas-nál három olyan futót is találunk a keretben, akik közül bárki megállná a helyét kezdőként, Glenn Coffee is megfelelően pótolhatja majd Frank Gore-t (pláne az eddig semmit sem mutató Rams ellen), viszont az Oroszlánok gondban lehetnek, ha kezdőfutójuk nem tudja vállalni a játékot ezen a hétvégén. Kevin Smith szerintem a liga egyik leginkább alulértékelt futója, köszönhetően annak, hogy újonc évében egy borzalmas csapatban egy, ha lehet így fogalmazni még borzalmasabb fal mögött futhatott. Olyan segítséget képes nyújtani az újonc Staffordnak, amire helyettesei (Maurice Morris és az újonc Aaron Brown) nem képesek, így az idei draft 1/1-e imádkozhat azért, hogy mihamarabb meggyógyuljon Smith válla és játékra jelentkezhessen.

5. Az irányító-kérdés különböző megoldási módszereinek elmélete és gyakorlata:

somoskovig: Cleveland Browns

Az újonc illetve fiatal irányítók NFL-be szoktatása számos eltérő módszerrel lehetséges. Használhatjuk a "mély víz taktikát", melyben az újonc irányítót egyből a kezdőcsapatba rakjuk, és megtekintjük, hogy vajon mire is képes. Ennek működőképes változata legutóbb Matt Ryan esetében volt megfigyelhető. A következő iskola a "csak el ne rontsd fiam", ebben az esetben egy bombaerős futójáték és acélos védelem mellett fiatal irányítóként csak annyi a feladat, hogy meccsenként 15-20 passzt osszon ki a jelölt, lehetőleg 6-8 yardnál ne hosszabbakat, és ne adja el a labdát. Tavaly Joe Flacco, idén Mark Sanchez esetén láthatunk hasonló taktikát. A harmadik irányzatot talán "várd ki a sorodat" névvel illethetjük, ekkor a fiatal irányító veterán társa mögött tanulgat, majd 2-3 év elteltével kerül bevetésre. Aaron Rodgers ezt a szituációt élhette végig Brett Favre mögött, és nem vált hátrányára a dolog. Persze vannak olyan esetek, amikor a koncepció csődöt mond a gyakorlatban. David Carr kiváló példa lehet az első esetre, újoncként igazi darálóba került a Texans pocsék fala mögött, tönkre is ment az egykori 1/1-es játékos karrierje. (Érdekes lehet Matt Stafford esete, vajon Carr vagy inkább Ryan sorsa jut neki osztályrészül?). A második kategóriából Tarvaris Jacksont lehetne megemlíteni, aki a jó futójáték és védelem mellett is gyakran sikeresen elszerencsétlenkedte a meccseket. A harmadik esetre rossz példa pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy Brady Quinn és a Cleveland Browns lesz, ezt a szituációt boncolgatjuk egy kicsit részletesen. Quinn első körös draftként érkezett a csapathoz, és mivel normális irányító nem akadt a keretben, sokan szinte Messiásként tekintettek rá. Romeo Crennel azonban nem akarta azonnal leterhelni az újoncot, így Charlie Frye, majd az ő sérülése után Derek Anderson kezébe került a karmesteri pálca. Anderson kiváló szezont futott, a Browns sokáig versenyben volt a rájátszásért is. Ezek után a következő szezon előtt ott volt a kérdés, hogy Anderson vagy Quinn legyen-e a kezdő irányító. Végül előbbi mellett tette le a voksát Crennel, de Anderson meg sem tudta közelíteni a korábbi teljesítményét, így a szezon második felére Quinn foglalhatta el a center mögötti helyet. Két viszonylag jól sikerült meccs után aztán megsérült, és következhetett az idei holtszezon, benne a liga egyik legérthetetlenebb QB-csatájával. Az új edző, Eric Mangini tulajdonképpen az alapszakasz kezdete előtti utolsó pillanatig versenyeztette a két irányítót, és ennek hála többek között az elkapók és a fal is két eltérő stílusú QB-val próbált összeszokni, általában naponta többször is. A csatát védül Quinn nyerte meg, és normális esetben itt hátra is dőlhetnénk, megadva az időt arra, hogy a nyári edzőtáborban elmaradt összecsiszolódást lassan bepótolva Quinn felvegye a ritmust. Ehhez képest Mangini 2 és fél meccs után lekapta a valóban nem túl jól játszó irányítóját a pályáról, és jöhetett Anderson, aki egyből 3 interceptiont dobva mutatkozott be. Ennek ellenére a hétvégén ő fut ki kezdőként, Quinn pedig önbizalmának romjai felett elmélkedhet azon, hogy miért veri az Isten ilyen "kiváló" vezetőedzőkkel... Nagy csodának kellene történnie ahhoz, hogy a Notre Dame egykori üdvöskéje innen felállva kezdő szintű irányító legyen az NFL-ben, és a történet legszörnyűbb része igazából az, hogy erről a kisiklásról nem is nagyon tehet.

gabokocka: Bucs/Leftwich

Általában csak az idő dönti el, hogy egy edző jó döntést hoz-e akkor, amikor lecseréli a kezdő irányítóját, vagy ezzel a húzásával csak mélyebb gödörbe taszítja csapatát. Véleményem szerint Raheem Morris hibát követett el akkor, amikor úgy határozott, hogy megvonja bizalmát Byron Leftwich-től. A Steelers-től érkezett irányító nagyon profin viselte azt a tortúrát, amit Freeman draftolása jelentett számára, keményen végigdolgozta az edzőtábort, a preseason során ő tűnt a legmegbízhatóbbnak a Tampa irányítói közül, az alapszakasz első két meccsén is igen jó teljesítményt nyújtott. Majd jött a Giants védelme és szó szerint a földbe döngölte a Buccaneers támadóit, Leftwich pedig pillanatok alatt a depth chart harmadik helyén találta magát. Adódik a kérdés, hogy az ő gyenge játéka okozta, hogy szétesett a csapat támadójátéka, vagy volt egyéb külső körülmény is? Én Leftwich (és az egész támadósor) gyengélkedését a sérülések számlájára írnám, konkrétan fogalmazva a kezdő center, Jeff Faine pótlását nem sikerült tökéletesen megoldani. Nem hiszem, hogy Josh Johnson személye garancia lenne a sikerre, sőt el tudom képzelni, hogy pár mérkőzés után érkezik majd az újonc Freeman, utána újra Leftwich, s egészen addig tart majd a QB-keringő, amíg véget nem ér a szezon. Így pedig nehéz csapatot építeni, az irányítóé egy olyan poszt, ahol a játékosnak érezni kell a bizalmat az edző felől, ha hisznek az emberben az szárnyakat adhat egy gyengébb képességű játékosnak is, míg a bizalom hiánya egy jobb képességű irányítót is visszavethet. Nagyon kíváncsi leszek Johnson és a Tampa játékára a Redskins ellen, nem sok jót jósolok nekik, persze aztán lehet, hogy rám cáfolnak a Kalózok vasárnap délután.

Kocsis Gábor és Somoskövi Gergely