Konferenciadöntők - AFC

Milyen érzés lehet évr?l évre összetalálkozni a rájátszásban egy csapattal? A kérdésre a válasz nyilván a meccsek kimenetelének függvénye. Peyton Manning és csapata a 2002-03 szezon rájátszásában találkoztak el?ször össze kés?bbi Nemezisükkel, akkor az AFC f?csoportdönt?jében, majd következ? évben a divízió-körben. A tavalyi rájátszásban is megeshetett volna a menetrendszerinti párharc, de a Steelers továbbjutása közbeszólt (ez a közbeszólás végül gy?r?t eredményezett a Pittsburgh gárdájának). Idén azonban ismét megmérk?zik a két kék-fehér csapat, hiszen mindketten legy?zték az el?ttük rangsorolt ellenfeleiket. Eljött hát újfent a hasonlítgatás és találgatás ideje!

A New England idén úgy vágott neki a szezonnak, hogy két els? számú elkapója távozott (David Givens szabadügynökként, Deion Branch pedig egy holdoutot követ?en a Seattle csapatához került egy els? körös draftjogért), a védelem nagy alakjainak halántékán pár ?sz hajszállal megint több lett, és sokan már a feltörekv? Jetsben látták az év AFC Kelet csoportgy?ztesét. Aztán persze telt-múlt az id?, mígnem a 17. hét végén a Patriots újfent megnyerte csoportját egy tiszteletre méltó 12-4 mérleggel. Ekkor mindenki azt mondta, hogy persze, könny? sorsolás, de majd a rájátszásban. Itt rögtön az els? fordulóban el is d?lt, a keleti csoportból ki is az igazán érdemes a rájátszásra, hiszen rögtön a csoportmásodik, wild card helyen bejutott Jets utazott a Gillette stadionban. A kiváló játékot hozó mérk?zést végül 21 ponttal 37-16 arányban a New England hozta, bizonyítva ezzel érdemességét a további küzdelmekre. A következ? állomás némileg keményebb diónak t?nt, hiszen az egész szezonban mindössze két mérk?zésen kapituláló, mindenki által egyértelm? Super Bowl esélyesnek tartott San Diego Chargers fogadta a Hazafiakat. A rengeteg keménységet, haragot, szenvedést és nem kifejezetten jó játékot hozó mérk?zésen végül az esélytelenebbnek tartott Patriots állt újfent diadalmasan. Nyilván ha a rajongóknak az év elején folyó elkapó-krízis alatt valaki megvillantja a lehet?séget, hogy a csapat már eddig jut, a legtöbben aláírták volna. Most azonban a dönt? elérhet? közelségébe kerülve újra kívánós kedvükben vannak a fanatikusok, felidézve Forrest Gump egyik mondatát a zseniális filmb?l, "ha már eddig eljutottunk..." akkor miért is ne menjen tovább a csapat. Persze más is van aki kifejezetten élvezne némi napozást Miamiban...
Az Indianapolis Colts egy nyer? csapat. Évr?l évre remek mérleget produkálnak az alapszakaszban, nagy különbség? gy?zelmeket aratnak, remek egyéni teljesítményeket látunk t?lük. Azonban évr?l évre a rájátszásban egy-két kör megtétele után elsüllyed a Colts hajó, és míg sokan közülük Hawaii-ra utaztak, a legtöbben csak azon gondolkoztak hogy jöv?re mit lehetne jobban csinálni. Az el?z? évben kiváló kezdéssel esélyük volt a veretlen szezonra is, azonban akkor a Chargers kibabrált velük az alapszakaszban, a Steelers pedig a rájátszásban, így egy újabb remek mérleg? évad merült a homályba. Idén valami más történt. Egyértelm? volt a Colts gyenge futás elleni védelme a 16 forduló során, a játékuk kevésbé volt impresszív, de eljutottak a rájátszásig. Aztán az egyeneskieséses csapatban egy csapásra megváltozott a kép, és megdöbbent? volt az eredmény: a Colts védelme meg tudta állítani a futást. A wildcard hétvégén is játékra kényszerült csapat rögtön a rájátszás és a hazautazás közötti vékony mezsgyér?l az el?bbi oldalára átlép? Kansas City csapatával mérhette össze az erejét, és bár a játékuk a gy?zelemhez éppen elég volt, a KC sztárfutóját Larry Johnsont - aki a ligában az alapszakasz során a második legtöbb yardot futotta - mindössze 2,46yardos átlagon tartották. Ekkor lehetett látni, hogy valami megváltozott a Colts csapatánál, mintha már nem Manning nyerné a meccseket mint korábban. A következ? fordulóban ez a hit csak tovább er?södött, mikoris a szenzációs védelemmel bíró Baltimore otthonába látogattak némi baráti dobálgatásra: a meccsen összesen 7 db mez?nygól született, amib?l kett?t a Ravens, ötöt a Colts rúgója értékesítettek. Akik nem hívei a védekez?focinak azok vélhet?leg szánalmasnak értékelik a teljesítményt, mindezek ellenére egy végig izgalmas meccset láthattunk hatalmas véd?-játékokkal és kiváló special team munkával. A két csapat közül az Indy tudta jobban megvédeni az irányítóját, aki ennek ellenére ismét egy szürke produkciót nyújtott, és egy hajszállal sem volt jobb mint az ellenfél QBje, Steve McNair, akit a meccs után rengeteg kritika ért. Persze ez már mind mellékes, hiszen a W bet?t ismét beírhatták a füzetbe a franchise adminisztrátorai, így a Colts is kiverekedte magának az AFC dönt?jében való szereplést.

Fordítsuk hát tekintetünket a két csapat részletes összehasonlítására. Az irányítók egymáshoz méregetése napjaink egyik legkomolyabb sportot érint? vitájának alapkérdése. Tom Brady vagy Peyton Manning a liga legjobb irányítója? A kérdés valószín?leg megválaszolhatatlan volt és az is marad, hiszen nincs olyan szempont ami alapján össze lehetne hasonlítani a két játékost. Spekulálni azonban lehet, hogy melyikükt?l milyen teljesítményt várunk az ellenfél csapatával szemben. Brady valószín?leg a jól bevált West-Coast playbookját olvasgatja majd el?z? szombat este alvás el?tt, amibe remekül beleillik a Michigan egyetemr?l draftolt játékos. Bár az el?z? meccsen nem ment a leolajozottabban a játéka, azért egy-két comeback drivera még jó volt a karja, amivel végül megnyerték a kritikus mérk?zést. A fiatal kora ellenére Cantonban már valószín?leg kinézték a helyet a majdani mellszobrának.
Nem lenne meglep? ha az említett szobor az ízig-vérig NFL családban feln?tt Peyton Manning bronz-utánzata mellett kapna helyet, hiszen ? is er?sen esélyes a Hírességek csarnokába kerülésre. A kilencedik profi évét végigirányító Manning idén már csúnyán kibabrált a Patriots secondaryjével, kezd? strong safetyjük esetleges hiányában pedig még könnyebb dolga lehet. Bár a Ravens kifejezetten gyenge teljesítményre kényszerítette, egész biztosan gondolkozott azon miként játszhatna jobban mint akkor, és Tom Moore offenzív koordinátorral még több id?t töltött a támadójáték tökéletesítésén. Egyébként ha tényleg el akarjuk dönteni hogy a két irányító közül melyik a nagyobb: Manning. Két centivel.
Az elkapók terén azonban szignifikánsabb különbséget lehet felfedezni holmi centiknél. A Patriots vészmegoldásként igazolta az év elején Reche Caldwellt a San Diego csapatától (aki ezt meg is hálálta a Chargers elleni negyedik negyedben elkapott TDjával..), az Oaklandb?l jött majd oda visszaigazolt Doug Gabrielt, valamint a szezon folyamán az éppen munkanélküli, egykori Texans elkapót, Jabar Gaffneyt. Egyiküket sem nevezné az ember a liga krémjének, ehhez képest a csapatnál most játszó Gaffney és Caldwell er?n felül teljesít és kiváló produkciójukkal mély hümmentésekre kényszerítik a Patriots ellenfeleinek secondaryjét. Egyeteln igazi hiábt lehet észrevenni, azt is csak Gaffneynél: sokszor a rövid elkapások után szembefordul az ?t fogó cornerbackkel és megpróbálja kicselezni, megkerülni. Ez általában nem szokott bejönni, sokszor még yardot is veszít vele, ami egy ilyen kiélezett szituációban sokat számíthat. Nem esett még szó a Pats állandó jelleg?, évek óta jól m?köd? mindenesér?l, Troy Brownról, aki élelmedett kora ellenére még mindig át tudja verni az emberét - bár mintha az utóbbi meccseken nem lenne teljes összhangban Bradyvel, nem tudni ez melyikük hibája. Kit?nhet hát, hogy a bostoni gárda nem hemzseg az els?ként rangsorolt receiverekt?l, ennek ellenére megoldják a dologkat.
A Colts elkapói azonban elismerten a liga elitjei, Marvin Harrison és Reggie Wayne idén az elkapott yardok tekintetében második és harmadik helyen zárták az alapszakaszt (mindketten 1300 yard felett), ehhez képest a rájátszás eddig két meccsén összesen szereztek 190 yardot (két meccs alatt a már említett Gaffney egyedül hozott össze 207-et). nem szabad azonban leírni ?ket, hiszen jól ismerik a rivális secondaryjét, számos példáját láttuk hogy egyik-másik new englandi cornerback csak hason fekve nézte amint a duó egyik tagja begyalogol az endzoneba. Melléjük jön az idén Brandon Stokley sérülése miatt bevetett Aaron Moorehead is, aki ha lehet?séget kap akkor általában remekül helytáll. A magas szikár elkapó az alacsonyabb növés? defensive backekkel szemben igen komoly el?nyben van, amire valószín?leg rá is fognak játszani. A csapatot er?sítette még hatalmas tapasztalatával az egy évre igazolt Ricky Proehl is, és bár nem jutott komoly szerephez mint elkapó, a tanácsai valószín?leg sokat értek a Mooreheadhez hasonló, kevesebb rivaldafényt tapasztaló receivereknek.
A tackle küls? oldalán helyet foglaló tight endek szerepe kulcsfontosságú, amit a Patriotsnél nem gy?znek eléggé hangsúlyozni (az el?z? drafton rögtön kett?t is szereztek). Az els? számú közülük az idén kifejezetten jó formában játszó Ben Watson, ?t egészíti ki az ötödéves veterán Daniel Graham. Mindkett?jük remek elkapó, és bár a blokkolásban nem annyira er?sek, kulcsszerep juthat nekik ezen a mérk?zésen is. Mivel a csapat gyakran használ három tight endes formációt, ezért kell még valaki harmadiknak. Dave Thomas látja el ezt a szerepet (a már említett két újonc TE közül az egyik), és ha komolyan számítanak rá akkor úgy is teljesít, akárcsak a Jacksonville elleni regular season meccsen.
Az Indianapolis esetében Dallas Clark jut mindenkinek eszébe, aki idén inkább slot-receivert játszott, és a Pats tight endjeihez hasonlóan ? is inkább a labda elkapásához ért jobban. Kiváló segítsége az idén felszínre került Ben Utecht, aki Clarkot sérülése alatt remekül helyettesítette.
A futók tekintetében a Hazafiak remekül állnak, hiszen tapasztalt veteránjuk, Corey Dillon bár nincs csúcsformában, de még mindig keményen lép oda, és a rövid yardos szituációkat is kiválóan szokta hozni. Az idei els? körös választottjuk, Laurence Maroney is remekül bevált, s?t igazából a várakozások felett is teljesített, mind kick returnerként, mind running back-ként megállja a helyét, a sebessége pedig egy olyan tényez?, amivel a Patriots az utóbbi években nem igazán számolhatott. Harmadik kísérleteknél állandó szerepl? a tapasztalt backup Kevin Faulk, aki egyike azon játékosoknak akik a csapat mindhárom sikeréb?l kivették a részüket. Mivel a Pats játéka általában az elkapókra épül ezért viszonylag ritkán látni fullbacket a pályán. Ha mégis van akkor Heath Evans els? osztályú blokkokkal segíti csapattársait, és ha kell elkapni is elkapja a labdát.
Az Indy szintén jól vásárolt be futókból, hiszen közvetlenül a Patriots után vitték el Jospeh Addait, aki az újonc futók közül a legtöbb yardot szerezte futásból az év folyamán. A csapat veteránja a James érában backup Dominic Rhodes valamennyivel kevesebb szerephez jutott idén is, de akkor megbízható teljesítményt nyújtott. A Colts esetében nem szokás fullbackr?l beszélni, hiszen szinte sosem alkalmazzák, ha mégis akkor általában egy kezd? felállásból áthívott Dallas Clark áll be a futó elé.
A falak összehasonlítása külön csemege, hiszen a Patriotsnál évr?l évre új embereket épít be a fal állandó jelleg? felel?se, Dante Scarnecchia. Az érdekessége az hogy bármennyire is valószín?tlen ez a rendszer, mégis általában m?ködik, rájátszában pedig különösen. Az alap tagok, Matt Light, Steven Neal és Daniel Koppen rendkívül konzisztens formát mutatnak meccsr?l-meccsre (mint láttuk a Chargers ellen is, Merrimannek át kellet mennie a túloldalra hogy komolyabb veszélyt tudjon produkálni). Azonban a két tavaly beépített "tégla", Logan Mankins és Nick Kaczur még kissé lazábbak, nem vették fel teljesen a ritmust, ezért viszonylag sok false startot fújnak róluk, Mankins ráadásul elég komoly vitákba szokott bonyolódni az ellenfél véd?falembereivel, és a modora hagy némi kivánnivalót maga után.
Indianapolisban biztosra akartak menni, hogy Manning minden id?t megkapjon a dobásig, ezért kiváló falembereket draftoltak évr?l évre, akik egységként dolgoznak és kezdetekt?l fogva ismerik az irányító szokásait. Közülük talán a két tackle, Tarik Glenn és Ryan Diem, valamint a tapasztalt center Jeff Saturday emelkedik ki, de a két guard Ryan Lilja és Jake Scott is elismerésre méltó munkát végeznek. A legmeggy?z?bb adat talán hogy az elmúlt három évben mindig ?k engedték a legkevesebb sacket (az elmúlt négy évben pedig egyszer sem engedtek húsznál többet). A támadófal nagyon komoly kérdés a rájátszásba, láthattuk mivel jár ha szétesik (KC-Ind.).
A védelmek tekintetében a mérleg nyelve az alapszakaszban a Patriots oldalára billent, azonban az indianapolisi csapat komoly változáson ment át, amivel könnyen meglephetnek bármilyen csapatot.
A bostoni véd?vonal mindössze három emberb?l áll, de ?k a nagyobb fajtából valók: Vince Wilfork nose tackle felel?s a támadófal közepének feldöntéséért, ebben a szezonban sérülése ellenére kiválóan játszott, igazi veszély a bels? futások ellen. T?le balra a szintén nagyon fiatal Ty Warren áll, aki idén talán a legkiemelked?bb volt a három alappillér közül, remek számokat produkált és kiegyensúlyozottan teljesített végig a szezonban. A túloldalon a Big Sey becenévre hallgató Richard Seymour áll, aki idén újfent meghívást kapott Honoluluba, és bár sokan ezt inkább Warrennek adták volna, konzisztens teljesítményét nem lehet elvitatni. Cserekén két ember jöhet szóba, Jarvis Green, aki csak vár a lehet?ségre hogy csapatba kerüljön, amikoris általában szépen teljesít.
A Colts véd?fala pont az ellentéte a New England-ének: egyetlen nagyobb termet? játékosuk Anthony McFarland mellett szinte törpének t?nik a három további ember, Raheem Brock defensive tackle és a két defensive end, Robert Mathis és Dwight Freeney. De milyen gyors törpéknek. A két end együtt halálos veszélyt jelent az irányítóra, pláne a lassabb lépt? tackle-ökkel szemben. Mindketten pörögnek, cseleznek és minden trükköt bevetnek hogy elérjék az irányítót, amib?l általában turnovert próbálnak kier?szakolni. Mindketten "strip sacker"-ek (nem, ez nem valami erotikus focira utal), vagyis mikor elérik az irányítót els?kén inkább a labdát próbálják kiütni a kezéb?l, a földrevitel csak másodlagos. Ez azért lehetséges mert elképeszt? sebességgel kerülik meg a széls? falembereket, így ha megérkeznek akkor az általában az irányító háta mögé történik, ahonnan jó eséllyel mozdulhatnak rá a labdára. Nagy hiányzó azonban a Philadelphiától igazolt Corey Simon, aki az egész szezont kénytelen volt kihagyni sérülés miatt.
Linebacker téren a Patriots bármelyik játékosa a Colts LB sorának doayen-je lehetne, hiszen az átlagéletkor eléggé magas ezen az egységen belül. Itt találhatjuk a védelem szívét-lelkét, Tedy Bruschit, aki idén egy méltóan rutinos társat kapott maga mellé. Az önkéntes nyugdíjból egy pillanat alatt visszatért Junior Seau játéka minden patrióta-rajongónak pozitív élmény marad, hiszen egy pillanatig nem lehetett érezni a korát. Sajnálatos sérülése sem a ligában eltöltött 17 évéb?l adódott, és jöv?re tervezi a visszatérést. Helyére a szélr?l lépett be Mike Vrabel, a védelem igazi mindenese, goal line szituációkban akár tight end poszton is találkozhatunk a nevével. A két szélen találjuk Rosevelt Colvint és Tully Banta-Caint, akik közül az el?bbi jó formában teljesít a rájátszásban és némileg kilépett az állandó passrusher szerepkörb?l, míg utóbbi elég egydimenzionális játékos, a blitzelésen kívül nincs igaz szakterülete.
Ismét eltér? alapokra épül az Indy ezen egysége, hiszen a sebesség volt az egyik legf?bb szempont a játékosok összeválogatásakor. Gary Brackett és Cato June gyors linebackerek és remekül zónáznak, míg a harmadik ember Gilbert Gardner nem teljesített elég meggy?z?en, ezért Dungy edz? a rájátszásra behozta helyette Rob Morrist, aki a csapat tartalék középs? linebackere, ezért inkább a futások ellen védekezik jól, ami hatalmas segítség volt pl a Kansas ellen. A Brackettet érint? kérdés a coverage is, hiszen Dungy szereti a pálya hátsó középs? részét a MLB-rel ?ríztetni, ami miatt kicsit mindig feladtak a futásból, ám Morris kiváló megoldásnak bizonyult, ezért vélhet?en ismét ? fog kezdeni.
A két secondary összehasonlítása egy újabb érdekes eset. A Patriots második éve komoly problémákkal küszködik a passz megállításával. Ty Law és Tyrone Poole kiválásával, Randall Gay sérülésével egyedül Asante Samuel maradt cornerback poszton aki komolyabb véd?er?t képvisel, ám idei teljesítményét látva (10 interception) és szerz?dése lejártával kérdéses a maradása. Vasárnap mindenesetre játszani fog és valószín?leg Harrisont osztják rá, aki az elmúlt két évben igen jól el tudott szakadni t?le. A másik oldalon Ellis Hobbs nevét láthatjuk, aki egész szezonban csapnivaló fedezéket biztosított, ha pedig szerelni kellett volna arra csuklókötése miatt nem volt képes. A San Diego ellen aztán villantott egyet, de ki tudja mennyire lesz állandó ez a formája. Safety poszton is komoly gondok vannak, Eugene Wilson szezon elején egész évre kid?lt, Rodney Harrison egy újabb sérülésekkel tarkított évad után talán játszani fog, de a státusza "valószín?tlen". Így Artrell Hawkins és James Sanders próbálta levédeni a pálya hátsó részét inkább kevesebb mint több sikerrel.
A Colts passzvédelme kiváló volt idén, van egy remek safety párosuk Bob Sanders és az újonc Antoine Bethea képében. Sanders hosszú felépülése után rögtön kit?n? teljesítménnyel rukkolt el?, az alcsony termet?, elképszt? üt?er?vel rendelkez? játékos hatalmas segítség a futás ellen. Bethea is szép szezon tudhat maga mögött, bár az interceptionök elmaradtak, de a rájátszásban végül mindkét meccsen szerzett egyet-egyet. A két említett játékos mellett a Csikóknak három olyan cornerbackjük is van, akik közül bármelyik kifoghat egy jobb napot, múlt héten ez Nick Harper volt aki leszedte McNair egyik passzát valamint egy szép fumblet is csinált. Marlin Jackson és Jason David neve is említést érdemel, hiszen mindketten komoly teljesítményt tettek le az asztalra, ha szükség volt rájuk.
Egy posztot emelnék még ki, és ez a rúgóké. Talán a Patriots mind közül legfájalmasabb offseason lépése volt, hogy Vinatierit?l megváltak. Helyére a draft negyedik körében megszerezték a Memphis egyetemr?l Stephen Gostkowskit, akinek a preseasonbeli kiváló teljesítménye után nagy évet jósoltak, ám az els? néhány éles meccsen meg-megremegett a fiatal rúgógép lába. Aztán ahogy jöttek a meccsek szépen belerázódott, és a rájátszásban sem hibázott még.
Ha rájátszásról és placekickerekr?l esik szó, mindenki reflexesen Adam Vinatierire gondol, hiszen eldöntött már ezt-azt a playoffban, mindig a saját csapata javára. A Colts színeiben ismét tündököl, eddig tökéletes teljesítményt nyújtott a rájátszásban is (a Baltimore ellen pl. 5/5). Kifejezetten érdeks lehet, ha kettejük közül valamelyik dönti el a meccset....

Talán nem is meglep?, hogy a két csapat már összefutott idén, és a tavalyi találkozáshoz hasonlóan ez a mérk?zés is Colts sikert hozott. A f?csoport-dönt?t az RCA Domeban játsszák, ahol idén mindenki bedobta a törülköz?t a hazaiak ellenében. Mindkét csapatnak pozitív a turnover mutatója, és külön érdekesség, hogy míg az elmúlt öt egymás elleni mérk?zésen a Patriots támadófala csak hat sacket engedélyezett, addig a Colts falemberei tízszer adták fel irányítójukat.

Amire megéri majd figyelni, hogy miként fogja levédekezni a Colts az ellenfele rövidpasszos játékát. Érdekes lehet továbbá, hogy hány elkapóval gazdálkodhat Brady, hogy biztonságos védelmet kapjon. Valószín?leg sokat látjuk majd Ben Watsont a fal szélén és Dillont az irányító mellet shotgun formációban három elkapóval, ez a Pats egyik kedvenc felállása. Ezenkívül el?fordulhat dupla tight endes forma is, amib?l egyaránt szeretnek futni és passzolni is. Els? kísérletre valószín?leg variálni fogják a futást és a passzolást. Play actiont és screen passzt szerintem kevesebbet látunk a bostoniaktól.
Ha Manning kezébe adják a kormányt akkor valószín?leg a megszokott audible-ökkel fognak operálni, néha megpróbálják a shotgunból inside handoff-fal meglepni a védelmet, amit a véd?fal munkája függvényében fognak adagolni. 3 és 4 elkapós felállások várhatók elég gyakran, Reggie Wayne állandóan a célkeresztben lehet. Ha a fal meg tudja védeni akkor Manning nem fog habozni a mély passzokkal sem, és valószín?leg a safetykre is fognak játszani.

Mit lehet err?l a mérk?zésr?l elmondani? Lassan örök klasszikus összecsapássá válik az állandó párharc az AFC két f? esélyese között. Az volt három éve is, ahogy most is az. Jósolgatás, statisztikák, átverések - igazság szerint a legtöbb a meccs els? öt percéig ér valamit, a többi úgyis a pályán d?l el. Melyik csapat javára? Bármelyikére. Amely csapat eddig eljut az már megérdemli a dönt?t is, sajnos közülük csak egy mehet tovább. Vasárnap (vagy inkább már hétf?n) meglátjuk melyikük lesz az az egy.

Örökmérleg: (Patriots-Colts): 6-8
Utolsó 5 mérk?zés: (Patriots-Colts): 3-2

Sérülések:

New England Patriots:

SS Rodney Harrison (térd) - NV
WR Troy Brown (influenza) - K
T Ryan O'Callaghan (influenza) - K
DE Mike Wright (influenza) - K
QB Tom Brady (váll) - V

Indianapolis Colts:

T Ryan Diem (váll) - K
CB Nicholas Harper (boka) - K
OLB Cato June (agyrázkódás) - K
G Ryan Lilja (térd) - K
WR Ricky Proehl (combhajlító) - K
FS Bob Sanders (térd) - K

NJ - nem játszik; NV - nem valószín? (25%); K - kérdéses (50%); V - valószín? (75%)


Írta: Csordás Gábor (TyR)