NCAA Div 1-A - Összefoglaló - 5. hét

A hét mérkőzései:

Oregon Ducks (11.) - California Golden Bears (6.) 24-31
Mielőtt rátérnénk a nagy meglepetésekre, nézzük meg, mi történt a hét legnagyobb izgalommal várt mérkőzésén, a Pac-10 szuperrangadóján. A tét nem volt kisebb, minthogy melyik csapat marad versenyben a USC-vel a Pac-10 elsőségért. A szakértők nagy része az elmúlt hetekben csodálatos támadójátékkal előrukkoló Oregont tartotta esélyesnek. Dennis Dixon, a több fórumon is az év legtöbbet fejlődött játékosának választott QB igazi sztárrá vált a Michigan elleni remek játéka óta. Az ő jelenléte, és vezetése, valamint a zseniális futójátékos, Jonathan Stewart miatt tényleg lehetett a mérkőzés esélyeseinek tekinteni őket. Sőt, az is mellettük szólt, hogy a Cal nem nyert 20 éve az Autzen Stadiumben. A másik oldalon azonban ott volt az eddig eléggé visszafogottan játszó WR, DeSean Jackson (elsősorban a combsérülése miatt), az egyik legjobb junior QB, Nate Longhsore, és természetesen a Marshawn Lynchet a szurkolókkal elfeledtető RB, Justin Forsett is. De a legfontosabb talán Jeff Tedford személye volt a Cal oldalán. A college egyik legnagyobb offensive géniusza, aki nem mellesleg, a Cal főedzője, igazán komoly kihívás elé állította az Oregont. Tehát két remek támadósor, pontgazdag mérkőzés rajzolódott a szemünk elé, amikor elképzeltük ezt a két csapatot egymás ellen. Aztán a mérkőzés egy kicsit másképpen indult. A csapatok nagyon nehezen haladtak előre, jól zártak a védelmek. Az első TD-re a második negyed végéig kellett várni, amikor is egy-egy sikeres FG után Jonathan Stewart futása révén megszerezte a vezetést az Oregon (10-3). A védelmek által dominált első félidő után végre sikeresebb támadásokat láthattunk a második félidőben. A harmadik negyedben a Cal egyenlített DeSean Jackson 25 yardos elkapásával, de a következő driveban megint megszerezte a vezetést az Oregon, Colvin 42 yardos elkapása után (17-10). A negyedik negyedre indultak be igazán a támadósorok. Előbb Foster egyenlített egy 1 yardos futást követően, majd DeSean Jackson jegyezte második TD-jét. Ezzel már hátrányban volt az Oregon, de innen még vissza tudtak jönni, Dixon 1 yardos futása révén (24-24). Az utolsó 12 percben az Oregon játéka kicsit szétesett, ezt jelzi a három labdaeladás is. Dixon keze is megremegett, az eddig négy mérkőzésen át hibátlanul játszó QB kulcspillanatokban adta el a labdát. Két interceptionje és egy punt return során elkövetett fumble ellenére az Oregonnak még volt a mérkőzésen esélye. A Cal ugyan ismét megszerezte a vezetést Justin Forsett révén (24-31), de kicsivel több, mint másfél perccel a mérkőzés vége előtt, visszakerült az Oregonhoz a labda. A saját 23 yardjukról vezethették a támadást. El is jutottak a Cal 5 yardjáig, azonban ekkor érkezett a Cal CB-je, Marcus Ezeff, és megcsinálta a mérkőzés playét. Dixon passza után az endzone felé haladó WR, Cameron Colvin kezéből úgy ütötte ki a labdát, hogy a labda az endzoneba pattant, és ott az oldalvonalon hagyta el a játékteret, mindezt úgy, hogy Colvin körülbelül 1 yardra volt az egyenlítést jelentő TD-től. Az eredmény természetesen touchback lett, ilyen drámai módon veszítette el mérkőzését az Oregon Ducks. A mérkőzés játékosa DeSean Jackson volt, aki élete legjobb estéjét zárta college pályafutása során. 11 elkapása, 162 yardja, és 2 TD-je, azt hiszem, magáért beszél. Az első négy mérkőzésén összesen 151 yardot kapott el, de ez egy klasszis jellemzője, akkor játszik a legjobban, amikor csapatának a legnagyobb szüksége van rá.

Colorado Buffaloes - Oklahoma Sooners (3.) 27-24
Az Oklahoma Sooners a bajnoki címre pályázó csapatok közül a legkönnyebb sorsolással rendelkezik. Első Big 12-beli mérkőzését is csak az 5. héten játszotta le. Az első négy mérkőzésén átlagban több mint 60 pontot szerzett a csapat, és átlagosan 50 pontos győzelmet aratott. Freshman QB-jük, a köztudatba gyorsan berobbanó Sam Bradford az idényben hibátlanul játszott. Ezek után elmondhatjuk, hogy a Colorado elleni mérkőzésnek hatalmas esélyesei voltak. Semmi gond nem volt egészen a harmadik negyed közepéig. Addig a Sooners, a kicsit gyengélkedő Bradford játéka ellenére is biztosnak tűnő előnyt szerzett. A meglehetősen jól védekező Buffaloes ellen Allen Patrick két futott, és Iglesias egy elkapott TD-jével 24-7-re vezetett a Sooners. Azonban hozzátartozik a történethez, hogy a Colorado fiatal QB-ja, Cody Hawkins két interceptiont is dobott a mérkőzés ezen szakaszában, ezt pedig a Sooners pontokra váltotta Patrick révén. 24-7-es Sooners vezetésnél az Oklahoma játékosai mintha elkezdtek volna azon gondolkodni, hogy mi is lesz a következő héten a Texas elleni derbin. Bob Stoops csapata fejben teljesen szétesett, a Colorado meg ekkor ébredt fel. A negyedik negyedre fordulva a Soonersnek még mindig két TD-nyi előnye volt. Ekkor nagyon bátor húzás mellett döntött Hawkins edző, aki egyébként a csapat QB-jének édesapja. 4. és goal szituációban, a 4 yardról a biztos FG helyett TD-re mentek. Tyson DeVree elkapása után már 17-24-et mutatott az eredményjelző. 5 perc sem volt már a mérkőzésből, amikor a Colorado puntjánál, az ekkor már teljesen indiszponált Sooners returnerje, Reggie Smith elejtette a labdát. Az Oklahoma 16 yardjánál szerezte azt meg Justin Derscher. A Buffaloes óriási lehetőséget kapott, amit ki is használt, hamarosan kiegyenlítettek. Sőt… Egy újabb Sooners punt után újra ők támadhattak. Mezőnygól távolságba értek, és a mérkőzés végének pillanatában Kevin Eberhart értékesítette a 45 yardos FG kísérletet.
A Sooners csodálatos támadójátékát a Colorado a második félidőben 56 yardon tartotta. A mérkőzés hőse Eberhart mellett Hugh Charles, a Colorado RB-je volt, aki összesen 158 yardot szerzett elkapásban és futásban, valamint elért egy 25 yardos TD-t is.

Florida Gators (4.) - Auburn Tigers 17-20
Urban Meyer és csapata a tavalyi év során egyetlen vereséget szenvedett. A későbbi National Championship győztes csapat az Auburn ellenében maradt alul idegenben egy drámai mérkőzésen 27-17 arányban. (20-17-es állásnál a Gators egy trükkös playt akart előkészíteni pár másodperccel a mérkőzés vége előtt saját térfelén, amelyből fumble, majd visszafutás, és TD lett. Így nyert az Auburn 27-17-re.) Volt miért visszavágnia a Gatorsnek, tehát. A mérkőzés azonban nem úgy kezdődött a Swampban, ahogy azt a több mint 90000 szurkoló szerette volna. Quentin Groves (DE) vezetésével az Auburn védelem megállította a hazaiak támadásait, vagy ha nem az Auburn védelem, akkor a sok buta büntetés gátolta a címvédő előrehaladását. A Gators védekezésben és támadásban is kereste önmagát, de nem igazán találta. Az elmúlt hetekben botrányosan játszó Brandon Cox, az Auburn senior QB-je viszont egyik legnagyobb mérkőzését játszotta. Amikor mindig megremeg a keze, a 3. downoknál, akkor volt a leggyilkosabb. Kíméletlenül használta ki a Gators secondary helyezkedési hibáit. És hogy semmi se jöjjön össze, Joey Ijjas, a Gators rúgója, még egy FG-t is kihagyott. Nem volt meglepő, hogy a szünetre 14-0-ás Auburn vezetéssel fordultak a csapatok. A második félidőben a kevesebb büntetés, Tebow és Percy Harvin remek játéka hozta vissza a Gatorst a mérkőzésbe. Harvin ismét 100 yard feletti mérkőzést zárt, Tebow pedig egy interceptionjétől eltekintve jól passzolt, és a futásban is szorgosan gyűjtötte a yardokat. A negyedik negyed elején Cornelius Ingram 7 pontra csökkentette a címvédő hátrányát. Ekkor már nem volt a pályán a megsérült Groves. Az Auburn védelme, vezérét veszítve, kissé visszaesett. A negyedik negyed közepén Tebow 2 yardos TD futása révén egyenlíteni is tudott a Gators. Már-már azt lehetett sejteni, hogy döntetlennel zárul a mérkőzés, és készülhetnek a csapatok a hosszabbítása, amikor is Cox valamit előhúzott abból, amit az első félidőben bemutatott. Három és fél perc alatt FG közelbe vezette csapatát. 3 másodperccel a mérkőzés vége előtt Wes Byrum, az Auburn freshman kickere állt oda a labda mögé. Nem zavarta meg a fiatal játékost a Gators időkérése sem, másodikra is értékesítette a 43 yardos mezőnygólt. Urban Meyer először veszített mérkőzést a Swampban, a Florida pedig nagy valószínűséggel elveszítette címvédési reményeit.

South Florida Bulls (18.) - West Virginia Mountaineers (5.) 21-13
Egy éve Morgantownban a South Florida vetett véget a WVU veretlenségének. Sokkolta a csapatot és a szurkolókat akkor a vereség. Azóta a South Florida a Big East egyik legjobb csapata lett, a WVU pedig továbbra is maradt esélyes a National Championshipre is. A Tampa Bay Buccaneers stadionjába 67000 tomboló szurkoló látogatott ki, hogy láthassa a Big East rangadóját. Rich Rodriguezt, a Mountaineers kiváló edzőjét természetesen fűtötte a visszavágás vágya, de csapata ezúttal sem volt képes legyőzni a Bullst. Ennek pedig egy oka van, mégpedig az, hogy Jim Leavitt, a hazaiak vezetőedzője kiismerte a WVU hihetetlen hatékony, de emellett borzasztóan egyszerű offensét. Tavaly már sikerült a kiváló futójátékot megfékeznie, és ugyanezt tette csapata ezen az estén is. Az idei évben mérkőzésenként átlagosan több mint 350 yardot futó WVU csak 188 yardig jutott a USF ellen. A mérkőzés hőse Matt Grothe volt, aki gyakorlatilag olyan magabiztosan játszott, mint a másik oldalon Pat White vagy Steve Slaton szokott. A védelem is hozzátette a magáét, hiszen összesen 6 labdát szerzetek, fumbleök és interceptionök terén megosztva, hármat-hármat mindkét kategóriából. Pat White nem okolható a WVU vereségéért, a kiváló QB ugyanis térdsérülést szenvedett a mérkőzésen. Sokkal inkább lehet pálcát törni Steve Slaton teljesítménye felett. Slaton csapata egyik leggyengébb játékosa volt ezen a napon. Mindössze 54 yardot ért el futásban, és elkövetett két fumblet is. Márpedig neki a vállán kellene cipelnie ezt a csapatot, főleg akkor, ha White sérülés miatt játékra alkalmatlan. Jarrett Brown, White backupja megtette a tőle telhetőt, sokszor 4. kísérletre is megszerezte a first downt a negyedik negyedben, de ő egyszemélyben kevés volt ahhoz, hogy a 3 negyedig mindössze 2 FG-lal álló, és 15 pontos hátrányban levő csapatot győzelemre vezesse. Egyetlen TD-re tellett tőle, így a mérkőzés végén 8 pontos USF győzelmet mutatott az eredményjelző. Rodriguez csak magát okolhatja a vereségért. Nem foghatja a vereséget a támadójáték gyengeségére sem. Egy éve volt, hogy kitaláljon valamit a USF védekezése ellen, de nem sikerült neki.

Texas Longhorns (7.) - Kansas State Wildcats 21-41
Mack Brown, a Longhorns főedzője is hasonló kihívás előtt állt, mint Rich Rodriguez és Urban Meyer. A csapatát tavaly meglepő Kansas State Wildcats ellen kellett volna győzelemre vezetnie csapatát. Neki sem sikerült. Mack Brown bizonyára arra készítette a védelmét egész héten, hogy hogyan is védekezzenek a Wildcats trükkös playei ellen, de ebből nem sokat láthatott a legendás edző a pályán. Annál inkább figyelhette azt, hogyan is blitzel szinte állandó jelleggel a Wildcats védelme, és nehezíti meg QB-je, Colt McCoy életét. McCoy a második negyed végén egy ütközést követően felállni alig bírt, majd a mérkőzés vége előtt nem sokkal végleg lehívta a pályáról a Longhorns QB-jét edzője, mivel agyrázkódás jeleit mutatta a tehetséges játékos. Amíg pályán volt, abból sem volt sok haszna csapatának, hiszen négy interceptiont dobott ezen az estén McCoy. Azonban mégsem ő okolható leginkább a vereségért. Sokkal inkább a támadófal és a special team. 14-14-ig együtt haladtak a csapatok, ekkor csapott le először a Wildcats special teamje. James Johnson 85 yardos kickoff returnjével, és a következő támadásból elért FG-lal máris 10 pont volt a Kansas State előnye. Jamaal Charles (Texas, RB) révén még felzárkózott a Longhorns, de Jordy Nelson harmadik negyed végi 89 yardos punt return TD-je után már gyakorlatilag vége volt a mérkőzésnek. A negyedik negyedben a Wildcats szerzett még egy TD-t, így meglett a 20 pontos különbség. Az elmúlt 10 év legsúlyosabb vereségét szenvedte a Longhorns odahaza (1997-ben a UCLA nyert 66-3-ra Austinban, az azóta „Rout 66”-ként emlegetett mérkőzésen), ami egyben a legsúlyosabb a Mack Brown érában. A jövő heti Red River Rivalryn a Texas és az Oklahoma között már nem az lesz a tét, ki marad hibátlan, hanem az, ki marad bent a top 25-ben…

Rutgers Scarlet Knights (10.) - Maryland Terrapins 24-34
Az egész játéknap egyik legfordulatosabb mérkőzését a Maryland new jerseyi látogatása hozta. A Rutgers a tavalyi év után idén is amint a top 10-be került, rögtön ki is került onnan, magyarul meglepő vereséget szenvedtek a még az ACC-ben sem jók közé tartozó Terrapins gárdájától. Pedig a mérkőzés jól kezdődött a Rutgers számára, hiszen megszerezték a vezetést Jeremy Ito FG-ja révén. Innen azonban fordított két egymást követő gyors TD-vel a Maryland. Ennél gyorsabb már csak a Rutgers ezt követő két TD-je volt. A félidő végét megelőzően 52 másodperc alatt jegyezték őket Mike Teel két szép passza után. A második TD előzménye volt, hogy Steffy, a Terrapins QB-je fumblet vétett, és az ütközésnél agyrázkódást is kapott. Így került Teelékhez a labda. A Maryland azonban nem esett össze azok után sem, hogy 1 perc alatt a 11 pontos előnyből 3 pontos hátránya lett. A szünet után övék volt a kezdeményezés. Már a második félidőben járunk, és még nem említettem Ray Ricet?! Megdöbbentő. Nos, ez azért van, mert a Scarlet Knights csodafutója ellen remekül védekezett a Maryland. A mérkőzés végén 97 yarddal és egy TD-vel zárt, ami egy Ray Rice szintű RB esetén igazán halovány teljesítmény. Természetesen minden dicséretet megérdemel emiatt a Maryland védelme. A Keon Lattimore és Lance Ball vezette futójáték a második félidőben mégjobban érvényesült a fáradó Rutgers védők ellenében. Vezetésükkel a Maryland 10 pontos előnyt szerzett, amelyet Rice dolgozott le 3 pontra, egy remek TD futással. 4 perccel a mérkőzés vége előtt indult a mérkőzés döntő driveja, Chris Turner, a Jordan Steffy helyére beállt backup QB irányításával. A drive Lance Ball 14 yardos TD-jével végződött. Ismét helyreállt a 10 pontos különbség, ahonnan a Rutgers már nem tudott felállni. Greg Schiano csapata másodszor mulasztotta el azt a lehetőséget, hogy a top 5 közelébe kerüljön a rangsorokban.

Georgia Tech Yellow Jackets - Clemson Tigers (13.) 13-3
Ha van a Clemson történetében olyan mérkőzés, amit szeretnének elfelejteni, akkor a Georgia Tech elleni hétvégi összecsapás ebbe a kategóriába tartozik. A múlt heti több mint 600 yardos támadóteljesítmény után, a Clemson teljesen összeomlott. De nemcsak a támadójáték, a special team is. Cullen Harper, a csapat eddig 12 TD mellett 0 interceptiont jegyző freshman QB-je egyszerűen nem tudott mit kezdeni a labdával. Elkapóira nem igazán számíthatott, a GT védelme hétszer sackelte, és megdobta első intercetionjét is. De nem rajta múlott a dolog igazából. Sőt, még a futójátékon sem. A kiváló futóduó (James Davis és C.J. Spiller) összesen 62 yardig jutott. Az igazi bűnös a special team volt. Mark Buchholz, a Clemson kickere értékesített egy 48 yardos FG-t. Ezzel vezetett a csapata. Aztán egy puntot blokkolt a Yellow Jackets, és meg is szerezte a labdát… Ebből egy pass interference callnak is köszönhetően később Tashard Choice TD-t ért el. Aztán elkezdhettünk számolni. Buchholz a mérkőzés végéig négy darab FG-t rúgott a kapu mellé, kettő jobbról, kettő balról kerülte el a kaput. A Georgia Tech eközben értékesített kettőt. A második FG előzménye egy Clemson return során elkövetett fumble volt, ahol is a Jackets megszerezte a labdát. Így nyert végül 13-3-ra a Georgia Tech. Nem tudom hogyan aludt a Clemson edzője, Tommy Bowden a mérkőzés után, de el tudom képzelni… A mérkőzés legjobbja Tashard Choice volt, aki 145 yardot futott, illetve ő szerezte a mérkőzés egyetlen TD-jét is.

Illinois Fighting Illini - Penn State Nittany Lions (21.) 27-20
Ron Zooknak most már nemcsak jó recruiting classai vannak, hanem végre sikerült a pályán is igazán kimagasló eredményt elérnie csapatával. Az Illinois nagyon meglepte a mérkőzés elején Joe Pa’ Oroszlánjait. A freshman elkapó, Rejus Benn és a hetek óta elképesztő formában levő RB, Rashard Mendelhall vezetésével a Fighting Illini 21-17-es előnnyel mehetett szünetre. A Penn State legendás védelme egyszerűen szörnyű teljesítményt nyújtott az első félidőben. Aztán a második félidőre teljesen megváltozott a mérkőzés képe. Az Illinois QB-je, Juice Williams egyre rosszabbul kezdett játszani, a Linebacker U pedig feltámadt poraiból. Azonban hiába volt a feltámadás, egyszerűen a Nittany Lions nem tudta bevinni az endzoneba a labdát. Anthony Morelli három interceptiont dobott, és egy fumblet is elkövetett. Ezek többségét redzone közelben, vagy azon belül követte el. A legcsúnyább hibája talán az Andrew Quarless (TE) felé dobott passza volt. Azért csak felé, mert a passz egyrészt rövid volt, másrészt pontosan a zseniális linebacker, J Leman kezébe érkezett. Ha Morelli csak egyszer jól passzol, akkor a Penn State megmenekül sorozatbeli második vereségétől. De nem így történt. A mérkőzés kulcsplaye egyértelműen az időközben Juice Williamst váltó Eddie McGee futása volt. A redshirted freshman QB 53 yardot loholt a labdával a Penn State red zonejáig. A FG-t Jason Reda értékesítette, és ezzel első komolyabb sikeréhez segítette a Florida korábbi edzőjét, Ron Zookot a Fighting Illini kispadján.

Florida State Semionoles - Alabama Crimson Tide (22.) 21-14
Bobby Bowden és Nick Saban összecsapása igazán sok ember figyelmét felkeltette, még ha a mérkőzést Jacksonvilleben rendezték is meg. A tradicionálisan jó védelemmel rendelkező ACC-s csapatok közé tartozó FSU és a Saban új védelmi rendszerét alkalmazó ’Bama az első félidőben igazi bemutatót tartott a védelem magasiskolájából. Az eredmény természetesen 0-0 volt a szünetben, egyik csapat sem érte el a 100 yard offenset, és összesen 8 first down született. A Seminoles volt az a csapat, amely meg tudta törni a védelmek uralmát. A Drew Weatherfordot váltó Xavier Lee volt ezért a felelős. A Weatherfordnál sokkal mozgékonyabb QB teljesen új helyzet elé állította a Crimson Tide védelmét. A harmadik negyedben az ő 7 yardos TD passzával szerezte meg az FSU a vezetést. A 7 pontos előnyt hamarosan meg is duplázta a csapat, amikor is a csapat RB-je, Antone Smith TD-t ért el. A támadás kiindulópontja, a John Parker Wilson (’Bama QB) által elejtett labda megszerzése volt. 5 perccel a mérkőzés vége előtt hiába szerezte meg első TD-jét a Tide, az FSU egy 70 yardos TD-vel válaszolt a kickoff return utáni első playben. Az Alabama már csak szépíteni tudott az eredményen (21-14), onside kickjük a mérkőzés végén sikertelen maradt. Bobby Bowden ezen az estén érdekes helyzetben volt, csapatát gyermekkori, és örök kedvenc csapata ellen vezette győzelemre.

Konferenciáról konferenciára:

ACC: A Boston College (12.) elsősorban Andre Callender (RB) remek játékának köszönhetően verte meg a másodosztályú U-Masst 24-14-re. Matt Ryan ismét jó mérkőzést zárt, de ezúttal nem ő volt a siker elsőszámú letéteményese. A Virginia Tech (17.) ismét alulteljesített. Ugyan Branden Ore megint hozta a tőle elvárt yardokat, de a passzjáték elmaradt a várakozásoktól. Ismét a védelemnek köszönhetik elsősorban a North Carolina elleni 17-10-es győzelmüket. A Duke jól tartotta magát a sérülés miatt Kyle Wrightot kicsit nélkülöző Miami Hurricanes ellenében. A 10 pontos vereség bravúrosnak tekinthető. A Canes, ha így folytatja, pár héten belül feltűnhet a top 25-ös lista alsóbb régióiban.

Big-12: A Nebraskától (25.) már megszokhattuk a nyögvenyelős mérkőzéseket. Ezúttal sem volt ez másként, a Cornhuskers gyenge kezdés után tudott felállni az Iowa ellen, és végül 35-17-es győzelmet aratott. Elsősorban az utóbbi időben sokat kritizált RB, Marlon Lucky volt elemében. 107 yardja és 1 TD-je mellett kiosztott egy 20 yardos TD passz is. A top 25-ből a Canes elleni megalázó vereség után kikerülő Texas A&M a megújulás jeleit mutatta. A Miami ellen katasztrofálisan játszó RB, Jorvorskie Lane is magára talált. Valamint McGee, a QB is jól játszott a mérkőzésen. Az Aggies 34-10-re gázolt át a Bayloron.

Big East: A konferencia két meglepetéscsapata, az 1976 óta először rangsorolt Cincinnati, és a Connecticut is folytatta menetelését. Előbbi a San Diego State otthonában győzött 52-23-ra, utóbbi pedig az Akront verte 44-10-re. Így továbbra is őrzi mindkét csapat a veretlenségét. A Louisville végre életjeleket mutatott. A védelem 5 labdát szerzett a North Carolina State elleni 29-10-es győzelemmel végződő mérkőzésen. Brohm nem remekelt, de ezúttal nem is kellett megerőltetnie magát. Az más kérdés, hogy egy Louisvillenek nem 19 ponttal kellene megvernie a Wolfpacket, igaz a Syracuset meg le kellene győznie…

Big Ten: Az Ohio State (8.) elsősorban remek védekezésének és Chris Wells (RB) remek játékának köszönhetően nyert a Minnesota ellen idegenben. A Wisconsin (9.) tovább nyújtotta győzelmi sorozatát. A Badgers a szokásos módon, szenvedve nyert a Michigan State ellen 37-34-re. Egyetlen pozitív dolog a csapattal kapcsolatban, hogy P.J. Hill végre remek teljesítményt nyújtott, 155 yardig és 2 TD-ig repítették lábai a kitűnő RB-t. Az egy másik kérdés, hogy hogyan lehet egy olyan csapat a következő héttől az 5. az AP listán, amely ugyan veretlen, de egyáltalán nem meggyőző nem éppen komoly játékerőt képviselő csapatok ellen… A Michigan ezúttal a Duke által is megvert Northwestern ellenében szenvedett hatalmasat a győzelemért. A szünetben még a Northwestern vezetett 16-7-re, de a négyesfogat (Henne, Hart, Manningham, Arrington) a második félidőben eldöntötte a mérkőzést (28-16). A Purdue továbbra is veretlen, melynek jutalma egy top 25-ös hely lesz jövő héten. A Boilermakers a Notre Dame ellen diadalmaskodott ezen a héten. Az Irisht az első félidőben kiütötték, a második félidő teljesítménye viszont inkább az Irish szurkolóinak lehetett meggyőző. Clausen megszerzte első TD-jét, Sharpley ideális megoldásnak tűnik, Golden Tate meg egy remek WR, van jövője ennek a gárdának, ha jelene nem is olyan fényes. A Purdue ekkor már nem erőltette a dolgokat, így is elég biztos győzelmet arattak (33-19).

Pac-10: A USC (1.) mérkőzése csak a sok meglepetés miatt nem lett kiemelve. A Trojans hihetetlen gyengén játszott a Jake Locker (QB) vezette Washington ellen. Ha egy kicsit tovább tart a mérkőzés, még az is benne lehetett volna, hogy elveszíti veretlenségét a USC. Booty megint gyengén jétszott, viszont a futójáték hatékony és eredményes volt. A védelem viszont messze nem az elvártat hozta. Összességében sokat kell a USC-nek javulnia, hogy ismét elsőszámú csapatként számoljanak vele. (A Washington elleni 27-24-es diadalt követően az LSU átvette tőlük az 1. helyet az AP rangsorban.) Az Arizona State (23.) továbbra is veretlen, miután meggyőző játékkal diadalmaskodtak a Stanford ellen idegenben 41-3-ra. A top 25-ből kikerülő UCLA egy Ben Olson (QB) és Kahlil Bell (RB) vezette, remek, 28-0-ás negyedik negyedbeli rohamnak köszönhetően nyert az Oregon State otthonában 40-14-re.

SEC: Ugyan az LSU (2.) támadójátéka a mérkőzés elején nem igazán működött, és a szünetben még csak 1 ponttal vezettek, a 34-9-es Tulane elleni győzelem elég volt ahhoz, hogy meggyőzzék a voksolókat arról, hogy jelenleg ők az első számú csapat a collegeban. A passzjátékban voltak elsősorban gondok, de ez idővel helyreállt, és simán nyerte mérkőzését a Tigers. A Kentuckynak (14.) nem volt nehéz dolga a Florida Atlantic ellen, ennek megfelelően simán, 45-17-re nyertek Woodsonék. Rafael Little (RB) ismét 100 yard felett zárt, Andre Woodson (QB) pedig 5 TD passzt osztott ki. A Georgia (15.) Ole Miss elleni mérkőzésének furcsasága volt, hogy mennyire nem működött a Rebels futás elleni védekezése a múlt heti, Florida elleni, meggyőző játék után. Thomas Brown és Knowshon Moreno együtt 270 yardot futott 30 kísérletre. Igaz, a másik oldalon BenJarvus Green-Ellis is kitett magáért, de teljesítménye semmire sem volt elég, a Bulldogs a Kentuckyhoz hasonlóan 45-17-re győzött. A South Carolina (16.) csak az utolsó negyedben döntötte el mérkőzését a Mississippi State ellen. A 38-21-re megnyert találkozón elsősorban a QB, Chris Smelley, és Mike Davis (RB) játszott jól. Az Arkansas 66-7-re verte a North Texast. Darren McFadden 138 yarddal és 2 TD-vel zárt. Rajta kívül még két futójátékos is átlépte a 100 yardot, és Casey Dick (QB) is adott 3 TD passzt, és passzolt 210 yardot.

Függetlenek: A Notre Dame-et már említettem, így most következzen pár kisebb csapat. A Temple, a remek QB teljesítménye ellenére, alulmaradt az Army ellenében 37-21-re, ez pedig nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy idén nem ünnepelhetnek győzelmet a Baglyok. Az Army számára viszont ez egy fontos győzelem. A Navy, a szezont kiválóan kezdő Air Force elleni rangadón tudott nyerni 31-20-ra. Kaipo-Noa Kaheaku-Enhada (QB) vezetésével fordította maga javára a mérkőzést a Haditengerészet csapata a negyedik negyedben.

C-USA, MAC, MWC, Sun Belt, WAC: A Hawaii (19.) simán nyert Idahoban 48-20-ra, de hozzátartozik a mérkőzéshez, hogy Colt Brennan 5 interceptiont dobott. A Utah-Utah State derbin a Utes győzedelmeskedett 34-18 arányban, míg a két passzorientált csapat mérkőzését a BYU nyerte a New Mexico ellenében. A legizgalmasabb találkozók közé tartozott a Southern Methodist University (SMU)-University of Texas-El Paso (UTEP) összecsapás. Mindig az SMU szerezte meg a vezetést, aztán a UTEP egyenlített. Ezt csinálták egészen a negyedik negyed végéig, amikor is 42-42-t mutatott az eredményjelző. A hosszabbításban az SMU csak FG-ra volt jó, a UTEP viszont TD-t futott, így a UTEP nyert végül 48-45-re.

Gaál Sándor (gsn)