NFC Heti Körkép - 10. hét
Eltelt egy újabb forduló, nézzük mi történt a Nemzeti Főcsoportban a 10. héten.
NFC North - Pap Dániel (konqueror)
Bevezető:
A Lions a hétvégén Buffalóba látogatott, a Bears és a Vikings pedig egymás ellen lépett pályára, ez a két mérkőzés jutott az NFC Északi csoportjának vasárnap. A Packers hiányzik a felsorolásból, mivel a 10. héten szabadnaposak voltak. Lássuk a minket érintő két összecsapást.
Vikings @ Bears:
A Vikings és a Bears csatája a hét egyik leginkább várt összecsapása volt. Az első negyedben Cutler egy szép, bevállalós futással indított, viszont egy interceptiont is fel lehetett vésni a neve mellé, ami ugyanakkor sokkal inkább Knox hibája volt, egy elkapható labda repült felé, a játékszer azonban a play végén a Vikingshez került. A Bears elkapói ekkor nem álltak a helyzet magaslatán, Hester kétszer is elcsúszott. A Vikings az első negyed végén Longwell mezőnygóljával vezetett a Szeles Városban. Nem telt el azonban sok idő, és fordult a kocka, a Bears került előnybe. Cutler mindig is olyan irányítónak számított, aki felvállalja a sokszor túl rizikósnak tűnő szituációkat is. Most is hasonlóképp cselekedett, 3 ember közé hajította a labdát, amit Greg Olsen kapott el a gólvonalon, ezzel a 6 ponttal valamint Gould extrájával 7-3ra változott az állás a hazaiaknak. Hozzátartozik, hogy a Bears az előző playből is TD-t vitt, amit azonban nem adtak meg a játékvezetők. Szomorú hír volt ezután a Bears rajongói számára, mikor Favre hosszú passza és Harvin elkapása után újra a vendégek kerültek lépéselőnybe, a touchdownnál Chris Harris safety és Tim Jennings CB csúnyán elváltotta a zónát, az elkapó pedig üresen maradt, és nem követett el semmilyen hibát. Harvin idén már sokadszorra bizonyította klasszisát. Akárcsak Devin Hester, aki 14-10re módosította az állást, ezt is visszanézték a bírók, de érvényben maradt a pályán meghozott ítélet. Megkapta a labdát a Minnesota, Favre azonban talán azt hitte ő Tarvaris Jackson, ugyanis maga indult el a labdával, Melton azonban fumblet erőszakolt ki. A Chicago azonban nem növelte előnyét, Gould elhibázta a mezőnygólkísérletet. Hozzá kell tenni, hogy korábban Longwell is hibázott, továbbá erős szél fújt Chicagoban, ez nem könnyítette meg a rúgók dolgát. Mindenesetre érezni lehetett, hogy ez a fél yard még hiányozhat a legvégén. A félidő után következett 1-1 újabb mezőnygól Longwelltől és Gouldtól, a red zone offense egyik csapatnál sem volt valami fényes, főleg a Vikings oldalán volt ez érezhető. A Bears részéről mást érezhettünk, a special team remekül teljesített, Hester visszatalált régi returner formájához, valamint még Idonije teljesítményét lehet kiemelni, mind defense, mind ST játékosként. Cutler azonban izgalmasabbá tette a meccset, end zone picket dobott Abdullahnak, abban a szituációban talán üdvözítőbb lett volna a mezőnygól és a biztos 3 pont, fogalmazhatnák úgy is, hogy megint előjött Cutler sokszor felesleges kockázatvállalása. Ebben a tekintetben sokszor a fiatal Favre-ra emlékeztet, aki szintén
bízott az erős karjában, és bedobta "bárhová" a labdát. Utána azonban javított, 3. TD passzát Kellen Davisnek adta a meccsen, 27-13as Bears vezetést okozva. Favre Briggsnek dobott interceptionjét követően pedig elúszni látszott a hajó. Hozzá kell tenni, hogy vélhetően téves döntést hoztak a bírók, mert a labda a challenget követően a Bearsnél maradt. Miután pedig elvesztették, Favre újra eladta a disznóbőrt, Chris Harris javított valamicskét a Harvin TD-nél elkövetett hibájánál. A Bears részéről igazi "chicagos" meccset láthattunk, turnoverekkel, jó védelemmel, pazar ST-vel, míg a Vikings háza táján nagy bajok vannak. Favre fejében biztos megfordul, hogy miért jött vissza, az idei szezon nagyon nem jött be neki. Childresst is egyre inkább támadják, Moss elüldözése sem segít a helyzetén. A Bears ellen még a védelem sem játszott jól, a special team kifejezetten rossz volt. Jövő héten a Packers ellen lesz módjuk a javulásra, viszont ha tippelni kéne, akkor sima GB sikert mondanék. A Bears pedig újra feltámadt, kijelenthető, hogy a playoff a Chicago és a Green Bay között fog eldőlni.
Lions:
Ha soccer lenne, akkor minden bizonnyal kiesési rangadóról beszélnénk, azonban ez szerencsére az NFL. A Lions oldalán a legnagyobb gondot az jelentette, hogy az utóbbi meccseken jól teljesítő Stafford nem tudta vállalni a játékot. Shaun Hill kezdte a meccset - interceptionnel. Nem igazán ment a Lionsnek, viszont a Bills sem szárnyalt. A
csapatoknak nem sikerült az eddigi mérlegükre rácáfolni. A vezetést a Buffalo szerezte meg Fred Jackson 1 yardról begyötört TD-jével, egy 5 playes pontszerző drive lezárásaként, a Billst még Spiller sérülése sem tudta visszavetni. Jackson szétfutotta a Lionst, bőven 100 yard fölé jutva, sőt egy TD elkapással is segítette csapatát, míg a Lions csupán mezőnygólra volt jó, Hanson hiányában Rayner értékesítette azt. Ilyen előjelekkel fordultak a csapatok a negyedik negyedre. A Bills ezután is a konzervatív playhívásban bízott. Furcsa volt látni, hogy egy csapatban a futónak közel ugyanannyi futott yardja van, mint ahány passzolt yardja a QB-nak. A Lions ellenfelei számára pedig jelzés lehet, hogy az NFL leggyengébb mérlegű csapata milyen könnyedén haladt ellenük. Azért nem volt sétagalopp a meccs, ugyanis pontokban nem mutatkozott ez meg, de a Detroit támadói sem életük meccsét játszották, Rayner csupán
kozmetikázni tudott az eredményen. Azon az eredményen, ami nem várt mód szoros lett a hajrában, ki más, mint Calvin Johnson kapott el TD passzt. Legyen akárki a QB Detroitban, Megatron mindig jól játszik, jobb csapatban lenne a helye. Izzasztó pillanatok következtek a TD-t követően, hiszen egy sikeres kétpontossal meglett volna az egyenlítés, azonban Hill passzkísérlete nem lett jó. Rayner onside kickkel próbálkozott utána, de a Bills szerezte meg a labdát, Fitzpatrick letérdelt, a Bills pedig behúzta első idei győzelmét. A Lions idén nem először bukott el szoros meccsen, újfent a falba verhetik a fejüket szurkolóik, bár hozzá kell tenni, hogy ez a meccs a hajrában vált szorossá, ott csillant fel az esély. A jövő héten a Dallas ellen játszhatnak, akár meg is csíphetik a szétesőben levő, bár a hétvégén Giantset verő Tehenészeket.
A hét támadójátékosa:
Calvin Johnson. 10 elkapásból 128 yard, a végén egy majdnem meccset kiegyenlító TD receptionnel. Megatron idén is csillog a pályákon, kérdés, hogy mikor nyitja majd ki a száját, hiszen ő parádés, a csapat már nem annyira az.
A hét védőjátékosa:
Lance Briggs. 5 szerelés mellett a hajrában ő szerezte a meccset végleg lezáró interceptiont, kiemelkedő alakja volt annak a védelemnek, ami megállította Petersont, és Favreot is nagy hibákra késztette. "Honorable mention" még Israel Idonje, aki nem csak a védelemben, hanem a special teamben is jól játszott. Lehet, hogy a múltheti hazatérés Kanadába adott neki plusz energiákat.
A hét special teamere:
Chicago Bears ST. Nem szeretnék senkit sem kiemelni, az egész egység remekelt, ők szállították a győzelmet. Maynardnak volt remek puntja a meccs végén, Hesternek nagy visszahordásai, ahol a blokkok is mindig a helyükön volt, Idonje például. Gould is a kihagyott mezőnygólt leszámítva tette a dolgát. Vasárnap este méltó volt a Bears ST a klub hagyományaihoz.
Rövid előretekintő:
Újfent lesz csütörtöki mérkőzés az NFL-ben, ezúttal NFC North érdekeltséggel is. A Bears a Miami otthonába látogat, szoros meccsre számítok. A Vikingsre újabb csoportrangadó vár, a bye weekről visszatérő Packerst fogadják, míg a Lions az idén gyenge szezont futó Dallas ellen nyomul majd, fura leírni, de győzelmi esélyekkel.
NFC West - Kiss Ferenc (Fucu)
Eredmények a tizedik hétről
NFC East - Borsik Tamás (Tomeee)
Ha az NCAA-ről beszélnénk, mondhatnám, igazi rivalry week volt ez az NFC Easten belül. Mindkét rangadó érdekesen alakult (még ha az érdekesség alatt ezúttal nem is feltétlen a szoros, kiélezett csatát értjük), nézzük részletesen a történteket.
Dallas Cowboys
Az utóbbi 5 meccsét megnyerte a Giants, míg a Cowboys pont ellentétes utat járt be, 5 vereséggel a háta mögött. Nem volt meglepő hogy Wade Phillipset elküldték, Jason Garrett pedig ideiglenesen átvette az irányítást. Ilyen előzményekkel nem sokan számítottak arra hogy a Dallas akár csak megszoríthatja saját pályáján a New Yorkot. Hogy hogy történt meg ez mégis? Fegyelmezett játék, domináns OL játék. Ezt várták egész szezonban a texasiaktól, most meg is mutatták hogy tényleg nem a játékosok képességeivel volt a probléma. Jon Kitna zavartalanul dobálhatott a zsebből, meg is lett az eredménye, számtalan hosszú játékot hozott össze az elkapókkal, akik közül ezúttal is Dez Bryant emelkedett ki. Az újonc 100 yard fölé jutott, és egy touchdownnal is megfejelte a produkcióját. Rajta kívül Miles Austin és Roy Williams is hozott fontos elkapásokat. Az utóbbi hetekkel ellentétben most a futójáték is működött, Jones és Barber együtt csaknem 100 yardot értek el, Jones ráadásul a meccs leghosszabb támadóplayeként egy screenpass után 71 yardot vágtázott mielőtt az endzone-ba ért. A támadófal amolyan igazi Cowboys-stílusban dolgozott (ami idén eddig hiányzott), rendkívül fizikális játék, precíz blokkok. A máskor domináns Giants D-Line nem tudott zavart kelteni.
Térjünk át a védelemre. Bár sacket nem ért el a Cowboys, Manningen mégis pont akkora nyomás volt hogy hibákat ejtsen. Az első félidőben különösen jellemző volt ez (elég a 101 yardos McCann TD-re gondolni), és bár a harmadik negyedben kisebb hullámvölgyben volt az egység, a meccs végén, amikor igazán kellett, ismét remekül teljesítettek. A secondary jócskán sebezhető volt így is, bár a két kulcsfontosságú interception azért kárpótolhatja a szurkolókat. A Jacobs-Bradshaw kettőst 90 yardon tartotta a védelem, ez leginkább a Brooking-James ILB duó érdeme, akik középen igen hatékonyan szűrtek. A special team nem villogott, David Buehler 34 yardról hibázott, és egy blokkolt extrapont is rontja a bizonyítványt. A visszahordások nem voltak számottevőek a meccsen, érdekesség hogy punt return egyik oldalon sem volt, a kick returnök pedig az átlagos szintet ütötték csak meg.
A hét játékosa: Jason Garrett, HC
Nagyon látványosan összerázta a csapatot Garrett, ha sorozatosan ilyen teljesítménnyel rukkolnának elő a szezon további részében, nem kizárt, hogy megtarthatja állását a következő évre is.
Citromdíj: David Buehler, K
A meccs utolsó negyedében azért volt izgulnivaló, Buehler pedig pont akkor rontott.
New York Giants
Némileg az lehetett az ember érzése hogy a new yorkiak túl nagy mellénnyel fogadták a Cowboyst. A játék minden területén gyenge volt a Giants, de természetesen kezdjük az offense-el. A támadófalból hiányzott David Diehl, de ez még nem lehet magyarázat arra hogy pass protection és run support terén is alulmaradt az OL a Cowboys D-Line-al szemben. Eli Manning ehhez képest csaknem 400 yardot passzolt össze, túlságosan nem zavarta meg hogy ezúttal Steve Smith nem volt tagja az elkapógárdájának. Mario Manningham szépen pótolta, Hakeem Nicks is hozta a yardokat, bár volt egy csúnya elejtett labdája egy igen fontos 3&long helyzetnél, illetve a tight end Kevin Boss is előrelépett. A futójáték a szezon eddigi részéhez képest gyenge volt, Bradshaw és Jacobs is 4 yardos átlag alatt maradt. A redzone-ban különösen szenvedett a csapat, 4 próbálkozásból 1 TD-t sikerült kicsikarni.
A védelem legnagyobb hibája hogy rengeteg nagy play-t engedtek a Cowboys offense-nek. Az oly sokszor látott domináns D-Line teljesítmény ezúttal teljesen hiányzott, nem meglepő hogy Kitna kis túlzással annak és akkor passzolt akinek és amikor akart. A screenpasszok levédekezésében különösen szenvedett az egység, a texasi blokkok megkerülhetetlennek bizonyultak, ha pedig mégis sikerült a labda közelébe kerülni, jöttek a csúnya mistackle-ök. A special team feltűnés nélkül szerepelt, Matt Dodge sikeresen elkerülte puntjaival Dez Bryantet, Lawrence Tynes pedig mindkét kísérletét értékesítette, bár egyik sem volt nehéz szituáció (25 és 43 yard). Will Blackmon mint kick returner nem nyújtott kiemelkedőt, 6 próbálkozásából a leghosszabb 42 yardosra sikerült.
A hét játékosa: Kevin Boss, TE
Megbízható célpont volt Boss, 5 elkapásából elért 81 yardja és 1 touchdownja szép teljesítmény.
Citromdíj: D-Line
Senki sem gondolta volna hogy a gyengécske Cowboys támadófal ennyire kifog a ligaelit egységen.
Philadelphia Eagles
Egy MNF, ami bevonul a történelemkönyvekbe. Jelenleg minden Michael Vickről szól Philadelphiában, ami nem véletlen, hiszen az irányító rekordok tucatját döntötte meg a Redskins ellen. Nem kezdenék bele a felsorolásukba, elég ránéznünk a statisztikákra, és nagyjából képet is kapunk arról, hogy mennyire megállíthatatlan volt az Eagles offense hétfő éjszaka. Az első támadóplay-ből már sejteni lehetett hogy hosszú mérkőzés elé néz a Redskins defense, a bemelegítéskor kisebb csetepatét kirobbantó LaRon Landry képtelen volt lépést tartani DeSean Jacksonnal, aki így 88 yardos TD-vel nyitotta meg a pontzuhatagot. Ezután tulajdonképpen a legnagyobb kihívást az jelentette Andy Reidéknek hogy a lehető legváltozatosabb módokon szerezzenek first downokat. Az első negyed végére már 28-0 állt az eredményjelzőn (egy a sok rekord közül). 592 total yard, kár is vesztegetni a szót, nem volt ellenszere a Washingtonnak.
A védelem akkor kezdett csak ereszteni, amikor már 5 TD-nyi volt a különbség, így igazán nem lehet panasz rájuk sem. Addig az offense-hez hasonló pazar teljesítményt nyújtottak ők is, az első negyedben first downig sem jutott a Skins, ez mindent elárul. A három negyeden át tartó garbage time-ból én nem vonnék le következtetéseket, így inkább csak kiemelek egy játékost, ő pedig Dimitri Patterson. Ellis Hobbs sérülése miatt került a kezdőbe, a lehetőséggel pedig maximálisan élt, hiszen McNabb 2 passzát is lehalászta, az egyiket vissza is hordta a Redskins endzone-jába, 6 pontot szerezve. Nem lesz könnyű dolga Hobbsnak ha sérülése után ismét stabil kezdő akar lenni. A special team nem keltett feltűnést, minden téren átlagos volt a játékuk.
A hét játékosa: Michael Vick
Számokban: 20/28, 333 passzolt yard, 4 passzolt TD, 80 futott yard, 2 futott TD. Nem igényel magyarázatot a választásom.
Citromdíj: -
Washington Redskins
Hazai pályán, ráadásul MNF-en lebőgni mindig kellemetlen, a Redskins hétfő esti játékára azonban a lebőgés szinte már túl enyhe szó. Inkább a “sokk”-al lehetne jellemezni ami történt. Nem tudok pozitívummal előállni, de azért nézzük csapatrészekre lebontva, hogy is történt a katasztrófa. Az offense teljesen hatástalan volt az első negyedben, utána pedig már mindegy volt. McNabb nem játszott méltóan az új szerződéséhez, de ez végülis mindenkiről elmondható a támadók közül. Ha valakit dícsérni lehet, az a running back Keiland Williams, aki Ryan Torain sérülése miatt jutott jelentős szerephez, és élt is vele, 89 futott és 50 elkapott yardot letéve az asztalra.
A védelem ha lehet még pocsékabb produkcióval rukkolt elő. Ennyi yardot benyelni nagyjából két meccs alatt kéne, egyszerűen semmi sem sikerült a defense-nek. Szabályosan legázolta őket a Vick-vonat. London Fletcher próbálkozott felrázni az egységet, de ezúttal ez sem volt elég, a létező összes hibát elkövették, így nem lehetett más az eredmény mint egy hatalmas pofon. A special team az másik két csapatrészhez képest frenetikus teljesítményt nyújtott, a szomorú hogy ezt a jelzőt egy teljesen átlagos meccsel érdemelték ki.
A hét játékosa: Keiland Williams
Az egyetlen játékos, akinek a játékára pozitív jellemzőket is mondhatunk, az ő. Kár hogy Portis és Torain visszatérésével ismét hátraszorul a harmadik running back hálátlan szerepkörébe.
Citromdíj: mindenki más
Előretekintés:
A Cowboys talán begyűjtheti végre első hazai győzelmét idén a Lions ellen. A Redskins Tennessee-be látogat, vajon sikerült kiheverni a hatalmas vereséget? A Giants és az Eagles a forduló talán legnagyobb rangadóját játssza, a két csapat jelenleg holtversenyben vezeti a csoportot, így még a szokásosnál is nagyobb lesz a tét.
NFC South - Somoskövi Gergely (somoskovig)
Egy pihenő csapat nézte végig, ahogy a csoport másik három gárdája közül az egyik az NFC élére állt, a másik kettő pedig egymás ellen lépett pályára.
Atlanta Falcons (7-2):
A Falcons egy negyednyi megingást leszámítva végig uralta a Ravens elleni meccset, de a végén mégis szinte csodára volt szüksége a győzelem megszerzéséhez. Az első félidő abszolút a hazaiak elképzelései szerint alakult, a védelem szinte momentumot sem engedett a Baltimore támadóinak (az Atlanta térfelére csak punt útján sikerült eljutni), és bár a 3. negyedben kicsit megállt a szekér, a záró játékrész elején, 20-7-es vezetésnél senki nem számított már különösebb izgalmakra. Aztán jött 2 Ravens TD, és alig több, mint egy perccel a vége előtt már a Baltimore volt előnyben. Az utolsó drive igen mozgalmasra sikeredett, volt két elejtett passz, egy dadogós elkapás az oldalvonal mellett, amit megadott a bíró, egy jogos defensive pass interference fújás Gonzalez ellen, majd a döntő csapás, Roddy White 33 yardos elkapott TD-je. Ezek után már csak egy kőkemény Weems szerelés és Abraham második sack-je kellett a győzelem bebiztosításához.
New Orleans Saints (6-3):
Nyilván jobban örültek volna a Saints csapatánál, ha a pihenőjüket a Tampa – Atlanta páros veresége édesítette volna meg, de ebből a szempontból nem volt szerencséjük. A plusz egy hét szünet viszont elegendő lehet arra, hogy játékra alkalmas állapotba hozzák a Thomas – Bush futóduót, és ezzel egy újabb dimenzió nyíljon meg a támadók előtt.
Tampa Bay Buccaneers (6-3):
Nagyjából tükörsima meccsen verte meg a Tampa a csoport pofozógépévé visszasüllyedt, számos játékosát sérülés miatt nélkülöző Panthers csapatát. A 3. negyedben ugyan kicsit közelebb kapaszkodott a Carolina, de 5 pontnál lejjebb nem tudták vinni a különbséget, és a következő 2 drive során szerzett 10 ponttal a Bucs le is zárta a meccset. Mind az offense, mind a defense stabilan, megbízhatóan működött, jöttek a nagy játékok is (7 alkalommal is sikerült 20 yardnál hosszabb play-t bemutatni az offense-nek), a 3. kísérletek 50%-át sikerült megoldani. A védelem pedig túlzottan komoly teszt elé nem került (bár ha azt vesszük, hogy a liga egyik legrosszabb futójátéka a 4. számú running back-et 100 yardos meccshez tudta segíteni, akkor a vállveregetést azért megspórolhatjuk).
Carolina Panthers (1-8):
A tisztes helytállás ténye nem vitatható el a Panthers csapatától, de igazán komoly küzdelemre nem tudták kényszeríteni a Tampa Bay gárdáját. Már a meccs kezdete sem volt ideális, egyből az első drive során a sérült Williams, Stewart és Sutton hiányában kezdővé előléptetett Mike Goodson elhagyta a labdát, és a jó mezőnypozíciót TD-re is váltotta a Buccaneers, innentől pedig csak az eredmény után tudott futni a csapat. Jimmy Clausen játszott már rosszabbul is a szezon során, a labdára vigyázott, passzainak több, mint a felét sikeresen végrehajtotta, ennél többet jelen helyzetben egy újonc irányítótól nem lehet elvárni. A meccs eleji labdavesztés után Goodson is összeszedte magát, és elérte a 100 futott yardot, de ennél sokkal több pozitívumot nem igazán lehet elmondani a meccsről. Mint ahogy a szezon hátralévő részéről sem, egyszerűen túl sok a sérült és túl erős a csoport ahhoz, hogy még bármiféle érdemleges célt ki tudjon tűzni maga elé a csapat. Amire oda lehet figyelni, a Clausen „felépítése”, bár önbizalom szempontjából nem szerencsés egy 1-8-as mérleggel álló csapatot vezetni, de nem kell tőle elvárni irreális dolgokat, készülni kell a jövőre.
A hét támadójátékosa: Matt Ryan QB (Atlanta Falcons)
32/50, 316 yard, 3 TD
Bár nem mindig kapott maximális segítséget az elkapóktól, Ryan ennek ellenére karrierje egyik legjobb meccsét zárta, és egy kulcsfontosságú győztes drive levezénylésével építette tovább a Georgia Dome bevehetetlenségének mítoszát.
A hét védőjátékosa: John Abraham DE (Atlanta Falcons)
4 tackle, 2 sack
Abraham a 2 sack mellett is számos alkalommal verte meg az emberét, és szinte folyamatosan ott lihegett Joe Flacco arcában, főleg az első félidőben.
A hét újonc támadójátékosa: LeGarrette Blount RB (Tampa Bay Buccaneers)
19 futás, 91 yard, 1 TD
A fiatal futó újabb remek héten van túl, megközelítette a 10 yardot, és egy 17 yardos TD-t, valamint egy24 yardos futást is bemutatott.
A hét újonc védőjátékosa: Gerald McCoy DT (Tampa Bay Buccaneers)
5 tackle (1 tackle for loss), 1 FF, 2 elütött passz
McCoy már az első Carolina drive során működésbe lépett, az ő kikényszerített fumble-je miatt került jó mezőnypozícióba a Tampa Bay. Emellett még 4 solo tackle és két elütött passz is a neve mellé került, kezd belerázódni az NFL ritmusába.
Előretekintő:
A csoport élén álló Falcons a St. Louis otthonába utazik, ami nem tekinthető könnyed kirándulásnak, hazai pályán az életéért harcoló Rams bárki dolgát képes megnehezíteni. A Carolina hazai pályán a Baltimore csapatával néz farkasszemet, és próbálja felborítani a papírformát. A Saints a bye week után a Seattle ellen hazai pályán veheti fel újra az üzemi hőmérsékletet, nagy meglepetés lenne, ha a kétarcú Seahawks meglepné a bajnokot (bár a Cardinals és a Browns elleni vereségek óvatosságra inthetnek). A Tampa Bay sem számíthat laza túrára, a minden meccset PO-derbiként kezelő, lassan formába lendülő 49ers otthonában oda kell tenniük magukat.