NFC Heti Körkép - 11. hét

NFC North:

Bevezető:

Újabb hétvége, újabb meccsek Északról. A Bears a 700. alapszakaszbeli győzelmére készült, ehhez Miamiba kellett utazniuk Lovieéknak, oda, ahol a legutóbbi Super Bowljukat játszották. A Vikings a Packerst fogadta, újabb csoportderbi a Minnesotának, Favre pedig vélhetően utoljára lépett pályára az ellen a Green Bay ellen, ahol szép éveket töltött el. A Lions pedig a Dallas ellen játszott, akik idén egészen pocskék formát mutatnak, de a múlt héten egy szép győzelemmel igyekeztek kozmetikázni szezonjukon.

Vikings & Packers:

A Vikingek csapatának égető szüksége volt a győzelemre, bár így is elúszni látszott már nekik a playoff reménye. A Packers pedig igyekezett lépést tartani a csütörtökön Miamiban diadalmaskodó, és a csoportot vezető Bearsszel. A Vikings korán lépéselőnybe került, Longwell mezőnygóljával. A pontszerző driveban elévülhetetlen érdemeket szerzett a tavalyi drafton megszerzett Gerhart. Az egyenlítés sem váratott sokat magára, Crosby 42 yardról küldte a kapufák közé a labdát, idén 56 yardról is berúgta már, szóval ez sem okozott gondot. A driveban a kulcs Jennings nagy elkapása volt, természetesen Rodgers adta a TD passzt. Ha már ő, a meccs kapcsán megkerülhetetlen Favre és Rodgers személye. Brett Lorenzo Favre minden bizonnyal utoljára lépett pályára a Packers ellen, az ellen a csapat ellen, ahol legenda lehetett volna, most viszont a szurkolók nagy része haraggal gondol rá. Rodgers pedig évekig padozott mögötte, várva, hogy visszavonuljon. Érdekesség, hogy az első 41 meccsükön mindketten ugyanannyi, 23 győzelmet szedtek össze csapatukkal, azonban Rodgersnek jóval jobb volt a TD-INT mutatója. Ebben közrejátszhatott az is, hogy neki több ideje volt "megérni" az NFL-re, valamint köztudottan Favre bevállalósabban passzol, mint talán bárki a ligában. A mester és tanítványának utolsó felvonása volt tehát ez a mérkőzés, ahol Rodgers passzolt előbb TD-t. Jennings remek napot fogott ki, szépen hozott egy 3rd downt helyzetet, majd a drive végén a TD-t is ő kapta el, A-Rodnak meleg pillanatokat okozott a Vikes védelme, de sikerült kimenekülnie, és megtalálta kedvenc célpontját. Nem sokon múlott azonban, hogy az azt megelőző playben nem adta el a labdát, a pontatlan átadása azonban kiperdült a védő kezéből. Míg Rodgers TD-t, addig Favre interceptiont dobott, Tramon Williams őrizte Harvint, a visszatérő Sidney Rice fogása pedig Woodsonra hárult. Williams a slantet futó Harvin elől halászta le szépen a labdát, volt ugyan egy zászló, de a támadóknál volt csupán offside. A Vikings elvesztette a labdát, tovább rontották a már így is ligautolsó turnover mutatójukat. A Packers pedig egész szezonban azt csinálta, amit ekkor is, labdát szerzett, és pontokra váltotta. Rodgers passzolt az idény egyik nagy felfedezettjének, a Drivert jól pótló Jonesnak, akivel szemben az újonc Chris Cook állt, őt hamar lehagyta, és egykezes elkapással hozta a 6 pontot, 5 másodperccel a félidő vége előtt. A második játékrészben aztán nőtt a különbség, újra Jennings vitt TD-t, kihasználva az őt őrző CB nagy hibáját. Ezzel a 24-3mal nagy bajba került a Minnesota, a szezon végképp elúszni látszott. Nem is sikerült több pontot szerezni, a különbség pedig Rodgers 4. TD átadásával nőtt tovább, változatosság kedvéért ismét Jenningset választotta. A Packers még azt is megengedhette magának, hogy pihentesse Rodgerst, Matt Flynn kapott lehetőséget a hajrában, a Vikings pedig teljesen kilátástalanul játszott. 31-3 lett a vége, a Vikings szezonja ezzel kimondhatjuk, hogy elszállt, a Packers pedig a Bears nyomába eredt a csoportgyőzelemért, és így a rájátszásért vívott harcban.

 
Lions:

A Lions az ellen a Dallas ellen lépett pályára, akik idén egészen kiábrándítóan szerepelnek, Wade Phillips kirúgása után azonban meglepetésgyőzelmet arattak a Giants ellen, Jon Kitna vezetésével. A Lions ellen is vezetést szerzett Amerika csapata, a tehetséges újonc, Dez Bryant elkapásával. Az Oklahoma State egyetemről érkező receivernek ez volt a nyolcadik touchdownja idén. A második negyedben azonban fordított a Lions, Rayner mezőygólja után Burleson kapott el TD-t. Hiányzott Stafford, hiányzott a futójáték - nagyjából ezt lehetett érezni a Lionsban. Érdekes, hogy a legtöbbször egy tight end, Pettigrew felé ment passzkísérlet, ez jó ideje megfigyelhető az Oroszlánoknál. A félidő 10-7es Lions vezetéssel zárult, utána azonban lendületet kapott a Dallas, a fordulópontot McCann punt return TD-je jelentette, majd Austin aznap első TD-jét kapta el. Ezután még következett egy Megatron (Calvin Johnson) TD, szinte megszokott ez majdnem minden héten, ám Austin a negyedik negyedben újabb TD-t szerzett. Ezt Marion Barber futása előzte meg, a futó valósággal végigpattogott a védők között. Ezután Suh kapott büntetést, mikor Barbert a hajánál fogva rántotta le, Jim Schwartz finoman szólva sem volt elégedett a döntéssel. Eseménydús drive volt ez, végén egy szép Austin elkapással. A slusszpoén pedig a 29 yardos TD futás volt - Jon Kitnától. A Lions védelme nem volt képes megállítani a Dallast, a futójáték sem működött, és Hill sem tudta azt a pluszt nyújtani, amivel a maguk javára dönthették volna el a meccset. A két csalódott csapat meccsét tehát a Cowboys nyerte, a Lionsnál viszont nem szabad csüggedni, hanem készülni kell a hálaadásnapi meccsre a Patriots ellen. 

Bears:

Miamiba repült a Bears, a héten már csütörtökön játszani kellett, vélhetően a Vikings elleni nagy diadal miatt jó hangulatban készült a Chicago a meccsre. A meccs elején Gould mezőnygóljával meg is volt a vezetés, érdekes volt látni, hogy a megelőző driveban inkább futás, mint passzjáték ment. A mezőnygól előtt a támadófal is régi énjét mutatta, Wake érhetett oda Cutlerhez, ki is erőszakolt egy fumblet, amit a Bears visszaszerzett, így rúghatott Gould. Akárcsak a második negyed elején, egy Tillman interception utáni drive után, "Peanut" egy Thigpen passzba ütött bele, így tudta lehalászni. Ezután két hasonló jelenetet láthattunk, előbb Sapp, majd Briggs szerzett interceptiont Cutlertől, illetve Thigpentől, előbbinél érvényben maradt a pályán hozott döntés, utóbbi esetben viszont visszafújták. Pont viszont több nem esett, 6-0ás Chicago vezetéssel ért véget a félidő a Sun Life stadionban. A harmadik negyedben már touchdown is került az eredményjelző lapra, Forté futott be közelről. Fontos neki ez, hiszen az utóbbi időben az ilyen szituációkban inkább Chester Taylor kapta meg a labdát. Forté azonban a pontszerző driveban jól teljesített, megérdemelte a címet. A TD előtt a fal is végre jól blokkolt, Chris Williams húzása kellett a sikerhez. Ezt a futott TD-t még megelőzte egy mezőnygól, 16-0 arányú, megnyugtató előnnyel jöhetett a záró játékrész Chicago szempontból. A negyedik negyedet Urlacher sackje vezette fel. Idén a Bears védelme borzasztó jól teljesít, véleményem szerint ebben nagy szerepe van annak is, hogy a vezér, Urlacher visszatért, hiszen tavaly egész évben nem állhatott rendelkezésre, és az eredmény elég silány volt defense részről. A Miami ellen azonban karcolt a defense, teljesen annulálták a Ricky Williams & Ronnie Brown fémjelezte futójátékot, a 3. számú centerrel és szintén third stringer QB-val felálló Delfinek nem tudtak ellenfelei lenni a Medvéknek, pláne úgy, hogy Marshall is megsérült. Klasszikus Bears meccs volt ez ismét, 2006 óta az első shutouttal, és megvan az NFL történetében először a 700 alapszakaszbeli győzelem, méltó a hagyományokhoz. A következő meccsek azonban igencsak kemények lesznek, Jets, Patriots, Packers, Eagles, egyik sem könnyű ellenfél. Nagy izgalmak várhatóak a csoportelsőségért.

A hét támadójátékosa:

Aaron Rodgers & Greg Jennings. Nem tudtam a két játékos között dönteni, Rodgers 4 TD passzt adott, ebből 3-szor Jenningsnek, a két játékos ellen nem volt ellenszere a Vikingsnek.

A hét védőjátékosa:

Lance Briggs. Választhattam volna a Packersből, mégis a nullázó Bears egyik vezérét, csütörtöki tackle leaderét emelem piedesztálra, egyértelműbb lett volna ez, ha az interceptionjét is sikerül megszerezni, amit viszont rövid vizsgálódás után a játékvezetők nem adtak meg - helyesen.

 
A hét jelenete:

Matt Flynn pályára küldése. Szimbolikus volt ez, míg a Packers megtehette, hogy a tanítvány Rodgerset leülteti, nehogy baja essen a playoffért vívandó fontos harc előtt, addig a Brett Favre vezette offense csak 3 pontra volt képes. Volt már rosszabb meccse idén Favrenak, de be kell látni, eljárt felette az idő, ideje visszavonulni. Ha nem lett volna ideje már tavaly. Vagy azelőtt.

Rövid előretekintő:

Jövő héten elérkezik egy ünnep, no még nem a karácsony, hanem a hálaadás. Hagyomány, hogy a Lions mindig játszik ekkor, most sem lesz ez másképp. Nagy falat, a Patriots utazik a Ford Fieldre. Aztán vasárnapra is esnek meccsek, a Vikings fővárosi vizitet tesz, a Packers nagy rangadót vív a Falcons ellen, igazi kétesélyes derbi ez. Akárcsak a Bears-Eagles, amit a Sport TV is közvetít, újra láthatjuk tehát a Mackónépet.

Pap Dániel (konqueror)

NFC South:

Végre teljes lendülettel dübörgött a csoport, véget értek a pihenőhetek, így mind a 4 csapat pályára lépett. Az NFC South – NFC West rivalizálás 2 felvonásából egyértelműen kiderült a két divízió közötti erősorrend, a Tampa Bay a 49ers-t, a New Orleans a Seattle-t, az Atlanta pedig a St. Louis-t tette helyre. Egyedül a már megszokottá váló Carolina-vereség rondított bele a hibátlan mérlegbe, a Panthers a Ravens ellen maradt alul az eredmény által sugallt nagy különbségnél jóval szorosabb meccsen.

Mivel a szezon utolsó harmadába léptünk, így a heti elemzés helyett inkább arra próbálok választ adni, hogy milyen erényeket kell megtartani az egyes csapatoknak a hátralévő meccseken, és milyen gyengeségeket kell még fejleszteni.

Atlanta Falcons (8-2):

Ami maradhat:

1. Meccs kontroll: átlagban 6 perccel többet birtokolja a gárda a labdát, mint az ellenfelek, köszönhetően egyrészt a közel 49%-os 3rd down mutatónak, másrészt a nagyon kevés eladott labdának (5 interception, 5 elvesztett fumble). Így a Falcons általában uralni tudja a meccseket hosszú drive-okkal, az ellenfél védelmének fárasztásával.
2. Labdaszerzések: +10 a turnover mutató jelenleg, és ebben a támadók labdabiztossága mellett a védelem által elcsípett passzok is komoly szerepet játszanak. 15 interceptiont termelt eddig a csapat, ami a 2. legjobb a ligában.
3. Kiemelkedő teljesítmények a támadóknál: a húzónevek közül Matt Ryan és Roddy White is élete szezonját futja, Turner is nagyon jól játszik, és Tony Gonzalez is hozza nagyjából a tőle megszokott teljesítményt, és a támadófal belső triója is nagyon megbízhatóan teljesít
4. Hazai pálya előnye: a csapat veretlen hazai pályán, ami a jelenlegi pozíciókat elnézve akár a rájátszásban is sokat érhet

Amin javítani kellene:

1. 2. WR: hosszú távon nehezen hihető, hogy Roddy White egymaga képes lesz meccseket nyerni, ha mellette a Jenkins – Douglas – Finneran trió valamelyik tagja nem nyújt értékelhető teljesítményt.
2. Passz elleni védekezés: elég rizikós egy védelmet a sok engedett yard – sok labdaszerzés koncepció mentén építeni, mert előbb-utóbb érkezik egy olyan ellenfél, aki nem fog 2-3 labdát elszórni. Apassz elleni védekezés 24. helye és a 18 kapott passzolt TD túl sok.
3. Vakoldali tackle pozíció: Sam Baker idén nem áll a helyzet magaslatán, 10 meccs alatt 8 sacket csináltak róla, és összeszedett emellett még 5 büntetést is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Matt Ryan által elszenvedett földbe döngölések több mint a fele Baker lelkén szárad.
4. Büntetések: A sok zászlót gyűjtő csapatok közé tartozik a Falcons, meccsenként átlagban 6,5 büntetést szednek össze, ezen fontos, szoros meccsek mehetnek el.

New Orleans Saints (7-3):

Ami maradhat:

1. 3rd down hatékonyság a labda mindkét oldalán: a legjobb 3rd down mutató a támadóknál, a 7. legjobb 3rd down kivédekezés, a játék egyik kulcsfontosságú aspektusában domináns a Saints.
2. Fegyverarzenál: Drew Brees hihetetlen számú célpont között osztja el a labdákat, 9 játékosnak van már legalább 10 elkapása a szezonban. Ráadásul meccsek között is sok a változás, Colston mellett hol Lance Moore, hol Robert Meachem, hol Henderson, hol valamelyik TE szállítja a yardokat az ellenfél védelmének függvényében.
3. Passz elleni védekezés: bár legutóbb Matt Hasselbeck és Mike Williams kicsit megtréfálta a Saints védőit, de passz ellen a 2. legjobb a védelem ennek ellenére is. Szükség is lesz erre, hiszen a sorsolás tartogat még a liga élvonalához sorolható passzjátékkal bíró ellenfeleket
4. Punter: bár ritkán jó, ha róla szól a meccs, de Mike Scifres óta tudjuk, hogy mennyire meg lehet keseríteni az ellenfelek életét néhány kiválóan helyezett punttal. Thomas Morstead rúgásainak közel fele landolt idén a 20 yardos vonalon belül, és 15 ilyen punt mellé csak 3 touchback társult.

Amin javítani kellene:

1. Futójáték: ugyan 1-2 ellenfél ellen megvillant már az UDFA Chris Ivory, de a meccsenkénti 95 yardos átlag és az ezzel elért 26. hely nagyon egyoldalúvá teszi a támadójátékot izmosabb ellenfelekkel szemben. Pierre Thomas és Reggie Bush visszatérése lendíthet az ügyön.
2. Labdabiztonság: Drew Brees – 14 interception. 10 meccs alatt ez azt jelenti, hogy a szezont 22 eladott labdával zárná a QB, ami karriercsúcs. Ráadásul a sok interceptiont szerző védelmek közül játszik még a Falcons, a Tampa Bay és az Ed Reed által felturbózott Ravens ellen is a Saints. A TD-IT arány pedig szintén rosszabb, mint az elmúlt 2 évben.
3. Turnover mutató: a -4-es mutatót részben magyarázza az előző pont, de szintén fontos, hogy a védelem a tavalyi meccsenkénti 1,6 pick helyett csak 0,6 alkalommal szerzi meg az ellenfél irányítójának passzát, így hiába a kicsit több megszerzett fumble, összességében kevésbé hatékony ilyen téren a defense
4. Kicker: bár Hartley a botrányos szezonkezdet és az ezzel kiérdemelt két meccses pihenő óta kicsit megbízhatóbb, de a Seahawks ellen is sikerült mellépattintania egy igen nehéz, 27 yardos kísérletet. Nem az a rúgó, akit jó szívvel oda lehet tenni kiélezett szituációban meccset nyerni.

Tampa Bay Buccaneers (7-3):

Ami maradhat:

1. Hidegvér és forró szív: a kissé romantikus megfogalmazás ellenére a Tampa többnyire bizonyítja, hogy amikor igazán kell, akkor nagyon oda tudják tenni magukat. Idén 4 meccset nyertek meg a 4. negyedben fordítva, és bár ezért többnyire a támadók vállát veregették meg, de a védelem is hozott fontos labdaszerzéseket, stopokat.
2. Az újoncok formája: McCoy, Blount, Mike Williams, Grimm, Watson, Benn, mind idei választottak és mindenki bőven hozzáteszi a magáét a csapat sikereihez.
3. Turnover mutató: + 7, ez komolyabb magyarázatot nem is igényel, ez meccsenként plusz 1 drive az ellenfélhez képest.
4. Nagy játékok: 39 darab 20 yardosnál hosszabb passz, 12 darab 20 yardosnál hosszabb futás. Ez meccsenként átlagban 5 nagy játékot jelent a támadóknál, 5 olyan játékot, amikor jó esetben már pontszerzési távolság közelébe ér az offense. Ráadásul 8 különböző játékos mutatott már be 40 yardosnál hosszabb játékot, vagyis szinte bárkiben ott van a kitörési lehetőség

 Amin javitani kellene:

1. Futójáték: bár Blount érkezése sokat javított a képen, de még mindig nem túl fényes az összkép, futásra alapozni még nem igazán lehet egy meccset. Mivel a Tampa nem tartozik a rengeteg pontot termelő csapatok közé, ezért a hosszú drive-ok és az óra ölése nagyon fontos, ez pedig stabil futójáték nélkül nem megy
2. Az irányító terrorja: 14 sack 10 meccs alatt pont az utolsó előtti mutató a ligában. Ha ebből kivesszük a 49ers elleni 6 sacket, akkor máris tökutolsó a Tampa, ezt figyelembe véve szinte csoda, hogy passz ellen ilyen jól tart a védelem. 1-2 komolyabb irányító ellen azonban ez kevés lesz, ez Brees ellen kiderült.
3. Futás elleni védekezés: ezen a téren messze a leggyengébb a védelem, nagy kérdés, hogy minek köszönhető a Gore elleni legutóbbi remeklés. Ha ez trend, akkor nagyot léphet előre a Tampa, ha nem, akkor Ray Rice, Michael Turner vagy akár még az éppen egészséges Washington-futó is büntetni fog
4. Punter: az utóbbi pár meccsen Robert Malone már nem teljesen tragikus, de vagy a rúgások hossza, vagy a hang time általában probléma, az utóbbi két meccsen 32 yard körüli nettó átlagot sikerült hozni, ami nagyon soványka

Carolina Panthers (1-9):

A Panthers csapatánál a jelenlegi helyzetben felesleges lenne azzal foglalkozni, hogy mi maradhat és mi javuljon az idei szezonban. Idén ami elromolhatott, az el is romlott, ehhez társult egy borzasztó sérüléshullám is, úgyhogy jelenleg a tisztes helytállás a cél minden meccsen. Következő héten viszont a csapatok needjeivel fogok foglalkozni, ott hosszabban értekezem a Panthers gárdájáról is.

Somoskövi Gergely (somoskovig)

NFC West:

Tovább tart a vesszőfutás, ez már az ötödik verség volt sorozatban. A védelem ismét gyenge napot fogott ki, gyakorlatilag akkor jutott el a Chiefs a redzoneba amikor akart. A futójátékot sem sikerült megállítani: Charles és Jones összesen 159 yardot és két TD-t hoztak össze. Amikor sikerült a futást megállítani, jött a passzok elleni szenvedés. Nem volt ellenszer Dwayne Bowe-ra, akit próbáltak mindig Dominique Rodgers-Cromartie-től távol tartani és ez sikerült is. Hiába tért vissza Darnell Dockett, semmilyen nyomás nem került Casselre, ráadásul sajnálatos módon a Clark Haggans-t helyettesítő Will Davis is sérülést szenvedett. A támadók most sem adták el a labdát, de haladni csak az első illetve második kísérleteknél tudtak, ha ezekből sikerült a szükséges 10 yardot megtenni, akkor folytatódhatott a támadás. Azonban a harmadik kísérletek sikeres teljesítése ismét katasztrofálisan sikerült. 15 lehetőségből mindössze négy alkalommal folytatódhatott a drive. A támadó fal meglepetésre jobban védte meg Derek Andersont, de ezt nem mindig tudta kihasználni az irányító, több labdája is célt tévesztett. Es amikor ez nem volt elég buta hibákkal is hátráltatták magukat a játékosok, például felesleges szabálytalansággal, vagy eldobták a labdát. A vereséggel maradtak holtversenyben a csoport utolsó helyén.

Amikor a szurkolók kezdtek volna bizakodni, hogy jó úton halad a csapat, akkor érkezett sokként ez a vereség. Troy Smith ezúttal semmi jelét nem mutatta, annak a teljesítménynek, amit az előző két hétben láthattunk tőle. 148 passzolt yardja mellé egy eladott labda és 45 futott yard párosult, amivel mellesleg a San Francisco legjobb futója volt ezen a napon, mivel Frank Gore megragadt 23 yardnál. A támadó fal sem segítette Smith-t, akit hat alkalommal vittek földre a Bucs védői. Csupán két alkalommal kerültek FG távolságba (33 és 36 yardnyira az ellenfél endzonejától), de ekkor Mike Singletary mester inkább a punt-ot választotta, mivel Joe Nedney sérülése miatt nem bízott az új rúgóban, Shane Andrusban. A támadók kínlódása miatt a védelemre is nagyobb nyomás helyeződött. A futójáték megállítása helyenként sikerült Blount mégis 82 yardot futott és Cadillac Williams is fontos szituációkban törte át a védőket és szerzett értékes yardokat. Patrick Willis ismét sokoldalúan játszott kilenc szerelés mellett begyűjtött két sacket is. Takeo Spikes is hasonlóan jól játszott. Az eddig jónak mondható redzone védelem is akadozott.

Felemás játékkal kaptak ki a tavalyi bajnoktól. Matt Hasselbecket sérült bal csuklója hátráltatta, de ismét bőven 300 yard felett teljesített egy TD kíséretében. Azonban ismét gondok voltak az ellenfél 20 yardosán belüli területen történő előrehaladással, ugyanis négyszer is megragadtak a FG-nál. Mike Williams ismét 100 yard felett kapott el, de a mérkőzés második felében már csak a padról figyelte az eseményeket, ugyanis lábsérülést szedett össze. Szerencsére most nem csak Williams remekelt elkapóként hanem Ben Obamanu is megvillantotta tudását. Futójáték, mint olyan, nem is volt, ráadásul Marshawn Lynch nagyon rossz napot fogott ki. 36 futott yardja mellé kétszer elveszítette a labdát (amit mindkétszer a Saints szerzett meg), valamint egyszerű elkapásoknál ejtette el a labdát. A védelemben is megvolt a „feketebárány”. Marcus Trufant már a mérkőzés elején megsérült és helyét az újonc Watler Thurmond vette át és ezt Brees-ék ki is használták. De nem csak a fiatal corneren van a hangsúly. Az első Saints drive kivételével az első félidőben négy driveból négy TD-t kaptak. És hiába szereztek két INT-t, Hawthorne és Earl Thomas jóvoltából nem sokat értek vele.

Nehéz ellenfél ellen egy végig kiélezett mérkőzésen maradtak alul. A védelemnek nagy falat volt a támadásban nagyon kiegyensúlyozott Falcons. Sam Bradford újonc rekordot jelentő 169 passzkísérlet után dobott INT-t a negyedik negyed végén a Falcons két yardosánál, amikor az egyenlítés volt a tét. Egyébként jó teljesítményt nyújtott 253 passzolt yardal két TD-al zárta a mérkőzést. Steven Jacksont jól megfogta a Falcons védelme igaz sok lehetőséget nem is kapott, 11 futásból ért el 54 yardot. Az elkapóknál ismét Danny Amendola volt a leginkább foglalkoztatott nyolc elkapással, melyekkel 63 yardot szerzett. A TD-okat Brandon Gibbson és (a kommentátorok álma) Michael Hoomanawanui szerezte. A már említett védelemből ismét James Laurinaitis szerezte a legtöbb tacklet, 11-el, viszont a védekező fal most nem tudott sacket csinálni és nagyobb nyomás sem került Matt Ryanre. Michael Turner megfogása erősebb védelmeknek is kemény dió, így ezért a 131 engedett yardért nem szabad nagyon leszólni a Rams védelmet. Érdekesség, hogy az első öt hazai mérkőzésen nem szereztek 17-nél több pontot az ellenfelek.

NFC East: sajnos a héten technikai problémák miatt elmarad, jövő héten újra olvashattok az NFC keleti csoportjáról is