NFC Heti Körkép - 13. hét

NFC North

Bevezető:
A héten a négy csapatból háromnak a tagjai boldogan térhettek nyugovóra a meccsnap estéjén, a negyedik pedig azért nem, mert egyértelmű volt, hogy a Bears-Lions meccsen valaki szomorú lesz. Végül a medve idén másodszor is erősebbnek bizonyult az oroszlánnál, a Vikes kitömte a Buffalót, a wisconsiniak pedig a Frisco elleni diadal miatt bonthattak pezsgőt.

Vikings:

Brett Favre 297 mérkőzés óta sorozatban kezdő. Meglehetne a 300 a szezon végére, azonban ez komoly veszélybe került vasárnap. A rutinos QB-nak a dobó válla sérült meg, bebizonyosodni látszik, hogy az idő vasfoga nem törött bele Favreba sem. Tarvaris Jackson lépett pályára, és nem okozott csalódást, hiába várták ezt sokan. Kétszer is megtalálta Sidney Rice-ot, aki ezúttal végre sérülése előtti önmagát idézte 105 elkapott yardjával. A hős azonban nem ő, hanem Adrian Peterson volt, akit bokasérülése sem tudott megakadályozni abban, hogy mesterhármast érjen el, 3 TD-t is futott, valamint a bűvös 100 yardos álomhatárt is elérte. Ugyan Harvin és Hutchinson nem állhatott a Vikingek rendelkezésére, de a csapat így is hozta a kötelezőt, és már 2-0val állnak, amióta a defense coordinator Leslie Frazier vezeti a csapatot. Ha már Frazier, szezon előtt megszellőztették a lapok, hogy ő lehet a Bills vezetőedzője, ám végül Chan Gailey kapta az állást. Nos, Gaileyvel 2-10 a Bills mérlege idén, persze a két csapat papíron nem egyenlő erősségű. A futballt azonban nem papíron, hanem (mű)füvön játsszák. A Minnesota ott is jobb volt, önbizalomtól duzzadva léphetnek pályára a jövő héten a rájátszásért hadakozó Giants ellen.

Lions & Bears:

Revans vágya fűthette a Lions játékosok és szurkolók szívét, az első fordulóban elszenvedett vereség a csoportriválistól mindig fájó, pláne ha egy jogtalanul elvett TD-vel történik mindez. Nehezítette a dolgukat Hill kiesése, Stanton kezdőként mutathatta meg, mit is tud. Nos, a Lions újra szoros meccset játszott, viszont újra vesztett, a táblázatokban viszont csak a szomorú 2-10es mérleg kerül be. A Bears a negyedik negyedben Manumaleuna TD-jével csikarta ki a győzelmet. Érdekes, hogy ő kapta a labdát kiélezett szituációban, hiszen ő a Chargersben is inkább a "blokkoló TE" volt, és Gates kapdosta el a labdákat, a Szeles Városban is hasonló a felállás Olsen és közte. Ezúttal megmutatta, hogy elkapásnál is bátran lehet számítani rá. A playt ezúttal is megelőzte egy vitatható ítélet. A hírhedt Ed Hochuli játékvezető Ndamukong Suh ellen fújt be szabálytalanságot, méghozzá szükségtelen durvaságot, amit Jay Cutler ellen követett el a DT, mikor ő hátulról megütötte Cutler vállvédőjét, amikor az irányító a pályáról lefelé futott. Kérdéses az ítélet, mindenesetre Suhnál meg kell említeni, hogy néhány hete a hajánál fogva rántotta le Barbert, most pedig ezt fújták ellene, a jövőben mikor rutinosabb lesz bizonyára ügyelni fog, hogy az ilyen kétes szituációkba ne menjen bele. Bizonyára őt is frusztrálja, hogy gyakran ketten is rá figyelnek, de ez jogos, hiszen újoncként is a liga domináns defensive tacklejei közé tartozik, nem sokan várták ezt. Suh a "defensive player of the year" díjra is komoly eséllyel pályázhat mutatott teljesítménye okán. Segítségére van az is, hogy a Lions D-Line nem csak jó, de idén szinte mindig azonos felállásban léphet pályára, az állandóság segít a játékosoknak egyénenként is. Suh és a Lions után essen szó a győztesről is. Cutler csak öt rossz passzt adott, egyszer TD-t, erről már beszéltem. Forté igazolta jóslatom, egyre inkább megtalálja a helyét, kerek 100 yardot hozott futásokból és elkapásokból, második legjobb elkapója volt Cutlernek a hétvégén, elmaradva a 104 elkapott yard fölé jutó Earl Bennett mögött. A védőknél újra és újra Urlacher, 9 szóló és 8 asszisztált tackle, mindenhol ott volt a Bears védelem vezére, aki esélyes lehet az év védője, valamint az év visszatérő játékosa díjra is. A Lionsnál még adós vagyok a pontszerzőkkel, Stanton 3 yardos futással szerezte meg a vezetést, és Megatron is villan újfent, Calvin Johnsonnak teljesen mindegy ki a QB, ő TD-ket kap el hétről hétre. Pro Bowlba vele.

Packers:

A Packers liheg a Bears mögött, ha egyikük sem bukik akkor az utolsó körben fordulhat a kocka, de hát a Bearsnek még ottvan a Jets és a Patriots is, szóval bármi megtörténhet itt még. A Packers szokott magas színvonalú támadójátékának köszönheti győzelmét, ha Calvin Johnsonra azt mondtam, hogy Pro Bowlt szezont fut, akkor igaz ez Greg Jenningsre is, ő ráduplázott Megatronra, és két TD-t vitt. Egyet szerzett egy másik elkapó is, ő pedig nem más, mint Donald Driver. Régi ismerős ő, akit az utóbbi hetekben keveset láthattunk, most megmutatta, hogy jó az öreg a háznál, Rodgers találta meg a pálya közepén a veteránt, ő pedig megoldotta a többit. Rodgersnek ezúttal 2 yard hibádzott a 300hoz, talán nem zavarja ez, vigasztalásul ott van neki a 3 TD. Meglepő, de a Packers még egy futót is talált Starks személyében, rég futott valaki is 73 yardot a Packers sárga-zöld színeiben. Bár jobban belegondolva most sem, hiszen a GB retro szerelésben lépett pályára, nekem nem igazán nyerte el tetszésem ez a sötétkék mez-barna sisak kombó a kis sárga körrel és mezszámmal, de hát biztosan van, aki szerint ez a menő szerelés. A Packers azonban bármilyen mezben játszik, erős csapat, jövő héten a Lions ellen is bizonyíthatják.

A hét támadójátékosa:

Adrian Peterson. Még bokájának sérülése sem akadályozta meg abban, hogy 3 TD-t fusson, mi lett volna, ha százszázalékos?

A hét védőjátékosa:

Brian Urlacher. A 9 tackle önmagában nem kevés, emellé 8 asszisztált, ez azt jelenti, hogy Urlacher mindig az események sűrűjében járt, és nem állt ott üres kézzel. Borzasztó jót tett csapatának a visszatérése.

A hét jelenete:

A Green Bay egy vereséggel akár elbúcsúzhatott volna a rájátszásbeli álmaitól. Nem így tettek, legyűrték a San Franciscot. A meccs fordulópontját választom a hét jelenetének, ez pedig az én olvasatomban Driver touchdownja.

Rövid előretekintő:

Újra csoportrangadó a Lions előtt, ezúttal a másik PO várományos, a Packers lesz ellenfelük. A Vikings Childress kirúgása óta csak nyert eddig, meglátjuk a Giants tud-e változtatni ezen. A Bears pedig az egész forduló egyik legérdekesebb meccsét játssza a Patriots ellen.

Pap Dániel (konqueror)

NFC East

Dallas Cowboys

Előző héten sem sok hiányzott ahhoz hogy meglepetést okozzon a Cowboys, most viszont már sikerült is, méghozzá nem mindennapi körülmények között, hosszabbításban. Offense oldalon számítani lehetett rá hogy kihasználva a Colts gyengeségét a futás ellen, erre fogja fektetni a hangsúlyt Garrett. Ez így is lett, a terv pedig sikeresnek bizonyult, Tashard Coice és Felix Jones ugyanis ellenállhatatlan párost alkotott. Előbbi 100, utóbbi 83 yardot helyezett a közösbe. Jon Kitna hozta a megbízható game-manager szerepet. Amikor rázós volt a helyzet, szépen mozgott a zsebben, a passzai pedig pontosak voltak. Legtöbbször Miles Austint és Jason Wittent kereste, utóbbi játékos szerezte a Cowboys egyetlen passzolt TD-jét. Itt egy sajnálatos dolgot is meg kell említenem: Dez Bryant nagyon csúnya bokatörést szenvedett, így remek újoncévének idejekorán végeszakad. A támadófalat mindenki féltette a Freeney-Mathis kettőstől, Colombo és Free azonban helytállt, és amennyire lehetett kivonta a játékból a két elit pass rushert. A védelmet még inkább dícsérhetjük, ha ránézünk Peyton Manning statisztikáira, akkor rögtön láthatjuk is hogy miért. Bár a yardokat nyelte rendesen a Dallas, de Manning minden kis hibáját kihasználták. Sackelni nem sikerült az irányítót, a kellő nyomás mégis megvolt, legfőképpen DeMarcus Ware érdeme ez természetesen. A linebackersorból hiányzott Keith Brooking, azonban a helyén olyan teljesítményt nyújtott az újonc Sean Lee, hogy ez sok embernek nem tűnhetett fel meccs közben. 2 Manning passzt is ő halászott le a levegőből, az egyikkel meg sem állt a Colts endzone-jáig. Futás ellen is hasznos volt Lee, Bradie Jamesszel és Anthony Spencerrel abszolút megfogták a Colts kevés próbálkozását. A secondary mint egység azért korántsem volt tökéletes, Reggie Wayne karrierje legeredményesebb meccsét produkálta 200 elkapott yarddal. Mike Jenkins nem tudott vele mit kezdeni, ha nem kapott safety segítséget, elveszett volt. A special team komoly csapást szenvedett el Bryant sérülésével. David Buehler lába csak egyszer remegett meg a 4 alkalomból, és a meccs győztes mezőnygólját értékesítette, így jogtalan lenne ezúttal is kritizálni őt. A punting teamben voltak gondok, McBriar egy puntját sikerült is blokkolnia a Coltsnak, ami kiegyenlítette a meccset a negyedik negyedben.

New York Giants

Ennél magabiztosabb győzelmet nemigen arathatott volna a Giants. A mérkőzés első drive-jától kezdve uralták a Washington elleni csoportrangadót, és tulajdonképpen félidőre minden lényeges kérdést eldöntöttek. Az offense David Diehl, Shaun O' Hara, Steve Smith és Hakeem Nicks hiányában az átlagosnál is jobban támaszkodott a futójátékra, a Redskins pedig nem tudott ez ellen mit tenni. Brandon Jacobs és Ahmad Bradshaw összesen 200 yardot ért el a földön, 2-2 TD-t is szolgáltatva, ez azt hiszem mindent elmond. Ilyen futójáték mellé nem kellett kiugró produkció Manningtől, aki keveset kockáztatva a biztonságra törekedett. A sérülésektől sújtott elkapógárdából ezúttal Derek Hagan emelkedett ki 7 receptionével. A védelem az első félidőben 0 ponton tartotta a Redskins offense-t, a második játékrészben pedig már mindegy volt. A D-Line-ban ismét üde színfolt volt az újonc Jason-Pierre Paul, aki a múltheti remek produkciója után megint 2 sackkel tette le a névjegyét. Rajta kívül Tuck és Umenyiora is földre vitte egyszer-egyszer McNabbet. Ha mégis volt ideje passzolni, akkor a secondary mutatta meg hogy lehet rá számítani. Terrell Thomas és Corey Wesbter nagyszerűen játszottak, és a Phillips-Rolle-Grant safety-trió is hozta a megszokott magas szintet. A special teamben érdemes megemlíteni Devin Thomast. Igen, az egykori második körös Devin Thomasról van szó, akit pár hónapja a Redskins kivágott, és november vége óta immáron Giants uniformisban feszít. Thomas két special team tackle-t is bemutatott, illetve egy puntba is beleért, ez is egy fricska tehát a fővárosiaknak.

Philadelphia Eagles

Ahogy várni lehetett, a Houston elleni csütörtöki rangadó nem a védelmek parádéjáról szólt. Vérbeli offenzív adok-kapok volt ez, rengeteg látványos játékkal. A Philly igyekezett kiköszörülni a csorbát a Chicago elleni vereség után, és ez, ha nem is egyszerűen, de sikerült is. Michael Vick ismét szenzációs játékot nyújtott, rengeteg nagy ütést kellett kiállnia, de így is átlépte a 300 passzolt yardot a szezon során harmadszor, emellé még csaknem 50-et hozzátett futva is. Ugyan megdobta idei második interceptionjét is, de kritika így sem érheti. A jól megszokott DeSean Jackson-Jeremy Maclin kettős ezúttal is odatette magát, melléjük még a tight end Brent Celek lépett fel. A futójátékot amennyire lehetett semlegesítette a Texans, LeSean McCoy viszont mint tudjuk elkapásokból legalább annyira veszélyes. Efelől ismét megbizonyosodhatott mindenki, hiszen ő kapta a legtöbb labdát Vicktől, végül 8 elkapással és 86 elkapott yarddal zárta a meccset 44 futott yardja mellett. A támadófal nem volt az igazi, Vicket jócskán meggyötörték Mario Williamsék, kisebb csoda hogy be tudta fejezni a meccset az irányító. Winston Justice ráadásul összeszedett egy térdsérülést, ez a későbbiekben is érzékeny veszteség lehet Andy Reidék számára. A defense részéről a legfőbb kérdés az volt hogy hogyan tudják majd megoldani Andre Johnson és Arian Foster hatástalanítását. A válasz lehangoló volt, hiszen egyik ászt sem sikerült kikapcsolni a játékból. Matt Schaub és Andre Johnson nagyszerű párost alkottak, a secondary pedig bár nem volt olyan reménytelenül gyenge mint múlt héten a Chicago ellen, azért sok mindent nem tudtak hozzátenni a meccshez ezúttal sem. A defensive line már jobb teljesítményt nyújtott, főként Mike Pattersont és Trevor Lawst érdemes kiemelni, előbbi a futás ellen és az irányító siettetésében is fontos láncszem volt, utóbbi pedig egy interceptionnel vétette észre magát, bár a play-hez hozzájárult Schaub buta döntése is jócskán. A special teamben akadtak figyelemre méltó dolgok, Jorric Calvin például a kezdőrúgást rögtön visszahordta a Texans endzone-jába, pechére egy szabálytalan blokk miatt visszafújták a játékot. David Akers hibátlan volt a meccsen, Sav Rocca pedig mindhárom puntját a Houston 20 yardosán belülre küldte. A coverage team jól szerepelt, az ellenfél returnjeit gond nélkül fogták meg minden alkalommal.

Washington Redskins

Mindenki nehéz meccsre számított Washingtonban, de azt talán nem gondolták a fővárosiak hogy ennyire könnyűszerrel gyalogol át a Giants a csapaton. A mérkőzés az elejétől kezdve teljesen egyértelmű volt. A New York az első két labdabirtoklásából TD-t szerzett, onnantól kezdve esélytelen volt a Skins. Az offense csak a második félidőben (a garbage time-ban) mutatott életjeleket, akkor is igen halványakat. Donovan McNabb pocsék napot fogott ki, sorozatos rossz döntések jellemezték játékát. 2 interceptiont is dobott, illetve egyszer egy futás közben ejtette ki a labdát. Az elkapók közül talán Anthony Armstrongot lehet dícsérni, aki majdnem elért 100 yardig, a többiek kevés vizet zavartak. A futások nem játszottak nagy szerepet a Redskins gameplanjében, talán ha nagyobb hangsúlyt fektet erre a területre a csapat, sikerül egy kis stabilitást elérni. A támadófal nem tudott mit kezdeni a Giants D-Line-jával, amikor pedig sikerült megvédeni McNabbet, akkor az irányító butasága nullázta le a play-t. A védelmet egy szóval remekül lehet jellemezni: katasztrófa. Egész évben szenved az egység, ez pedig a Philadelphia elleni sokk után a második leggyengébb teljesítményük volt talán. A két kezdő falembert és két kezdő elkapót nélkülöző Giants azt csinált amit akart. Kezdettől fogva a futójátékot erőltették Coughlinék, ennek ellenére tanácstalan volt a defense. Elképesztően gyenge szerelése kísérletek követték egymást egész meccsen, ráadásul amikor 7-8 ember volt a boxban, akkor sem sikerült megállítani Jacobsékat, ami már a nevetséges kategóriába tartozik. A pass rush sem volt jobb,  egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt szorult szituációban Manning egész meccsen. Nem emelnék ki senkit az egységből, egy ilyen rémes meccs után egy játékos sem érdemli meg. A special teamre áttérve az egyetlen életképes ember Brandon Banks volt, akinek punt returnjei némi veszélyt azért magukban hordoztak.

Borsik Tamás (Tomeee)

NFC West

Eredmények a tizenharmadik hétről

Veszni látszik a rájátszás. A támadó játék meglátszott, hogy Frank Gore-ra épült. Brian Westbrook és Anthony Dixon együtt sem tudták kellőképpen helyettesíteni Goret. Mind a ketten kilenc alkalommal futhattak a labdával, előbbi 33 utóbbi 31 yardot értek el. A passzjáték némiképp eredményesebb volt. Troy Smith ezúttal sem lépte át a 200 yardot és egy TD mellett volt egy INT-je is. A 194 passzolt yardjából 126-ot a TE, Vernon Davis kapott el, közte egy 66 yardos TD elkapással, aminél a Packers védők szépen asszisztáltak. A védelem megint „palira” lett véve. Akkor passzoltak ellenük, amikor akartak, összesen 274 yardot engedtek a levegőben. Futás ellen sem voltak hatékonyabbak pedig Takeo Spikes igyekezett rendesen. Ezúttal Ő szerezte a legtöbb tackle-t, 13-al. A sérült Parys Haralson helyén játszó Ahmad Brooks két sack-el hálálta meg a bizalmat és jelezte, hogy akár kezdőként is lehet rá számítani a jövőben. Travis LaBoy, aki Brooks-al megosztva játszott vasárnap, egy sack-et gyűjtött.

Egy félidőnyi alvás után a második játékrészben meggyőző játékkal tartotta életben a playoff reményeit a Seattle. Az első harminc perc totális csőd volt, mind támadó mind védekező oldalon. A szünetet (és kisebb fejmosás) után azonban úgy játszottak az NFL legrosszabb csapata ellen, ahogy elvárták tőlük a mérkőzés előtt. Tették ezt úgy, hogy a két legjobb elkapójuk (Mike Williams és Ben Obamanu) is megsérült a mérkőzés folyamán, így a Brandon Stokley – Deon Butler – Cameron Morrah volt a legtöbbször foglalkoztatva. A futójáték hozta a pontokat, név szerint Marshawn Lynch (balra),  aki 83 futott yardja mellé begyűjtött három TD-t is. Ez volt rövid Seattle-i pályafutása legjobb mérkőzése. Ne feledkezzünk meg Justin Forsettről sem, aki kerek 10 yard/ futás átlagot összehozva ért el 60 yardot.

Egy negyednyi üdvösség. Ennyi jutott a szurkolóknak Glendaleben. Az első negyed végén a Cards vezetett három ponttal, de ezután nem tudtak eredményesek lenni, helyette kaptak 16 pontot ezzel újabb vereséget szenvedtek. A támadó alakulat az első két driveban még úgy ahogy mutatott életjeleket, de ezután ismét visszatért a megszokott kilátástalan játék. Derek Andersont a harmadik negyedben cserélték le a hivatalos verzió szerint kisebb agyrázkódás is közrejátszott nem csak pocsék játéka. Max Hall kapott lehetőséget semmilyen sikerrel, mivel a támadófalnak hála „összetörték” vállsérülést szenvedett. Jöhetett az eddig csupán a jegyzeteket tartó John Skelton, aki pár szép átadással indított, de tovább ő sem jutott. Legalább nem adta el a labdát, mint elődei. A futójáték alkalmanként egész NFL szintű volt, de mindig jött utána egy negatív yardos. Tim Hightower 81 yardot vágtatott a labdával, míg Beanie Wells háromszor futhatott 24 yardot érve el. A támadó fal katasztrófa, mint azt megszokhattuk.

Újabb lépéssel közelebb a rájátszáshoz egy újabb idegenbeli győzelemmel. Igaz egy negyed (vagy inkább félidő) kellett, hogy átvegyék a játék irányítását. Steven Jackson ismét 100 yard felett futott (összesen 102-t) és ő szerezte a mérkőzés egyetlen TD-ját is egy 27 yardos „vágtát” követően. A hatalmas termetű futó vitte előre a támadásokat, így Sam Bradfordnak elég volt 187 yardot passzolnia a sikerhez. Az újonc irányítónak volt egy labdaeladása, ami csupán a második volt az elmúlt hét mérkőzést figyelembe véve. A kevés passzolt yardnak köszönhetően az elkapós statisztikái sem kiemelkedőek. Brandon Gibson volt a legfoglalkoztatottabb a maga hat elkapásból elért 54 yardjával. A védelem jól helytállt, igaz a ligautolsó Cards futójátékot időnként átengedték, de a passzjátékot jól megfogták. A secondaryből Craigh Dahl (7 tackle, sack, INT) és Oshiomogho Atogwe (6 tackle, sack), míg a védekező falból Fred Robbins (3 tackle, 2 sack) emelhető ki. A special team is kimagaslót nyújtott, Danny Amendola rendre hosszú visszahordásokkal keserítette meg z Arizona szurkolók szívét, jó mezőnypozícióba hozva saját csapatát.