NFC North
Bevezető:
NFC North utazásunk újabb állomásához érkezett. A Bears a Seahawkst fogadta, az előző héten parádézó Lions a Giants ellen lépett pályára, a sérülésekkel tizedelt Packers a Miamival nézett szembe, a Vikingset pedig a Sport TV képernyőjén is nézhettük "Amerika csapata", a Dallas ellen.
Minnesota Vikings:
Randy Moss visszatért a Metrodome publikuma elé, és Favrenak sem kellett meccset kihagynia 18 év után. Ez a két fő gondolat, ami meccs előtt az eszembe jutott. Favre végig nyűglődött a héten gyulladt könyökével, alig edzett, de természetesen a pályán ott volt. Gonoszkodhatnék, hogy hát erre számítani lehetett, training campben is büdös volt a munka, játszani meg ugye jó, de hát nyilván nem erről van szó, Favre sincs vasból, egyre több sérülés nehezíti a játékát, de hát erre számítani lehetett ugye, így közel a 40-hez. Favre azonban öregen is jó, ezt már sokszor bizonyította, most is az első félidőben odavarázsolta a labdát Camarillo kezébe, aki az endzoneba bedőlve hozta a maradék yardokat. Camarillo sokak szerint alulértékelt és kevés labdát kap, most megszerezte első TD-jét idén. A touchdown előtt EJ Henderson szerzett interceptiont egy sisakról felpattanó labdából, és vitte vissza előnyös mezőnypozícióba. Ez egy egyenlítő TD volt, Roy Williams 15 yardos elkapását kellett egalizálnia a hazai csapatnak. Williams és Austin esetén számítani lehetett rá, hogy szétcincálhatják a Vikings védelmének amúgy is leggyengébb egységét (secondary), ez pedig hatványozódott Griffin kiesésével. Williams TD-jénél is szerintem elváltotta magát a D#. Az exdetroiti elkapó nem elégedett meg ennyivel, még a félidő vége előtt újabb hat pontot szerzett, egy 13 playből álló, 82 yardos drive végén. Az első félidőben a Dallas játszott jobban, kiemelném, hogy a Vikest sokszor váratlanul érte az, hogy Romo maga is előrevitte a labdát, 3 futásból 31 yardot haladva a labdával két negyed alatt. Két negyed után Favrenak csak egy rossz passza volt, azonban egy fumble miatti labdavesztés is a számlájára volt írható, passzai nagy része pedig Harvin felé irányult. Afelé a Harvin felé, aki robbantott a harmadik negyed legelején, egészen 95 yardos TD-re visszahordva Buehler kickoffját. Kleinsasser kulcsfontosságút blokkolt, de kellett hozzá Harvin sebessége is. 14-14, kezdődhetett minden előlről. A félidő után átvette az irányítást a Vikings, sőt a vezetést is. Adrian Peterson negyedik idei futott TD-jével 21-14re módosult az állás, egy 9 playből álló drive végén. Azonban ezt kiegyenlítette Dez Bryant, egy 31 yardos elkapott TD-vel, ami egy 10 playből álló drive megkoronázása volt, olyan driveé, amely során 4&1 szituációt is meg kellett oldania a Cowboysnak, konkrétabban Marion Barbernek. Az újabb fordulatot a meccsen remekül teljesítő Henderson második interceptionje hozta, hét perccel a lefújás előtt. Ebből akár TD is lehetett volna, de Randy Moss droppolta az amúgy pontosan a kezébe szálló labdát. Longwell jött így mezőnygóllal, nem is hibázott. Ez lett végül a meccsnyerő momentum, a Dallas nem tudott újítani, bár 6 másodperccel a meccs vége előtt még kétségbeesetten próbálták lateral passzokkal megnyerni a meccset, Romóhoz is többször visszajutott a labda, keresztben ívelgették át a labdát a pálya fölött, azonban végül Chad Greenway ráhasalt, pontot téve egy nem akármilyen összecsapás végére.
Detroit Lions:
A Lionsnak nem sikerült a nyerő úton maradni, a New York Giants győzni tudott
ellenük, Ez sem volt egy kiütéses vereség, azonban az annalesekbe csupán a 28-20-as vereség kerül be. Ez volt a Lions zsinórban 24. veresége idegenben, ez NFL rekord beállítás. További gond, hogy Stafford után Shaun Hill is megsérült, Stanton állt be. Sérülése előtt Hil még azért adott egy TD passzt, ezúttal nem Calvin Johnson, hanem Burleson szerzett pontokat a passzjátékból. Na persze nincs Lions meccs Johnson TD nélkül (legyen az érvényes, vagy érvénytelen), a negyedik negyedben Stanton találta meg őt, a páros 87 yardos TD-t hozott össze. A meccs fordulópontja ezután következett, Deon Grant erőszakolt ki egy fumblet Burlesonon, majd vissza is vitte, ezután a meccsen klasszis teljesítményt felmutató Bradshaw futott 45 yardot (a meccsen 133at), és Jacobs vitte be a végső TD-t. A Giants oldalán jól működött a futó gépezet, a Detroitnál ez elmaradt. Dicséretet érdemel viszont a két 50 yardos FG-t értékesítő Hanson. A Lions oldalán most az lehet a leginkább aggasztó, hogy mikor érhet vissza Stafford, Stantonnál ugyanis kérdéses, hogy mennyi győzelmet tudnának szerezni a kék oroszlánok.
Chicago Bears:
Nem lehetnek boldogok a Bears szurkolói, folytatódott a rövid sorminta. Előző 
héten Collinsszal a kezdőben sikerült győzni, most visszatért Cutler, a győzelem azonban elmaradt. Kiegyenlített mérkőzést vívtak a felek, két negyed is döntetlen lett, egyet egy, egyet pedig egy safetyvel két ponttal hozott a Seattle. Cutler visszatérte a játékhívásban is változást hozott, jóval több lett a passzjáték. Ez sem akadályozta meg viszont Fortét, aki múlt vasárnaphoz hasonlóan most is touchdownt szerzett, hat yardos futásból. A Seahawks, akik előző héten vesztették el Deion Branchet az elkapósorból, elkapott TD-t szereztek, Butler halászta le Hasselbeck átadását. Eztán Forsett vitte be a labdát magával az end zoneba, majd Gould kozmetikázott az eredményen két, rá jellemző közeli mezőnygóllal, egy pontos hátránnyal vonulhatott a Bears így pihenőre. Az a Bears, ahol a passzjátékban Johnny Knox öt elkapásból parádés, 120 yardos statisztikát tudott felmutatni, legtöbbször őt kereste Cutler, de a szintén Vanderbilt alumni Bennettet sem hanyagolta el, sőt vasárnap Aromashodu is megvillant egyszer, egy 34 yardos elkapást összehozva. Aromashodut többen hiányolják, tavaly év végén ő volt a legjobb elkapója a csapatnak, Martz azonban nem favorizálja őt, mivel a slotban nem annyira produktív, és kevésbé jól blokkol. Ezt, hogy kevésbé jól blokkolnak, a Bears offense falára is rásüthetjük. Ez eddig többnyire csak Cutler egészségi állapotára nézve volt káros, most azonban pontokban is megmutatkozott. A már régóta a ligában levő Babineaux vitte a földre Cutlert a Bears saját végzónájában, ez a safety igen kellemetlen volt, és még örülhet a Mackónép, hogy Cutler összeszedte a labdát, és így lett csak safety TD helyett. Főleg, hogy ezután a Seahawks újdonsült futója, a Billstől érkezett Lynch is TD-t futott, egy yardról egy pazarul felépített drive végén. A Bears vesztett helyzetén Devin Hester kozmetikázott, 89 yardról visszahordva egy puntot. Chicagoi oldalról a legnagyobb érvágás Briggs hiánya volt, habár Iwuh 8 szóló és 1 asszisztált tacklelel úgy ahogy pótolta. Igazából ez egy szoros meccs volt, nem történt tragédia, az ilyen vereségek úgy vélem beleférnek. A Bears szurkolók minden bizonnyal csalódottak, Cutlernek minden bizonnyal fáj az újabb benyelt hat (6) sack, azonban öröm az ürömben, hogy a nagy rivális Packers ismét vesztett, és a Lionsnak sem sikerült győznie. A 4-2-es mérleg nem ad okot kesergésre.
Green Bay Packers:
Káromkodnak veszettül a Packers szurkolói, vagy ha nem, akkor fogadják elismerésem
, én biztos nem lennék ilyen önmegtartóztató. Egymás után a második héten buknak el a fránya hosszabbításban, a Skins után a Miami győzött ellenük. Rodgers ismét 300 yard felett passzolt, és ismét dobott egy picket. Ugyanakkor, talán megelégelve a futójáték hiányát, maga is vitt egy TD-t futással, ez volt az egyenlítés a negyedik negyedben. Ezen felül Jennings tudott még a statisztikai lapra felférni 133 elkapott yardjával, és TD-jével. Driver ma is szürkébbnek bizonyult, a Packersről pedig újfent elmondhatjuk, főleg passzoló csapat. A Miami azonban megmutatta, hogy a futás sem szégyen, viszont hasznos. Ronnie Brown és Ricky Williams egyaránt sokszor kapta meg a labdát, és éltek is lehetőséggel. A TD-ket azonban Bess és Fasano vitték. A Dolphins rúgója , Carpenter is remek napot fogott ki, mindhárom mezőnygólját belőtte, közte egy 53 yardosat, plusz a meccsnyerő 44 yardos rúgás a hosszabbításban. A Packersből nagyon hiányzott a védelemben Matthews, a támadók részéről pedig Finley. A Packers győzelem esetén utolérte volna a Bears, így azonban továbbra is a Medvék sarkában vannak, de hosszú még a szezon, bármi lehet.
A hét támadójátékosa:
Calvin Johnson. 5 elkapásból 147 yard, egy TD, ez lett elég a díjhoz. Knox és Jennings is 100 yard fölött kapott el, Knoxnak azonban nem lett TD-je, Jennings pedig több elkapásból kevesebb yardot kapott el, így jár a süvegelés CJ-nek.
A hét védőjátékosa:
EJ Henderson. Kétszer is elkapta Romo passzát, valamit rengeteg szerelést is bemutatott a Vikings linebacker sorának vezére, jár az elismerés.
A hét special teamere:
Devin Hester. "Anytime" visszatalált a helyes útra, 89 yardos TD-t hordott vissza punt után, a Bears szurkolók szempontjából sajnos, hogy ez csupán az eredmény faragására volt elég, fordításra nem. A díj azért jár. Akárcsak Harvinnak. Megosztott elismerést adok oda, hiszen Harvin is visszahordott egy 95 yardos TD-t a második félidő elején, így igazságtalan lenne, ha róla nem emlékeznék meg. Sokszor hetekig nincs visszahordott TD a csoportban, most meg lám, kettő is egy nap. Harvin a hét támadójátékosai között is szóbajött, de inkább itt emelném ki, nem különbséget téve a két kiváló returner között.
A hét jelenete:
Lehet, hogy fura, de Rodgers futott TD-jére szavazok ezúttal. A Packers a negyedik negyedben, közel az end zonehoz, ráadásul Grant IR-en. Nyilván passzra számítasz, de Rodgers maga futotta meg a TD-t középen, zseniális, ötletes playhívás volt ez, méltó a hét jelenete címre.
Rövid előretekintő:
Nyert a Vikings, vesztett azonban a Bears, vesztett a Lions, vesztett a Packers. Nyilván vért isznak a fiúk, hogy javítsanak a jövő héten. A Bearshez a Rézbőrűek látogatnak, a történelem folyamán az indiánok előszeretettel gyilkolták le a Medvéket, meglátjuk, hogy amerikai futballban miképp lesz ez. A Vikings és a Packers pedig egy gyilkos összecsapáson mérheti össze erejét, mindkét csapatnak nagyon kell a győzelem, ugyanis egyik gárda sem azt remélte, hogy így állnak majd 6 forduló után. A Lions bye weeken lesz, jó alkalom lesz ez a sérült irányítók felépülésére, lehet, hogy két hét múlva már Staffordot is újra láthatjuk. Felépült játékost a pályára visszatérni látni pedig mindig örvendetes dolog.
Pap Dániel (konqueror)
NFC West:
remekül teljesítettek, mint csapat. A védelem nyomást tudott helyezni Riversre aki így 300 passzolt yard alatt maradt. Összesen hét alkalommal sackelték az ellenfél irányítóját Chris Long, James Hall és Larry Grant egyaránt két sack-et gyűjtött be és még Jerome Murphy is összehozott egyet. Ez a hét sack 2003 óta a legtöbb, amit a Rams egy mérkőzésen szerzett. A támadóknál nem volt kiemelkedő teljesítmény mindenki annyit hozott amennyi kellett a győzelemhez. Bradford új „játszótársat” kapott Danario Alexander személyében és úgy tűnik, a két újonc jól megérti majd egymást. A draftolatlan újonc elkapó, aki a héten került az aktív keretbe, négy elkapással 72 yarddal és egy TD-al zárta a mérkőzést. Steven Jackson ismét 100 yard felett (109) futott, és egy TD is sikerült neki. Ráadásul a mérkőzés végén fontos first down-okat szerzett bebiztosítva a győzelmet csapatának.
Megtört a jég, idén először szerzett idegenbeli győzelmet a Seahawks. A chicago-i túra végén örülhettek a játékosok és a szurkolók, de elbízni magukat még nem szabad. Matt Hasselbeck nem adott el labdát, ezt pozitív jelnek lehet venni, viszont néha ismét előjöttek a pontatlan labdái. Marshawn Lynch is bemutatkozott a Seahawks színeiben és hiába a 44 yard 17 futáskísérletből (2,6 yardos átlag), de ez volt az első meccse. Továbbá több alkalommal is nehéz helyzetben tudott néhány yardot megtenni. Mike Williams idei talán legjobb meccsén van túl idei (és profi pályafutása során is) első 100 yard feletti teljesítményével. A támadó fal is jól megvédte Hasselbecket, érdemes megemlíteni Russell Okung munkáját, aki Julius Pepperst sikerrel tartotta távol irányítójától a mérkőzés legnagyobb részében.
színvonalas, de a lényeg, hogy már nem nyeretlen a csapat. Alex Smith végre idén először nem adott el labdát és időnként már olyan teljesítményt mutatott, amit szezon előtt elvártak tőle. A legfontosabb statisztika, hogy nem volt eladott labdája, emellett passzolt 196 yardot és két TD-t is. A futójáték ismét remekelt, legalább is yardok tekintetében, mivel Frank Gore 149-et gyűjtött. A védelem ismét megtette a magáét, mivel 197 yardon tartotta a Raiders támadó sorát. Kiemelkedő egyéni teljesítményről ezúttal nem számolhatok be, úgy vélem, ez csapatmunka volt. Érdekesség, hogy Gore feljött a 49ers örökranglistájának harmadik helyére a futott yardok tekintetében. Jelenleg 6032 yardnál tart és csak Joe Perry valamint Roger Craig előzik meg.Atlanta Falcons (4-2):
A tavalyi, kevésbé sikerült év után mindenképpen bíztató, hogy a Falcons vezeti a csoportot, és a csapatot a rájátszásba jutásra abszolút esélyesként tekinthetjük. Miben javult sokat az Atlanta tavaly óta és min kellene még tovább fejleszteni?
+ Labdabirtoklás, támadó drive-ok hossza: A csapat tavaly átlagban 29 percig birtokolta a labdát, ezt idénre sikerült 33 perc fölé tornászni. Bár ez a 4 perc nem tűnik soknak, az óra kontrollálása és a védelem fittsége szempontjából kulcsfontosságúak az így nyert másodpercek.
+ Labdaszerzések, turnover margin: Tavaly összesen 15 interception jött össze a szezon során, míg idén 6 meccsen már 11 pick a termés, ezzel vezetik a liga vonatkozó rangsorát. A támadók pedig sokkal jobban vigyáznak a labdára, így a turnover mutató jelenleg +6-nál tart, ami minden meccsen egy plusz drive-ot jelent átlagban az ellenfélhez képest.
+ Fiatal védőjátékosok beépülése: A kezdő 11 játékos közül 7 (illetve most Dunta Robinson agyrázkódása miatt 8) is 3 vagy kevesebb NFL-szezon tapasztalatával rendelkezik csak, vagyis egy nagyon fiatal és rendkívül tehetséges csapatrész alakulgat. A fejlődés már a tavalyi évhez képest is szembetűnő, és nagyon messze van még a határa a védelem teljesítményének. Ráadásul az ilyen fiatal védelem esetén különösen fontos veterán vezérek is megvannak (Babineaux, Abraham, Mike Peterson).
- Nagy játékok engedése: A védelem eddig összesen 5 alkalommal engedett 40 yardnál hosszabb játékot az ellenfélnek (ráadásul ebből 3 futás volt), és a 20 yardnál hosszabb kapott játékokat tekintve sem annyira vidám a helyzet. A két vereség szinte egyértelműen ennek köszönhető (a Steelers ellen Mendenhall a hosszabbításban szabadult el, míg az Eagles már az meccs elején két 30 yard feletti TD-t szerzett). Kiélezett meccseken ezek a pillanatnyi kihagyások a csapat teljes munkáját képesek egy pillanat alatt lerombolni.
- Matt Ryan: Bár Ryan a tavalyi teljesítményéhez képest előrelépett, de összességében rendkívül ingadozó a játéka. 2 nagyon jó meccs mellett 3 alkalommal is 80 alatti irányító mutatóval zárt, és a 60%-os pontosság, valamint a passzonként 6,5 átlagos yard is a liga utolsó harmadába sorolja.
- Matt Bryant: A tavalyi Elam-szenvedés után idén Bryant lett a kiszemelt kicker posztra, de a 6 meccs alatt kihagyott 3 mezőnygól (ráadásul mindegyik 50 yardnál rövidebb kísérlet volt) nem túl fényes mutató, és a 81%-os pontosság is erősen a liga középmezőnye.
New Orleans Saints (4-2):
Bár nem olyan lehengerlő a Saints, mint a tavalyi szezon során, de így is csak az egymás elleni eredmény miatt szorul a csoportban a második helyre. Viszont a mutatott játék sok fejtörésre és következtetésre ad lehetőséget.
+ A mérleg: Ha egy csapat nem játszik igazán jól, állandóan becsúsznak hibák mind támadó-, mind védő-, mind special team fronton, és mégis 6 meccsből 4-et sikerül megnyerni, akkor az a gárda nagyon tudja azt az apró pluszt, ami a szoros meccsek eldöntéséhez kell. A 4 győzelemből 3 egy labdabirtoklásnyi különbségnél kisebb előnnyel lett behúzva, és a Falcons elleni vesztes meccsen is megvolt a győzelem lehetősége.
+ 3rd down offense, 3rd down defense: A meccsek végeredményét befolyásoló tényezők közül az egyik legfontosabb, hogy egy csapat milyen sikerességgel teljesít a 3rd down helyzetekben a labda mindkét oldalán. A Saints egészen hihetetlen 50% feletti arányban tudja folytatni a támadásait, mikor ilyen helyzetbe kerül, míg az ellenfelek csak 40%-ban tudják ugyanezt megtenni. Meccseket eldöntő különbség.
+ Rengeteg célpont, rengeteg fegyver: 8 játékos fejenként legalább 10 elkapással, egyszerűen kiszámíthatatlan, hogy éppen melyik helyzetben kinek teszi oda Brees a labdát. Rettentő nehéz erre a fajta passzjátékra felkészülni, hiszen nem elég 1-2 kiemelkedő célpontot levédekezni, ha az irányító akár a 3. számú WR-ből is ki tud hozni 100 yard feletti meccseket.
- Sérülések: rengeteg hiányzó van hétről hétre, jelenleg a két legjobb futó maródi, de nincs Sharper, Gay, meccseket hagyott ki Porter, és a lista messze nem teljes. Nagyon nehéz folyamatosan pótolni ilyen szinten a hiányzókat, kérdéses, hogy meddig bírja el a csapat ezt a fajta nyomást.
- Rúgók: Hartley és Carney is próbálkoztak valami elfogadható teljesítményt nyújtani a mezőnygólok értékesítése területén, de mivel leginkább az a játékos nem hibázott kettejük közül, aki nem volt nevezve az adott meccsre, így komoly gondot jelent ez a rizikó hétről hétre.67%-os sikeresség ezen a téren egészen csapnivalónak nevezhető.
- Turnover margin: A tavalyi évhez képest az egyik legnagyobb visszaesést a labdaszerzések és a labdaeladások arányában mutatja fel a Saints. Míg tavaly Brees összesen 11 picket dobott, addig a védelem szerzett 26 interceptiont, a turnover mutató pedig +11 volt év végére. Ehhez képest idén Brees eddig 6-4 arányban vezet a védelemmel szemben, és ennek is köszönhetően -1 a margin, ami az egyik legnagyobb hiányossága a sok szerzett labdára épülő, agresszív Saints védelemnek.
Tampa Bay Buccaneers (3-2):
A tavalyi szezonban szerzett 3 győzelmet idén már az első 4 fordulóban sikerült elérni, de még mielőtt nagyobb mosolyra húzódhatott volna a Bucs drukkerek szája, érkezett két kijózanító pofon a Steelers és a Saints formájában. Melyik a csapat valódi arca, mennyit ér ez a 3 győzelem?
+ Josh Freeman: Félreértés ne essék, Freeman nem emelkedett a liga elit irányítóinak sorába, de 
nagy hiba lenne elvitatni a fejlődést, amit a fiatal irányítónál tapasztalhatunk. A passzok pontossága 5%-kal javult, a tavalyi 10 TD- 18 IT arány helyett idén 6 TD-re mindössze 3 pick jutott eddig, az irányító mutatója pedig a borzalmas 59-rről az elfogadható 83-ra emelkedett. Ennél is fontosabb azonban, hogy Freeman az eddigi meccseken akkor volt képes igazán jól játszani, amikor a győzelemhez ez a leginkább kellett. 2 meccsen hátrányból hozta vissza a csapatát, és a Carolina ellen is a Panthers egyenlítése után egy nagyon fontos drive-ot vezetett TD-ig, amivel visszaszerezte a csapat a kezdeményezést.
+ Turnoverek: kevesebb eladott labda, több szerzett labda, ebből elég egyértelműen következik, hogy a különbség is pluszba fordult, a tavalyi -5-höz képest idén +5 a mutató. Ráadásul kulcsfontosságú labdaszerzésekről van szó, a Cleveland ellen Barber pick return TD-je adta meg a kezdő lökést a fordításhoz, míg a Bengals ellen az utolsó 2 és fél percben két pick után szerzett 10 ponttal sikerült megnyerni a meccset.
+ A 2010-es újoncok: Több játékos is kisebb-nagyobb szerepet kapott már az idén érkezett újoncok közül, McCoy, Price, Williams és Grimm ráadásul a kezdők közé verekedte már magát. Mellettük mutatott már bíztató dolgokat Blount, Watson és Benn is, bár ez utóbbitól a draft után talán többet is vártak Tampában.
- Pass rush: 5 meccsen 4 sack, ez rettentően kevés, ehhez képest szinte csoda, hogy a passz elleni védelmet tekintve 16. helyen áll a ligában a csapat. Jobb irányítók ellen azonban ez nagyon kevés lesz, muszáj életet lehelni valahogy a pass rush szekcióba. Ennek érdekében ugyan érkezett Alex Magee DE a Chiefstől, de talán a legelvakultabb szurkolók sem gondolják, hogy ő lesz a tuti megoldás a problémákra.
- Futójáték: Sokat fut a Bucs, legalábbis a kísérletek számát tekintve, meccsenként átlag 25 futójátékot hívnak. A nagyobb baj az, hogy ezzel átlagosan mindössze 3,6 yardot sikerül megtenni, még nagyobb baj, hogy a legjobb átlagú futó Freeman a maga 6,3-as YPC mutatójával. Cadillac Williams elkeserítő 2,5 yardos átlaggal fut, de Blount 3 yardja sem túl fényes. Earnest Graham legalább egyszer elszabadult egy 61 yardos vágta erejéig (ezt leszámítva ő is igen daliás 2,2-es átlagot hoz).
- Futás elleni védekezés: Hiába a két fiatal DT, futás ellen kevéssé szuperál a Buccaneers védelme, meccsenként 157 kapott yarddal utolsó előttiek a vonatkozó statisztikában, kísérletenként átlagosan 5,3 yardot haladnak ellenük, és legutóbb a draftolatlan újonc Chris Ivory is atomjaira szedte a Tampa védelmét.
Carolina Panthers (0-5):
A legjobbkor jött a pihenőhét a Panthers számára, bár az eddig mutatott teljesítmény alapján 2 hétnél jóval több időre lenne szükség a csapat gatyába rázásához. Egy 5 vereséggel, győzelem nélkül álló csapat esetén nem csoda, ha a mínusz kategória jóval bővebb lesz, mint a plusz (nehéz lenne 3 pozitív tendenciát találni a szezon eddigi részében).
+ A védelem, hellyel-közzel: Bár egy-két nagyobb betli becsúszott (218 futott yard benyelése a Bears ellen, 4 elkapásból 3 TD Hakeem Nicks kivitelezésében), de a támadók által teljesen magára hagyott Panthers védelem nagyot küzd minden héten. Több, mint 34 percet vannak pályán meccsenként, rengeteg a fiatal játékos, akadnak sérültek is, de ennek ellenére nem egyszerű feltörni a Carolina védelem jelentette akadályt.
- Az irányító-kérdés és ennek kezelése: Van egy fiatal irányító, aki az 
előző szezon végén bizonyította, hogy lehet rá számítani. Ki is nevezték kezdőnek, de azért elhozták mellé a draft class egyik legnagyobb tehetségét, fő a bizalom alapon. 2 rossz meccs után meg is történt a csere, de a Moore helyett bizalmat kapó Clausen sem váltotta meg a világot (persze ez nem sok újonc irányítónak sikerül támadófal, futójáték és elkapók nélkül, de apróságokon nem kell felakadni). 3 meccs után itt is az idő a váltásra, jöhet vissza Moore. Az eredmény borítékolható, összezavarodott támadók, önbizalom nélküli, mentálisan megtört fiatal irányítók, és a koncepció teljes hiányából fakadó újabb csere. 2 meccs után jönni fog Tony Pike? Vagy esetleg Armanti Edwards átképzését felfüggesztik, hogy beugorjon 1-2 meccsre a center mögé? A legrosszabb, ami egy csapattal történhet, hogy az edző nem tud irányítót választani, és nem képes bízni és kivárni, amíg a választottja felveszi a ritmust. Matt Leinart, Brady Quinn, Jimmy Clausen? Remélhetőleg nem, de sajnos a szükséges feltételek adottak.
- Futójáték: Arra nagyjából számítani lehetett, hogy nem az irányítók fogják nyerni a meccseket a Panthers számára, de arra senki nem gondolt legrosszabb rémálmában sem, hogy a Williams-Stewart futóduó a támadófal hathatós (nem)segítsége mellett tökéletesen képtelen lesz bármilyen terhet is levenni a QB válláról. Persze lehet hivatkozni a rossz playhívásra, a gyakori hátrány miatt a passzjáték előtérbe kerülésére, a pocsék gameplanre, de a lényeg, hogy amíg tavaly a Panthers volt a liga legjobban futó csapata, addig idén az egyik legrosszabb ebben a tekintetben. Tavaly nyílván a 2-6-os félidei mérleg és a Jake Delhomme jelentette légi fenyegetés miatt sokkal több terük és lehetőségük volt a futóknak kibontakozni, hiszen gyakran volt előnyben a csapat és az ellenfél 8 emberrel passz ellen védekezett… A száraz tények: tavaly 156 futott yard meccsenként, 4,8-as átlag, 18 TD. Idén eddig 99 meccsenkénti yard, 3,9-es átlag, 2 TD. Epic fail.
- Sack adok-kapok: Tavaly meccsenként átlagban 2 sacket adott és 2 sacket kapott a Carolina. Idén az adott sack átlag 1,4, a kapott 3,4 meccsenként, nem csoda, hogy semelyik szerencsétlen halálraítélt irányító nem tud még a lehetőségekhez mérten sem elfogadható játékot nyújtani, míg az ellenfelek irányítóinak nem kell rettegve kapkodni a fejüket a rájuk szakadó zsebben és fél másodperc alatt szabadulni a labdától. Az, hogy a csapat ellen ennek ellenére is a legrosszabb az ellenfelek irányítóinak eddigi mutatója, az a secondary embertelen munkájának (és Todd Collins statisztikákat jelentősen befolyásoló fantasztikus játékának) eredménye.
Somoskövi Gergely (somoskovig)
NFC East:
A Cowboys egyre inkább szakad le a csoport elejétől, a Giants hozta a kötelezőt, a Redskins szoros meccsre kényszerítette Peyton Manning társulatát, az Eaglest pedig úgy tűnik a kulcsemberek sorozatos sérülése sem hátráltatja. Nézzük mi történt az NFC Eastben.
Dallas Cowboys
Úgy tűnik a Dallas egész szezonját végigkíséri ugyanaz a nóta. Fegyelmezetlenség, könnyelműség, ami rengeteg büntetésben 
mutatkozik meg. A szurkolók egyre dühösebbek, ami nem is véletlen, hiszen egyértelmű, hogy sokkal többre lenne hivatott ez a keret egy “tökösebb” edzői gárdával, akik kiküszöbölnék ezeket a bosszantó hibákat. Tony Romo ezúttal meglehetősen visszafogott játékkal rukkolt elő, ezt nagyban betudhatjuk az offensive gameplannek. Az első interception egyértelműen nem az ő hibája volt, a másodikban viszont már Romo is sáros volt. Az elkapók közül Roy Williamst dícsérhetjük ismét, aki a redzone-ban komoly faktor volt, 2 TD-t szerezve, illetve Dez Bryantet, aki megszerezte első elkapott touchdownját. Miles Austin csendes volt, egy hatalmas TD-jét visszafújták offensive pass interference miatt, azon kívül sok vizet nem zavart. A futójátékot teljesen megölte a Vikings, Jones és Barber együtt nem sem érték el a 60 yardot a földön, ezt a Jones felé dobott töménytelen mennyiségű screen passzal próbálta ellensúlyozni a Cowboys, halovány eredménnyel. A támadófallal kapcsolatban: Romot egyszer sem sackelték, ami jó hír, a futójáték előbb említett csődje viszont nagyban az ő felelősségük. A gondot súlyosbítja, hogy a guard Kyle Kosier a meccsen összeszedett sérülése miatt 2-3 hetet kihagyni kényszerül. A védelemre sok panasza nem lehet senkinek, elég ránéznünk a Vikings által elért 188 yardra. Favre-on megfelelő volt a nyomás Ware-éknek köszönhetően, nem véletlenül nem tudott kibontakozni, csak rövid passzokra volt képes. A secondary állta a sarat, Randy Mosst is csak a második félidőben sikerült megtalálnia az öregnek, az endzone-ban pedig egyszer biztos TD-től mentette meg csapatát a safety Alan Ball, amikor besegítve a cornerbacknek elpiszkálta labdát Moss elől. A másik safety-t, Gerald Sensabaught érdemes kiemelni, aki futás ellen remekül helytállt, egyszer pedig Favre-ot is sikerült a földre vinnie. Adrian Petersont amennyire lehet megfékezte a front seven, egy 15 yardos volt a leghosszabb futása AP-nek. A special teamről már nem lehet ilyen pozitívan nyilatkozni, a kickoff return TD tulajdonképpen a meccsbe került. Ezzel szemben a Cowboys nem volt veszélyes visszahordásokból, az egyetlen hosszabb Bryant punt returnt egy büntetés miatt visszafújták...
A hét játékosa: Roy Williams, WR
Sorozatban a harmadik kiváló meccse a korábban rengeteget szidott elkapónak, talán végre rátért a helyes ösvényre a korábbi Longhorns alumni.
Citromdíj: Wade Phillips, HC
Egyre inkább kifelé áll a szénája Phillipsnek, a rengeteg fegyelmezetlenség ugyanis egyértelműen a head coach felelőssége.
Philadelphia Eagles
Impresszív győzelmet a Philly-től. A Falcons esélyesebbnek tűnt a meccs előtt, de a hazaiak hamar kezükbe vették az irányítást, és az első negyedben 14-0-s vezetésre tettek szert, innentől kezdve teljesen egyértelmű volt a mérkőzés végkimenetele. Kevin Kolb idei második végigjátszott meccsén is nagyszerű volt, ezúttal megmutatta, hogy hosszabb játékokra is képes, magabiztos volt, ilyen játékra van szüksége tőle az Eaglesnek. Az elkapók közül Jeremy Maclin emelkedett ki, klasszis teljesítményt nyújtva csaknem 160 yardig jutott. DeSean Jackson is remek formában kezdte a meccset, de egy szerencsétlen ütközés után agyrázkódást szenvedett, így idejekorán véget ért számára a forduló. A helyére beugró Jason Avantnak szintén volt pár szép megmozdulása. Brent Celek teljesítménye ismét hagyott némi kívánnivalót maga után, idén előfordul, hogy kicsit dekoncentráltnak tűnik Celek, ezúttal is volt, hogy könnyű labdát ejtett el. LeSean McCoy most n
em tudott annyira villogni, a futást egészen jól megfogta a Falcons, de a passzjáték hatékonysága miatt nem is volt rá igazán szükség, Kolb tehermentesítésére megfelelő volt. A támadófal meglepetésszerűen kiváló volt, a pass protectionre nem lehetett panasz. A Jason Peters helyén játszó King Dunlapet mindenki féltette John Abrahamtől, de Dunlap nagyszerűen oldotta meg feladatát, bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Abraham szemmel láthatóan gyenge napot fogott ki. A védelem is helytállt, a liga egyik legjobb offense-ét 17 ponton tartották, ez önmagáért beszél. A D-line főleg az első félidőben tartotta hatalmas nyomás alatt Ryant, különösen Trent Cole volt tarthatatlan. Brodrick Bunkley hiánya nem érződött, Antonio Dixon, Trevor Laws, és Brandon Graham is megfordult a helyén, így sikerült a pótlása. A linebackersorban Stewart Bradley igazi vezérként játszott, coverageban is hozta, amit vártak tőle, ellentétben néhány korábbi meccsel. A front seven kikapcsolta Michael Turnert a játékból, mindössze 45 yardig jutott Burner Turner 15 próbálkozásból. A secondary teljesítménye felemás volt, a redzone-ban voltak gondok (Gonzalez mindkét TD-je túl “egyszerű” volt), de a mezőnyben azért hozta magát Ellis Hobbs (ő még felül is múlta önmagát) és Asante Samuel is. A Nate Allen-Quentin Mikell safety-páros csöndben tette a dolgát, különösebb feltűnés nélkül. A special teamre áttérve, Jorrick Calvin mint punt returner üde színfolt volt, David Akers viszont egyértelműen a nap vesztese.
A hét játékosa: Jeremy Maclin, WR
Maclin remek összehangban volt Kolbbal, igazi number one receiverként játszott. Ami különösen örömteli lehet az Eagles szurkolóknak az Maclin hatékonysága a redzone-ban idén.
Citromdíj: David Akers, K
Szögezzük le az elején, hatalmas szél volt, Akersnek viszont már hozzá kellett szoknia a LFF időjárási körülményeihez. A 47 yardos kihagyott field goal megbocsátható, a két 37 yardos már kevésbé. Egy szorosabb meccs könnyedén elmehetett volna ezen.
New York Giants
Sokan féltették a csapatot a Lions ellen, hiszen az efféle “kötelező” győzelmek szoktak a legkínkeservesebbek lenni, és igazuk is lett, a 
Giants jócskán megszenvedett a győzelemért. Eli Manning szinte hibátlan game managerként tette hozzá a magáét a győzelemhez, Manninghammel és Smith-szel azért megvolt az összhang. A futójáték nyerte meg a meccset a New Yorknak, Bradshaw csaknem 140 yardot elérve, végre fumble nélkül parádézott, Jacobs pedig rövid yardos szituációkban rombolt, mint a régi szép időkben. Az O-line-nak meggyűlt a baja Lions D-line-nal, különösen Suh volt tarthatatlan, de a szélről Kyle Van Den Bosch is okozott pár kellemetlen pillanatot Manningnek és a szurkolóknak. A defense-re áttérve elmondhatjuk, hogy a D-Line ezúttal nem tudott felnőni az elvárásokhoz, Shaun Hill, majd később Drew Stanton is meglehetősen szabadon dobálgathatott, a csaknem egyedüli veszélyforrás Osi Umenyiora képében jelent meg, aki begyűjtött 2 sacket is. A secondary-nek meggyűlt a baja Calvin Johnsonnal rendesen, a 4. negyedbéli hatalmas TD különösen emlékezetes maradhat a hátsó embereknek... A futást már lényegesen hatékonyabban fogta meg a védelem, Jahvid Best nem tudott levegőhöz jutni sem, ez főként Tuckéknak köszönhető. A special teamben returnerként érdekes módon továbbra is Darius Reynaud élvezte a bizalmat, kickoff visszahordásoknál megint hatástalan volt, puntoknál viszont végre megvillantott valamit a tudásából. A coverage teamnek azért még van hová fejlődnie, Stefan Logan visszafutásaiban ott volt a touchdown lehetősége. Matt Dodge egy meccs eleji hibáját követően korrekt játékot nyújtott, talán végre kezd belerázódni a dolgokba.
A hét játékosa: Ahmad Bradshaw és Brandon Jacobs megosztva
Ilyen futójátékot szeretnének látni New Yorkban, ezen a héten minden klappolt.
Citromdíj: nem találtam kirívóan gyenge teljesítményt, feleslegesen pedig nem dobálózok díjakkal ezúttal sem.
Washington Redskins
Ismét nem volt nyugtuk a Redskins drukkereknek, csapatuk ugyanis megint egy végletekig kiélezett, idegtépő meccset játszott. Ellentétben az elmúlt két héttel, most nem sikerült győztesként abszolválni az estét, a Colts túl nagy falatnak bizonyult. Nem az offense-en múlt, McNabbék igazán kitettek magukért. A veterán irányító rövid passzokkal operált, és összességében nem lehetett panasz a játékára. Legtöbbet a megszokott módon Santana Mosst foglalkoztatta, de Anthony Armstrong és Chris Cooley is kapott labdát bőven. Várni lehetett, hogy Ryan Torainnek szép meccse lesz, hiszen a Colts ezen a téren igen gyenge, és a várakozások helyénvalóak voltak, az ex-Bronco futó nagyszerű meccset produkálva elérte a 100 yardot, és a teljesítményére k
oronát téve 2 touchdownt is szerzett, míg a cseréje, Keiland Williams egy TD elkapással vetette észre magát. A támadófal nem meglepő módon nem tudta a Freeney-Mathis kettőst kivonni a játékból, McNabb szabadulási képességeinek hála azért a helyzet még tűrhető volt. A védelemnek nem volt ellenszere Manningék ellen. Míg az első félidőben a passzokkal, a másodikban inkább a futásokkal zilálták szét a Skins védelmet. A front seven nem tudott elegendő nyomást gyakorolni Manningre, aki így kénye-kedve szerint osztogatta a labdákat (Brian Orakpo egyszer ért oda az irányítóhoz, akkor ki is kényszerített egy fumble-t). A hazaiak szerencsétlenségére amikor sikerült zavarba hozni PM-et, akkor pedig a secondary ejtette ki a megszerezhető passzt, Carlos Rogers az első negyedben 2 könnyűnek mondható potenciális interceptiont szalasztott el, később pedig Kareem Moore előtt kínálkozott lehetőség, amivel nem tudott élni. A futás elleni védekezésen meglátszott Haynesworth és Mcintosh hiánya, Joseph Addai szinte azt csinált amit akart, különösen a 3. negyedben volt letaglózó a Colts futójáték. A special team nagyszerű játékot nyújtott, Brandon Banks returnjei veszélyesek voltak, míg a return coverage 2 fumble-t is kikényszerített. Az összképet egyedül Graham Gano egyetlen kihagyott field goalja rontja le.
A hét játékosa: Ryan Torain, RB
20 futás, 100 yard, ez bizony kereken 5 yardos átlag. Torain eddigi legjobb meccsét játszotta a szezonban, és Portis visszatéréséig még van 1-2 hét, amit kihasználhat.
Citromdíj: Carlos Rogers, CB
Csalóka ez, mert Rogers mindent egybevetve nem nyújtott rossz teljesítményt, sőt, csak hát abból a két pickből legalább egy könnyedén meglehetett volna, amivel egészen máshogy kezdődhetett volna a meccs.
Előretekintés:
A Philadelphia Tennessee-be látogat. Kemény próbatétel lesz ez ismét, főként a támadófal előtt, akiknek nem lesz könnyű épségben megőrizni Kolbot. A Washington Chicagóba utazik, hogy az úgy tűnik leeresztőben lévő Bears ellen tovább erősítse csoportbeli pozícióját. A forduló legpikánsabb összecsapása természetesen a Giants-Cowboys csoportderbi lesz. A Dallas egy újabb vereséggel végleg lemondhat a rájátszással kapcsolatos álmairól, a Giants szurkolóinak pedig semmi sem nyújthatna nagyobb örömöt, mint hogy ezeket az álmokat saját csapatuk foszlassa szét.
Borsik Tamás (Tomeee)