NFL meccsbeharangozók - Wild Card vasárnap

Jaguars-Bills
Saints-Panthers

Jacksonville Jaguars - Buffalo Bills
2018. január 7., 19:05 – CBS/sport2 (EverBank Field, Jacksonville)

Talán a wild-card hétvége legérdekesebb összecsapása lehet a Buffalo Bills és Jacksonville Jaguars vasárnapi találkozója. Nem kell feltétlenül pontháborúra vagy parádés mérkőzésre számítani, jóval valószínűbb, hogy a védelmek, esetleg a támadófalak és futók fognak dominálni... Viszont a nem is hét, hanem 18 és 10 szűk, rájátszásmentes – és gyakran pocsék mérlegű - esztendőt megélt két franchise találkozása több okból is pikáns. Sok játékos vagy épp edző vándorolt az elmúlt években a két város között, így mindkét oldalon lesznek olyanok, akik régi barátokkal vagy épp ellenfelekkel fognak szembekerülni.

Talán Doug Marrone és Marcell Dareus a két legnagyobb név, akik Buffalóból Jacksonville-be költöztek az elmúlt időszakban (utóbbira még visszatérünk), ám ellentétes példa is akad, ráadásul épp hasonló poszton, Ryan Davis személyében. A Bills rotációs DE-je majdnem öt évet töltött a Jags rosterén, 2016-ban mégis kitették a szűrét, miután Malik Jackson és Yannick Ngakoue érkezésével hirtelen túlságosan nagy lett a konkurencia a védőfalemberek között. Davis egy rövid dallasi kitérőt követően idén Buffalóban találta magát, s bár 3 sackjével inkább kiegészítő embernek számít, ő is nagy motivációval készülhet a hétvégi viszontlátásra.

Út a playoffba:

Egyik csapat menetelése sem volt egyszerű, s az igazán nagy sztori a Bills playoffba jutása, akik 1999 óta most először vannak a rájátszásban; mindezt azok után, hogy a 90-es évek elején 4 egymást követő Super Bowlt játszottak, de még a 90-es évek második felében is majd minden évben a rájátszásba jutottak – 1988 és 1999 között csak két alkalommal nem járt ott a Bills. Azóta viszont egyszer sem.

Egy viszonylag erős, 5-2-es évkezdet után a Jets-Saints-Chargers elleni vereségszéria miatt 5-5-ös mérleggel álltak és viszonylag csekély esélyük maradt. A következő öt találkozón sikerült legyőzni a Chiefs, a Dolphins és a Colts gárdáit, viszont a Patriots ellen kétszer is vereséget szenvedtek, így 8-7-es mérleggel várták az utolsó fordulót és a Miami Dolphins elleni második meccset. Ekkor már nem a saját kezükben volt a sorsuk, a Dolphins legyőzésén kívül némi szerencsére is szükségük volt, a Bills rájátszásba jutásához kellett a Baltimore veresége is... A végeredményt azóta ismerjük, a buffalói játékosok öltözői öröme az elmúlt hét, sőt talán az egész NFL szezon egyik legmeghatóbb pillanata volt.

A Jacksonville útja sem volt teljesen eseménytelen, bár ők a Steelers, Chargers vagy Seahawks legyőzésével jóval nagyobb skalpokat szereztek már az év folyamán és hamarabb biztosították részvételüket. Egy 3-3-as szezonkezdés után parádés két hónapot produkáltak, egy 7-1-es szériával sokáig az első két hely valamelyikéért is harcban álltak, aztán az utolsó két fordulóban a 49ers és Titans elleni vereségek miatt csak 10-6-tal, s így némi keserű szájízzel zárták az alapszakaszt.

Nézzük akkor előbb röviden, mire számíthat a Tyrod Taylor vezette buffalói támadóegység a liga egyik legjobb védelme ellen, majd pedig azt is, beválhatnak-e Blake Bortles bombái a Buffalo Bills backseven ellen (mint látható, az összecsapás az alliteráló játékos/csapatnevekben is igencsak bővelkedik!)

Buffalo Bills offense vs Jacksonville Jaguars defense

Számomra ez a párharc ígérkezik a találkozó kulcsának, ugyanakkor egyben ez tűnik a leginkább megjósolhatatlan faktornak is. No, nem mintha a Bills támadósora, vagy a Jaguars védelme annyira kiszámíthatatlan lenne: a Bills megpróbál majd futni, a Jacksonville pedig 8 vagy 9 emberrel tölteni fogja a boxot, hogy megállítsa a Bills futójátékosát.

A legnagyobb kérdés, ki lesz ez a játékos, aki a Bills színeiben futni fog? Pályára tud-e lépni LeSean McCoy, és ha igen, akkor mennyire képes hatékony teljesítményt nyújtani Shady, milyen állapotban érkezik a meccsre? McCoy nélkül ugyanis a Bills támadógépezete legfontosabb fegyverét, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy egyetlen dimenzióját veszítené el... már ha csak nem gondoljuk úgy, hogy Marcus Murphy majd magától megold mindent, 'mit McCoy mellőzése miatt megérezhetne a Mills.. mármint a Bills. (Ha nem tudjátok kiről van szó, ne aggódjatok, Todd Wash, a Jax DC-je is belefutott a csapdába: pénteken neki se ugrott be McCoy helyettesének neve, mikor újságírók faggatták... de ez nem meglepő, hisz Murphy az utolsó játékhét előtt összesen egyetlen cipeléssel rendelkezett karrierje során, de a Week 17 során is csak egyszámjegyű carryt kapott, így a mezei nézők is körülbelül ugyanannyi információval rendelkeznek vele kapcsolatban, mint a legszakavatottabb NFL guruk.)

Szeretném azt mondani, hogy ha McCoy/Murphy beválik, egy viszonylag korrekt futójáték mellett, akár a szokásos terv is elegendő lehet... de úgy vélem, ez nem igaz. Ezúttal Taylortól is mindenképp kell valami plusz, mert míg Kelvin Benjamin, Zay Jones vagy Deonte Thompson az AJ Bouye-Jalen Ramsey duó ellen próbálkozik majd vélhetően kevés sikerrel, Charles Clay-nek is rendkívül nehéz dolga lesz a rendkívül atletikus Myles Jack-Telvin Smith linebackerpáros ellenében. Bár számomra főleg ez utóbbi rendkívül érdekes csatának ígérkezik, mindkét háborúban a védők tűnnek esélyesebbnek. Tyrod Taylor ugyan rendkívül jól vigyáz a labdára (a legendás Peterman-féle 5 INT-es meccset kivéve a Bills a többi 15 találkozón mindössze 10 labdát adott el), de mindössze két PO gárda ellen arattak győzelmet (Kansas City és Atlanta) és mindkettőt eladott labda nélkül érték el... vélhetően Jacksonville-ben sem nyerhetnek labdavesztéssel vagy vesztésekkel.

Illetve akkor még a Jacksonville által potenciálisan kifejtett nyomásról és sackekről nem is beszéltünk – ami pedig igazán ijesztő, hogy az 55 sack nagy részét mind a védőfaljátékosok szerezték és okozták, a Jags akár egy „sima” négy emberes pass rush-sal, a Yannick Ngakoue (12.5 sack) – Malik Jackson (8.0 sack) – Calais Campbell (14.5 sack) – Dante Fowler (8.0 sack) négyessel is elegendő nyomást tud helyezni a mobilis Taylorra és a Richie Incognito vezette buffalói támadófalra. Egy szó mint száz, a Bills támadóktól extra teljesítmény kell vasárnap, és már a tisztes helytállás is rendkívül sokat érhet – a Jacksonville viszont számtalan defensive playmakerének segítségével és egy esetleg labda- vagy pontszerzés útján hatalmas lépést tehet a győzelem felé, levéve a felelősség terhének nagy részét a másik csapategység válláról...

Jacksonville Jaguars offense vs Buffalo Bills defense

Ígértem, hogy említem Dareust még, úgyhogy essünk túl ezen is: csakhogy róla ezúttal a Bills run D kapcsán kell szólnom. Van az a mondás, miszerint a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka... na mármost: Dareus hiányának bizonyítéka kifejezhető egy számmal, ez pedig a 100 (yard). Kyle Williams ide-vagy-oda, a Dareus eltcserélése óta eltelt 8 meccsen a Bills majdnem 1350 futott yardot engedett, vagyis átlagosan meccsenként kb. 180-at. Ez pontosan 100 yarddal több annál a 80 yardos átlagnál, amit a Bills D ellen a szezon első felében futottak, amikor Dareus még Buffalóban tartózkodott.

Persze meg kell említeni, hogy Dareus is rotációs ember, illetve hogy a szezon második felében elszenvedett vereségek miatt ezek a számok némileg torzítanak... s ebben van is igazság. De ha mélyebbre ásunk és komplexebb védőstatisztikákat nézünk, ott is látható, hogy Dareus távozása rendkívül negatívan befolyásolta a csapatot, már ami a futás elleni védekezést illeti, és ez ellen Kyle Williams vagy az NFL egyik legproduktívabb linebackere, Preston Brown sem volt képes eleget tenni.

Mondanám, hogy ez nem probléma, mert a buffalói secondary, melyet az idei év egyik legjobb újonca, Tre'Davious White és két egyaránt 5 picket szedő safety, Micah Hyde és Jordan Poyer fémjelez, képes arra, hogy a Jacksonville védelméhez hasonlóan turnovereket generáljon... de mindez csak akkor igaz, ha a Jaguars elég ostoba vagy kétségbeesett lesz ahhoz, hogy passzjátékkal és Blake Bortles-szel próbálja megnyerni a meccseket.

Tudom, tudom. Bortles 2017-es kiadása össze sem hasonlítható a 2016-ossal. A 2016-os Bortles a liga legrosszabb irányítói közé tartozott az adott szezonban. A 2017-es Bortles jobb teljesítményt nyújtott... viszont, a 2017-es BB is rendkívül szélsőséges játékot mutatott hétről-hétre és bármikor képes arra, hogy ezt a „bravúrteljesítményt” egy negyed/félidő/meccs erejéig megidézze. Noha Keelan Cole és Dede Westbrook személyében itt is találhatók parádés teljesítményre képes újoncok, a Jacksonville számára a legmegnyugtatóbb és legüdvözítőbb stratégia az lenne, ha a Leonard Fournette-Chris Ivory-TJ Yeldon futótrió 35-40 cipelés segítségével próbálná behúzni a mérkőzést – miközben Bortles mondjuk maximum 16-18 alkalommal próbálkozik a légtéren át. Lásd feljebb, Bills run D, átlagban 180 engedett yard mérkőzésenként – Fournette, Ivory, Yeldon, tiszta sor.

We are Duval.

Duval Til We Die.#DTWD pic.twitter.com/poVmvqcK7T

— z-#Sacksonville (@Jaguars) 2018. január 6.

Hogy az összecsapás hogyan is zárul, természetesen nehéz előre megmondani. Különösen fontos lehet a sérültlista, illetve egyik-másik kulcsjátékos állapota, így vessünk erre is egy pillantást: A Bills részéről Shareece Wright (agyrázkódás) nagy valószínűséggel kihagyja a találkozót, de jóval fontosabb, hogy mi lesz LeSean McCoy (bokasérülés) és Matt Milano (vállsérülés) állapota vasárnap délutánra – McCoy korlátozott edzéseket végzett, míg Milano egyáltalán nem edzett a héten, szereplésük mértéke közvetlenül a meccs előtt dőlhet el. Jordan Mills, Deonte Thompson és Joe Webb edzettek a hét során, ők minden valószínűséggel tudják vállalni a játékot.

A Jaguars részéről a legnagyobb kérdőjel TJ Yeldon és Marquise Lee játékával kapcsolatban merül fel – Yeldon egy betegség miatt egész héten nem edzett, míg Lee bokasérülése miatt csak egy pénteki limitált edzésen vett részt – mindkettejük részvétele szintén csak a mérkőzés előtt fog kiderülni. Marcedes Lewis, Brandon Linder és Donald Payne is limitált edzéseket folytattak, ám ők csütörtökön és pénteken már tréningeztek, így nagyobb az esély a játékukra.

A fogadóirodáknál a hazai csapat, a Jacksonville számít a mérkőzés esélyesének, a legtöbb helyen 9-10 pontos favoritnak tekintik a Jaguars csapatát. Mindent egybevetve valóban mélyebb és sokoldalúbb gárdának tűnik a Jacksonville, ám a két szombati meccs is bizonyította, hogy a rájátszásban, egy meccsen már bármi megtörténhet, és a papíron kevésbé esélyes csapatokat sem lehet leírni. Reménykedjünk abban, hogy a rájátszásba jutás felett érzett öröm és eufória a legjobbat hozza ki mindkét csapatból, és egy látványos, emlékezetes hiriget láthatunk.

New Orleans Saints – Carolina Panthers
2018. január 7., 22.40 – FOX/sport2 (Mercedes-Benz Superdome, New Orleans)

Meccsenként 2 yarddal többet tett meg futással az alapszakaszban a Panthers (131,4-129,4), mint a Saints. Passzjátékban – így persze totál yardban is – 70 yarddal többet haladt a Saints. Akkor ez sima ügy, gondolhatnánk, főleg úgy, hogy idén már kétszer nyert a New Orleans csoportriválisa ellen. De ez már a rájátszás, új fejezetet kell nyitni az idei szezonban (ki nézett meccset tegnap?), így ildomos részletesebben megismerni a feleket.

Út a playoffba:

Saints: Az idei szezon mondhatni „szokásos” rajtot vett, két sima vereség a Vikings és a Patriots ellen. Még mielőtt a helyzet siralmassá vált, beindult a szekér, nyolc W zsinórban. November végén vereség a szintén playoff résztvevő Ramstől, majd győzelem/vereség a Falcons ellen, két újabb győzelem és a szezonzárón is vereség a Buccaneerstől. A nyolc győzelmes széria első meccse a Panthers elleni 34-13-as volt, a Rams utáni vereséget követő győzelem is a Panthers elleni 31-21 volt. Az utolsó meccset már nem számolva csak playoff résztvevőktől kapott ki a Saints, ez pedig nem elsősorban a meccsenkénti átlag 28 szerzett pontnak köszönhető, hanem a védelem parádéjának. Az évek óta utolsó Saints D# nagyot lépett előre: meccsenkénti engedett yardok terén 17. hely, passz elleni védekezésnél 15. hely, futás ellen 16. hely. Ez átlagosan is már a mezőny közepe, ami egy továbbra is elit támadócsapat mellett elegendő lett az NFC South megnyeréséhez. Az idei szereplés nemcsak a rutinos stabil embereknek, hanem a sikeresen beépített és szárnyaló újoncoknak köszönhető.

Panthers: Két győzelem után jött a Saints elleni vereség, de rögtön utána sikerült lenyomni a Patriotsot. Idegenben! Ezt követően egy szoros meccsen éppen sikerült megverni a Detroitot, de az Eagles ellen már vesztesen távoztak a Párducok. A vereség a Chicagotól három szerzett ponttal okozhatott volna komoly mélyrepülést is, de utána 4 diadal zsinórban, melyet egy újabb vereség a Saints ellen zárt le. A felemás, hullámzó teljesítményű a Vikings elleni győzelemmel folytatódott, a szezonzárón a vereség is belefért. A csoport második helyét érte ez, az egymás elleni eredmény miatt lett első a Saints. A Panthers védelem idén is nagyon erős, kivéve a passz elleni védekezésben (totál yardokban 7., futás ellen 3., utóbbiban 18. hely), a támadóoldalon Newton is hullámzóan teljesített, elkapóktól nagy segítséget nem kapott, Olsen sérülésekkel küzdött, így maradt a futójáték (amiben a statisztikák alapján a 4. legjobb a csapat idén). Newton nem az MVP formát hozta 2017-ben, de képességei, ösztönei semmit sem romlottak, fiatal kora ellenére már bizonyított annyit, hogy nálam TOP 5 irányító, ilyen játékossal mindenki ellen van esély a PO-ban is.

Sérülési jelentés

Saints: LT Armstead és DE Hendrickson, mindketten kérdéses besorolásúak
Panthers: RB Stewart, WR Funchess, LT Kalil, RG Turner, és QB Anderson – mindannyian kérdéses besorolásúak

Aki nem dőlt ki végleg, minden bizonnyal pályára fog lépni, ilyen meccset ki hagyna ki?

Amikor a Saints támad:

A recept adott, azt kell csinálni, mint eddig: Ingram és Kamara fut, utóbbi elkapásokkal és VISSZAHORDÁSOKKAL is nagyon veszélyes. Kamara jó eséllyel az év újonc támadója lesz, őt semlegesíteni eddig sem sikerült igazán egyik csapatnak sem. Breesből elég kevesebb is emiatt, nem kell tőle 50 passzkísérlet, mint anno. Az elkapóknál Thomas ligaelit volt idén, de mögötte nagy szakadék tátong – még a gyengécske Carolina secondary ellen is szükség van arra, hogy Ginn Jr., vagy Coleman, esetleg Snead is fellépjen. Fontos lesz megoldani a 3. kísérleteket, idén csak 37,6%-ban sikerült, ha már TE játék nincs. Ez az egyetlen igazi fogyatékossága a Saints O-nak idén, bár néha voltak szép megmozdulásai Fleenernek. Ezt az utóbbit átkötésnek használva elmondható, hogy a rövid passzok és a TE játék ellen Luke Kuechly áll a Panthers védelem közepén, szóval amúgy sem sok az esélye egyik TE-nek sem a ligában. Futás ellen szinte tökéletes a Panthers, de ezt pont a Saints ellen nem sikerült még érvényre juttatni (mindkét idei meccsen 150 yardot futott yardot engedtek). A secondary sem verhetetlen egység, így Breest kell nyomás alatt tartani, fellépni a boxba és megnyerni a küzdelmet a vonalon, megölni a futás. Ha ez nem sikerül a Carolina védelemnek, ismét nehéz napjuk lehet. A Sean Brees duó még nem kapott ki hazai pályán PO meccsen.

Amikor a Panthers támad:

A Panthers alaposan kielemezhette a két legutóbbi meccset. A passzolt yardokban Newton csak 18. lett (3302 yard), bár igazi elkapóarmada nem is áll rendelkezésére. Benjamint elcserélték, maradt Funchess és Olsen (ha egészséges… idén összesen csak 17 elkapás, 1TD). Funchess termetéből adódóan fölényben lehet, Red Zone-ban főleg, de inkább a rövidebb passzokat fogjuk látni, a Saints O-fal mögé: ott komoly esélye lehet Olsennek és McCafrey-nek is. A Panthersnek idén Newton volt a legjobb futója (yardban a legtöbb, 6 futott TD), mögötte végzett a veterán Stewart és még tőle is hátrébb végzett McCaffrey (akinél az elkapásokkal együtt azért megvolt az 1000 scrimmage yard). Utóbbi igazi életveszélyek tűnt a draftig, elkapásokban is veszélyes, de eddig az állat még nem jött ki belőle – jó eséllyel ez lehet az ő napja. Titkos meglepetésként Bersin lehet még veszélyes, az utóbbi hetekben volt már néhány szép megmozdulása. Newton lábon idén veszélyesebb fegyver, mint levegőben, de a Saints LB sorát passzokkal is támadni fogja, ahol szintén sikeres lehet. Ha a Saints O harmadik kísérletei nem ülnek – ahogy fentebb már írtam eddig csak 37%-on állnak - akkor ebből is Newtonék profitálhatnak: sokat kell a Saints defense-t pályán tartani, ahogy fáradnak, jobb eséllyel lehet sikeres egy-egy nagy játék. Ezt a hazai védelem is tudja, erre fognak készülni. Funchess-re (196 cm, 107 kg) Lattimore (183 cm, 87 kg) fog figyelni és bár Lattimore a legnagyobb várományosa az év újoncvédője címnek, itt fel kell kötni a gatyát. A Saints védelem eddig a várakozásokon felül teljesít, de a secondary és a D-line teljesítményéhez a LB sor nem tesz hozzá eleget, nincsenek nagy nevek, nincsenek húzónevek. Ha a line of scrimmage-en sikerül a védőfalnak dominálni és nyomás alatt tartani Newtont, akkor lehet esélye a hazaiaknak.

Összegzés:

Hiába a két egymás elleni meccs eredménye az alapszakaszban, most úl lapot nyitnak a riválisok. A korábbi találkozók tapasztalatai alapján a Saints az esélyes a fogadóirodáknál, egy TD-nyi különbséggel, de a nagy tét okozhat görcsölést/pánikot is a hazaiaknál – a rájátszási rutin hiánya, a sok újonc játékos miatt ez is benne van. Ha Newton futásaira, a hosszú passzokból a nagy játékokra, Olsenre és McCaffrey-re nincs ellenszere a hazai védelemnek, akkor a Carolina nyerhet. Ez kell mind, hogy boruljon a papírforma. Ha a két korábbi meccsen látottakat meg tudja ismételni a hazai csapat védelme, akkor a kétfejű futószörnnyel és egy éles Brees-szel (2017-ben csak 8 INT) nyerhető a meccs, mivel a Carolina secondary védelme nem elit alakulat.

A játék kedvéért két szurkolót is megkérdeztünk, miért nyer a másik csapat és nem a saját favorit:

gabokocka: Azért nyer a Saints, mert kiegyensúlyozottabb csapat, mind támadó-, mind védőoldalon. Míg a Panthersnél a secondary zavarba hozható, az offense-nél a Panthersnél mélységi passzjátékról nem igazán lehet beszélni, mint az megmutatkozott a két csapat legutóbbi meccsein.

atapapa: A Párducok megkapták a seprűt az alapszakaszban a Szentektől, de a porszívót megússzák végül. Az amúgy átlagos képességekkel megáldott, de a vendégek támadórészlegét tenyereként ismerő AJ Klein kiesése nagy vérveszteség a fekete-arany alakulatnak, és ha a Saints nem tud időben ellépni és passzra kényszeríteni Newtonékat, akkor a sokat fejlődött, ám a futás ellen kevésbé brillírozó New Orleans-i védelem ritkán fogja elhagyni a pályát. A Panthers még időben kapta meg a Kamara-leckét az alapszakasz során, kettőzött erővel fókuszálnak majd az újoncra, Kuechly minden snapnél árnyékként fogja kísérni az év támadóújoncát. A Superdome-ban rájátszásban nehéz nyerni, 5 meccse nem kapott ki hazai pályán a Saints a PO-ban, viszont a Párducok soha nem szenvedtek még vereséget wild-card meccsen. Vasárnap se fognak.

Szerzők: Igor és Kájzerszóze