NFL mérkőzés beharangozók - 12. hét

Vasárnapi program (kattints egy meccsre az adott előzetesre való ugráshoz):

19:00

Detroit Lions - Tampa Bay Buccaneers

Green Bay Packers - Minnesota Vikings

Kansas City Chiefs - San Diego Chargers

St. Louis Rams - Chicago Bears

Miami Dolphins - Carolina Panthers

Baltimore Ravens - New York Jets

Houston Texans - Jacksonville Jaguars

Cleveland Browns - Pittsburgh Steelers

22:05

Oakland Raiders - Tennessee Titans

Arizona Cardinals - Indianapolis Colts

22:25

New York Giants - Dallas Cowboys

Hétfő, 02:30

New England Patriots - Denver Broncos

Detroit Lions - Tampa Bay Buccaneers, Ford Field

20 év után először nyerheti meg divízióját a Detroit Lions. Az NFC North összes csapata – főleg irányítók terén – komoly problémákkal küzd, a Lionst viszont elkerülték a bajok, ráadásul a kedvező menetrend miatt minden esélyük megvan arra, hogy egyenes ágon jussanak a rájátszásba. Az ehhez vezető út a győzelmi szériában levő Tampán át vezet. Úgy tűnt egészen két héttel ezelőttig, hogy már teljesen feladták a szezont és a Schiano edzőbe vetett összes hitet, de ez egyre inkább megcáfolódni látszik. Rengeteg tehetség van ebben a tampai csapatban és ugyan már csak a drafthelyükön tudnak rontani, de a Buccaneers jelenleg klasszikus spoiler csapatnak tűnik: a szezonjuk már elúszott, de bármelyik playoff-esélyes csapat levesébe bele tudnak köpni és ennek se Carolinában, se San Franciscóban nem örülnek.
A Lions támadójátéka az előző héten leginkább arra épült, hogy Ike Taylor képtelen volt Calvin Johnsont egymaga őrizni. Megatron egy újabb NFL rekord irányába haladt, de Mike Tomlinéknak sikerült olyan változtatásokat eszközölni, ami nemhogy Johnsonnak nem engedett elkapást, de Stafford egyetlen egy passzt sem tudott teljesíteni a negyedik negyedben. Talán mondani sem kell, hogy a nap slágere a Johnson-Revis párharc lesz. Johnson mondjuk teljesen megállíthatatlannak tűnik, azonban ha valaki képes legalább lelassítani, az Darrelle Revis. A kiváló corner csodálatosan játszik, amióta visszarakták emberfogásba, és ez meglátszik az egész védelem teljesítményén, de az erősségük továbbra is a futások megfogásában rejlik. Reggie Bush az előző héten a padra került, mert szörnyű volt a Steelers ellen. Persze a sáros talaj semennyire nem segítette az ügyét, viszont Bush idáig kiválóan játszott a Ford Field fedett játékterén és twitteren is megígérte a rajongóinak, hogy nem lesz még egyszer ennyire rossz.
Ha már futójáték: Doug Martin és Mike James után Bobby Rainey került nagy hirtelen a Buccaneers backfieldjére. Totálisan hihetetlen, amit a Falcons ellen művelt: 163 futott yard, két TD, mindezt úgy, hogy idén már két csapattól is kitették a szűrét. Mindenesetre meglepődnénk, ha Rainey duplázni tudna (a Falcons a 31., a Lions 6. futás ellen), de azt legalább megtudtuk, hogy Tampában nagyon értenek a futójátékosok gyártásához. Amiben mondjuk a Detroit továbbra sem jó, ellenben kifejezetten rossz, azaz elkapók kordában tartása. Antonio Brownnak hatalmas meccse volt vasárnap ellenük, nem látjuk okát annak, hogy Vincent Jacksonnak miért ne lenne. Főleg úgy, hogy Mike Glennon egyre inkább úgy néz ki, mint egy NFL irányító. Jackson megállításához leginkább Glennont kell hatástalanítani, amihez a Lionsnak minden fegyvere megvan. Suht ugyan David DeCastro leszedte a pályáról, de a tampai támadófalnak csúfolt valami aligha lesz erre négy negyeden keresztül képes.
A Detroitnak mindenképpen hoznia kell a találkozót, ha lépéselőnybe szeretnének kerülni a csoport többi csapatával szemben, viszont csütörtökön Hálaadás alkalmából fogadják a Green Bay-t, ami a divízió szempontjából sokkal fontosabb mérkőzés lesz, mint egy hátul kullogó csapat elleni derbi. Tampában olybá tűnik rátaláltak valamire, és nem lenne meglepő, ha a Detroit lélekben már most a csütörtöki meccsre figyelne inkább e helyett, ami mindenképpen a martalócok malmára hajthatja a vizet.

Parrag Zsombor (shawnka)

Green Bay Packers - Minnesota Vikings, Lambeau Field

Képes lesz-e másodszor is megverni a tartalékos Green Bay a Minnesotát? Az előző mérkőzésükön még Aaron Rodgers irányította a Packers együttesét, amely azóta már Senece Wallace-t is elvesztette, így Scott Tolzien vezeti a sajtfejűek támadósorát. Passzok ellen sebezhető a vikingek védelme, kérdés, hogy Tolzien ki tudja-e használni ezt. Az elkapók közül Randall Cobb kihagyja a találkozót, Jordy Nelson és James Jones viszont egészségesek és az irányító a Cobb helyére beugró Jarrett Boykinnal is jól képes összejátszani. A vikingek védelmének hátsó egysége sérülések nélkül is gyenge, azonban Harrison Smith továbbra sem épült fel és Josh Robinson sem áll a Vikings rendelkezésére. Ezen felül sem Jared Allen, sem Brian Robison nincs élete formájában, ráadásul mindketten kisebb sérüléssel is bajlódnak, így a Packers támadófalának valamivel könnyebb dolga lesz a megszokottnál. A futások elleni védekezése egész jól működik a Vikings együttesének, Eddie Lacyt azonban valószínűleg gyakran használja majd a Packers. Az MLB Erin Henderson, a Minnesota tackle-leadere kihagyja személyes okokból kifolyólag az összecsapást, így az egyik legfontosabb poszton gyengül majd tovább a lilák defense-e. A vikingek támadósorát az előző mérkőzésen rendkívül rosszul játszó Christian Ponder irányítja majd. A csapat fő fegyvere, Adrian Peterson ágyéksérüléssel küzd, így Pondernek és Toby Gerhartnak is nagyobb szerep juthat. A sajtfejűek ráadásul igen jól fogják a futásokat. A Packers secondaryből szinte mindenki küzd valamilyen sérüléssel, így a Vikings elkapói – Greg Jennings és Cordarelle Patterson – komoly zűröket okozhat. Feltéve, ha Ponder képes lesz hozzájuk juttatni a labdát, illetve megvédi a minnesotai OL az irányítót. A vikingek támadófala elég gyatra eddig idén, a Packers azonban Nick Perry nélkül igyekszik majd támadni Pondert. Összekötő poszton jól állnak a vikingek, a második számú TE, John Carlson remekül játszott az előző mérkőzésen, ami nagy segítség lehet egy rossz formában lévő QB-nek. Összességében a Packers a rengeteg sérült ellenére is esélyesebb. Viszont, ha Peterson sérülése nem komoly, illetve, ha Ponder összekapja magát, könnyedén folytatódhat akár a Packers mélyrepülése.

Molnár Dániel (gyalu)

Kansas City Chiefs - San Diego Chargers, Arrowhead Stadium

A Denver Broncos elleni vereség után újra egy csoportellenféllel mérkőzik meg a Chiefs. A San Diego szintén vereséget szenvedett az elmúlt fordulóban, a Miami Dolphins otthonában kaptak ki egy nyerhető meccsen, ezzel komolyabb hátrányba kerültek az AFC utolsó wild card helyéért folytatott versenyfutásban.
Alex Smith hullámzó játékán túl újabb probléma keletkezett a hazaiak támadójátékában azzal, hogy a támadófalat elkezdték sújtani a vállsérülések: a jobb oldali tackle Eric Fisher valószínűsíthetően kihagyja a mérkőzést és az elviekben mellette játszó guard Jon Asamoah játéka is kérdéses. Öröm az ürömben, hogy a Chiefs OL elég mély, az esetleges hiányzók helyére beugró Geoff Schwartz és Donald Stephenson elég sok NFL-csapatban stabil kezdő lehetne, ráadásul a Chargers legjobb LOLB-je Jarret Johnson valószínűleg ma sem játszik egy kézsérülés miatt, így megint csak Thomas Keiser és az újonc Tourek Williams feladata lesz Alex Smith zavarba hozatala. Szükség is lesz a pass rushra, hiszen a Chargers secondary idén valami egészen tragikomikus teljesítményt nyújt, ráadásul Johnny Patrick személyében (agyrázkódás) itt is van kérdéses státuszú játékos. A Bolts futás elleni védelme nem sokkal jobb, mint a passz elleni, ez pedig Jamaal Charles ellen nem túl jó előjel, a passzokkal is kitűnően kereshető futó idén is hozza a tőle megszokott színvonalat, ő a főnökök elsőszámú támadófegyvere.
A labda túloldalán is a falban vannak sérültjei a Chiefsnek, a két kezdő defensive end közül Mike DeVito (térd) biztos nem játszik és Tyson Jackson (has) játéka is kérdéses. Allen Bailey személyében itt is van egy kiváló fizikai adottságokkal bíró cserejátékosuk, de utána már a sérüléséből éppen felépült újonc Mike Catapano és a frissen igazolt ex-Patriots játékos Kyle Love van a depth charton. King Dunlap (nyak) személyében a Chargersnek is van egy fontos hiányzója a falban, így megint a D.J. Fluker – Johnnie Troutman – Nick Hardwick – Chad Rinehart – Jeromey Clary ötösfogat fog kezdeni, a Fluker – Troutman kettős nagyon jó futásblokkolásban, DeVito hiányában valószínűleg erőltetni fogja a baloldali futásokat Ken Whisenhunt offensive coordinator, ráadásul a Chiefs eddigi ellenfelei futásoknál 4.7 yardot átlagolatak cipelésenként. A támadófalat nagyobb kihívás elé fogja állítani a KC passz ellen, különösen a tackle-öknek lesz nehéz dolga Tamba Hali és Justin Houston ellen. A hazaiak secondaryje NFL-szinten is kiválónak mondható, Philip Riversnek nagyon nehéz meccse lehet, hiszen egyrészt a domináns front7 miatt nem lesz sok ideje passzolni, másrészt pedig egy olyan hátvédsor ellen kell dolgoznia, aki képes lefedezni a célpontjait. A fenti okok miatt nagyon örülnének a Chargers-szurkolók, ha a kérdéses státuszú Eddie Royal (lábujj) tudná vállalni a játékot, hiszen a kiváló KC secondary ellen Rivers összes célpontjára szükség lesz. A Chargers passzjátéknál meg kell jegyezni, hogy Antonio Gates pályafutása két komoly mérföldkő közelébe ért: ha ma legalább 2 elkapást és ezekből 15 yardot összehoz, akkor ő lehet az NFL történetében az a tight end, akinek a legkevesebb mérkőzés kellett a 9000 elkapott yardhoz és neki sikerülhetne az összekötők közül a harmadik leggyorsabban átlépni a 700 elkapásos álomhatárt. Gatesnek egyébként is kedvenc ellenfele a Chiefs, eddig 16 meccset játszott ellenük, ezeken 83 elkapás 1054 yard és 13 TD jött neki össze.
Ha a Chargers komolyan gondolja a rájátszásba jutást, akkor ma véget kell vetnie a 3-meccses vereségsorozatának és le kell győznie a csoportellenfelet. A matchupok talán egy kicsit ugyanakkor a főnökök felé billennek, de egy ilyen nagy múltú összecsapáson (ez a 107. meccsük egymás ellen az örökmérleg 53-52-1 a Boltsnak) ezt a presztízs felülírhatja, ráadásul a San Diegonak az utóbbi években nagyon jól megy a Chiefs ellen, a legutolsó 11 összecsapásukból 9-szer a Chargers nyert.

Papp Gábor (empty taxi)

St. Louis Rams - Chicago Bears, Edward Jones Dome

A 4-6-os mérleggel álló és pihenőhetéről visszajövő Rams gárdája fogadja a divízióját holtversenyben vezető, 6-4-gyel álló Bears csapatát. Mindkét kezdő irányító kihagyja a mérkőzést. Jay Cutler már második súlyosabb sérülését piheni az idei évben, ezúttal a bokája nincs rendben, Sam Bradord pedig keresztszalag-szakadásából lábadozik. A Rams együttesét így Kellen Clemens, a medvék csapatát pedig Josh McCown vezeti majd a harcba. Mindkét csapat inkább a futásokkal próbálja majd zavarba hozni az ellenfél védelmét, a kosok Zac Stacy, a medvék Matt Forte jó teljesítményében bízhatnak. Főleg azért, mert mindkét gárda futás elleni védelme sebezhető. Az elkapósorok között viszont jelentős a különbség, a chicagói WR állomány – Brandon Marshall-Alshon Jeffery és a TE Martellus Bennett – remek erőkből áll, míg a Rams elkapói – Tavon Austin-Chris Givens-Austin Pettis – még fiatal, teljesen be nem érett játékosok. A Rams veterán összekötője, Jared Cook igen jól játszik idén, rövid passzoknál érdemes lesz Clemensnek felé tekingetnie, a Chicago ugyanis igen gyengén védekezik a TE-k ellen a szezonban. Passzjátékoknál Forte is igen hasznos lehet a Bearsben. A levegőben mindkét védelem verhető, pedig CB állományuk átlag feletti lenne, ha nem sújtanák sérülések. A chicagói védelemből Charles Tillman, a kosokéból pedig Cortland Finnegan fog hiányozni. A támadófalak összehasonlításából a Chicago jön ki jobban, eddig igen jó teljesítményt nyújtanak, mikor az irányító megvédésről van szó. El is kél majd a jó OL a rettegett Robert Quinn-Chris Long DE duó ellenében. A védőfal közepén is jól állnak a kosok a Kendall Langford-Michael Brockers párossal, az egész liga egyik legjobb DL-ja áll a Rams rendelkezésére. A St. Louis-i LB sorból James Laurinaitis és az újonc Alec Ogletree emelendő ki. Érdekes módon a Tennessee szétfutotta a kosok védelmét három héttel ezelőtt, a következő összecsapáson viszont mindössze két yardot tett meg a Colts futásokból. A chicagói védelemből Tillman mellett egy másik veterán védő, Lance Briggs is hiányzik majd sérülés miatt, így a helyén az újonc Jon Bostic bizonyíthat. A Bears Shea McClellinben és Julius Peppersben bízhat, ha az irányító siettetéséről van szó, a páros viszont igen visszafogott teljesítményt nyújt a szezonban. A medvék védőfalának közepéből folyamatosan dőlnek ki az emberek, így az inkább erejét kamatoztató Stacy komoly gondokat okozhat egy-egy belső futással. Összességében két igen hasonló szintű gárda találkozik, véleményem szerint a Rams az esélyes az összecsapáson. Azonban, ha McCown hozza eddigi igen jó formáját és megvédi a fal is, végig szoros közdelemre számíthatunk.

Molnár Dániel (gyalu)

Miami Dolphins - Carolina Panthers, Sun Life Stadium

Akkor most már komolyan vehető csapat a Carolina? Az elmúlt két hétben megverték a San Franciscót és a New Englandet, ráadásul mindkettőt rendkívül fegyelmezett, rendezett játékkal, amire talán az is felkapja a fejét, aki eddig a könnyű menetrend miatt csak legyintett a párducok menetelésére. A Miami egy négy meccses gödörből kezdte el a kimászást a San Diego elleni győzelemmel, ami egy picit megnyugtató lehet a szurkolók és a vezetőség számára a botrányból lábadozni látszó Dolphins számára. Azzal, hogy a Panthers védelmének egyik kulcsfigurája kihullott és a Miami nem képes kiegyensúlyozott maradni néhány kérdőjellel megyünk neki a találkozónak.
Cam Newton zseniális volt a New England elleni MNF-on, ott bántotta a patrióta védelmet, ahol érte, Belichickéknek semmi válasza nem volt a beérni tűnő irányítóra. Mind levegőben, mind a földön csodálatos játékokat csinált, ráadásul a mérkőzés végén egy borzasztóan impresszív győztes drive-ot vezetett. Ugyanitt viszont a Dolphins az előző fordulóban meg tudott állítani már egy kiugró formában levő Philip Riverst, szóval talán lesz némi esélyük Newtonnal szemben is: az utóbbi 5 meccsen 17-szer sackelték az ellenfél irányítóját, összességében már 30-szor, ami mindössze 6-tal van a ligát vezető Kansas City zsákolásai mögött. Newtont hétszer kapták el a hónapban idáig, de a nagyon ráomló védelmek ellen rendre sok futott yarddal szokott zárni. Ennek kiemelt szerepe lehet, mivel Steve Smith ugyan verni tudta a sérülésből visszatérő Aqib Talibot hétfőn, de az egész szezonban remekül játszó Brent Grimes ellen nem lesz sok lehetősége nagy játékokra. Persze Newton idén rendelkezik egy legitim Brandon LaFellel és Ted Ginn-nel, mindketten alaposan kivették idáig a részüket a carolinai légitámadásból. A Carolina fog majd tudni haladni a pályán, de inkább a földön: az előző négy ellenfél is egyaránt 143 yard felett tudott termelni a Dolphins védelme ellen, meglepődnénk ha pont a Panthers szakítaná meg ezt a sorozatot. Még Ryan Matthews is jól nézett ki ellenük múlt vasárnap.
A védelemből kiesett Charles Johnson, így a Panthers félelmetes edge rusher duójából csak Greg Hardy maradt talpon. Az újonc DT-k persze továbbra is pusztításra vannak kalibrálva, és a Martin-Pouncey-Incognito mínusszal küszködő Miami fal (de főleg Ryan Tannehill) ezt valószínűleg meg is fogja érezni. Pouncey nem játszott a Chargers ellen sem, de ők nem is dolgoznak akkora nyomással, mint a Carolina. Utóbbiak ráadásul még jók is benne. Tannehill nem fog tudni olyan drive-okat összerakni, mint az előző fordulóban, de ha a Miami akar valamire menni a meccsel, akkor a Panthers másodvonalában levő lyukakat kell betámadniuk. Mike Wallace, Brian Hartline és Charles Clay is mind olyan opciók, akik kitűnően használhatók a fiatal secondary ellen. A futással szemben annyira nem tündököltek a carolinai védők mostanság: LaGarrette Blount, Stevan Ridley és Frank Gore is jelentős yardokat szereztek, de annyival védhető a dolog, hogy ezeken a meccseken a Panthers védelme leginkább Tom Brady és Colin Kaepernick hatástalanítására volt kalibrálva.
A Panthersnek a hétfő esti győzelem volt a szezon csúcspontja. Mindent ennek rendeltek alá, egyszerűen meg kellett mutatniuk magukat az egész ország előtt. Egy nagyon érzelmes győzelmen vannak túl, ami az egész csapatra kitűnő hatással volt. Egyértelműen a Panthers az esélyesebb csapat. Hiába néz ki jól a Miami, a hullámzó játékuk miatt teljesen kiszámíthatatlanok. Kérdés, hogy a Carolina mennyire tudja elviselni az esélyesség terhét, hiszen évek óta nem voltak ilyen pozícióban és láttuk, hogy ha olyan napja van a Dolphinsnak, akkor bárkit képesek meglepni. Ahogy bárkitől képesek kikapni.

Parrag Zsombor (shawnka)

Baltimore Ravens - New York Jets, M&T Bank Stadium

Az 1970-es AFL-NFL egyesülés óta még nem fordult elő, hogy egy csapat az első tíz meccsén felváltva gyűjtötte a győzelmeket és vereségeket, a Jetsnek azonban sikerült végrehajtania ezt a „bravúrt”. A sorminta alapján most New York-i sikernek kellene következnie, miután a gárda kiütéses vereséget szenvedett a csoportrivális Bills otthonában, ehhez azonban még a hollóknak is lesz egy-két szavuk.
Rex Ryan a Jets főedzőjeként harmadszor kerül szembe a Baltimore-i alakulattal, melynél 1999 és 2008 között előbb védőfal-edzőként, majd védőkoordinátorként dolgozott, és első győzelmét aratná egykori munkaadója ellen - az első két találkozón egyaránt főműsoridőben maradt alul a Ravens-szel szemben, előbb szoros csatában (9-10), majd egy teljesen sima mérkőzésen (17-34). Ryannek egy igencsak gyengélkedő offense ellen kell felkészítenie csapata védőegységét. Ray Rice szezonbeli legjobb meccsét játszotta múlt héten, idei formájáról és a Ravens komplett futójátékának hatékonyságáról azonban mindent elmond, hogy a marylandiek első számú running backje Chicagóban közel feleannyi yardot ért el a földön, mint előtte 8 mérkőzésen összesen. Baltimore-ban a blokkolási koncepciókon eszközölt módosításokkal igyekeztek javítani a futójáték eredményességén, folyamatosan variálták a zone és power sémákat, ami a támadófal-embereknek is jobban feküdt; kérdés, hogy ennek, vagy sokkal inkább a Bears alulteljesítő védősorának volt köszönhető az előrelépés. Az előttünk álló mérkőzés erre választ adhat, elvégre a Jets ligaelső futás elleni védelemmel rendelkezik. Passzvédekezésben már korántsem jeleskedik ennyire a Dennis Thurman koordinálta defense, amiért elsősorban a pocsékul teljesítő secondary a felelős. Buffalóban a Stevie Johnsontól és Robert Woodstól mentes légiveszélyt sem tudták megfelelően elhárítani a defensive backek, így a nem épp playoff-formában tündöklő Joe Flacco és társai is bizakodva készülhetnek Antonio Cromartie-ék ellen, míg a New York-iak passzvédekezés terén is leginkább a Muhammad Wilkerson vezette védőfaltól várhatják a „megváltást”.
Ahogy a hazaiak támadósorának és a vendégek védőegységének párharca során, úgy ellentétes labdabirtoklásnál is egy bukdácsoló offense próbál meg feltörni egy nagyszerű defense-t. A Jets-szurkolók - noha Mark Sanchezt nyilván nem fogják visszasírni - nem lehetnek elégedettek Geno Smith teljesítményével, akinek a nevéhez kétszer annyi interception fűződik, mint touchdown, szám szerint 16, valamint 7 fumble-t is vétett. Az újonc irányító legutóbb profi karrierje eddigi talán leggyengébb produkciójával állt elő, és ezúttal sem lesz egyszerűbb dolga, mint Buffalóban, köszönhetően a Terrell Suggs és Elvis Dumervil fémjelezte pass rush-nak, valamint a javuló tendenciát mutató baltimore-i secondary-nek. Nem lehet persze mindent Smith nyakába varrni, az őt körülvevő supporting cast teljesítménye is bőven hagy kívánnivalót maga után: a Jets támadófala a 4. legtöbb sacket engedte, és az elkapók között sincs olyan játékos, akire a rookie QB minden szituációban számíthat (ráadásul Jeremy Kerley minden bizonnyal most is hiányozni fog sérülés miatt). Támadó oldalon egyedül a futókat nem érheti komolyabb kritika New York zöldebbik felében: sérülését maga mögött tudva Chris Ivory igazi workhorse backké kezd válni, legutóbbi 4 meccséből háromszor megközelítette vagy átlépte a 100 yardos határt, a New Orleansból hozott RB-t pedig a szintén megbízható Bilal Powell tehermentesítheti. Nyilván a Ravens is a futójáték megfékezésére fog alapozni, siker esetén arra kényszerítve Marty Mornhinweg támadóegységét, hogy elsődlegesen Geno Smith passzaival kelljen haladniuk. A baltimore-i védelem helyzetét nehezítheti, ha három kérdéses státuszú kezdőjátékosa, Haloti Ngata, Daryl Smith és Lardarius Webb közül valaki(k) nem léphet(nek) pályára, de a hírek szerint mindhárman bevethetők lesznek.
A Jets 5-5-ös mérleggel jelenleg az AFC második wild card helyét foglalja el, azt a pozíciót, melyre - több másik negatív mérlegű csapattal együtt - a 4-6-os Ravens is pályázik. John Harbaugh és Rex Ryan alakulata tehát közvetlen vetélytársa egymásnak a playoff-szereplésért zajló küzdelemben, így nem is kell taglalni, mekkora jelentőséggel bír ez a mérkőzés mindkét gárda szempontjából.

Vass Ádám (vassadi)

Houston Texans - Jacksonville Jaguars, Reliant Stadium

Az AFC Déli csoportjának alsóházi rangadóján viszonylag kevés forog kockán: egyik csapatnak sincs esélye a rájátszásra. Mindkét gárda a jövő lehetőségeit próbálgatja már, ezért akár érdekes fejleményeknek is szemtanúi lehetnek a nézők. Vagy nem.
Mindenesetre a házigazdák abban reménykednek, hogy Case Keenum további fejlődés jeleit mutatja majd. Az időnként briliáns passzokra képes, de meccset nyerni eleddig képtelen irányító az Oakland elleni gyenge teljesítményével a negyedik negyedre a padon találta magát. A Jaguars ellen kap még egy lehetőséget, amivel nem lesz nehéz élnie. A vendégeknek nincs megfelelő embere Andre Johnson fogására, emellett pedig képtelenek komoly nyomást helyezni az ellenfelek irányítóira. Mindent elmond a Jaguárok passzvédelméről, hogy múlt héten az idén szenvedő Carson Palmer dobálta szét őket. Keenum mellett kiváló bizonyítási lehetőség lehet ez DeAndre Hopkins számára is, aki eddig nem tudta hozni a tőle várt szintet, most viszont gyenge védőkkel szállhat szembe, különösen Will Blackmon sérülésével. Amennyiben nem sikerül kihasználni a passzvédelem gyengeségét, nehéz dolga lesz a Houstonnak, mivel a Jacksonville futásvédelme folyamatosan javul. Arian Foster hiányában Ben Tate egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz nagy meccset hozni, így ha a levegőben nem sikerül szétverni a vendégeket, a Jaguárok kerülhetnek előnybe.
Jacksonville-ben nem gondolkoznak a jövő irányítóján, Blaine Gabbert totális katasztrófa idén, így sérülése után is marad csereirányító a vészmegoldás Chad Henne mögött. Henne-nek nehéz dolga lesz, mivel Justin Blackmon hiányában az elkapósor alig mutat életjeleket: Cecil Shorts az egyetlen, akire koncentrálni kell. Ráadásul Shorts meg is sértődött az Arizona elleni meccs után, mivel érthetetlen módon felé se nézett Henne. A Houston passzvédelme viszont erősnek mondható, még Kareem Jackson sérülése után is elég jók lehetnek arra, hogy hatástalanítsák a vendégek légitámadásait, különösen ismerve a támadófal gyengeségeit, amit JJ Watték bizonyára ki fognak használni. A Jacksonville futójátéka egész évben borzasztó volt, de a houstoni linebacker-sor sérülései miatt itt lehet esély a támadások előrehaladására. Nehéz elképzelni, hogy az említett gyengécske támadófal elég utat nyisson ehhez, de a Houston meccsein bármi elképzelhető, ami a Texans vereségéhez vezethet.
Nem lehet magas színvonalú meccsre számítani, de legalább valamelyik csapat javíthat valamicskét az idei borzalmas összképen. A Houston nyolcmeccses bukássorozata talán véget ér, az erőviszonyok alapján szinte biztos, hogy több yardot fogna szerezni, mint ellenfelük, a győzelemre így sem lehet mérget venni. A Jaguars mindenképpen bízhat javuló speciális csapatrészében és abban, hogy a házigazdák túl sokat fognak hibázni. Mindenesetre azok számára, akiket az AFC South belharcai nem hoznak minden esetben lázba, nem kötelező az összecsapás megtekintése, de akár egy szoros, változatos meccs is kisülhet ebből a mérkőzésből, könnyed koraesti szórakozásnak beillhet.

Rajnai Gergely (Rajna)

Cleveland Browns - Pittsburgh Steelers, FirstEnergy Stadium

A két csapat legutóbbi összecsapása a tavalyi alapszakasz záró fordulójában gyakorlatilag már tét nélkül zajlott, és az aktuális idénynek is voltak olyan időszakai, amikor úgy tűnt, a két AFC North rivális idei meccsein a győzelemnek legfeljebb presztízsértéke lesz. A semleges nézők és a két csapat szurkolóinak örömére erről szó nincs, elvégre hiába áll a Browns és a Steelers egyaránt 4-6-os mérleggel, mindössze egy győzelemmel vannak lemaradva az utolsó wild card helyet jelenleg elfoglaló Jetstől, vagyis Rob Chudzinski és Mike Tomlin együttese sem szállt még ki a playoff-szereplésért folyó versenyfutásból.
Egy régi ismerős által irányított védelem ellen vonulnak csatába a pittsburghi támadók: a Browns védőkoordinátora, Ray Horton 2004 és 2010 között pozíciós edzőként dolgozott az acélvárosi franchise-nál, ezt követően került DC-ként előbb Arizonába, majd az ohiói alakulathoz. Horton hasonló filozófiát követ, mint mentora, Dick LeBeau, a recept pedig Clevelandben is beválni látszik; példának okáért a liga összes védőegysége közül a Browns defense büszkélkedhet a legjobb engedett yard / play aránnyal (4.45). Az AFC North derbiken mindig oly fontos futójáték terén nem sok jóra számíthatnak a kohászok, tekintve, hogy a Browns az NFL egyik legjobb futás elleni védelmét, míg a Steelers a liga egyik legkevésbé produktív rush offense-ét vonultatja fel. Az acélvárosiak ugyanakkor múlt héten is - a szezon során már nem először - szinte nullával egyenértékű futójátékkal tudtak meccset nyerni, így akkor sincs veszve minden, ha Le’Veon Belléknek ezúttal sem terem sok babér futásoknál. A Todd Haley által koordinált támadóegység számára az lesz a legfontosabb, hogy javítani tudjon kritikán aluli red zone hatékonyságán - az ellenfelek 20 yardos vonalán belül tett látogatásaik mindössze 42.4%-ában szereztek touchdownt a kohászok, mely a második legrosszabb arány a ligában. Passzjátéknál Horton bizonyára blitzek sokaságával próbálja majd meggátolni a pittsburghi offense előrehaladását, így újabb mozgalmas nap elé néz a Ben Roethlisberger védelméért felelős támadófal, mely a kezdő bal oldali guard, Ramon Foster visszatérésének köszönhetően ismét legjobb összeállításában szerepelhet. A túloldalon lesz egy fontosabb hiányzó: a barnák egyik kezdő belső linebackere, Craig Robertson térdsérüléssel bajlódik, az eddig jobbára csak special teamerként alkalmazott Tank Carder helyettesítheti őt. Kimondottan érdekesnek ígérkezik még Joe Haden és Antonio Brown párharca: az ohióiak kiváló cornerbackje a másik két AFC North csapat elleni négy meccs mindegyikén leradírozta a pályáról az ellenfél top elkapóját, Torrey Smith-t, illetve A.J. Greent (legutóbb két interceptiont is szerzett, melyek egyikét visszahordta TD-re); kíváncsian várhatjuk, mire megy a Steelers első számú wide receiverével szemben, aki elkapások számában vezeti a ligát.
A vendégek védősorából az előző mérkőzést kihagyó LaMarr Woodley és Brett Keisel játéka ezúttal is kérdéses, márpedig a front seven két oszlopos tagjára nagy szükség lenne a Joe Thomas fémjelezte clevelandi támadófal ellen. Woodley hiányának esetén újfent Jason Worilds helyettesíthetné a csapat legjobb pass rusherét, ami azt jelenti, hogy a hazaiak klasszis bal oldali tackle-jével az újonc Jarvis Jonesnak egyedül kellene viaskodnia. A Browns kezdő irányítója, Jason Campbell a Chiefs és a Ravens ellen kimondottan jó teljesítményt nyújtott, múlt héten, a Bengals védelmével szemben azonban már kijöttek az egykori első körös QB gyengeségei: a harmadik negyedben ugyan Josh Gordonnal való 74 yardos összjátéka TD-t ért, ezt leszámítva azonban Campbell szinte csak rövid passzokat, checkdown dobásokat vállalt be, végig nagyon rossz döntéseket hozott, és három interceptionnel zárta a találkozót. A támadófal többnyire elegendő időt biztosított számára, Campbell azonban ezt nem tudta kihasználni. A pittsburghiek is abban bízhatnak (kiváltképp, ha Woodley és Keisel nem lesz bevethető), hogy LeBeau számtalan különféle blitz és coverage koncepciója révén sikerül megzavarni a clevelandiek irányítóját, ezáltal hibás döntésekbe hajszolva vagy arra kényszerítve a QB-t, hogy túl sokáig tartsa magánál a labdát. Ugyancsak fontos szempont lesz, hogy a kohászok mennyire tudják kivonni a játékból ellenfelük legveszélyesebb elkapóját, a már említett Josh Gordont. Múlt héten Calvin Johnson egy félidőn át bolondot csinált elsődleges őrzőjéből, Ike Taylor-ból és a komplett pittsburghi secondary-ből, majd a szünet után 0 elkapásra limitálta őt a Steelers védelme. A barnák futójátéka ugyan Cincinnatiben 5.4 yard/carry átlagot produkált, de ha nem számítjuk Chris Ogbonnaya 43 yardos futását, akkor ez a szám máris 3.3-ra csökken, ami hasonlóan gyengének minősül, mint a gárda szezonbeli átlaga a meccs előtt. Amennyiben Willis McGahee és társai ezúttal sem tudnak megfelelő támogatást biztosítani a passzjáték számára, akkor újabb szenvedős meccs várhat a Norv Turner koordinálta támadószekcióra.
Nem mostanában játszott egymással olyan meccset a Cleveland és a Pittsburgh, ahol még mindkét gárda esetében playoff-érdekeltségről beszélhettünk, ezúttal viszont egy ilyen összecsapásra kerül sor a két AFC North rivális részvételével. Jó ideje a Steelers dominálja ezt a párharcot, de a két csapat idei hullámzó teljesítménye alapján ezen a mérkőzésen bármi elképzelhető.

Vass Ádám (vassadi)

Oakland Raiders - Tennessee Titans, O.co Coliseum

Folytatódik-e a Matt McGloin-varázslat? Leginkább ez foglalkoztatja a semleges nézőket ezen meccs kapcsán. A Terrelle Pryor helyére beugró draftolatlan újonc irányító a múlt héten a Houston Texans ellen 3 TD-passzal és 100 feletti irányítómutatóval mutatkozott be az NFL-ben.
Pryor térde még mindig nem 100%-os (kérdéses státuszú a mai meccsre), de ha be is nevezik McGloin marad a kezdő. Nehézség számára, hogy a csapat egyik legjobb elkapója Denarius Moore vállsérülés miatt maródi, szintén vállsérüléssel küzd egy másik elkapó Juron Criner is, az ő játéka kérdéses. A Houston elleni meccsből kiindulva McGloin leginkább Rod Streaterrel és az újonc TE-vel Mychal Riverával van összhangban, az ő fedezésük lehet a Titans back7-jének elsődleges feladata. Nem könnyíti McGloin helyzetét, hogy Darren McFadden térdín-sérülése továbbra sem jött rendbe, bár a múlt héten Rashad Jennings parádézott a helyén. A Tennessee védelme idén passz ellen kiváló, futás ellen inkább középszerű. A passz elleni védekezés sikerét elsősorban a jó secondaryben kell keresni, persze a pass rush is eléri a ligaátlagot. Az látszott a múlt héten, hogy McGloin érzékeny a nyomásra, úgyhogy az idén egyébként is sokat blitzelő Titans-védelem valószínűleg erre fog alapozni, pechjükre Derrick Morgan játéka kérdéses egy ágyéksérülés miatt, persze Jurrell Casey és Ropati Pitoitua személyében így is vannak passzsiettetésben jártas játékosok a védőfalban. Morgannél is fontosabb hiányzó lehet az MLB Moise Fokou, neki a térde rakoncátlankodik, játéka kérdéses, mind futás ellen mind a blitzeknél fontos lenne a játéka.
A labda túloldalán a fő nyerési pont a Titans számára az lehet, ha Ryan Fitzpatrick képes lesz kihasználni a Raiders másodvédelmének a gyengeségét. Az oaklandi pass rush idén Lamarr Houston és Sio Moore vezérletével alapvetően jól működik, azonban a Tennessee támadófala – amiből az újonc center Brian Schwenke játéka kérdéses egy bokasérülés miatt – kellően erős ahhoz, hogy Fitzpatricknek legyen ideje dobni és a Raidersnek komoly problémái vannak idén, ha nem ér oda a pass rush az irányítóhoz. Fitzmagicnek ráadásul Kendall Wright és Nate Washington személyében megbízható elkapók állnak a rendelkezésre, rövidebb játékoknál pedig kiválóan használható a tight end Delanie Walker és a futó Chris Johnson is. Ha már Johnson szóba került meg kell jegyezni, hogy az Oaklandé a liga egyik legjobb futás elleni védelme, úgyhogy nem valószínű, hogy ezen a mérkőzésen idézné régi önmagát az egykori 2000-yardos running back, akit ráadásul idén rosszul is használnak, túl sokszor próbálja őt belül erőltetni Dowell Loggains offensive coordinator.
Személy szerint szoros, kevés pontos mérkőzést várok a találkozótól, nem szabad elfelejteni, hogy mindkét csapat mindössze egy meccs hátrányban van a wild card helyen álló New York Jets csapatától, úgyhogy nem kétséges, hogy mindent megtesznek majd ezért a győzelemért.

Papp Gábor (empty taxi)

Arizona Cardinals - Indianapolis Colts, U of Phoenix Stadium

A tavalyi Év Edzője szembenéz azzal a csapattal, akiknek az élén kiérdemelte ezt a címet. Az az Indianapolis Colts látogat a sivatagba, akik gyakorlatilag megnyerték a csoportjukat a múlt heti Titans elleni győzelmükkel. Az ellenfelük a három mérkőzéses győzelmi sorozatot felmutató Cardinals lesz, akik idén 4-1-es mérleggel állnak hazai pályán.
A Colts támadói már hetek óta „álmosan” játszanak az első félidőben és így a mérkőzések második felére behozhatatlannak tűnő hátrányba kerülnek. Igaz, hogy a legutóbbi három meccsükből kettőt megnyertek miután komoly hátrányba kerültek az első játékrészben. Azonban egy olyan irányítóval, mint Andrew Luck nem szabad leírni ezt a csapatot. A másodéves irányító remekül játszik idén is. A Cards ellen is remek napja lehet, ha a Titans ellen profi pályafutása legjobb meccsét teljesítő Coby Fleenert célozza meg labdái nagy részével. Köztudott a hazaiak TE elleni pocsék védekezése. A passzjátékban egyébként is sok yardot engednek Patrick Petersonék és remek párharcnak ígérkezik a Pro Bowl corner és T.Y. Hilton párharca is. A Colts edzői minden héten elmondják, hogy a futójátékot hatékonyabban szeretnék alkalmazni főleg a Trent Richardson csere után. A korábbi 1/3 eddig nem mutatott gyakorlatilag semmit ellenben az AFC South specialista Donald Brown szállítja a yardokat. Legutóbb a Titans ellen 80 yardot ért el. Azonban a Cardinals védelme csupán 81 yardot enged az ellenfeleinek a földön, amivel a másodikok a ligában.
Carson Palmer az idei szezon legjobb meccsén van túl, amit igaz, hogy a Jaguars védelme ellen ért el, de az utóbbi hetekben javuló formát mutat, ami abban nyilvánul meg, hogy meccsenként csak egyszer adja el a labdát. Kiemelten fontos feladat lesz megvédeni Palmert. A bal oldali tackle Bradley Sowell az NFL legtöbb sackjét szerző Robert Mathis ellen kell, hogy helytálljon. Hosszú meccse lesz a másodéves játékosnak és ezzel Palmernek is. A Colts védelméből hiányozni fog Greg Toler, aki ágyéksérülése miatt nem léphet pályára pedig ismeri az ellenfél három legjobb elkapóját és tapasztalata sokat segítene ellenük. A futójáték ellen 28. a Colts, így adott lehet egy megbízható futójáték kialakítása a hazaiak részéről.
A Cardinalsnak fontos, hogy támadásban kiegyensúlyozottak legyenek és hosszú támadás sorozatokkal a pálya szélén tartsák Luckot. A Colts számára pedig a gyors kezdés lehet a megoldás, hogy ne az utolsó negyedben kelljen futni az eredmény után.

Kiss Ferenc (Fucu)

New York Giants - Dallas Cowboys, MetLife Stadium (TV: Sport 2, élő)

Ebben a fordulóban is rendeznek egy NFC East rangadót, melynek nem kisebb a tétje, mint hogy melyik csapat zárkózik fel a pozitív mérlegű Eagles mögé. A hazai Giants remek formában várja a meccset, a kezdeti hat vereség óta sorozatban mind a négy meccsüket megnyerték, igaz, nem a legjobb irányítók ellen bizonyítottak. A másik oldalon viszont a Cowboyok az 5-5-ös mérleg ellenére sem tarthatják magukat esélyesebbnek, hisz idén megint rengeteg sérült nehezíti a dolgukat ráadásul idegenbeli produkciójuk is hagy némi kívánnivalót maga után.
Amennyiben a Nagy Almában komoly álmokat szövögetnek a rájátszást illetően Eli Manningnek mindenképpen javulnia kell a hátralévő meccseken, játsszon előtte bármilyen támadófal is, komoly javulást nem várhat tőlük. A kiszolgáló személyzetben sok változás már nem lesz, André Brown visszatérése azért szerencsére sokat lendített a futójátékon, a rendkívül agilis játékos minden yardért megküzd, így az ellenfél védőinek már nem csak az elkapókra kell figyelni. Apropó elkapók, Cruz és Randle ugyan egészségesek, de az egész szezonban nagyszájú, gyakran hiányzó és néha feltűnően sok hibával játszó Hakeem Nicks ezúttal hasi problémák miatt hiányozhat, mögötte pedig már láthattuk, hogy nincs megfelelő célpont a cserék között. Brandon Myers (TE) eddigi talán legjobb meccsét hozhatja ez a vasárnap, hisz az összekötők ellen egyébként is gyenge dallasi védelemből most is sokan hiányoznak. A védőfaltól komoly dominanciára lenne szükség a LoS-on, hogy megnehezítsék Manning dolgát, azonban a négy kezdő játékosból mind a négy(!) sérülésekkel küszködik, pedig már így is a cserék kerültek előtérbe a nagyobb kiesők után. Hasonló, vagy talán még rosszabb a helyzet egy sorral hátrébb, a liga egyik legjobb linebackere Sean Lee biztosan nem játszik, akárcsak Justin Durant és DeVonte Holloman, így Bruce Carter gyakorlatilag egyedül robotolhat középen. A secondaryben valószínűleg mindenki hadra fogható lesz, bár nemrég láthattuk, hogy Drew Breesnek ez sem okozott túl nagy problémát…
A labda másik oldalán valamivel jobb helyzetben van a Cowboys, hisz szeptember 22. után visszatérhet Miles Austin; Dez Bryant és az újonc Terrance Williams mellet így egy harmadik szélvészgyors elkapó is Romo rendelkezésére áll. Sem a támadófalból sem a backfieldről nem hiányzik senki és szükség is van DeMarco Murray jó játékára, hisz az új igazolásokkal, visszatérőkkel erősen feljavult a Giants futás elleni védelme. Ebben nyilván nem csak a linebacker sor, de a védőfal is nagy szerepet játszik, Jason Pierre-Paul egyre jobb formába lendül és mivel ezen a meccsen is mindenki bevethető lesz a rotációval sem lesz gondja Coughlinnak. Annál nehezebb dolga lesz a hátsó védősor (secondary) esetében, hisz az egyébként is gyengébb anyaggal rendelkező egységből Corey Webster nem játszhat, a helyére fellépő Trumaine McBride – Terrell Thomas párost pedig apróbb sérülések hátráltatják, így könnyen meggyűlhet a bajuk az ellenél elkapóival.
Kis hazánkban még nem érezteti annyira a hatását a tél, mint a keleti parton, de a mérkőzés ideje alatt fagypont körüli hideg, nagy szél és lehet, hogy némi hó is várhatja a MetLife Stadiumba kilátogató nézőket, így rendkívül hangsúlyos lesz a futójáték, amit a szezon elején nem gondoltuk volna, hogy a Giantsnek kedvezhet, de most egy kicsit talán így van. A várhatóan kevesebb passzkísérlet miatt feltétlenül fontos, hogy mennyire tudnak vigyázni a labdára a csapatok, a Giants ilyen szempontból a liga legrosszabb csapata (29 eladott labda), míg a Cowboys az NFC legjobbja a maga 11 turnoverével.

Varga Kristóf (kristof)

New England Patriots - Denver Broncos, Gillette Stadium (TV: Sport 2, élő)

Aki követte a 90-es években a férfi teniszt, az a kétezres évek elejére pontosan tudta, hogy sem Pete Sampras, sem André Agassi nem a vitathatatlan legjobb már, önmagukhoz képest meg főleg. De a hosszú és nem kevésbé eredményes évek alatt a két sportoló között kialakult rivalizálás a sportág legjobban várt mérkőzésévé emelte a találkozóikat, bárhol, bármilyen körülmények között történt is ez. Leginkább azért volt különleges, mert mindenki tudta, hogy a valaha volt legnagyobbakat egymás ellen nézni a történelemkönyvekbe illő pillanat, és kitudja melyik az utolsó alkalom. Másfelől viszont a két korosodó ász valahogy arra is képes volt, hogy egymást erősítve, folyamatosan egy magasabb fokozatú játékba hajszolja a másikat, tovább emelve az est amúgy sem kis fényét.
Peyton Manning és Tom Brady összecsapásai semmiben nem különböznek ettől. Az amerikai futball történetének két legjobb játékosa tizennegyedik alkalommal találkozik vasárnap éjszaka (magyar idő szerint hétfő hajnalban) Foxboroban. Brady (rájátszást beleértve) 9-4 arányban vezet (7-2re hazai pályán), de ezen a meccsen ő számít az esélytelenebbnek, legalábbis papíron. Ennek oka leginkább a kisegítő személyzetben keresendő, hiszen Manningék gépezete már jó ideje maximális fordulaton pörög, míg a Patriots az új elemek beépítése után, csak nemrég fejezte be a próbaüzemet. Azonban a Panthers kiváló védelme ellen már nagyon bíztató jeleket mutatott a passzjáték, csak saját hibáiknak és a jó ellenfélnek köszönhetően nem sikerült győzelmet szerezni, a vitatható bírói ítélet viszont nem szabad, hogy fejben megzavarja őket. Nagy kérdés, hogy a hazai secondary, amely ezer sebből vérzik, miként képes megbirkózni a négyfejű denveri támadószörnnyel. A legnagyobb gond, hogy még teljes vértezetben sem lenne folyamatosan válasza mindenkire Talibéknak, de ha neki, Dennardnak és Arringtonnak is limitálni kell a játékát feladatban vagy időben, akkor nem igen látható a válasz a „Thomas-ikrek”, Decker és Welker keltette veszélyre. Merthogy, a heti fejlemények szerint Welkernek nem is volt agyrázkódása, csak „gyanú” illetve némi nyaksérülés, ami nem akadályozza meg abban, hogy némi borsot törjön egykori munkaadója orra alá. A Broncos hátsó alakzatában sem épp szanatóriumiak a körülmények, Champ Bailey valószínűleg újabb mérkőzést lesz kénytelen kihagyni, míg Rahim Moore-t idén már nem nagyon eséllyel fogjuk pályán látni. A pálya közepét tehát bátran támadhatja majd a Pats, de ehhez elengedhetetlen, hogy a javuló formát mutató denveri védőfalat sikerüljön lassítani a hazaiaknak. Ha ezt sikerül megoldani, és Bradynek lesz ideje a zsebben, akkor jó esélyünk van egy évtizedek múlva is megénekelt pontzuhatagos megaderbire. Az időjárás természetesen tényező lesz, Manning rekordja hasonló körülmények között magáért beszél. Mindent egybevetve jónak tűnik a csillagállás, és csak az nem fog biztosan veszíteni ezen a meccsen, aki a képernyő elé foglal helyet.

Zandler Gábor (gabtsi)