NFL mérkőzésbeharangozók - 1. hét

 

Alábbi írásunkban egy új sorozat első, tesztpéldányát olvashatjátok. Természetesen folytatni is fogjuk, ha van rá olvasói igény. Lényege az lesz, hogy ha olyan mérkőzés kerül terítékre, ahol két szerkesztő kedvenc csapata (Parrag Zsombor a Falcons, Pap Dániel a Bears szurkolója) feszül egymásnak, akkor a "szembenálló" felek igyekeznek érvelni miért is az övéik fognak diadalmaskodni. Így ezekben a cikkekben a szigorú objektivitás mellett/helyett szubjektív, rajongói nézetek is megjelenhetnek. Na de lássuk, hogy megy ez a gyakorlatban.

 

 

Hogy miért falja fel a Medve a Sólymot? Nos, tavaly sem számított senki a sorozatban nyert meccsekre az év elején, idén is folytatni fogjuk a szép hagyományt. Jay Cutler kellően kipihente magát, az előszezonban is alig játszott, ráadásul már nem csak a cukorbetegség fűti, hanem a vágy is, hogy rácáfoljon azokra a rosszalló hangokra, melyek a konferenciadöntőn pályáról történő levonulására irányulnak. Kapott egy új elkapót is Roy Williams személyében, aki sokadvirágzását akarja élni nálunk, ittléte pedig olyan pozícióharcot eredményezhet ő és Knox, Bennett, illetve a többiek között, ami a csapatnak csak a javára válhat. Chester Taylor helyett Marion Barber lesz a második számú futó, egyik személyes kedvencem volt, amire kell, arra jó lesz. A támadófalról ugyan még ebben az önhypeoló cikkben sem tudok jót mondani, de Carimi azért bízzunk benne, jó lesz. A védelemnél két új dolog is történt a múlt héten, Briggs új szerződésért sírása nem tett jót a hangulatnak, de Lance ezt csinálja 2006 óta, a pályán mutatott teljesítményén viszont mit sem látszik mindez. A secondarybe pedig jött egy Pro Bowler New Englandből, Brandon Meriweather. Igaz, hogy nem okos, de egy safetynek nem is kell agysebésznek lennie. Hiába erős a Falcons támadósora, azért Julio Jones nem hinném, hogy a Bears védelme ellen akart debütálni tétmérkőzésen. A védelmüknél pedig egyedül a korábbi Sooner Loftont sajnálom, hogy szenvedő alanya lesz annak, ahogy a Chicago szép győzelemmel kezdi az évet. Tavaly egy NFC North gárda verte ki az Atlantát a playoffból, és most is ebből a csoportból érkező fogja rájuk mérni az első vereséget. Vagy nem.

 

 

Lehet, hogy fejlett ragadozó állat a Medve, de ő sem tud mit tenni, ha a Sólyom magasan repül. Már pedig ez a madár igazán magasan szeretne szárnyalni az idei év során. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a franchise a fél életét odaadta a Brownsnak Julio Jones megszerzéséért, bátran is merem kijelenteni, hogy a liga legerősebb elkapó párosa vetett lábat Atlantában. Matt Ryan 4. évét kezdi meg a csapat irányítójaként, és ha folytatja fejlődési tendenciáját idén is, akkor a Falcons szurkolóknak nem lesz oka sokat panaszkodni. Jobb esetben idén már a 4000 yard felé kacsintgathat, amit egy remek idénynyitóval alapozhat meg a nem túl acélos chicagoi secondary ellenében, senki ne csodálkozzon, ha Matty Ice 300 yard feletti meccset fog magáénak tudni. Persze nem lehet végighajigálni egy egész meccset, de szerencsére a futójátékkal sincsen komolyabb probléma. Turner, Snelling és az újonnan draftolt Rodgers mind-mind remek backek, akik kellemetlen perceket fognak okozni a Bears front sevennek.  Julius Peppers egyedül nem lesz képes csodára, Ryan nem ezen a meccsen fog 5+ sacket benyelni, már ha elérik egyáltalán az összecsapás alatt. Mint ismeretes, a Szeles város támadófala nem éppen nevezhető ligaelitnek, dolgukat pedig nem fogják megkönnyíteni a Falcons vérszemes védőjátékosai, leginkább John Abraham, aki tavaly átlépte a 100 sack-es határt és idén sem szeretne 10 alatt megállni, valamint Ray Edwards, a Vikingstól érkezett szabadügynök, aki Minneapolis után a Georgia Dome-ban szeretné bizonyítani rátermettségét, ami az általa már ismert Bears O-Line ellen talán annyira nem is lesz nehéz. A secondarybe az utolsó napokban érkezett Kelvin Hayden cornerback Indianapolisból, kinek nevét félelemtől reszkető hangon ejtik ki Chicagoban, hiszen pont ellenük szerzett egy picksixet a Super Bowl XLI-en és James Sanders safety Foxboroughból. Igazság szerint mindketten erősítésnek mondhatóak a hátsó szekcióba. Mondjuk ki nem az a liga egyik legrosszabb passz elleni védelmébe, ahol hiába játszik a tavalyi Pro Bowler Brent Grimes, egy fecske nem csinál nyarat, se túl sok passz levédekezést. Ha két sack között jó napot fog ki Cutler, akkor könnyedén szedheti szét ezt az alakulatot. Remélem Chris Owens nem fogja ezt hagyni, mint 3 éve titkos sleeperem. A két gárda örökmérlege 12-12 egymás ellen. A legutóbbi két találkozó után az Atlanta hagyhatta el a pályát győztesen. Bízom benne, hogy a sorozat folytatódik vasárnap este.

 

 

 

Az AFC északi csoportjának alsóházi rangadóján, a 76. „Battle of Ohio”-n mindkét csapat számára bőven van bizonyítanivaló. A Browns legfontosabb célja idén, hogy végre kitaláljanak a nihilből, megmutassák azt, hogy annak a munkának, amelyet Mike Holmgren tavaly megkezdett, van a pályán is mérhető eredménye.  Ezzel szemben a csoport kettő évvel ezelőtti bajnokának azt kell bizonyítania, hogy az a tény, hogy egy csapat nagyon fiatal, nem jelenti törvényszerűen azt, hogy bűn rossz is egyben. A mérkőzést tekintve a hazai csapat legnagyobb kihívása a Bengals futójátékának megállítása lesz, amely figyelembe véve a körülményeket nem lesz problémamentes. A Cleveland védőfala átalakulóban van, a korábban alkalmazott 3-4es alapformációról idén visszatérnek a 4-3as alapformációra, amelyben két újonc is helyet kap, DT poszton az elsőkörös Phil Taylor, míg a gyenge oldali end posztján a második draft pick, Jabaal Sheard kezd. Könnyű dolguk nem lesz az első mérkőzésen, hiszen egy, a liga első felébe tartozó egységgel bír a Bengals a támadófal tekintetében, amelyet ugyan gyengít, hogy a kezdő RG Bobbie Williams eltiltását tölti (helyét az újonc Clint Boling veszi át), de erősítést jelent, hogy a korábbi elsőkörös választott André Smith végre végigdolgozhatott egy teljes edzőtábort illetve preseasont. Két évvel ezelőtt a Cincinnati egy jól működő és sokat használt futójátékkal söpörte a csoportot, újonc koordinátorral, újonc irányítóval és célpontokkal ez idén sem lesz nagyon másként. Ha győzni akar a Cleveland, akkor ennek megállítását kell a fókuszba helyezni, és nem hagyni a Bengalsnak, hogy sokat tartsa fent a támadóit és pörgesse az órát. A Cleveland támadófalának belsejében is van egy fontos hiányzó, a korábban még az ellenfelet erősítő Eric Steinbach személyében. Az elsőrangú guard olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy a csapat sérültlistára tette, idén már nem szerepelhet, helyét az újonc Jason Pinkston veszi át. A támadófallal kapcsolatos gondokat tovább mélyíti, hogy a kezdő RT Jeff Pashos is sérüléssel bajlódik, vasárnapi játéka erősen kérdőjeles. Ez azért óriási gond, mert a Barnák támadójátékát (minőségi skill játékosok hiányában) alapvetően határozza meg a támadófal, mind Peyton Hillis, mind Colt McCoy munkáját nagyban segítve. A sok sérülés viszont teret nyithat a Bengals fiatal, de annál ígéretesebb védőfala számára, hogy dominálják a kezdővonalat, és a futójátékot már a kialakulásakor megfojtsák. Ha ez nem sikerül és McCoynak is lesz ideje célpontokat keresni, akkor bajban lehet a Cincinnati, különösen ha a fenomenális Evan Moore-t veszi célba.

Mindkét csapat komoly változásokon ment át az elmúlt időszakban, miután a Cleveland előbb kezdte ezt az átalakulást (QB kérdéskörben mindenképpen), ezért előrébb is tartanak és valószínűleg a hazai pálya sem lesz hátrányukra. Ígéretes, fiatal és sikerre éhes csapatok, hibáktól nem mentes, de látványos mérkőzésre lehet számítani.

 

 

 

 

 

 

 

Hazai pályán kezdi meg a szezont a csoportgyőzelemre ácsingózó Rams. Az ellenfél nagyon erős az offseason-ben nagybevásárlást tartó Eagles lesz.

Sam Bradford megkapta az egyik legjobb támado koordinátort Josh McDaniels személyében, hátránya annyi lehet belőle, hogy nem igazán volt elegendő idő az új támadó séma betanulására. Célpontokban nem lesz hiánya rengeteg jo elkapo áll majd a rendelkezésére. Azonban az Eagles cornerback sora sem gyenge. Érkezett Nnamdi Asomugha és Dominique Rodgers-Cromartie és Asante Samuel-el karöltve a liga legjobb CB egységét alkotják jelenleg. Steven Jacksont az Eagles erős védekező fala próbálja majd megállítani, de ehhez a nagyon jó Rams támadó falnak is lesz egy két szava. Azért a D-Line-t írtam mert a linebacker sor nem túl acélos, viszont fiatalokból áll, így minden segítség elkell majd nekik a hatalmas termetű futó megállításához.

A labda másik oldalán a pályafutása során második 100 milliós szerződést aláíró Michael Vick irányítja a dolgokat, akit tavaly nem igazán tudott megvédeni a támadófal, de szerencsére elég mobilis, hogy elmeneküljön a védők elöl. Chris Long és a Rams védekező fal ebben próbálja meg limitálni és minél jobban megkeseríteni a dolgát. A LeSean McCoy – Ronnie Brown páros megállítása James Laurinaitis feladata lesz, de segítségére lesz a az előző három évet az Eaglesben eltöltő és kezdőként Pro Bowl-ra is eljutó Quintin Mikell. A Sasok elkapó gárdája rendkívül erős, a Rams corner csapata nem túl acélos, így ebben a párharcban az Eagles az erősebb.

Legutóbbi találkozásuk három éve volt, akkor csúnya vereséget szenvedett a Rams Philadelphiában.

 

 

 

A tavalyi évhez képest mindkét csapat új irányítóval vág neki a szezonnak. A Jaguars a héten döntött úgy, hogy elzavarják az elmúlt 5 év kezdő irányítóját David Garrardot. A helyét sérüléséből visszatérő Luke McCown veszi át, de ne várjon tőle senki nagy teljesítményt, hiszen McCown karrierje alatt eddig összesen 9 touchdown passzt adott, ráadásul ehhez 10 eladott labda is párosul. A bemutatkozása nem ígérkezik könnyűnek. A tavaly remeklő Mike Thomast Cortland Finnegan fogja őrizni, így a passzok első számú várományosa Marcedes Lewis lehet majd, aki mindent megtesz, amit csak az ember egy tight endtől kérhet. Remekül blokkol és megbízhatóan kapja el a labdákat még az endzoneban is. A Titans csak abban bízhat majd, hogy Lewis kicsit megkönyörül a rookie Akeem Ayersen tekintve, hogy mindketten a UCLA-re jártak. Maurice Jones-Drew is előnyös párharcba került a Titans ellen, Barrett Ruudnak és Shaun Smithnek lehetősége lesz bizonyítani, hogy megérte őket szerződtetni.

A túloldalon Matt Hasselbeck az „újfiú” a center mögött. Neki könnyebb dolga lesz mivel már több, mint 170 meccs van már a háta mögött, ezen kívül jobb elkapói vannak, ráadásul neki gyengébb secondaryvel kell szembenéznie. Arról nem is beszélve, hogy a Jaguars egyetlen veszélyes pass rushere - Aaron Kampman - még mindig nem épült fel teljesen tavalyi sérüléséből. Hasselbeckel ellentétben Chris Johnson nem néz könnyű meccs elé. A kizsarolt új szerződés után a játékosok akaratlanul is visszavesznek egy kicsit, pedig Johnsonnak a lába minden erejére szüksége lesz, ha nem akarja, hogy a földbe gyalulja a kemény ütközéseiről híres Session-Posluszny páros.

Két teljesen felforgatott csapat fog összecsapni Jacksonvilleben, akik pont akkor kezdték el a jövő csapatát építeni, amikor legkönnyebben megszerezhető a csoport első helye. Aki itt veszít duplán lépéshátrányba kerül, mivel nem csak vereséget szenved, hanem a csoporton belüli mérlegét is rontja, ami egy ilyen kiegyenlített csoportban döntő lehet.

 

 

 

Nagy kérdés, mit lehet elmondani az újkori NFL legvéresebb rivalizálásáról, amit még nem tud a kedves olvasó. Az AFC északi csoportját, illetve időről-időre magát a főcsoportot is domináló együttesek ezúttal rögtön az első körben találkoznak, ami jó alakalom lesz számunkra, hogy kiegyenesítsük a csapatokkal kapcsolatos kérdőjeleinket. 2003 óta 18 alkalommal találkozott egymással a két csapat, amelyből 10-szer ugyan nyert a Pittsburgh, de a pontkülönbség mindösszesen 7 pont (333-326) a Steelers javára. A korábbi évektől eltérően azonban úgy tűnik, hogy idén nyílni látszik az olló a két csapat között, ennek oka, hogy ugyan a védelem meghatározó emberei egyik oldalon sem fiatalodtak, ellenben a Steelers támadóegysége mind eredményességben mind látványban felzárkózni látszik a liga legjobbjaihoz. A mérkőzésen mindkét oldal számára az irányító vak oldalának védése jelentheti majd a legnagyobb kihívást, leginkább az ellenfél személye miatt.  A Jonathan Scott – Terell Suggs illetve a Bryant McKinnie – James Harrison párharc esetén sem a támadójátékos tűnik esélyesebbnek és ez nagyban megnehezítheti a teljes fal munkáját, mert nem nyeretlen kétévesekre kell figyelni a többi poszton sem. Amelyik gárda ezen párharcokból jobban jön ki, nagy lépést tesz a győzelem felé. A Ravens esetén ez azért is különösen fontos, mert nehéz elképzelni, hogy csak Ray Rice-ra építve, a futójátékkal meg tudják verni a Steelers-t, és ha Joe Flacco-t rendre összecsomagolják, akkor ez a levegőben sem sikerülhet. A passzjátékok közötti minőségi különbség mindenképpen a Steelers javára billenti a mérleget, ha sikeres futásokkal meg tudják alapozni, illetve ha a fal időről időre lehetőséget teremt az irányító számára, hogy fellépjen a zsebben.  Ha ez sikerül, akkor azt a villámléptű elkapókkal karöltve kegyetlenül meg fogja büntetni Roethlisberger. Mindkét fronton sokat segíthet a Baltimore védekezésének eredményességén Terrence Cody, akire az idei évtől, mint elsőszámú ember számítanak a védőfal közepén, de ehhez mindenképpen frissen kell tartani, és amennyire lehet limitálni a játékai számát.

Összességében jobb csapat benyomását kelti a Pittsburgh Steelers, és a támadóoldalon alkalmasabbak arra, hogy az ellenfél hátsó négyesének gyengeségeit pontokra váltsák. Jelentősebb sérülés egyik oldalon sincs, mindkét csapat tökéletesen ismeri a másikat, nagy meglepetésre nem, kőkemény háborúra azonban annál inkább számíthatunk.

 

 

 

13 év és 227 egymás utáni meccs után első alkalommal nem Peyton Manning lesz a Colts kezdő irányítója. A Colts ezen idő alatt 11 alkalommal szerzett legalább 10 győzelmet és egy Super Bowlt is nyert. De ez már a múlt és a Coltsnak meg kell tanulni Manning nélkül boldogulnia, mivel az idei évben nagy valószínűséggel nem láthatjuk a 18-as Colts mezt a pályán. Kerry Collinsnak fogja átvenni a csapat vezetését, ami nem könnyű feladat. Célpontok terén nem szűkölködik, ott van a dupla fedezetben is eredményesen dolgozó Wayne, a szélvész gyors Garcon és a minden labdát elkapó Collie. Rajtuk kívül van még egy a liga legjobbjai közé tartozó tight endje is Clark személyében. Egyedül csak az előtte lévő átalakult fal miatt kell aggódnia. Ryan Diem most fog guardként debütálni és az idei első körös pick Anthony Castonzot is egyből a mélyvízbe dobják. Manning a snap előtt sokszor leolvasta az ellenfél védőinek szándékát és figyelmeztette az falembereket. Ezenkívül nagyon gyorsan volt képes megszabadulni a labdától, amivel nagyon sok sacktől mentette meg magát és az oline játékosok statisztikáit. A támadófal új felállásával, mintha már Manning elvesztésére készültek volna. Az előző évekhez képest a mostani fal inkább a futás segítésében jeleskedhet majd. Ennek Joseph Addai és a második számú futónak előlépő Delone Carter örülhet. Utóbbinak már újonc évében fontos szerep juthat, mivel ő lesz a felelős a rövid yardos szituációkért, és a meggyengült passzjáték miatt többször lesz szükség a földön megtenni az endzone előtti utolsó yardokat.

A Texans megújult és megerősödött védelemmel csap neki a szezonnak, ami nem is meglepő tekintve, hogy a tavalyi rossz szereplésük a gyalázatos védőjátéknak volt köszönhető. Az új háromtagú védőfalnak nehéz dolga lesz megerősödött indianapolisi guardokkal, és bár Anthony Castonzo közel sem egyik súlycsoport Mario Williamssel, de utóbbinak szoknia kell még új külső linebacker pozícióját. Nem csak neki kell még alkalmazkodnia az új felálláshoz. DeMeco Ryans és Brian Cushing is remek linebacker, de sérüléseik miatt még nem volt idejük összehangolódni, mint társ belső linebackerek. A front seven legnehezebb dolga Dallas Clark megfékezése lesz majd. Kareem Jackson még megtarthatta a kezdő pozícióját és nem szabadna, hogy gondot okozzon neki Garcon megfékezése, a kezdő helyért küzdő Jason Allennek viszont nehéz dolga lehet majd Collie-val, ha tudja vállalni a játékot.

A Texans sokoldalú támadóegysége is egy nagy veszteséget szenvedett. Az undraftedból lett szupersztár Arian Foster nagy eséllyel nem fog játszani a nyitómérkőzésen, ezzel utat engedve Derrick Wardnak és Ben Tatenek. Fosternek nagyon rosszkor jött a sérülés, mivel jelenleg csak egy minimális fizetésű egy éves szerződése van, és láthattunk már egy Texans futót, aki egy 1000+ yardos szezon után csak árnyéka volt önmagának. Még nem lehet tudni, hogy ki lesz majd az első számú futó, ha Foster nem játszik, de Gary Kubiak nem szokott törődni a depth chartal és az épp legjobb formában lévő játékosát erőlteti. Akárki is lesz a futó a Brackett-Angerer páros meg fogja nehezíteni a dolgát. A passzok terén viszont nem lehet nagy gondja a Houstonnak. Jacob Lacey és Jerraud Powers együtt is nehezen tudnának mit kezdeni Andre Johnsonnal, csak a Freeney-Mathis duót kell semlegesíteni és akkor Schaub nyugodtan csemegézhet a secondary kínálta lehetőségek közül, egyedül a Colts secondary mindenesét Betheat érdemes majd elkerülnie.

A Texans számára remekül indul a szezon. Mindenki őket tartja a csoport első számú esélyesének és egy győzelemmel meg is mutatják, hogy a sok elbaltázott idény után meglesz azaz első playoffszereplés is.

 

 

 

Az egyik legjobb találkozónak ígérkezik a saját idősávjában a Lions vendégjátéka Tampában, hiszen több látványos megmozdulás is várható mind támadó, mind védőrészről mindkettő csapattól, emellett pedig végig kiélezett, izgalmas meccsre számíthatunk. Talán nem nagy bátorság kijelenteni, de akármelyik csapat is akar nyerni, annak meg kell tudnia állítani a mások brutális védőfalát. Ebben a Kalózoknak lesz nehezebb dolguk, még úgy is, hogy az elsőkörös újonc, Nick Fairley sérülés miatt nem játszik. Ez nem fogja hátráltatni Ndamokung Suht egymaga képes bármilyen támadófalat áttörni. Ehhez társul még, hogy a Tampa fala tavaly erőn felül teljesített. Idén azonban kijött a rövidebb felkészülés, és az előszezon során óriási visszaeséseket láttunk akár egyénileg, akár csapategységként vizsgálva őket. Ha ebben nem sikerül előrelépni, akkor Josh Freeman hosszú estére számíthat, lehet bármilyen mobilis. Akiben reménykedhet Freeman, az Mike Williams, az első számú elkapója. Williams tavaly szinte berobbant, fantasztikusan megtalálja az összhangot az irányítóval, illetve az ellenfél talán leggyengébb pontja pont a secondary, így hatványozottan nehezebb lesz megállítani. Ha pedig rendre gyorsan kerül üresbe, akkor Suh érkezése előtt repülhet a játékszer. Ez azonban csak akkor lehet tényleg segítség, ha Freeman összeszedi magát, mert a lockout óta nem az igazi, teljesen formán kívül van, nem hozza azt az okos játékot, ami tavaly jellemezte. De láttuk és tudjuk, ő igazán a kiélezett helyzetekben villog, rengeteg utolsó negyedbeli jó játékot hozott fiatal kora ellenére. Freeman segítségére lehet LeGarrette Blount, a másodéves RB. Blount várhatólag igazi alldown futó lesz, és többször is fogja tesztelni, mennyire sikerült a beilleszkedés Tulloch-nak az ellenfél védelmében. Persze, a túloldalt is lesz kísérletező futó ilyen téren, igaz sérülések miatt erősen megfogyatkozott az alakulat. Előre láthatólag Jahvid Best fogja a legtöbb lehetőséget kapni, aki futások mellett elkapóként is használható, nagyon sokszor lép be jó ütemben a falak mögé, és tesz meg pár yardot az elkapásai után, mielőtt a LB-ek megérkeznek rá. Ezt próbálja megakadályozni Mason Foster, a Tampa Bay újonc középső LB-e. Foster és társai dolgát nehezíti, hogy nem készülhetnek nagyon futásra, mivel az Oroszlánok színeiben játszik a liga egyik legjobb elkapója, Calvin Johnson, és egy feltörekvő újonc, Titus Young. Megatron tavaly hatalmasat játszott a két csapat meccsén, de akkor nem volt a pályán Aqib Talib, CB a Kalóz védelemben. Kettejük párharcát különösen ajánlom nézni, igazi nagy összecsapás lesz. Ez pedig Young és Nate Burleson malmára hajthatja a vizet, mivel a Tampa secondarynek is vannak nagyobb üresjáratai. A secondarynek adhat óriási könnyítést a rendkívül fiatal Tampa védőfal, akik ugyan nem úgy törnek át, mint Suh, de négyen együtt is képesek nyomást helyezni az irányítóra, sőt adott esetben le is vinni. Ez pedig a Lions szurkolóknak nem jó hír, hiszen csapatuk idei éve nagyban függ Matthew Stafford egészségi állapotától. Ennek pedig pár sack nem tenne különösebben jót. A mérkőzés pikantériája lehet, hogy ugyan egyik csapatnál sem elvárás idén még a rájátszás, de valószínűleg titkon minden szurkolójuk erről álmodozik. Ehhez az álomhoz pedig nagy valószínűséggel wild card helyen vezet az út. Ott pedig a végelszámolásnál egy első heti siker egy nagy vetélytárs ellen sokat érhet.

 

 

 

Két éra is elkezdődik vasárnap Glendaleben. Az egyik a Cam Newton a másik a Kevin Kolb. Az idei 1/1 az előszezon során kivívta magának a kezdő pozíciót, de nem biztos, hogy elég edzés van a háta mögött (karjában), hogy hatékonyan vezesse a támadókat. Szerencséjére az évek óta parádés Williams-Stewart futópáros segíti dolgát, valamint a tavalyi sérüléshullámból felépült támadófal. Elfogadható elkapója gyakorlatilag két darab van Steve Smith és a TE Greg Olsen személyében. Azonban segítség lehet, hogy a Cardinalsnál a kezdő corner páros az idei újonc Patrick Peterson és a tavaly még a practice squadban edződő A.J. Jefferson lesz. Kérdéses még a szokásos hatékony pass rush és Adrian Wilson állapota is aki bicepsz sérlés miatt kihagyta a teljes edzőtábort és az előszezont is.

A labda másik oldalán Kevin Kolb veszeti majd a támadókat, aki mint „megváltó” érkezett a sivatagba. Mint majdnem mindegyik NFC West csapatnál nagy kérdőjel a Pintyeknél is a támadófal munkája. Tavaly gyengék voltak, idén kisebb erősítés érkezett Daryn Colledge (LG) személyében, de a két tackle (Levi Brown és Brandon Keith) teljesítménye még mindig kérdéses lesz. Az elkapó gárdával nincs gond, élőkön Larry Fitzgeraldal. Még egy biztos kéz érkezett az offseason során a tapasztalt tight end Todd Heap személyében. Nehéz dolga lesz a Panthers secondary-nek, akik nem tartoznak a liga elitjei közé. A Beanie Wells vezette futójátékot a linebacker sor remek nevekből állo alakulata fogja megállítani, ahonnan kérdéses a vezér Jon Beason játéka. A párducok védekező fala rendkívül fiatal és tapasztalatlan, kivéve az idei holtszezonban hatalmas szerződést aláíró Charles Johnsont.

Ez lesz a két csapat 11-ik összecsapása az alapszakaszok során és az örökmérleget a Carolina vezeti 8-2-re. Az Arizona egy hét mérkőzéses vereség sorozatot próbál megszakítani vasárnap.

 

 

 

A Favre éra tavaly egy meglehetősen rossz szezonnal zárult le Minnesotában, most azonban már új szelek fújnak, és a hadvezér is egy új arc lesz a pályán. Donovan McNabb először nem más, mint a Chargers ellen mutathatja meg, hogy van még benne kurázsi. Ez nem lesz egyszerű, pláne Sidney Rice távoztával. Aggódni azért emiatt nem kell, Percy Harvin tavaly (mikor épp nem volt migrénje) a csapat egyik legjobb offense játékosa volt. Vasárnap este duplán kell figyelni rá, mivel remek visszahordó, a San Diegonak viszont tavaly az egyik rákfenéje a pocsék special team munka volt, akár ezen is eldőlhet a meccs, a nyitómeccsen láttuk, új szabály ide vagy oda, lehet visszahordani, az ex-Charger Sproles és Cobb bizonyította. Ha már Sproles, a kisember távozása megnyitotta a kapukat Mathews előtt, aki Tolbberttel kiegészülve megfelelő segítséget nyújthat Riversnek, akire a passzolt yardok tekintetében évek óta nem lehet panasz. Idén pedig már Vincent Jackson is hajlandó játszani, mellette pedig továbbra is ott van a liga egyik legjobb tight endje, Gates, szóval nem hinném, hogy gond lesz a támadásokkal. Ha mégis, arról Greenway tehet majd elsősorban, tavaly komoly tackle gépezetté nőtte ki magát az LB, teljesítményéért zsíros szerződést is kapott cserébe nemrég az NFC tavalyi tackle királya (143). Még ami eldöntheti a meccset, az a labdaeladások, tavaly a Vikingek ebben majdnem élen jártak (második hely az NFC-ben), erről a magas helyezésről azonban vélhetően szívesen lemondtak volna a lilák. Ha McNabb nem válik be, akkor ismét Petersonnak kell vállára vennie a csapatot, ha valaki, akkor ő képes lehet rá. Amúgy is szép emlék fűzi a San Diegohoz, hiszen ellenük futott 2007-ben 296 yardot, ami azóta is álló rekord. Annak viszont bizonyára nem örül, hogy egy olyan új arccal erősödött a Chargers defense, mint Takeo Spikes, aki a San Francisco arany-piros szerelését cserélte le a Bolts kék dresszére. Vasárnap éjjel kiderül, kinek sikerül jobban a rajt, a Chargerst egy lehelettel erősebbnek érzem, de bármi megtörténhet.

 

 

 

NFC East szurkolói pedig már az első héten egy csoportrangadó miatt izgulhatnak, hiszen a New York Giants a Washington Redskins otthonába látogat. A mérkőzést a SportTV-nek hála élőben láthatjuk vasárnap este 22:00-tól, a körülmények tehát adottak, most pedig nézzük mire számíthatunk a két csapattól.

Kezdjük a new yorkiakkal. Ennél pocsékabb offseasont nem nagyon produkálhatott volna a Giants. Kevin Boss és Steve Smith elvesztése, rengeteg sérülés...röviden összefoglalva így lehetne jellemezni az elmúlt pár hónapot. Nem véletlen hogy a legtöbb szurkoló elég borúsan látja most a csapat esélyeit az idei szezonra nézve. A támadók oldalán a passzjátékkal kapcsolatban van a legtöbb kérdés. Eli Manningnek a legjobb formáját kell hoznia ha a meggyengült elkapógárdából ugyanazt szeretné kihozni mint a tavalyi egységből. Boss távozása nagyobb érvágás mint Smith-é, hiszen nem maradt épkézláb tight end a csapatnál, a kezdő Jake Ballardra blokkolásban lehet számítani, labdák elkapdosásában már kevésbé. Mario Manningham és Hakeem Nicks a két kezdő wide receiver, ami aggodalomra adhat okot, hogy Smith távozásával nem egyértelmű hogy ki lesz eredményes a slotban, Domenik Hixon vagy Victor Cruz lehet erre a legalkalmasabb. A passzjáték sikerességével kapcsolatban kétségek merülhetnek fel, a futójáték viszont betonbiztos pontnak tűnik a Giants támadógépezetében. Ahmad Bradshaw és Brandon Jacobs jobban kiegészítik egymást mint valaha, a liga egyik legerősebb futókettősét alkotják. A támadófalban leköszönt Shaun O' Hara és Rich Seubert, helyükön Davis Baas és William Beatty bizonyíthat. Az előszezonban egészen pozitív benyomást keltett a támadófal, esélyes hogy itt nem lesz komoly gondja az Óriásoknak.

Ahol viszont gond lehet, az a védelem. Rengeteg sérülés sújtotta már most ezt a csapatrészt. A védőfalban az újonc Marvin Austin egész szezonra kidőlt, Osi Umenyiora biztosan nem bevethető térdműtétje miatt az év elején, a legutóbbi hírek szerint pedig a másik rettegett pass rusher, Justin Tuck játéka sem 100% a Washington ellen, nyaksérülése miatt. Így az amúgy igen mélynek tűnő D-Line máris kevésbé félelmetes. A fal közepén Linval Joseph, Rocky Bernard és Chris Canty rotációjára számíthatunk. A linebackersor szintén elszenvedett már csapásokat, Clint Sintim, és ami még fájóbb, a csapat kezdő középső linebackere, Jonathan Goff is kihagyni kényszerül az egész évet, a hírek szerint a veterán Kawika Mitchell érkezhet tüzet oltani, de meglepő lenne ha rendben lenne ez a csapatrész a szezon folyamán. A Redskins ellen a Boley-Jones-Kiwanuka hármas kezdhet. A secondary sincsen rendben, az Óriások legjobb cornerbackje, Terrell Thomas nem léphet pályára idén, a draft első körében húzott CB, Prince Amukamara még nyáron lábát törte, így nagyjából az alapszakasz közepéig rá sem lehet számítani. „Hab a tortán” hogy a nickelnek szánt Brian Witherspoon is kidőlt, így az alapjáraton bivalyerős cornerback állomány teljesen leamortizálódott. Corey Webster mellett Aaron Ross lesz kénytelen kezdeni, meglátjuk milyen sikerrel. A két safety Kenny Phillips és Antrell Rolle lesz, itt kivételesen mindenki egészséges. A special teamben a legnagyobb változás hogy már nem Matt Dodge fog puntolni hanem Sean Weatherford. A kicker továbbra is Lawrence Tynes, a returnerkedéssel pedig Devin Thomas és Domenik Hixon próbálkozhat.

A fővárosban jóval sikeresebb offseasonön vannak túl, a legnagyobb port kavaró esemény talán Albert Haynesworth távozása volt, a problémás defensive tackle inkább ártott mint használt a csapatnak, így tulajdonképpen ezt is tekinthetjük pozitív dolognak.

A támadókat a tavalyi, sikertelen McNabb-időszak után régi ismerősünk, Rex Grossman vezetheti a pályára. Sokáig kérdés volt hogy ő vagy John Beck érdemli ki a kezdő irányítói posztot, végül Mike Shanahan Grossman mellett döntött. Sok bemutatásra úgy gondolom nem szorul, ugyanúgy képes értékelhetetlen teljesítményre mint egészen pazarra, a megtépázott Giants védelem ellen akár jó napot is kifoghat. Ebben segítségére lehet a csapat egyik legbiztosabb pontja, a tight end Chris Cooley, már ha képes lesz játszani, mert térdműtéte miatt ez jelenleg nem biztos. Távolléte esetén Fred Davis próbálhatja pótolni. Az elkapók közül a veterán Santana Moss-Jabar Gaffney duót érdemes kiemelni, a nagy öregek mellett az újonc Leonard Hankerson, és a tavaly pár kellemes jelenetet már produkáló Anthony Armstrong-Brandon Banks kettős kaphat labdát. Ami viszont a Redskinsnél is hangsúlyosabb lesz, az a futójáték. Tim Hightower személyében egy remek running back érkezett Arizonából, az újonc Ryan Helu és a sérülékeny, de egészségesen azért hasznos Ryan Torain pedig képes lehet arra hogy tehermentesítse Hightowert ha kell. A támadófalban sok változás nem történt tavalyhoz képest, ez pedig előny, főleg a korábbi évek fővárosi játékospolitikáját ismerve. Valószínűleg a Brown-Chester-Montgomery-Lichtensteiger-Williams ötös fog felsorakozni Grossman elé.

A védőfal közepére Barry Cofield érkezett, első meccsét rögtön volt csapata ellen játszhatja a nose tackle. Két oldalán Adam Carriker és Stephen Bowen fog kifutni a pályára. A linebackersor közepén a megszokott Fletcher-McIntosh kettős fog aprítani, míg a pass rushért továbbra is főleg Brian Orakpo felel majd. A másik külső linebacker az újonc Ryan Kerrigan lehet. Az biztos, hogy a new yorki futógépezet személyében rögtön „emberére” talált ez a front seven, nem lesz könnyű dolguk. A secondary legnagyobb hiányzója a safety Laron Landry, így (a nyáron St. Louisból érkezett) OJ Atogwe és Reed Doughty lehet a kezdőpáros, mögöttük Kareem Moore kaphat még lehetőséget. Cornerback poszton az első akit meg kell említeni az DeAngelo Hall természetesen, a másik oldalon Josh Wilson kezdhet. Mögöttük Philip Buchanon eltiltás miatt nem léphet pályára az első 4 fordulóban, így nickelbackként Kevin Barnest láthatjuk majd. A special team egyetlen érkezője Sav Rocca volt, a punter a csoportrivális Philadelphiától érkezett. A kicker továbbra is Graham Gano, míg a kick és puntreturneri posztra Brandon Banks a legesélyesebb.

Mindent összevetve én a mérkőzéstől egy igazán kemény, szoros, hamisítatlan csoportderbit várok sok futással, és kevesebb látványos passzjátékkal. Győztest nem merek tippelni, alapesetben a Giantset jóval esélyesebbnek tartanám, de a rengeteg sérülés miatt hazai pályán könnyedén benne lehet a pakliban hogy a Rézbőrűek elkapják az Óriásokat.

 

 

 

A nyitó forduló egyetlen NFC West rangadója a tengeri sólymok San Franciscoi vendégjátéka lesz.

A hazaiaknál most debütál a teljesen kicserélődött edzői stáb, Jim Harbaughval az főedzői székben. Alex Smith, mint kezdő irányító sokadik szezonját kezdi meg a 49ersnél. Kérdés mennyire tudta megtanulni az új támadó sémát a rövid offseason alatt. Célpontja közül Michael Crabtree lábsérülés miatt kevesebb lehetőséget kaphat majd, de ott lesz apályán, ahogyan az újonnan érkezett Braylon Edwards is. A támadófal az előszezon során nem mutattak meggyőző teljesítményt és akkor még finoman fogalmaztam. Szerencséjükre az irányító siettetésében nem tul hatékonyan működő Seahawks D-Line ellen kell majd játszaniuk. Innen Brandom Mebane emelhető ki, aki középről indulva sok gondot okozhat a támadófal közepének, mind a passzvédekezésnél, mind a futásblokkolásnál. A szélről Chris Clemons fog majd támadásba lendülni, hogy megkeserítse Alex Smith életét, aki valószínűleg sokszor fogja keresni labdákkal elkapóit, ugyanis a Seahawks secondary nagyon kérdőjeles. Főleg CB poszton, ahol Marcus Trufant kezdő párja Brandon Browner, aki előző négy évét a kanadai ligában töltötte.

A Seattle támadó egysége maga a nagy kérdőjel. Az alaposan átalakított támadófal rendkívül gyenge munkát végzett az előszezon során. Lehetséges vasárnap még át kell alakítani az összetételt, mivel a kezdő LB Robert Gallery térdsérüléssel bajlódik és játéka kérdéses. Tarvaris Jacksont kezdőnek hozták Seattlebe, meglátjuk, hogy teljesít. Az biztos, hogy egyik biztos elkapója Sidney Rice biztosan nem játszik, de így is marad elég célpontja. A futójáték idén sem tűnik majd hatékony fegyvernek, hiába van Marshawn Lynch, a San Francisco védelme rendkívül jó a futások megállításában. Nem meglepő mivel a soraikban találhatjuk Justin Smitht és a tackle gyár Patrick Willist.

 

 

 

Testvérpárharc New Yorkban – efféle szalagcímekkel lehetne leginkább beharangozni a Cowboys vendégjátékát a Jets otthonában. Rob Ryan most debütál éles meccsen a dallasiak defensive coordinatoraként, Rex Ryan pedig harmadik évét kezdi a NYJ head coach-aként. A new yorki támadóegységen végigtekintve egy nagy visszatérőt üdvözölhetünk Plaxico Burress személyében. Utoljára 2008. november 23-án lépett pályára az NFL-ben a botrányhős wide receiver, aztán jött az emlékezetes lábonlövős incidens, és a 20 hónapos börtönbüntetés. Egy biztos, Burress ég a vágytól, hogy megmutassa, mindezek ellenére sem szabad őt még leírni. „Könnyíti” a visszatérését a dallasi secondary-t sújtó sérüléshullám, valószínűleg Terrence Newman és Mike Jenkins sem fog pályára lépni, előbbi lágyék, utóbb nyakbántalmak miatt. Nehéz helyzetbe került ezzel tehát a Cowboys, nem túl megnyugtató ha egy Burress-Mason-Holmes elkapógárda ellen egyik kezdő cornerbacked sem tud kifutni a pályára...csak reménykedhetnek a Tehenészek hogy Mark Sanchez gyenge napot fog ki. Ráadásul mint tudjuk a futójáték sem gyenge New Yorkban, így mindenképpen hosszú napra számíthat a texasi defense.

Az offense-nek sem lesz egyszerű dolga, Tony Romo előtt elég ingatag fal áll, sok új névvel, ráadásul a csapat idei elsőkörös újonca, Tyron Smith is térdsérüléssel küzd így az amúgy is szegényes tackle-osztag még vékonyabb lehet. Viszont ha sikerül megvédeni Romot, akkor szinte egészen biztos hogy jó pár kellemetlen pillanatot fog okozni a Jetsnek a Dallas, Miles Austin, Dez Bryant, vagy éppen Jason Witten bármikor képes egy-egy nagy játékra, a Felix Jones-Tashad Choice futókettős pedig képes lehet arra hogy lefárassza a bivalyerős new yorki védelmet. Ez lehet a kulcs egyébként dallasi részről, ha a támadójáték megfelelően sokoldalú lesz, és a pályán tartják Rex Ryanék védelmét, akkor rúghat igazán labdába Romo és társulata, ha ez nem sikerül, akkor nehezen tudom elképzelni hogy megfogja a Cowboys saját otthonában ezt a Jetset.

 

 

2011. szeptember 13. magyar idő szerint 01:00, Sun Life Stadium (Sport TV által közvetített mérkőzés)

 

A szezonkezdő AFC East párharc számos érdekességgel kecsegteti az amerikai futball szerelmeseit. Bár hazánkban a Patriots drukkerek nagyobb számban találhatóak, kezdjük mégis a Dolphins rövid bemutatásával az esélyek latolgatását!

A floridai városban Dan Marino visszavonulása óta csak keresik az új sztárirányítót, idén továbbra is Chad Henne próbálkozhat a poszton. Henne sajnos csak félhomályban, hunyorogva és messziről hasonlít kicsit Marinóra, a pályán, tökéletes látási viszonyok közepette sokkal inkább rendkívül hullámzó teljesítménye bosszantja a csapat rajongóit. Képes 300 yard feletti meccsekre is, de jellemző volt, hogy az előszezonban az első passzát egyből touchdownra vitte vissza az ellenfél. Mellette a futójáték is nagyon átalakult, távozott a hosszú évek óta meghatározó Ronnie Brown - Ricky Williams futótandem mindkét tagja. Helyettük érkezett Reggie Bush New Orleans-ból és Daniel Thomas a draftról. Stílusban nagyon jól kiegészítik egymást, Bush inkább a külső futásokkal és elkapásokkal alkothat, míg Thomas a középső futásokat viheti. Utóbbi játékos viszont kisebb sérüléssel bajlódik, így újra a csapatnál van a veterán Larry Johnson, az ő pályára lépée már valódi meglepetés lenne. Még egy nagy kérdés van a Dolphins támadói kapcsán, ez pedig a támadófal. Jake Long bal oldali tackle sérüléssel küzd, a korábbi RT, Vernon Carey újabban guard poszton próbálkozik, újonc a center, és a Carey helyére a jobb oldalra kerülő Marc Colombo is gyenge eddig. Ennek a falnak kellene felvennie a verseny a Patriots megújuló védőfalával.

Ezzel el is érkeztünk a meccs talán legérdekesebb kérdéséhez: miként fog muzsikálni az új sémában a New England védelme? Évtizedes 3-4-es rendszer után debütál a 4-3, ráadásul mindezt 3 új kezdőjátékossal teszi. Vince Wilfork az állandóság, mellette alaphelyzetben Albert Haynesworth a másik defensive tackle. Az egyik szélen a Jets-től érkező Shaun Ellis feladata leginkább a futások elleni hatékony játék lesz, míg a másik oldalon a Redskinstől távozó Andre Carter sokkal inkább Henne kergetésével lesz elfoglalva. A fal mögött a legnagyobb pusztítást Jerod Mayo-tól várhatjuk, aki szélső linebacker poszton viszonylag nagy szabadsággal ténykedhet. A hátsó alakzatban 3 fő adott, de mivel a holtszezon végére 4 safety is távozott a csapattól, nagy kérdés, hogy ki lesz a kezdő FS poszton, és milyen teljesítményt tud nyújtani. Nevek alapján ígéretes védelem lehet ez, persze ha nevekkel nyerni lehetne, akkor a Real Madrid lenne az elmúlt 10 év legeredményesebb futballcsapata…

A nevek rendelkezésre állnak támadó oldalon is a New England keretében. Amíg Brady a karmester, addig várhatóan az alapszakasz dallamait könnyedén megszólaltatják a „bostoni szimfonikusok”. Érkezett egy új szólista is Chad Ochocinco személyében, aki ha csak a 70%-át teljesíti az egykori balhés sztár receiver elődje, Randy Moss fénykori produktumának, akkor sikeres lehet a koncert. A többi „zenész” maradt, így továbbra is Wes Welker, Deion Branch és a két fiatal, tavaly érkezett TE, Hernandez és Gronkowski lehetnek Brady fő játszótársai. A zongoracipelők is megmaradtak, Matt Light és Logan Mankins is új szerződést írt alá, így a támadófalba érkezett Nate Solder és Brian Waters segítségével a karmester testi épségéért sem kell talán annyira aggódni.

Valószínűleg csak részben osztják ez utóbbi véleményt a Miami védelmének ismerői, hiszen Cameron Wake személyében egy kiváló külső linebacker fogja tesztelni Matt Light sebességét és próbálja minden passzjátéknál földbe döngölni Brady-t. Márpedig Light az elmúlt szezonban már megmutatta, hogy a gyors passzsiettetők ellen nagy szenvedésekre képes. Ez lesz várhatóan a kulcspárharc a Miami védelme számára, ha rendszeresen át tudnak törni a falon, akkor szoros meccsre lehet kilátás. A védelem többi posztja is adott ehhez, a 3-4-es fal kevésbé ismert nevekből áll ugyan, de nagyon jó játékosok alkotják, a linebacker sor közepén Karlos Dansby a vezér, a két fiatal cormerback között pedig a veterán Yeremiah Bell strong safety pusztíthat.

Mindent összevetve van ugyan esélyese a találkozónak, de a Dolphins hazai pályán nem fogja olcsón adni a bőrét, az biztos.

 

 

 

A Raiders az elmúlt 4 évben harmadjára nyitja egy hétfő esti rangadóval az évet. Az eddigi két összecsapás nem hozott túl sok sikert, a szintén Denver ellen játszott 2008-as szezonnyitó megalázó, 14-41-es vereséget hozott hazai pályán, a Chargers ellen tavalyelőtt pedig az utolsó percben sikerült elveszíteni a meccset. Most az Invesco Fieldre utazik a Raiders, hogy összecsapjon a Vadlovakkal. Tavaly a csapatok összecsapása teljesen egyértelmű Raiders dominanciát hozott, a szezon legdurvább verését mérték a Denverre hazai pályán egy 59-14-es meccsen, és Oaklandben sem tudott komoly ellenállást kifejeteni az akkor már Tim Tebow vezette csapat. A Denver újjáépítési fázisba lépett az új edzői stáb vezetésével, a védelem 4-3-ra vált vissza a két évig tartó 3-4-es kísérlet után. A tavalyi szezont teljes egészében kihagyó Elvis Dumervil DE és Von Miller OLB komoly kihívást fog jelenti az elitnek közel nem nevezhető Veldheer-Barnes tackle-duónak. A szakértők szerint Miller 4-3 OLB létére a snapek legalább 55 %-ban pass rushra fog menni, illetve hasonlatosan a Raiders Kamerion Wimbley-éhez, nickel felállásokban DE-ként fogja rohamozni Jason Campbellt. Miller az előszezonban hihetetlen mozgáskészséget mutatott a blitzek során, testkontrollja talán még jobb, mint arra a draft előtt számítani lehetett.

A Raiders passzjátéka komoly érvágást kapott azzal, hogy sem a új kezdő TE, Kevin Boss, sem a kevés megbízható Raiders WR-ek egyike, Louis Murphy nem fog tudni játszani sérüléseik miatt. Emiatt, valamint az említett Dumervil-Miller páros miatt garantálható, hogy Darren McFadden és Michael Bush futásai fogják vinni a prímet az ezüst-fekete offense-ben, akárcsak tavaly a Broncos elleni meccseken. A túloldalon Demaryius Thomas nem fog tudni játszani az elkapók közül, Achilles-sérülése, amelyet az offseasonban műttetett meg, valamint ujjsérülése, amelyre nemrég derült fény, együttesen az oldalvonal mellé kényszerítik a tavalyi elsőköröst. Emiatt igen nehéz dolga lesz Kyle Ortonnak, aki egyelőre nem tudni, hogy milyen minőségű támogatásra számíthat a Knowshon Moreno és Willis McGahee fémjelezte futójátéktól. A denveri futásoknál sokkal több power blokkolási elvekkel felépített playeket fogunk látni mint eddig, Fox lényegében a Panthersnél látott, DeAngelo Williamsszel és Jonathan Stewarttal már bevált futórendszert próbálja átültetni a Broncoshoz.

A Denver veterán safety-je Brian Dawkins 26. MNF-jére készül, ezzel holtversenyben beérte a Packers WR Donald Drivert, mint a legtöbb hétfő esti ranagdón részt vett játékos az NFL történetében. További érdekesség, hogy a Raiders 3. számú QB-ja a meccsen a punter Shane Lechler lesz, aki középiskolában játszott utoljára QB-t.