NFL mérkőzésbeharangozók - 3. hét
Itt a harmadik heti mérkőzések kedvcsinálói
Buffalo Bills - New England Patriots
feszül „egymásnak”. Nem hiszem, hogy bárkinek is meglepetés, hogy Tom Brady és népi zenekara az emberi teljesítőképesség határait feszegeti évről-évre, hétről-hétre, azonban amit a Buffalo egy harvardi srác vezetésével bemutat, talán többeknek. Ryan Fitzpatrick először kezdett úgy egy szezont az NFL-ben, hogy az első héten ő a kezdő irányító, és ezt eddig fantasztikus teljesítménnyel hálálta meg; 7 TD, 1 INT és két győzelem a neve mellett. Most azonban minden eddiginél nehezebb feladat elé néznek: elkerülni a sorozatban 16. vereséget a New England Patriotstól. A match-up legalább is nem tűnik rossznak, főként a Pats sémaváltási gyermekbetegségei illetve a példátlan sérüléshullám miatt. A fő kérdés, hogy mit tud kitalálni Bill Bellichick Fred Jackson, illetve a spread offense megállítására. A game plan minden bizonnyal Jacksonra koncentrál, ugyanis a Patriots számára az a legrosszabb forgatókönyv, ha a Bills folyamatosan tud futni, eszi az órát, és ezzel kiveszi Bradyt a játékból. A passzjáték megállításához pedig mindenképpen nyomást kell helyezni Fitzre, amiben eddig nem jeleskedett a New England, ráadásul két, a DL rotációban fontos szereplőt vesztettek, Myron Pryort végleg (IR), míg Mike Wrightot „csak” átmenetileg, agyrázkódás miatt. Ez főként Big Al számára jelenthet több játékidőt, ami minimum kérdőjeles hatással lesz a teljesítményére. A vendégek védelmének hátsó alakzatát is sérülések tizedelik, Dowling, Chung, Bodden és Barrett játéka is kérdéses, ami legalábbis problémás, amikor Steve Johnsonnal vagy David Nelsonnal, vagyis egy fürge támadójátékkal kell megküzdeni. A legnagyobb harc valószínűleg, a Kyle Williams-Marcell Dareus páros valamint a Pats belső hármasa között zajlik majd. Dan Koppen IR-re kerülésével Conolly lett a kezdő center, akit én személy szerint nem irigylek a két említett úr miatt, de valószínűleg minden segítséget megkap majd a két, mellette álló All-Pro guardtól. A Patritos passzjátékában egy kis változásra számíthatunk, a sérülések miatt ugyanis, csak egy TE (ugyan nem akármilyen) áll rendelkezésre, ami Chad Ochocinco számára jelenthet több játéklehetőséget. Ahhoz, hogy a Buffalo meg tudja nyerni ezt a mérkőzést, elsősorban minőségi pass rushra és egy határozott secondaryre lesz szükség. Előbbi kapcsán a front kiemelkedő munkáján túl, Merrimen jó játékára, illetve Chris Kelsay teljesítményének szinten tartására van szükség, utóbbi esetében pedig, hogy Leodis McKelvin ne legyen bántóan könnyen átjátszható, mint a múlt héten. Igazi látványos, a nézőt a székéhez szögező párharcra számíthatunk, a pálya minden szegletében óriási küzdelmekkel. Erősen ajánlott mindenkinek.
majd Jerome Simpson házához érkezett a posta, egy kilo marijuanával és a rendőrséggel, majd még aznap Cedric Benson is kapott 3 meccs eltiltást a ligától, a lockout alatti büntetőügye miatt. Jóllehet a fellebbezési meghallgatás csak jövő héten lesz, így a Frisco ellen még pályára léphet a kezdő futó. A vendégeknél Braylon Edwards műtétje jelentette a legrosszabb hírt, a kiváló és a Cincinnati ellen rendszerint jól teljesítő WR legalább 3 hétig, csak az oldalvonalon kívülről nézheti a történéseket. Alex Smith enyhe agyrázkódást szenvedett a Dallas ellen, azonban több orvos egybehangzó állítása szerint is alkalmas a játékra, végig is dolgozta a hetet. Visszatérhet a csapatba viszont Michael Crabtree, ami Edwards elvesztése és a fiatal játékos pályafutása szempontjából is rendkívül fontos. Érdekesség, hogy mindkét védelemben három-három játékos egykori csapata ellen lép pályára. A Bengalshoz a nyáron érkezett az öbölből Manny Lawson, Taylor Mays valamint Nate Clements, míg a vendégek egyik legjobbja Justin Smith, pályafutása első éveiben a Cincinnati sztárja volt, illetve Madiue Williams és Ahmad Brooks is egykoron Marvin Lewis kezei alatt edződött. A mérkőzés valószínűleg e két egységen fog múlni leginkább, ezen belül, hogy ki képes hatékonyan megállítani a futójátékot. A Frisco ligaelső a futás elleni védekezés tekintetében jelenleg, bár a tényhez tartozik, hogy igazán masszív futójátékkal még nem találkoztak. A Bengals az első héten kordában tartott egy jó futót (Hillis), majd totális blowout egy cserefutó (McGahee) ellen a második vasárnap. Hasonló adottságokkal és hiányossággal bíró csapatok, megjósolhatatlan kimenetelű találkozó, amelyik csapat támadófala képes lesz hatékonyan működni, az meg fogja nyerni a mérkőzést.
szezon az 1999-es visszatérés óta, amikor a rájátszásban szerepelhettek a Barnák. A hazai üdvösséghez minden bizonnyal a Chad Henne vezette Dolphins offense megállítása lesz a kulcs. Hennevel kapcsolatban elmondható, hogy látszik az előrelépés a játékában, képes összeszedett teljesítményre, az hogy nagy tét mellet is jól játsszon, még hiányzik. A védelem eddig nem segítette a dolgát (a legtöbb yardot a Miami kapta két mérkőzés után), bár az igazsághoz tartozik, hogy az egységet első hetekben tesztelő támadókhoz foghatóval csak az utolsó előtti héten találkoznak legközelebb, amikor Bostonba látogatnak az első forduló visszavágójára. Colt McCoy megállítása nem lesz ennyire nehéz, de félvállról venni sem lehet a fiatal irányítót. McCoy, hála a védelem megbízható teljesítményének, sokkal kisebb teher alatt játszik, ami nagyban növeli a hatékonyságot és az eredményességét. Nincs szuperlatívuszokkal leírhatatlan teljesítmény, ellenben megfelelően pontos, képes a nagy játékra, és vigyázni a labdára. Peyton Hillis támogatása mellett ennél több nem igen kell, akire az elmúlt heti Colts meccshez hasonlóan nagy szerep hárul majd ezúttal is, ráadásul egyre többször elkapásokkal is. A Dolphins számára kulcskérdés, hogy a támadófal miként tudja lassítani a Phil Taylor – Athyba Rubin belső szörnyecskéket, illetve, hogy az abszolút elsőszámú célpontnak számító Brandon Marshallt miként tudják megjátszani Joe Haden árnyékában. A Miami fő igazolásának számító, Reggie Bush cipeléseinek számára rögtön kedvezőtlen hatással volt az újonc futó, Daniel Thomas. A fiatal játékos élete első NFL mérkőzésén egyből 100 yard fölé jutott, tette ezt 5.9-es átlaggal, apró szépséghiba, hogy a felzárkózás közepette veszítette el a labdát a Texans ellen, amiből már nem tudott visszajönni a csapat. Ennek ellenére a teljesítménye több mint bíztató, tekintve a Browns eddigi problémáit a futás ellen, kiemelt szerepe lehet az esti mérkőzésen. A vendégek számára érzékeny veszteség, hogy Vontae Davis sérülés miatt kihagyni kényszerül a mérkőzést. A Miami, 0-2-es mérleggel, egy jövő heti san diegoi kirándulás előtt, tulajdonképpen az életéért küzd a Cleveland Browns Stadiumban, egy újabb botlást nem engedhetnek meg maguknak, de egyáltalán nem lesz egyszerű a hazaiak fölé kerekedni. Ami biztos, hogy kimondottan jó mérkőzésre van kilátás.2011. szeptember 25. magyar idő szerint 19:00, Bank of America Stadium
Jacksonville-ben megtörtént az, amire David Garrard elbocsájtása óta majdnem minden Jaguár szimpatizáns várt. Luke McCown szörnyű játékot mutatott be a Jets ellen, ennyi pedig elég volt ahhoz, hogy a Panthers ellen már az újonc Blaine Gabbert vegye kezébe a karmesteri pálcát. Ez persze nem garancia a sikerre, mivel a legtöbb esetben egy elsőéves irányítónak nem az a legjobb, ha egyből bedobják a mélyvízbe, bár ha úgy nézzük Gabbert padozott 1 és háromnegyed meccset. Elég csak Aaron Rodgers-re gondolni, milyen jót tettek neki a backup évek Favre mögött. Persze vannak ellenpéldák is, mint például az ellenfél szintén a draft első körében kiválasztott QB-ja, Cam Newton. A Heisman győztes játékos az első két meccsen szanaszét torpedózta légitámadásaival az ellenfelek védelmeit, a Jacksonville teljesen kicserélődött secondaryje ellen pedig nem csodálkoznék, ha egy 500+ yardos meccsen lenne túl. Komolyan. DeAngelo Williams eddig nemigen mutatta meg, hogy miért is kapott ennyi pénzt nyáron, Jonathan Stewart viszont annál inkább jeleskedik az elkapásaival. A futójátékra sokkal kevesebb hangsúly helyeződik Charlotte-ban, mint az elmúlt években. Ezt jól szemlélteti az, hogy Newton rendelkezik a legtöbb lábon megtett yarddal a csapatban, 79-cel. A másik oldalon viszont ez jelentheti a siker kulcsát, mivel a Párducok két DT-vel és két backup LB-vel állnak fel Maurice Jones-Drew és Deji Karim ellen. Marcedes Lewis is bevetésre kész állapotban lesz, Gabbert sok passzal fogja őt keresni az este folyamán, ha már a WR-sor kevésbé acélos idén. Cecil Shorts megszerezheti első elkapását és Jarett Dillardra is több szerep hárulhat Jason Hill gyengélkedése okán. 2 vereség után nem szeretnének North Carolina-ban egy harmadikat is, a jövő heti chicagói kirándulás előtt pedig biztosan jól jönne egy W a Párducoknak, és lépésben tudnának maradni az NFC South többi tagjával. Ugyanez elmondható a Jacksonville részéről is, akik nagyon szeretnék kihasználni a Colts leeresztését, és a Houston esetleges betlizésével a csoport élére is állhatnának.
Parrag Zsombor (shawnka)
A Titans támadójátékát érdekes lesz nézni a nem túl acélos denveri védelem ellen. Egyrészt láthattuk múlt héten, hogy a passzjáték nagyon jól is tud működni, ha a fal megvédi Hasselbecket, ez a gyengécske Broncos secondary és passrush (amely ráadásul nélkülözni kénytelen Champ Bailey-t és Elvis Dumervilt) ellen ismét összejöhet. Másrészt viszont Chris Johnsontól elvárnák, hogy új szerződésének megfelelően teljesítsen (ez eddig egyáltalán nem jött össze), elvégre alapvetően futásra épített csapat a Tennessee. A Denver ellen kitűnő lehetőség adódik a bizonyításra Johnson előtt, különösen abban az esetben, ha DJ Williams továbbra sem lesz hadrafogható.
Nagyot fordult a világ egy év alatt, de ezért is szép az NFL. Tavaly ilyenkor egy Lions-Vikings sima "kettes" lett volna, ma viszont a lilák győzelme számítana inkább meglepőnek. A Lions szárnyal, 2-0-ás mérleggel állnak, ráadásul a formális logika szerint is erősebbek, hiszen megverték az előző héten a Vikingsot felülmúló Tampát. Stafford és Calvin Johnson duója megállíthatatlannak látszik, a végre egészséges Best személyében futójuk is van, a védelemben pedig ott a tavalyi év újonc védője és az új LB erősítés, Tulloch. Na persze minden csapatban vannak gyenge pontok, a Vikingsnek ezeket kell kihasználnia. Az első héten az offense mondta fel a szolgálatot (Mcnabbtől 39 passzolt yard, come on?!), a Tampa ellen pedig a védelem hagyott ki a második félidőben. Ha nyerni akarnak, akkor McNabbtól újra kell egy jobb nap, lehetőleg Harvinnal egyidőben, ellenkező esetben újra marad az, hogy Petersonnak kell emberfeletti módba kapcsolnia. A kék-ezüst mezesektől viszont ugyanaz a felszabadult játék kell, mint az első két héten, és akkor reális esély van a győzelemre. Az meg különösen furcsa, hogy a Lions egy győzelemmel, és a Packers veresége esetén csont nélkül vezetné az NFC Northot, azt a csoportot, amely a tavalyi bajnokot és a 2. kiemelt NFC playoff csapatot adja. Titkos sleeperjeim a meccsre az egyik oldalon Titus Young, aki a Chiefs ellen is villogott (jó, mondjuk azon a meccsen ki nem?), a másikon pedig mondjuk Harvin, aki tény, hogy nem akkora meglepetésember, de ha mondjuk elkapott TD-k mellé bevarázsolna egy visszahordást is, akkor az már kevésbé várt dolog lenne. A Lionsnak bónuszban figyelnie kell Stafford egészségére is, túl van lihegve a téma, tudom, de kár lenne az ígéretesen induló szezont egy ilyen balszerencsés esettel szétbombázni. Szóval tessék odafigyelni, mert ahogy tavaly a Bears-Lions nyitómeccsen Peppers, úgy idén Jared Allen is odaérhet, aztán akkor megint maradna a szenvedés Shaun Hillel. Kívánom, hogy ne így legyen, és egy sérülésmentes meccsen dőljön el a győzelem sorsa a két csapat között.
a kiváló passzjáték mellé felnőtt egy nagyon jó futás is, és ezen idénre az sem rontott, hogy Arian Foster sérülés miatt nem nagyon áll rendelkezésre. Helyén Ben Tate szállítja a yardokat, ami egyértelműen dicséri a támadófal futásblokkolásban nyújtott teljesítményét is. Passz terén már nem teljesít annyira jól ez a fal, a Miami védelme ütötte-verte Schaubot, aki ennek ellenére is meggyőző teljesítményt nyújtott. A New Orleans ellen is számíthat legjobb elkapója, Andre Johnson segítségére, mellette pedig elsősorban a TE-ek felé menné passzok lehetnek eredményesek, ugyanis a Saints védelmének egyik gyengéje a TE-ek elleni védekezés szokott lenni. Viszont a fent említett pass protection hiányosságok visszaüthetnek, ugyanis Greg Williams védelmének változatos blitzei, illetve a Chicago ellen is jól működő védőfal megkeserítheti Schaub életét.
Chiefs dolga. Ez annál is inkább rémisztő kilátás, mert a KC eddig a liga leggyengébb csapatának túnik, a Bills és a Lions borzalmasan megalázó vereségeket mért rájuk az első két héten. Most a Chargers ellen Matt Casselnek és az elkapóknak kell előlépniük, de eddig nem úgy tűnik hogy erre képesek lesznek. a Lions ellen harmadik kísérleteknél Cassel összesen 27 yardot passzolt össze 7 próbálkozásból, és 2 INT-et is dobott. Fel kell tehát szívnia magát az irányítónak, illetve Thomas Jones-nak és a Charles hiányában teljes időben RB-vé avanzsáló McClusternek, mert a Chargers offense Philip Rivers vezetésével vélhetően meg fogja szórni a védelmet. Ami bizakodásra adhat okot, az a linebackerek múltja a San Diego ellen. 10 meccsen Tamba Hali 5 és fél sacket, illetve egy interceptiont ért el ellenük, Derrick Johnson pedig csak tavaly 21 tackle-t ért el a két meccsen, összesen pedig 3 sackkel és egy interceptionnel büszkélkedhet a Chargers elleni meccsekről. Eddig nagyon nem tudott nyomást generálni a Chiefs front, összesen egy sackjük van a két meccsről, ha ez így marad, esélyük nem lesz. Rivers idén is kiválóan vezeti a Chargerst, viszont kulcsfontosságú labdavesztései a múlt héten a red zone-ban a meccsbe kerültek a Patriots ellen. Legjobb fegyvere Vincent Jackson, akinek múlt héten mind a 10 elkapása first downt, vagy TD-t ért, ez önmagáért beszélő adat. Brandon Flowers CB-vel fog küzdeni most a passzokért, nagyon fontos matchupja ez a meccsnek. Bár az NFL-ben soha nem lehet biztosra menni, azt azért nyugtázhatjuk, hogy komoly csoda, és formajavulás, illetve a másik oldalról hanyatlás kellene ahhoz, hogy a Chiefs akár csak meg tudja szorítani a Chargers csapatát hazai pályán.
Jacksonville elleni meccsen. Helyettese az a Colin Baxter lesz, akit waiverről szereztek szeptember 4-én a San Diegotól. Baxter élete első kezdését várja a Raiders ellen, és rögtön az NFL egyik legjobb DT-párosát, a Seymour-Kelly kettőst fogja megkapni ellenfélül. Készüljünk sok A-lyukas blitzre, és stuntra a Raiderstől, minden bizonnyal a tapasztalatlan centeren keresztül szeretnék elsődlegesen megoldani a pass rusht az ezüst-feketék. A B-terv arra az esetre, ha Baxter nagyon nagyot ég, az, hogy a bal guard Matt Slauson veszi át a snappelést, helyette pedig az alapesetben tartalék jobb tackle Vladimir Ducasse áll be. A Jetset szokás keményen és főleg jól futó csapatként aposztrofálni, de ez idén még nem állja meg a helyét, a kezdő Shonn Greene 2,9, a 3rd down back LaDainian Tomlinson pedig 2,2 yardos átlagot produkált eddig futásonként. Azt, hogy a Jets mégis 2-0-lal áll, azt betonkemény védelmének, illetve a Dustin Keller és Santonio Holmes fémjelezte elkapógárdának köszönheti. Mark Sanchez rendkívül ambivalens játékot mutat, egy nagyon érdekes statisztika szerint az elmúlt meccsen a jobb oldalra dobott 15 passzából 14 sikeres lett 146 yardért és 2 touchdownért, míg középre mindössze 33 %-kal passzolt, és mindkét interceptionjét ilyen passzoknál szedte össze. A Raiders offense idén eddig igen komoly számokat mutat fel, az első héten a földön (Darren McFadden: 150 futott yard), a második héten a levegőben (Denarius Moore: 146 elkapott yard) hozták sorozatosan a first downokat. A csapat általában erősebb részének tartott védelem viszont a múlt héten becsődölt, a második félidőben a Bills minden egyes drive-ját TD-vel zárta, 35 pontot engedtek a Bölényeknek Routték. Az említett Stanford Routt vezeti a ligát a rá dobott passzok elkapási arányában, mindössze 28 %-át kapták el az általa őrzött elkapók a passzoknak, és egy interceptiont is fel tud mutatni a veterán CB. A mérkőzés valószínűleg azon fog múlni, hogy a Raiders offense tudja e tartani a tempót a Jetsével, amely bár Mangold hiányával küzd, még mindig igen erős, és biztosak lehetünk benne, hogy 20 pont fölött fog hozni a betlizésre hajlamos oaklandi védelem ellen.
Az után, hogy a Giants ellen karrier csúcsot jelentő 331 yardot passzolt, Sam Bradford ezúttal a múlt héten Matt Hasselbecktől 358 yardot engedő Ravens védelem ellen néz farkasszemet. Valószínűleg nem számíthat majd a futójáték támogatására, mert Cadillac Williams nem Steven Jackson (aki ezt a mérkőzést is kihagyja) és a Ray Lewis-ék rendkívül jók futás ellen. Ezt bizonyítja, hogy Chris Johnsont 53 yardon tartották az előző fordulóban. A no huddle offense alkalmazásával jol tudnak majd haladni apályán, de múlt héten is a redzone-ban jött a bizonytalanság. A támadófalnak rendkívül nehéz feladata lesz Haloti Ngata, Terrell Suggs és Terence Cosy feltartoztatásával.
és A.J. Jeffersonnak ezúttal Rice-szal és Mike Williams-szel kell megburkoznia, de ott van még Obamanu, Tate és Baldwin is. Zach Miller őrzése valamelyik safety (Wilson vagy Rhodes) feladata lesz. A kulcs megint a támadófal lesz, ahonnan ágyék műtét miatt Robert Gallery minimum egy hónapot ki fog hagyni. Helyét vagy James Carpenter vagy az újonnan szerződtetett Paul McQuistan veszi át. Egyiküknek sem lesz könnyű dolga Darnell Dockett megfékezésével, ahogy a másik guard poszton az újonc John Moffitt-nak sem Calais Campbell limitálásával. A futójáték siralmas, de most kijöhet a lépés Marshawn Lynchnek, mert láthattuk, hogy Daryl Washington nélkül nem igazán hatékony a Cardinals futás elleni védelme.
Ha gyorsan le szeretném rendezni ezt a témát, akkor mondhatnám nincs hátrány, melyet Josh Freeman ne fordítana meg a negyedik negyedben. Az irányító eddig karrierje során 14 meccset nyert meg kezdőként, ennek több mint felét comebackkel. Idei egyetlen győzelmét is 17-0-s hátrányból hozta vissza. Persze, azért Freeman mellett lesz segítség is, Blount és Mike Williams idén eddig keresik magukat, valamelyikük várhatólag már fog mutatni valamit. Azért merem ezt kimondani, mert Josh Freeman fog időt kapni, hiszen a Falcons védelme még az átlag alatti Eagles támadófal ellen sem tudott sacket hozni. A labda másik oldaláról vizsgálva a dolgokat, ne lepődjünk meg (nem kívánom neki!), ha Matt Ryan, quarterback valamelyik play után - amikor a Buccs védői odaérnek - lebiceg a pályáról. Na, nem azért, mert gyenge QB ő, hanem mert 2 meccsen 9 sacket kapott, ezt pedig lehet bármennyire is Ice, nem fogja sokáig bírni. Ryan ekkor odaadhatná Turner kezébe is a játékszert, de bizony a tapasztalt futó meg fog szenvedni, hogy átérve a védőfalon ne állítsa meg azonnal Mason Foster, aki egyre jobban elkapja a liga ritmusát. Persze, van Matt Ryannek két elkapója is, Roddy White és a fél franchise jövőjéért érkező Julio Jones. Csakhogy, a túloldalról nekik ott lesz Aqib Talib és a Ronde Barber. Ne lepődjünk meg, ha többször is csak keresi a szabad embert zihálva Ryan, de nem talál senkit. Fel kell még mindenképpen hívni a figyelmet Michael Koenen, punterre is. Å nyáron érkezett a Sólymoktól Kalózföldre, ahol milliomos lett. 2 meccsen nagyon jól rugdal, nem igazán csodálkoznék, ha most nem hozna még jobb teljesítményt.
Ryan ne karcolja a 300 yardot, bár ha a tendenciát arányaiban folytatja, akkor 3 interceptiont fog szedni a Kalózlegénység. Aggasztó lehet a támadófal, hiszen az irányítót 9-szer tudták az eddigi két meccsen földre vinni, a tampai fiatal D-Line pedig könyörtelenül ki fogja használni ezen egység gyengepontjait. Legalábbis nagyon szeretnék, mivel eddigi találkozóikon ezt csak kétszer tudták megtenni, szóval könnyen előfordulhat, hogy az O-Line tagjai egy önbizalom növelő estén fognak átesni Floridában. Roddy White továbbra is az egyik top célpont, Julio Jones még csak bontogatja sólyomszárnyait, de az igazi áttörés még várat magára. Ez az esemény jóllehet most fog bekövetkezni. Talib és Barber nagyszerű cornerbackek, de az újonc elkapó ellen megeshet, hogy lépéshátrányba kerülnek többször is majd a mérkőzés folyamán. Tony Gonzalez sokadvirágzását éli ebben a szezonban, Ryan az eddigi két fordulóban őt kereste a legtöbbször a disznóbőrrel, feltehetőleg most sem lesz ez másképp. A Tampa futás elleni védelme a 31. a ligában, és az, hogy Michael Turner az elmúlt két meccsét is egyaránt 100 yard felett zárta biztosan álmatlan éjszakákat okozott Raheem Morris-nak. A védelemtől javulást várok és legalább annyi turnovert, mint előző héten. Egy biztos: Freemannek nem lesz könnyű dolga a 2. fordulóban sok hibát vétett John Abraham, a futóbajnok Ray Edwards és az egész pályát bejátszó Sean Weatherspoon ellen, hogy a csapatrész többi tagját ne is említsem.
A Bears elkapóinál ott van Devin Hester, a liga egyik legjobb visszahordója, aki sokadik számú cornerbackként került a Miami Egyetemről az NFL-be 2006-ban, majd kitalálták, hogy elkapóként jobban tudná kamatoztatni gyorsaságát. Nyáron megszerezte a Bears Roy Williamset is Dallasból, akiről két meccs után még nem lehet eldönteni, mennyire volt jó ötlet a megszerzése. A fentebb emlegetett játékosokkal áll majd szemben a Packers secondary egysége. Itt a free safety jelenti a gondot mostanság Wisconsinban, Nick Collins ugyanis nyaksérülés miatt egész évre kidőlt a Sajtfejűektől, pótlása kérdéses.
A Philadelphia is lejátssza idén az első csoporton belüli rangadóját, az ellenfél a New York Giants lesz. A mérkőzést körüllengő legnagyobb rejtély természetesen Michael Vick agyrázkódása, illetve az hogy vállalni tudja-e majd a játékot, de mivel csütörtökön már edzett az irányító, és azóta sem lépett fel semmi probléma, hatalmas meglepetés lenne ha végül nem ő futna ki kezdőként a gyepre vasárnap este. Az elkapók között Steve Smith-ről érdemes külön szót ejteni, hiszen ő nyáron a Giantstől érkezett. 2 éve még a legeredményesebb receiver volt New Yorkban, az Óriások vezetősége mégsem gondolta úgy hogy mindenképpen érdemes megtartani, miután tavaly sérülés miatt a szezon nagy részét kihagyta. Múlt héten jegyezhette első elkapásait Eagles mezben, most pedig minden bizonnyal ég a bizonyítási vágytól. DeSean Jackson és Jeremy Maclinről azt hiszem nem kell sokat elmondanom, mindketten ott lesznek, mindkettőjüktől számíthatunk nagy játékra bármikor. A New York sérülésektől sújtott védelme ellen meg is van erre minden esély, az első héten Rex Grossman, majd múlt héten Sam Bradford is túllépte a 300 passzolt yardot ellenük, így nem lenne meglepő ha Vick is megtenné ezt. Főleg mivel Osi Umenyiora továbbra sem játszhat térdproblémája miatt, tehát még mindig nem lesz az igazi a Giants pass rush. A futásokat természetesen a szezont nagyszerűen kezdő LeSean McCoy-tól várhatjuk.
Eli Manningnek a héten újabb nehézségekkel kellett szembenéznie, hiszen Domenik Hixon ACL-szakadása miatt kidőlt az év hátralévő részére, Mario Manningham pedig agyrázkódás miatt nem léphet pályára az Eagles ellen. A nemrég érkezett Brandon Stokley-ra így még nagyobb szerep hárul mint amire számítani lehetett, és Victor Cruznak is előre kell lépnie, ha vállalható passzjátékot szeretnének a Nagy Almában látni. Nem lesz egyszerű, az Eagles D-line az eddigi két meccsen tündökölt, a támadófalra és Manningre kemény percek várnak, az biztos. A hangsúly egyértelmű hogy továbbra is a futójátékon lesz, Brandon Jacobs és Ahmad Bradshaw megkeserítheti a Philly estéjét, a fiatal, tapasztalatlan (és a héten átszervezett: ezentúl Jamar Chaney lesz középen, Casey Matthews a gyenge oldalon, Moise Fokou pedig az erős oldalon..) linebacker sor kérdéses hogy mennyire fog tudni megbirkózni velük. Érdekesség, hogy az Eagles a legutóbbi 6 alkalommal győzedelmeskedett, ez egy 1975 és 81' között tartó 12 meccses sorozat óta a leghosszabb amit fel tudnak mutatni a Sasok. Személy szerint meglepődnék ha ez most szakadna meg, túl sok a hiányzó new yorki oldalon, önmagában a futójáték pedig meglehetősen valószínűtlen hogy elég lesz.
vigasztalhatja szurkolóit a Steelers. Annak ellenére, hogy szinte minden a Pittsburgh oldalán van, nem szabad, hogy elkényelmesedjenek, mert az a csapat, aki nem veszi komolyan ellenfelét, az már félig el is vesztette a meccset. Erre leginkább Dwight Freeney és Robert Mathis fogja emlékeztetni Ben Roethlisbergert. Jonathan Scott és Marcus Gilbert feladata lesz az ő semlegesítésük és nem valószínű, hogy ez sikerülni fog. Scottnak nem a pass protection az erőssége és Gilbert is csak Willie Colon sérülése miatt kénytelen kezdeni már a rookie évében is. Az irányítónak a másik oldalon se lesz sok ideje a passzokra. Anthony Costanzo biztató játékot mutatott a Browns ellen így lehet, hogy néha sikerül lefékeznie James Harrisont, de ha szombat éjszaka Jeff Linkenbach hirtelen nem tanult meg fényévekkel jobban játszani, akkor nem sok esélye lesz LaMarr Woodley ellen. Kerry Collinsnak ezért jobb lesz felgyorsulni, mert a kényelmes tempójának megfelelő időre biztos nem számíthat majd a zsebben. A mostani meccs igazi vízválasztó lesz a futók számára. Eddig nagyon biztató volt Carter és Addai játéka is, és ha ugyanazt tudják hozni még a Steelers védelme ellen is az már elismerésre méltó, pláne attól a csapattól, aminek az elmúlt három évben nem volt 30. helynél előrébb sorolt futójátéka. Ha ez összejön, akkor már csak Pat Angerernek és Drake Nevisnek kellene megfékeznie Rashard Mendenhallt és máris kész lenne a recept az upsethez. Azt pedig már megtanulhattuk, hogy nincs nagyobb motiváció, mint pár fájó vereség után a teljes nemzet szeme láttára esélytelenként pályára lépni.
használta ki a depth charton előtte lévő Chris Cooley sérülését, és két meccs alatt már 191 yardot összeszorgoskodott. A futásokat Tim Hightower szolgáltatja, a robusztus running backet pedig az újonc Roy Helu tehermentesítheti, aki múlt héten az Arizona ellen kapott igazán először lehetőséget, és rögtön élt is vele. A védelem valószínűleg köszönthet egy nagy visszatérőt a safety LaRon Landry személyében, aki tavaly novemberben lépett utoljára pályára. Rá is fér ez az erősítés a hátsó alakzatra, az eddigi két mérkőzésen igencsak meglátszott a hiánya, még úgy is hogy a Brian Orakpo és Ryan Kerrigan vezette pass rush erősnek mondható ligaszinten is.