NFL mérkőzésbeharangozók - 6. hét

 

Két remek játéktudással és játékosállománnyal rendelkező csapat találkozik vasárnap este a Georgia Dome-ban. Eddig mindkét gárdának kifejezetten szerencsétlenül zajlik a szezon, mind a Carolina(1-4), mind az Atlanta(2-3) jobb mutatót érdemelne, egyikük pedig biztosan meg fogja kezdeni a felzárkózást a divízió többi tagjára. Nehéz megjósolni, hogy melyikük lesz ez pontosan: ha a Falcons képes lesz hozni a Seattle és a Green Bay elleni első félidei játékot, akkor a Párducoknak igencsak fel kell kötni a szuszpenzort. A Carolinának az eddigi legnagyobb problémája az, hogy nem tudnak megtanulni nyerni, holott nagyon szeretnének. Az összes idei meccsükön partiban voltak a végső sípszóig, ám valami mindig elromlott. Legutóbb például a védelem nem tudta megfogni Drew Brees utolsó rohamát, előtte a speciális egység nem talált ellenszert Devin Hesterre. Ha ezeket a hibákat képesek lesznek kiküszöbölni, akkor az előbb említett ruhadarab szorítását megkezdhetik a Sólymok is. 

A Falcons szempontjából a legfontosabb az lehet, hogy miképp fognak tudni megbirkózni Julio Jones kiválásával. Az újonc elkapó térdín sérülése nem jött rendbe, ez pedig hatalmas érvágás a mérkőzés második felében rendre küszködő támadóknak. Helyettese várhatóan Harry Douglas lesz, aki egy nagyon tehetséges slot receiver, de az idei évben – a preseasonön kívül – sokat még nem mutatott. Érdekesnek ígérkezik az idei évben remeklő Captain Munnerlyn elleni párbaja. A másik oldalon Matt Ryan konstansának is mondható Roddy White fogja várni a labdákat. Ékpárja hiányában nagyon le lesz terhelve, kimagasló napot zárhat a háromszoros Pro Bowler. Kérdés, hogy Matt Ryan milyen napot fog ki, és képes lesz-e több pontot szerezni, mint eladni a labdát. Előbbi esélyes, ha a fal úgy fog működni, mint a Packers ellen, bár Todd McClure térdsérülése miatt ismét nem lesz bevethető. Ryan 79.9-es passzmutatója elmarad a tavaly átlagolt 91-től: 7 TD mellett már 6 interceptiont dobott – pont hárommal kevesebbet, mint az egész tavalyi szezonban. Döntő lesz tehát, hogy a Munnerlyn-Gamble-Godfrey-Martin kvartett miképp tudja hatástalanítani a légitámadásokat. Michael Turnerre is nagy nap várhat a kifejezetten gyenge futás elleni védelem miatt, ráadásul a Carolina ellen remek statisztikákkal szokott zárni: legutóbbi 5 meccsén ellenük 102 yardot átlagolt és 9 TD-t hozott össze. Idén eddig 360-nál jár, az elmúlt 3 fordulóban pedig összesen csak 146-ig jutott, 5 fordulóban pedig 4 TD-nél.

Pont eggyel kevesebb ez a szám, mint amennyit Cam Newton abszolvált idáig. Az 1/1 első profi meccsére készül „hazai pályán”, hiszen a játékos az Atlantához közeli College Parkból származik. Csapata eddigi 13 TD-jéből Newton 12-ben szerepet játszott, egyedül DeAngelo Williams hat pontot 

érő futásánál nem volt szerepe, feltéve ha a handoffot nem nézzük. A QB egyébként pont ugyanúgy áll TD/Int arányban, mint az ellenfél irányítója, annyi különbséggel, hogy Newton 300 yarddal többet passzolt már. A gyengélkedő Falcons secondaryt könnyen apró darabokra szedheti, ezt pedig nem segíti a Sólymok oldaláról Chris Owens kiválása agyrázkódás miatt. Legnagyobb játszópajtása Steve Smith lehet, aki Wes Welker mögött a liga legproduktívabb WR-je. Valószínűleg sokat fogja keresni a tight endjeit, Jeremy Shockey-t és főleg Greg Olsent, valamint a futásban kevesebbet használt Jonathan Stewartot. Williams múlt heti 69 yardos futása nagyban hozzájárult a 100+ yardos teljesítményhez, egy ilyen play pedig bármikor benne van a pakliban nála. Ha a Falcons védelem valamiben jó, akkor az mondjuk pont a futások megállítása. A Lofton-Weatherspoon duó a 3 földön rendkívül veszélyes játékos miatt felettébb foglalkoztatott lesz, de mindketten ihletett formában játszanak ezidáig. John Abraham visszatérése kérdéses, mint ahogy az is, hogy képes lesz-e a D megismételni az előző heti 4 sackes produkciót.

Az elmúlt 5 rangadójukból 4-et az Atlanta nyert, Georgia Dome-beliek közül pedig hármat zsinórban. Most nem lesz ilyen egyszerű a képlet, a Panthers minden meccsét 7 vagy annál kevesebb pontnyi különbséggel fejezte be. Szoros összecsapásra van tehát kilátás, a csoportrangadó érzés pedig külön pikantériát kölcsönözhet este héttől.

 

 

 

 

Ellentétes előjelekkel érkeznek a csapatok a mérkőzésre, míg a Bengals egy kétmeccses győzelmi sorozaton van túl, addig a Colts zsinórban 5 mérkőzést vesztett, jóllehet az utóbbi kettőn már mutattak életjeleket. Ez utóbbi fő oka, hogy a sérült Kerry Collinstól, Curtis Painter vette át a karmesteri pálcát, és ha nem is idézte Peyton Manninget, de versenyben tudtak maradni a mérkőzéseken. Konzisztens teljesítményt ugyan Painternek sem sikerült még hozni, így fordulhatott elő, hogy mindkét találkozón kétszámjegyű vezetést sikerült leadni. A Cincinnati ezzel szemben két negyedik negyedes fordítást mutatott be, előbb a Buffalo ellen, majd legutóbb a Jaguars otthonában. Andy Dalton játéka sem hibamentes, viszont a kulcspillanatokban képes a megfelelő helyre varázsolni a labdát, és győzelemre vezetni a csapatát, természetesen erős védelmi hátszéllel. A Colts ellen viszont egy újabb tesztre készül, hisz ilyen minőségű pass rush-sal aligha találkozott az újonc játékos. Amikor a Bengalsnál a labda, a legfontosabb feladat a Dwight Freeney-Robert Mathis páros lelassítása lesz, arra hogy megállítsák őket, kevés esély látszik. Andrew Withworthnek nem sok ellenfél tud fejfájást okozni, Freeney mindenképpen közéjük tartozik, míg a másik oldalon André Smith eddigi dicséreteit igyekszik legitimálni egy kiváló ellenféllel szemben. A másik fontos kérdés, hogy a földön miként tudnak haladni a labdával, Cedric Benson rendkívül gyenge meccset zárt a múlt héten, ezúttal ilyen „teljesítmény” nem igen fér bele. A Colts problémáit tovább növeli, hogy Jurrad Powers is megsérült, és teljességgel bizonytalan, hogy milyen hosszú ideig szorul a pálya mellé. A labda másik oldalán is akad neves hiányzója a vendégeknek, a kezdő Joseph Addai a Chiefs ellen sérült meg, helyét elsősorban, az újonc Delone Carter illetve Donald Brown veszi át, míg a létszám érdekében a héten aktiválni kényszerültek Darren Evanst a gyakorló keretből a rosterre. A futójáték problémái nem segítik az Indyt, pedig ahhoz, hogy Painter eredményes tudjon lenni, mindenképpen kellenek a stabil futások az első és második kísérletek során. A feladat mindenesetre nem könnyű, a Bengals védői eddig kiváló teljesítményt nyújtottak, illetve a héten a fő téma a labdaszerzés, pontosabban annak hiánya volt, várhatóan kiemelt figyelmet szán Mike Zimmer annak, hogy kiharcolják Painter idei első interceptionjét. Tudásbeli különbség nem sok van a két csapat között, ami van az maximum a momentumból illetve annak hiányából adódik. Ennek ellenére nem tűnik jó match-upnak a Cincinnati a Coltsnak, ugyanis hiába a jó pass rush, ha eredményes tud futni a Bengals, illetve hiba van erőfölényben a WR-DB párharcokban a vendégcsapat, ha a fal nem tud elég időt biztosítani az erősödő Cincinnati pass rush ellen. Az Indytől csak a sikeres futójáték lehet a siker kulcsa, ha működik, és ezzel sikerül pihenőidőt biztosítani a védelem számára, akkor nyerhetnek. De ehhez nem szabad leereszteni a második félidőre, mert a sikerre éhes hazaiak ellen végzetes lehet. Nem valószínű, hogy a legszínvonalasabb meccs lesz a fordulóban, de izgalmas, kiélezett csatára lehet számítani.

 

 

 

 

A szezon előtt senki nem gondolta volna, hogy ez a mérkőzés lesz a hatodik hét, leginkább várt mérkőzése a hét órás meccsek közül. A hazaiak még veretlenek a szezonban és 1956 óta nem volt 5-0-s szezonkezdetük. Múlt héten a MNF-on verték meg a Chicago Bearst. A vendégek egy nagyon sima mérkőzésen vannak túl a Tampa Bay legyőzésével.

A Lions legnagyobb támadó fegyvere Calvin Johnson. A fantasztikus elkapó öt mérkőzés után kilenc TD elkapásnál jár, ami NFL rekord. Ezúttal a 49ers secondary szorításában kell jól teljesítenie, ami nem biztos, hogy nehéz feladat lesz mivel ez a csapatrész a gyenge pontja a rendkívül erős védelemnek. A futójáték nagy valószínűséggel kevésszer lesz használva, mert a 49ers 26 mérkőzés óta nem engedet 100 yardot ellenfelei futói számára. Matthew Stafford megvédése lesz a legnagyobb feladat. Főleg a két Smith (Justin és az újonc Aldon) rohamait kell feltartóztatni a Lions támadófalnak és időt adni Staffordnak, hogy megtalálja elkapóit, ahonnan Tony Sheffler agyrázódás miatt hiányozni fog.

A San Franciscónál is van egy sérült elkapó. Josh Morgan múlt héten törte el a lábát és dőlt ki a szezonra, így mivel Braylon Edwards sem hadra fogható két fontos célpontja nélkül játszik majd Alex Smith. Azonban így is lesz kit célba vennie ott van Michael Crabtree, Vernon Davis, Delanie Walker vagy Ted Ginn Jr.. A Lions sewcondary nem túl acélos, a legnagyobb fegyverükl a védekező fal, ami a liga egyik legjobbja. Vezérük Ndamukong Suh, akine megtartása rendkívül fontos feladat lesz Jonathan Goodwin és mellette szereplő két guard, Mike Iupati és Adam Snyder számára. Persze a két szélről Kyle Vanden Bosch és Cliff Avril támadja Smitht, ezeket Joe Staley és Anthony Davis próbálja megtartani. Fontos lesz még a false startok limitálása, mivel a fantasztikus Detroiti közönség múlt héten kilenc fase startba „hajszolta bele” a Bears támadóit. Frank Gore jó játéka alapfeltétele a 49ers támadócsapatának. Idén 400 yardnál jár ebből 285-öt az elmúlt két mérkőzésen szerzett, tehát jó formában van, ez gondot jelenthet a Lions LB sorának, ahonnan Justion Durant ismét hiányozhat, immár harmadik hete.

Legutóbbi találkozásuk 2009. december végén volt, akkor a San Francisco nyert. Egyébként is az elmúlt nyolc összecsapásukból hétszer a 49ers jött ki győztesen.

 

 

 

 

A legjobb a legrosszabb ellen. Röviden és kicsit durván így fogalmazhatnánk meg a Rams látogatását Green Baybe. A vendégek szabadnaposak voltak a múlt héten és egy extra hetük volt, hogy felrázzák a csapatot és felkészüljenek a Packers elleni találkozóra. A hazaiak Atlantában vendégszerepeltek a legutóbbi fordulóban és az első félidei 14 pontos hátrányt ledolgozva maradtak veretlenek.

A Packers támadóit szerintem nem kell bemutatni senkinek. Aaron Rodgers már 14 passzolt TD-nál jár és több mint 300 yardot passzol meccsenként. Rendkívül pontos, célpontjait nagyon nagy százalékban tökéletesen találja meg. Ez ellen a támadó sor ellen kell a sérülésektől tizedelt Rams secondarynek felvennie a versenyt. A CB-k úgy fogynak St. Louisban, mint betonozásnál a két dekásak. Legutóbb az eddig megbízhatóan játszó Bradley Fletcher dőlt ki egész évre, mivel múlt hét szerdán térdszalag szakadást szenvedett. Így Justin King lesz az egyik kezdő és a másik a korábban évekig Green Bayben játszó Al Harris és a szeptember közepén a csapathoz hozott Rod Hood közül kerül ki. Nem jó előjelek, pláne úgy, hogy az irányító siettetésében sem jeleskednek. Bár most lehet keresnivalója a Rams D-Line-nak, mivel a bal oldali tackle Chad Cliffton nem játszik és a jobb oldalon Brian Bulaga is sérülés után tér vissza.

A támadó oldalon nagyobb gondok voltak eddig a Rams háza táján. San Bradford, hiába dobott csak egy INT-t a szezonban, de ligaelső az elszenvedett sack-ek tekintetében és rengeteg ütést kap. Tehát a támadó fal nem igazán védi meg és ezúttal sem lesz könnyű dolga ennek a csapatrésznek, mivel Clay Matthews fogja a szélről megkeseríteni Jason Smith életét. Az elkapók sem segítik eddig Bradfordot, rengeteg elejtett labdával játszanak. Ráadásul most az egyik legjobb CB páros (Tramon Williams és Charles Woodson) ellen kell majd megtalálnia a célpontokat. A futójáték idén nem megy, pedig Steven Jackson mindig nagyon odateszi magát ráadásul a legutóbbi két Packers elleni mérkőzésén összesen 260 yardot futott. Ezúttal erre kevés az esély, mivel a Green Bay védelme harmadik legjobb a futások ellen, 75 yardot engednek az ellenfél futóinak átlagban.

Legutóbbi találkozásuk 2009. szeptember végén volt és Packers győzelem született. Az sem jó előjel a Rams számára, hogy a Green Bay otthoni mérlege az egyik legjobb hazai pályán, míg a St. Louis rendelkezik a legrosszabb idegenbeli mutatóval az elmúlt négy évben.

 

 

 

 

151. összecsapására készül a Redskins és az Eagles vasárnap este a fővárosban, melyen egy Eagles siker a csapat esélyeit hozná vissza az NFC East megnyerésére, a Redskins pedig egy győzelem esetén tenne nagy lépést az elsőség felé.

Washingtoni oldalról talán a legnagyobb kérdés Kyle Shanahan playhívásai: ha a támadókoordinátor bátran fogja használni főleg Ryan Torian futót, akkor nagy valószínűség szerint megalapozza csapatának a sikert. Ugyanis az Eagles futás ellen eddig nem is mutatott semmi biztatót, így Torian mellett akár Roy Heli vagy a sérülésekkel küszködő Tim Hihtower is jó nap elé nézhet. De ha az Eagles védelem felébred eddigi álmából vagy Kyle csak Grossmant erőlteti, akkor könnyen a vereséget alapozhatja meg. Rex Grossman idén nem a régi önmagára emlékeztet, de az Eagles passz elleni védekezése egyre jobban összeáll. Az sem kedvező jel, hogy Grossman elsősorban csak Santana Moss és Jabar Graffneyt keresi labdáival. Rex dolgát nehezítheti meg az Eagles védőfala, melyből ugyan Trent Cole fontos hiányzó, de még így is nagyon erősek irányító siettetésben.

A túloldalról nézve a fő kérdés szerintem a labdaeladások száma. Vick és az Eagles offense idén előszeretettel szórja el a játékszert, ezzel pedig rengeteg ígéretes drive ér véget. Mike szerencséje, hogy a Redskins védelemnek nem ez a fő erőssége, hanem szinte minden más. Várhatólag folyamatos nyomás alatt lesz Vick, egyrészt Orakpo-Kerrigan kettős alapjában véve komoly gond lenne, másrészt teljesen felforgatott támadófallal kell felállnia. A fővárosi védelem futni sem engedi az ellenfeleket kimondottan, illetve az Eagles egyébként sem hív sok futást, tehát felkészülhetünk nyugodtan arra, hogy Vick menekül, miközben DeSean Jackson megpróbálja lefutni a védőit. Ha ez gyorsan sikerül neki, akkor hosszú éjszaka elé nézhet a Redskins secondary.

Összességében véve esélyesebb a Washington, de egy utolsó szalmaszálba kapaszkodó Eagles lesz az ellenfél. Már ez miatt kötelezően ajánlott lenne a találkozó, de ehhez hozzá jön a csoporton belüli rivalizáció, illetve egy tavalyi washingtoni hétfő emléke...

Fazekas Dániel (Deny)

 

 

 

 

 

A Jaguars látogatása a Heinz Fielden előzetesen úgy tűnik, mint amikor valaki nagyon rosszkor van, nagyon rossz helyen. A Jacksonville szenvedő támadójátéka egy ébredező Steelers D ellen, nem tűnik a legjobb párosításnak vendég szempontból. Az elmúlt héten a Pittsburgh nélkülözni kényszerült James Harristont, valamint Bryant McFaddent is, ennek ellenére egy igen masszív teljesítménnyel rukkoltak elő Tennessee ellen, mind Hasselbeck, mind Chris Johnson ellenében. Blaine Gabbert feladata nehezebb lesz, mint eddig bármikor, hiszen az újonc irányító az NFL egyik, ha nem a leginkább szofisztikált védelmével néz szembe. Maurice Jones-Drew lehet nagy segítségére, bár nem látni azt az erőt a Jaguars támadófalában, amely egy kielégítő teljesítmény eléréséhez segítené, a hazaiak összeállni látszó futás elleni védekezésével szemben. Az ügyet az sem segítni, hogy a kezdő LT, Eugene Monroe vállsérüléssel bajlódik, limitáltan edzett a héten, bár minden bizonnyal játszani fog. A harmadéves játékos idén felnőni látszik a drafthelyéhez, és osztálya legjobb OT-je jelen pillanatban. Szerencséjére Harrison szemcsont törése miatt ezúttal sem játszhat, így a vak oldallal várhatóan nem lesz komoly gondja Gabbertnek. A hazaiaknál továbbra is hiányzik (?) a kezdő falból Casey Hampton (NT) valamint Aaron Smith (DE) is, de helyetteseik, elsősorban a DE Ziggy Hood megbízható(bb) teljesítményt nyújtottak az elmúlt héten, így minőségi visszaesésre ezúttal sem kell számítani. A Jacksonville védelmében fájó pont, hogy Clint Session vállsérülés, míg Derek Cox combsérülés miatt kénytelen kihagyni a találkozót, jóllehet Aaron Kampman végre visszatérhet. A veterán, kétszeres pro bowler DE régóta bajlódik térdsérüléssel, idén még nem lépett pályára, de ezen a mérkőzésen várhatóan – ha limitált szerepben is –, de visszatér a gyenge oldalra. A Jaguars futás elleni védekezését mindenképpen ki kell emelni, hiszen ez a csapat leginkább jól működő része. Rendkívül agresszíven játszanak, amire ezúttal is nagy szükség lesz, ugyanis a Steelers támadófalba visszatérő Max Starks, oly mértékben stabilizálta az egységet, hogy Big Bennek 5 TD passzra, a futóknak 174 yardra volt lehetősége múlt vasárnap, egy korrekt védelem ellen. Visszatér Rashard Mendenhall is, aki kényszerpihenője után visszakapja kezdő szerepét, annak ellenére, hogy nélküle (igaz egy jobban működő fallal) eredményesebben teljesített a Pittsburgh a földön. Ha azonban ezúttal sem tudja hozni magát (egy érvényesen mérhető ellenféllel szemben), a többiek viszont igen, akkor könnyen veszélybe kerülhet a biztos helye. Minden kétséget kizáróan a Steelers a mérkőzés esélyese, de ez nem az a sport ahol ez bármit is jelent a pályán. A Jaguars legutóbbi látogatása is igen emlékezetesre sikerült, a playoff első körében meglepetésre legyőzték az esélyesebbnek tartott hazaiakat 2008-ban. A Pittsburgh-nél azonban pontosan tudják, hogy a nagy rivális Ravens kemény ellenfél ellen mérettetik meg, és egy esetleges vereséget nekik könyörtelenül ki kell használni, ha komolyan gondolják a csoportgyőzelmet.

 

 

 

 

Előzetesen a Texans baltimore-i vendégjátéka ígérkezik a forduló legjobb mérkőzésének, hisz mindkét csapat, saját csoportja első helyére hajt, de legalább egy rájátszás-helyre fennmaradó kettőből. Ehhez viszont nem szabad hátrányba kerülni a divízió riválisokkal illetve egymással szemben sem. A Baltimore szabad hétvégéről érkezik a meccsre, ami az edzőknek több felkészülési időt, a sérülteknek gyógyulási lehetőséget jelent. Az idén, a cornerback poszt problémáinak megoldására, a draft első körében kiválasztott Jimmy Smith ugyan továbbra sem egészséges, de a Buffalotól, szezon előtt érkezett Lee Evans minden bizonnyal játszhat, ahogy a támadófalba is visszatérhet – Ray Rice nagy örömére - Ben Grubbs. Ez az irányító, Joe Flacconak egyrészt több időt jelent a zsebben, másrészt egy valid opciót a passzjátékban, még ha Evans eddig nem szolgálta meg az árát. A Texans ezzel szemben, ha nem is ezer, de számos sebből vérzik. Már biztos, hogy egész idényre elvesztették a védelem legjobbját, az irányítók rémét, Mario Williams-t. A kiváló passz siettető helyét, a játékosbörze második körében kiválasztott újonc, Brooks Reed veszi át. Nem várható, hogy Super Mario szintjén teljesítsen, de Gary Kubiak főedző nagyon bízik a képességeiben, nem véletlenül választották ki ilyen magasan. A liga egyik legjobb elkapójának számító André Johnson továbbra sem játszhat, egy rendkívül kellemetlen combhajlító izom sérülés tartja a pálya szélén, több hetes kihagyásra kényszerítve. A Texansnak ezért instant megoldás kellett, így egy (feltételes) 7. körös draftjogot sem sajnáltak Derrick Masonért. A veterán elkapót épp a Baltimore tette ki a nyáron (pénzügyi okokból), a szezon első öt mérkőzését a Jetsnél töltötte, ahol finoman szólva sem sikerült megugrani a 3. számú elkapónak emelt lécet. Ennek természetesen sok oka lehet, alapképességeiben jó játékosról beszélünk, hasznára lehet a Houstonnak, fiatalabb már ő sem lesz, de André Johnson visszatérésével juthat neki annyi terület, hogy eredményes legyen. A mérkőzés legnagyobb csatája a vendégek támadófala, illetve a hazaiak első hetese között zajlik majd. A Ravens védői egészen elképesztő erőről, sebességről és agresszivitásról tesznek tanúbizonyságot a szezon során, rengeteg labdát és még több pontot szereznek. A vezér Ray Lewis egyszerűen nem akar elfáradni, hétről hétre Pro Bowl teljesítményt hoz, de a tényhez tartozik, hogy előtte hihetetlen munkát végez a liga egyik legjobbja, Haloti Ngata által fémjelzett védőfal. Ha a Texans le tudja őket lassítani, meg tudja védeni – a sérülésekkel bajlódó – irányítót, Matt Schaubot, illetve utat tudnak nyitni Arian Foster futásainak, akkor lehet esélyük megnyerni a mérkőzést, de ehhez folyamatos és eredményes támadásokat kell felmutatni. A hazaiak oldalán Joe Flacco eddig vagy elsőrangú, vagy egészen pocsék „teljesítményt” nyújtott, ez viszont biztos nem az a mérkőzés lesz, ahol beleférnek a hibák. Számára rossz hír, hogy újra szembe kell néznie egyik mumusával, Johnathan Joseph-fel, aki a nyárig még a Cincinnati sztárja, illetve kis túlzással és némi malíciával Flacco kedvenc célpontja volt. A kiváló corner új csapatában is remekül szerepel, két szerzett labdánál tart, és bizonyára hajtani fog az újabbra. A futójáték a Ravens oldalán is kulcs, hiszen az első öt mérkőzésen inkább így volt verhető a Houston. Az a Houston, amely rövid történelme során még soha nem nyert a Baltimore ellen – négy mérkőzésen, de mint tudjuk minden sorozat megszakad egyszer, de tekintve a körülményeket, valamennyire meglepetés lenne, ha ez most vasárnap történne.

 

 

 

 

Egy érzelmekkel túlfűtött találkozóra számíthat az, aki vasárnap ezt a mérkőzést választja. Ezúttal azonban nem a mérhetetlen rivalizálás, hanem az Oakland Raiders tulajdonosának, Al Davisnek a halála miatt. A liga egyik legnagyobb alakjának távozása sokként rázta meg a ligát, és természetesen a Raider Nationt, amely első hazai találkozójára készül a szomorú esemény óta. A mérkőzésre természetesen minden jegy elkelt, a hangulat garantált, kérdés csak az, hogy mindez mennyire nyomja rá a bélyegét a játékra. Ismerve Hue Jacksont, azt várhatjuk, hogy megpróbálja ezeket az érzelmeket harci erővé konvertálni, hogy egy, a múlt hetihez hasonló, heroikus győzelembe vezesse csapatát. Az biztos, hogy ehhez a hazaiaknak sokkal jobban kell védekezni, mint tették eddig – zsinórban négy mérkőzésen 400 engedett yard felett, és legalább tartani az szezonátlagot a futójátékban. A legnagyobb gond, hogy védelem vezére Rolando McClain bokaproblémákkal küzd, limitáltan edzett a héten, játékára azonban minden jel szerint számíthatnak a Raiders szurkolók, nagy szükség is lesz rá, hiszen kiemelt fontosságú a Cleveland futójátékának megállítása. A cornerback Chris Johnson illetve Matt Shaughnessy azonban biztos, hogy nem lép pályára, Michael Huff játékára azonban jó esély van. A védelem gyenge pontjainak orvoslásáért próbált tenni a héten az Oakland, így érkezett egy hátsó körös draft cetliét Seattleből, a 2009-es játékosbörze legbiztosabb választásának tartott, negyedik helyen elkelt Aaron Curry. A gyenge oldali LB a hírek szerint át is veszi a kezdő helyet Grovestól. A Browns egy fájdalmas verség után, bye weekkel pihent a mérkőzésre, így  Colt McCoy az elmúlt két hetet a Raiders tanulmányozásával tölthette. Külön öröm, hogy Alex Mack visszatér a támadófal közepére, hiszen ő jelenléte a passzjáték mellett a futójátéknál is kimondottan fontos. A futás azonban egyelőre gyengélkedik, ráadásul, a kezdő futó Peyton Hillis körül kezd fogyni a levegő. A játékos a hírek szerint elégedetlen a szerződésével, amire azonban a pályán nem tud csattanós választ adni, lévén önmagához mérten gyengén teljesít. Futójáték nélkül azonban a Cleveland nem lehet sikeres, amire jó példa volt az előző mérkőzés a Titans ellen, ahol McCoy hiába passzolt 350 yardot karriercsúcsért, semmire nem mentek vele. Az Oakland gyengélkedik idén futás ellen, ezt pedig mindenképpen ki kell használnia a Brownsnak. A védelemben nagyon fontos hiányzók lesznek, Joe Haden ugyanis sérülése óta semmilyen munkában nem vesz részt, és bár Pat Shurmur főedző nem hajlandó kizárni a játéká, nagy meglepetés lenne, ha játszana.  Ellenben, Marcus Bernard biztos nem lép pályára, egy motorbalesetben eltörte a kezét, és már IR-re is került. Két, erősséggel és gyengeséggel megáldott csapat találkozása jellemzően érdekes és látványos meccset hoz. Nincs igazán favorit, a célok eléréséhez mindkét csapatnak kötelezően le kellene győznie a másikat. Ez azonban nem történhet meg, pedig ahogy haladunk előre egyre fontosabb lesz minden meccs, minden játék. Az Oaklandnek ezen az estén különösen, hiszen tisztelettel kívánnak adózni Al Davis emlékének.

 

 

 

 

A liga legnépszerűbb csapatai közül csap össze kettő vasárnap este, sok szempár fog a Gillette Stadiumra vetülni. Annál is inkább, mert jó meccsnek ígérkezik a találkozó, ez akkor is igaz, ha néhányan elfeledkeztek volna a Cowboys-ról, amely a legtöbb statisztikai kategóriában a liga éllovasai közé tartozik.

A Patriots-é a liga talán legkiegyensúlyozottabb passzjátéka: amíg Brady és Welker a pályán van, szinte biztosak lehetünk egy szép produktumban. Emellé az utóbbi hetekben egy kiváló futójáték is párosult BenJarvus Green-Ellis vezetésével, ez leginkább a fal remek munkájának köszönhető – így egy előny megőrzésére és egy hátrány ledolgozására is kiválóan alkalmas lehet a Hazafiak támadósora. Ezt a gépezetet próbálja majd lelassítani Rob Ryan koordinátor vezetésével a vendégek védelme, és erre meg is van az esélyük. Ryan személye önmagában félelmet kelthet a Pats-ben, nem csupán ikertestvére miatt, hanem mert tavaly is jól muzsikált a New England ellen. Akkor a Browns védelmének vezéreként atomjaira szedte a támadófalat, és folyamatosan hibára késztette Brady-t, így sima clevelandi sikert eredményezve. Ráadásul a defense idén általánosságban hatékonynak mondható, különösen futás ellen, de az egész front seven munkája dicsérhető, az igazi kérdés igazából az, hogy a secondary mennyire lesz képes tartani a házigazdák elkapósorát.

A Dallas támadóinak kiváló lehetősége lesz bebizonyítani, hogy képesek egy egész meccsen keresztül – és különösen a hajrában – jól játszani. A Pats passzvédelme silánynak mondható annak ellenére, hogy komoly javulás vehető észre az elmúlt két-három hétben. Tony Romónak rendelkezésére áll Dez Bryant és Miles Austin is, ilyen még nem fordult elő a szezonban – ezt a párost nem lesz könnyű lefognia a Patriots defensive backjeinek. És bár a New England futás ellen egész jól teljesít idén, ezzel nem sokra mehetnek, ugyanis Jason Garrett nem erőlteti a futást idén, pláne nem egy hol sérült – hol egészséges Felix Jones-szal. 

A meccsen fontos szerepet kaphatnak majd a beugrók, ugyanis sérültek akadnak bőséggel – a Dallas részéről Kyle Kosier guard hagyhatja ki a meccset (bár még van esély a játékára), míg a hazaiaknál a fél csapat veszélyben van – de feltehetően a legtöbbjük vállalni tudja a játékot. Jerod Mayo, BenJarvus Green-Ellis, és Leigh Bodden hiánya különösen fájó lenne Belichickék számára.

Egy nagyon izgalmas, abszolút kétesélyes mérkőzésre lehet tehát számítani, ahol a Cowboys az életéért küzd egy szabadnap után, a 2-3-as mérleg ugyanis messzire lökné a rájátszást Ware-éktől. A Patriots-nak pedig tartania kell a távolságot a Jets-től és a lépést a Bills-szel, keménynek tűnik az AFC East idén. Ez nem az a szakasza a szezonnak, amikor be lehet kerülni a playoffba, de már itt is el lehet bukni – éppen ezért kőkemény, színvonalas támadófocit jósolok az összecsapásra.

 

 

 

 

Vasárnap este a Tampa Bay Buccaneers - New Orleans Saints találkozón sok minden eldőlhet már az NFC South csoportjának várható végeredményéről, holott még csak a 6. hét következik az NFL-ben. De ha New Orleans győzelemmel és az eddigi Atlanta Falcons hullámvasúttal számolunk, akkor bizony a Saints két meccses előnye könnyen kitarthat a szezon végéig már.

A győzelemre pedig minden esélye megvan Sean Payton csapatának. Drew Brees idén már 12 passzolt touchdownnál jár, mérkőzésenként átlagosan közel 355 yardot termel egymaga, míg a Buccs passz elleni védekezése az egész NFC legrosszabbja a számok alapján. Azonban mindenképpen meg kell említenünk, hogy Tanard Jackson safety eltiltása lejért és vasárnap már ott lehet a pályán. Ő pedig segítséget adhat a Talib-Barber párosnak a Graham-Meachem-Moore-Henderson(-Sproles) egység ellen. Mindenképpen érdekes lesz még, hogy a Saints futójátéka mennyire fog működni. A Tampa igen kétarcú idén futás ellen, ráadásul Gerald McCoy sérülése miatt nem tud ott lenni a pályán, aki az egész kulcsa volt. A kezdő középső LB, Mason Foster játéka is kétséges vasárnap, így pedig az egyre többet használt és egyre jobban működő Ingram-Sproles-Thomas trió jó nap elé nézhet. Pass rush tekintetében a Buccs nagyon gyenge napot fogott ki múlthéten, de most visszatérhet Quincy Black, aki itt komoly erősítés lehet, illetve McCoy hiányában több erre "szakosodott" falember is pályán lehet több alkalommal. A Saints Brees megvédésében felemás eddig, vannak néha teljesen üresjárataik.

A labda túloldaláról vizsgálva a párharcot, azonnal LeGarrette Blount hiányzásával kell kezdeni minden mondatot szinte. A Tampa kezdő futója az egész játékuk alapja, minden találkozón sok futást kapott, egyre jobb eredményekkel negyedről-negyedre. Hiányában a futó egység elég hiányos, illetve kérdéses, Earnest Graham mennyire bír el egy teljes meccset. Segítségére lehet a tudat, hogy az ellenfél LB sora elég foghíjas. Ennek ellenére én úgy vélem, a Buccs maximum Freeman vs. Saints passz elleni védekezés csatában lehet sikeres. De itt is csak akkor, ha a fiatal Kalóz elkapók jó napot fognak ki, és nem drop versenyt rendeznek. Szakértők szerint még a Saints egyik gyenge pontja lehet Kellen Winslow felé dobált passzok levédekezése, főleg, ha Roman Harper, SS feladatköre lesz ez. A két fal összecsapása véleményem szerint kiegyenlített lesz, ugyan a New Orleans védőfala jobb, de Freeman mobilisabb.

Összességében szinte minden fronton a Saints gárdája a jobb, ráadásul a múlt is őket igazolja: Raheem Morris 4 Saints elleni meccsén kétszer nyert, de mindkétszer a szezon végén egy nem ereje teljében lévő csapat ellen, illetve kétszer vesztett, hazai pályán mindkét alkalommal, és mindkét alkalommal nagy arányban. Érdekes lesz arra is figyelni, hogy a Buccs és Freeman egyik szakterülete az utolsó negyedes fordítás, melyben idén a Saints is sikeres.

 

 

 

 

Ismét főműsoridős csoportrangadó, ismét chicago-i érintettséggel. A Bears hétfő este fájdalmas vereséget szenvedett az így továbbra is veretlen Detroittól, ezzel 3 győzelmes (van ilyen szó? mostantól lesz) hátrányba került a GB és a Lions mögött. Mindenképpen kellene a győzelem, még idegenben is, ha életben akarják tartani rájátszás álmaikat. Pechükre a Vikings pont most kapott erőre, egy nem túl acélos Arizona ellen ezúttal sikerült megőrizni a korai előnyt. Hogy ez most is így lesz, nem tudni, mindenesetre nagy szenzáció lenne az újabb 28-0-ás első negyed. Peterson 3 TD-t futott vasárnap, most jóval nehezebb dolga lesz Urlacher és Briggs ellen. Nem lenne hátrány tehát, ha McNabb a szebbik arcát venné elő szülővárosa csapata ellen, bár a radikálisabb drukkerek már a Cardinals elleni meccs kezdete előtt is Pondert követelték a kezdőbe. Ezek a hangok a győzelemmel elcsendesedtek, de azért azt tanácsolom Donovannek, jobb az óvatosság, és inkább teljesítsen. Ebben szokás szerint Harvin lehet a legnagyobb segítője, Berrian esetleges játéka elkapóban viszont több okból is pikáns lehet, egyrészt volt együttese ellen játszik (akárcsak Devin Aromashodu, ha már itt tartunk), másrészt előző héten twitter üzenetei miatt maradt ki a csapatból, meglátjuk ez a viszály érvényben van-e még. A másik oldalon a szokásos csontot rágcsálhatom továbbra is, Bears támadófal, Cutler életbentartása VS a kiéhezett Jared Allen, satöbbi, satöbbi. Azért Fortéra jó lesz figyelni, benne van a meccsben, hogy mindkét futónak nagy meccse lesz, ahogy az is, hogy egy kevés pontos defense háborúba torkollik a vasárnapi rangadó. A nézőknek továbbá azt tanácsolom, hogy akkor se lanyhuljon a figyelmük, mikor a special teamek mennek a pályára, mert mindkét oldalon olyan visszahordók vannak, akikben bármikor ott lehet a touchdown (Hester, Knox VS Harvin). Ugyan egyesek (köztük a bowl.hu fórumozó Iktriad) szerint ez egy gyenge felállás a Sunday Night Footballra, ám én óva intek mindenkit ettől, egy csoportrangadó mindig nagy meccs, pláne egy ilyen izgalmas, kiélezett csoportban. Szóval a Ravens-Texans Sport 2-es meccs után se tessék aludni, hanem mars a stream elé.

 

 

 

 

Az AFC keleti csoportjának alsóházi rangadóját rendezik hétfő éjjel (magyar idő szerint kedd hajnalban), két pocsék formában lévő együttes részvételével. A Jets két győzelemmel indította a szezont, azóta azonban három vereség érkezett szériában, a Dolphins pedig 0-4-es mérlegével a liga leggyengébbjei közé tartozik.

Hogy mégis miért érdemes időt szánni ennek az összecsapásnak a megtekintésére? Nos, először is a Jets játéka mindig érdekes, különösen most, hogy kapaszkodniuk kell a rájátszásért. A keret az elmúlt évek bivalyerős csapatához képest nem sokat változott, a védelem továbbra is kiváló, és a támadósor is képes a jó játékra. Másodszor a Miami is sokkal többre képes, mint amit elsőre gondolnánk róla. Legtöbb meccsükön partiban voltak az ellenféllel, csak a kulcspillanatokban csődöt mondtak, ám ezeket a problémákat a szabadnap során kijavíthatták, és különben is, a Jets igazi mumusa a Fins, hiszen a Ryan-éra során a New York négy találkozóból csupán egyszer győzte le őket.

A Jets támadójátékát különös figyelem övezi amerikaifocis berkekben, hiszen Mark Sanchezék elfogadható kezdés után mélyrepülésbe kezdtek – általában az ő teljesítményük dönti el, hogy nyer vagy veszít-e a new yorki gárda. Sanchez válláról megpróbálja levenni a terhet Brian Schottenheimer, a támadóegység edzője; ezért múlt héttől kezdve sokkal jobban rákoncentrálnak a futójátékra. Shonn Greene a Patriots ellen már életjeleket mutatott, és a Fins ellen komoly támadásokra számíthatunk a földön a házigazdák részéről, ez pedig megkönnyítheti Sanchez dolgát is. A szezon során két meccset kihagyó – és továbbra sem száz százalékos – center, Nick Mangold feltehetően játszani fog, ez tovább olajozhatja az utóbbi időben döcögő gépezetet. A Miami védelmének tehát nem lesz könnyű dolga, amely viszonylag kis nyomást volt képes eddig az ellenfél támadófalaira helyezni, bár a futás ellen átlagosnak mondhatóak voltak, a passzokat sorozatban nyelték be, ezen sok javítanivaló van.

A Fins-nek azonban még jobban kell figyelni a támadójátékára: a támadófal rendszerint összeomlott, Reggie Bush nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Chad Henne pedig hiába játszott elfogadhatóan, súlyos sérülést szenvedett két hete, így helyette Matt Moore játszik a továbbiakban. Ha Moore nem válik be (erre nem kicsi az esély, pedig nagyon bíznak benne az csapat tagjai), akkor a frissen igazolt veterán, Sage Rosenfels ugorhat be. A passzjátékot tovább nehezíti, hogy a sztárelkapó Brandon Marshall rossz formája mellett Darrelle Revis-szel is meg kell küzdjön, ez pedig senkinek sem egyszerű feladat, a többi célpont pedig a legnagyobb jóindulattal is csak közepesnek mondható. A futójáték működhet tehát inkább, de ehhez egy egészséges Daniel Thomas-ra van szükség (az újonc amikor játszik, jól teljesít), ez úgy néz ki, meglesz, már csak a lyukas támadófalat kéne összerántani a Jets félelmetes védelmével szemben. A házigazdák védői az elmúlt két hétben brillíroztak, nem valószínű, hogy a Dolphins ellen fognak összeomlani.

Bár a mérkőzés favoritja a Jets, több okból sem érdemes sima, unalmas meccsre számítani. A Dolphins rendszerint meglepi Rex Ryant, ráadásul a hazaiak a Ryan-éra mélypontján vannak, a támadóegység romokban. A Fins a szabadnap során alaposan felkészülhetett ellenfeléből, és igazából vesztenivaló nélkül szállnak harcba – kár volna kihagyni ezt a mérkőzést.

Rajnai Gergely (Rajna)

 

Szabadnapos: Denver Broncos. Tennessee Titans, Kansas City Chiefs, Arizona Cardinals, San Diego Chargers, Seattle Seahawks