NFL Öröknaptár - október 19.

 

1997, New York Jets – New England Patriots. Bill Parcells, aki 1996-ban Super Bowlig vezette a Hazafikat, az új idényre a rivális Jets-hez szerződött, és bár egykori és jelenlegi csapatának első összecsapásán tanítványai hosszabbításos vereséget szenvedtek, ám a II. Tuna Bowlon az elismert szakvezetőnek végre sikerül revansot vennie hajdani munkaadóján. Eleinte egyértelműen a Jets-nek áll a zászló, az előző évben még a New Englandet erősítő Jerome Henderson elcsípi korábbi csapattársa, Drew Bledsoe egyik passzkísérletét és 45 yardos visszahordással hozza helyzetbe a zöld-fehéreket, de a lehetőség kiaknázatlan marad, mivel John Hall kihagyja a 35 yardos field goal-kísérletet. Egy Lawyer Milloy ellen megítélt 39 yardos defensive pass interference büntetés percekkel később újabb sanszhoz juttatja a hazaiakat és Hall ezúttal nem hibázza el a 35 yardos lövést. A hárompontosra a Patriots safety-vel felel, Tom Tupa remekül kivitelezett puntja saját gólvonalához szegezi a Jets támadóegységét, és a nagy nyomás alá helyezett Neil O’Donnell a célterületen belül csak intentional groundinggal tud megszabadulni a labdától, ami két pontot ér a vendégcsapatnak. A Pats még a szünet előtt 5-3-ra fordít Adam Vinatieri 24 yardos mezőnygóljával, a pihenőt követően pedig még tovább hizlalják előnyüket, amikor Bledsoe előbb Troy Brownnak ad 67 yardos passzt, majd Ben Coates-nak egy 8 yardosat, ami viszont már hat pontot ér. Parcells 30 perc után megelégelte O’Donnell addigi gyenge produkcióját és a második félidőre Glenn Foley-ra bízza a támadóegység vezetését, akik a válaszakcióban azonnal a Hazafiak végzónájáig masíroznak, a drive-ra pedig Leon Johnson 1 yardos futása teszi fel a koronát. 10-12! A mozgalmas harmadik negyed még egy ütésváltást tartogat, a tarthatatlan Troy Brown két 20 yard fölötti elkapással villant, melyek közül a második touchdownt ér, a túloldalon pedig Adrian Murrell köszön be egy 5 yardos futott TD-vel. A végjátékra azonban a hazai védelem bekeményít és nem engedélyez több pontot Bledsoéknak, ugyanakkor Foley továbbra is bombaformában teljesít – zsinórban 14 sikeres passzt kézbesít –, majd Lorenzo Nealnek eljuttatott átadásával, akinek ez az első labdaérintése 1997-ben, 25-19-es sikerre vezeti a Jets együttesét.

Tudtad-e, hogy… a Jets rúgójátékosa, John Hall az első félidő utolsó másodperceiben 68 yardos (!) mezőnygól-kísérletet hibáz el, ami 1980 óta a legtávolabbról végrehajtott próbálkozás a liga történetében.

1980, Miami Dolphins – Buffalo Bills. Jó ideig a fumble-pontszerzés, fumble-pontszerzés sorminta jegyében zajlik a két AFC-rivális küzdelme, s mivel a hazaiak kevesebbszer fumbliznak, így végül több pontot írnak a táblára, majd a Bölények utolsó kísérletét visszaverve 17-14-es sikerrel feledtetik az egy héttel korábban, a Patriots ellenében elszenvedett 34-0-ás vereségüket. Az első negyed elején a Buffalo egyik ásza, a running back Joe Cribbs nehezen szelídíti meg irányítója swing passzát, s ezért készületlenül éri a Dolphins-os Vern Den Herder szerelése. Cribbs az ütés nyomán „kiköhögi” a lasztit, amit a lesben álló safety, Don Bessillieu kap fel és 44 yardos touchdownra hord vissza. A második negyed végén Bessillieu maga is fumble-t harcol ki – a labdával óvatlanul bánó támadó megint Cribbs – és a rövid támadósorozat végén a Bob Griese sérülése miatt profi pályafutása során második alkalommal kezdő újonc irányító, David Woodley egy Nat Moore-nak adott touchdown-passzal 14-0-ra növeli a Dolphins vezetését. A harmadik negyed elején Joe Cribbs végre nem csupán hibáival hívja fel magára a figyelmet, hanem 2 yardról touchdownt szerez és ezzel hét pontosra faragja a Bills hátrányát, igaz ehhez is kell egy fumble, méghozzá a Miamiban ezen a találkozón bemutatkozó Terry Robiskie labdavesztése. Még mielőtt azonban véget érne a harmadik fertály a labdára ügyelni képtelen Cribbs harmadszor is bakizik, így a Dolphins-os Uwe Von Schamann mezőnygóljával 17-7-re alakul az állás. A derbi végjátékában Joe Ferguson mmég egyszer keresztülhajszolja a pályán a Buffalo támadóit és Jerry Butlernek kézbesített hatpontos passzával felcsillantja a vendégek előtt a felzárkózás reményét, ám az onside kick már nem sikerül, így a 17-14-es, a Delfinekre nézve hízelgő állás perceken belül végeredménnyé lesz.

Tudtad-e, hogy… a cikkben említett Joe Cribbs a jelenleg a Cleveland Browns-ban játszó Joshua Cribbs nagybátyja, míg Terry Robiskie az ugyancsak a Browns-t erősítő elkapó, Brian Robiskie apja.

1975, Denver Broncos – Cleveland Browns. Sokat elárul egy mérkőzésről, ha az leginkább csak a rúgók játékától válik emlékezetessé, mindazonáltal a Broncos és a Browns összecsapása nem nélkülözte a kiadós izgalmakat. A hazai együttes öt fumble-t veszít el és egy ízben interceptionnel ajándékozza a labdát ellenfelének, ám szerencséjükre az első négy meccsén négy vereséget beszedő Cleveland képtelen élni számos kiváló pontszerzési lehetőségével. Forrest Gregg tanítványai rendre kénytelenek beérni a mezőnygólokkal, s bár ennek köszönhetően Don Cockcroft 5 hárompontossal új csapatcsúcsot állít fel, ám a gyér helyzetkihasználás okán a vendégek csak 15-6-os előnyt munkálnak ki a negyedik negyed elejére. A Broncos támadóegysége élén a halványan muzsikáló Charley Johnsont Steve Ramsey váltja és a csereirányító nyomban touchdownig – a derbi egyetlen touchdownjáig – vezeti a Vadlovakat, amelyet 1 yardról Jon Keyworth tuszkol be a gólvonalon túlra, amellyel két pontosra olvad a Cleveland előnye. A Browns a változatosság kedvéért mezőnygóllal válaszolhatna a hatpontos akcióra, de Cockcroft ezúttal hibázik, így újfent a denverieket illeti a támadás joga. Ramsey megint a vendégek végzónájának kapujáig masírozik a Vadlovak támadóegységével, de a clevelandiek 1 yardosánál Oliver Ross aznapi harmadik fumbliját követi el és a labdát touchbacket érően Dick Ambrose kaparintja meg. A vendégek puntját követően John Ralston fiai az utolsó másfél percben végső rohamot indítanak, amelynek során a Broncos irányítója, Steve Ramsey 4. és 8-nál 14 yardos passzal, 4. és 4-nél pedig 10 yardos futással lendíti tovább a támadósorozatot. Végül a Denver veterán rúgójának, Jim Turnernek 53 yardról értékesített, személyes rekordnak számító mezőnygólja 16-15 arányban a hazaiak javára dönti el az alacsony színvonalú találkozót.

Tudtad-e, hogy… a Cleveland placekickere, Don Cockcroft nem csupán csapatrekordot állított fel 5 mezőnygóljával, de negyedik sikeres kísérletével beállította Jan Stenerud ligacsúcsát is, mivel zsinórban 16 próbálkozásából nem hibázott. A rekorddöntésre alkalmas 17. mezőnygól-kísérletet Cockcroft már mellétrafálta.

1997, Dallas Cowboys – Jacksonville Jaguars. Bár a háromszoros Super Bowl-győztes dallasi dinasztia csillaga már leáldozóban van, az 1997-ben jobbára csak szenvedő gárda veteránjai a hetedik játéknapon móresre tanítják az előző szezonban az AFC-döntőjét is megjárt és egyre harapósabb Jaguárokat. A második negyedben 7-3-as vendégvezetésnél a Tehenészek játékmestere, Troy Aikman 27 yardos passzal játssza meg kedvenc célpontját, Michael Irvint, pillanatokkal később pedig a legendás Triplet” harmadik tagja, Emmitt Smith 1 yardos touchdown-futással fordítja a hazaiak javára az állást. Az egykor szebb napokat látott együttes az évi gyenge teljesítményét példázza, hogy a Cowboys Smith megmozdulásával idénybeli első futott TD-jét könyvelheti el, igaz a későbbi Hall of Famer ezzel befogja John Riggins-t a legeredményesebb futók lajstromának ötödik helyén. A 10-7-es vezetést előbb Richie Cunningham második mezőnygólja növeli 13-7-re, majd a harmadik negyed elején Aikman 2 yardról hat pontot érő átadással találja meg a Jags célterületen belül Stepfret Williams-t, s noha két pontos kísérlet kimarad, de a hazaiak fórja 19-7-nél még kényelmesebbé válik. A folytatásban aztán Mark Brunell passzjátéka jobb és eredményesebb teljesítményre ösztökéli a vendégcsapatot, a jacksonville-i irányító egymás után két touchdown-drive-ot vezet és mindkettő végén maga készíti elő a pontszerzést, először a veterán Keenan McCardell-nek játszik, aki az előző év decembere óta nem szerzett TD-t, második alkalommal pedig a karrierje első ilyen akcióját jegyző csere tight endnek, Derek Brownnak osztja ki az átadást. A sikeres két pontos variáció jóvoltából a negyedik negyedre az előny 22-19 arányban újra a vendégeké lesz. A záró fertály közepe táján a Dallas drive-ja megfenekleni látszik, de 2. és 22-nél a sérült fullback, Daryl Johnston távollétében több lehetőséget kapó Herschel Walker egy rövid Aikman-passz után – négy szerelni igyekvő Jags-védőt lerázva – 64 yardos TD-sprintet vág ki és 26-22-re megnyeri a derbit Barry Switzer gárdájának. Az utolsó percekben a vendégeknek még akadna módjuk a fordításra, de a dallasiak safety-je, Omar Stoutmire egy interceptionnel végül hatástalanítja Brunellék végső próbálkozását.

Tudtad-e, hogy… az 1990-es évek dallasi dinasztiájának alapjait lefektető trade részeként még 1989-ben Minnesotába cserélt Herschel Walker – néhány kitérőt követően – 1996-ban visszaigazolt a Tehenészekhez, és 1997-ben 35 esztendősen itt fejezte be profi futball karrierjét. A cikkben említett 64 yardos TD-elkapás pályafutása utolsóelőtti hat pontot érő megmozdulása volt.

1975, Dallas Cowboys – Green Bay Packers. A veretlen dallasiak nem várt pofont kapnak az eladdig nyeretlen Sajtfejűektől, és a vendégek 19-17-es győzelme egyszersmind Bart Starr első, főedzőként aratott sikerét is jelenti. Tom Landry együttese az első félidőben különösen csapnivalóan játszik, a Tehenészek 4 fumble-t szórnak el a meccs folyamán és Staubach is dob egy picket, így a nagyszünetig csupán a Packers újonc rúgójának, Joe Danelonak 24 yardról belőtt field goalja hozza az egyetlen pontokat. A második felvonást mindazonáltal jó formában kezdik a hazai támadók, Preston Pearson 42 yardos visszahordással, majd 32 yardot hozó vágtával készíti elő Robert Newhouse 1 yardos touchdownját és a Cowboys 7-3 arányban átveszi a vezetést. A harmadik negyedtől aztán valósággal megtáltosodnak az addig jószerivel pontképtelen küzdő felek és előbb a Packers-es Willard Harrell ér el 26 yardos futott TD-t, később pedig Doug Dennison hat pontot érő megmozdulásával veszi vissza előnyét a dallasi gárda. 14-9-es állásnál a hazaiak linebackere, Lee Roy Jordan a Packers 11-esénél szerzi meg a Harrell által elfumblizott disznóbőrt, s Toni Fritsch 24 yardról belőtt hárompontosa rövidesen 8 egységnyire gyarapítja a két csapat közötti különbséget. Bart Starr kedvét Steve Odom 73 yardos kickoff utáni visszahordással deríti fel, de az egykori kiváló irányító tanítványai a ragyogó sanszból csak mezőnygólt képesek elérni, így a hátralévő percekben a Tehenészek fórját már csak touchdownnal tudják ledolgozni. A Green Bay helyzete reménytelennek tetszik, amikor szűk 3 perccel a vége előtt puntolni kénytelenek saját 29-esükről, ám a dallasi visszahordót, Golden Richards-t a szerelés közben elválasztják a játékszertől, s azt a Packers-es Steve Luke gyűjti be. A sokat látott játékmester, John Hadl az első 5 yardot futva teszi meg, a végzónáig hátra lévő 26-ot pedig a tight end, Rich McGeorge-nak adott TD-passzával hozza, amelynek jóvoltából kevesebb, mint két minutummal a vége előtt 19-17-es előnyhöz juttatja csapatát. Captain Comeback, azaz Roger Staubach ezúttal nem tudja „visszahozni” a győzelmet, mivel a dallasiak utolsó drive-ja már saját 44-esüknél véget ér, amikor a Packers-es Perry Smith félreüti az irányító 4. és 8-nál elindított passzát.

Tudtad-e, hogy… az első edzői sikerét a Cowboys ellen ünneplő Bart Starr játékosként is mindig sikeres volt Tom Landry csapatával szemben, és a Packers csupán egy meccsét bukta el a dallasiak ellen, amikor Starr volt az irányító.

2003, New York Giants – Philadelphia Eagles. A NFC Keleti csoportjának ősi riválisai pontokban szegény, ám izgalmakban bővelkedő rangadót vívnak a Meadowlands-ben, melynek sorsáról végül egy szenzációs visszahordás dönt. Az Eagles már a második támadósorozatával pontokat szerez, igaz akkor még senki sem sejtheti, hogy Donovan McNabb és társai ezzel szinte minden puskaporukat ellövik, a drive során a Philly irányítója kioszt egy 25 yardos passzt L. J. Smith-nek, de ez a yardmennyiség a végelszámolásnál McNabb egész meccses teljesítményének közel felét fogja kitenni. A vendégek azonban egyelőre örülhetnek, mert a második éves running back, Brian Westbrook egy szélső futással utat talál a Giants célterületéig. 0-7! A Kékek a második negyedben ígéretes akcióval araszolnak a pontszerzés felé, de Jeremy Shockey fumblizik a Sasok 19 yardosánál. A hazaiak szerencséjére három play-jel később McNabb interceptiont dob a New York cornerének, Will Allennek és így a Giants Brett Conway 39 yardos mezőnygóljával 7-3-ra zárkózhat az első félidő lefújása előtt. A következő játékrészben Jim Fassel tanítványai a vezetést is átveszik, 12 play-ből felépített sorozat végén Kerry Collins Shockey-t keresi és találja meg 1 yardos TD-passzával és a soványnak tűnő 10-7-es hazai előny a végső sikerhez is elegendőnek tűnik, hiszen a philadelphiaiak zsinórban öt támadópróbálkozásuk végén kénytelenek puntolni, s ebből négyszer még first downt sem tudnak felmutatni. A negyedik negyed derekán a Kékek már győzelmük bebiztosítására törnek, de akciójukat a Philly 10-esénél megakasztja, amikor a blitzelő Eagles linebacker, Mark Simoneu egy strip sackkel elválasztja a labdától Collins-t, a játékszert pedig a defensive tackle, Corey Simon gyűjti be. A labdaszerzés dacára az Eagles-támadók továbbra sem tudnak mit kezdeni a játékszerrel, és másfél perccel a vége előtt McNabbék már legeslegutolsó kísérletükre készülnek. Csakhogy nem lesz rájuk szükség! Jeff Feagles rövid, pattogós puntját a visszahordóként is szerepet kapó Westbrook saját 16-osánál szelídíti meg, majd néhány szerelési kísérletből kiszökve a bal oldalvonal felé vág és meg sem áll az ellenfél célterületéig. A pazar punt returnnek köszönhetően a Philadelphia Eagles 14-10-es sokkoló sikerrel távozik vetélytársa otthonából, mert ugyan a Giants-nak marad még egy lövése a fináléra, de ez a roham csak a vendégek 38-asáig jut, ahol 4. és 4-nél Bobby Taylor félreüti Collins átadási kísérletét.

Tudtad-e, hogy… Brian Westbrook profi pályafutása során az említetten kívül még egy punt return TD-t jegyezhetett, ugyancsak 2003-ban a Niners elleni meccsen, de abban az idényben így is vezette az NFC-t 15,3 yardos punt return átlagával.

1986, Kansas City Chiefs – San Diego Chargers. A vendégek hiába gyűjtenek sokkal több yardot ellenfelüknél (512 kontra 222 yard), mivel a Főnökök védelme ponterősségének és néhány special team játéknak köszönhetően végül, ha szorosan is, de felülkerekedik Don Coryell tanítványain. A Kansas City győzelmének kulcsa defensive backjeinek produkciója, Albert Lewis blokkol egy puntot, melyet követően a Chiefs karmestere, Todd Blackledge 45 yardos TD-passzt juttat Stephone Paige-nek, majd interceptionnel is leteszi a névjegyét. A strong safety, Lloyd Burruss még Lewison is túltesz, hiszen 3 picket gyűjt, ráadásul a második negyedben két labdalopását követően 56 és 47 yardos visszahordások révén szerez touchdownt. A játékrész során a cornerback, Kevin Ross is feliratkozik a pontszerzők közé egy fumble megszerzése után hat pontos akciót csinálva, és a Chiefs védőinek három touchdownja még az első félidő vége előtt 28-14-re alakítja a rangadó állását. Az eredmény szorosabbá válásáról még a nagyszünetet megelőzően egy mezőnygól és egy újabb védelmi bravúr gondoskodik, a San Diego újonc defensive endje, Leslie O’Neal az ellenfél végzónája előtt csípi el Blackledge alacsonyan szálló átadását és a labdát 5 yardról touchdownra viszi. A Villámosok ezzel négy pontra zárkóznak, ám a meccs hátralévő részében le kell mondaniuk agyrázkódást szenvedett kezdőirányítójuk, Dan Fouts szolgálatairól. Fouts-ot Mark Herrmann váltja, de a Chiefs-es Blackledge a szünet előtt dobott pick six-e miatt szintén a kispadra kerül és John Mackovic főedző Bill Kenney kezébe teszi a karmesteri pálcát. A csereQB-k mindkét csapatnál megállják a helyüket és mindketten két-két touchdownra vezetik játékostársaikat, a csaknem 200 yardig jutó Herrmann dolgát a futott és elkapott touchdownnal előrukkoló Gary Anderson teszi könnyebbé, míg Kenney egy 48 yardos puntvisszahordás után kiosztja egyetlen TD-passzát, később pedig 80 yardos pontszerző drive-val örvendezteti meg az Arrowhead Stadium közönségét. A touchdown-váltásokat a Chargers-es Rolf Benirschke 21 yardos mezőnygólja egészíti ki, ám a vendégek még így is egy ponttal maradnak vetélytársuk mögött. A San Diego támadói az utolsó percben aztán a Chiefs 17-es vonaláig jutnak, 28 másodperccel a vége előtt az összes időkérési lehetőségét elhasználó Coryell azonban nem vállalja a kockázatot, hanem 1. és 10-nél újabb field goalt rúgatna Benirschkével. Mivel a játékszer 35 yardról a kapu mellé száll, a hazaiak – némi szerencsével - megőrzik 42-41-es győzelmüket.

Tudtad-e, hogy… az Albert Lewis és Kevin Ross cornerback-párost az NFL Network által felkért szakértők minden idők 9. legjobb tandemének választották. Ross manapság az Oakland Raiders edzői stábját erősíti.

1952, New York Giants – Chicago Cardinals. Az első három meccsén száz százalékos New York Giants első hazai mérkőzésén nagy meglepetésre 24-23-as vereséget szenved a kevésre taksált, ám az alapszakaszt remekül kezdő Chicago Cardinals-tól. A vendégek halfbackből quaterbackké tett későbbi Hall of Famere, Charley Trippi a második negyedben két touchdownhoz segíti csapatát, előbb Billy Cross-szal való 54 yardos passzjátéka gyarapítja hattal a Kardinálispintyek pontjait, majd Don Stonesifernek kézbesített átadásával készíti elő saját, 1 yardról bebrusztolt touchdownját. Trippi második megmozdulása a szünet előtt 17-14-es vezetéshez juttatja a chicagói gárdát, de a folytatásban a másik Charlie-nak, a Giants játékmesterének, Charlie Conerly-nek briliáns produkciója újra a hazaiak felé billenti a mérleg nyelvét. Conerly az első és a második negyedben egyaránt kioszt egy-egy TD-passzt, mindkét pontszerzésnek a Giants defensive backje, John Amberg „ágyaz meg” labdaszerzéseivel, a harmadik fertály alatt pedig egy 58 yardos támadósorozat végére teszi fel a pontot Kyle Rote-nak eljuttatott átadásával. A hazaiak fórja még megnyugtatóbbá válik, amikor Kékek veterán defensive tackle-je, Arnie Weinmeister safety-t érően viszi földre saját végzónájában Trippit, ám a hajrában a Cardinals kezdőirányítójának helyére beugró Don Panciera fordító touchdownig vezeti a vendégek támadóit. Panciera a színes bőrű újonc enddel, Cliff Andersonnal 35 yardot érően összejátszva tereli az akciót a Giants vörös zónájáig, majd a 6 yardos vonalról végül a csapat másik színes bőrű elsőévese, Ollie Matson cikázik be a végzónába. Joe Geri sikeresen értékesített extra pontja jóvoltából a Cards 24-23-as előnnyel fordul az utolsó percekre. A hazai együttes még visszavehetné a vezetést és besöpörhetné a végső diadalt, de 18 másodperccel a vége előtt Ray Poole elrontja 29 yardos mezőnygól-kísérletét, így Steve Owen tanítványai saját közönségük előtt veszítik el addigi veretlenségüket.

Tudtad-e, hogy… a találkozón sorsdöntő touchdownt szerző és 1972-ben a Hall of Fame-be választott Ollie Matson profi futballpályafutásának megkezdése előtt részt vett a Helsinkiben megrendezett nyári olimpián, ahol 400 méteres síkfutásban bronzérmet, 4x400-as váltóban pedig ezüstérmet szerzett.

1986, Cincinnati Bengals – Houston Oilers. A Bengáli Tigrisek a hajrá perceiben a hetedik mennyországból a pokol feneketlen bugyraiba taszítják, majd onnan újra egekig emelik a Riverfront Stadium népes publikumát, s végül 31-28-as diadallal mattolják csoportellenfelüket, a Houston OIlers-t. A rangadó furcsa ütésváltással indul, a hazaiak újonc safety-je, David Fulcher a leendő Hall of Famer, Warren Moon első passzkísérletét azonnal lefüleli és a labdaszerzés után a Cincy irányítója, Boomer Esiason rögtön 37 yardos TD-bombával találja meg Cris Collinsworth-t. A Bengals újabb akciója 4. és 1-nél elakad, Larry Kinnebrew-t állítják meg a first down vonalának elérése előtt, percek múltán Moon 43 yardos átadással viszi az Olajosokat az ellenfél endzone-jáig, ahol 1 yardról Mike Rozier futja meg az egyenlítő touchdownt. 7-7! A második 15 percben az egész meccsen pazar teljesítményt nyújtó Bengals-os RB, James Brooks állítja vissza csapata vezetését, miután 24 yardról ér el hatpontos akciót, egy újabb drive végén pedig Stanford Jennings jóvoltából már 21-7-re gyarapodik a Cincinnati előnye. Az első félidő vége előtt fél perccel Warren Moon még touchdownig hajszolja az Olajosokat és 4 yardos, Drew Hillnek kiosztott touchdown-passzával 7 pontra hozza vissza a vendégeket. A folytatásban a pontgyártás némileg megcsappan. A harmadik negyed során csak Jim Breech 51 yardos mezőnygólja révén gyarapodnak a pontok, a záró negyedben egy futott touchdownnal némileg felkapaszkodnak a houstoniak, ám a two-minute warningot követően a Bengals 24-21-es előnyt dajkálva az Oilers ötösénél már csak győzelme bebiztosítására készül, amikor beüt a krach. A középső futással próbálkozó Kinnebrew fumblizik, a labda földön fekvő houstoni linebackerhez, Robert Lyles-hoz pattan, aki felugrik, zsákmányával a túlsó célterületig rohan és a hazai közönséget sokkoló 93 yardos fumble return touchdownnal 28-24-re fordítja a rangadó eredményét. Sam Wyche tanítványainak alig másfél perce marad a válaszra, de egy villámakcióval végül bezsebelik a győzelmet. A Cincy öt play alatt végigrohan a pályán, a főszereplő megint Brooks, aki begyűjt egy 24 yardos elkapást, a hazaiak 31-28-as sikerét meghozó TD-t pedig 21 yardos futása szállítja.

Tudtad-e, hogy… a Bengals akkori elkapója és a Sunday Night Football-közvetítések jelenlegi szakkkommentátora, Cris Collinsworth 1985-ben leszerződött az NFL-lel rivalizáló USFL-ben szereplő Tampa Bay Bandits-hez, de sérült bokája miatt végül felbontották a kontraktusát. Collinsworth később visszatért a Bengals-hoz, 1985-ben 1125 yardot kapkodott össze és Second Team All-Pronak választották.

1980, Cleveland Browns – Green Bay Packers. Az 1980-ban Kardiac Kids-ként elhíresült clevelandi csapat a védjegyévé váló lélegzetelállító finisek sorát a hetedik játéknapon, a Green Bay Packers fölött aratott 26-21 arányú győzelemmel kezdi meg. A hazai csapat az első játékrészben uralja a meccset, Thom Darden interceptionje után Don Cockcroft 40 yardos mezőnygólja hozza meg az első pontokat, és a nagyszünet előtt két perccel Mike Pruitt 1 yardos futása 10 pontosra hizlalja a Browns előnyét. A vezetés még tekintélyesebbé is válhatna, hiszen 53 másodperccel a félidő vége előtt a Browns-os Charlie Hall lefüleli a Green Bay-i irányító, Lynn Dickey passzát, a Cleveland karmestere, Brian Sipe pedig egy 43 yardos átadással azonnal az ellenfél 4-eséig repíti csapata akcióját. A drive azonban csak az 1 yardosig jut, ahol Sam Rutigliano vezetőedző nem elégedik meg a mezőnygóllal, hanem TD-re tör, ám mivel Charles White futását csírájában elfojtják, marad a 10-0-ás clevelandi vezetés. A harmadik negyed első pontjait még a Browns írja a táblára Cockcroft újabb löketével, de ezt követően a Packers zsinórban három touchdownnal veszi kézbe a találkozó irányítását. Dickey 31 yardos James Loftonnak eljuttatott passzal hozza helyzetbe a Sajtfejűeket és végül egy 7 yardos scamper révén maga találja meg a hazaiak végzónáját. 13-7! A Cleveland soron következő játékában Mike Priutt fumblizik, a labdát a Packers linebackere, John Anderson kaparintja meg, öt play-jel később pedig Gerry Ellis 1 yardról a gólvonal mögé vetődve megfordítja derbi állását. 13-14! A Browns következő szériája hamar elhal és a punt nyomán újra Dickey-ék lendülnek támadásba, amelynek végén a rutinos irányító James Loftonnak kézbesít hat pontot érő passzt. 13-21-es Green Bay-i fórnál és a hazai gárda szünet után mutatott formáját elnézve egy comeback lehetetlennek tűnik, de Sipe egy rövid oldalpasszal Calvin Hillt hozza játékba, aki több védőt lerázva 50 yardos játékot vág ki, ezt követően pedig a Cleveland irányítója 19 yardos TD-passzal találja meg Ozzie Newsome-ot. 20-21! A Packers támadóegysége 7 perccel a vége előtt kapja meg a labdát és ebből 5-öt le is pörgetnek, mielőtt a félpályáról puntra kényszerülnek. 42 másodperc marad a találkozóból mire Brian Sipe játékostársait a Packers 22-eséig vezeti, ám utolsó scamperét Cody Risien holdingja annulálja, két sikertelen passzal később pedig a Browns 3. és 20-as helyzetbe kényszerül a vendégek 46 yardos vonalánál. Sipe jól érzékeli a Green Bay-i védelem blitzelési szándékát, ezért a jobb oldalon fly route-ra küldi egy-az-egyben maradt elkapóját, Dave Logant, aki a play során be is gyűjti irányítója átadását, majd őrzőjét lerázva a célterületig rohan a győzelmet érő touchdownnal.

Tudtad-e, hogy… a Browns sikerét szállító Dave Logan profi pályafutását 1984-ben a Denver Broncos játékosaként fejezte be, és jelenleg ő a Vadlovak rádióközvetítéseinek play-by-play kommentátora.

(A győztes drive.)

Dorkó Szabolcs (Szabler)