NFL Öröknaptár - szeptember 12.

Green Bay Packers – Chicago Cardinals.

Noha a házigazda Packers idénynyitóján nélkülözni kényszerül a sérüléssel bajlódó Arnie Herbert, a bajnoki címvédő 14-7-es veresége hatalmas szenzációt kelt. A kiválóan passzoló és leendő Hall of Famer irányító távollétében a Sajtfejűek 19 passzkísérletükből csupán 4-et tudnak célba juttatni, s így Herber kedvenc célpontjának, az elkapófenomén Don Hustonnak is sovány 9 yarddal kell beérnie. 7-7-es második félidei állásnál a Cardinals veterán endje, Bill Smith egy 25 yardos fumble után visszahordott touchdownnal, majd a ráadás pontot is értékesítve alakítja ki a végeredményt. A találkozó hajrájában a Packers-es Lou Gordon aznapi harmadik megszerezett fumble-jával ugyan kecsegtető helyzetbe hozza Curly Lambeau tanítványait, ám a hazai támadók a következő négy játékban csupán 2 yardot tudnak szerezni, s így vesztesen kell elhagyniuk a játékteret.

Tudtad-e, hogy … Don Hutson 1935-ben első NFL-béli elkapásával 83 yardos touchdownt ért el. A passz kézbesítője Arnie Herber volt.



Houston Oilers – New York Jets. A rekordsummának számító 427000 dollárért szerződtetett újonc irányító, Joe Namath csak az oldalvonal mellől kísérheti figyelemmel csapata, a New York Jets 1965-ös bemutatkozását. Az AFL Keleti csoportjának két riválisa 14-14-ig fej-fej mellett halad, ám a harmadik játékrészben a zöld-fehérek három, zsinórban elkövetett labdavesztéssel megpecsételik saját sorsukat. Az Olajosok az ezúttal inkább placekickerként, mintsem irányítóként remeklő – és pár nappal később 38. születésnapját ünneplő - George Blanda mezőnygóljával és Don Trull harmadik Willie Fraziernek kiosztott TD-passzával húznak el ellenfelüktől. Noha a Jets a houstoni születésű második éves irányító, Mike Taliaferro hat pontot érő átadásával még felzárkózik, a hazaiak a derbi lefújásáig végül meg tudják őrizni 27-21-es fórjukat.

A meccs embere: Willie Frazier/TE (HOU, Arkansas AM&N) – 4 elkapás, 83 elkapott yard, 3 elkapott touchdown

Tudtad-e, hogy … a New York Jets 1965-ben, aggódva a térdsérüléssel bajlódó Joe Namath egészsége miatt, a draft második körében is irányítót húzott. A börze 12. pickjével az 1964-ben Heisman-győztes és a Notre Dame-ről kikerült John Huarte-ra esett a választásuk.



Oakland Raiders – Pittsburgh Steelers. 1972 és 1975 között minden egyes playoffban összecsapott az AFC két nagyágyúja és négy rájátszás-mérkőzésükből hármat, – az alapszakaszt is számításba véve - utolsó hét találkozójukból ötöt a bajnoki címvédő Kohászok nyertek. Az ezüst-feketék híveiben kiváltképp fájdalmas emlékként él a két legutóbbi AFC-döntőben elszenvedett fiaskó, amikor Chuck Noll tanítványai éppen a Fosztogatókon átlépve masíroztak be a Super Bowlba. A revanstől fűtött oaklandiek ezért kifent kardokkal készülnek az idénynyitóra és elszántságuk első tanújeleként a hírhedt Jack Tatum-George Atkinson safety-páros már a második negyedben kórházba küldi a Steelers remek elkapóját, Lynn Swannt. (Chuck Noll, a Pittsburgh főedzője nem hagyja szó nélkül a két Raiders-védő munkálkodását és a mérkőzést követően a legtisztátalanabbnak vélt megmozdulásaikat bemutató videóegyveleget küld a liga illetékes szerveihez, nyilatkozataiban pedig az NFL-ben tetten érhető „bűnöző elemként” tesz említést a játékosokról.)

Az agresszív védőmunka dacára az Oakland Raiders a negyedik negyed derekára 28-14-es hátrányba kerül. Az eredmény addigi alakulásában nagy szerepet játszott a négy picket dobó Ken Stabler gyengélkedése, ám a hajrába fordulva a „Kígyó” becenévre hallgató irányító levedli korábbi önmagát és három perccel a vége előtt Dave Caspernek kiosztott 10 yardos TD-passzával előbb 7 pontra, majd egy részben blokkolt pittsburghi puntot követő 2 yardos „bootleg” futásával döntetlenre hozza fel csapatát. Az utolsó percben a hazai védelem labdaszerzése dönti el a szuperrangadó sorsát. Terry Bradshaw passza a University of Mars-on nevelkedett Otis Sistrunk (más forrás szerint Dave Rowe) karján irányt változtatva a Raiders linebackerének, Willie Hallnak kezében landol és a roppant kedvező mezőnypozíciót a hazaiak az újonc kicker, Fred Steinfort 21 yardos mezőnygóljával váltják 31-28-as győzelemre. A két rivális a konferenciadöntőben később újra találkozni fog.

A meccs embere: Dave Casper/TE (OAK, Notre Dame) – 7 elkapás, 124 elkapott yard, 2 elkapott touchdown

Tudtad-e, hogy … a győztes mezőnygólt értékesítő Fred Steinfort a 26 évnyi profiskodást követően visszavonuló George Blanda nehéz örökébe lépett.

Washington Redskins – New York Giants. Az NFC Keleti csoportjának egyik nagy hagyományokkal bíró rivalizálása újabb emlékezetre méltó fejezettel lesz gazdagabb. A két együttes egy-egy márkással fullbackkel erősítve készült az 1976-os szezonra, de ez alkalommal sem a Giants-es (korábbi Delfin) Larry Csonka, sem a washingtoni John Riggins nem rukkol elő káprázatos produkcióval. A találkozó első pontjait éppen Riggins fumble-ja nyomán írják a táblára a vendégek, igaz nem sokkal később a Hall of Famer defensive back, Ken Houston interceptionje révén egyenlítő mezőnygólhoz jut a Redskins. A New York irányítója, Craig Morton a találkozón – négy pickje mellett - két 60 yardnál hosszabb TD-passzt is kioszt, de nem ezek lesznek a derbi döntő momentumai. A harmadik negyedben Ron McDole, a Redskins defensive endje safety-t érően szereli Mortont a célterületen belül, majd a free kicket követő első playben a hazaiak játékmestere, Billy Kilmer 53 yardos touchdown-passzt juttat Frank Grantnek. Az utolsó percekben ennek ellenére 17-12-es Giants-vezetés áll az eredményjelzőn, ám egy remek visszahordást követően a törött orrú Kilmer - erőt véve kínjain – rövid, de eredményes TD-drive-ot vezet. Az agyonsanyargatott veterán előbb 4. és 10-nél kézbesít first downt érő passzt Roy Jeffersonnak, majd Mike Thomas-t találja meg a 19-17-es washingtoni győzelmet jelentő átadással. A szerencsétlen vereség mélyrepülésbe taszítja a Giants-et, ahol végül hét sorozatos kudarc után kötnek útilaput Bill Arnsparger főedző (a Miami Dolphins hajdani és leendő kiváló defensive coordinatorának) talpára.

A meccs embere: Ken Houston/DB (WAS, Prairie View) – 2 interception

Tudtad-e, hogy … a meccsen 63 yardos TD-elkapást jegyző Ray Rhodes-t, bár az előző idényben még hat touchdown állt a neve mellett, rövidesen már defensive backként alkalmazzák, és játékoskarrierje lezárulta után 1981-től számos bajnokcsapat védőegységének edzőjeként ér el szép sikereket. Rhodes jelenleg a Houston Texans edzői stábjában tevékenykedik.

Seattle Seahawks – St. Louis Cardinals: A Seahawks történetének első tétmeccséről részletes beszámolót olvashattok a Visszapillantó cikksorozat egyik tavalyi írásában.

San Francisco 49ers – Los Angeles Raiders. A Fosztogatók ezúttal vendégként érkeznek hajdani főhadiszállásuk, a San Francisco-i öböl partjára. Al Davis csapata Los Angeles-be való költözése óta megrendezett első tétmeccsén a regnáló bajnoknál, a San Francisco 49ers-nél vizitál. A visszafogottan teljesítő irányítók helyett (Joe Montana és Jim Plunkett passzkísérleteik alig felét képesek célba juttatni) a Raiders Heisman-győztes újonca, a USC-ről kikerült Marcus Allen villog. A rengeteg turnoverrel tarkított találkozón Allen 116 futott yarddal és 1 futott touchdownnal mutatkozik be a profik között és kulcsszerepet vállal a Negyvenkilencesek 23-17-es legyőzéséből. A hajrában Joe Montanának, az előző Super Bowl MVP-jének keze kétszer is megremeg. Előbb elveszít egy fumble-t, melyet a Raiders három pontra vált, majd egy lehetséges meccsfordító drive-ot tör derékba Lester Hayes-nek dobott pickjével.

A meccs embere: Marcus Allen/RB (RAI, USC) – 116 futott yard, 64 elkapott yard, 1 futott touchdown

Tudtad-e, hogy … Bill Walsh 1966-ban a Raiders futóinak trenírozásával kezdte profi futballedzői karrierjét.

Philadelphia Eagles – Washington Redskins. A keleti riválisok szezonnyitóján a küzdő felek robbanékony és eredményes támadójátéke közel 1000 yardot szül. A harmadik negyedben Wilbert Montgomery szinte egymaga eldönteni látszik a mérkőzést. Az Eagles futócsillaga előbb egy 2 yardos TD-futással lesz eredményes, majd egy screenpasszt cipel 42 yardon át az ellenfél célterületéig. A 27-14-es hátrányba került Rézbőrűek az utolsó játékrészben Joe Theismann Charlie Brownak ívelt 78 yardos touchdown-bombájával eszmélnek a sokkból, John Riggins rövid futásával később a vezetést is átveszik, majd egy mezőnygóllal négy egységnyire hizlalják előnyüket. 27-31! Az Eagles touchdownt hozó támadósorozattal kontrázik a fergeteges vendégrohamokra, amelynek végén Harold Carmichael a hátán fekve szelídíti meg Ron Jaworski hat pontot érő átadását. A fordulatos finisben Joe Theismann bő egy perc alatt navigálja mezőnygól-távolságba a washingtoni támadókat és a veterán placekicker, Mark Moseley 48 yardos lökettel küldi hosszabbításba az összecsapást. A ráadásban Joe Gibbs tanítványai első lehetőségüket pontokra váltják, két, tetemes yardmennyiséget hozó Joe Theismann - Art Monk összjátékot követően újra a csonka szezon leendő MVP-je, Mark Moseley állhat a labda mögé, aki 26 yardról sem hibázik. A 37-34-es diadal hatalmas lökést ad a fővárosiak utóbb Super Bowl-győzelemben kiteljesedő szezonjának.

A meccs embere: Joe Theismann/QB (WAS, Notre Dame) – 28/39 passz, 382 passzolt yard, 3 passzolt touchdown

Tudtad-e, hogy … a Washington 1982-ben MVP címet begyűjtő rúgóját, Mark Moseley-t az 1970-es draft 14. körében a Philadelphia Eagles választotta, és ő volt posztjának egyik utolsó játékosa, aki nem a Gogolak-fivérek által meghonosított „soccer style”-ban hozta játékba a labdát.



Kansas City Chiefs – San Diego Chargers. Az 1983-as idény második hétfő esti rangadóján a Chargers szoros küzdelemben, 17-14 arányú sikert aratva kényszeríti térdre csoportriválisát. Az első félidőben a Chiefs védelme (főként a többszörös Pro Bowler defensive backekkel, Gary Greennel és Deron Cherry-vel felvértezett secondary jóvoltából) a kifutópályán tartja az „Air Coryell” menetrendszerinti járatát, ezért a nagyszünet után Don Coryell „kapitány”, a San Diego főedzője a futójáték forszírozására szavaz. A stratégia látszólag beválik, hiszen egy 8 és fél percet – a harmadik negyed felét - felemésztő drive-val a Chargers átveszi a 10-7-es vezetést, de a következő időgyilkos sorozat csak a hazaiak ketteséig jut, ahol Chuck Muncie elfumblizza a disznóbőrt, amit Gary Green a saját endzone-jában kaparint meg. A Kansas City egy ritkán látható trükkös játék jóvoltából ragadja magához újra az előnyt, amikor a wide receiver Carlos Carson oszt ki 48 yardos touchdown-passzt elkapótársának, Henry Marshallnak, ám a végén mégis Dan Fouts és társai nevethetnek, mivel a szakállas játékmester kevesebb, mint 2 perccel a vége előtt győzelmet hozó összjátékkal találja meg Wes Chandlert. Az izgalmas összecsapás statisztikai érdekessége, hogy az inkább sziporkázó passzjátékáról közismert Chargers futótandemje, Chuck Muncie és James Brooks összesen 50 labdacipelést kapott, továbbá, hogy a második félidőben egyik irányító sem adott rossz passzt, Dan Fouts 8-ból 8-szor, a Chiefs-es Bill Kenney 11-ből 11-szer talált célba!

A meccs embere: James Brooks és Chuck Muncie/RBs (SD, Auburn ill. Cal) – ketten együtt: 196 futott yard, 82 elkapott yard, 1 futott touchdown

Tudtad-e, hogy … a Kansas City támadója, Henry Marshall 416 elkapásával a mai napig a klubtörténet második legeredményesebb elkapója Tony Gonzalez után. Igaz a verseny nem szoros, hiszen Gonzalez 500-zal több elkapást gyűjtött be a Chief színeiben.



Phoenix Cardinals – Dallas Cowboys. A Kardinálispintyek hétfő esti rangadón mutatkoztak be az Arizonába költözésükkel új otthonukká váló Sun Devil Stadiumban, ráadásul hagyományos vetélytársuk, az 1988-ban még Tom Landry edzette Dallas Cowboys ellen. A házigazdák fölülmúlták a Tehenészeket yardok tekintetében, de a meccs döntő tényezője végül az lesz, hogy nem találnak ellenszert Herschel Walker robbanékony játékára. Az 1982-es Heisman-győztes 1986-ban anno a Cardinals ellen könyvelhette el NFL-karrierjének első 100 yardos futóteljesítményét, s ezúttal is a lélektani határ fölé jut. Walker a második negyed hajrájában 3 yardos futással juttatja 10-7-es vezetéshez a Dallas-t, majd a záró játékrészben 58 yardot vállal abból a 81 yardos támadósorozatból, amelynek végén az irányító Steve Pelluer „oson be” a Cards célterületére. A hazaiak több pontszerzési sansz elpuskázásával rontják győzelmi esélyeiket (Al Del Greco egy valódi és egy álmezőnygól-kísérletnél hibázik, az újonc futó, Tony Jordan fumbliját Ed „Too Tall” Jones szerzi meg), így csak megszorítani tudják régi mumusukat. A végeredmény: 17-14 a Dallas Cowboys javára!

A meccs embere: Herschel Walker/RB (DAL, Georgia) – 149 futott yard, 22 elkapott yard, 1 futott touchdown

Tudtad-e, hogy … Herschel Walker az első profik közötti 100 yardos meccsét szintén a Sun Devil Stadiumban könyvelhette el, ám akkor még az USFL-ben versengő New Jersey Generals játékosa volt.



Minnesota Vikings – Chicago Bears. Első hazai meccsén a Minnesota Vikings Tony Dungy koordinálta védelme – miközben négyszer sackeli Jim Harbaugh irányítót - kevesebb, mint másfél száz yardon tartja a Medvék támadóegységét és oroszlánrészt vállal az északiak 10-7-es győzelméből. A hazaiak veterán irányítóját, az egykor éppen a Chicago Bears-szel Super Bowlt nyert Jim McMahont szintén négyszer viszik le a Metrodome astroturfjére korábbi csapattársai – Richard Dent két ízben, Steve McMichael egy alkalommal -, ám az extravagáns játékos rövid passzjátékával, köztük Cris Carternek adott, győzelmet érő labdájával frappáns választ ad a képességeit már-már kételyekkel illetőknek.

A meccs embere: Jim McMahon/QB (MIN, BYU) – 23/29 passz, 173 passzolt yard, 1 passzolt touchdown

Tudtad-e, hogy … bár a rangadót megnyerte a Vikings, de a csapat támadóegységének az első két fordulóban nyújtott harmatos teljesítménye Jack Burns offensive coordinator állásába került. Dennis Green főedző a tight endek edzőjét, Brian Billicket léptette elő, hogy betöltse a felelősségteljes posztot.

New England Patriots – Detroit Lions. Bill Parcells hosszabbításos vereséggel debütál a Foxboro Stadiumban, de számos általa draftolt újonc játékából erőt és reményt meríthet, hiszen jóllehet a Hazafiak védelme 148 yardot engedélyez a szenzációs Barry Sanders-nek, de végig távol tartja célterületétől az Oroszlánok támadóit. Az elsőéves cornerback, Darryl Wren kétszer csípi el a detroiti irányító, Rodney Peete egy-egy rossz passzát, a szintén rookie linebacker, Chris Slade pedig három alkalommal zsákolja be az ellenfél játékmesterét. Slade pazar megmozdulásai nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a vendégek rendre mezőnygólra kényszerülnek, s így nem tudnak meglógni a lelkes, de támadásban sok hibával játszó New England-től. Parcells tanítványai - egy újabb újonc - a kicker Scott Sisson három találatával veszik át a vezetést, de a Lions rúgójátékosa, Jason Hanson erre szintén három sikeres mezőnygóllal felel. A hajrában Patriots az 1993-as draft első pickjével megszerzett Drew Bledsoe irányításával egyenlít, de az extra játékrészben Bledsoe egykori Washington State-es csapattársa, Jason Hanson lép elő főszereplővé és 38 yardos mezőnygólja megnyeri a találkozót a vendég Detroit Lions-nak.

A meccs embere: Chris Slade/LB (NE, Virginia) – 3 sack

Tudtad-e, hogy … a találkozón 49 passzkísérletig jutó Drew Bledsoe tartja az NFL-rekordot az egy meccsen megkísérelt átadások tekintetében. A következő idényben a Vikings ellen a Patriots irányítója 70 próbálkozással állít fel új ligacsúcsot.

Green Bay Packers – Philadelphia Eagles. A holtszezonban 17 millió dollárért a Sasoktól a Sajtfejűekhez szerződő legendás defensive end, Reggie White már az első negyedben két kikényszerített fumble-lal teszi le a névjegyét egykori csapata ellen. A labdaszerzések nyomán a házigazda Packers 10-0-ra lép el ellenfelétől, majd a harmadik negyed első akciójában újra 10 egységnyire növeli a különbséget, amikor a Green Bay centere, James Campen a gólvonal előtt megállított csapatársát, Jackie Harrist egy elkapást követően védőstül a célterületen belülre taszigálja. A negyedik negyed elején az egész meccsen agyonblitzelt Brett Favre második interceptionjét dobja, amikor a nyomás miatt az oldalvonalon túlra hajítani kívánt labdáját az Eagles All-Pro cornere, Eric Allen akrobatikus mozdulattal lehalássza. A turnoverre Roger Ruzek mezőnygóljával válaszolnak a vendégek, s míg védelmük utolsó három drive-jukban 6 yardon tartja a Packers támadóit, addig a philadelphia játékmestere, Randall Cunningham - egykori csapattársa, Reggie White szerelési kísérletét kikerülve – 40 yardos, Victor Bailey-nek dobott bombájával 17-17-re egalizálja a rangadót. A végjátékban a futásoké lesz a főszerep és hajdan a Cowboys csillagos szerelésében feszítő Herschel Walker megmozdulásaival a Sasok döntő mezőnygól-kísérletig menetelnek, amelynél Ruzek könnyedén küldi a disznóbőrt a kapuvasak közé.

A meccs embere: Seth Joyner/LB (PHI, Texas-El Paso) – 1 sack, 1 pass deflection (ebből interception lett) és számos passzsiettetés

Tudtad-e, hogy … bár Favre ezen a meccsen gyenge teljesítményt nyújtott, ám jelenlegi edzője, Darrell Bevell az előző napon káprázatosan szerepelt. A Minnesota Vikings jelenlegi OC-je, akkor a University of Wisconsin irányítójaként vezette csapatát 24-16-os idegenbeli győzelemre az SMU ellen. (A Borzok az idény végén a Rose Bowlt is megnyerik a UCLA-vel szemben.)

Dallas Cowboys – Buffalo Bills. A 27. Super Bowl „visszavágóján” a Bölények 13-10-es győzelemmel vesznek revansot a bajnoki döntőn elszenvedett vereségükért. A Dallas nélkülözni kényszerül nagyobb gázsiért holdoutoló futósztárja, Emmitt Smith szolgálatait, így az említett Super Bowl MVP-jének, Troy Aikmannek személyes rekordnak számító 45 alkalommal kell karját passzra lendítenie. Aikman első próbálkozása ugyanúgy interceptiont eredményez, mint az utolsó. Nate Odomes labdalopása a találkozó első pontjaihoz vezet, amikor 65 yardos drive végén Jim Kelly a fullback Carwell Gardner markába varázsol hat pontot érő átadást, a Cowboys karmesterének 10 szekundummal a lefújás előtt vétett második pickje pedig bebiztosítja a vendégek sikerét. A negyedik negyedben a Cowboys első éves elkapója, Kevin Williams egy 5 yardos reverse révén egyenlít, de a hazaiak következő kickoff-visszahordásánál elkövetett fumblija a Bills győztes mezőnygóljához vezet. A vereségért Jimmy Johnson vezetőedző azonban nem az újonc támadót, hanem a meccsen két mezőnygólt kirúgó, s ezért nyomban elküldött Lin Elliotot hibáztatja. A címvédő Emmitt Smith nélkül két vereséggel indítja az idényt és a fiaskók Jerry Jones tulajdonost a sztárjával való minél előbbi megállapodásra ösztönzik.

A meccs embere: Tony Tolbert/DE (DAL, Texas-El Paso) – 2 sack

Tudtad-e, hogy … nem ez volt Lin Elliot utolsó pocsék meccse. Az 1995-ös AFC-elődöntőben a rúgójátékos három kihagyott mezőnygóllal járul hozzá csapata, az alapszakaszt 13-3-as mérleggel záró Kansas City Chiefs 10-7-es vereségéhez és a rájátszástól való korai búcsújához.

Atlanta Falcons – New Orleans Saints. A vendég Szentek támadóegysége az előző idényben a Falcons-t erősítő irányító, Wade Wilson vezetésével klubrekordot jelentő 557 yardot halmoz fel és három negyed alatt 31-10-es előnyre tesz szert, de a házigazdák az utolsó játékrészben a cserepadról beszálló és korábban évekig a New Orleans színeiben szereplő Bobby Hebert irányításával egyenlítenek. Hebert három TD-passzal vezeti a huszáros hajrát, de az utolsó percben a Saints védője, Renaldo Turnbull sackeli és elveszi a disznóbőrt egykori csapattársától. Az Atlanta 32-es vonalánál végrehajtott labdaszerzés esélyt kínál Jim Mora tanítványainak a győzelem megragadására és a pillanatokkal korábban 50-ről mezőnygólt hibázó Morten Andersen a derbi utolsó play-ében 44-ről végül bevarrja a mindent eldöntő találatot.

A meccs embere: Renaldo Turnbull, LB – (NO, West Virginia) – 2 sack, 1 kikényszerített és megszerzett fumble

Tudtad-e, hogy … a mérkőzés elején belőtt találatával Morten Andersen túlszárnyalta Kevin Butler korábbi rekordját. A dán származású placekicker sorozatban 25 mezőnygól-kísérletét értékesítve lépett elő csúcstartóvá.
 

Atlanta Falcons - Minnesota Vikings. Az előző szezon NFC-döntőjében az alapszakaszt 15-1-es mutatóval záró, pontrekordot felállító Vikingek sokkoló vereséget szenvedtek az év meglepetéscsapatától, az Atlanta Falcons-tól. A lila mezesek kudarcának szimbolikus momentuma az volt, amikor idény során addigi valamennyi mezőnygól-kísérletét értékesítő Gary Anderson elhibázta azt a lövést, amely bebiztosíthatta volna a Minnesota sikerét. Az epikus rangadó „visszavágója” után az Atlanta veterán placekickere, Morten Andersen lógathatja az orrát, hiszen kétszer trafál a kapu mellé 40 yardon belülről, s hibáival meghiúsítja csapata felzárkózási esélyeit. Andersen csapatársai három elveszített fumble-lal és két, sok yardot hozó defensive pass intereference büntetéssel veszik ki részüket a 17-14-es vereségből. Az alaphangot Ray Buchanan Randy Mosson elkövetett és az első minnesotai touchdownt előkészítő szabálytalansága adja meg, majd a soros kickoffnál a Falcons visszahordója, Tim Dwight követ el utóbb az ellenfélnek mezőnygólt érő fumble-t.

A meccs embere: Cris Carter, WR (MIN, Ohio State) – 7 elkapás, 70 elkapott yard, 1 elkapott touchdown

Tudtad-e, hogy … a Vikings veterán rúgója, Gary Anderson az előző alapszakaszban 35 mezőnygól-kísérletből 35-ször volt eredményes, de az NFC-döntőben elkövetett hibája az 1999-es szezonnyitóra is elkísérte, hiszen 3 próbálkozásból ezúttal csak egyszer találta be.

Tennessee Titans – Cincinnati Bengals. A Titánok nashville-i bemutatkozásáról részletesebben ebben, a tavaly Steve McNair emlékére írt cikkben olvashattok.

Philadelphia Eagles – Arizona Cardinals. Andy Reid főedzői debütálásán a Sasok 24-6-os első félidei vezetést tapsolnak el, míg az első játékrészben három picket dobó arizonai irányító, Jake Plummer remek hajrával tereli 25-24-es végső győzelemre csapattársait. Az öt perccel a vége előtt 25-15-ös hátrányból visszakapaszkodni igyekvő Kardinálispintyekbe Plummer előbb egy 47 yardos átadással, majd utána ugyancsak kedvenc célpontjának, Rob Moore-nak kiosztott 20 yardos TD-passzal ver lelket. A two-minute warningot követően a Cards safety-je, Kwamie Lassiter egy interceptionnel készíti elő Chris Jacke vendéggyőzelmet érő mezőnygólját, s így az Arizona hű marad 1998-as, számos izgalmas hajrát produkáló formájához.

A meccs embere: Simeon Rice/DE, (ARI, Illinois) – 2 sack

Tudtad-e, hogy … csapata első meccsén Andy Reid még nem vetette be első körös draftpickjét, Donovan McNabbet, így az Eagles jelenlegi edzője és Reid asszisztense, Doug Pederson irányította a támadóegységet.


New York Jets – New England Patriots. A Hazafiaknak ötödik nekifutásra sikerül legyőzniük egykori mesterüket, az előző évben a Jets-et konferenciadöntőig vezető Bill Parcells-t, de valószínűleg ez a győzelem sem jött volna össze, ha a zöld-fehérek nem veszítik el már a második negyedben kezdő irányítójukat, az Achilles-ín szakadást szenvedő Vinny Testaverde-t. A hajdani Heisman-győztes veterán helyén a Jets puntere, Tom Tupa és a csereirányító, Rick Mirer próbál szerencsét, s a karrierjét egykor QB-ként kezdő Tupa két touchdown-passzt oszt ki a presztízsderbin, melyek közül a második révén 27-22-re zárkózik ellenfelére Parcells csapata. A folytatásban Bryan Cox interception returnjével a vezetést is megszerzi a hazai alakulat, de a kihagyott két-pontos kísérlet miatt előnyük sovány 1 pont lesz. A végjátékban az irányítómizéria végül visszaüt a Jets-re, mivel Mirer picket dob a Patriots linebackerének, Chris Slade-nek és három másodperccel a vége előtt a vendégek Adam Vinatieri 23 yardos mezőnygóljával 30-28-as győzelmet harcolnak ki.

A meccs embere: Willie McGinest/DE (NE, USC) – 2 sack, 1 kikényszerített-megszerzett fumble és touchdown

Tudtad-e, hogy … a vészirányítóként bevetett Tom Tupa az 1991-es idényt még mint a Phoenix Cardinals első számú irányítója kezdte, de az 1999-es szezonnyitó előtt utoljára 1996-ban volt passzkísérlete. A játékost 1995 óta kizárólag punterként alkalmazták és az említett 1996-os idényben éppen a Patriots-ot erősítette.

Green Bay Packers – Oakland Raiders. A Packers irányítója, Brett Favre – híven önmagához – kínzó kézsérülésének fájdalmai ellenére is „utolsó perces”, 28-24 arányú győzelemre vezeti csapatát a Jon Gruden edzette Fosztogatók ellen. A hírneves „gunslinger” három interceptiont is elkövet – bár ebből kettő inkább fakezű elkapóinak rovására írható -, ám hibáit négy különböző játékostársának kiosztott négy TD-passzal feledteti. A negyedik negyed második felében, Favre tíz pontos hátrányból hozza vissza a Packers-t, előbb Corey Bradfordot találja meg a Raiders célterületén belül, 11 másodperccel a vége előtt pedig a tight end Jeff Thomasonnak kézbesíti a győztes átadást. Az utolsó touchdownt előkészítő és a hazaiakat a gólvonal kapujáig röpítő passzjátéknál a Raiders védői közül nem más hibázik, mint a 1997-es Heisman győztes, jelenleg éppen a Sajtfejűeket erősítő cornerback, Charles Woodson.

A meccs embere: Brett Favre/QB (GB, Southern Mississippi) – 28/47 passz, 333 passzolt yard, 4 touchdown, 3 interception

Tudtad-e, hogy … Jon Gruden, a Raiders akkori főedzője korábban három évig dolgozott a Packers-nél, később pedig a Philadelphia Eagles-nél (offensive coordinatorként) beosztottja volt a Green Bay főedzőjeként éppen ezen a találkozón bemutatkozó Ray Rhodes-nak.

Washington Redskins – Dallas Cowboys. A vendég dallasiak történetük során másodszor győznek úgy, hogy 21 pontos hátrányt dolgoznak le a negyedik negyedben, és örömüket csak tetézi, hogy a kivételes fegyvertényt éppen gyűlölt riválisuk otthonában viszik véghez. A Redskins új tulajdonosa, Dan Snyder az első három negyedben elégedetten konstatálhatja, hogy csapatának támadói csak akkor nem érnek el pontokat, amikor nem akarnak. A 35-14-es hazai vezetés kimunkálásából a fővárosiak új szerzeménye, Brad Johnson két hat pontot érő átadással, az eladdig mellőzött running back, Stephen Davis pedig szintén két touchdownnal veszi ki a részét. A rangadót remekül kezdő „főkovboj”, Troy Aikman a harmadik játékrészre látszólag kifordul a nyeregből – három pickkel ajándékozza meg az ellenfél védelmét, köztük az NFL-karrierje első labdalopását jegyző Champ Bailey-t -, ám végül sziporkázó hajrába hajszolja csapattársait. A záró negyedben Emmitt Smith indítja el a pontgyártást, később pedig a legendás dallasi „triplet” másik oszlopa, Michael Irvin gyűjti be Aikman két TD-passzát, az egyenlítő átadást nem sokkal a two-minute warning után. A végjátékban a Rézbőrűeknek marad még egy sansza a 35-35-ös döntetlen megtörésére, azonban Brett Conway 41 yardos mezőnykísérleténél a holder, Matt Turk elrontja a snap-et, s így a próbálkozás kimarad. A ráadásban aztán robban a bomba, pontosabban a „Rakéta” és Raghib Ismail, a szélvészgyors dallasi elkapó Troy Aikman tért ölelő átadását megszelídítve 76 yardos touchdownt ér el, így a Snyder-éra az ősi riválistól elszenvedett 35-41-es vereséggel köszönt be Washingtonba.

A meccs embere: Troy Aikman/QB – (DAL, UCLA) – 28/49 passz, 362 yard, 5 touchdown, 3 interception

Tudtad-e, hogy … Raghib „Rocket” Ismail fivérei is kipróbálták magukat a futballpályán és hozzá hasonlóan ékes beceneveket kaptak. Az NFL-t szintén megjárt Qaudry-t „Missile”-ként, míg a testvérek közül a legkevesebbre jutó Sulaimant „Bomb”-ként emlegették. Édesanyjukra nemes egyszerűséggel a „Kilövőállás” (Launching Pad) megszólítást aggatták.

Dorkó Szabolcs (Szabler)