NFL Öröknaptár - szeptember 20.

 

Ezúttal nem egyszerűen olyan meccseket gyűjtöttem egy csokorba, amelyeket szeptember 20-án játszottak, hanem az ezen a napon vívott 10 legizgalmasabb találkozót igyekeztem számba venni. A rangsor felállításánál az eredmény szorosságát, a küzdő felek erősségét, továbbá azt vettem figyelembe, hogy történt-e valami focitörténetileg is egyedülálló momentum az összecsapáson.

1971, Detroit Lions – Minnesota Vikings. A Vikingek labdaeladásaira építve a hazaiak 13-0-ás előnyre tesznek szert az északi riválisok hétfő esti rangadóján, de a lilamezesek négy turnovere helyett a végelszámolásnál a Lions placekickerének, Erroll Mann-nek négy kihagyott field goalja nyom többet a latban. A Detroit másik bűnbakja a Hall of Famer cornerback, Lem Barney lehet, aki az eredményt 13-10-re alakító touchdownnál lemaradt emberéről, Bob Grimről, a negyedik negyedben pedig elfumblizik egy kirúgást, amelyet a Vikingek győztes mezőnygólra váltanak. Fred Cox 9 yardról a kapuvasak közé küldött találatára percekkel a lefújás előtt Mann még válaszolhatna egy hárompontossal, de ahogy már korábban háromszor, ezúttal is célt téveszt, így Bud Grant tanítványai 16-13-as győzelemmel távozhatnak a Tiger Stadiumból.

Tudtad-e, hogy… ez volt zsinórban a hetedik alkalom, hogy az Oroszlánok alulmaradtak a mumussukká váló Vikingekkel szemben, de az első, hogy hazai szezonnyitón vereséget szenvedtek.

1981, Kansas City Chiefs – San Diego Chargers. A Chargers támadóegysége, az ütőképes „Air Coryell” ezúttal sem marad adós a pontokkal, védelme pedig nyolc labdaszerzéssel sokkolja az Arrowhead Stadium közönségét, a San Diego mégis nehezen bír Marv Levy edzette riválisával, az első két forduló után 100 százalékos Főnökökkel. Az első félidőben Dan Fouts három touchdown-passzal juttatja 28-7-es vezetéshez a vendégeket, de még a szünet előtt a Kansas City két touchdownra zárkózik fel, amikor Bill Kenney, az 1978-as draft utolsó választottja, 7 yardos passzal találja meg a tight end Al Dixont a Chargers célterületén belül. A harmadik negyed elején Fouts interceptiont dob a Pro Bowler free safety, Gary Barbaronak, és a hazaiak Ted McKnight futott TD-jával tovább faragnak hátrányukból, majd egy újabb pontváltást követően és 10 perccel a végső pisztolylövés előtt Nick Lowery mezőnygóljával 35-31-re módosul az állás. Az utolsó két percben a Chiefs-nek még módja nyílna a fordításra, ám Bill Kenney átadási kísérletébe – még a hazaiak saját térfelén - beleüt Linden King, a Chargers linebackere, és az ártalmatlanná tett labdát védőtársa, Leroy Jones kaparintja meg. Jones pár yard megtétele után laterallal továbbadja a játékszert a „nagykezű” – és a közelmúltban elhunyt - Gary Johnsonnak, aki a visszahordott touchdownnal megpecsételi a találkozó sorsát és kialakítja a 42-31-es, a Chargersre nézve hízelgő végeredményt.

Tudtad-e, hogy… az 1980-as idényben a San Diego Leroy Jones, Gary Johnson, Louie Kelcher és Fred Dean fémjelezte defensive line-ja 60 sackkel vezette a ligát. Az alakulatot az ismert zenészbanda, a Blues Brothers nevének ihletésére „Bruise Brothers”-nek becézték.

1987, Green Bay Packers – Denver Broncos. Az AFC regnáló és leendő bajnoka, a Denver Broncos – John Elway-jel az élen – hatszor adja el a labdát az esőáztatta Milwaukee County Stadiumban, ám így is győzhetne, ha a hosszabbítás hajrájában, 17-17-es állásnál Rich Karlis nem hibázza el 40 yardos mezőnygól-kísérletét. Az első félidőben a házigazda Packers előbb a puntolt labdát elejtő Ricky Nattiel hibája, majd Elway pickje nyomán szerez két touchdownt, az elsőt a fullback Brent Fullwood viszi be futva, a másodikat a pályafutása során először kezdő újonc irányító, Don Majkowski készíti elő. A negyedik negyedben az összesen három interceptiont jegyző denveri legenda 18 játékból álló, 80 yardos támadósorozatot épít fel, melynek végén negyedik kísérletre a megbízható Steve Sewell találja meg a célterületet – egy reverse jóvoltából! - az egyenlítő touchdownnal. A ráadás végjátéka nem akármilyen izgalmakat hoz. Bő egy perccel a vége előtt a Green Bay linebackere, Brian Noble saját 24-esénél füleli le Elway passzkísérletét, ám mielőtt a hazai publikum fellélegezhetne, saját futójuk, Kenneth Davis nyomban visszafumblizza a disznóbőrt a Vadlovaknak. A második lehetőséghez jutott Elway kisvártatva maga is elejti a játékszert, de azt felkapva mégis megfutja a first downt és másodpercekkel a vége előtt nyerő lehetőséghez juttatja csapattársát, Rich Karlist. A kimaradt mezőnygól stílszerűen tesz pontot a turnoverektől hemzsegő, ám végletekig izgalmas találkozóra.

Tudtad-e, hogy… Rich Karlis volt az utolsó olyan placekicker, aki egész NFL-pályafutása alatt mezítláb rúgta a disznóbőrt.

1998, Buffalo Bills – St. Louis Rams. A Kosok irányítója, Tony Banks egy héttel korábban, a Vikings elleni találkozó hajrájában nem tudta bevinni az egyenlítő touchdownt – a pontszerzés alig 1 yard híján nem sikerült -, ezúttal azonban csapata 11 másodperccel a vége előtt az ő 2 yardos futásával fordítja meg az állást, és győzi le 34-33 arányban a Wade Phillips edzette házigazdákat. Az első harminc perc leforgását követően 14-10-re vezető Bölények a harmadik negyed elején gyorsan tekintélyesre növelik előnyüket. Előbb a veterán Thurman Thomas veszi be 14 yardos futásával a Rams célterületét, majd Banks dob interceptiont és a labdaszerzést követő első play-ben a hazaiak irányítója, Rob Johnson nyomban 16 yardos touchdown-passzt kézbesít Jay Riemersmának. A 18 yardos hátrányba került vendégek védelmüknek hála hamar visszajönnek a meccsbe. Egy sack során – melyből összesen kilencet engedélyez a Buffalo szellős támadófala – Johnson elveszíti a játékszert, a Rams pedig mezőnygólt szerez, a következő támadósorozatban Johnson picket dob Dexter McCleonnak, amit Banks Amp Lee-nak adott hat pontos átadással büntet. A negyedik negyedben a vendégek a remek napot kifogó, összesen 158 futott yardot szállító Greg Hillt 1 yardos akciójával és az azt követő 2 pontos variációval három pontra zárkóznak fel, de újabb próbálkozásuk és győzelmi reményeik végképp veszni látszanak, amikor a Bills monumentális nose tackle-je, Ted Washington safety-t érően szereli Hillt saját végzónájában. A Rams kiváló running backje a megmozdulás során lábát töri, de a vendégek szerencséjére az utolsó négy percben Tony Banks 80 yardos drive-ot vezet – ennek során a sérült Isaac Bruce-t helyettesítő Ricky Proehl két fontos elkapást produkál -, melyre az irányító maga teszi fel a koronát TD-futásával. A Rams első győzelmét szerzi az idényben, míg a Bills továbbra is nyeretlen marad Phillips főedzősége alatt.

Tudtad-e hogy… Ted Washingtont hatalmas termete miatt „Washington-hegy”-nek és „Washington-emlékmű”-nek becézték.

1970, San Diego Chargers – Baltimore Colts. A Colts 1970-es idénybeli első mérkőzésén ugyanaz a játékos szállítja a győzelmet, aki később a csapat azévi utolsó összecsapásán is. A majdan a Dallas Cowboys-szal vívott V. Super Bowlt mezőnygóljával eldöntő újonc placekicker, Jim O’Brien az utolsó percben értékesített és 16-14-es baltimore-i győzelmet érő találatával mutatkozik be az NFL-ben. Johnny Unitas és társainak kaliforniai vendégjátéka sokáig csak a védekező futball szerelmeseit hozhatja lázba, a legendás irányító az egész derbin csupán 50 százalékos passzol és touchdownt hozó átadás nélkül zárja a 60 percet. A Chargers karmestere, John Hadl hasonló hatásfokkal passzol, de sokáig úgy tűnik, hogy két nagy, Gary Garrisonnal való összjátéka elegendő lehet a hazai győzelemhez. A végén mégis a Csikók örülhetnek, mivel Unitas – aki már akkor comeback győzelmekre vezette együttesét, amikor a Chargers még nem is létezett – egy végső támadósorozatban az eredményt megfordító mezőnygól-kísérletig masírozik a Baltimore támadóegységével.

Tudtad-e, hogy… Jim O’Brient később elkapóként is kipróbálta a Colts, és 1972-ben 11 elkapása volt, amelyből kettő touchdownt ért.

1987, New York Giants – Dallas Cowboys. A bajnoki címvédő Giants idénybeli második meccsén is kikap, amikor a Dallas elleni csoportrangadó utolsó másodperceiben Raul Allegre 46 yardról mellétrafálja a potenciálisan meccsfordító lövést. A találkozó zömét a védelmek dominálják, mindkét irányító négy-négy picket dob és a dallasi Danny White-ot ötször viszik földre a Kékek védői. Az első félidőben a vendégek labdaszerzéseik jóvoltából 10-7-re lépnek el riválisuktól, de a harmadik fertályban a Giants free safety-je, Terry Kinard egy interceptionnel 69 yardon át száguld az ellenfél gólvonaláig, ahonnan Phil Simms 1 yardos TD-passzt kézbesít Mark Bavaronak. A folytatásban Tom Landry tanítványai Ruzek két mezőnygóljával 16-14-re fordítanak, ám a hajrában az edzőikon kockázatos döntése kis híján visszaüt, midőn Lawrence Taylor és társai saját kapujuk árnyékában 4. és 1-nél megálljt parancsolnak Herschel Walkernek. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodó Simms időkérések nélkül és öt passzt célba juttatva hajszolja játékostársait a Cowboys 29-éig, de Allegre kimaradt mezőnygólja miatt végül vesztesen kénytelenek lekullogni a pályáról.

Tudtad-e, hogy… győzelmével a Cowboys 25 éve a leghosszabb, hat meccset számláló vereségszériájának vetett véget.

(A teljes közvetítés első része John Madden és Pat Summerall kommentálásával.)

1964, Pittsburgh Steelers – New York Giants. Az előző év alapszakaszának hajrájában a Giants kiélezett küzdelemben utasította maga mögé a Steelers-t az NFL Keleti csoportjának elsőségéért folytatott versenyfutásban, így a „visszavágó” nem nélkülözi az indulatokat. A vendégek nagy játékok segítségével lépnek meg fekete-arany szerelésben játszó riválisuktól, a szemfüles cornerback Erich Barnes 26 yardos interception return touchdownja nyitja meg a pontgyártást, majd még az első negyedben Y. A. Tittle 54 yardos, Del Shofnernek ívelt átadással készíti elő Alex Webster 2 yardos TD-futását. Az egy hónap híján 38 esztendős New York-i irányító a Giants következő akciójánál ismét főszerepbe kerül. A Kohászok védelme folyamatosan fokozza a Tittle-re gyakorolt nyomást és a defensive end John Baker többször is átverekszi magát a vendégek támadófalán. Végül Baker olyan irtózatos erővel találja telibe a veterán játékmestert, hogy annak sisakja lerepül, maga Tittle törődötten terül el a gyepen, a sietve eleresztett labda pedig egy másik pittsburghi védő, Chuck Hinton zsákmánya lesz, aki 8 yardról könnyű touchdownt szerez. A hazai védelem megmozdulása megfordítja a találkozó sorsát, de az utókor számára még nagyobb jelentőséggel bír, hogy a csüggedten térdelő és vérző fejű Y. A. Tittle-ről Morris Berman, a Pittsburgh Post-Gazette fotográfusa által készített fénykép rövidesen világhírre tesz szert és forradalmasítja a sportfotó műfaját. A sportkarrierje végességére kijózanító keménységgel emlékeztetett Giants-irányító nem tudja folytatni a játékot, a harmadik negyedre pedig a Steelers Ed Brown passzolt és futott touchdownjával megfordítja az állást. A Kékek a végjátékban rövid időre még magukhoz ragadják a vezetést, de erre válaszul a pittsburghi defensive back, Brady Keys 90 yardos visszahordásával nyomban újra kecsegtető helyzetbe hozza játékostársait, és Brown második, hat pontot érő labdacipelése bebiztosítja a Kohászok 27-24-es diadalát. A vereség egy hosszas, hanyatló periódus kezdetének hírnöke lesz a New York Giants történetében, a sérülésektől kínzott Tittle pedig - bár emelt fővel küzdi végig a 2-10-2-es, kudarcos mérleggel zárt szezont – az év végén végleg szögre akasztja szerelését.

Tudtad-e, hogy… Morris Berman nem kaphatott Pulitzer-díjat mára ikonikus jelentőségűvé vált alkotásáért, mivel a Pittsburgh Post-Gazette akkori szerkesztője nem találta elég „akciódús”-nak, s így mellőzte a képet a meccs beszámolójából. (Olyan sajtófotó tudniillik nem nyerhette el a díjat, amelyet elkészítése nyomán nem publikáltak azonnal.)

1964, Green Bay Packers – Baltimore Colts. Az 1963-ban trónjáról letaszított Green Bay Packers a címvédő Bears legyőzése után újra bajnoki reményeket táplál, ám a második fordulóban a szintén elsőségre aspiráló Baltimore Colts-tól drámai, 20-21-es vereséget szenved. A Baltimore legendás irányítója, Johnny Unitas az első negyedben három touchdown-drive-ot vezet, kettőnek a végére maga tesz pontot Lenny Moore-nak és John Mackey-nek eljuttatott átadásaival, egyet pedig Moore zár le 4 yardos futásával. A Packers az eltiltásából visszatérő „aranyifjú”, Paul Hornung megmozdulásai révén tartja a lépést a Csikókkal, igaz a sokoldalú atléta második hatpontos akcióját követően kihagyja a ráadás-pontot, és hibája a végelszámolásnál sokba kerül majd Vince Lombardi tanítványainak. 21-13-as hátrányát a harmadik negyedben Jim Taylor futásával faragja 1 egységnyire a hazai gárda, ám Willie Davis és Ray Nitschke vezette védelmük hiába tartja sakkban Unitas-t a nagyszünet után, hiszen a hajrára a Colts védekező egysége is bekeményít. Előbb a vendégek 5-ösénél esik kútba egy pontszerzési kísérlet, amikor Bart Starr átadását Jerry Logan füleli le, két perccel a vége előtt pedig a Green Bay támadói újra az ellenfél térfelének közepéig menetelnek, ahol Lombardi tőle szokatlan kockázatot vállal és passzjátékot hív, ám a Max McGee-nek szánt labda a lesben álló veterán linebacker, Don Schinnick zsákmánya lesz. A labdaszerzés után Colts támadói lepörgetik a hátra lévő másodperceket, megőrzik 21-20-as előnyüket, győzelmükkel pedig a Packers mellé zárkóznak a bajnoki tabellán.

Tudtad-e, hogy… Paul Hornung, a Green Bay Packers klasszisa a teljes 1963-as szezont kihagyni kényszerült, mert a liga – Alex Karras-szal, a Lions védőjével egyetemben – futballmeccsekre való fogadásai miatt eltiltotta őt. Hornung 100 és 500 dollár közötti összegekben fogadott, de állítólag sohasem spekulált saját csapata vereségére.

1992, Green Bay Packers – Cincinnati Bengals. A kezdőirányító, Don Majkowski szalagszakadása után az idény előtt igazolt Brett Favre-ra vár a feladat, hogy átvegye a Packers támadóegységének irányítását. ám a rutintalan és csiszolatlan játékos sok hibával kezd. Az első félidőben Carl Pickens 95 yardos punt return TD-jének hála 10-3-ra lépnek el a vendégek, majd a fordulás után hét pontra váltják Favre második elvesztett fumble-ját. (A Packers 4-ese összesen négyszer fumblizik és két ízben lesz turnover a hibájából). A hazaiak számára már-már kilátástalannak tűnik a meccs, amikor a rookie CB, Terrell Buckley egy 58 yardos punt utáni TD-vel visszaadja az idény során főedzőként debütáló Mike Holmgren együttesének reményeit. A negyedik negyedben 20-10-es állásnál végre Favre is összekapja magát, és egy 88 yardos drive végén élete első NFL-es touchdown-átadását könyvelheti el, amelynek célpontja a megbízható Sterling Sharpe. A Sajtfejűek védelme ezt követően lehúzza a rolót ellenfele előtt, de a korábban remeklő Buckley kis híján végzeteset bakizik, amikor az újabb puntnál kiejti a lasztit, amit végül a Cincy játékosai vesznek birtokukba. A Bengals rúgójátékosa, Jim Breech ugyan elsőre kihagyja a 36 yardos mezőnygólt, de egyik társa false startja miatt 41-ről ismételhet, s az újabb próbálkozás már a kapuvasak közé száll. 23-17-es Bengals-vezetésnél Brett Favre-nek 1 perc és 13 másodperce marad, hogy csodát tegyen és tesz is. A kulcsmomentum a jobb oldalon meglógó Sterling Sharpe-nak adott 42 yardos passz, aminek révén a Packers támadói egyetlen öles lépéssel kikászálódnak a gödörből. A másodpercekkel későbbi meccsfordító play-ben pedig Favre elnyom egy pump fake-et a tight end felé, majd a kisebb sérülést szenvedett Sharpe helyére beugró és védője mellett elszáguldó Kitrick Taylort célozza meg az oldalvonal mentén. Mivel a középről érkező safety elkésik, Taylort már senki nem akadályozza meg abban, hogy 13 másodperccel a vége előtt a mértani pontosságú passzt megszelídítve az ellenfél célterületéig vágtázzon. Chris Jacke extra pontja jóvoltából a Packers végül 24-23-re legyőzi az addig hibátlan Bengals-t. A siker Holmgren első diadala főedzőként és egyben Brett Favre illusztris karrierjének is első dicsőséges állomását jelenti.

Tudtad-e, hogy… a Favre meccsnyerő passzát megszelídítő Kitrick Taylor – bár öt csapatnál is megfordult profi karrierje során – sem korábban, sem később nem szerzett több touchdownt.

1987, Cincinnati Bengals – San Francisco 49ers. Minden idők egyik legkülönösebb végjátéka – és edzői döntése – nyomán a San Francisco sokkoló, 27-26 arányú győzelemmel távozik a cincinnati Riverfront Stadiumból. A vendégek gyatrán kezdenek, támadóegységük első három sorozatában mindössze 13 yardot képes összehozni, a Steelers elleni vesztes idénynyitón három picket dobó Joe Montana pedig egyetlen átadását sem tudja célba juttatni. Már 10-0-ra vezet a Bengals, amikor a 49ers karmestere végre hat pontot érő akcióval feledteti addigi gyengélkedését, és 38 yardos TD-passzal hozza játékba Mike Wilsont. A hazaiak válasza sem késik sokáig, néhány play-jel később a Cincy irányítója, Boomer Esiason kihasználja a blitzelő Niners-védelem sebezhetőségét, rövid passzt ad a tight end, Rodney Holmannek, aki egy „stiff arm”-mal ártalmatlanná teszi Ronnie Lottot, majd a labdával a félpályától a San Francisco végzónájáig nyargal. A harmadik negyedre aztán megtáltosodnak a vendégek, Jerry Rice 34 yardos TD-elkapásával hat pontosra apasztja a 49ers hátrányát, majd Keena Turner interceptionjét követően előbb három pontra zárkózik Bill Walsh csapata, Ray Wersching újabb találatával pedig a játékrész végére ki is egyenlít. Az utolsó tizenöt percben egy újabb turnover fordítja újfent a hazaiak javára a küzdelmet, és a megszerzett fumble-nak, valamint a Bengáliak szívósabb védekezésének köszönhetően Jim Breech két mezőnygóljával ha nem is kényelmes, de elégségesnek tűnő fórt harcolnak ki. 26-20! Hat másodperc van már csak hátra, amikor a házigazdák 4. és 2-nél saját 30-asukról hozhatják játékba a labdát. Sam Wyche, a Cincinnati főedzője tart egy blokkolt punttól és abban bízik, hogy fürge támadója, James Brooks egy szélre történő futással lepörgetheti a maradék másodperceket, ezért mindenki általános elképedésére támadóplay-t hív. A kísérlet azonban hamar dugába dől, mert a 49ers védője, Kevin Fagan a blokkolók között áthatolva 5 yarddal a line of scrimmage mögött földre viszi a oldalvonal felé igyekvő Brooks-t. A vendég támadóknak 2 másodpercük, azaz egy kísérletük marad a fordításra, és Montana 25 yardról meg is találja az újonc cornerback, Eric Thomas egyedüli őrizetében hagyott Jerry Rice-t az egyenlítő átadással, Ray Wersching extra pontja pedig meghozza a San Francisco drámai, ugyanakkor inspiráló 27-26-os sikerét. A két alakulat legközelebb az 1988-as idényt követő XXIII. Super Bowlban vív hasonlóan izgalmas összecsapást.

Tudtad-e, hogy… Bill Walsh, a 49ers sikeredzője először a Bengals offensive coordinatoraként vívott ki magának szakmai elismerést az NFL-ben. Ezalatt Walsh a Cincy-t irányítóként erősítő Sam Wyche-ot is edzette, majd amikor San Francisco főedzője lett, asszisztensnek és QB coach-nak új csapatához hívta hajdani tanítványát.

Dorkó Szabolcs (Szabler)