NFL Öröknaptár - szeptember 25.

 

1983, Pittsburgh Steelers – New England Patriots. A hazaiak 12. profi idényét taposó veterán klasszisa, Franco Harris 106 yardot fut és O.J. Simpsont megelőzve a második helyre lép a legtöbb yardot szerző running backek örökranglistáján, ám a leendő Hall of Famer örömébe keserűséget vegyít, hogy a vendég New England Patriots az utolsó percekben egy 76 yardos passzjáték jóvoltából meglepetésgyőzelmet arat a Three Rivers Stadiumban. A könyökén végrehajtott műtétje után lábadozó Terry Bradshawt helyettesítő Cliff Stoudt 265 yardot passzol és 2 touchdownt készít elő, a másodikat 5 perccel a lefújás előtt kézbesíti Walter Abercrombie-nak, s ezzel 23-21-re vezet a Steelers, ám a csereirányító három picket is elkövet, és valamennyi hiba döntőnek bizonyul a végeredmény kialakulása szempontjából. Először 7-0-ás pittsburghi vezetésnél a Hazafiak középső linebackere, Steve Nelson csípi el Stoudt egyik átadását, majd a labdát laterallal Clayton Weishuhnnak továbbítja, aki 27 yardos visszahordás után ér el touchdownt. A második negyed derekán Cliff Stoudt, akinek dolgát nem könnyíti meg, hogy a tapasztalt, de sérült John Stallworth és Greg Hawthorne helyett az újonc Gregg Garrity-t és Paul Skansit kell keresnie átadásaival, újabb hibát követ el, amelynek nyomán Steve Grogan 31, majd 4 yardos passzt ad Derrick Ramsey-nek, s az utóbbi már hat pontot és 14-10-es vendégvezetést ér. Abercrombie fentebb említett TD-elkapására a Patriots már soron következő második játékával csattanós választ ad. A blitzcel bátran szembenéző Grogan rövid oldalpasszal találja meg az újonc Stephen Starringot a New England 36-osánál, aki lerázza magáról a szerelni igyekvő Dwayne Woodruffot, középre vág és meg sem áll a Kohászok végzónájáig. A válaszdrive-ban a vendégek defensive backje, Rick Sanford aznap másodszor füleli le Cliff Stoudt tétova passzát, s így a Patriots megőrzi előnyét és 28-23-as sikerrel távozik Pittsburghből.

Tudtad-e, hogy… a gyengén teljesítő Cliff Stoudt az 1983-as idény végén távozott a Steelers-től és az NFL-lel versengő USFL-ben (United States Football League) szereplő Birmingham Stallions-nál próbált szerencsét. Az USFL pittsburghi csapatának, a Maulers-nek csak akkor sikerült megtöltenie a Three Rivers Stadiumot, amikor a Stoudttal kiálló Stallions vendégeskedett náluk, mivel Steelers-szurkolók ezrei látogattak ki pusztán azért mérkőzésre, hogy egykori irányítójukat cukkolják és hógolyókkal dobálják.

1972, New Orleans Saints – Kansas City Chiefs. A három évvel korábban Super Bowlt nyerő, azonban már öregedő Kansas City megkezdte a fiatalítást, de a rutintalan újoncai által elkövetett hibák kevés híján a csapat győzelmébe kerülnek a gyengécske Saints ellen vívott hétfő esti rangadón. A védelmek briliáns játéka által dominált első negyedet követően a Chiefs újonc safety-je, Larry Marshall elvéti a neki puntolt labdát, és a turnover jóvoltából a hazaiak szerzik a találkozó első pontjait Charlie Durkee 31 yardos mezőnygóljával. 3-3-as állásnál a szintén első éves hazai running back, Jeff Kinney fumblizik egy szélső futás végén és az ajándékba kapott játékszert a Saints-es Doug Wyatt touchdownra hordja vissza. Hogy tapasztalt játékosok is képesek döntő helyzetben betlizni, azt 10-10-nél a vendégek veterán karmestere Len Dawson és a center Jack Rudnay bizonyítja. A két játékos elrontja a snapet és az elszabadult disznóbőrre a hazaiak defensive endje, Richard Neal csap le, a kontraakció végén pedig Archie Manning kézbesít 8 yardos TD-passzt Dave Parks-nak. A hajrá felé közeledve Dawson a IV. Super Bowlon aratott győzelem egyik hősével, Otis Taylorral összejátszva alakítja újra döntetlenre az állást. 17-17! A Kansas City következő támadósorozatában Taylor elcsúszik és a neki szánt labda a hazai corner, Bivian Lee kezeiben köt ki, de a Saints támadói nem tudnak élni a lehetőséggel, míg Hank Stram fiai utolsó próbálkozásukkal mezőnygól-kísérletig menetelnek. Az akció kulcsmomentuma Elmo Wright 24 yardos end around futása, a végére pedig Jan Stenerud teszi fel a pontot 22 yardos, 20-17-es Chiefs-győzelmet jelentő mezőnygóljával.

Tudtad-e, hogy… Elmo Wright-ot tartják az első olyan futballjátékosnak (profi vagy egyetemi szinten), aki touchdown-szerzését a végzonában bemutatott tánccal ünnepelte.

1960, San Francisco 49ers – New York Giants. A legutóbbi két bajnoki döntő résztvevője – és vesztese -, a New York Giants a holtszezonba elveszítette védelmének koordinátorát, a Dallas Cowboys főedzői székébe ülő Tom Landry-t, de a Sam Huff, Rosey Grier és Andy Robustelli fémjelezte védekező alakulat a San Francisco 49ers elleni idénynyitón egy meccsnyerő goallline-standdel bizonyítotja, hogy a zseniális szakember útmutatása nélkül is ütőképes. Az első negyedben a házigazdák 14-0-s vezetésre tesznek szert a következő évben már a Kékeket erősítő Y. A. Tittle touchdown-passzával és Joe „The Jet” Perry 1 yardos touchdown-futásával, ám a Giants onnantól fogva kézbe veszi a találkozó irányítását. A vendégek csereirányítója, George Shaw a nagyszünetet követően két TD-drive-ra vezeti játékostársait, az eredményt 21-17 arányban a New York javára fordító második támadósorozat folyamán Shaw 58 yardos átadással találja meg Bob Simms-et, végül pedig 24 yardos, Mel Triplettel való összjátékkal teszi fel a koronát addigi parádés produkciójára. A Negyvenkilencesek támadóegysége a hajrában a Giants 5-ös vonaláig nyomul, de a vendégvédelem bekeményít, és Perry-ék 4. és inches-nél képtelenek továbbvinni akciójukat. A San Francisco nem jut újabb pontszerzési lehetőséghez, Kékek pedig még feladnak egy szándékos safety-t, s így végül 21-19-es sikerrel távoznak a Kezar Stadiumból.

Tudtad-e, hogy… George Shaw-t az 1955-ös draft első pickjével a Baltimore Colts választotta, és egészen addig a Csikók első számú irányítójának számított, amíg meg nem sérült, és egy Johnny Unitas nevű fiatalember végképp el nem homályosította csillagát.

1994, Minnesota Vikings – Miami Dolphins. Bár Don Shula tanítványai az együttes történetének legnagyobb arányú comebackjét mutatják be, végül a parádésan játszó Warren Moon játéka és egy szerencsétlen kickoff miatt vesztesen kénytelenek levonulni a pályáról. Míg a Tony Dungy koordinálta minnesotai védelem – tengelyében a két interceptiont begyűjtő középső linebackerrel, Jack Del Rioval – az első félidő folyamán szinte végig sakkban tartja Dan Marinot és társait, addig Warren Moon három touchdownt passzt oszt ki kedvenc célpontjának, Cris Carternek, a lila mezesek pedig 28-0-s vezetéssel érkeznek az első félidő hajrájához. A nagyszünet előtt a Delfinek végre beveszik a Vikingek célterületét, ám a kissé érthetetlen és meghiúsult két pontos kísérlet során első számú futójuk, Terry Kirby egész szezonjának véget vető térdszalag-szakadást szenved. A csapnivaló meccskezdet és Kirby kiesése dacára a fordulás után Marino szenzációs passzjátékkal vezeti a felzárkózást, Greg Baty-nek és Keith Jacksonnak adott hatpontos átadásaival látótávolságon belülre hozza a Dolphins-t, majd a comebacket a negyedik negyed elején Bernie Parmalee 10 yardos futott touchdownja teszi teljessé. 28-28! Számos hasonlóan nagy fordulatot szenvedő félként megélő Vikings-irányítót, Warren Moont (gondoljunk csak az 1992-es Bills-Oilers playoff-mérkőzésre, a Comebackre) látszólag feltüzeli a Miami feltámadása, és a veterán játékmester egy módszeresen felépített támadósorozatot vezetve újra 7 pontos előnyhöz juttatja Dennis Green tanítványait. A touchdownt követő kirúgásnál a szerencse is a hazaiak mellé pártól, amikor a labda a Dolphins-os Parmalee-n irányt változtatva újra a Vikings birtokába kerül, és az újabb drive végén szerzett 38 yardos mezőnygóllal Fuad Reveiz bebiztosítja a lila mezesek győzelmét.

Tudtad-e, hogy… az 1994-es idény előtt a Dolphins a defensive line felkészítésével a Steelers-szel négyszeres Super Bowl-győztes Hall of Famer defensive tackle-t, Joe Greene-t bízta meg. Greene egy évig látta el a feladatot, majd ugyanebben a beosztásban a Cardinals-hoz került.

1995, Detroit Lions – San Francisco 49ers. A három meccs után nyeretlen Lions a hibátlan és bajnoki címvédő San Francisco 49ers ellen fordít szerencséjén egy hétfő esti rangadón aratott szoros győzelemmel. A hazai csapat legfőbb támadófegyverét, a fenomenális Barry Sanders-t ugyan semlegesíti a Negyvenkilencesek kiváló futás elleni védelme, de a Lions rövid passzos játékára nem találnak ellenszert George Seifert tanítványai. A detroiti irányító, Scott Mitchell 42 kísérletéből 28-szor juttatja célba a játékszert és főként a száz elkapott yard fölé jutó Brett Perrimant tömi átadásaival. Az első félidő végén 13-3-ra, a negyedik negyed során pedig 24-17-re lépnek el az Oroszlánok a regnáló bajnoktól, az utóbbi állást kialakító játékban Herman Moore szoros őrizetben is akrobatikus mozdulattal kaparintja meg a labdát. Steve Young többször és több yardot passzol, mint detroiti kollégája, és irányításával a vendégek végig lépést tartanak ellenfelükkel. A végjátékban Young John Taylornak adott passzával egalizál a San Francisco, Jason Hanson negyedik mezőnygólját követően pedig Young egyetlen perc alatt a Detroit vörös zónájáig masírozik a Niners támadóegységével. Hat másodperccel a vége előtt azonban – a korábban egyszer már mellétrafáló – Doug Brien a jobb kapuvasat találja telibe 40 yardos, a hosszabbítást ígéretét hordozó mezőnygól-kísérletével, így a hazaiak 27-24-es sikerrel törik meg a San Francisco veretlenségét.

Tudtad-e, hogy… Jerry Rice a vesztes meccsen 181 yardot kapkodott össze, és 51., 100 yard fölött zárt mérkőzésével megdöntötte Don Maynard korábbi ligarekordját. Steve Young ezzel szemben Joe Montana csapatcsúcsát adta át a múltnak azzal, hogy sorozatban 15. meccsén jegyzett legalább egy touchdown-passzt.

1955, Green Bay Packers – Detroit Lions. Az északi riválisok idénynyitó rangadóján a házigazda Packers utolsó percben szerzett touchdownnal gyűri le az előző idényben a Nyugati Csoportot megnyerő Detroit Lions-t. A Hall of Famer irányító, Bobby Layne vezette Oroszlánok szerzik az első pontokat, amikor a detroiti játékmester passzkísérletét a Green Bay-i védő, Roger Zatkoff - szerencsétlenségére - Jim Doranhez üti, aki meg sem áll a labdával a hazaiak célterületéig. A második negyed végén a Lions újabb touchdownnal rázza le az időközben egy pontra zárkózó vetélytársát. A Packers védelme egy interceptionnel hatástalanítja a vendégek egyik akcióját, de a következő játékban a defensive end Walt Jenkins elválasztja a disznóbőrtől a hazai irányítót, Tobin Rote-ot és a szabad labdát a detroiti Gil Mains hat pontot érően szerzi meg a végzónán belül. 6-14! A harmadik játékrészben fumble kell a Sajtfejűek első touchdownjához is, a Lions-os Lew Carpenter labdavesztését követő hetedik play-ben Floyd „Breezy” Reid 4 yardról talál utat a gólvonalon túlra, és ezzel négy egységnyire faragja a Green Bay hátrányát. 13-17! Percekkel később Lisle Blackbourne tanítványai már a fordítás felé menetelnek, de az elkapó Bill Howton a szerelés során kiejti a játékszert. Az Oroszlánok kontratámadásuk végén bebiztosíthatnák vezetésüket, ám Doak Walker 16 yardról mellétüzeli a mezőnygólt, így az utolsó két percre még egy sanszot kap a Packers. A sorsdöntő drive-ban Tobin Rote 28 yardos futással hozza kecsegtető helyzetbe a hazaiakat, majd 20 másodperccel a lefújás előtt 18 yardról meccsnyerő passzt kézbesít a labdát három detroiti védő között megkaparintó hórihorgas tight endnek, Gary Knafelcnek. Az elkapót vállaikra véve ünnepelték a pályát elözönlő diadalittas hazai szurkolók.

Tudtad-e, hogy… Tobin Rote két évvel később a Detroit Lions-hoz került, és – a sérült Bobby Layne helyetteseként - mindezidáig utolsó bajnoki címükig vezette az Oroszlánokat.

1994, Los Angeles Raiders – San Diego Chargers. A három fordulót követően meglepetésre száz százalékos Chargers Darrien Gordon 90 yardos punt return touchdownjával sziporkázó rajtot vesz, sőt a harmadik negyed elejére, miután Natrone Means 1 yardról újabb TD-t szerez, John Carney pedig három alkalommal küldi a disznóbőrt a kapuvasak közé, 20 ponttal húz el csoportriválisától. A Fosztogatók azonban nem dobják be a törölközőt, az irányító Jeff Hostetler negyedik kísérletnél futja meg az ezüst-feketék első hatpontos akcióját, a következő drive slusszpoénjaként pedig Rocket Ismailnak kézbesít 24 yardos touchdown-passzt. A megtáltosodott hazaiak a negyedik negyed elején – és a Chargers QB, Stan Humphries első pickjét követően - már a vezetés megszerzésére törnek és a San Diego vörös zónájában járnak, amikor running backjük, Harvey Williams váratlan labdavesztése látszólag léket üt hajójukon. Négy play-jel később azonban Humphries újabb interceptiont dob és a labdát a Raiders védője, Lionel Washington ez alkalommal TD-ra cipeli vissza. 24-23 a Raidersnek! A rossz átadás elhajítását követően a vendégek irányítója kemény ütést kap a térdére a sackre törő Chester McGlocktontól, de végül mégis visszabiceg a pályára, és 14 play-ből álló, 65 yardos támadósorozattal előkészíti John Carney negyedik, a 26-24-es végeredményt kialakító hárompontosát.

Tudtad-e, hogy… Darrien Gordon négy Super Bowlban játszott, a Chargers és a Raiders színeiben (1994-ben és 2002-ben) egyszer-egyszer szerepelt vesztes együttesben, de közben győzött is kétszer a Denver Broncos tagjaként. A Stanford defensive backje 1993-ban nem kapott meghívót a combine-ra, a drafton végül mégis az első körben húzta be a San Diego Chargers.

1988, Minnesota Vikings – Philadelphia Eagles. A két playoff-esélyes NFC-nagyágyú küzdelmében sokáig a védelmek szállítják a látványosabb megmozdulásokat, a végelszámolásnál azonban a speciális egységek momentumai döntenek. Az Eagles támadóegysége nehezen kap szárnyra, Randall Cunninghamet összesen nyolcszor sackelik a hazai védők, négy alkalommal Keith Millard, de a Vikings 10-0-ás vezetését végül még a nagyszünet előtt megfordítják. Egy megszerzett fumble-t követően Cunningham két kiváló hosszú passzal játssza meg rutinos célpontját, Mike Quicket, és a második összjáték révén elért touchdownnal a Philadelphia kerül lépéselőnybe. A félidő végén Reggie White és Mike Pitts közös erővel zsákolja be a Vikingek irányítóját, Tommy Kramert, White a derbin Millardhoz hasonlóan négy sacket jegyez, és a meggyötört játékmester helyett a második felvonásra a szezont még kezdőként indító Wade Wilson vezetésével vág neki a hazai gárda. Wilson rögtön touchdownt érő drive-ot épít fel, ám annak végén úgy viszi be a labdát a gólvonalon túlra, hogy könyöksérülést szenved, így jöhet vissza a nem teljesen száz százalékos Kramer. Az összecsapás hajrájáig újra a védelmek dominálnak, a rúgójátékosok pedig halovány teljesítményt nyújtva három próbálkozásukból csupán egyet értékesítenek. A two-minute warning után a 20-14-es vezetését őrző Minnesota punttal hozná játékba a labdát, de az Eagles-es Andre Waters blokkolja a kísérletet, a labdát pedig Terry Hoage az ellenfél 13-asánál szerzi meg. A következő play-ben Cunningham tökéletes passzt varázsol a corner route-ot futó újonc tight end, Keith Jackson kezébe, Dale Dawson jutalomrúgásával pedig a vezetést is magához ragadja a vendégcsapat. Kramernek és társainak azonban még elég idejük marad arra, hogy sikerrel kecsegtető mezőnygólig masírozzanak, az irányító fontos 4th down átadással és kétszer Anthony Carterrel összejátszva tereli előre az akciót, s így a korábban hibázó placekicker, Chuck Nelson egy 32 yardos, 23-21-es Vikings-győzelmet hozó lökettel örvendezteti meg a Metrodome közönségét.

Tudtad-e, hogy… Keith Millard a következő évben 18 sacket ért el, és ezzel csúcstartónak számít a defensive tackle-ök között az egy szezon alatt szerzett zsákolások tekintetében. Millardot 1989-ben az Év Védőjátékosának is megválasztották.

1965, Los Angeles Rams – Chicago Bears. A negyedik negyed elején a hazaiak még 28-9 arányban vesztésre állnak, ám az utolsó játékrészben irányítójuk, Bill Munson fergeteges hajrát indít, és 30-28-as diadalra vezeti a Kosokat. A pontgyártást a Los Angeles kezdi, amikor Aaron Martin a hajdani Rams QB, Billy Wade labdaeladását touchdownra viszi vissza, de a Bears ellenfele hibáit kiaknázva rövidesen fordít, majd tetemes előnyre tesz szert. Előbb a chicagóiak safety-je, Roosevelt „Rosey” Taylor kapja fel a disznóbőrt Bruce Gossett blokkolt mezőnygólja után, és zsákmányával 60 yardot megtéve a Rams célterületéig szalad, később pedig George Halas tanítványai még két további fumble-t is touchdownra váltanak a szenzációs újonc futó, Gale Sayers 18 yardos villanása, valamint Rudy Bukich hatpontos átadása révén. A veterán - és korábban a Kosoknál is megfordult - Bukich 80 yardos Johnny Morris-nak adott TD-passzal teszi kényelmessé a vendégek vezetését, mire a hazai együttes Munson útmutatásával végre feleszmél. A második éves játékmester összesen 45-ször lendíti passzra a karját, de legeredményesebben az utolsó 15 perc alatt muzsikál, amikor futva egy, passzolva két touchdownt ér el. Munson előbb a hajdani Eagles-es kiválósággal, a Hall of Famer Tommy McDonalddal játszik össze az Bears végzónájánál, majd az utolsó percben Terry Bakernek juttatja el a 30-28-as végeredményt kialakító átadást.

Tudtad-e, hogy… az 1962-ben Heisman-győztes Terry Bakert az 1963-as draft első pickjével húzta be a Rams, de az Oregon State „dual threat”-nek számító irányítója nem találta helyét a profik között és 1965-ben, utolsó NFL-es évében inkább már csak futóként vagy elkapóként használták. Baker karrierje során 0 TD-passzt, 4 interceptiont könyvelhetett el, de volt 1 futott és 4 elkapott touchdownja.

(A videóban látható dátummal ellentétben a találkozót szeptember 25-én játszották.)

1983, Dallas Cowboys – New Orleans Saints. Az előző három évben NFC-döntőig jutó „Amerika csapata” elképesztő játékokat hozó fináléval gyűri le a története első playoff-szereplésére még csupán áhítozó és a Cowboys jelenlegi főedzőjének édesapja, Bum Phillips edzette Szenteket. A találkozó túlnyomó részében a vendégek védelme sikerrel tartja sakkban a Tehenészek támadóegységét, a dallasi irányító, Danny White hétszer kerül a Texas Stadium műgyepére, az idén a Hall of Fame tagjává választott Rickey Jackson két sacket jegyez, és az idősebb Phillips tanítványai négy interceptiont gyűjtenek, melyek közül az egyiket a trükkös játékkal próbálkozó elkapó, Drew Pearson adja. A negyedik negyed elején Wayne Wilson második futott touchdownjával 20-13-as vezetésre tesznek szert a Szentek, majd később fórjuk növelésére készülnek, ám a második éves rúgó Morten Andersen távoli mezőnygól-kísérletét Ed „Too Tall” Jones megblokkolja, a lepattanóval pedig Ron Fellows 62 yardos visszahordott touchdownra fut. A Dallas mégsem tud egyenlíteni, Tyrone Young ugyanis „elüti” a Rafael Septient az extra pont értékesítésétől, így marad a New Orleans sovány, egy pontos előnye. A finálé perceiben Danny White és társai újabb pontszerzés felé masíroznak, de a Saints linebackere, David Winston elcsípi az irányító passzkísérletét a célterületén belül és – némileg meggondolatlanul – kicipeli zsákmányát, amivel viszont csak saját 4-eséig jut. A labda birtokában, ugyanakkor szorult helyzetben lévő vendégek az óra lepörgetésére törekednek, és a New Orleans rutinos karmestere, Ken Stabler egy váratlan passzal próbálja meglepni Tom Landry fiait. A Cowboys linebackere, Anthony Dickerson azonban számít az átadásra, blitzel és végül safety-t érően sackeli Stablert az endzone-ban. A két pontos akcióval 21-20 fordítanak a hazaiak és maradék két percben az állás már nem változik.

Tudtad-e, hogy… egy évvel később ugyancsak a Texas Stadiumban meccsel egymással a két együttes, 27-20-re vezetnek a Szentek, amikor Stablert megint saját végzónájában viszi a földre Randy White, de az eredmény ezúttal fumble, a labdát pedig a dallasi Jim Jeffcoat kaparintja meg. A touchdown révén egyenlítenek a hazaiak, s végül a hosszabbításban egy mezőnygóllal 30-27-re győznek. A következő héten a veterán Ken Stabler bejelenti visszavonulását.

Dorkó Szabolcs (Szabler)