Tavaly az egész liga egyik legizgalmasabb csoportja volt az NFC Északi divíziója. Åk adták a bajnokot, az NFC második helyezettjét, egy feltámadó Lionsot, valamint volt egy Minnesota, akikre egyrészt Favre miatt vetült a figyelem, másrészt nem várt gyenge szereplésük okán. Nézzük meg, hogyan sikerült javítani, vagy éppenséggel rontani a gárdák állapotán a tavaszi holtszezonban.
Abban a holtszezonban, amely sokáig valóban tetszhalott állapotában volt az ismert CBA huzavona miatt, végül azonban sikerült mindent helyrerakni, és ősztől mehet a futball. Áprilisban volt a draft, amelyről már írtam részletesen, itt láthatjátok: http://bowl.hu/functions.php?name=news&a_id=2219 A játékosbörze eseményeit éppen ezért csak érintőlegesen említem majd, hiszen bárki visszakeresheti.
Koncentráljunk tehát inkább a szabadügynök igazolásokra, és kezdjük az elemzést a regnáló bajnok Green Bay háza táján. Annál a Green Baynél, akiknek az egyik legerősebb keretük volt már a draft előtt is, így már ott szabadabban mazsolázhattak az egyetemisták között, nem annyira kötötték a kezüket holmi need-ek, mint riválisaikat. Drafton a legfontosabb érkezőjük Sherrod volt a támadófalba, majd a WR depthet mélyítették Randall Cobb személyében, utána pedig Alex Greent húzták, mivel tavaly ugyan sikerült futójáték nélkül bajnokságot nyerni, de idén ez már korántsem biztos. A szabadügynök piacon nem igazán voltak aktívak, miért is lettek volna, győztes csapaton ne változtass. Fontos láncszemek megtartására koncentráltak, ez sikerült is zömmel. Kuhn a szurkolók egyik kedvence, bizonyára boldogan írt alá újra a tavaly pályán nyújtott produkciójával is kitűnő fullback, aki bizonyította, hogy nem csak az RB előtt blokkolásban állja meg a helyét, hanem maga is sikerrel cipeli a labdát. Mellette James Jones is marad, Rodgersnek jövőre is parádés arzenál áll majd rendelkezésére. Cobb a hírek szerint jól mozog a training campben, Greg Jennings egyértelmű kezdő, a másik kezdő posztért Jordy Nelson és Driver küzdhet, a playoffban remekül játszó Nelson akár át is veheti a lassacskán kiöregvő Driver helyét. És akkor ott van még Jones. Nem lesz könnyő a GB passzjátéka ellen védekezni jövőre sem. Ha a futókat vizsgáljuk, akkor a tavalyi szezont sérülés miatt kihagyó Grant és Starks párharca lehet majd az edzőtáborban. Egyikük sem elit futó, de tavaly láthattuk, nem is kellett szinte RB a sikerhez. Starks a rájátszásban bizonyított, így Grantnek fel van adva a lecke. Vélhetően aki jobban illeszkedik a rendszerbe, az játszik majd, a Packers pedig marad a tavalyi stratégiánál: sok elkapó, elsősorban passzjáték, ezt kiegészítő futások az RB, Kuhn, és Rodgers részéről. Nem lesz a futók között ott jövőre Brandon Jackson, aki a Brownsba megy, lelke rajta, hogy vajon Peyton Hillis mellett mennyire tud majd csapatba jutni. És akkor ottvan Alex Green, aki hasonló (bár méginkább passzorientált) szisztémában játszott egyetemen, mint a profik között fog, ez előnyére válhat, de eleinte bizonyára 3. RB lesz. Aztán ki tudja, tavaly Kuhn lés Starks berobbanására sem
számított senki. A falban Colledge távozott Arizonába, az ő pótlása kulcsfontosságú lehet, egyesek szerint Schlauderaffnak lehet esélye a kezdő közelébe keveredni. LT poszton is nagy csata várható a bekerülésért, Sherrod mégiscsak egy elsőkörös pick, de Cliftonra sem lehetett panasz. Tauscher és Spitz távozott még az támadófal egységéből. Offense részről nagy "visszatérő" a TE Jermichael Finley, aki Granthez hasonlóan szinte egész évben sérült volt. A védelemben Nick Barnett nyolc év után int búcsút a Sajtfejeknek, és Buffaloban apríthat majd Merriman oldalán, Cullen Jenkinset pedig az épülő nagyreményű Eagles egyik nagy igazolásaként tartják számon. Utóbbi inkább okozhat fejtörést, főleg úgy, hogy Justin Harrell is távozott. Ryan Pickett, Mike Neal, Jarius Wynn kaphatnak szerepet a d-lineban, kérdés, hogy Jenkins hiánya számottevő lesz-e, vagy említett játékosok fel tudnak nőni a feladathoz. A speciális egységben Crosby aláírt újabb 5 évre, ha korábbi vaskos hibáit mellőzi, akár még ki is töltheti a kontraktust. Nehéz mit mondani augusztus elején a szezonról, de a Packers keret van annyira erős, hogy bátran tippelem őket playoffba, a csoport legnagyobb esélyeseként. Rend van, mindenki kiegyensúlyozott, a bajnoki cím kellő önbizalommal is töltheti el őket, minden adott egy újabb sikeres menetelésre.
Amiben a Chicago Bears csapata lehet az egyik, aki megakadályozza őket. Chicago csapata nagyon izgalmas, tipikusan egy olyan csapat, aki jó napjain parádés játékkal zúzza szét az ellent, gyengébb periódusokban viszont bárkitől képes durva vereséget szenvedni. Tavaly sikerült az alapszakasz felénél egy látványos megújulást létrehozni, majd egészen a konferenciadöntőig kapaszkodni, ahol azonban a Packers felülkerekedett rajtuk, és, mint tudjuk, révbe is ért. Sokak szerint azonban a Bears jóval erején felül teljesített, és valójában nem PO-erősségű csapat. Idén adott a lehetőség a cáfolatra, azonban nem lesz ez olyan egyszerű. Közhely, hogy a Bears támadófala förtelmes, és hiába szerezték meg Cutlert, ha neki nincs ideje dobni, akkor hiába volt az érte kiadott sok pick. Áprilisban jött is Carimi, akit vallása és csapata miatt akár Bear Jewként is emlegethet majd a Bear Nation, a "Becstelen Brigantik" után szabadon. Hogy mennyire lesz "becstelen" ő, és a támadófal, nem tudni, mindenesetre Carimi az edzőtáborban hamar az első csapathoz került a gyakorlásoknál. Oda, ahonnét egy régi harcos intett búcsút. Olin Kreutz 13 év után távozott a Szeles Városban, vele kapcsolatban tudja a Bears fan, hogy már egyre rosszabb teljesítményt nyújt, mégis szomorú a szurkoló, hiszen a csapat egyik ikonja távozik a Soldier Fieldről. (New Orleansba) Helyére Chris Spencer érkezik, egy korábbi Seahawks játékos. Lesz munka bőven az edzőtáborban, ugyanis ha a fal nem áll össze, akkor könnyen elmaradhat a tavalyi sikeresnek mondható év. Ha Cutlert nem gyalázzák a fűbe a fal miatt, akkor pedig már új célpontokat is kereshet. Greg Olsen Carolinába távozott egy 3. körös pickért, és Manumaleuna is cutolva lett. Gyanítom, nem illettek Martz rendszerébe, így viszont kimondottan vékonyka a TE depth. Spaeth, a döntős Steelers csere TE-je jött, mellette Kellen Davis és a vén Desmond Clark van, aki öreg, mint az országút, de cserébe fullback és végszükség esetén center is, bár sehol sem jó. Mint szakértő, kétkedésem fejezem ki, hogy elég lesz-e a tight end sor. Mint Bears fan, reménykedek abban, hogy Spaeth fene jó lesz. Offense-be érkezett még egy csomag Dallasból, Marion Barber, Sam Hurd, és Roy Williams. Hurd tipikus ötödik WR, a keretben maradásért harcolhat. Roy Williams Detroit után került Dallasba, ahol nem
váltotta be a reményeket, most nagyon fogadkozik, hogy másodvirágzása lesz a Bearsben. Meglátjuk, mindenesetre rá is igaz az, ami szinte az összes chicagoi érkezőre, miszerint valaha nagy nevek voltak, és vagy egy utolsó nagy dobásra lehetnek jók, vagy pedig végleg keresztet vethetünk karrierjükre. Marion Barber Forté cseréje lehet, passz blokkolásban remélhetőleg sikerrel veszi fel a harcot a halálos NFC North passz siettetői (Suh, Fairley, Allen, Matthews) ellen, emellett pedig goal lineban is hasznos lehet, akárcsak Chester Taylor. Forté tavaly a szezon második felére életre kelt, rendkívül jó és sokoldalú volt, ha megfelelően sikerül tehermentesíteni, újra szép éve lehet. Olsen mellett a támadóktól nagyobb távozó Aromashodu, aki a Vikingsbe került, tavalyelőtt remekelt, tavaly azonban Martz inkább a jobban blokkoló Bennettben és Knoxban bízott, így nem meglepő a távozása. A védelemben a védőfal a leginkább kérdéses, Tommie Harris utódjának Paeát szánja a front office, mellette Adams aláírt, és érkezett Okoye Houstonból. Ez a három játékos, kiegészülve Idonijével nagy harcot vív majd a kezdőbe kerülésért, és Pepperssel együtt akár még valami nagyon jó is kisülhet a defense lineból. A védelem legnagyobb kérdőjele a safety poszt. Manning a Texansba ment, az egyik safety Chris Harris lesz, aki tavaly a szezon végén bizonyított, mellette azonban így nincs megfelelő tapasztalattal rendelkező ember. Major Wright, Steltz, vagy az újonc Conte? Hát, egyikük sem életbiztosítás. Spec teamben punter csere történt, Maynard Houstonba került, helyére Podlesh érkezett Jaguárföldéről. Mint már mondtam, hasonlóan megy neki a Bears a szezonnak. Két nagy kérdés van, a támadófal összeáll-e, valamint a már tapasztalt szabadügynök igazolások milyen teljesítményre lesznek képesek. Ha mindkét projekt sikeres lesz, akkor a határ a csillagos ég, és meglehet a rájátszás, ha nem, akkor viszont szomorú évük is lehet a Chicago szurkolóknak.
Detroitba vándorlunk ezután. Motor City lakóinak tavaly végre sikerült ellépniük a csoportutolsó helyről, azonban még szebb is lehetett volna az eredmény, ha az év elején a szoros meccseket nem elbukják, hanem megnyerik. Ja, és az sem ártott volna, ha egészségesek maradnak az irányítók, bár Calvin Johnsonnak tulajdonképpen mindegy, hogy egy sztár QB dobja felé a labdát, vagy az Angry Birdsből ismert állvánnyal lövik azt felé - elkapja mindenhogyan. Stafforddal kapcsolatban mindenki optimista, de azért jó lenne megtudni, mire lenne képes a korábbi 1/1, ha egészséges tud maradni egy évig. Drafton érkezett neki egy nagy fegyver Titus Young személyében, akivel kapcsolatban osztom Bazzani véleményét a fórumról, miszerint "állat lesz!" Az elkapó posztot az érkező Stovall mélyítheti még, futóknál viszont nagy gond Oroszlánéknál, hogy az idén második körben húzott RB, Mikel Leshoure sérülés miatt egész szezonra kiesett. Az ő pótlására érkezett 2 futó: Mike Bell, valamint Jerome Harrison. Érdekesség, hogy tavaly Mike Bell az Eaglesből került a Brownsba, Harrison pedig fordított utat járt be, most pedig ugyanazon a napon váltak mindketten detroiti játékossá. Az említett "állattá" válás az elvárás a védőfallal is, ahol a tavalyi év védekező újonca, Suh mellett Nick Fairley vadászhat Cutlerre, Rodgersre, és Mcnabbre, ráadásul Avril is maradt. Már-már unfair(ley) ez a riválisoknak, előzetesen nézve legalábbis. A védelembe Jim Schwartz korábbi játékosa, az ex-Titán Tulloch érkezett, kellett is ő oda, mint egy falat kenyér, hiszen a Lions LB sor nem mondható veretesnek. Durant jött még ide a Jacksonvilleből, Dizon pedig távozott. A védőfalat igazi bestiák alkotják, de ahhoz, hogy az ő képességeiket megfelelően kiaknázzák az Oroszlánok, az olyan játékosoknak is robbantani kell, mint Follett, Tulloch, és Durant. És akkor még nem is beszéltünk a defensive backekről. Spievey és Delmas a húzó nevek safetyben, mellettük Chris Houstont (CB), McDonaldot (CB) és Wendlinget (S) sikerült megtartani, érkezni pedig Leggett és Eric Wright jött, talán utóbbi a legnagyobb név, Schwartz legalábbis jó véleménnyel volt róla. Viszont továbbra is tartom, hogy a secondary az egyik fő fék lehet a Lions robogó kocsiján. Hogy mi még? Mint már említettem, Stafford lehet a kulcs. Tavaly zömmel Hill és Stanton (aláírt, marad) volt kénytelen játszani, ez egy olyan luxus, amit a méregdrága 1/1-es irányítójával nem engedhet meg az ember. Ahogy Phil Simms is kifejtette, Staffordnak okosabban kell játszania, hamarabb szabadulnia a labdától, és kevesebb "darálós" helyzetet felvállalnia. Simms már csak tudja, sérülések szempontjából az ő karrierje is döcögősen indult.
Ha még nem unta meg az olvasó, akkor jöjjön zárásul a Vikings. Tavaly csalódást keltő szezonjuk volt, jómagam is azt hittem, egy jó évre még okés lehet a csapat - nos, nem. Van honnan építkezni, amit meg is tett a vezetőség, rögtön a draft elején kiválasztották a reménybeli franchise irányítót, Christian Ponder személyében. Elé (vagy mellé, ahogy tetszik) a rutinos McNabbet szerezték meg két 6. körös pickért cserébe. Vélhetően McNabb fog kezdeni, és bizakodik, hogy jobban megy majd neki, mint a fővárosban. Aztán lassacskán eljöhet Ponder ideje. A rivális Packersnél láthattuk, hogy nem feltétlen az a jó, ha egy irányítót azonnal kezdővé neveznek ki, hiszen Rodgers is hosszú éveket padozott, éppen a Vikingstől visszavonuló (? , sose lehet nála tudni) Favre mögött, mára pedig a liga egyik legjobb QB-jévé nőtte ki magát. McNabb fő fegyvere Harvin lehet, aki ha nem épp migrénnel feküdt otthon, akkor mindig csodásan játszott. Michael Jenkins érkezett mellé Atlantából, ahol Julio Jones és a tavaly bombaformában játszó Roddy White miatt nem volt maradása. Jött még egy WR, a Bearsnél már kitárgyalt Aromashodu, lesz közös témája a hasonló utat bejárt Berriannel. Sidney Rice viszont Seattlebe igazolt, Tarvaris Jacksonnal egyetemben. A támadóknál Donovan teljesítményéből meglátjuk, McNabb-bel, vagy Shanahannel volt-e gáz tavaly Washingtonban. Úgy-ahogy az elkapókat is sikerült pótolni, Peterson nem lett rosszabb futó (azért a fumbleökön dolgozhatna), Gerhart pedig gyanúm szerint jövőre még több teret kap. A védelemben a két Williams "iker" egyre vénül, érkezett is Ayodele a Saintsből, távozott viszont a meghatározó Ray Edwards LB Atlantába, a Walter Payton Év Embere díjas Madieu Williams pedig a secondaryből. Az LB Greenway tavaly igazi tackle gyárrá nőtte ki magát, idén is ezt várják tőle a lilák. A secondary érdekes lehet, ketten is jöttek a drafton oda, szóval Frazierék is érzik, nincs minden rendben ott. Jól érzik, lesz munka az edzőtáborban bőven. Rúgó poszton Longwell marad, nem is rajta múlt a tavalyi év.
Igencsak beindultak a dolgok a lockout lezárulta után a ligában, ezt gondolom minden futballszerető tapasztalhatta. Írásomban a holtszezon legfontosabb eseményeit próbáltam összegezni, ezen a forró talajon egyensúlyozva. Előre is elnézést, ha a cikk publikálása környékén esetleg befut valami blockbuster csereügylet, amely így kimarad. Év közben úgyis lesz még alkalom kitárgyalni ezt a 4 csapatot. Nem lesz unalmas év ez sem, abban megegyezhetünk.
Pap Dániel (konqueror)