Saaay goodbye - A Percy Harvin show

Másfél hónapja sincs, hogy megismertettük olvasóinkkal a South Florida kiváló DE-jét, George Selviet. Ezúttal a pálya másik irányába fordítjuk tekintetünket, a támadók felé. Nem lesz szó másról, mint a college fu



2006. december elseje volt. A Georgia Dome-ot megtöltötte 73374 fanatikus szurkoló. A Southeastern Conference nagydöntőjét rendezték Atlantában, a 15. SEC Championship Game-et. Az AP ranglista 4. helyezettje, a Florida Gators és a 8. helyezett Arkansas Razorbacks csapott össze a konferenciaelsőségért. A Gators csapatát a két végzős sztár, a QB Chris Leak és a WR Dallas Baker vezették. A másik oldalon mindenki csak a fantasztikus futójátékosról, Darren McFaddenről beszélt. Mégis valaki másról szólt ez a mérkőzés. Egy freshman játékos életének addigi legfontosabb mérkőzése volt. Középiskolában játszott állami döntőket, nyert is, de semmi sem volt fogható egy college konferenciadöntőhöz, pláne az SEC-ben. A Gators jól kezdett, 17-0-s előnyt szerzett, köszönhetően az ő 37 yardos elkapásának is, de a Razorbacks fordított innen 21-17-re. Egy hatalmas special team hiba ismét a Florida javára billentette a mérleg nyelvét (24-21). És ekkor következett az a play, amire minden SEC futball kedvelő emlékszik, és amit Gainesvilleben, a Florida egyetem szurkolói mai napig emlegetnek. A Gators a 33 yardon áll, 1. és 10. Leak kezében a labda a snapet követően, mindenki balra indul, a labdát átnyújtja a futójátékosnak, aki nem is futó, hanem egy WR, ő csinál egy gyönyörű cutbacket jobbra, és elindul, még egy testcsel, és előtte a pálya, senki sem állíthatja meg, senki, mint azóta is oly sokszor, utolérhetetlen volt… 67 yardos futott TD, ami a Gators számára biztosabbá tette a végül megérdemelten kivívott győzelmet. Ő lett a mérkőzés legértékesebb játékosa. Ő, akiről írásunk szól, a Florida Gators zsenije, Percy Harvin.

Nem volt mindig olyan fantasztikus Percy élete, mint azokban a percekben. Megannyi nehezítő körülménnyel kellett szembenéznie, és kell szembenéznie ma is. Rossz döntéseket is hozott egyetemre kerülése előtt, és az élet sem volt kegyes hozzá.

William Percy Harvin III. 1988. május 28-án látta meg a napvilágot. Anyja, Linda Harvin egyedül nevelte fel gyermekét. Történetünk első állomása Virginia Beach, ahol Percy élete első 18 évét töltötte. A város az Atlanti-óceán partján (Chesapeak Bay) található, Virginia állam South Hampton Roads körzetében. Hotelek, éttermek, szórakozóhelyek sokasodnak területén, és meglehetősen sok turista látogatja. A város az USA 41. legnagyobbja népesség szempontjából. Harvin és családja Virginia Beach szegényebb területéről származik. A fiatal Percy már kiskorában nagy tehetségnek számított, amilyen sportban csak szerepelhetett, azt űzte, és szinte mindenben kimagasló volt atletikus felépítése miatt. Amikor középiskolába kellett mennie, Chris Beatty, a Landstown High School edzője meggyőzte édesanyját, hogy fiát a Landstownba járassa, és kerüljön Percy a csapatához, ahol fantasztikus játékost farag belőle. Freshman évében még nem látszottak olyan komoly jelek, ezért elkezdett más sportokkal is foglalkozni. Fontos tagja lett az atlétikai és a kosárlabda csapatnak is. Sophomore évében aztán nagyot robbantott vezetésével a Landstown High Eagles. 2003-ban bejutottak a Virginia Group AAA D6 Championshipre, ahol azonban vereséget szenvedtek. Harvin mind támadó, mind védőoldalon szerepelt már ekkor. Játszott QB-t, WR-t, RB-t és CB-t, valamint jeleskedett kick és punt returnök terén is. Ekkoriban már olyan magasan volt a csillaga, hogy sophomoreként meghívták a US Army Junior Combinera, ahol a legjobb junior játékosokat mérhetik fel az egyetemek évről évre. 2004-ben ismét bejutottak a Division 6 Championshipre, és ekkor már nyertek is a James Robinson High School ellenében. Percy a mérkőzésen összesen 476 yardot szerzett csapatának, 5 TD-t (köztük egy interception return TD-t is) ért el a 47-20-ra megnyert találkozón. Ettől az évtől lett nagy segítője az iskolát váltó Damon McDaniel, egykori legnagyobb általános iskolás riválisa, akivel félelmetes WR kettőst alkottak. Januárban ismét meghívták San Antonioba a US Army Junior Combinera, ahol mindenkit elkápráztatott 4,34-es 40 yardjával. Emellett a 185 fontot is kinyomta 14-szer. Néhány nap múlva 30 egyetem érdeklődött Harvin terveivel kapcsolatban, és még mindig csak junior volt. 2005 tavaszán nevezték Percyt a Virginia állami atlétika bajnokságra is. 5 számban szerepelt (távolugrás, hármasugrás, 100 m-es síkfutás, 200 m-es síkfutás és 4×100-as váltó), 5 aranyérmet nyert, és 5 állami rekordot állított fel. Ebben az évben kosárlabdában is állami döntőbe vezette a Sasokat. 74-71-re azonban alulmaradtak a Woodside Wolverines ellenében. 2005 őszén ismét veretlenül jutott a focicsapattal az állami döntőbe, ott azonban a Keith Payne vezette Oakton High School ellen meglepő vereséget szenvedtek. Tavasszal is az iskolában szeretett volna maradni, részt akart venni a kosárlabda és az atlétika bajnokságon, bajnoki címhez segíteni a kosárcsapatot és ismételni atlétikában, de erre nem került sor… Nem került sor, mert Percy Harvin addigra már eljátszotta minden esélyét.

Sikeres volt, túlságosan is nagy sztár, mindenben fantasztikus volt, amihez hozzákezdett, és a közege nem tette lehetővé, hogy ugyanaz az ember maradjon, aki sophomore szezonja előtt volt. A problémák a junior évében kezdődtek. A futballpályán történt az első komolyabb összetűzése, egy szerinte durva szerelés után sportszerűtlen magatartást tanúsított egy ellenfelével szemben, ezért kiállították, egy mérkőzéses eltiltást kapott. Ezek után volt egy kisebb veszekedése egyik tanárával is. 2005 áprilisában verekedésbe keveredett egy diáktársával az iskolában. A 16 éves Rashawn Harris fegyvert szorított Percy fejéhez az összeszólalkozásuk után, és a futballcsapat három tagja Harvin védelmére sietett. Hatalmas ügy lett a dologból, Harris a „fiatalkorúak bírósága” elé került, ahol ő maga vallotta be a fegyveres „támadást”. 2006 január közepén került pont az ügy végére, amikor Percy a következőket mondta az épületből kivonulva: „Sohasem akartam sztár lenni, nem akarom ezt, a háttérben akarok lenni, szeretnék egy lenni a sok közül.” A tárgyalás és az eset között két komolyabb összetűzése volt még. 2005. október 21-én a Landstown a First Colonial ellen lépett pályára. A negyedik negyedben az edző biztos vezetésnél is pályán hagyta Harvint, amit nem néztek jó szemmel az ellenfél játékosai. Egy futás után Percy a földön maradt és csúnyán beletérdeltek. Ő felállt, és elindult a sportszerűtlenül viselkedő játékos felé, aki szembeköpte, amikor a közelébe ért. Harvin még agresszívebb lett, és a két csapat majdnem egymásnak esett. Annyira megfeledkezett magáról, hogy amikor megragadták a vállát hátulról, azt hitte valaki az ellenfél színeiből… De nem, a bíró volt. Harvin hátraütött, és eltalálta a játékvezetőt. Jutalma egy kiállítás és egy visszaesőként megkapott kétmeccses eltiltás lett. A Virginian-Pilot egy felmérést készített ekkor, és azt mondta a 2373 szavazóból 1843, hogy Harvin megérdemelte az eltiltást. Mindezt annak ellenére, hogy Sam Scarborough, a First Colonial edzője véletlen balesetként tekintett az esetre. Miután elvesztették a döntőt az Oakton ellenében, a kosárcsapat állami bajnoki címe lebegett a szeme előtt. 2006. január 27-én azonban itt is problémája akadt. A Green Run elleni mérkőzésen összeszólalkozott az ellenfél egy játékosával, akivel lökdösni kezdték egymást, mindketten technikait kaptak… Két hét múlva Harvint örökre eltiltotta a Virginia High School League mindenféle középiskolai sport versenyszerű űzésétől Virginia államban.

Az előző bekezdést olvasva mindenki előtt egy olyan játékos képe kezd kirajzolódni, aki bűnöző, de ez nem teljesen így van. Mindig is könnyen méregbe gurult, mindig is nehezen tudta magát türtőztetni, de hallgassuk, mit gondol ő ezekről az esetekről. „Amikor véget ért minden, amikor kimondták, hogy nem sportolhatok többet középiskolában, azt gondoltam, hogy Isten akarja így, azt akarja, hogy pihenjek, azt akarja, hogy kicsit megálljak, mert már sok lesz. Nem mondom azt, hogy nem az én hibám volt. Sok mindenért vagyok bűnös. De egyúttal meg kell jegyeznem, hogy sokak céltáblája voltam akkoriban. Elegem volt a támadásokból, elegem volt mindenből. Túl fiatal voltam még, hogy kezelni tudjam a helyzetet, nem tudtam, mit kellene tennem.” Hogy miért lehetett céltábla, arra is megvan a válasz. 2005 elején a három legnagyobbnak tartott internetes értékelő oldalon elit prospectnek tartották. A Rivals és az ESPN első számú középiskolás tehetsége volt, a Scout.com pedig második helyen jegyezte (meglepő a jó helyezése, hiszen általában a három nagy recruiting körzetet - Florida, Texas, California - előrehelyezik, Virginia államból nehéz ilyen magasra jutni). A legnagyobb iskolák versenyeztek érte, nappalijukban a legnagyobb egyetemek főedzői fordultak meg napról napra… Sokan szimplán irigyelték, és kihasználva a lobbanékonyságát, ingerelték. És ekkoriban még nem volt annyira érett, hogy ezeket a dolgokat ne vegye fel… Joe Haden, későbbi csapattársa azt nyilatkozta, hogy amikor az egyetemre került, számára meglehetősen pozitív volt az, hogy Percy egyáltalán nem olyan ember, mint amilyennek gondolta volna a múltja alapján.

Térjünk vissza a recruitingra, mert az is érdekes lehet ilyen esetben, hogy ki vállal be egy olyan játékost, akinek ilyen problémás múltja van, ki ad neki lehetőséget. Képességeinek is köszönheti, hogy megkapta az esélyt, hogy elitegyetemeken a dolgok ellenére szóba jöhessen a neve. Emellett leginkább Tom Andersonnak, a futballcsapat segédedzőjének és az atlétikai csapat főedzőjének lehet hálás. Ő volt az, aki meggyőzte az egyetemeket arról, hogy Percy Harvin nem annyira zűrös játékos, mint azt a múltja mutatja. Egyetlen dologra van szüksége, hogy a figyelem ne rá szegeződjön, ne ő legyen középpontban, és minden rendben lesz. Az üzenetet sokan meg is értették, de csak félig, eltekintettek Percy problémás múltjától. A USC, a Miami, a Tennessee, a Michigan és a Florida érdeklődött iránta leginkább, de Percy sokáig a Florida State-et sem zárta ki. A Floridánál járt először, még 2005 szeptemberében a Tennessee elleni mérkőzést tekintette meg, ezek után, bár minden felsorolt egyetemmel volt megbeszélve campus látogatása, csak a USC-hez ment el október végén. A legtöbb egyetem úgy próbálta végrehajtani a toborzást, ahogy a legtöbben teszik egy sztárjátékos esetében: Hozzád formáljuk a taktikát, te leszel az elsőszámú játékosunk, két év alatt három Heismant nyersz, és te leszel a legnagyobb, az NFL-ben is első körös leszel, hidd el nekem. Valami ilyesmit próbált Pete Carroll, Phillip Fulmer, Lloyd Carr, Bobby Bowden is alkalmazni. Anderson szavaira nem figyeltek eléggé, és nem jártak utána kellőképpen Harvinnak. Egyedül a Florida Gators próbálkozott más módszerekkel. És ennek meg is lett az eredménye, Percy 2005. december 19-én elkötelezte magát Gainesvillebe. Az első számú oka a következő volt: „Mindenki úgy próbálkozott, hogy én leszek a sztár, és semmit sem kell csinálnom szinte, már azt éreztem, potyognak az ölembe semmit téve a trófeák… Nekem ez nem kell. Coach Meyer volt az egyetlen, aki azt mondta nekem, hogy nézd Percy, éveken belül az offense-ünk meghatározó alakja leszel, de ugyanúgy meg kell küzdened a helyedért. Szeretnénk a csapatban tudni, sikereket elérni, de nem garantáljuk azt, hogy sztárként kezelünk. Ugyanazt kell tenned, mint a többieknek, és akkor sokra fogunk jutni együtt.” Ez pedig imponált neki. Megtapasztalta már az árnyoldalt, és tudta azt, hogy még most sem lenne képes kezelni a dolgokat, ha nem úgy lenne, ahogy Meyer is mondta. Egy a sok közül, ez volt az álma. Fontos szempont volt még az is, hogy Tim Tebow, az egyik legtöbbre tartott QB tehetség abban az évben a Gatorst választotta. Percynek fontos volt az, hogy a QB, akivel játszani fog, ugyanaz legyen egész idő alatt, amíg ő Gainesvilleben játszik. A harmadik pedig Damon McDaniel személye. A Gators, az addigra Percy egyik legjobb barátjává emelkedő játékost is kinézte magának. Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy Percyt könnyebben magához csábítsa. (McDaniel végül a signing dayen váltott, és inkább Tallahasseeba, az FSU-hoz írt alá. Onnan az idei évben bukott ki tanulmányi problémák miatt, 2008-ban Junior Collegeba kerül.)

2006. január 7-én Percy részt vett a US Army All-American Bowlon San Antonioban. Hogy csak pár játékost említsünk, akik ott voltak: Mitch Mustain (QB, Arkansas, majd USC), Tim Tebow (QB, Florida), Chris Wells (RB, Ohio State), Stafon Johnson (RB, USC), DeMarco Murray (RB, Oklahoma), Taylor Mays (S, USC). Ilyen játékosok mellett akarta megmutatni Percy, hogy mire is képes, milyen jó. A Kelet csapatába került Tebow-val egyetemben, úgyhogy leendő QB-je passzait kapkodhatta el. A mérkőzés legjobb WR-e volt, de az inkább futójátékra alapozó csapatok miatt nem igazán mutathatta meg, mint tud. Az MVP címet nagyon szerette volna megszerezni, de az a 3 TD futást bemutató Chris Wellsé lett. Tebow a mérkőzés után ezt nyilatkozta leendő csapattársáról: „Megvan minden adottsága ahhoz, hogy kiváló WR legyen, ott is megtalálja a rést, ahol nincs is, és úgy jut át a védelmeken, hogy arra születni kell, azt nem lehet tanítani.” (Ne feledjük, ezek a szavak még a február eleji LOI aláírása előtt születtek, úgyhogy nem lehetett benne biztos Tebow, hogy mindketten Gainesvilleben kötnek ki.)

Harvint leendő csapattársai kisebb kétségekkel várták Gainesvilleben, mindannyian tudtak arról, hogy jó játékos, de mégsem elitligában játszott, és ott volt még pluszban az a sok pályán kívüli dolog is. Amikor az első beszélgetések megvoltak, és végére ért az első felmérő, mindenki tudta, hogyan kezelje Percyt. Az első 40 yard az egyetemen, majd az első elkapás edzésen… Mind-mind legendásak. Percy 40 yardjánál 4,28 másodpercnél állt meg az óra. Az első egymás közötti play alkalmával pedig egy screent követően az egész védelmet megalázta. Reggie Nelson, az All-SEC safety, akit 2007-ben a Jaguars draftolt az első körben, nem hitt a szemének, amikor nem tudta megállítani Percyt. A legtöbben azt várták, így ő maga is számított rá, hogy redshirtöt kap majd, sok jó WR-e volt a csapatnak. Aztán végül nevezte a szezonnyitóra Urban Meyer. Percy Harvin pedig azonnal letette a névjegyét. 3 elkapással 33 yardig, 4 futással pedig 58 yardig jutott a Southern Miss ellenében 34-7-re megnyert találkozón. A következő mérkőzésen, a UCF ellen, simán, 42-0-ra nyert a Gators. Harvin pedig 2 futása mellett 99 elkapott yarddal és első TD elkapásával jelezte, hogy komolyan kell venni. Chris Leak passzával 58 yardot száguldott az endzoneig. A Tennessee elleni összecsapáson megsérült, alig játszott a következő egy hónapban. Bár csak az Alabama elleni meccset hagyta ki, de három mérkőzésen mindössze 6 play fűződött a nevéhez. A Gators 6-0-ás mérleggel várta az Auburn elleni mérkőzést, Percy pedig a tényleges visszatérést a Florida csapatába. Jól sikerült a visszatérése, 66 yardot futott az Auburn jól záró rush D-je ellen. A Gators azonban alulmaradt, és elszenvedte első vereségét a szezonban. A Florida a következő hetekben 8-1-re javította a mérlegét, Percy pedig hasznos kiegészítő embernek bizonyult. Első komoly lépése a meghatározó játékos szerepkör felé a szezon 10., South Carolina elleni mérkőzése volt. A két blokkolt FG-lal (egyik az utolsó másodpercben) 17-16-ra megnyert találkozón Harvin először került 100 yard fölé összességében (20 futott, 91 elkapott yard), teljesítménye döntő volt a mérkőzés végkimenetele szempontjából. A Florida State ellen megszerezte első futott TD-jét, azután pedig következett élete addigi legfontosabb mérkőzése. Az Arkansas elleni találkozó emlékezetes marad Harvin berobbanásáról, a fantasztikus izgalmakról, illetve arról, hogy több trükkös játékot produkált a két csapat ezen a mérkőzésen, mint amennyit az NFL-ben egy szezonban láthatunk. Percy MVP címéről már írtunk, 2 TD-je, 167 yardja (105 futott és 62 elkapott) először mutatta meg igazán azt a klasszis játékost, akit ma már a legfantasztikusabb playmakernek tartanak a college fociban. Az SEC Championship megnyerése azonban csak egy lépcső volt, következett még a National Championship Game az Ohio State Buckeyes ellen. A szó szoros értelmében a Gators lemosta a pályáról az OSU-t, Percy pedig bár nem villogott, 1 futott TD-vel (amelynél amúgy 2 yardnál leért a térde, de a bírók megadták) és 9 elkapással vette ki a részét a nagy győzelemből. Freshmanként National Championshipig vitte, lehet-e ennél többet kívánni?! Nem igazán, de azért egy SEC év freshmanje kitüntetés sem annyira rossz. Természetesen ezzel is őt illették.

2007-re készülve ki kellett hagynia a felkészülés felét, mert íngyulladást állapítottak meg nála. Ez a probléma a későbbiekben is sokszor visszatért még. A felkészülés során sokat erősödött ennek ellenére, a teremben tudott dolgozni. Idény kezdetén nagyon sokan várták tőle azt, hogy a csapat elsőszámú játékosává növi ki magát. Azokat, akik pedig csupán annyit tudtak tenni, hogy kétségbe vonták, hogy tudja-e folytatni a remeklést, később hallgattatta el. „Sokat dolgozott az idei offseasonben, gyorsabb és erősebb is lett. Bármikor, ha a kezébe kerül a labda, tudom, hogy valami csodálatosat fogok látni, ami később bekerül az összefoglalókba, több órás műsort tudnék készíteni az offseason során általa csinált playekből” - mondta Cornelius Ingram, a Gators TE-je. „Az elmúlt évben már gyorsan futott, de sok sérülés akadályozta, sok edzést mulasztott. De most, a szezon előtt úgy gondolom, hogy el fog kápráztatni mindenkit. Talán a leggyorsabb játékos, akit valaha láttam, az indulását tekintve, egy lépés, és már teljes sebességgel szalad. 16 éve foglalkozom WR-ekkel, és soha nem volt szerencsém olyan WR-duóhoz, mint amilyen Percy Harvin és Bubba Caldwell.” - tette hozzá Urban Meyer.

A 2007-es év minden elvárást felülmúlt, talán még Meyerét is. Végre a kezdőcsapatban találta magát Percy, és most már kirobbanthatatlan lett. Hatalmasat fejlődött, és RB valamint WR poszton is bevethető játékossá vált. Talán a leghatalmasabb tehetséggé, aki valaha is képes volt mindkét poszton sikerrel szerepelni. Dominálta a mérkőzéseket, a nyomába sem tudtak érni, és mindezt úgy, hogy az idényben egyetlen pillanatra sem volt 100 %-os állapotban. Szeptemberben, az első két mérkőzésén még nem kellett sokat tennie, a csapat simán győzött gyengébb riválisai ellen. Az első félidőben játszogatott többnyire és jutott így is 78, illetve 98 yardig összesítve a Western Kentucky és a Troy ellen. A Tennessee elleni mérkőzésen az előző éves sérülése miatt kettőzött erővel játszott. A Vols elleni összecsapás indította el azt a három meccses sorozatot, amelynek során 100 elkapott yard felett produkált. 195 yardja (75 futás, 120 elkapás) karrierrekordot jelentett. Majd az Ole Miss ellen 121 elkapott yarddal zárt, és elérte szezonbeli 4. TD-jét is. A Gators menetelt Tim Tebow és Percy vezetésével, már 4-0-s mérleggel álltak. Ezután azonban megtorpanás következett. Percy hiába ért el az Auburn ellen 138 yardot (19 futás, 119 elkapás), a csapat alulmaradt. A Tigers ellen évek óta nincs szerencséje a Floridának. Az LSU elleni mérkőzés pedig azóta igazi klasszikussá emelkedett. A későbbi National Championship győztes LSU Tigers hatalmas kockázatokat vállalva, négy negyedik kísérletet teljesítve múlta felül a Gatorst 28-24-re. Harvin az egész szezon során a leggyengébben játszott, de köszönhető volt ez a sérülésének is. A szeptember közepi Vols elleni mérkőzés után kiújult az íngyulladása, amit még kiegészített térd- és csípőfájdalom is, az egymás utáni napokon rendezett edzéseken gyakorlatilag képtelen volt részt venni. A fájdalomcsillapítók sem nagyon használtak. A következő, Kentucky elleni találkozón is „csak” 97 yardig jutott (47 futás, 50 elkapás), de a Gators így is nyert. Előzetesen is sorsdöntő összecsapásnak tűnt a Georgia elleni jacksonvillei mérkőzés. Hiába ért el 138 yardot Harvin (97 futás, 41 elkapás), a védelem nem tudott mit kezdeni Knowshon Morenoval. A kiváló RB 3 TD-t ért el a mérkőzésen. A 42-20-as vereséggel a Gators minden esélye elszállt, hogy megvédje National Championship elsőségét. Ahogy első évének végén rendszeresen elkezdte átlépni a meccsenkénti 100 yardot, ugyanígy tett második szezonja végén, csak ezúttal már a 200 yardot ostromolta. A Vanderbilt elleni november eleji mérkőzés volt az első a sorban. Összesen 223 megszerzett yard (113 futott és 110 elkapott) és 2 TD fűződött a nevéhez. Ezzel az első játékos lett a Gators 101 éves történetében, aki mindkét kategóriában felülmúlta a 100 yardot egy meccsen. Bobby Johnsont, a Vandy HC-ját a mérkőzés után megkérdezték, hogy mi volt a döntő a találkozó végkimenetele szempontjából. Ő ennyit mondott: „Mi? Inkább ki… Fognám Percyt, vinném magammal haza a repülőnkkel. Nem láttam még ilyen játékost.” A South Carolina elleni mérkőzés gameplayje teljes egészében Harvinra lett volna kidolgozva. A Gamecocks gyenge futás elleni védekezésének kihasználása lett volna a legfontosabb, de ezúttal nem állhatott Meyer rendelkezésre kedvenc playmakere. Harvint ugyanis a mérkőzés előtt két nappal kórházba szállították. A gyulladás a szervezetében átterjedt homloküregére, és következménye egy szűnni nem akaró migrén lett. „Amikor először jelentkezett, azt hittem, csak a szokásos fejfájás, de utána egyértelművé vált, hogy nem az. Azért edzettem egész héten, mert azt hittem elmúlik. 10 éves korom óta vannak kisebb-nagyobb migrénjeim, de azok elmúlnak egy nap alatt, ez viszont nem akart szűnni.” - mondta később. A mérkőzésre kiengedték a kórházból, de játszani nem engedték, ő azonban szeretett volna. Amikor azonban mentek volna a mérkőzésre, kénytelen volt a szobájában maradni. A fájdalomcsillapítók ellenére olyan fájdalmak gyötörték, hogy be kellett sötétíteni, és csendre volt szüksége, a tv-ben sem tudta megnézni csapata meccsét. Kedden elkezdett súlyokat emelni, de nem sokáig jutott, mehetett vissza pihenni. A FAU elleni meccsen nem is szánt neki nagy szerepet Meyer, számolva azzal, hogy nem lesz teljesen rendben, de szombaton délelőtt már képes lett volt edzeni. Kérte Meyert, hogy szerepelhessen, de az edző úgy döntött, jobb lesz, ha Percy még nem erőlteti túl magát, és mulasztja ezt a mérkőzést is. Végül a pálya széléről követte a Gators nagyarányú győzelmével végződött találkozót. Hétfőn folytatta az edzést, de nem emlékeztetett a régi Percy Harvinra. „Nem olyan gyors, nem reagál olyan gyorsan, mint megszokhattuk. Nem a régi még, megviselte a betegség.” - mondta Cornelius Ingram. A Florida State ellen már a régi Percy Harvint láthattuk a pályán. Ismét felülmúlta a 200 yardot (224 yard - 157 futás, 67 elkapás), a Gators pedig nagyarányú győzelmet aratott. A Florida vereségével végződő Capitol One Bowlon élete játékát nyújtotta. 242 (!!!) yarddal zárt (165 futott, 77 elkapott) a Michigan ellen, és 1-1 futott és elkapott TD-t is jegyzett. A szezon végén All-Americannek választották, az SEC első és második csapatában is szerepelt. Az elsőben, mint sokoldalú játékos, a másodikban pedig, mint WR. Összességében 1622 yarddal és 10 TD-vel zárta a 2007-es idényt. Legalább olyan döntő volt a teljesítménye a csapat eredményessége szempontjából, mint a Heisman díjat besöprő QB-é, Tim Tebow-é.

Percy megítélésével kapcsolatban a múltja miatt mai napig sokakban merülnek fel kérdések. Vajon tényleg olyan problémás? Erre a válaszunk a Floridában töltött két éve alapján az, hogy nem. Egyetlen komolyabb esete sem volt két év alatt sem a pályán, sem azon kívül. (Maximum az ellendrukkerek szemében, akik a migrénje miatt kihagyott két meccset sokkal inkább valami eltiltásnak tartották, mintsem tényleges betegségnek…) Tökéletes csapattárssá vált, aki igazán jól érzi magát a közegében. Ha éppen nem nála van a labda ugyanolyan lelkesedéssel blokkol egy nála 50 fonttal nehezebb játékost, csak hogy a csapata hasznára legyen. Nem vezéregyéniség, ezt le lehet vonni a múltjából, igazán akkor érzi magát jól, ha nem kell a csapat elsőszámú játékosának lennie. Tim Tebow (QB), vagy a védelem csapatkapitánya (2006-ban Reggie Nelson, 2007-ben Tony Joiner) 20-30 újságíró előtt nyilatkozik a nyilvános edzések végén. Percy sohasem vonz ekkora tömeget. Ennek oka az, hogy általában nem lehet elérni. „Szeretek visszahúzódni, az élet megtanított arra, hogy csak úgy tudok önmagam lenni, ha távol tartom magamtól a médiát, az embereket, az általuk gerjesztett sztárkultuszt.” Meyer úgy vélekedik, hogy Harvin képes most már bármit úgy kezelni, ahogyan kellene, illetve kellett volna korábban is. A sztár szerepre tökéletes Tebow, talán ezért is tartják sokkal többre, mint Percyt. Tebow jól érzi magát a kamerák kereszttüzében, és jól viseli, hogy róla szólnak a híradások. De ez nem jelenti azt, hogy jobb játékos lenne Percy Harvinnál…

Amint Tim Tebow átvette a legkiemelkedőbb college játékosnak járó Heisman trófeát, a Florida Gators edzője, Urban Meyer, máris elkezdett kampányolni egy másik játékosa mellett. Egyszerű kitalálni a nevet, természetesen Harvinról van szó. „Percy speciális játékos, nincs még egy ilyen az egyetemi fociban. Kevés embernek voltak olyan képességei, mint amilyenek neki vannak. Úgy gondolom, Tebow mellett neki is reális esélye lesz 2008-ban a Heismanre. Tisztelem Percyt, a játékost, és tudom, hogyha egészséges tud maradni, a legnagyobb játékos lehet ebben az országban. Láthattuk a szezon második felében. Nem volt 100 %-os, és ennek ellenére mérkőzésenként 200 yardot ért el, azt hiszem, ez mindent elmond. 2004-ben a USC QB-ja, Matt Leinart nyert, visszajött 2005-re is, de akkor Reggie Bush vitte haza a trófeát. Valami hasonlót szeretnék látni a Gatorsnél is.” - mondta Meyer. Percy annyira nem volt elragadtatva a felvetéstől, de azért megköszönte edzőjének. „Igen, úgy tűnik, lehet rá esélyem jövőre. Coach Meyer amikor Tim megnyerte a trófeát odahívott magához, és mondta, hogy mit szólnék, ha lemásolnánk a USC-t. Nem tiltakoztam, de ha Tim nyerne ismét, akkor is legalább annyira örülnék neki. Jó lenne nyerni, de fontosabb dolgok járnak a fejemben. Nem szeretném, ha a Heisman hype elérne hozzám. Ha mégis elér, megpróbálok vele megküzdeni, ha nem, akkor ugyanúgy meg fogom tenni azt, amit eddig. Keményen dolgozok, és segítek a csapatomnak, hogy ismét sikereket érhessünk el, azt hiszem ez a legfontosabb.” Nyilatkozott offseason terveiről is: „A legnagyobb gondom jelenleg, hogy néha túlságosan hamar érek oda a játékosokhoz. A mélységi blokkokat így nem kapom meg. Ezen kell még sokat dolgozni, hogy minden jól alakuljon. Plusz az irányváltásaimnál, ahogy az RB edzőnk is jelezte, néha komoly gondjaim vannak. A lábam gyors, menne az egyik irányba, de a testem képtelen követni, és elesek, ezen is változtatni kell. Emellett fontos, hogy egészséges maradjak. Idejét nem tudom, mikor voltam legutóbb 100 %-os. Próbálok erősíteni tavasszal, hogy kevesebb sérülést szedjek össze, mert a csapatomnak szüksége van rám, nem szeretnék nekik csalódást okozni, mint tavaly a két kihagyott meccsel.”

Percy a 2008-as tavaszi edzőtáborban már 88 kg-os súllyal jelent meg. Ez hatalmas előrelépés a korábbi 78-82 kg-os versenysúlyához képest. Az edzéseken továbbra sem tudták nagyon megállítani, a spring training első felének legjobbja volt. Azért csak az első felének, mert ismét jelentkezett az íngyulladás, a térd- és csípőfájdalom. Ezek után már sarokvédőben szerepelt az edzéseken, egészen addig, amíg ki nem esett egész tavaszra. Kivizsgálásra utazott több helyre, és a vizsgálatok kimutatták, hogy többről van szó, mint „egyszerű” gyulladás. Harvin krónikus sérülései egyetlen dologra vezethetőek vissza, a sarok problémájára. Ennek a sérülésnek köszönhető a térd- és csípőfájdalma is. Végül úgy döntöttek az orvosok, hogy jobb, ha műtéten esik át. Azok után, hogy arra készült, hogy végre egészséges lesz, Harvin nagyon csalódott volt… Kihagyni a tavaszi edzőtábor második részét számára hatalmas negatívum. Annak viszont örülhet, hogy június végén vagy július elején visszatérhet a sikeres műtét után. A műtétet április 7-én hajtotta végre Charlotteban Dr. Robert Anderson, az elismert lábműtét specialista. Meyer szerint kis procedúra volt, egyáltalán nincs szó karrierveszélyeztető sérülésről, csupán az a gond, hogy eléggé elkezelték. Ha korábban tudják, akkor már régen átesett volna a műtéten. Felépülése nyolc hetet fog igénybe venni.

Egy olyan képességű játékos esetében, mint Percy Harvin, egyértelműen szóba kerül az NFL. Ő azonban még nem foglalkozik vele annak ellenére, hogy 2008-ban már junior lesz és kijöhet a 2009-es draftra. Képességei alapján az első körben a helye. Ilyen gyors, robbanékony, sebességét gyakorlatilag első lépésre felvevő játékost még nem igazán láthattunk a profiligában. Tökéletes mélységi célpont, aki az elkapások után is veszélyes. Ha mélységben találkozik szembe védőkkel, elképesztő érzékkel készteti őket rossz szerelésekre, ügyesen szlalomozik köztük. Gyakorlatilag minden labdaérintésében benne van a potenciális TD veszélye. Könnyen helyezi a súlyát egyik lábáról a másikra, és elképesztő az irányváltó készsége. Nagyon jól lát a pályán. Az eddig felsorolt tulajdonságok mind-mind olyan játékossá teszik, amilyet nem láttunk Barry Sanders óta az NFL-ben. Kezei kiemelkedőek, és leginkább emberfogás ellen hatékony elkapóként, ahol jól tudja használni az elszakadás során a kiváló gyorsaságát (4,28-as 40 yard, ne feledjük). Amit nagyon keveset hangoztatnak vele kapcsolatban az az, hogy soha egyetlen fumblet sem követett még el pályafutása során. Különösen impresszív ez, ha arra gondolunk, hogyha fut, általában csak úgy tudják megállítani, ha többen szerelik, mert egy az egyben szinte mindenkit megver ösztönösségének köszönhetően. Természetesen, vannak negatívumai is, amelyek közül kiemelkedik mindenképpen, hogy NFL-ben nincs igazi posztja. Ha RB-ként gondolunk rá, valami Reggie Bush féle szerepkörre, screen passz elkapóként, ha WR-ként, akkor leginkább gyors, mélységi célpontként tekinthetünk rá. Routjain még van mit fejleszteni, és erősödnie is kell, fizikálisabbnak kell lennie. Ami még sok kérdést vet fel vele kapcsolatban, az a sok-sok sérülés, amely állandóan kínozta pályafutása során, de azért említést érdemel, hogy eddigi produkciója nagy részét sérülten nyújtotta… Mire lenne képes, ha teljesen egészséges lenne?! Egyértelmű számomra, hogy első körös pick lesz, amikor a draftra kerül, hacsak addig nem történik valami még súlyosabb sérülés vele.

Végezetül idézhetnék Kirk Herbstreittől vagy éppen Lee Corsotól, az ESPN College Gameday szakértőitől pár Percys megnyilvánulást, de ezúttal nem teszem, hisz mindenki ugyanazt mondja.

Percy Harvin, a playmaker. Add a kezébe a labdát, és csodát fogsz látni… Ilyen egyszerű az egész.

Statisztikái:
2004 Landstown High 13 mérkőzés - 68 futás 726 yard 9 TD, 58 elkapás 1016 yard 17 TD, 4 punt return TD, 10 szerzett interception, 3 interception return TD
2005 Landstown High 12 mérkőzés - 382 passzolt yard 4 TD átadás, 26 futás 326 yard 10 TD, 75 elkapás 1313 yard 14 TD, 3 kickoff return TD, 2 punt return TD, 3 szerzett interception, 2 interception return TD
2006 Florida Gators 13 mérkőzés - 41 futás 428 yard 3 TD, 35 elkapás 427 yard 2 TD
2007 Florida Gators 11 mérkőzés - 83 futás 764 yard 6 TD, 59 elkapás 858 yard 4 TD

Videók:
Saaay goodbye (a 67 yardos TD az Arkansas ellen)
Középiskolás összefoglaló
Egyetemi összefoglaló (az első két év legszebb jelenetei)

Gaál Sándor (gsn)